Alessandro Baricco strana 4 z 4

V istom dome v Taliansku sa každé ráno stretáva pri raňajkách bohatá rodina. Zvyčajne raňajkujú až do neskorého popoludnia. Potom Otec odchádza do mesta, kde si v miestnom nevestinci splní biologickú potrebu sexu. Matka žije z mýtu svojej zašlej krásy a slávy, Dcéra má znetvorené telo, a preto trpí, Strýka sužuje spavá choroba, a tak stále spí. Syn odcestoval do Anglicka. Jedného dňa sa v dome zjaví Mladá nevesta, rodina ju prijme a každý deň pred ňou odhalí kúsok svojho tajomstva. Všetci čakajú na návrat Syna, ten však domov posiela prapodivné dary a nikto netuší, či je to predzvesť jeho návratu, alebo ich posiela namiesto seba.

Slávny taliansky autor Alessandro Baricco už viac ráz potvrdil, že je nielen majstrom románu, ale aj dialógov. Aj vo svojom najnovšom diele pripomína, že umelecká forma je najmä umeleckou fikciou a opisuje aj to, čo nie je pravdepodobné. Dvaja muži s menami slávnych výrobcov zbraní sa iba pretĺkajú životom. Jeden sa živí svojráznou predpoveďou počasia a druhý vyťahuje mŕtvoly spod Niagarských vodopádov. Smitha a Wessona vyhľadá novinárka Rachel Greenová - pripravuje reportáž o splavovaní vodopádov, na ktorej si chce vybudovať kariéru. Nezoženie však dobrovoľníka, a tak sa na riskantný podnik podujme sama. Vynálezca Smith jej pripraví sud, v ktorom by mala plavbu prežiť, a záchranca Wesson ju vytiahne z rieky pod vodopádom. Akcia sa pripraví, ako sa patrí, so širokou publicitou a s predajom lístkov pre divákov. Pokus sa uskutoční 21. júna 1902.

V poznámke na začiatku románu Baricco uvádza, že v predošlej knihe sa hlavná postava Jasper Gwyn zmieňuje o neveľkom dielku s názvom Trikrát na svitaní. Autorovi už v tom čase skrsla v hlave krásna myšlienka túto vymyslenú knihu naozaj vytvoriť. Stalo sa. Román Trikrát na svitaní rozvíja tri príbehy, čo sa začínajú na svitaní v hoteli. Ich protagonistami sú ľudia, ktorí sa stretnú v rôznych fázach svojho života, hoci v skutočnosti by sa stretnúť nemohli. Literatúra však pripúšťa aj to, čo sa reálne nemôže stať. Vďaka spojeniu troch zdanlivo náhodných stretnutí pozorný čitateľ zistí, že aj to, čo sa javí ako nepravdepodobné, dokáže prezradiť veľa o reálnom živote.

Románová prvotina italského spisovatele, ve které vzdal hold smělým průkopníkům pokroku 19. století, lidem, kteří měli odvahu jít za svou touhou a za svým snem, nebáli se riskovat a dokázali unést prohru. Hrdinové Hradů hněvu sní o zemi zbrázděné železničními tratěmi, ve kterých spatřují pomníky přímočaré trajektorie osudu sní o skleněné architektuře, kde bude člověk konečně v bezpečí, sní o tom, že objeví neviditelné noty, pořídí katalog života, naleznou to, co ztratili, zvítězí nad vlastním strachem, nad sebou samými, nad osudem. A není důležité, jestli se jejich sny vyplní, Bariccovi hrdinové nemusí bezpodmínečně vyhrávat, pro ně je důležité nevzdát se, zkoušet to zas a znovu.

