Hermann Hesse strana 5 z 8

Hermann Hesse: 125. Geburtstag im Jahr 2002. Aus diesem Anlaß legt der Suhrkamp Verlag Das Glasperlenspiel. Versuch einer Lebensbeschreibung des Magister Ludi Josef Knecht in einer einmaligen Sonderausgabe vor – Hermann Hesses letztes, sein wichtigstes und anspruchsvollstes Werk. Es ist ein Buch der Zukunft: Der Autor transportiert das Leben seines Helden Josef Knecht in das Jahr 2200. Er entwickelt mit dem Glasperlenspiel, in dem nicht weniger als das Streben nach Wahrheit auf dem Spiel steht, eine Utopie. »Er hat Ratsuchenden gezeigt, wie sie bei sich selbst Rat finden konnten. Die persönlichste Hilfe hat er dadurch geleistet, daß er das Bescheidwissen verweigerte … Dies war sein Engagement, daß er sich für kein Programm engagieren ließ, keinen Zement für eine Weltanschauung lieferte. … Hesse war ein Meister im Sinn des Tao: er spricht, damit sich der Schüler selbst versteht; spricht er dem Meister aber nach, so hat er nichts verstanden. Hesses Schriften sind Wittgensteinsche Leitern; ist die Mauer erstiegen, werden sie nicht mehr benötigt.« Adolf Muschg

Kultový román nositeľa Nobelovej ceny, ktorý ovplyvnil celé generácie intelektuálov, vyniká nezvyčajnou štruktúrou, jazykovým majstrovstvom i pôsobivým prelínaním sna a reality.

Alienated from society, Harry Haller is the Steppenwolf, wild, strange and shy. His despair and desire for death draw him into an enchanted, Faust-like underworld. Through a series of shadowy encounters, romantic, freakish and savage by turn, Haller begin

Nyugat-Európában sokan úgy tartják, hogy Hermann Hesse a huszadik század legnagyobb német írója. Sziddhárta című műve - melyet az első világháború után írt és Romain Rolland-nak ajánlott - ma is valódi bestseller az angolszász világban, de több milli ó példányban adták ki Japánban is, s ami a legérdekesebb: tizenkét különböző indiai nyelvjárásra fordították le. A keleti filozófiák örökösei tehát magukénak ismerték el az európai író -hindu regéjét-, és szívükbe fogadták Sziddhártát, német fejlődés regények hőseinek hindu fivérét. Mert akárcsak amazok - például Wilhelm Meister vagy Hans Castorp -, az ifjú bráhmana is útra kel apja házából, hogy megismerje - nem a világot, hanem tulajdon életének értelmét. Az aszkétáktól éhezni, várni és gondolk odni tanul, s megismeri a nagy Buddhát, akit nem tanításáért csodál, hanem egyéniségének kisugárzásáért. A szerelem, a gazdagság, a játékszenvedély mind-mind állomásai az életútnak, mely csak az önzetlen szeretet és a fájdalmas lemondás megtapasztalá sa után ér el a végső bölcsességhez - ami egyúttal az igazi boldogság. Az örök folyó partján mosolyogva szemlélődő, vénséges vén Sziddhárta egy személyben testesíti meg mindazt az értéket, amivel a keleti bölcselet és a keresztény tanítás megajándéko zta az emberiséget.

Spisovatel a básník Hermann Hesse byl náruživým pozorovatelem přírody a pilným zahradníkem. Zahradničení mu poskytovalo útěchu a odpočinek, zahrada mu byla útočištěm a oázou klidu. „Zaměstnávat se zeminou a rostlinami dává duši stejnou úlevu a klid jako meditace.“ Knihu doplňují černobílé fotografi e a Hesseho akvarely, jež dokládají autorovo malířské nadání.

Siddhartha, die weltberühmte Legende von der Selbstbefreiung eines jungen Menschen aus familiärer und gesellschaftlicher Fremdbestimmung zu einem selbständigen Leben, zeigt, daß Erkenntnis nicht durch Lehren zu vermitteln ist, sondern nur durch eigene Erfahrung erworben werden kann.

