Honoré Balzac strana 3 z 6

Párizsban járunk, Lajos Fülöp idején. A város porondján a nemesi és napóleoni világ romjaira újfajta palotákat emel a pénz: bankokat és kéjtanyákat, tozsdét, vasútállomást, éjjeli mulatót, találkahelyeket. A vér és arany démoni ereje mozgatja a mindenkinél kívánatosabb és romlottabb Valérie-t, a letunt idok elegáns Hulot báróját, s kereskedosegédbol tokepénzessé nott Crevelt és a többieket is. Csak egyetlen noalak emelkedik ki tisztán e forró, szennyes, lükteto, felorlo kavargásból: a romantikusan eszményített Adeline, Valérie mennybéli ellenpárja. Mellettük a harmadik foszereplo, Betti néni, a Bosszú istennojének képében jelenik meg ijeszto arcával, indulataival és pusztító makacsságával. Közöttük hányódnak a gyarló férfiak, gyönyört és vagyont hajhászva.

?Ursule jobb kezében az imakönyvet, a másikban meg napernyojét tartva, keresztapjába karolt azzal a természetes bájjal, amellyel a szép nok szép noi mesterségük legnehezebb feladatait is megoldják. Ha igaz, hogy a gondolkodás mindenben visszatükrözodik, joggal mondhatjuk, hogy ez a magatartás isteni egyszeruséget fejezett ki. Ursule hálóköntös módjára szabott, s kék szalagokkal díszített fehér muszlinruhát hordott. Gallérját, amelyet a ruháéhoz hasonló szalagcsokrok kapcsoltak egybe, ugyancsak kék színu széles szalag szegélyezte véges-végig, s alatta észreveheto volt felsotestének szépsége. A sok kék, a szokék szépítoszere, varázslatosan kiemelte nyakának tompa-fehér színét. Hosszú, lebego végu kék öve karcsú, de hajlékonynak tuno alakra engedett következtetni, ami tudjuk, a noi nem egyik legcsábítóbb varázsa. Szalmakalapját ugyancsak kék szalagcsokrok díszítették, de nagyon takarékosan, s szalag erosítette állához, ami egyrészt kiemelte a kalap vakító fehérségét, másrészt cseppet sem homályosította el a szoke szépség arcborének makulátlan tisztaságát??

Párizsban járunk, Lajos Fülöp idején. A város porondján a nemesi és napóleoni világ romjaira újfajta palotákat emel a pénz: bankokat és kéjtanyákat, tozsdét, vasútállomást, éjjeli mulatót, találkahelyeket. A vér és arany démoni ereje mozgatja a mindenkinél kívánatosabb és romlottabb Valérie-t, a letunt idok elegáns Hulot báróját, s kereskedosegédbol tokepénzessé nott Crevelt és a többieket is. Csak egyetlen noalak emelkedik ki tisztán e forró, szennyes, lükteto, felorlo kavargásból: a romantikusan eszményített Adeline, Valérie mennybéli ellenpárja. Mellettük a harmadik foszereplo, Betti néni, a Bosszú istennojének képében jelenik meg ijeszto arcával, indulataival és pusztító makacsságával. Közöttük hányódnak a gyarló férfiak, gyönyört és vagyont hajhászva.

A könyv pergo, eleven, élvezetes regény, sot igen sajátos írás, amelyben iróniát és mély emberséget, komédiát és tragédiát, elbeszélést és dramatizált jeleneteket vegyít páratlan ügyességgel Balzac. A ?gálya? épp vesztegel, amikor látogatást teszünk rajta, egyik kormányosa ? egy osztályfonök ? meghalt, újat kell kinevezni a helyére. És megindul a harc az állásért, a reform embere ellen felvonul a ?papok pártja? és az uzsora, mellette pedig a felesége száll síkra - folyik az ármány, összecsapnak az érdekek. Hogy ki veszít? Nem lehet kétséges: az államérdek. De sebaj, máris felhúzzák a horgonyt, a gálya megy tovább... Igazi Balzac-regény a Hivatalnokok, a legjobbak, a legmodernebbek közül való.

