Albert Camus

Un essai - Étude approfondie d'un grand texte classique ou contemporain par un spécialiste de l'oeuvre : approche critique originale des multiples facettes du texte dans une présentation claire et rigoureuse. Un dossier - Bibliographie, chronologie, variantes, témoignages, extraits de presse. Éclaircissements historiques et contextuels, commentaires critiques récents. Une iconographie - Des illustrations nombreuses et variées proposent une interprétation visuelle originale.

Ne pleurez pas. Non, non, ne pleurez pas ! Vous voyez bien que c'est le jour de la justification. Quelque chose s'élve cette heure qui est notre témoignage nous autres révoltés : Yanek n'est plus un meurtrier. Un bruit terrible ! Il a suffi d'un bruit terrible et le voil retourné la joie de l'enfance.

Kötelezők röviden című sorozatunk célja a kedvcsinálás, az ismeretek gyors felfrissítése és a klasszikus irodalom bemutatása. A hangoskönyveken keresztül megelevenednek a novellák, színpadi művek és kisregények, a XIX-XX. századi irodalom nagy klasszikusai. Sorozatunk nyolcadik darabján Arany János elbeszélő költeménye, a Toldi, illetve Albert Camus-tól a Pestis című mű hallgatható meg. Kiadványaink semmiféleképp nem helyettesítik a teljes művek ismeretét, mi több, az olvasást!

Román Mor, vrcholné dielo Alberta Camusa, je považovaný za jeden z trvalých pamätníkov protifašistického odporu a svedectvo o hodnote humanizmu. Lekár Rieux, hlavný hrdina románu, zaznamenáva symptómy a priebeh morovej epidémie v alžírskom Orane. V uzavretom, od okolitého sveta odrezanom meste sa v dôsledku šírenia moru obyvateľstvo rozdelí na dve skupiny - jedni trpne čakajú, kým na nich príde rad, druhí sa snažia proti pohrome bojovať všemožným prostriedkami, hoci sú ich vyhliadky mizivé. Obidva postoje autor hodnotí ako hlboko ľudské. Postavy i situácie opísané v románe sú symbolickým vyobrazením Francúzska okupovaného nacizmom. Reedícia knihy vychádza k 60. výročiu udelenia Nobelovej ceny za literatúru Albertovi Camusovi a k 70. výročiu prvého vydania románu Mor.

Tragický příběh muže a tří jemu blízkých žen odehrávající se v „podivném“ hostinci za nímž stojí absurdní nedorozumění. Návrat „ztraceného syna“ do vlasti, kterou opustil před mnoha lety, ke své matce a sestře, se dotýká věčných témat viny a trestu, osudu, schopnosti komunikace a revolty proti neutěšenému životu, lásky mezi lidmi a v neposlední řadě existence Boha. Camus příběh zasadil do „nevlídné krajiny“ Čech. Hra od držitele Nobelovy ceny za literaturu vychází v nové, u nás zatím nepublikované, verzi v překladu Ivana Zmatlíka jako 142.svazek edice D.

"Albert Camus előadásról előadásra az ember iránti elkötelezettségét hirdeti, s azt kutatja, miként nyerhetik vissza hangjukat, arcukat és méltóságukat azok, akiket a fél évszázados zsivajgó harag, a szavakkal való visszaélés és a túlburjánzó eszmék mindettől megfosztottak, s önmaguk farkasává tettek." A magyarul most először megjelenő kötet Camus harmincöt, 1936 és 1958 között elhangzott nyilvános beszédét gyűjti egybe. Az irodalmi Nobel-díjas író számára az individuummal való foglalkozás az az eszköz, amelynek segítségével szembeszállhat a világ nyomorúságával és szenvedésével, ez az eszme hatja át minden előadását. Camus szavára az egész világ figyelt, akár az értelmiség helyzetéről, akár kulturális örökségről, akár háborúról vagy forradalomról beszélt. A magyar kiadást különösen fontossá teszi, hogy az Üzenet a száműzött magyar íróknak alcímet viselő kötet jó pár írása az '56-os forradalommal foglalkozik.

