Alessandro Baricco

Abel Crow seriff még csak huszonhét éves, de már legenda. Biztos kézzel és villámgyorsan lő egyszerre két pisztollyal két különböző célpontra, miközben indián javasasszonyok ősi bölcsességein és az ok-okozati összefüggés filozófiai problémáján mereng. Egy napon aztán négy testvérével együtt elindul Yubába, hogy megmentsék régen látott édesanyjukat az akasztófától. Vajon mi várja őt az út végén? A vég, vagy valaminek a kezdete?Alessandro Baricco kilenc év után jelentkezik új regénnyel. "Metafizikus westernje" kaleidoszkópszerűen kibontakozó történet, amelyben az olasz író sajátos, csak rá jellemző módon értelmezi újra a műfaj hagyományait."A helyzet az, hogy én egész életemben lőttem. Aki céloz, azt hiszi, hogy a világot egyenes vonalak keresztezik. Egy azelőtt és egy azután. Egy itt és egy ott. Nem csupán hiszi, hanem tudja. Azon vonalak mentén öl, azoknak a vonalaknak a végén hal meg."Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Filozófiai és konzervatóriumi tanulmányai után először zenekritikusként és televíziós műsorvezetőként vált ismertté, majd 1991-től sorra jelentek meg regényei - elsőként a Harag-várak (1991), aztán a Tengeróceán (1993) és a Novecento (1994). Baricco zeneiséggel átitatott, sejtelmes mondatai, amelyekkel meghökkentő, álomszerű történeteit elmeséli, gyakran az olvasóra hagyják a hiányzó részletek kikövetkeztetésének izgalmas feladatát. Könyveit, amelyekből színpadi és filmes adaptációk is készültek, közel harminc nyelvre fordították le.

Osem rokov po vydaní románu Mladá nevesta sa Alessandro Baricco vracia k svojmu čitateľovi majstrovsky napísaným rozprávaním o americkom Divokom západe z westernoviek, konkrétne o fiktívnej postave pištoľníka s hriešne presnou muškou a s niekoľkými zbraňami známych značiek. Bariccov Ábel je výbušná zmes duchovna, filozofie a vedy, plnokrvný western, ba aj príbeh veľkej lásky. Čitateľsky príťažlivým výsledkom tejto nevšednej kombinácie je metafyzické pátranie v hlbinách ľudskej duše s nezvyčajným pohľadom na dejiny amerického Západu a ich mýtických protagonistov Indiánov.

Osem rokov po vydaní románu Mladá nevesta sa Alessandro Baricco vracia k svojmu čitateľovi majstrovsky napísaným rozprávaním o americkom Divokom západe z westernoviek, konkrétne o fiktívnej postave pištoľníka s hriešne presnou muškou a s niekoľkými zbraňami známych značiek. Bariccov Ábel je výbušná zmes duchovna, filozofie a vedy, plnokrvný western, ba aj príbeh veľkej lásky. Čitateľsky príťažlivým výsledkom tejto nevšednej kombinácie je metafyzické pátranie v hlbinách ľudskej duše s nezvyčajným pohľadom na dejiny amerického Západu a ich mýtických protagonistov Indiánov.

Poetický príbeh chlapca - siroty, ktorú našli na palube luxusného zaoceánskeho parníka. Sprevádza ho zvláštny osud: kým žije, nesmie opustiť loď. A tak sa stáva legendárnym klaviristom. A napriek tomu, že nikdy nevystúpil na súš, vie o svete a o ľuďoch viac než ktokoľvek iný, lebo všetci pasažieri si v sebe vždy priniesli aj kus pevniny. A tak spozná Paríž, Londýn či iné mestá, a prestavuje si ich tak, akoby ich naozaj navštívil. Kniha je napísaná ako divadelný monológ, v knižnej podobe však (ako hovorí autor) predstavuje niečo medzi inscenáciou a poviedkou, ktorú treba čítať nahlas.

