Albert Camus strana 6 z 6

A new collection of Albert Camus' most brilliant speeches and lectures 'Freedom is dangerous, as hard to live as it is exalting...' This definitive new collection of Albert Camus' public speeches and lectures gives a compelling insight into one of the twentieth century's most enduring writers. From a pre-war speech on the politics of the Mediterranean - delivered when he was just twenty-two - to his impassioned Nobel Prize acceptance lectures and several pieces appearing in English for the first time, Speaking Out shows Camus' clarity and subtlety of thought, his 'stubborn humanism' and his unerring commitment to freedom and justice.

Soubor všech tří dosud vydaných knih Alberta Cumuse v dárkovém boxu za výhodnou cenu. Jedná se o knihy Mor, Cizinec a První člověk.

Az örökös sziklagörgetésre ítélt Sziszüphosz a görög mitológia egyik legismertebb alakja. Személyét többnyire olyan fogalmakkal szokták társítani, mint a hiábavalóság, a reménytelenség vagy az értelmetlen munka, hiszen Sziszüphosz sosem jut el a dombtetőig, sziklája mindig visszagurul a domb tövébe. Albert Camus 1942-ben megjelent tanulmányában azonban Sziszüphosz - épp ellenkezőleg - a saját erkölcsi normáit követő, tetteiért a felelősséget és a büntetést büszkén vállaló egzisztencialista hősként jelenik meg: olyan (abszurd) emberként, aki az élet, a lét értelmét keresi egy vele szemben ellenséges világban. A küzdelmet, vagyis a sziklagörgetést - értsd: az istenek elleni lázadást - a kudarcok sorozata után is folytató Sziszüphosz története elvezet a camus-i filozófia alapjához, az öngyilkosság kérdéséhez: "Ha meg tudjuk ítélni, hogy érdemes-e leélni az életet, akkor választ is adtunk a filozófia alapkérdésére." Sziszüphosz esetleges öngyilkossága azt jelentené, hogy megtagadja élete addigi vezérlőelvét, míg a sziklagörgetés folytatásával megőrzi méltóságát, élete értelmet nyer, s így máris érthetővé válik a tanulmány zárómondata: "Boldognak kell elképzelnünk Sziszüphoszt."

Přestože se Albert Camus vytrvale distancoval od toho, aby byl označován za filozofa, lze pro jeho Mýtus o Sisyfovi (1943) sotva najít příhodnější označení než „filozofický esej“. V každém případě se jedná o jedno z nejpůsobivějších pojednání o lidském údělu: Camus nám v něm předvádí vrcholně absurdního hrdinu – Sisyfa, kterého bohové odsoudili k nejstrašnějšímu trestu, jímž je zbytečná a beznadějná práce. Neexistuje-li posmrtný život a je-li absurdno podstatou lidské existence, jak s tímto absurdnem žít? Zcela logicky proto začíná kniha úvahou Absurdno a sebevražda: „Existuje pouze jeden opravdu závažný filozofický problém, a to je sebevražda. Rozhodnout se, zda život stojí nebo nestojí za to, abychom ho žili, znamená zodpovědět základní filozofickou otázku

On aura peut-tre été un peu surpris de voir dans ces discours l'accent porté par Camus sur la défense de l'art et la liberté de l'artiste - en mme temps que sur la solidarité qui s'impose lui. Cela faisait certes partie de ce que lui dictaient les circonstances et le milieu o il devait les prononcer, mais il est certain que Camus se sentait accablé par une situation o, selon ses propres paroles, « le silence mme prend un sens redoutable. partir du moment o l'abstention elle-mme est considérée comme un choix, puni ou loué comme tel, l'artiste, qu'il le veuille ou non, est embarqué. Embarqué me paraît ici plus juste qu'engagé. » Et malgré une certaine éloquence - qu'on lui reprochait également - il se sentait profondément concerné et douloureusement atteint par un conflit qui le touchait jusque dans sa chair et dans ses affections les plus enracinées.

