Wolters Kluwer strana 112 z 114

2., doplněné a aktualizované vydání přináší po 11 letech ještě podrobnější výklad ustanovení Listiny, který se snaží autoři uvádět v širších mezinárodněprávních či srovnávacích souvislostech. V komentáři se rozsáhle pracuje s domácí judikaturou obecných soudů a zejména Ústavního soudu, ale také s rozhodnutími Evropského soudu pro lidská práva, Soudního dvora EU a dalších mezinárodních judiciálních, kvazijudiciálních či poradních orgánů. Výklad se často opírá o srovnání se zahraničními katalogy lidských práv a o judikaturu ústavních soudů evropských zemí. Autoři komentáře působí u nejvyšších soudních institucí, zejména na Ústavním soudu, Nejvyšším správním soudu, ale i na půdě mezinárodní u Evropského soudu pro lidská práva a na katedrách ústavního práva pražské, brněnské a olomoucké právnické fakulty. Komentář je určen advokátům, soudcům, státním zástupcům, ale i ostatním právním praktikům.

A jogalkotó 2021. március 1-jétől egy egységes törvényben fektette le a foglalkoztatáshoz kapcsolódó állami támogatások és hatósági ellenőrzés szabályait. Az elektronikus kiadvány e két jogterület megújult szabályozását mutatja be, kitérve az Fftv. és végrehajtási rendelete magyarázata mellett - a szabályozás megértéséhez elengedhetetlenül szükséges - kapcsolódó jogszabályok rendelkezéseire is. Így nem volt mellőzhető a közigazgatási eljárás általános szabályainak és a munkajog anyagi jogi szabályainak érintőleges bemutatása. Bár az új jogszabályok több tekintetben gyökeresen új megoldásokat vezetnek be, a szerzők beépítették a magyarázatba a korábbi jogi környezetben felgyűlt tapasztalatokat, a gyakorlat szempontjából fontos tanácsokat is. Részlet a törvényjavaslat indokolásából: A munkaerő-piaci szereplők számára elengedhetetlen a jogszerű foglalkoztatást biztosító munkahelyek megtartása, támogatása, illetve az ilyen munkahelyek minél szélesebb körű létrehozása. A COVID-19-járvány nyomán kialakult gazdasági helyzet rávilágított arra, hogy a munkahelyek védelme kiemelt fontosságú, ezért olyan szabályozás szükséges, amely hatékonyan tud reagálni a gazdasági környezet és a munkaerőpiac kihívásaira. A javaslat célja a korszerű, valós munkaerő-piaci igényekre reagáló szabályozás megteremtése. A foglalkoztatást elősegítő támogatások és munkaerő-piaci szolgáltatások több évtizedes szabályozása elavulttá, korszerűtlenné vált, nem követte a munkaerő-piaci folyamatokat. A javaslat célja a munkáltatók, a munkavállalók, valamint az álláskeresők intenzívebb támogatása, a munkaerőpiac igényeire való gyorsabb reagálás, a költségvetési és európai uniós források hatékonyabb felhasználása az új törvényi szintű szabályozási környezet megteremtésével. A törvényjavaslat támogatja az új munkahelyek teremtését, valamint elősegíti az álláskeresők munkaviszony- létesítését és a munkaviszonyban történő képzését. A javaslat célja a foglalkoztatás felügyelete tekintetében, hogy az Alaptörvényben megfogalmazott elvek alapján a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályokban megállapított alapvető kötelezettségek megtartása állami felügyeletének tárgyát, az eljárás rendjét, valamit e kötelességek megszegésének jogkövetkezményeit meghatározza. A foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzés során kiemelt jelentőségű annak garantálása, hogy a munkaerő-piaci támogatásban részesülők támogassák a gazdaságfehérítés célját és biztosítsák a foglalkoztatásuk során az alapvető munkajogi szabályok érvényesülését. A foglalkoztatás-felügyeleti eljárás a munkavállaló számára is előnyös és kiszámítható jogkövetkezményeket teremt, mivel a bejelentés rendezi a munkavállaló jogviszonyát, és így jogosulttá válik a szolgálati időre és a társadalombiztosítási ellátásra is. A törvényi keretszabályozás mellett a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatások és támogatások, valamint foglalkoztatás-felügyeleti hatóság ellenőrzésére, végrehajtására vonatkozó részletes szabályozást kormányrendelet tartalmazza.

Az e-könyv célja, hogy világos nyelvezettel és közérthetően, mégis a szakértő szemével mutassa be az Európai Unió adatvédelmi keretrendszerének alapját képező rendelet egyes előírásait, jogintézményeit. Mindezt úgy, hogy a leírtakat az adatvédelem iránt elkötelezett szakértők, az adatkezelők és adatfeldolgozók, a jogalkalmazók, illetve a terület iránt érdeklődő laikusok a gyakorlatban is hasznosítani tudják.  A mű létrejöttében és hatályosításában az adatvédelem terén kiemelkedő tudással rendelkező szakemberek, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság jelenlegi és volt munkatársai vettek részt, ennek köszönhetően az anyagba a rendelet alkalmazandóvá válása óta eltelt három év során felgyülemlett gyakorlati ismeretei mentén az újdonságok, a legfontosabb jó gyakorlatok, illetve a jogalkalmazási tendenciák is belekerültek.  A kifejtettek további megértését segítik a rövidítések jegyzéke, valamint a magyarázat végén található további információk. Ezek közül is kiemelnénk az egységes európai joggyakorlat formálásában kiemelt szerepet játszó különféle szakanyagokat, különös tekintettel az ún. 29. cikk szerinti Adatvédelmi Munkacsoport által elfogadott dokumentumokra, valamint az Európai Adatvédelmi Testület a hatályos szabályozás szempontjából jelentős iránymutatásaira. Emellett a kötetet kiegészítettük azokkal a – hazai és nemzetközi – bírósági döntésekkel, hatósági állásfoglalásokkal és határozatokkal is, melyek a jogalkalmazást segíteni, orientálni hivatottak. A hatályosított és kibővített kézirat továbbá tartalmazza az annak lezárásáig, azaz 2021. május 31-éig elfogadott és hatályba lépett, a rendelethez és az ún. Bűnügyi Irányelvhez kapcsolódó legfontosabb jogszabályokra történő hivatkozásokat is

