Alessandro Baricco

Quinnipak je mestečko, ktoré by ste na mape ťažko hľadali. Stojí tam lokomotíva s menom Elizabeth, hoci tam nevedie nijaká železnica. Hráva tam zláštny hudobný nástroj humanofón, malý najdúch Pehnt zo všetkých síl dorastá do kabáta, v ktorom ho našli na kostolných schodoch, aby sa mohol vydať do sveta. Starý robotník Andersson pomáha realizovať smelé plány o Sklenenom paláci geniálneho architekta Hectora v malej sklárni...

Román Emauzy rozpráva príbeh o štyroch sedemnásťročných chlapcov, ktorí uviazli v dusivej, nepríjemnej realite. Na prahu dospelosti sa zmietajú medzi pevnými hranicami tradícií a vlastnými rozhodnutiami s fatálnymi dôsledkami. Pohybujú sa medzi školo u a miestnym kostolom, pri omši hrajú na gitarách, a ako dobrovoľníci pomáhajú v nemocnici. Do ich mentálnej výbavy patrí neotrasiteľná viera v Boha. Jedného dňa sa ako víchrica vrúti medzi chlapcov ich spolužiačka Andre, najprv sa zmocní ich myslí, potom ich sŕdc a napokon aj ich tiel. Všetci štyria jej postupne prepadajú a odhaľujú zmysel bolesti, sexu, dokonca aj smrti.

Štyridsiatnik Jasper Gwyn, úspešný spisovateľ, uverejní v novinách článok, kde vymenúva päťdesiatdva vecí, ktoré už nemieni robiť. Poslednou v poradí je písanie. Namiesto toho chce robiť kopírovateľa. Nechce však kopírovať spisy, ale ľudí. Na jednej výstave si uvedomí, že portrét sa dá namaľovať aj tak, že model nepozorujeme, ale pochopíme. Začne písať portréty a vysvitne, že sa nájdu záujemci, ktorí mu ochotne zaplatia za pár strán textu. Tak ako všetci umelci aj on podľahne a zhotoví, čo ho najviac láka - autoportrét, ktorý uverejní v knihe pod pseudonymom. Keď však o jeho činnosti začnú písať v novinách, Gwyn sa rozhodne všetko ukončiť a stratí sa.

Négy fiú és egy leány. Testben-lélekben együtt. Négy egyházi iskolás srác és a világi csaj. A hithűek és a hitehagyott. Mit tartogat a sorsdöntő találkozás, melyben két, egymással homlokegyenest ellentétes világnézet ütközik? A testiség és bujaság ... Folytatás ›› oltárán. Ami a felfedezés titkos öröme. Oltár és altáj. És a titok. Hogy erről nem szabad beszélni. Hogy a szentség mellett mily édes a profán. Néhány nappal Krisztus halála után, két férfi baktat az Emmaus városkához vezető úton és a Kálvárián történtekről beszélget, meg kinyitott és üresen talált sírokról terjengő furcsa mendemondákról. Egyszer csak odalép hozzájuk egy férfi. És a férfiban felismerik a Messiást. Ő pedig eltűnik.Egyikőnk száját sem hagyta el, egyetlenegyszer sem, Isten neve. Sokszor csak hallgattunk, rövid szüneteket tartva, mert ráértünk, és azt akartuk, hogy ez a meghittség soha ne érjen véget. De egyszer csak, épp amikor a Szent beszélt, valami zajt hallottunk, közelről. Bárki lehetett volna az, de Andre volt. Bejött, becsukta maga mögött az ajtót; egy fehér póló volt rajta, semmi más. Egy pillanatra körbenézett, aztán bebújt az ágyba, kettőnk közé.Alessandro Baricco új kötete kényes témát feszeget. Megfér-e egymás mellett hit és hitetlenség, prűdség és szabadosság, erkölcs és pőre erotika? Vagy egymás ellen valók?Képtelenek vagyunk beilleszkedni a környezetünkbe, de szüleink ezt nem akarják észrevenni. Mi az evangéliumok Istenében hiszünk - hangzik el a főszereplői mottó, de az idealizált képet összerondítja a vágyvalóság szele, és az imát, az imádságot nem hitelesíti a szakadatlan bűntudat sem. Mert a templomfalon túl is van világ. Másik liturgiával. Ami végtelen.A világhírű Alessandro Baricco a kortárs olasz irodalom legizgalmasabb alkotója; műveit több mint két tucat nyelvre fordították le, több regényéből emlékezetes film is készült. Az Emmaus a legújabb kötete. A(z) Emmaus (Könyv) szerzője Alessandro Baricco.