Poetický príbeh chlapca – siroty, ktorú našli na palube luxusného zaoceánskeho parníka. To chlapča sprevádza zvláštny osud: kým žije, nesmie opustiť loď. A tak sa stáva legendárnym klaviristom. Kniha je napísaná ako divadelná monodráma, v knižnej podobe však (podľa autorových slov) predstavuje niečo medzi inscenáciou a poviedkou, ktorú treba čítať nahlas.

V hostinci Almayer na brehu mora sa zišla zvláštna spoločnosť: maliar, ktorý maľuje bielou farbou na biele plátno a pokúša sa zachytiť podstatu mora, profesor, ktorý sa iným spôsobom pokúša o to isté, žena, ktorú sem poslal jej muž, aby sa zotavila z nevery, a žena, ktorej má more vyliečiť precitlivelosť. Čo vlastne pochopili z mora a o mori, z tej tichej i búrlivej šíravy bez začiatku a konca? V hostinci plynie čas každému inak, a predsa rovnako. Pochopiť možno azda iba to, že minulosť je prítomnosť a budúcnosť zasa len prítomnosť. Oceán more je poetickým rozprávaním z pera obľúbeného talianskeho spisovateľa Alessandra Baricca. Vo Vydavateľstve SLOVART vyšli jeho romány Hodváb, Pán Gwyn, Trikrát na svitaní, Mladá nevesta a iné.

V hostinci Almayer na brehu mora sa zišla zvláštna spoločnosť: maliar, ktorý maľuje bielou farbou na biele plátno a pokúša sa zachytiť podstatu mora, profesor, ktorý sa iným spôsobom pokúša o to isté, žena, ktorú sem poslal jej muž, aby sa zotavila z nevery, a žena, ktorej má more vyliečiť precitlivelosť. Čo vlastne pochopili z mora a o mori, z tej tichej i búrlivej šíravy bez začiatku a konca? V hostinci plynie čas každému inak, a predsa rovnako. Pochopiť možno azda iba to, že minulosť je prítomnosť a budúcnosť zasa len prítomnosť. Oceán more je poetickým rozprávaním z pera obľúbeného talianskeho spisovateľa Alessandra Baricca. Vo Vydavateľstve SLOVART vyšli jeho romány Hodváb, Pán Gwyn, Trikrát na svitaní, Mladá nevesta a iné.

Alessandro Baricco ötödik regénye, a 2002-ben megjelent Vértelenül egy meg nem nevezett országban lezajlott véres polgárháború különös utózöngéinek krónikája. A beköszöntő béke nem elég a továbbra is háborús lázban égő lelkek lecsillapításához: az elszenvedett sérelmek és veszteségek felszítják a bosszúvágyat, a beteljesített bosszú pedig újabb gyilkos haragot szül. A történet hősnőjén, Ninán múlik, hogy megszakad-e valamikor ez a halálos lánc, hogy eljön-e a megbocsátás pillanata. Az, amiről könyvében Baricco ír, bárhol és bármikor megtörténhet. A regény végére érve az olvasó bizonyára eltöpreng majd azon, hogyan döntene ő Nina helyében.

Különféle lelki, intellektuális vagy művészi problémákkal küzdő férfiak és nők gyűlnek össze a két világ határán, az óceán partján álló kis Almayer fogadóban. Miközben sorra megismerjük élettörténetüket - vagy életük meghatározó epizódját -, felfedezzük az óceán egy-egy újabb titkát is. "Úgy kell olvasni, mint egy kalandregényt" - írta Baricco a könyvéről, de hőseinek a mesék és az álmok világát idéző kalandjai csak háttérként szolgálnak a fő történethez. Merthogy a regény "főszereplője" a titokzatos, nagy kékség, amely egyszerre gyógyító erő és halálos veszély, az élet bölcsője és a tudás meg az ihlet forrása. Az óceán valamilyen módon fontos szerepet játszik a regény szereplőinek zátonyra futott életében, és az olvasó az utolsó pillanatig találgathatja, hogy a "tengeróceán" kiket fog megmenteni, és kiket veszejt el.