Irgendwann im 19. Jahrhundert, irgendwo in Europa, in dem Städtchen Quinnipak, das es eigentlich gar nicht gibt, spielt die Geschichte dieses Romans. Sie handelt von Jun, deren Lippen jeden, der sie ansieht, verrückt machen. Von ihrem Mann Mr. Rail, Direk

Alessandro Baricco začínal ako hudobný kritik v denníkoch La Stampa a La Repubblica. Jeho úvahy o hudbe a hudobníkoch vyšli v knihách Génius na úteku (o Rossinim, 1988) a Hegelova duša a kravy z Wisconsinu (1992). Vo štvorici filozoficko-estetických esejí skúma vzťahy medzi hudbou a modernitou, interpretáciou, recepciou a percepciou a uvažuje o hodnote hudby pre spoločnosť. V tejto súvislosti zavádza termín musica colta („ušľachtilá hudba“). Chápe pod ním hudbu, ktorá nie je muzeálnou hodnotou, kratochvíľou či spotrebným tovarom, ale vstupuje do dialógu so súčasnosťou. Deje sa tak prostredníctvom interpretácie, ktorá musí byť traumou, šokom a osvietením súčasne. Začiatkom 90. rokov 20. storočia bola aktuálna aj Bariccova polemika so zakonzervovanými ideovými východiskami tzv. Novej hudby.

Quinnipak je mestečko, ktoré by ste na mape ťažko hľadali. Stojí tam lokomotíva s menom Elizabeth, hoci tam nevedie nijaká železnica. Hráva tam zláštny hudobný nástroj humanofón, malý najdúch Pehnt zo všetkých síl dorastá do kabáta, v ktorom ho našli na kostolných schodoch, aby sa mohol vydať do sveta. Starý robotník Andersson pomáha realizovať smelé plány o Sklenenom paláci geniálneho architekta Hectora v malej sklárni...

When an epidemic threatens to wipe out the silk trade in France, Hervé Joncour has to travel to Japan to smuggle out healthy silkworms. However, while in Japan he meets the girl of his dreams which sparks an incredible love story. C-series (CEFR B1 - Intermediate) Core vocabulary approx. 1800 words

When an epidemic threatens to wipe out the silk trade in France, Hervé Joncour has to travel to Japan to smuggle out healthy silkworms. However, while in Japan he meets the girl of his dreams which sparks an incredible love story. C-series (CEFR B1 - Intermediate) Core vocabulary approx. 1800 words

Négy fiú és egy leány. Testben-lélekben együtt. Négy egyházi iskolás srác és a világi csaj. A hithűek és a hitehagyott. Mit tartogat a sorsdöntő találkozás, melyben két, egymással homlokegyenest ellentétes világnézet ütközik? A testiség és bujaság ... Folytatás ›› oltárán. Ami a felfedezés titkos öröme. Oltár és altáj. És a titok. Hogy erről nem szabad beszélni. Hogy a szentség mellett mily édes a profán. Néhány nappal Krisztus halála után, két férfi baktat az Emmaus városkához vezető úton és a Kálvárián történtekről beszélget, meg kinyitott és üresen talált sírokról terjengő furcsa mendemondákról. Egyszer csak odalép hozzájuk egy férfi. És a férfiban felismerik a Messiást. Ő pedig eltűnik. Egyikőnk száját sem hagyta el, egyetlenegyszer sem, Isten neve. Sokszor csak hallgattunk, rövid szüneteket tartva, mert ráértünk, és azt akartuk, hogy ez a meghittség soha ne érjen véget. De egyszer csak, épp amikor a Szent beszélt, valami zajt hallottunk, közelről. Bárki lehetett volna az, de Andre volt. Bejött, becsukta maga mögött az ajtót; egy fehér póló volt rajta, semmi más. Egy pillanatra körbenézett, aztán bebújt az ágyba, kettőnk közé. Alessandro Baricco új kötete kényes témát feszeget. Megfér-e egymás mellett hit és hitetlenség, prűdség és szabadosság, erkölcs és pőre erotika? Vagy egymás ellen valók? Képtelenek vagyunk beilleszkedni a környezetünkbe, de szüleink ezt nem akarják észrevenni. Mi az evangéliumok Istenében hiszünk - hangzik el a főszereplői mottó, de az idealizált képet összerondítja a vágyvalóság szele, és az imát, az imádságot nem hitelesíti a szakadatlan bűntudat sem. Mert a templomfalon túl is van világ. Másik liturgiával. Ami végtelen. A világhírű Alessandro Baricco a kortárs olasz irodalom legizgalmasabb alkotója; műveit több mint két tucat nyelvre fordították le, több regényéből emlékezetes film is készült. Az Emmaus a legújabb kötete. A(z) Emmaus (Könyv) szerzője Alessandro Baricco.