Sok-sok évvel, talán másfél századdal ezelőtt, hajótörést szenved egy vitorlás hajó. Legénységének és utasainak egy része megmenekül, tengernyi szenvedés árán. Egy hétszobás tengerparti kis szállodában különös vendégek gyűlnek össze. A természetben fellelhető határokat - most a tenger határait - kereső tudós; a tengert tengervízzel megörökítő festő; a titokzatos tengerész; a túlérzékenységéből gyógyulását a tengernél kereső lány - a szállodát pedig egy tízéves gyerek vezeti. Mintha mindnyájan a tenger hívásának engedelmeskednének, oly véletlenül és oly szükségszerűen találkoznak e házban, mint Thornton Wilder szereplői a Szent Lajos király hídján.

Slávny taliansky autor Alessandro Baricco už viac ráz potvrdil, že je nielen majstrom románu, ale aj dialógov. Aj vo svojom najnovšom diele pripomína, že umelecká forma je najmä umeleckou fikciou a opisuje aj to, čo nie je pravdepodobné. Dvaja muži s menami slávnych výrobcov zbraní sa iba pretĺkajú životom. Jeden sa živí svojráznou predpoveďou počasia a druhý vyťahuje mŕtvoly spod Niagarských vodopádov. Smitha a Wessona vyhľadá novinárka Rachel Greenová - pripravuje reportáž o splavovaní vodopádov, na ktorej si chce vybudovať kariéru. Nezoženie však dobrovoľníka, a tak sa na riskantný podnik podujme sama. Vynálezca Smith jej pripraví sud, v ktorom by mala plavbu prežiť, a záchranca Wesson ju vytiahne z rieky pod vodopádom. Akcia sa pripraví, ako sa patrí, so širokou publicitou a s predajom lístkov pre divákov. Pokus sa uskutoční 21. júna 1902.

"Nina lehunyta a szemét. A takaróhoz lapult, még jobban összekuporodott, térdét felhúzta a melléhez. Szeretett így feküdni. Úgy érezte, alatta a hűvös föld megvédi - az biztosan nem árulja el. És a testét is érezte, amely így összegömbölyödve olyan volt, mint egy kagylóhéj - szerette ezt a helyzetet -, védekező állat volt, önmaga oltalmazója, akár egy kicsiny mindenség, az égvilágon semmi baj nem érheti, amíg így marad - kinyitotta a szemét, és ezt gondolta: Ne mozdulj, boldog vagy." Alessandro Baricco olasz író harmadik könyvét tartja kezében a magyar olvasó. A Selyem és a Tengeróceán után jelent meg a Vértelenül. Hasonlít is meg nem is az elődeire. Romantikus történet olyan szikáran előadva, hogy hihetetlen feszültséget tud kelteni. Ez ad a látszólag egyszerű kijelentő mondatoknak szivárványos ragyogást. Nagy-nagy emberi szomorúság árad a romantikus történetből, ami több az emberek iránti sajnálatnál - az emberiség iránti sajnálat süt a regényből. Minden szereplőt valami determináltság mozgat. Nem akarja csinálni, amit csinál, mégis csinálja. Íme, az ember. Ecce homo. Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Filozófiai és konzervatóriumi tanulmányai után jeles napilapokban közölt kritikákat, a televízióban is kipróbálta magát, majd kreatív íróiskolát alapított. Sokszínű személyisége műveiben is tükröződik; egyedi hangú, stílusjátékokban gazdag írásait több mint két tucat nyelvre fordították le, film- és színpadi adaptációk születtek belőlük. Baricco a kortárs olasz irodalom legizgalmasabb alkotója; számos elismerés mellett a Viareggio- és a Medicis-díjat is magáénak tudhatja.