Baricco ma már klasszikusnak számító, monodráma formájában írt kisregényének főhősére - aki azért kapta a Novecento nevet, mert a XX. század első évében született - az Amerika és Európa között ingázó Virginian óceánjáró báltermében bukkan rá a hajó egyik matróza. A kartondobozban fekvő újszülöttet bizonyára a nincstelen kivándorlók egyike hagyta ott a zongorán. Ezzel gyakorlatilag meg is határozta a fiúcska sorsát, aki az őt örökbe fogadó matróznak és az emberséges kapitánynak köszönhetően a hajón nő fel, és briliáns zongorista lesz belőle. Novecento egész életét a Virginianen tölti, még a kikötőkben sem hagyja el az óceánjárót, ám zenésztársa és barátja (a történetet elmesélő trombitás) legnagyobb megdöbbenésére az immár férfivá érett zongorista 1933 tavaszán váratlanul kijelenti: "Három nap múlva New Yorkban leszállok erről a hajóról". A könyvből Az óceánjáró zongorista legendája címmel az Oscar-díjas Giuseppe Tornatore készített filmet.

A hazájában már elismert írónak számító Baricco számára ez az 1996-ban megjelent könyv hozta el a nagy áttörést, a nemzetközi sikert. A XIX. század második felében játszódó regény főhőse a katonai karrier helyett a kereskedelmi utazó kalandos életét választó Hervé Joncour, akinek eleinte Észak-Afrikába, később pedig Japánba kell utaznia a selyemgyártásra szakosodott városkája megélhetését biztosító selyemhernyópetékért. S hogy miért vállalkozik egy boldog házasságban élő fiatalember ilyen fáradságos és veszélyes útra még azután is, hogy Japán a polgárháború zűrzavarába süllyed? Hervé Joncour kielégíthetetlen vágyától hajtva kel ismét útra, mert egyetlen pillantásával megigézte őt annak a japán nagyúrnak a kedvese, akivel üzletelni szokott. "Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani" - írta Baricco a Selyemről -, és valóban: ez a finom erotikával átszőtt rövid regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót. A könyv alapján készült filmet 2007-ben mutatták be (rendező: François Girard).

Román Emauzy rozpráva príbeh o štyroch sedemnásťročných chlapcov, ktorí uviazli v dusivej, nepríjemnej realite. Na prahu dospelosti sa zmietajú medzi pevnými hranicami tradícií a vlastnými rozhodnutiami s fatálnymi dôsledkami. Pohybujú sa medzi školo u a miestnym kostolom, pri omši hrajú na gitarách, a ako dobrovoľníci pomáhajú v nemocnici. Do ich mentálnej výbavy patrí neotrasiteľná viera v Boha. Jedného dňa sa ako víchrica vrúti medzi chlapcov ich spolužiačka Andre, najprv sa zmocní ich myslí, potom ich sŕdc a napokon aj ich tiel. Všetci štyria jej postupne prepadajú a odhaľujú zmysel bolesti, sexu, dokonca aj smrti.

Quinnipak je mestečko, ktoré by ste na mape ťažko hľadali. Stojí tam lokomotíva s menom Elizabeth, hoci tam nevedie nijaká železnica. Hráva tam zláštny hudobný nástroj humanofón, malý najdúch Pehnt zo všetkých síl dorastá do kabáta, v ktorom ho našli na kostolných schodoch, aby sa mohol vydať do sveta. Starý robotník Andersson pomáha realizovať smelé plány o Sklenenom paláci geniálneho architekta Hectora v malej sklárni...

Románová prvotina italského spisovatele, ve které vzdal hold smělým průkopníkům pokroku 19. století, lidem, kteří měli odvahu jít za svou touhou a za svým snem, nebáli se riskovat a dokázali unést prohru. Hrdinové Hradů hněvu sní o zemi zbrázděné železničními tratěmi, ve kterých spatřují pomníky přímočaré trajektorie osudu sní o skleněné architektuře, kde bude člověk konečně v bezpečí, sní o tom, že objeví neviditelné noty, pořídí katalog života, naleznou to, co ztratili, zvítězí nad vlastním strachem, nad sebou samými, nad osudem. A není důležité, jestli se jejich sny vyplní, Bariccovi hrdinové nemusí bezpodmínečně vyhrávat, pro ně je důležité nevzdát se, zkoušet to zas a znovu.