Alessandro Baricco

Románová prvotina italského spisovatele, ve které vzdal hold smělým průkopníkům pokroku 19. století, lidem, kteří měli odvahu jít za svou touhou a za svým snem, nebáli se riskovat a dokázali unést prohru. Hrdinové Hradů hněvu sní o zemi zbrázděné železničními tratěmi, ve kterých spatřují pomníky přímočaré trajektorie osudu sní o skleněné architektuře, kde bude člověk konečně v bezpečí, sní o tom, že objeví neviditelné noty, pořídí katalog života, naleznou to, co ztratili, zvítězí nad vlastním strachem, nad sebou samými, nad osudem. A není důležité, jestli se jejich sny vyplní, Bariccovi hrdinové nemusí bezpodmínečně vyhrávat, pro ně je důležité nevzdát se, zkoušet to zas a znovu.

Štyridsiatnik Jasper Gwyn, úspešný spisovateľ, uverejní v novinách článok, kde vymenúva päťdesiatdva vecí, ktoré už nemieni robiť. Poslednou v poradí je písanie. Namiesto toho chce robiť kopírovateľa. Nechce však kopírovať spisy, ale ľudí. Na jednej výstave si uvedomí, že portrét sa dá namaľovať aj tak, že model nepozorujeme, ale pochopíme. Začne písať portréty a vysvitne, že sa nájdu záujemci, ktorí mu ochotne zaplatia za pár strán textu. Tak ako všetci umelci aj on podľahne a zhotoví, čo ho najviac láka - autoportrét, ktorý uverejní v knihe pod pseudonymom. Keď však o jeho činnosti začnú písať v novinách, Gwyn sa rozhodne všetko ukončiť a stratí sa.

Négy fiú és egy leány. Testben-lélekben együtt. Négy egyházi iskolás srác és a világi csaj. A hithűek és a hitehagyott. Mit tartogat a sorsdöntő találkozás, melyben két, egymással homlokegyenest ellentétes világnézet ütközik? A testiség és bujaság ... Folytatás ›› oltárán. Ami a felfedezés titkos öröme. Oltár és altáj. És a titok. Hogy erről nem szabad beszélni. Hogy a szentség mellett mily édes a profán. Néhány nappal Krisztus halála után, két férfi baktat az Emmaus városkához vezető úton és a Kálvárián történtekről beszélget, meg kinyitott és üresen talált sírokról terjengő furcsa mendemondákról. Egyszer csak odalép hozzájuk egy férfi. És a férfiban felismerik a Messiást. Ő pedig eltűnik. Egyikőnk száját sem hagyta el, egyetlenegyszer sem, Isten neve. Sokszor csak hallgattunk, rövid szüneteket tartva, mert ráértünk, és azt akartuk, hogy ez a meghittség soha ne érjen véget. De egyszer csak, épp amikor a Szent beszélt, valami zajt hallottunk, közelről. Bárki lehetett volna az, de Andre volt. Bejött, becsukta maga mögött az ajtót; egy fehér póló volt rajta, semmi más. Egy pillanatra körbenézett, aztán bebújt az ágyba, kettőnk közé. Alessandro Baricco új kötete kényes témát feszeget. Megfér-e egymás mellett hit és hitetlenség, prűdség és szabadosság, erkölcs és pőre erotika? Vagy egymás ellen valók? Képtelenek vagyunk beilleszkedni a környezetünkbe, de szüleink ezt nem akarják észrevenni. Mi az evangéliumok Istenében hiszünk - hangzik el a főszereplői mottó, de az idealizált képet összerondítja a vágyvalóság szele, és az imát, az imádságot nem hitelesíti a szakadatlan bűntudat sem. Mert a templomfalon túl is van világ. Másik liturgiával. Ami végtelen. A világhírű Alessandro Baricco a kortárs olasz irodalom legizgalmasabb alkotója; műveit több mint két tucat nyelvre fordították le, több regényéből emlékezetes film is készült. Az Emmaus a legújabb kötete. A(z) Emmaus (Könyv) szerzője Alessandro Baricco.