Il se trouve dans Le Mythe de Sisyphe ou l'auteur français Albert Camus présente sa philosophie de l'absurde: l'idée que l'humanité dans son ensemble est bloqué dans une boucle perpétuelle en vains efforts pour essayer de trouver un sens dans un monde absurde. Il illustre son point avec un personnage célebre de la mythologie grecque: Sisyphe a été condamné par les dieux a rouler un rocher jusqu'au sommet d'une montagne, seulement pour retomber a l'endroit ou le premier commencé et répéter le processus un nombre infini de fois.

La Mort heureuse

EL MALENTENDIDO es una de las más celebres piezas teatrales de Albert Camus (1913-1960), cuyo talento literario y sensibilidad se centraron siempre en la complejidad, la ambigüedad y la riqueza de la condición humana. Sus obras dramáticas se revelan como un medio especialmente eficaz para desplegar conflictos ideológicos y éticos a través de personajes veraces y situaciones límite. En esta obra, escrita durante la ocupación alemana en Francia, un destino no sólo ciego, sino también voluntariamente cruel, convierte en criminales a seres inocentes. Otras obras de Camus en esta Biblioteca de autor: «El extranjero» (BA 0657), «Los justos» (BA 0658), «Calígula» (BA 0659), «El mito de Sísifo» (BA 0660), «La caída» (BA 0661), «El exilio y el reino» (BA 0662) y «El hombre rebelde» (BA 0664).

Albert Camus' existentialist masterpiece, now in a wonderful new Clothbound Classics edition In The Outsider, his classic existentialist novel, Camus explores the alienation of an individual who refuses to conform to social norms. Meursault, his anti-hero, will not lie. When his mother dies, he refuses to show his emotions simply to satisfy the expectations of others. And when he commits a random act of violence on a sun-drenched beach near Algiers, his lack of remorse compounds his guilt in the eyes of society and the law. Yet he is as much a victim as a criminal.

Dans un bourg d'Amsterdam o se croisent matelos de toutes nations, souteneurs, prostituées et voleurs, un homme que le hasard a mis sur le chemin de l'un de ses compatriotes, se raconte. Qui est-il ? C'est la source de cet admirable monologue, o Jean-Baptiste Clamence retrace le parcours autrefois brillant de son existence. Jusqu'au jour o différents évnements ruinent les derniers vestiges de sa normalité existentielle. Il fuit dans la débauche ce qu'il découvre tous les jours un peu plus. Fuir l'hypocrisie des coeurs, de la charité, de la solidarité, l'hypocrisie du monde, fuir cette existence fausse o le plaisir personnel décide des actes les plus beaux. Il part alors pour la cosmopolite Amsterdam et s'y institue juge pénitent " pour dénoncer l'ignominie humaine. --Ce texte fait référence une édition épuisée ou non disponible de ce titre."

Estrenada en 1949, LOS JUSTOS desarrolla dramáticamente, en el ámbito histórico de la Rusia zarista, algunos de los temas que obsesionaron a Albert Camus (1913-1960) a lo largo de su vida y que atraviesan como hilo conductor toda su obra. La contraposición entre el idealista Ivan Kaliayev y el implacable Stepan Fedorov arroja luz sobre el dilema moral implícito en todo terrorismo y permite al autor, a través de unos diálogos de gran belleza literaria y densidad ideológica, desplegar la compleja dialéctica del fin y los medios, así como mostrar la opresión y el despotismo implicados objetivamente en la utilización de una violencia subjetivamente justificada.

"Az ember mindenképp hibás egy kicsit." "Sok évvel ezelőtt így foglaltam össze a Közönyt: "Társadalmunkban bárkit halálra ítélhetnek, aki nem sír az anyja temetésén." Ezt egyszerűen úgy értettem, hogy a könyv hősét azért ítélik el, mert nem vesz részt a játékban. Ily módon idegen a társadalomban, amelyben él, magányosan és érzékenyen bolyong az élet peremén. (...) Hogyan nem vesz részt Meursault a játékban? A válasz egyszerű: nem hajlandó hazudni. A hazugság nem egyenlő azzal, hogy nem az igazat mondjuk. Valójában azt is jelenti, hogy többet mondunk az igazságnál, és - az emberi szív esetében - többet annál, mint amit érzünk. Mindannyian így teszünk mindennap, hogy egyszerűbb legyen az élet. De a látszattal szemben Meursault nem akarja egyszerűbbé tenni az életet. Azt mondja, ami valóban ő, és nem hajlandó elrejteni az érzéseit, mire a társadalom rögvest fenyegetve érzi magát. (...) Számomra ő nem selejt, hanem egy szegény, meztelen ember, aki olyan napot imád, mely nem hagy árnyékban semmit. Távol áll tőle az érzéketlenség: állhatatos és mély szenvedély vezérli, a teljesség és az igazság iránti szenvedély." (Albert Camus a regény 1955-ös amerikai kiadásához írt előszavából) A huszadik századi irodalom legnagyobb hatású műveinek egyike, a Közöny nyolcvan éve jelent meg, melyet Gyergyai Albert klasszikussá vált fordításában adunk közre.