A példatár konkrét eseteket modellező számításokkal ismerteti - alkalmanként az egyéb adózási, számviteli és járulékfizetési előírásokat is figyelembe véve - a személyi jövedelemadózás szabályainak gyakorlati alkalmazását. A példák egyaránt segítséget nyújtanak a jövedelmet szerző magánszemélyeknek és a számukra jövedelmet juttató kifizetőknek, munkáltatóknak, valamint a számfejtő programokat készítő cégek adószakembereinek, de az adózási ismereteket oktató tanfolyamok anyagának kiegészítéseként is ajánlhatók.   A példák a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény vonatkozó rendelkezéseire hivatkozva a bérek, megbízási díjak, költségtérítések kifizetésére, az egyéni vállalkozók adózására, a különböző kedvezményekre (négy-gyermekes anyák kedvezménye, családi kedvezmény, személyi kedvezmény), az ingó-, ingatlan-átruházásra, az egyes juttatásokra, a tőkejövedelmekre, a társasházakra vonatkozó szabályok témakörében jellemzően előforduló  esetek variációit mutatják be, tartalmazva az alkalmazott rendelkezések rövid összefoglalását is. Számos példa alkalmas a választható adózási módok, elszámolási lehetőségek összehasonlítására, megkönnyítve ezzel az adózók döntéseit, a jogszerűen optimális adótervezést.

2018. január elsején lépett hatályba az ügyvédi tevékenységről szóló törvény. Az új törvény ügyvédi hivatásrend alkotmányos hagyományaira építkezve jelentős változásokat eredményezett a jogi szolgáltatások egyik legmarkánsabb területén, a kamarai jogtanácsosi és jogi előadói integrációtól, az ügyvédi működési formák és követelmények megreformálásán keresztül az egyes ügyvédi tevékenységeknek a kor követelményeinek megfelelő szabályozásáig.  Az e-könyv kifejezett célja, hogy – a vonatkozó alkotmánybírósági, bírósági gyakorlat elemzése, a szabályozáshoz vezető okok és releváns előzmények feltárása, a szabályozás feltehető céljai megvalósulásának a vizsgálata, valamint az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályozás rendszerének dogmatikai felvázolása útján, illetve mellett – a gyakorlatban felmerült kérdések, problémák megválaszolásával praktikus segítséget nyújtson az ügyvédeknek, kamarai jogtanácsosoknak és más ügyvédi tevékenység gyakorlóknak a napi munkájuk során, de azt haszonnal forgathatják más, az ügyvédi tevékenységgel szükségszerűen napi kapcsolatba kerülő jogászi hivatásrendek tagjai, valamint maguk az ügyfelek is. Részletes ismertető Alkotmányos szükségszerűség-e az ügyvédség léte? Mit keresnek a kamarai jogtanácsosok az ügyvédi kamarában? Szüneteltethető-e az ügyvédi tevékenység az eskütételt megelőzően? Egyáltalán mi a jogkövetkezménye az ügyvédi eskü megszegésének? Kötelező-e a doktori cím feltüntetése egy ügyvéd személyi igazolványában? Az előzetes konzultáció keletkeztet-e ügyvédi titoktartási kötelezettséget? Feltárható-e bármilyen körülmények között a védői titok? Tartható-e (ház)kutatás ügyvédi irattárban? Kiterjed-e az ügyvédi felelősségbiztosítás a kiegészítő ügyvédi tevékenységekre? Hány négyzetmétert kell biztosítani egy ügyvédnek, alkalmazott ügyvédnek, illetve ügyvédjelöltnek az irodában? Fenn kell-e még tartani vonalas telefont vagy faxot? Hogyan értesülhetünk a kirendelésről? Elegendő-e az ügyvédi meghatalmazásra az azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés vagy minősített elektronikus aláírás szükséges hozzá? El kell-e fogadnia az ügyvédnek az ügyleti képviseletre kapott meghatalmazást? Hol van a jogi és nem jogi képviselet határa? Szerez-e ügyvédi joggyakorlatot az ügyész a felmentési ideje alatt? Figyelembe veszi-e a bíróság az ügyvédi ügyvállalási korlátokat? Lehet-e az ügyvéd ügyvezető? Hogyan végezhető egyszerre ügyvédi és jogi szakfordítói tevékenység? Kell-e tagdíjat fizetni az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt? Adható-e önálló meghatalmazás a jogi előadónak? Felhasználható-e a peren kívüli levelezés a perben? Tehet-e az ügyvéd ténybeli nyilatkozatot ügyfele képviseletében? Mi az a távelőttemezés, távazonosítás és távellenjegyzés, és lehet-e Magyarország határain belül is alkalmazni? Minek kell szerepelnie a megbízási szerződésben, a meghatalmazásban és az ellenjegyzésben? Miért fontos az ügyvédség fennmaradása szempontjából ügyfélátvilágítás? Befektethető vagy legalább leköthető-e az ügyvédi letét? Kit illet a letétbe vett pénzösszeg hozama? Mi történt a brit európai közösségi jogászokkal a Brexit után? Hogyan nyújthat ügyvédi szolgáltatást egy magyar ügyvéd Malmöben? Lehet-e ügyvédi iroda tagja az, aki nem ügyvéd? Mi az a vagyoni tagság? Szüneteltetheti-e az ügyvédi iroda az ügyvédi tevékenységét? Lehet-e ügyvédi iroda egyéni ügyvéd jogutódja? JÜB-ölhet-e az ügyvédasszisztens? Elkövethető-e fegyelmi vétség az ügyvédi tevékenységen kívül? Van-e ítélkezési szünet és a panaszosnak bejelentőnek jogorvoslati joga a fegyelmi eljárásban? Halasztó hatályú-e a keresetindítás a fegyelmi ügyekben? Hány kreditpontot kell elérni az ügyvédi továbbképzésben, és lehet-e ez alól mentesülni? Lehet-e valaki egyszerre kamarai jogtanácsos és szünetelő ügyvéd? Felvehető-e az ügyvédi kamarába az, akinek már elévült tagdíjtartozása van? Nyújthat-e szolgáltatást ügyvédi kamara olyan ügyvéd számára, aki nem a tagja, van-e ennek adóvonzata? Az ügyvédi tevékenységről szóló t