"Nina lehunyta a szemét. A takaróhoz lapult, még jobban összekuporodott, térdét felhúzta a melléhez. Szeretett így feküdni. Úgy érezte, alatta a hűvös föld megvédi - az biztosan nem árulja el. És a testét is érezte, amely így összegömbölyödve olyan volt, mint egy kagylóhéj - szerette ezt a helyzetet -, védekező állat volt, önmaga oltalmazója, akár egy kicsiny mindenség, az égvilágon semmi baj nem érheti, amíg így marad - kinyitotta a szemét, és ezt gondolta: Ne mozdulj, boldog vagy." Alessandro Baricco olasz író harmadik könyvét tartja kezében a magyar olvasó. A Selyem és a Tengeróceán után jelent meg a Vértelenül. Hasonlít is meg nem is az elődeire. Romantikus történet olyan szikáran előadva, hogy hihetetlen feszültséget tud kelteni. Ez ad a látszólag egyszerű kijelentő mondatoknak szivárványos ragyogást. Nagy-nagy emberi szomorúság árad a romantikus történetből, ami több az emberek iránti sajnálatnál - az emberiség iránti sajnálat süt a regényből. Minden szereplőt valami determináltság mozgat. Nem akarja csinálni, amit csinál, mégis csinálja. Íme, az ember. Ecce homo. Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Filozófiai és konzervatóriumi tanulmányai után jeles napilapokban közölt kritikákat, a televízióban is kipróbálta magát, majd kreatív íróiskolát alapított. Sokszínű személyisége műveiben is tükröződik; egyedi hangú, stílusjátékokban gazdag írásait több mint két tucat nyelvre fordították le, film- és színpadi adaptációk születtek belőlük. Baricco a kortárs olasz irodalom legizgalmasabb alkotója; számos elismerés mellett a Viareggio- és a Medicis-díjat is magáénak tudhatja.

"Ez nem regény. Nem is elbeszélés. Ez egy történet. Olyan férfiról, aki beutazza a világot, s a végén egy szeles tó partján ül egész nap. A férfi neve Hervé Joncour. A tóét nem tudni. Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani. Szerepel benne vágy és fájdalom, mindkettőről tudjuk, mi fán terem, még sincs rá igazi szavunk. Mert szerelemnek nem szerelem. (Régi fogás. Ha nem tudunk nevet adni valaminek, akkor történetnek mondjuk. Ez már csak így van. Évszázadok óta.) Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő? Halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika. Sok hozzáfűznivalóm nincs. Talán jobb, ha tisztázom még, hogy tizenkilencedik századi történetről van szó: fontos, hogy senki se várjon repülőgépeket, mosóautomatákat és pszichiátereket. Nincsenek. Bár ma se volnának." (a Szerző)

A Barbárok című esszékötet írásait Baricco először a La Repubblicában közölte. A különböző témák köré csoportosított miniesszék gyorsan változó világunkat vizsgálják. Minden korszak forradalmi változásokat hozott, és az adott időszakban élő emberek nem mindig álltak készen az újra. Kérdés, hogy az internet-korszak szülte újítások milyen következményekkel járnak. A magaskultúra őrzői számára mindez a barbár hordák inváziójának tűnhet, azonban a mutáció nem annyira az értékek szembeállításáról, mintsem a tapasztalatszerzés új formáiról és ezek új jelentésekkel való felruházásáról szól.

Quinnipak je mestečko, ktoré by ste na mape ťažko hľadali. Stojí tam lokomotíva s menom Elizabeth, hoci tam nevedie nijaká železnica. Hráva tam zláštny hudobný nástroj humanofón, malý najdúch Pehnt zo všetkých síl dorastá do kabáta, v ktorom ho našli na kostolných schodoch, aby sa mohol vydať do sveta. Starý robotník Andersson pomáha realizovať smelé plány o Sklenenom paláci geniálneho architekta Hectora v malej sklárni...