Hat novella. Hat történet az emberi magányról, az ember elmagányosodásáról. Hat írás a számkivetettségről. Hat különféle vágy a saját Ország után. Önmagukat elvesztő és önmagukra rátaláló emberek, akik a sivatag perzselő tüzeit és csontig hatoló hidegét is megtapasztalják. A szerző csípős, játékos iróniával vezeti az olvasót a történetek változatos díszletei közé. Albert Camus-t mélyen megérintette Algéria függetlenségi háborújának kirobbanása, gyötörte a hazájában tapasztalt megosztottság, ez ihlette novellaciklusát. A száműzetés és az ország a szerző életművének utolsó darabja, és ezzel az utolsó könyvvel indul a Jelenkor Kiadó Camus-életműsorozata.

Dans un bourg d'Amsterdam o se croisent matelos de toutes nations, souteneurs, prostituées et voleurs, un homme que le hasard a mis sur le chemin de l'un de ses compatriotes, se raconte. Qui est-il ? C'est la source de cet admirable monologue, o Jean-Baptiste Clamence retrace le parcours autrefois brillant de son existence. Jusqu'au jour o différents évnements ruinent les derniers vestiges de sa normalité existentielle. Il fuit dans la débauche ce qu'il découvre tous les jours un peu plus. Fuir l'hypocrisie des coeurs, de la charité, de la solidarité, l'hypocrisie du monde, fuir cette existence fausse o le plaisir personnel décide des actes les plus beaux. Il part alors pour la cosmopolite Amsterdam et s'y institue juge pénitent " pour dénoncer l'ignominie humaine. --Ce texte fait référence une édition épuisée ou non disponible de ce titre."

Publicado en el mismo ao en que le fue concedido a su autor el Premio Nobel de Literatura (1957), EL EXILIO Y EL REINO reúne seis relatos de Albert Camus (1913-1960) regidos por un mismo propósito ético y estético. La fraternidad humana, la pregunta sobre el sentido de la existencia y la aoranza de un universo moral que sirva de protección frente al nihilismo y la infelicidad constituyen el trasfondo de los diferentes argumentos. Los personajes de los relatos viven diversos tipos de exilio, desde el extraamiento físico y social («El renegado o un espíritu confuso», «El huésped», «La piedra que crece») hasta ese exilio personal o interior que evidencia mejor lo absurdo de la condición humana («La mujer adúltera», «Los mudos», «Jonas o el artista trabajando»). También en esta Biblioteca de autor: «El extranjero» (BA 0657), «Los justos» (BA 0658), «Calígula» (BA 0659), «El mito de Sísifo» (BA 0660), «La caída» (BA 0661).

Introducing Little Clothbound Classics: irresistible, mini editions of short stories, novellas and essays from the world's greatest writers, designed by the award-winning Coralie Bickford-Smith Celebrating the range and diversity of Penguin Classics, they take us from snowy Japan to springtime Vienna, from haunted New England to a sun-drenched Mediterranean island, and from a game of chess on the ocean to a love story on the moon. Beautifully designed and printed, these collectible editions are bound in colourful, tactile cloth and stamped with foil. Jean-Baptiste Clamence - refined, handsome, forty, a former successful lawyer - is in turmoil. Over several drunken nights he regales a chance acquaintance with his story. He talks of parties and his debauchery, of Parisian nights and the Aegean sea, and, ultimately, of his self-loathing. One of Albert Camus' most famous works, The Fall is a brilliant, complex portrayal of lost innocence and the true face of man.