Szerkesztői ajánlóA Nagykommentár a közbeszerzési törvényhez, a 2016-ban kiadott kommentár kibővített kiadása, és segítség mindazoknak, akik e bonyolult területen kapaszkodókat keresnek.   A Nagykommentár előzményének tekinthető a Kommentár a közbeszerzési törvényhez című kiadványunk kéziratát 2016. május 1-jén zártuk. Azóta a Kbt. átfogóan öt alkalommal és kisebb mértékben számtalanszor módosult. Az elmúlt években már kialakult a joggyakorlat néhány olyan jogintézménnyel kapcsolatosan, amelyek a Kbt. 2015-ös hatálybalépése előtt ismeretlenek voltak, és az uniós jog átvétele során kerültek a törvénybe.   A Nagykommentár különös figyelmet fordít a joggyakorlat elemzésére mindazokban az esetekben, ahol a jogintézmény „előzmény nélküli” – mint például az öntisztázás esetében –, vagy a már korábban is létező jogintézmény lényeges tartalmi változáson ment keresztül – mint például az üzleti titok esetében. A szerződés odaítélése után a szerződés módosításához és teljesítéséhez kapcsolódó előírások ugyancsak előzmény nélkülinek tekinthetők, ezért ezek részletes feldolgozása – leginkább az időközben keletkezett joggyakorlatra tekintettel – a kötet terjedelmének jelentős növelését indokolta. A Közbeszerzési Hatóság hivatali kezdeményezésére indult eljárások a Kbt. értelmezését kiegészítő joggyakorlatot teremtettek, amelyet a Nagykommentár részletesen feldolgoz.   A jogorvoslatban közreműködő bíróságok, ügyvédek és az eljárások szereplői, álláspontjuk indoklására a Kbt.-n túlmenően az Európai Unió jogszabályaira és az Európai Unió Bírósága joggyakorlatára is támaszkodnak. A Nagykommentár egyik legfontosabb célkitűzése volt a Kbt.-hez kapcsolható, annak akár kiindulási pontjaként is értelmezhető uniós jog ismertetése.   A bemutatott jogterület terjedelme és komplexitása meghatározta, hogy a Nagykommentár csak egy sokszerzős mű lehet. A kötet létrehozásában a szakma legkiválóbb képviselői működtek közre. A szerzők között képviselve vannak a bírói kar, a Közbeszerzési Hatóság szakmai vezetői és jogtanácsos munkatársai, a Közbeszerzési Döntőbizottság döntőbiztosai és munkatársai, egyetemi oktatók, ügyvédek, a közbeszerzés elméleti kutatói és az eljárások gyakorlati lebonyolítói. A szerzők többirányú szakmai tapasztalata, elmélyült szaktudása garancia arra, hogy az olvasó haszonnal tudja forgatni a Nagykommentárt.   (Dezső Attila) Részletes ismertető A Nagykommentár a közbeszerzési törvény 2015-ben történt elfogadása óta eltelt több mint öt év tapasztalatai alapján elemzi a Kbt. hatályos előírásait.   A Nagykommentár szerzői a közbeszerzési jogalkotói, jogalkalmazói oldal elismert képviselői, eljárnak, illetve tanácsaikkal segítik mind az ajánlatkérői, mind az ajánlattevői oldal szereplőit. Erre tekintettel, így együttesen hasznos segítséget nyújthatnak a több ezer ajánlatkérői szervezetnek, hogy nemcsak jogszerűen, de a számukra legelőnyösebben alakítsák ki közbeszerzési eljárásaik és szerződésük feltételrendszerét, s az eljárások eredményesen kerüljenek lefolytatásra.   A Nagykommentár célja a gazdasági szereplők, a részvételre jelentkezők, ajánlattevők támogatása, különösen azon jogintézményeknél, melyeknél a megfelelő eljárás számukra különösen releváns, például a kizáró okok, a hiánypótlás, a felvilágosítás, az öntisztázás, a szerződés teljesítése.   Külön előnye a Nagykommentárnak, hogy megosztja az olvasókkal az Európai Unió Bírósága által követett, a közbeszerzési alapelvek következetes érvényesítésén alapuló joggyakorlatot is. Az Európai Unió Bírósága ítéleteiben kifejtett érvek nemcsak a közbeszerzési eljárás egyes intézményei alkalmazását segítik iránytűként, de támpontot adnak a kivételi körök alkalmazásától kezdődően a szerződések módosításáig. Ezt annak fényében is értékelni kell, hogy az uniós támogatási források jogszerű felhasználását alátámasztja az Európai Unió Bírósága joggyakorlatának a követése.   A magyar közbeszerzési törvény számos te

