János Arany strana 2 z 4

Arany János már huszonnyolc éves, amikor egyáltalán jelentkezik az irodalmi életben, és harmincegy esztendős korában érkezik el a Toldi nagyon is indokolt sikere. S a művészi fejlődés ettől fogva is szakadatlan, művészete mind gazdagabbá válik. A kötetben három műve található: Toldi, Toldi estéje, Buda halála.

Arany Jánosnak 1856-ban jelent meg az első, reprezentatív gyűjteményes kötete, amely magában foglalta addig született lírai verseinek és számos epikus versének válogatott anyagát. A kétkötetes munka nemcsak a korszak legfontosabb szépirodalmi újdonsága volt, hanem Arany pályáján is mérföldkőnek számít: itt alakította ki műveinek azt a rendjét, amelyet a későbbi köteteiben csupán bővített, de alapvetően nem módosított. Kiadásunk ezt az 1856-os kötetkompozíciót teszi újra hozzáférhetővé. Ez azért fontos, mert megismerhetjük Arany akkori önképét saját költészetéről, és így jobban érzékelhetővé válik ciklusszerkesztésének számos jellegzetessége is, a kihagyásoktól és kiemelésektől kezdve egészen a kötet belső dinamikájának a kialakításáig. Most, hogy születésének 200. évfordulóján lehetőség nyílik ennek a kiemelt jelentőségű kötetnek az újrakiadására, ráirányulhat a figyelem arra is, hogy milyen tudatos szerkesztői szándékok szerint építette életművét. A kötet nemcsak az eredeti verssorrendet és szövegállapotot reprodukálja, hanem Szilágyi Márton kísérőtanulmánya a Kisebb költemények megszületésének történetét is feldolgozza.

Hősök, akiket képességeik vitézi porondra, heroikus, sőt uralkodói szerepre tesznek alkalmassá, lelki alkatuk viszont a magányos, sérülékeny emberé, a bujdosóé – az áldozaté. „Kosztümös”, nagy történelmi játékok egy csöndesen önérzetes költő tollán. Weöres Sándor egy ritkán idézett versében (Negyedik szimfónia. Hódolat Arany Jánosnak) ezt a kettősséget így jellemzi: „Búborék-alakok gyülekezve kelnek, habjai a benső, álomi tengernek, játszva szelíd szűzet, daliát, vad rémet, hajdanként mutatván, mit nem ád az élet.”

"Tűzokádó gyanánt" - írja Petőfi. Arany valóban robbanásszerűen tört be a magyar irodalmi életbe a Kisfaludy Társaság pályázatán díjnyertes Toldijával. Sőtér István felfogása szerint a Toldi minden része utal a nemzeti felemelkedés lehetőségére, de a "régi és új" küzdelmében az ősi erkölcs, a patriarchális otthonosságérzet, családszeretet és hőstisztelet mellett ott vannak a jellemző nemzeti hibák: a vétkes könnyelműség, az indulatból való cselekvés, a parlagiság.

12 oldalas színes lapozó Arany János verséből.

Arany János költői életművének régóta nélkülözzük az irodalomtörténeti kutatás legújabb eredményeit is felhasználó, tudományos igényű, ugyanakkor széles körben is használható, népszerű kiadását. A félévszázaddal korábban készült, s már akkor is több ponton bírált kritikai kiadás óta napvilágot látott ugyan több, neves irodalomtörténészektől gondozott edíció, ám mind az életmű teljességét illetően, mind a kronológiai kérdésekben és a szöveg pontosságában számos alapvető kérdés megoldatlan maradt...

"A Kisfaludy Társaság 1846. február 4-i ülésen olyan mure hirdetett pályázatot, melynek hose valamely, a nép ajkán élo történeti személy, mint Mátyás király, vagy Toldi Miklós. Arany, bár csak hivatalán kívül s a családi elfoglaltságok mellett dolgozhatott, jó fél esztendo múlva elkészült a muvel. 1847 januárjában kapta kézhez Erdélyi Jánosnak, a Társaság titkárának a levelét, melyben tudatták vele, hogy o lett apályázat nyertese. Az elbeszélo költemény sikere az irodalom elso vonalába emelte Aranyt. Vahot Imre a Pesti Divatlap munkatársául kérte, s még februárban megérkezett Petofi köszöntoverse és levele. A Toldi 1847-ben jelent meg nyomtatásban."

Arany János -ahogy egyik költőutódja, Orbán Ottó írja-: a „Megfontolt Nagymester” költeményei közül százat sorakoztat fel a jelen válogatás, mely valamennyi versszerető korosztály (különösen a diákok) igényeit és érdekeit figyelembe véve készült. Arany verses epikájának szemelvényeit tehát ne keressük benne - viszont szinte hiánytalanul olvasható itt a Petőfi Sándorral való verses levélváltás, a nagyszerű balladák köre, az "őszikék" gazdagságát hozó 1877-es év termése, valamint az önjellemzések sora. Számos verses életkép, stílusjáték, paródia és töredék is bekerült a gyűjteménybe. Sorozatunkban eddig csak Vörösmarty Mihály válogatott versei képviselték 19. századi poézisünket - most már az Arany-kötet is az érdeklődők rendelkezésére áll, akik száma generációk óta nem csökken.