V istom dome v Taliansku sa každé ráno stretáva pri raňajkách bohatá rodina. Zvyčajne raňajkujú až do neskorého popoludnia. Potom Otec odchádza do mesta, kde si v miestnom nevestinci splní biologickú potrebu sexu. Matka žije z mýtu svojej zašlej krásy a slávy, Dcéra má znetvorené telo, a preto trpí, Strýka sužuje spavá choroba, a tak stále spí. Syn odcestoval do Anglicka. Jedného dňa sa v dome zjaví Mladá nevesta, rodina ju prijme a každý deň pred ňou odhalí kúsok svojho tajomstva. Všetci čakajú na návrat Syna, ten však domov posiela prapodivné dary a nikto netuší, či je to predzvesť jeho návratu, alebo ich posiela namiesto seba.

Alessandro Baricco olasz író harmadik könyvét tartja "kezében" a magyar olvasó. A Selyem és a Tengeróceán után itt a Vértelenül.Hasonlít is, meg nem is az elődeire. Romantikus történet olyan szikáran előadva, hogy hihetetlen feszültséget tüd kelteni. Ez ad a látszólag egyszerű kijelentő mondatoknak szivárványos ragyogást. Nagy-nagy emberi szomorúság árad a romantikus történetból, ami több az emberek iránti sajnálatnál - az emberiség iránti sajnálat süt a regényből. Minden szereplőt valami determináltság mozgat. Nem akarja csinálni, amit csinál, mégis csinálja. Ime az ember. Ecce homo.

A hazájában már elismert írónak számító Baricco számára ez az 1996-ban megjelent könyv hozta el a nagy áttörést, a nemzetközi sikert. A XIX. század második felében játszódó regény főhőse a katonai karrier helyett a kereskedelmi utazó kalandos életét választó Hervé Joncour, akinek eleinte Észak-Afrikába, később pedig Japánba kell utaznia a selyemgyártásra szakosodott városkája megélhetését biztosító selyemhernyópetékért. S hogy miért vállalkozik egy boldog házasságban élő fiatalember ilyen fáradságos és veszélyes útra még azután is, hogy Japán a polgárháború zűrzavarába süllyed? Hervé Joncour kielégíthetetlen vágyától hajtva kel ismét útra, mert egyetlen pillantásával megigézte őt annak a japán nagyúrnak a kedvese, akivel üzletelni szokott. "Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani" - írta Baricco a Selyemről -, és valóban: ez a finom erotikával átszőtt rövid regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót. A könyv alapján készült filmet 2007-ben mutatták be (rendező: François Girard).

Baricco ma már klasszikusnak számító, monodráma formájában írt kisregényének főhősére - aki azért kapta a Novecento nevet, mert a XX. század első évében született - az Amerika és Európa között ingázó Virginian óceánjáró báltermében bukkan rá a hajó egyik matróza. A kartondobozban fekvő újszülöttet bizonyára a nincstelen kivándorlók egyike hagyta ott a zongorán. Ezzel gyakorlatilag meg is határozta a fiúcska sorsát, aki az őt örökbe fogadó matróznak és az emberséges kapitánynak köszönhetően a hajón nő fel, és briliáns zongorista lesz belőle. Novecento egész életét a Virginianen tölti, még a kikötőkben sem hagyja el az óceánjárót, ám zenésztársa és barátja (a történetet elmesélő trombitás) legnagyobb megdöbbenésére az immár férfivá érett zongorista 1933 tavaszán váratlanul kijelenti: "Három nap múlva New Yorkban leszállok erről a hajóról". A könyvből Az óceánjáró zongorista legendája címmel az Oscar-díjas Giuseppe Tornatore készített filmet.