Szerkesztői ajánlóA bírósági végrehajtás egyidős az állammal. A bírói döntések realizálása Magyarországon kezdetben közvetlenül a jogosult feladata volt, aki a rendelkezésére álló fegyveresekkel felvértezve, fizikai erővel szerzett érvényt a bírói ítéletben foglaltaknak. A jogfejlődés eredményeként a végrehajtásról a későbbiekben a bírói hatalmat gyakorló helyi tisztségviselő gondoskodott. Kezdetben ez volt a poroszló, majd a szolgabíró vagy más hiteles helyi ember. Ekkor azonban még nem beszélhettünk a mai értelemben felfogott bírósági végrehajtásról. A maihoz hasonló végrehajtási eljárás csíráit csak XIX. század első felében fedezhetjük fel. A bírósági végrehajtókról szóló 1871. évi LI. törvénycikk már létrehozta az önálló bírósági végrehajtói szervezetet, így a végrehajtási eljárások során a jogosult érdekében, a törvény nevében már a bírósági végrehajtó járt el. Az első önálló végrehajtási törvénykönyv a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. törvénycikk volt. A címben idézett sorokat az 1881. évi LX. törvénycikk 13. §-a tartalmazza, és belelapozván a törvénykönyvbe, láthatjuk, hogy szinte valamennyi kényszercselekmény, intézkedés, különleges eljárás szerepel benne, akárcsak a hatályos törvényünkben. A végrehajtási jog által megfogalmazott cél: a bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett teljesítse a kötelezettségét. A bírósági végrehajtási eljárás, mint nemperes eljárás jelenleg hatályos joganyagunk integráns részét képezi, és iránymutatást ad a jogalkalmazóknak.  A most megjelenő nagykommentár hiánypótló mű, hiszen hosszú évek óta nem jelent meg a bírósági végrehajtási törvényről ilyen jellegű kiadvány.A nagykommentár szerzői között a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar Elnökségének tagjai, tanszékvezető egyetemi docensek, végrehajtási ügyszakos bíró és az Igazságügyi Minisztérium jogalkotással foglalkozó munkatársa is szerepel. A szerzők magas szakmaiságot képviselve igyekeztek rávilágítani a normaszövegben meghúzódó összefüggésekre, és feltáró jelleggel hangsúlyozni az adott jogkérdésben felmerülő kérdéseket, problematikát, megfelelő választ adni azokra az olvasó számára. A szerzők a nagykommentárt ajánlják praktizáló bírósági végrehajtóknak, bíráknak, bírósági titkároknak, ügyvédeknek, kamarai jogtanácsosoknak és valamennyi jogalkalmazónak, aki a végrehajtási eljárás labirintusába kíván belépni. Részletes ismertető Az Alkotmánybíróság egy két évtizeddel ezelőtti döntésében a bírósági végrehajtás alkotmányosságát vizsgálva rámutatott arra, hogy: „[…] a bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése – akár jogszerű kényszerítés árán is – a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. A végrehajtási eljárásban már nem a mindenkit megillető alkotmányos személyi jogokat kell elvont módon védeni, hanem az »ártatlanságában« a megelőző eljárás során megcáfolt jogsértővel szemben kell konkrét törvényes kényszerítő eszközöket alkalmazni. Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, ez óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogtudat romlásához, a jogállamiság sérelméhez vezet. Az ilyen veszély leküzdése nyilvánvalóan mind állampolgári, mind társadalmi, mind pedig állami szempontból alkotmányos érdek.” [46/1991. (IX. 10.) AB határozat.]A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló törvényhez a fent hivatkozott alkotmányos érdek érvényesülését mutatja be a végrehajtási rendszert alkotó szabályok részletes, gyakorlati tapasztalatokra is kiterjedő magyarázatával. Kiadványunk a végrehajtás két fő típusára, a kielégítési és a biztosítási végrehajtásra fókuszálva vezeti végig a jogalkalmazókat az eljárás egyes szakaszain, azaz a végrehajtás elrendelésének és a végrehajtás foganatosításának a szakaszán. A kielégítési végrehajtás célja

