Alessandro Baricco strana 3 z 5

A Virginian nevű gőzhajó a két világháború között járt Európa és Amerika között - fedélzetén milliomosokkal, emigránsokkal és egyszerű, hétköznapi emberekkel. A fennmaradt legenda szerint a hajón esténként egy különös tehetséggel, páratlan improvizációs képességgel megáldott zongorista szórakoztatta a közönséget. Semmihez sem fogható muzsikájával valósággal elbűvölte hallgatóságát. Azt is mondják, egész életét a hajón töltötte, ott született, és lábát soha nem tette szárazföldre. Hogy miért, senki sem tudja, életének talányos rejtélyét magával vitte - örökre.

V poznámke na začiatku románu Baricco uvádza, že v predošlej knihe sa hlavná postava Jasper Gwyn zmieňuje o neveľkom dielku s názvom Trikrát na svitaní. Autorovi už v tom čase skrsla v hlave krásna myšlienka túto vymyslenú knihu naozaj vytvoriť. Stalo sa. Román Trikrát na svitaní rozvíja tri príbehy, čo sa začínajú na svitaní v hoteli. Ich protagonistami sú ľudia, ktorí sa stretnú v rôznych fázach svojho života, hoci v skutočnosti by sa stretnúť nemohli. Literatúra však pripúšťa aj to, čo sa reálne nemôže stať. Vďaka spojeniu troch zdanlivo náhodných stretnutí pozorný čitateľ zistí, že aj to, čo sa javí ako nepravdepodobné, dokáže prezradiť veľa o reálnom živote.

V poznámke na začiatku románu Baricco uvádza, že v predošlej knihe sa hlavná postava Jasper Gwyn zmieňuje o neveľkom dielku s názvom Trikrát na svitaní. Autorovi už v tom čase skrsla v hlave krásna myšlienka túto vymyslenú knihu naozaj vytvoriť. Stalo sa. Román Trikrát na svitaní rozvíja tri príbehy, čo sa začínajú na svitaní v hoteli. Ich protagonistami sú ľudia, ktorí sa stretnú v rôznych fázach svojho života, hoci v skutočnosti by sa stretnúť nemohli. Literatúra však pripúšťa aj to, čo sa reálne nemôže stať. Vďaka spojeniu troch zdanlivo náhodných stretnutí pozorný čitateľ zistí, že aj to, čo sa javí ako nepravdepodobné, dokáže prezradiť veľa o reálnom živote.

Három történet, három epizód egy szálloda halljában. Titkok és érzelmek, féltett gondolatok és sejtelmes vallomások Baricco legújabb könyvében. "A történet két emberről, egy férfiról és egy nőről szól, akik három alkalommal találkoznak, de találkozásuk mégis mindig egyetlen, az első és az utolsó is egyben" - tájékoztatja a gyanútlan olvasót a szerző. Ahogy a Mr. Gwyn, úgy e könyv főszereplői is azzal a dilemmával szembesülnek, hogy folytassák-e tovább megszokott életüket, vagy vállalják-e az újrakezdés kockázatát. És nemcsak az előző kötet, hanem a Háromszor hajnalban szereplőinek élete is titkokat rejteget; történetük egy krimi izgalmasságát kínálja. És mire a hajnal reggelbe fordul, valamennyi titokra fény derül...

Jasper Gwyn, az alkotói válságban szenvedő író egyik napról a másikra úgy dönt, hogy abbahagyja az írást. Mi ez? Kiüresedés? Kiégés? "Mérsékelten sikeres" szerzőként csupán néhány rövidebb elbeszélésssel és több tucat, a Guardian számára írt cikkel büszkélkedhet... azonban ... Folytatás ›› három regénye oly mértékben különbözik egymástól, hogy ha valaki nem tudná a tényt, nemigen jöhetne rá, hogy ugyanaz a kéz alkotta őket. A mesélő tehetségéhez nem férhet kétség, uganakkor zavarba ejtő az a könnyedség, ahogyan a szereplői érzelmeit megfogalmazza. Mintha valamennyiük gondolatait ismerné... Jasper Gwyn tehát negyvenhárom éves korában megírja utolsó cikkét, melyben ötvenkét olyan dolgot sorol fel, amit attól a naptól kezdve soha többé nem tesz. És ezek közül a legutolsó a könyvírás. Alkotói karrierje ezennel véget is ér. Vagy mégsem? A(z) Mr. Gwyn (Könyv) szerzője Alessandro Baricco.