"Nina lehunyta a szemét. A takaróhoz lapult, még jobban összekuporodott, térdét felhúzta a melléhez. Szeretett így feküdni. Úgy érezte, alatta a hűvös föld megvédi - az biztosan nem árulja el. És a testét is érezte, amely így összegömbölyödve olyan volt, mint egy kagylóhéj - szerette ezt a helyzetet -, védekező állat volt, önmaga oltalmazója, akár egy kicsiny mindenség, az égvilágon semmi baj nem érheti, amíg így marad - kinyitotta a szemét, és ezt gondolta: Ne mozdulj, boldog vagy." Alessandro Baricco olasz író harmadik könyvét tartja kezében a magyar olvasó. A Selyem és a Tengeróceán után jelent meg a Vértelenül. Hasonlít is meg nem is az elődeire. Romantikus történet olyan szikáran előadva, hogy hihetetlen feszültséget tud kelteni. Ez ad a látszólag egyszerű kijelentő mondatoknak szivárványos ragyogást. Nagy-nagy emberi szomorúság árad a romantikus történetből, ami több az emberek iránti sajnálatnál - az emberiség iránti sajnálat süt a regényből. Minden szereplőt valami determináltság mozgat. Nem akarja csinálni, amit csinál, mégis csinálja. Íme, az ember. Ecce homo. Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Filozófiai és konzervatóriumi tanulmányai után jeles napilapokban közölt kritikákat, a televízióban is kipróbálta magát, majd kreatív íróiskolát alapított. Sokszínű személyisége műveiben is tükröződik; egyedi hangú, stílusjátékokban gazdag írásait több mint két tucat nyelvre fordították le, film- és színpadi adaptációk születtek belőlük. Baricco a kortárs olasz irodalom legizgalmasabb alkotója; számos elismerés mellett a Viareggio- és a Medicis-díjat is magáénak tudhatja.

Alessandro Baricco olasz író harmadik könyvét tartja "kezében" a magyar olvasó. A Selyem és a Tengeróceán után itt a Vértelenül.Hasonlít is, meg nem is az elődeire. Romantikus történet olyan szikáran előadva, hogy hihetetlen feszültséget tüd kelteni. Ez ad a látszólag egyszerű kijelentő mondatoknak szivárványos ragyogást. Nagy-nagy emberi szomorúság árad a romantikus történetból, ami több az emberek iránti sajnálatnál - az emberiség iránti sajnálat süt a regényből. Minden szereplőt valami determináltság mozgat. Nem akarja csinálni, amit csinál, mégis csinálja. Ime az ember. Ecce homo.

A hazájában már elismert írónak számító Baricco számára ez az 1996-ban megjelent könyv hozta el a nagy áttörést, a nemzetközi sikert. A XIX. század második felében játszódó regény főhőse a katonai karrier helyett a kereskedelmi utazó kalandos életét választó Hervé Joncour, akinek eleinte Észak-Afrikába, később pedig Japánba kell utaznia a selyemgyártásra szakosodott városkája megélhetését biztosító selyemhernyópetékért. S hogy miért vállalkozik egy boldog házasságban élő fiatalember ilyen fáradságos és veszélyes útra még azután is, hogy Japán a polgárháború zűrzavarába süllyed? Hervé Joncour kielégíthetetlen vágyától hajtva kel ismét útra, mert egyetlen pillantásával megigézte őt annak a japán nagyúrnak a kedvese, akivel üzletelni szokott. "Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani" - írta Baricco a Selyemről -, és valóban: ez a finom erotikával átszőtt rövid regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót. A könyv alapján készült filmet 2007-ben mutatták be (rendező: François Girard).

Baricco ma már klasszikusnak számító, monodráma formájában írt kisregényének főhősére - aki azért kapta a Novecento nevet, mert a XX. század első évében született - az Amerika és Európa között ingázó Virginian óceánjáró báltermében bukkan rá a hajó egyik matróza. A kartondobozban fekvő újszülöttet bizonyára a nincstelen kivándorlók egyike hagyta ott a zongorán. Ezzel gyakorlatilag meg is határozta a fiúcska sorsát, aki az őt örökbe fogadó matróznak és az emberséges kapitánynak köszönhetően a hajón nő fel, és briliáns zongorista lesz belőle. Novecento egész életét a Virginianen tölti, még a kikötőkben sem hagyja el az óceánjárót, ám zenésztársa és barátja (a történetet elmesélő trombitás) legnagyobb megdöbbenésére az immár férfivá érett zongorista 1933 tavaszán váratlanul kijelenti: "Három nap múlva New Yorkban leszállok erről a hajóról". A könyvből Az óceánjáró zongorista legendája címmel az Oscar-díjas Giuseppe Tornatore készített filmet.

Különféle lelki, intellektuális vagy művészi problémákkal küzdő férfiak és nők gyűlnek össze a két világ határán, az óceán partján álló kis Almayer fogadóban. Miközben sorra megismerjük élettörténetüket - vagy életük meghatározó epizódját -, felfedezzük az óceán egy-egy újabb titkát is. "Úgy kell olvasni, mint egy kalandregényt" - írta Baricco a könyvéről, de hőseinek a mesék és az álmok világát idéző kalandjai csak háttérként szolgálnak a fő történethez. Merthogy a regény "főszereplője" a titokzatos, nagy kékség, amely egyszerre gyógyító erő és halálos veszély, az élet bölcsője és a tudás meg az ihlet forrása. Az óceán valamilyen módon fontos szerepet játszik a regény szereplőinek zátonyra futott életében, és az olvasó az utolsó pillanatig találgathatja, hogy a "tengeróceán" kiket fog megmenteni, és kiket veszejt el.