Különféle lelki, intellektuális vagy művészi problémákkal küzdő férfiak és nők gyűlnek össze a két világ határán, az óceán partján álló kis Almayer fogadóban. Miközben sorra megismerjük élettörténetüket - vagy életük meghatározó epizódját -, felfedezzük az óceán egy-egy újabb titkát is. "Úgy kell olvasni, mint egy kalandregényt" - írta Baricco a könyvéről, de hőseinek a mesék és az álmok világát idéző kalandjai csak háttérként szolgálnak a fő történethez. Merthogy a regény "főszereplője" a titokzatos, nagy kékség, amely egyszerre gyógyító erő és halálos veszély, az élet bölcsője és a tudás meg az ihlet forrása. Az óceán valamilyen módon fontos szerepet játszik a regény szereplőinek zátonyra futott életében, és az olvasó az utolsó pillanatig találgathatja, hogy a "tengeróceán" kiket fog megmenteni, és kiket veszejt el.

V hostinci Almayer na brehu mora sa zišla zvláštna spoločnosť: maliar, ktorý maľuje bielou farbou na biele plátno a pokúša sa zachytiť podstatu mora, profesor, ktorý sa iným spôsobom pokúša o to isté, žena, ktorú sem poslal jej muž, aby sa zotavila z nevery, a žena, ktorej má more vyliečiť precitlivelosť. Čo vlastne pochopili z mora a o mori, z tej tichej i búrlivej šíravy bez začiatku a konca? V hostinci plynie čas každému inak, a predsa rovnako. Pochopiť možno azda iba to, že minulosť je prítomnosť a budúcnosť zasa len prítomnosť. Oceán more je poetickým rozprávaním z pera obľúbeného talianskeho spisovateľa Alessandra Baricca. Vo Vydavateľstve SLOVART vyšli jeho romány Hodváb, Pán Gwyn, Trikrát na svitaní, Mladá nevesta a iné.

Alessandro Baricco ötödik regénye, a 2002-ben megjelent Vértelenül egy meg nem nevezett országban lezajlott véres polgárháború különös utózöngéinek krónikája. A beköszöntő béke nem elég a továbbra is háborús lázban égő lelkek lecsillapításához: az elszenvedett sérelmek és veszteségek felszítják a bosszúvágyat, a beteljesített bosszú pedig újabb gyilkos haragot szül. A történet hősnőjén, Ninán múlik, hogy megszakad-e valamikor ez a halálos lánc, hogy eljön-e a megbocsátás pillanata. Az, amiről könyvében Baricco ír, bárhol és bármikor megtörténhet. A regény végére érve az olvasó bizonyára eltöpreng majd azon, hogyan döntene ő Nina helyében.

V hostinci Almayer na brehu mora sa zišla zvláštna spoločnosť: maliar, ktorý maľuje bielou farbou na biele plátno a pokúša sa zachytiť podstatu mora, profesor, ktorý sa iným spôsobom pokúša o to isté, žena, ktorú sem poslal jej muž, aby sa zotavila z nevery, a žena, ktorej má more vyliečiť precitlivelosť. Čo vlastne pochopili z mora a o mori, z tej tichej i búrlivej šíravy bez začiatku a konca? V hostinci plynie čas každému inak, a predsa rovnako. Pochopiť možno azda iba to, že minulosť je prítomnosť a budúcnosť zasa len prítomnosť.Oceán more je poetickým rozprávaním z pera obľúbeného talianskeho spisovateľa Alessandra Baricca. Vo Vydavateľstve SLOVART vyšli jeho romány Hodváb, Pán Gwyn, Trikrát na svitaní, Mladá nevesta a iné.