Igazság és lehetőség között

---

Tarics Péter újságíró, író tizenegyedik könyve rendhagyó monográfia a magyar színészkirály, Latinovits Zoltán rendkívül termékeny és gazdag életművéről, valamint halálának körülményeiről, teljesen új adatokkal, először nyilvánosságra hozott dokumentumokkal, fényképekkel, vallomásokkal, amely a szerző huszonnyolc éves kutatómunkájának eredménye.
A magyar színészkirály halálának oka és körülményei évtizedekig tisztázatlanok voltak. Egyet tudtunk biztosan: Latinovitsot Balatonszemesen érte a halál, vonat gázolta el 1976. június 4-én. Többen öngyilkosságot emlegettek, ezt azonban soha nem bizonyította senki, az akkori hivatalos verzió mégis az öngyilkosság volt, ez az elmélet konzerválódott a legerőteljesebben. Az elmúlt csaknem négy évtized során még soha senki nem nyomozott Latinovits Zoltán halála körülményei után olyan alapossággal, szenvedéllyel, kíméletlenül kitartó munkával, szakértelemmel, mint Tarics Péter, aki ebben a könyvben cáfolhatatlan bizonyítékok segítségével és minden részletre kiterjedő kutatásai alapján tételesen cáfolja, hogy Latinovits Zoltán öngyilkos lett volna. A rendőrségi jegyzőkönyvek és vasúti dokumentumok felkutatása és összevetése, azok ellentmondásaira építve, a különböző kordokumentumok, a helyszínen történő többszöri vizsgálódás, a szemtanúk megszólaltatása, a halál körülményeinek részletes feltárása alapján egyértelműen bizonyítja, hogy Latinovits Zoltán szerencsétlen és tragikus baleset áldozata lett. Mindezt a különböző tudományágak – matematika, fizika, kriminalisztika – eszközeivel támasztja alá.
Megszólal a kötetben Latinovits több kortársa, valamint azok, akik ma is ápolják, továbbviszik életművét. A könyvben Latinovits sokoldalúságát, művészi értékeit, „cselekvő hitvallását” is bemutatja a szerző, ezen felül olvasható benne Latinovits több írása, levele, kedves verse, valamint néhány róla-neki szóló vers és dalszöveg. Rendkívül érdekes a Latinovits kézírását vizsgáló és elemző írásszakértői nyilatkozat, amelyből mélyebben megismerhetjük Latinovits karizmatikus egyéniségét, kreativitását, esendőségét – a teljesség igényével.
A kötetet – a szövegben közölt fényképek mellett – százoldalas rendhagyó színes fénykép-album gazdagítja, a következő felosztásban: 1. Szilánkok cselekvő hitvallásából. 2. Az élet által rajzolt portrék. 3. Halálának fényképes rekonstruálása. 4. Az utókor tisztelete.
A szerző előadóművészként és a Latinovits-életmű népszerűsítőjeként is elemzi Latinovits pódiumművészetének nemzetépítő jellegét és hatását. A „versmondás Evangéliuma” erőteljesen jelenik meg a könyvben, következésképpen tankönyvként is szolgálhat a versmondók, előadóművészek számára.
A könyv mellékletében található Tarics Péter Latinovits Zoltánról 1988-ban írt – és 2012-ben átdolgozott – „Pokolrapszódia” című egyfelvonásos monodrámája, színműve, amely hivatásos színtársulatok, színházrendezők, színművészek számára is alkotásra ösztönző lehet.
menej