Illusions perdues intimide d'abord par ses proportions, par l'importance aussi que lui attribuait Balzac lui-m?me au sein de la Comédie humaine : ce roman, écrit-il, est "l'oeuvre capitale dans l'oeuvre". Mettant en sc?ne écrivains, actrices, libraires et imprimeurs, il propose une analyse cinglante du milieu de la presse - "ce cancer qui dévorera peut-?tre le pays" (Préface de 1839) - et d'un monde o? seuls les plus cyniques tirent leur épingle du jeu.Dans ce récit d'apprentissage, Balzac trace de mani?re exemplaire le parcours négatif qui avait été, depuis Chateaubriand, et sera encore, jusqu'? Flaubert et Zola au moins, celui d'un certain XIX? si?cle : l'initiation, par la souffrance et l'échec, ? la dure loi du réel. Pour Lucien de Rubempré, échappé de son Angoumois natal, la leçon passe par Paris. Et Paris, révélateur impitoyable, dissipera les mirages provinciaux, offrant ? Lucien, en guise de gloire r?vée, le sentiment de son néant et de sa solitude : cela s'appelle devenir adulte.

Ki ne ábrándozott volna még arról, hogy milyen jó lenne egy bűvös tárgy, amely valóra váltja minden kívánságát? Raphaël de Valentinnak szerencséje van. Utolsó fillérjét is eljátszotta a Palais Royal játékbarlangjában, s nem lát más kiutat, csak az öngyilkosságot. Ekkor egy régiségkereskedőtől különös ajándékot kap – egy bűvös bőrt, amely tulajdonosa minden kívánságát teljesíti, de minden kívánságára összezsugorodik. És fogyásával együtt fogy hősünk élete is.

Román obsahuje veľa kritických svedectiev proti byrokracii, ale na druhej strane sa postavil proti tým, ktorí a pripri odmietali úradníctvo ako zbytočné, ako brzdu, ako krádež štátnych peňazí. Román nastoľuje otázky, ktoré nielenže nestratili dodn es aktuálnosť, ale ich pálčivosť sa skôr radikalizuje. Balzacovi Úradníci práve dnes k nám prichádzajú ako na zavolanie.

« mes yeux, l épicier, dont l omnipotence ne date que d un sicle, est une des plus belles expressions de la société moderne. N est-il donc pas un tre aussi sublime de résignation que remarquable par son utilité; une source constante de douceur, de lumire, de denrées bienfaisantes? Enfin n est-il plus le ministre de l Afrique, le chargé d affaires des Indes et de l Amérique? Certes, l épicier est tout cela; mais ce qui met le comble ses perfections, il est tout cela sans s en douter...» «Vous voyez un homme gros et court, bien portant, vtu de noir, sr de lui, presque toujours empesé, doctoral, important surtout! Son masque bouffi d une niaiserie papelarde qui d abord jouée, a fini par rentrer sous l épiderme, offre l immobilité du diplomate, mais sans la finesse, et vous allez savoir pourquoi. Vous admirez surtout un certain crâne couleur beurre frais qui accuse de longs travaux, de l ennui, des débats intérieurs, les orages de la jeunesse et l absence de toute passion. Vous dites: Ce monsieur ressemble extraordinairement un notaire.» Nouvelles extraites des tomes I (L épicier) et II (Le Notaire) des Français peints par eux-mmes, encyclopédie morale du XIXe sicle en dix volumes, L. Curmer, 1840-1842.

Jedenásť Balzacových poviedok v skvelom preklade Blahoslava Hečka je jedenásť humoristicko-satiricky ladených príbehov, ktoré sondujú človeka od koreňov, so zemou pod nohami, z tej časti existencie, ktorá ako prirodzené spojivo priputnáva človeka k zemi, k báze života.

Jemne erotické, renesančné nespútané príbehy z pera velikána francúzskej literatúry 19. storočia. Kniha je originálnou ručnou umeleckou knihárskou prácou.