A compliance jogszabályi környezetének teljességre törekvő, magyarázatszerű feldolgozására számos nemzetközi – így elsősorban angolszász és német – példa akad, hazánkban erre ugyanakkor elsőként vállalkozik jelen könyvsorozat. Az etikus vállalati működés és az ehhez szorosan kapcsolódó compliance fogalma elsőre nehezen magyarázható és érthető a magyar (jogi) gondolkodás logikája mentén. Tükörfordításban a szó „megfelelést” jelent, pontosabban pedig a különböző jogszabályoknak (jogi normáknak) valamint belső, a vállalat által saját maga által – tulajdonosai, munkavállalói, szerződéses partnerei számára – felállított, részben szintén jogszabályokon, részben pedig erkölcsi-etikai alapokon nyugvó (például adott esetben etikai kódexekbe foglalt) normáknak való megfelelést jelenti.  A megfelelés, a szabályoknak betű szerint megfelelő („compliant”) működés újabban már nem is elegendő az etikusnak nevezhető működéshez, annál több kell, mégpedig az, hogy egy adott vállalat szervezetét, annak minden szintjét szellemiségében is áthassa az úgynevezett compliance-kultúra.  Jelen, háromkötetes sorozat első része átfogóan foglalkozik a compliance kialakulásának és fejlődésének kérdéseivel, a kapcsolódó egyesült államokbeli, angol, illetve német gyakorlat és szakirodalom tükrében. A büntetőjog vonatkozó alapelvei kapcsán részletesen kitér a törvényesség és a kétszeres értékelés tilalma princípiumaira. Ezt követően részletesen elemzi azokat a büntetőjog általános részi problémákat, amelyek a compliance szempontjából jelentőséghez juthatnak. A különös rész körében bemutatja az olyan, compliance-érzékeny bűncselekményeket, mint amilyen például a sikkasztás, a hűtlen kezelés, a vesztegetés, a költségvetési csalás, a csődbűncselekmény, bennfentes kereskedelem, információs rendszer elleni bűncselekmények, és így tovább. Foglalkozik továbbá a jogi személy büntetőjogi felelősségével, a kapcsolódó szabálysértési jogi szabályozással, valamint a 2020-2021. évi pandémia miatt életbe léptetett veszélyhelyzeti rendelkezésekkel. Szerkesztői ajánlóA compliance kérdésköre egyike napjaink egyik legkurrensebb vállalati témáinak. A kifejezés maga elsőre nehezen magyarázható és érthető a magyar (jogi) gondolkodás logikája mentén. Tükörfordításban a szó „megfelelést” jelent, pontosabban pedig a különböző jogszabályoknak (jogi normáknak), valamint belső, a vállalat által saját maga által – tulajdonosai, munkavállalói, szerződéses partnerei számára – felállított, részben szintén jogszabályokon, részben pedig erkölcsi-etikai alapokon nyugvó (például adott esetben etikai kódexekbe foglalt) normáknak való megfelelést jelenti.  A megfelelés, a szabályoknak betű szerint megfelelő („compliant”) működés újabban már nem is elegendő az etikusnak nevezhető működéshez, annál több kell, mégpedig az, hogy egy adott vállalat szervezetét, annak minden szintjét szellemiségében is áthassa az úgynevezett compliance-kultúra.  A jogellenes cselekmények feltárásának módszere – lényegében bármely jogterületen – a korábbi évszázadokban kialakult, tradicionális paradigma alapján a jogsértésre történő állami reagálás volt. Így például bűncselekmény elkövetése esetén, a büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékok alapján kerül(t) sor a büntetőjogi felelősség megállapítására és a büntetőjogi jogkövetkezmény (szankció) alkalmazására, de ugyanígy a múltbeli események rekonstruálása révén dönt a polgári jogi bíró a kártérítésről, vagy a közigazgatási ügyben eljáró hatóságok. Ezen klasszikusnak tekinthető törvényi és joggyakorlati megoldás ugyanakkor, különösen a 21. század technológiai újításaira figyelemmel alapjaiban látszik megváltozni. Egyre inkább a jog proaktívvá válása figyelhető meg, tehát nem a jogviták utólagos rendezése, hanem azok megelőzése, a jogkövető magatartás elősegítése válik elsőrangúvá.   Természetesen elmondható, hogy amióta emberi társadalmak léteztek, a normákhoz igazodni kellett, azoknak meg kellett felelni. Így például a jogi személye

A compliance kérdéskörével foglalkozó Magyarázat-sorozatunk második kötete – elsősorban a témakör kiemelten dinamikus fejlődésére figyelemmel – 2023-ig váratott magára. A könyvsorozat ötletét az – Ambrus István és Farkas Ádám szerzők hazánkban úttörő, ugyancsak a Wolters Kluwer Kiadónál megjelent: „A compliance alapkérdései – az etikus vállalati működés elmélete és gyakorlata” című kötet 2019-es közzététele adta, amely révén nemcsak a vállalati gondolkodásban, hanem a magyarországi szakirodalomban is nyilvánvalóvá vált, hogy a compliance kérdésköre nemcsak, hogy gyökeret kell hogy eresszen, hanem egyenesen irányadóvá kell válnia a 2020-as években, a magán- és a közszférában egyaránt. Természetszerű, hogy a compliance terjedését – ahogy annyi mindent – a 2020-tól kezdődő Covid19-világjárvány hátráltatta, a vonatkozó európai uniós előírások ugyanakkor minden tagállamot az egyre inkább előremutató compliance-szemléletű rendelkezések meghonosítására sarkallták. Az élet azonban nem állt meg, és ahogy azt az első kötet Ajánlójában jeleztük és prognosztizáltuk, a jog proaktívvá válása egyre inkább előtérbe került, amely szemlélet révén nem a jogviták utólagos rendezése, hanem azok megelőzése, a jogkövető magatartás elősegítése vált elsőrangúvá. Szintén figyelmet érdemel az a megközelítés, amely a klasszikus jogászi gondolkodásmódhoz képest – ami hagyományosan különbséget tett mindenekelőtt közjog és magánjog között, majd külön-külön kódexekben szabályozta és szabályozza a polgári jogot, a büntetőjogot, a munkajogot, stb. – egyre inkább feloldódni látszik a 21. század fejleményei tükrében, valamint nem utolsósorban a compliance megközelítés égisze alatt is. Ahogy arra már korábban is történt utalás, a Magyarázat a compliance jogszabályairól című, háromkötetes sorozat hazánkban elsőként vállalkozik a compliance-vonatkozású normatív rendelkezések kommentárszerű, teljességre törekvő elemzésére. A magyarázat célja a gyakorlati szakemberek munkájának segítése, ennek ellenére természetesen nem volt megkerülhető a compliance általános jellemzőinek körvonalazása, nemzetközi – elsősorban angolszász és német – fejlődésének bemutatása sem. Az első kötetben az általános compliance szemlélet meghonosításával kapcsolatos kérdéseket, valamint a büntetőjogi compliance kérdéskörét állítottuk a középpontba. Ahogy kifejtettük, az akár különböző jogszabályokba, akár erkölcsi normákba ütköző magatartások napvilágra kerülése elsőrangú társadalmi érdek. A második kötet egy rövid bevezető után az adójogi, majd a versenyjogi compliance kérdéseit járja körül. Eredeti terveinkkel ellentétben nem került részletesen bemutatásra a közérdekű bejelentők védelmét szolgáló uniós irányelv, illetve a hazai panaszjogi szabályozás elemzése sem. Ennek indoka, hogy a vonatkozó magyar szabályozás – nem függetleníthetően a már említett világjárványtól – még a második kötet kéziratának lezárása idején sem került kihirdetésre, így annak magyarázatára a harmadik, záró kötet keretében vállalkozunk, amikor a témakör implementálása és jogalkotási folyományai nyugvópontra jutottak. Szerkesztői ajánlóAz adójogi compliance-t körüljáró fejezetek szerzői szerint „adóztatási hatalom az állami szuverenitásból fakad, és mint ilyen, elméletileg korlátlan”. A gyakorlatban természetesen az adókivetés jogát mind a célszerűség (pl. behajthatóság), mind pedig a közgazdasági törvények korlátozzák. A befektető a befektetéséből a befektetési kockázattal arányos nyereséget vár, amennyiben ez az arányosság nem áll fenn, akkor a vállalkozási tevékenység helyett olyan befektetési formák felé fordul, amelyek kisebb kockázattal eredményeznek ugyanakkora nettó hozamot. A túladóztatás adómegtagadást, adókikerülést eredményezhet, vagy a feketegazdaság felé terelheti a vállalkozási tevékenységet. Az adókötelezettség nem megfelelő teljesítése szankciókat von maga után, függetlenül attól, hogy a nem-megfelelés szándékosság, gondatlanság, vagy téves jogért