V hostinci Almayer na brehu mora sa zišla zvláštna spoločnosť: maliar, ktorý maľuje bielou farbou na biele plátno a pokúša sa zachytiť podstatu mora, profesor, ktorý sa iným spôsobom pokúša o to isté, žena, ktorú sem poslal jej muž, aby sa zotavila z nevery, a žena, ktorej má more vyliečiť precitlivelosť. Čo vlastne pochopili z mora a o mori, z tej tichej i búrlivej šíravy bez začiatku a konca? V hostinci plynie čas každému inak, a predsa rovnako. Pochopiť možno azda iba to, že minulosť je prítomnosť a budúcnosť zasa len prítomnosť. Oceán more je poetickým rozprávaním z pera obľúbeného talianskeho spisovateľa Alessandra Baricca. Vo Vydavateľstve SLOVART vyšli jeho romány Hodváb, Pán Gwyn, Trikrát na svitaní, Mladá nevesta a iné.

Alessandro Baricco ötödik regénye, a 2002-ben megjelent Vértelenül egy meg nem nevezett országban lezajlott véres polgárháború különös utózöngéinek krónikája. A beköszöntő béke nem elég a továbbra is háborús lázban égő lelkek lecsillapításához: az elszenvedett sérelmek és veszteségek felszítják a bosszúvágyat, a beteljesített bosszú pedig újabb gyilkos haragot szül. A történet hősnőjén, Ninán múlik, hogy megszakad-e valamikor ez a halálos lánc, hogy eljön-e a megbocsátás pillanata. Az, amiről könyvében Baricco ír, bárhol és bármikor megtörténhet. A regény végére érve az olvasó bizonyára eltöpreng majd azon, hogyan döntene ő Nina helyében.

V hostinci Almayer na brehu mora sa zišla zvláštna spoločnosť: maliar, ktorý maľuje bielou farbou na biele plátno a pokúša sa zachytiť podstatu mora, profesor, ktorý sa iným spôsobom pokúša o to isté, žena, ktorú sem poslal jej muž, aby sa zotavila z nevery, a žena, ktorej má more vyliečiť precitlivelosť. Čo vlastne pochopili z mora a o mori, z tej tichej i búrlivej šíravy bez začiatku a konca? V hostinci plynie čas každému inak, a predsa rovnako. Pochopiť možno azda iba to, že minulosť je prítomnosť a budúcnosť zasa len prítomnosť. Oceán more je poetickým rozprávaním z pera obľúbeného talianskeho spisovateľa Alessandra Baricca. Vo Vydavateľstve SLOVART vyšli jeho romány Hodváb, Pán Gwyn, Trikrát na svitaní, Mladá nevesta a iné.

Irgendwann im 19. Jahrhundert, irgendwo in Europa, in dem Städtchen Quinnipak, das es eigentlich gar nicht gibt, spielt die Geschichte dieses Romans. Sie handelt von Jun, deren Lippen jeden, der sie ansieht, verrückt machen. Von ihrem Mann Mr. Rail, Direk

Poetický príbeh chlapca - siroty, ktorú našli na palube luxusného zaoceánskeho parníka. Sprevádza ho zvláštny osud: kým žije, nesmie opustiť loď. A tak sa stáva legendárnym klaviristom. A napriek tomu, že nikdy nevystúpil na súš, vie o svete a o ľuďoch viac než ktokoľvek iný, lebo všetci pasažieri si v sebe vždy priniesli aj kus pevniny. A tak spozná Paríž, Londýn či iné mestá, a prestavuje si ich tak, akoby ich naozaj navštívil. Kniha je napísaná ako divadelný monológ, v knižnej podobe však (ako hovorí autor) predstavuje niečo medzi inscenáciou a poviedkou, ktorú treba čítať nahlas.

Poetický príbeh chlapca – siroty, ktorú našli na palube luxusného zaoceánskeho parníka. To chlapča sprevádza zvláštny osud: kým žije, nesmie opustiť loď. A tak sa stáva legendárnym klaviristom. Kniha je napísaná ako divadelná monodráma, v knižnej podobe však (podľa autorových slov) predstavuje niečo medzi inscenáciou a poviedkou, ktorú treba čítať nahlas.