A félelmetes erejű legény, Toldi Miklós története századokon át keringett a nép ajkán, míg először Ilosvai Selymes Péter, majd Arany János versbe szedte. A kissé bárdolatlan, hirtelen haragú Miklós szívesen a király szolgálatába szegődne, ahol bátyja, a rókalelkű György múlatja napjait. De útja lassan halad a kívánt cél felé, mert mielőtt nagy vitézi tettét végrehajtaná, meg kell küzdenie testvére ármánykodásával, farkasokkal, és le kell győznie önmagát is. A folytatásban, Lajos király udvara a Toldi szerelme tanúsága szerint maga a megtestesült színjáték. A király is, udvaronca, Toldi Miklós is szívesen tréfálkoznak azzal, hogy visszaélnek a látszattal: Lajos álruhában látogat el a Rozgonyi családhoz, Toldi másnak fegyverzetében vív párviadalt Rozgonyi Piroska kezéért. Majd Lajos vitézeivel látszólag békés hódolóként keresi föl Prágában Károly császár udvarát, valójában a ruha alatt mindannyian páncélt viselnek, s kegyetlen tréfát uznek az ellenséggel. Ám az alkalmilag, kivételesen vállalt látszat erosebbnek bizonyul a két hosnél – a továbbiakban egyikük sem tud szabadulni hatásától, sot, még másokat is kiszolgáltatnak a színlelés démoni hatalmának. Piroska, bár felismeri a cserét, az apja iránt érzett kötelességbol mégis beleegyezik a házasságba Tar Lorinccel; arca örömöt mutat a menyegzon, de belül úgy érzi, hogy saját temetésén vesz részt. Arany élesen bírálja a vélt kötelesség nevében önmagunkon elkövetett eroszakot, a visszafojtáshoz vezeto önuralmat. A Toldi szerelme – ellentétben a Buda halálá val – jellemhibára szukíti a tragikumot. Toldit jellemének fogyatékossága arra kényszeríti, hogy az egyszer eklövetett bunt hasonló vétkekkel sokszorozza meg.

Angol–magyar kétnyelvű verseskötet. A kötetben szereplő költők: Arany János, Petőfi Sándor, Kölcsey Ferenc.A fordítás William N. Loew (Loew N. Vilmos; 1847–1922) magyar származású amerikai ügyvéd, újságíró, műfordító munkája.

A Kisfaludy Társaság 1846. február 4-i ülésen olyan mure hirdetett pályázatot, melynek hose valamely, a nép ajkán élo történeti személy, mint Mátyás király, vagy Toldi Miklós. Arany, bár csak hivatalán kívül s a családi elfoglaltságok mellett dolgozhatott, jó fél esztendo múlva elkészült a muvel. 1847 januárjában kapta kézhez Erdélyi Jánosnak, a Társaság titkárának a levelét, melyben tudatták vele, hogy o lett apályázat nyertese. Az elbeszélo költemény sikere az irodalom elso vonalába emelte Aranyt. Vahot Imre a Pesti Divatlap munkatársául kérte, s még februárban megérkezett Petofi köszöntoverse és levele. A Toldi 1847-ben jelent meg nyomtatásban.

A magyar költészetben a ballada fogalma elválaszthatatlan Arany János nevétől. „A balladai homályt, balladai rövidséget kiválóan alkalmasnak találja, hogy egy sötét bűn és sötét bűnhődés legyen a tárgya… A virtuozitás itt abban van, hogy hogyan tudja a büntetést a bűnből logikával és az őrületnek bizonyos fokozatos bemutatásával kifejteni.”- írja róla Szerb Antal. Kötetünk ezeket a közkedvelt és népszerű verseket tartalmazza a történelmi balladáktól kezdve a népballadáig.

Arany János (1817-1882) - Vörösmarty és Petőfi mellett a XIX. század legnagyobb költője, s mindmáig legnagyobb epikusunk. Földműves családból született, a debreceni kollégiumban tanult, de 1836-ban félbehagyta tanulmányait, és felcsapott vándorszínésznek. Félesztendei nyomorgás után hazatért Nagyszalontára, segédtanító, községi írnok, majd jegyző lett. 1847-ben a Toldival országos pályázatot nyert, egyik napról a másikra híres költő lett, s barátságot kötött Petőfivel. A szabadságharc idején a Nép barátja című lap társszerkesztője volt, toborzó-dalokat írt, s néhány hétig nemzetőri szolgálatot teljesített. Világos után egy ideig nevelősködött, 1851-tõl a nagykőrösi gimnáziumban tanított. 1860-ban Pestre költözött, a Kisfaludy Társaság igazgatója, majd az Akadémia titkára és főtitkára lett. Élete utolsó évtizedeit megkeserítette leánya korai halála, a kiegyezés, amellyel nem értett egyet, s az utána kialakult politikai légkör. Epikus művei mellett bensőséges hangú, őszinte lírája is örök értéke marad irodalmunknak.

Kötelezők röviden című sorozatunk célja a kedvcsinálás, az ismeretek gyors felfrissítése és a klasszikus irodalom bemutatása. A hangoskönyveken keresztül megelevenednek a novellák, színpadi művek és kisregények, a XIX-XX. századi irodalom nagy klasszikusai. Sorozatunk nyolcadik darabján Arany János elbeszélő költeménye, a Toldi, illetve Albert Camus-tól a Pestis című mű hallgatható meg. Kiadványaink semmiféleképp nem helyettesítik a teljes művek ismeretét, mi több, az olvasást!