Mivel a Róma I. rendelet a szerződéses kötelmek összességét lefedi, ezért a jelen mű bármilyen szektorban hasznosítható, amely nemzetközi elemmel rendelkező szerződések alapján működik. A kommentárt egyformán forgathatja a nemzetközi adásvételi, forgalmazói vagy ügynöki szerződésekkel foglalkozó ügyvéd vagy jogtanácsos, a nemzetközi banki, pénzügyi vagy biztosítási szolgáltatást nyújtó vállalkozás jogásza, a nemzetközi szállítmányozó vagy fuvarozó cég jogtanácsosa, ugyanúgy, mint például a szórakoztatóipar egyes ágaival vagy a médiával kapcsolatos nemzetközi szolgáltatások jogi hátterét biztosító ügyvédi iroda. Az egyformán hasznos lehet fogyasztóvédelmi szervezeteknek, ha nemzetközi fogyasztói jogvitával van dolguk, és az összes, külföldön dolgozó magyar munkavállalónak, vagy Magyarországon munkát vállalt külföldinek is. A Róma I rendelet egyetemes alkalmazási igényéből kifolyólag kapcsolóelvei akkor is alkalmazandóak, ha a szerződésben a lényeges külföldi elem nem az EU területén realizálódik. Az tehát ugyanúgy alkalmazandó akkor is, ha a szerződésben például az Egyesült Államokkal, Kínával, Oroszországgal, Ukrajnával vagy Izraellel kapcsolatos lényeges külföldi elem van, mintha a nemzetközi magánjogi szerződés az EU területén belül maradna.  A szerző tagja volt az Európai Bizottság által létrehozott egyik szakértői csoportnak, amely a Róma I rendelet megalkotása során kiadott Zöld Könyvre a tagállamoktól és a gazdaság szereplőitől érkezett válaszokat véleményezte. Napjainkig rész vesz a Róma I rendelet tagállami bírósági gyakorlatának felmérésében. PhD dolgozatát a szerződéses jogválasztás témájában védte meg 2008-ban, és számtalan szakcikk és tanulmány szerzője a Róma I rendelettel és a szerződésre alkalmazandó jog meghatározásának kérdéseivel kapcsolatosan.  Szerzői ajánló2009. december 17-én lépett hatályba Az Európai Parlament és a Tanács?593/2008/EK rendelete (2008. június?17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.). A rendelet egységes kollíziós szabályokat teremtett az Európai Unió tagállamainak bíróságai számára a szerződéses kötelmek összességére nézve. Mint ilyen, a Róma I rendelet a külkereskedelemtől a határokon átnyúló különféle szolgáltatásokon át az EU-n belüli munkaerő áramlásáig vagy a tömegesen létrejövő, nemzetközi elemmel rendelkező fogyasztói ügyletekig minden területen érezteti hatását.  Az eltelt bő egy évtized során többé-kevésbé kialakult a rendelet egységes és autonóm értelmezése, melyhez az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítéletein kívül számtalan tagállami ítélet is rendelkezésre áll. Ezen utóbbiakat az Európai Bizottságnak a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésen belül kiírt tematikus pályázatai keretében rendszeresen összegyűjtik és közzéteszik. Másrészt, mostanra a Róma I rendeletet igen szerteágazó jogirodalmi munkák is feldolgozták, amelyek között a nemzetközi magánjogi egyetemi tankönyveken és jegyzeteken, valamint szakcikkeken kívül több idegen nyelvű, külföldön megjelent Róma I kommentár is található. A mű komplex módon dolgozza fel mind a rendelkezésre álló joggyakorlatot, ideértve az Európai Unió Bíróságának ítéleteit, a magyar bíróságok gyakorlatát és – egyedülálló módon – a tagállami bíróságok közzétett vonatkozó határozatait is, mind a hazai és nemzetközi jogirodalom fontosabb műveit. A más tagállamok bíróságainak joggyakorlatára vonatkozó részek tartalmazzák az egyes külföldi ítéletek hivatalos hivatkozási információit, valamint az azok internetes elérhetőségéhez szükséges leírást (forrásmegjelölést) is. Mivel a rendelet egységes és autonóm alkalmazása a részleteket tekintve a tagállami bíróságok ítélkezésében alakul ki, ezért ezek az ítéletek az EU-n belül hivatkozási pontként szolgálhatnak más tagállamok bíróságai számára is.  A Róma I rendelet a nemzetközi kollíziós magánjog számos kérdését érinti. A szerződések kapcsolóelvein kívül kifejezetten szabályozza például a renvoi-t, a közrende