Quoi qu'il puisse arriver, Jonas, peintre au talent reconnu, croit en sa bonne étoile — jamais elle ne cessera de l'aider et de le guider. Pourtant la vie, ses proches, ses amis, ses disciples l'acculent peu peu la stérilité artistique… Un ingénieur français, en mission au Brésil, est confronté aux superstitions et au mysticisme des indignes. Mais l'amitié qu'il éprouve pour l'un d'entre eux aura raison de son scepticisme. Deux magnifiques nouvelles la fin mystérieuse et ambiguë par l'auteur de L'étranger. Ces nouvelles sont extraites de L'exil et le royaume (Folio n°78).

Hlas Alberta Camuse zní ze všech jeho románů nejosobněji právě v této knize. Autor putuje ke kořenům, hledá sám sebe, odkrývá myšlenková východiska svých knih. Podněcuje čtenáře, aby důsledně promysleli jejich poselství. Opravdu jsou Camusovi vlastní všechny pojmy běžně spojované s jeho jménem – existencialismus, absurdita, společenské vyloučení, revolta? Autor vyjadřuje hluboký vztah k Alžírsku jako k svému prvnímu domovu, zatímco Francie pro něj navždy zůstala druhým, nikoli však vlastním domovem. Camusova přimknutost k zemi jeho dětství je stejného rodu jako láskyplný vztah k hluché, jen ze rtů odezírající negramotné matce, v jejíž chudé domácnosti na předměstí Alžíru vyrostl. Sebevýchova „prvního člověka“ Camuse se musela obejít bez autority otce, bez jeho předaných zkušeností a pravd. Je věrný sám sobě, vědomý si svých chyb, nelítostně poctivý… a přitom se nevzdává naděje. Revoltuje proti utrpení, učí (se) milovat, co je nedokonalé. Jeho vnitřní, skutečná, žitá úcta k lidské práci ho rozdělila od pařížských intelektuálů, kteří o proletariátu jen vedli řeči. Kvůli tomu všemu je právě dnes namístě číst Camuse pozorně! Albert Camus zamýšlel tímto dílem vytvořit tolstojovsky velký román své doby. Paradoxně znejistělý udělením Nobelovy ceny bolestně s psaním zápasil, když ho ve třetině zamýšleného celku zastihla tragická smrt. Tímto románem zahajuje nakladatelství LEDA soustavnou ediční řadu Camusových děl v nově zpracovaných, autoritativních překladech.

Z temných koutů Oranu začaly vylézat krysy a groteskně hynou na ulicích – nejprve jedna, dvě, tři, pak jich spousty zaplaví město. Zanedlouho umírá první člověk a naplno propuká epidemie smrtelné nákazy. Zpočátku se lidé snaží nebezpečí přehlížet a hledají únik v zábavách i v běžných starostech. Epidemie však postupuje jako lavina a počet úmrtí stoupá. Úřady město hermeticky uzavřou a zavedou v něm přísnou karanténu. Šíří se pocity klaustrofobie, lidé podléhají úzkostem a strachu. Ne všichni však rezignují, ovšem k boji se odhodlá jen menšina. Rozum a vzdor jsou vlastní také doktoru Bernardu Rieuxovi, který celé dny tráví v zamořeném terénu a riskuje život, jen aby zachránil jiné. Čím se vyznačují ti nepoddajní lidé? Vidí snad pronikavěji do budoucnosti? Mezi fyzickou a psychickou infekcí, mezi nemocí a nakažlivou ideologií není zásadní rozdíl. „Mor“ je metaforou pro jakýkoli stav absurdního utrpení, od ohrožení zdraví až po znásilňující ideologii, politické represe, okupaci a válku. Všichni víme, že takové nákazy se občas objeví, ale nějak se nám nechce uvěřit, když se nás některá bezprostředně týká. Máme dost moudrosti, abychom si přiznali, že když nesebereme včas odvahu k boji, náš život může v příštím okamžiku skončit? Nebo že přinejmenším ztratíme vše, co jsme až dosud s námahou budovali? Camusův Mor se v naší době stal znovu bestsellerem – přestože od jeho prvního vydání uplynulo víc než sedmdesát let. Mor vychází v ediční řadě Camusových děl v nově zpracovaných, autoritativních překladech, jež vydává nakladatelství LEDA.