Štyridsiatnik Jasper Gwyn, úspešný spisovateľ, uverejní v novinách článok, kde vymenúva päťdesiatdva vecí, ktoré už nemieni robiť. Poslednou v poradí je písanie. Namiesto toho chce robiť kopírovateľa. Nechce však kopírovať spisy, ale ľudí. Na jednej výstave si uvedomí, že portrét sa dá namaľovať aj tak, že model nepozorujeme, ale pochopíme. Začne písať portréty a vysvitne, že sa nájdu záujemci, ktorí mu ochotne zaplatia za pár strán textu. Tak ako všetci umelci aj on podľahne a zhotoví, čo ho najviac láka - autoportrét, ktorý uverejní v knihe pod pseudonymom. Keď však o jeho činnosti začnú písať v novinách, Gwyn sa rozhodne všetko ukončiť a stratí sa.

A regény valamikor a 20. század elején játszódik, az automobil és csodálatos férfiak legendás, múltba vesző hőskorszakában. Főszereplője Ultimo Parri, akit az olvasó kisfiúként ismer meg a történet elején, de már akkor is mindenki tudja róla, hogy különleges: Ultimo olyan ember, akit "aranyfüst borít", és akinek egyetlen célja: rendet teremteni a világban. Ötéves, amikor megpillantja az első automobilt, és huszonöt, amikor találkozik a szerelemmel. Az ő története ez a megrendítő regény, amelyben az automobil, a sebesség- és versenyszenvedély párosul egy életen átívelő, rejtélyes szerelemmel és a konok tenni akarással, a szavak és formák mögött rejlő jelentések felfejtésével. Baricco újra rátalált arra az elbeszélői hangra, mely a "Selyem" című regényében ejtette először rabul a magyar olvasót, de a "Történet" szélesebb ívű, több hangon megszólaló alkotás. Hősei sokáig az olvasóval maradnak, és segítenek - élni.

"Ez nem regény. Nem is elbeszélés. Ez egy történet. Olyan férfiról, aki beutazza a világot, s a végén egy szeles tó partján ül egész nap. A férfi neve Hervé Joncour. A tóét nem tudni. Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani. Szerepel benne vágy és fájdalom, mindkettőről tudjuk, mi fán terem, még sincs rá igazi szavunk. Mert szerelemnek nem szerelem. (Régi fogás. Ha nem tudunk nevet adni valaminek, akkor történetnek mondjuk. Ez már csak így van. Évszázadok óta.) Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő? Halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika. Sok hozzáfűznivalóm nincs. Talán jobb, ha tisztázom még, hogy tizenkilencedik századi történetről van szó: fontos, hogy senki se várjon repülőgépeket, mosóautomatákat és pszichiátereket. Nincsenek. Bár ma se volnának." (a Szerző)

"Ez nem regény. Nem is elbeszélés. Ez egy történet. Olyan férfiról, aki beutazza a világot, s a végén egy szeles tó partján ül egész nap. A férfi neve Hervé Joncour. A tóét nem tudni. Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani. Szerepel benne vágy és fájdalom, mindkettőről tudjuk, mi fán terem, még sincs rá igazi szavunk. Mert szerelemnek nem szerelem. (Régi fogás. Ha nem tudunk nevet adni valaminek, akkor történetnek mondjuk. Ez már csak így van. Évszázadok óta.) Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő? Halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika. Sok hozzáfűznivalóm nincs. Talán jobb, ha tisztázom még, hogy tizenkilencedik századi történetről van szó: fontos, hogy senki se várjon repülőgépeket, mosóautomatákat és pszichiátereket. Nincsenek. Bár ma se volnának." (a Szerző)

V románe sa opisuje život protagonistu Ultima Pariho, s ktorým sa čitateľ stretáva už ako s malým chlapcom, ktorý žije na dedine na severe Talianska začiatkom 20. storočia a sleduje jeho osudy až do 60. rokov. Príbeh tvorí hlučný príchod prvých automobilov, vášeň k motorom a automobilovým pretekom, zvláštny vzťah syna a otca, kruté udalosti prvej svetovej vojny, príbeh lásky, ktorý sa nezačal a nikdy sa neskončí a živí sa iba náznakmi a stopami. Román, ktorý používa rozličné rozprávačské štýly a registre, je plný napätia, prekvapenia a hrôzy.