AjánlóA Választójogi és népszavazási nagykommentárok című e-könyv a tárgykör teljes hazai joganyagának kommentárjait tartalmazza. A mű az elmélet és a joggyakorlat eddigi eredményeit felhasználva értelmezi a választójogi és népszavazási szabályozást; kitér annak alkotmányos és gyakorlati vonatkozásaira. Hasznos segítséget nyújt a szakembereknek és a terület iránt érdeklődőknek egyaránt.  Az e-könyv a következőket tartalmazza:   Nagykommentár a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényhez Nagykommentár az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvényhez Nagykommentár a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvényhez Nagykommentár a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásáról Nagykommentár az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003. évi CXIII. törvényhez Nagykommentár a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvényhez 

Az immár több, mint egy évtizede hatályba lépett, a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény megítélésünk szerint a mai napig nem kellően ismert a fogyasztók, de talán még a szélesebb jogásztársadalom körében sem. A jogszabály kommentárjában a szerzők – a kommentár műfaj sajátosságainak megfelelően – paragrafusonként elemzik a törvény szövegét, melynek során részletesen feltárják a tárgyalt rendelkezések európai uniós szabályozási hátterét, végigveszik esetleges módosításait és az egyéb jogszabályokkal, esetenként felügyeleti ajánlásokkal fennálló kapcsolódási pontjait. E módszer hasznosságát alátámasztja, hogy a joggyakorlat számos esetben a törvény által is érintett szabályozási tárgyköröket más jogszabályok hasonló rendelkezéseire történő hivatkozással próbálja kezelni, amely megnehezíti a tárgyalt jogszabályra vonatkozó esetjog feltárását.   Bízunk abban, hogy a kommentárt nem csupán a gyakorló jogászok forgathatják haszonnal, hanem a fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatók munkatársai is.

A Btk. kommentárja teljeskörűen és mélyrehatóan elemzi a hatályos törvényszöveget, külön is törekedve a tényállási elemek értelmének kifejtésére, az elhatárolási, halmazati kérdések lehetséges megoldására, valamint kitér – elsősorban a büntetőtörvény időbeli hatályának speciális szabályaira figyelemmel – a korábbi joghelyzettel való azonosságok és különbségek feltárására. Ebben a körben külön hangsúlyt helyeztek a szerzők a törvény esetleges visszaható hatályú alkalmazásának esetköreire, ezeknek a folyamatban levő büntetőeljárásokban is alapvető és döntő jelentősége lehet.   A kommentárban megtalálható a vonatkozó büntetőbírósági joggyakorlat és a Kúria korábbi és új jogegységi döntéseinek elemzése, a büntető jogszabályok alkalmazásához és értelmezéséhez szükséges alkotmánybírósági döntések bemutatása, valamint a releváns elsősorban európai jogi és nemzetközi emberi jogi ítélkezés eredményeinek feltárása. A mű a joggyakorlat alakulásának a tendenciáira, így a már meghaladottnak tekinthető, illetve az esetleges változások mellett továbbra is irányadó gyakorlatokra is felhívja a figyelmet.

2018. január 1. napján lépett hatályba a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló a 2017. évi CXVIII. törvény. E jogszabály megszületése a bírósági polgári nemperes eljárások kapcsán mérföldkőnek tekinthető. Korábban ugyanis kizárólag jogirodalmi szinten jelentkezett egyértelműen az igény a bíróságok hatáskörébe tartozó polgári nemperes eljárások alapvető szabályainak egy kódexbe történő integrálására, amely a Bpnp. elfogadásával és hatálybalépésével már normatív szinten is megjelent. Közel öt év telt el a Bpnp. hatálybalépése óta, így számos a mindennapos jogalkalmazói munka során felmerült kérdésre szükséges választ adni. Jelen kommentár alapvető célja tehát a jogalkalmazók munkájának a megkönnyítése, éppen ezért valamennyi törvényi rendelkezés magyarázata során a gyakorlati kérdések elemzését, illetve az azokra adható lehetséges válaszokat is tartalmazza. Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra is, hogy polgári nemperes eljárásokról lévén szó, két szempontból is kötött a szerző keze: egyrészt a funkcionális hatály által alkalmazandó polgári perjogi szabályok alkalmazhatóságát nagymértékben a jogtudomány, a jogdogmatika dolgozta ki (és jelenleg is fejleszti), másrészt a bírósági polgári nemperes eljárásokban a felülvizsgálat számos esetben kizárt, így a Kúria által közzétett határozatok folytán megvalósuló jogegységesítés kisebb mértékben jelentkezik, mint a polgári peres eljárások esetében.   A fentiekre tekintettel az alapvetően gyakorlatorientált kommentár a szükséges terjedelemben a jogirodalom és a jogtudomány eredményeire, álláspontjára is kitér.