Nijak rozsáhlý, přesto ale nejslavnější Camusův román Cizinec proslul stejně svou záhadností, jako tím, že se brzy po vydání stal synonymem existencialismu – k autorově nelibosti. Půdorys Cizince lze přitom vystihnout málo slovy: nesmyslný život, nesmyslná vražda, cesta k nesmyslné smrti. Nejednoznačnost, kterou se kniha vyznačuje, však už po několik generací naprosto vzdoruje snahám o konečný, definitivní výklad. Fascinující a současně matoucí postavy a motivy románu vyvolávají neodbytné otázky: Proč Mersault zabil onoho Araba? A proč je potom tak lhostejný k následkům svého činu? Proč se ani v nejmenším nepokouší předstírat víc citlivosti, když by tím mohl uniknout nejvyššímu trestu? Cizinec je román se znamením absurdnosti a lhostejnosti, ovšem natolik naléhavý, že ho nedokážeme číst s lhostejným srdcem. Je to román, ke kterému se určitě vrátíme. Možná nám pomůže, abychom víc porozuměli životu, světu, sobě… Snad přestaneme hloubat nad smyslem života a uvědomíme si celé svoje štěstí. Naposledy: není to příběh o prázdnotě vesmíru, ne – zde se hraje o vítězství lidské duše.

Soubor všech tří dosud vydaných knih Alberta Cumuse v dárkovém boxu za výhodnou cenu. Jedná se o knihy Mor, Cizinec a První člověk.

"Miként volt képes ennyi éven át együtt maradni ez a két ember a szabad élettel járó kimerítő feszültségben, melyet csak a másik iránti tisztelet csillapított, s amelyben Camus-nek "meg kellett tanulnia egy minden kevélységtől mentes szerelem kifeszített kötelén lépkedni", hogyhogy nem váltak szét az útjaik, hogyhogy nem kételkedtek soha egymásban, hogy volt mindkettőnek bátorsága kendőzetlenül a másik elé tárni gondolatait és érzéseit? A választ a levelezésük rejti." Catherine Camus 1944. március 19-én felolvasást tartanak Michel Leiris francia író párizsi lakásán A telibe viszonzott vágyakozás című Picasso-darabból. A rendező és ügyelő szerepét Albert Camus vállalja. A közönség soraiban ott ül a huszonegy éves, spanyol származású Maria Casarés, akit elbűvöl az akkor harmincéves író. Camus is felfigyel a különleges szépségű, rekedtes hangú színésznőre, és felkéri, hogy játssza el Martha szerepét Félreértés című darabjában. Két és fél hónappal később, a normandiai partraszállás éjszakáján szeretőkké válnak - s kapcsolatuk 1960. január 4-ig, Camus végzetes autóbalesetének napjáig tart. Az írónak felesége van, gyerekei, tüdőbaja miatt időről időre gyógykezelésre szorul, Maria Casarést pedig gyakran elszólítják Párizsból a filmforgatások. Így sokszor nem marad számukra más, mint a levelezés. Szavak, mondatok, amelyekben Maria méltó partnere az írónak, jóllehet nem az anyanyelvén, hanem franciául kell fogalmaznia. A másfél évtizeden át írt közel ezer levélben őszintén vallanak munkájukról, könyvekről, színházról, és kendőzetlenül írnak írókról, színészekről, színházigazgatókról, szavaik azonban elsősorban a szerelem, a szenvedély, a töretlen és kitartó vágyakozás bensőséges vallomásai, melyek fél évszázad múltán is lenyűgöző emléket állítanak a két kivételes művésznek és kapcsolatuknak. Maria Casarés (1922-1996) apja, Santiago Casares Quiroga, a második spanyol köztársaság miniszterelnöke a spanyol polgárháború kitörése utáni kényszerű lemondását követően Franciaországba menekült családjával. Itt Maria Casarés érdeklődése korán a színészet felé fordult, és a kezdeti kudarcokat követően - akcentusa miatt csak harmadjára vették fel a Konzervatóriumba - a 20. századi francia színjátszás legnagyobb tragikájává vált. Színpadi szerepei mellett olyan, ma már klasszikusnak számító filmekben nyújtott emlékezetes alakítást, mint A Bois de Boulogne hölgyei, a Szerelmek városa vagy az Orfeusz. Albert Camus-re haláláig úgy tekintett, mint élete nagy szerelmére, az egyetlen férfira, akit igazán mélyen szeretett.