Román Emauzy rozpráva príbeh o štyroch sedemnásťročných chlapcov, ktorí uviazli v dusivej, nepríjemnej realite. Na prahu dospelosti sa zmietajú medzi pevnými hranicami tradícií a vlastnými rozhodnutiami s fatálnymi dôsledkami. Pohybujú sa medzi školo u a miestnym kostolom, pri omši hrajú na gitarách, a ako dobrovoľníci pomáhajú v nemocnici. Do ich mentálnej výbavy patrí neotrasiteľná viera v Boha. Jedného dňa sa ako víchrica vrúti medzi chlapcov ich spolužiačka Andre, najprv sa zmocní ich myslí, potom ich sŕdc a napokon aj ich tiel. Všetci štyria jej postupne prepadajú a odhaľujú zmysel bolesti, sexu, dokonca aj smrti.

Román Emauzy rozpráva príbeh o štyroch sedemnásťročných chlapcov, ktorí uviazli v dusivej, nepríjemnej realite. Na prahu dospelosti sa zmietajú medzi pevnými hranicami tradícií a vlastnými rozhodnutiami s fatálnymi dôsledkami. Pohybujú sa medzi školo u a miestnym kostolom, pri omši hrajú na gitarách, a ako dobrovoľníci pomáhajú v nemocnici. Do ich mentálnej výbavy patrí neotrasiteľná viera v Boha. Jedného dňa sa ako víchrica vrúti medzi chlapcov ich spolužiačka Andre, najprv sa zmocní ich myslí, potom ich sŕdc a napokon aj ich tiel. Všetci štyria jej postupne prepadajú a odhaľujú zmysel bolesti, sexu, dokonca aj smrti.

Alessandro Baricco olasz író harmadik könyvét tartja "kezében" a magyar olvasó. A Selyem és a Tengeróceán után itt a Vértelenül.Hasonlít is, meg nem is az elődeire. Romantikus történet olyan szikáran előadva, hogy hihetetlen feszültséget tüd kelteni. Ez ad a látszólag egyszerű kijelentő mondatoknak szivárványos ragyogást. Nagy-nagy emberi szomorúság árad a romantikus történetból, ami több az emberek iránti sajnálatnál - az emberiség iránti sajnálat süt a regényből. Minden szereplőt valami determináltság mozgat. Nem akarja csinálni, amit csinál, mégis csinálja. Ime az ember. Ecce homo.

A Selyem, a Tengeróceán, a Vértelenül és a Novecento után most a Harag-várak. Csupa "vaskos" mű - százötven-kétszáz oldalon. Bármily furcsa, a Baricco-regényeknek ez az egyik varázserejük. Földrészeket és évtizedeket fognak át, nagy emberi drámákat sűrítenek magukba - hihetetlenül tömören. Az író egyszer elmondta, hogyan készülnek: évekig töri a fejét hosszú és bonyolult történeteken, majd évekig töri a fejét azon, miként írhatná meg őket néhány tucatnyi oldalon. A Harag-várak? Van egy város, Quinnipak. Benne él a legszebb ajkú asszony, a titkát mélyen őrző Jun. A leghálásabb férj, Rail úr. Olyan hálás, hogy a feleségét megajándékozza Elisabeth-tel. Egy mozdonnyal. Itt él a legtalálékonyabb muzsikus, Pekisch úr, a humanofon feltalálója. Apja zakójában ott cseperedik Pehnt, míg egyszer csak hirtelen bele nem nő a zakóba. És idelátogat Hector Horeau, a kristálypalota megálmodója. Európának egy boldog századában vagyunk, az illúziókéban, amikor az emberek megmámorosodnak találmányaiktól, még nem tudják, hogy ezek milyen veszélyt hordoznak. Vannak szelíd tündérmesék, ilyen volt a Selyem, a Harag-várak viszont rakoncátlan, buja tündérmese.

Quinnipak je mestečko, ktoré by ste na mape ťažko hľadali. Stojí tam lokomotíva s menom Elizabeth, hoci tam nevedie nijaká železnica. Hráva tam zláštny hudobný nástroj humanofón, malý najdúch Pehnt zo všetkých síl dorastá do kabáta, v ktorom ho našli na kostolných schodoch, aby sa mohol vydať do sveta. Starý robotník Andersson pomáha realizovať smelé plány o Sklenenom paláci geniálneho architekta Hectora v malej sklárni...

Quinnipak je mestečko, ktoré by ste na mape ťažko hľadali. Stojí tam lokomotíva s menom Elizabeth, hoci tam nevedie nijaká železnica. Hráva tam zláštny hudobný nástroj humanofón, malý najdúch Pehnt zo všetkých síl dorastá do kabáta, v ktorom ho našli na kostolných schodoch, aby sa mohol vydať do sveta. Starý robotník Andersson pomáha realizovať smelé plány o Sklenenom paláci geniálneho architekta Hectora v malej sklárni...