A versenyjog nemcsak az Európai Unió egyik legmarkánsabb, dinamikusan fejlődő területe, hanem a magyar jognak is az egyik legizgalmasabb, folyamatosan új (egyebek között az adatvédelemhez és a fogyasztóvédelemhez is kapcsolódó) kérdéseket felvető szelete. A versenyjogi előírások értelmezése és alkalmazása ugyanakkor jelentős kihívások elé állítja úgy a vállalkozásokat és a fogyasztókat, mint a versenyjoggal mélyebben nem foglalkozó jogászokat. A Kompakt kommentár a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényhez című mű elsődleges célja a magyar versenytörvény rendelkezései legfontosabb értelmezési kérdéseinek és az ezekre adott válaszolnak a bemutatása, mindenekelőtt a törvényhez közvetlenül kapcsolódó joggyakorlatra fókuszálva. A kompakt kommentár rövid és lényegre törő műfaj, ennek megfelelően részletes dogmatikai fejtegetések és a történeti háttér bemutatása nélkül kíván segítséget nyújtani a versenytörvény egyes előírásainak értelmezéséhez és alkalmazásához, nem tematikusan, hanem a törvény szerkezetéhez igazodóan áttekintést adva az egyes rendelkezésekről, bemutatva az értelmezéssel összefüggésben felmerülő jogi problémákat és a kapcsolódó joggyakorlatot, valamint a kapcsolódó (hazai és uniós) jogi szabályozást. Az uniós versenyjogi előírások és joggyakorlat csak a szükséges mértékben kerülnek tárgyalásra (ezek megismerését a kiadó más kiadványai teszik lehetővé), a versenytörvény áttekintése elsődlegesen a hazai joggyakorlatra, a versenyhatóság és a bíróságok döntéseire támaszkodva valósul meg. Megjelennek a Gazdasági Versenyhivatal releváns közleményei és utasításai is, amelyek ismerete megkerülhetetlen a jogszabály értelmezéséhez, alkalmazásához. A kompakt kommentár a versenytörvény előírásainak értelmezésével, ezek gyakorlatban való alkalmazásának bemutatásával kívánja megkönnyíteni a jogszabály kapcsán felmerülő jogi problémák megoldását. Segítséget nyújthat a törvény belső összefüggéseinek feltáráshoz, hasznos információkkal szolgálva nemcsak a jogászok, hanem a versenyjog iránt érdeklődők számára is.

A fogyasztóvédelem jogterülete az elmúlt időszakban jelentős változáson ment keresztül mind (anyagi és eljárási) jogi szabályozás, mind pedig jogalkalmazás tekintetében. Az Európai Unió a New Deal for Consumers programján keresztül megújította a fogyasztóvédelem már meglévő anyagi jogi szabályait és elsősorban digitális területen alkalmazott előírásokat alkotott meg.   Az új szabályok tovább növelték a már meglévő fogyasztóvédelmi joganyag mennyiségét, az iparágakon átívelő, ún. horizontális szabályok, illetve a szektorspecifikus szabályok tekintetében is.   A komplex jogszabályi rendelkezések közötti tájékozódást, egyúttal az eredményes fogyasztói jogérvényesítésre történő sikeres felkészülést segíti a Wolters Kluwer új kiadványa, amely a hagyományos megközelítéssel szakítva az igényérvényesítés lehetséges útjainak szempontjából dolgozza fel a hatályos fogyasztóvédelmi jogi joganyagot. Az újszerű megközelítés célja, hogy a magyarázat eligazodást nyújtson egy-egy konkrét fogyasztóvédelmi jogi kérdés megoldásában mind a fogyasztóvédelemmel foglalkozó jogtanácsosok, mind az érdeklődő fogyasztók számára, de akár a fogyasztóvédelmi oktatás alapját is képezheti.   Szerkesztői ajánlóA fentieknek megfelelően a kiadvány bevezetése a fogyasztóvédelem közpolitikai alapjait taglalja, majd bemutatja az uniós fogyasztóvédelmi jog fejlődését és a fogyasztóvédelem alkotmányi (szintű) összefüggéseit. Ezt követően a magyarázat részletesen tárgyalja a fogyasztóvédelmi igényérvényesítés két pillérét képező magánjogi és közjogi igényérvényesítést, külön figyelmet szentelve az egyéni igényérvényesítésen túl a közérdeken alapuló igényérvényesítési formáknak is. A közjogi igényérvényesítés bemutatása körében egyaránt sor kerül az uniós és a magyar hatósági igényérvényesítési formák felvázolására, valamint a közigazgatási perrendtartás vonatkozó szabályainak az áttekintésére.     A kiadvány mindezeken túlmenően tárgyalja a magánjogi (bírósági) igényérvényesítés egyedi lehetőségeit, kitérve azon esetekre amikor az igényérvényesítésre magánjogi anyagi jogi jogszabályok alapján, illetve amikor közjogi jogi norma alapján kerül sor. Ezt követően mutatjuk be a magánjogi igényérvényesítés kollektív eszközeit, valamint az egyre nagyobb számú alternatív vitarendezési lehetőségeket, beleértve az online vitarendezési platformot és az Európai Fogyasztói Központok Hálózatát, valamint a fogyasztóvédelem területén fellelhető önszabályozási törekvéseket. A „klasszikus” igényérvényesítés eszközeinek a bemutatásán túl a magyarázat kitér a panaszkezeléssel kapcsolatos szabályokra, valamint a fogyasztóvédelem és büntetőjog határterületeire (élelmiszerlánc-biztonsági és fogyasztóvédelmi szabálysértésekre, a fogyasztói érdekeket sértő bűncselekményekre) is. A vállalkozások panaszkezelését illetően az általános előírások mellett ismertetjük a különböző ágazati szabályozásokat is azzal, hogy e körben is jelentőséggel bírnak az ügyfélszolgálatot érintő rendelkezések. Ugyanakkor külön fejezet foglalkozik a permegelőző közvetítői eljárással.