"Egy tiszta és nemes lelkű ember élete mindig szent és csodálatos dolog, mely hallatlan erőket sugároz, és a messzi távolban is érezteti hatását. Ezt az assisi poverello életén még világosabban láthatjuk, mint régebbi korok legtöbb más hőse és nagy szelleme esetében. Ha csak egészen felületesen és felszínesen szemléljük is, könnyen észrevehetjük, hogy évszázadokon át egész Itáliában egyetlen embert sem övezett annyi szeretet és tisztelet, mint a szerény és alázatos Ferencet... Kiváltképp a világhírű Giottót, az újabb kor első nagy festőmesterét ösztönözte Ferenc iránt érzett hálája és nagy szeretete, valamint Ferenc szelleme arra a mély és hőn izzó ábrázolásra, melyet csodálatos művein fellelhetünk... Az újabb művészet történetében talán nincs még egy olyan emberi alak, mint Ferencé, melyről oly sok nagy mester álmodott volna, és melyet mindegyik a maga álma szerint örökített volna meg megdicsőült alkotásokban... Azután a szent érzéseitől és szellemétől ihletetten nem kevés költő is megörökítette és megénekelte. Ferenc e követői és tisztelői többnyire a nép nyelvén szólaltak meg, méghozzá jóval Dante előtt, és ezért az itáliai versköltészet előfutárainak vagy megalapítóinak kell tekintenünk őket... Ha valaki meg akarná kérdezni: hogyan nevezheted Ferencet hatalmas költőnek, amikor semmi mást nem hagyott ránk, csak a Laudes creaturarum-ot? Nos, akkor így felelnék neki: de hisz ő ajándékozott meg Giotto halhatatlan képeivel és minden szép legendával és Jacopone meg az összes többi költő énekeivel és az ezernyi káprázatos műalkotással, melyek nélküle és lelke titkos és a hatalmas szeretete nélkül sohasem születhettek volna meg. És egy volt azok közül a rejtélyes nagyságok közül, az egyik legkorábbi, akik tudattalanul azon a csodálatos, óriási építményen munkálkodtak, melyet renaissance-nak, azaz a szellem és a művészetek újjászületésének nevezünk." A borítón Giotto di Bondone Assisi Szent Ferenc legendája című freskójának egyik jelenete látható.

"Homályos és torz az akarat pillantása. Csak amikor nem kívánunk semmit, csak amikor tekintetünk tiszta szemlélődésbe kezd, akkor tárul fel előttünk a dolgok lelke, a szépség. Ha szemügyre veszek egy erdőt, amelyet meg akarok vásárolni [...], akkor nem az erdőt látom, hanem csak az akaratomhoz, terveimhez, gondjaimhoz és pénztárcámhoz mérem... Ha azonban nem akarok tőle semmit, ha "önfeledten bepillantok zöld mélységébe, erdővé, természetté és növényzetté válik, és megnyílik szépsége [...] Mert a szemlélődés nem kutatás vagy kritika, semmi más, csak szeretet. Lelkünk legmagasabb és legkívánatosabb állapota: a vágyakozástól megszabadult szeretet." Ezzel a szeretettel szemléli a megvilágosodott Sziddhárta a világot, amikor a történet végén Govinda, Sziddhárta árnyéka és barátja harmadszor visszatér hozzá, hogy amint homlokon csókolja a megvilágosodottat, maga is megtapasztalja a mindent átfogó, nagy egységet, amelyben a mulandó, örökösen áramló létezést az örök lét fogja át és tartja össze a víznek, mint egységszimbólumnak bölcsen mosolygó maszkjában. A borítón Jayantha Gomes Sziddhátra ébredése és átkelés a folyón című akvarelljének részlete látható. Jayantha Gomes Srí Lanka-i születésű képzőművész, író, zenész. 1978 óta rendszeresen jelentkezik kiállításokkal Európa, Ázsia számos országában és az Egyesült Államokban. 1986 óta Calwban, Hermann Hesse szülővárosában él és dolgozik. 1993-ban illusztrálta Hermann Hesse Sziddhárta című művét. Több nemzetközi díjjal tüntették ki. Srí Lanka első művészeként 1999/2000-ben felterjesztették a legrangosabb ázsiai kulturális díjra, a japán Fukoka Asian Culture Prize-ra. Sokéves művészi tevékenységéért és humanitárius elkötelezettségéért 2005-ben elnyerte Calw városának polgári érdemérem kitüntetését. Művészete alapvetően a buddhizmus filozófiájából táplálkozik. Műalkotásait elsősorban a harmónia eszméje jellemzi.

Kultové dielo, ktoré ovplyvnilo a ovplyvňuje niekoľko generácií čitateľov. Príbeh indického brahmána a jeho hľadanie zmyslu života je čírym príbehom, básňou v próze, pohladením duše moderným svetom ubitého čitateľa. V knihe sú použité ako ilustrácie 4 akvarely autora textu. Kniha bola zaradená medzi Najkrajšie knihy Slovenska. Tretie vydanie.

Siegfried Unseld stellt in diesem Band die Gedichte von Hermann Hesse vor, die ihn in seinem Leben begleitet haben. Neben den schönsten Naturgedichten und Hesses zeitloser Gedankenlyrik ("Glück", "Im Nebel", "Stufen") enthält die Auswahl auch Gedichte über die Musik. Hesses Gedichte lösen ein, was er über den Impuls, sie zu schreiben, sagte: "Alle Lyrik ist Spiegelung der Welt im vereinzelten Ich, Antwort des Ich auf die Welt, ist Klage, Besinnung und Spiel einer ganz und gar bewußt gewordenen Vereinsamung." Wiedergaben der Handschriften und farbig reproduzierte Aquarelle des Dichters lassen den Band zu einer bibliophilen Kostbarkeit werden. §"Jeder, der eine solche Auswahl zu treffen hat, würde jeweils andere Gedichte bevorzugen, aber er weiß zugleich: Die Gedichte sind ein Hauptteil von Hesses Werk, sie sind nicht nur Begleitmusik zu seinem Leben und Werk." Siegfried Unseld.

"Man darf das Piktor-Märchen als eine Huldigung an Mozarts "Zauberflöte" ansprechen. . . Die Metamorphose, die Piktor durchzumachen hat, ist ganz und gar nicht ungefährlich. Es spielen dabei eigenwillige, seelen- und menschenbildende Kräfte mit, die reines dichterisches Schöpfungsgut sind.." Otto Basler

Hermann Hesse hatte Mitte der zwanziger Jahre das Konzept zu einer Reihe erarbeitet, die den Titel 'Das klassische Jahrhundert deutschen Geistes' trug. Unter den etwa dreißig herausgeberischen Projekten, die damals nicht verwirklicht werdenkonnten und nun aus seinem Nachlaß erstmals vorgestellt werden, findet sich auch eine Brentano-Auswahl.§Hermann Hesse rechnete Clemens Brentano zu den Dichtern, die trotz aller Berühmtheit mit ihren wichtigen Werken dennoch unbekannt geblieben seien. Unter den ausgewählten Erzählungen ist 'ohne Zweifel die schönste die vom Annerl und Kasperl. Ihre schmerzlich süße Dunkelheit wird kein ernsthafter Leser wieder vergessen.'§Die Sammlung enthält daneben die Erzählungen 'Aus der Chronika eines fahrenden Schülers'; 'Geschichte vom braven Kasperl und dem schönen Annerl'; 'Die mehreren Wehmüller und ungarischen Nationalgesichter'; 'Gockel und Hinkel'; 'Der Philister vor, in und nach der Geschichte'.

Die immer wieder neu zu erwerbende Erkenntnis, daß auch aus dem Negativen das Positive regeneriert werden kann, wird hier mit vielen ermutigenden Beispielen gezeigt.

Die Einheit hinter den Gegensätzen: Ich glaube an nichts in der Welt so tief, keine andere Vorstellung ist mir so heilig wie die Einheit, die Vorstellung, das alles Leiden, alles Böse nur darin besteht, dass wir Einzelnen uns nicht mehr als unlösbare Teile des Ganzen empfinden, dass das Ich sich zu wichtig nimmt", heißt es in einem zentralen Text dieses Bandes, der die Wege und Umwege beschreibt, die den protestantischen Missionarssohn Hesse aus dem "Nationalismus" der dogmatischen Konfessionen und Weltanschauungen zu einer überkonfessionellen Religiosität geführt haben.

Eine wunderschöne Sammlung von Betrachtungen und Gedichten über das Glück! "Das Innerste in uns begehrt Glück, begehrt einen wohltuenden Zusammenhang mit dem, was ausser uns ist. Dieser Klang wird gestört, sobald unser Verhältnis zu irgendeinem Ding ein andres ist als Liebe. Es gibt keine Pflicht des Liebens, es gibt nur eine Pflicht des Glücklichseins.Dazu allein sind wir auf der Welt. ...Wenn der Mensch "gut" sein kann, so kann er es nur, wenn er glücklich ist, wenn er Harmonie in sich hat. Also wenn er liebt."(Aus "Kleine Freuden", S.133)"Das Sicherste, das wir haben, wenn wir nicht die höchsten Stufen im Geistigen erreicht haben, das ist die Heimat. Man kann Verschiedenes darunter verstehen. Die Heimat kann eine Landschaft sein, oder ein Garten, oder eine Werkstatt, oder auch ein Glockenschlag, oder ein Geruch.Das, worum es sich handelt, ist die Erinnerung an die Zeit des Heranwachsens, an die ersten, stärksten, heiligsten Eindrücke unseres Lebens ...Es ist ans Innerste gerührt, an den kleinen sicheren Schatz, den wir aus den Jahren der frühesten Jugend haben. Da liegen Bilder und Eindrücke durcheinander, man schätzt sie oft wenig, aber alles zusammen ist eine satte Lösung, an die man nicht rühren kann, ohne dass es Kristalle gibt."(Aus "gesammelte Briefe", Bd.1, S. 313f.)

Ein Schulmeister hat lieber zehn notorische Esel als ein Genie in seiner Klasse, und genau betrachtet hat er ja recht, denn seine Aufgabe ist es nicht, extravagante Geister heranzubilden, sondern gute Lateiner, Rechner und Biedermänner. Wer aber mehr und Schwereres vom anderen leidet, der Lehrer vom Knaben oder umgekehrt, wer von beiden mehr Tyrann, mehr Quälgeist ist, und wer von beiden es ist, der dem anderen Teile seiner Seele und seines Lebens verdirbt und schändet, das kann man nicht untersuchen, ohne bitter zu werde.