Zsuzsa Kiss

A nagy angol mesemondó talán legismertebb műve az 1843-ban írt és most is időszerű Karácsonyi ének. Szegénység és gazdagság örök ellentétét állítja szembe és oldja föl Dickens a szívtelen, gazdag Scrooge megigazulásának meseszerű történetében, amelynek adaptációival (több tucat megfilmesítés, hangjáték, színpadi változat) évről évre találkozhatunk karácsony táján. A mű első megjelenésétől fogva óriási népszerűségnek örvend, s részben ezért Dickens a következő huszonöt évben még sok más karácsonyi-újévi történetet írt. A Karácsonyi történetek címen ismert klasszikus összeállítás, amely a Karácsonyi ének mellett négy további történetet - Harangszó (1844), Házi tücsök (1845), Az élet csatája (1846), A szellem embere (1848) - tartalmaz, magyarul utoljára 1958-ban jelent meg egy kötetben. Most új fordításban adjuk közre ezt az örökzöld gyűjteményt.

Bilbo Baggins, a kényelmes otthonával és annál is kényelmesebb életével igen elégedett hobbit egy szép napon valódi kaland kellős közepébe csöppen: segítenie kell Gandalfnak, a varázslónak és tizenhárom törpnek egy mesés kincs visszaszerzésében. A veszedelmekkel teli út végén a kis Bilbónak egyes-egyedül kell szembenéznie a kincs őrzőjével, Középfölde legveszedelmesebb sárkányával... A Gyűrűk Ura lenyűgöző előtörténetét, amely minden idők egyik legnépszerűbb könyve, most képregényként vehetjük kézbe, David Wenzel felejthetetlen, a maga műfajában klasszikusnak számító illusztrációival.

Végre magyarul is olvasható az utóbbi idők egyik legemlékezetesebb ír debütáló regénye! 1966, New York. A tizenhét éves Mae egy lepattant lakásban él alkoholista anyjával. Egy félresikerült éjszaka után izgalmas állásajánlatot kap, ami megváltoztatja az életét. Gépírőnő lesz Andy Warhol legendás stúdiójában, a Factoryben, és megbízzák, hogy gépelje le Warhol és híres barátai beszélgetését. Mae a Factoryben összebarátkozik Shelley-vel, és a két lány beleveti magát a hatvanas évek nyüzsgő, csillogó New Yorkjába, ami egyáltalán nem olyan, amilyennek elsőre látszik. A Semmi különös felejthetetlenül okos és vicces regény felnőtté válásról, a női lét kihívásairól, tizenöt perc hírnévről, fantázia és valóság határáról és a saját hangunk megtalálásáról, miközben nagy egók szavai visszhangoznak a fülünkben.

Sophie Mackintosh hipnotikus erejű, új regényének központjában egy valódi, máig felderítetlen bűntény áll, egy francia kisvárosban 1951-ben történt tömeges mérgezés. A világtörténelem legkegyetlenebb háborújától megrendült Pont-Saint-Esprit városkában össznépi őrület tör ki. A történészek úgy vélik, a rejtélyes betegséget, a heves hallucinációkat rossz kenyér okozta; mások szerint titkolt kormányzati kísérlet alanya volt a helybéli lakosság. A kis városkában él Elodie, a pék felesége, egy csúnyácska, jellegtelen külsejű nő, akinek leghőbb vágya, hogy kitörjön egyhangú élete keretei közül. Egy karizmatikus pár, az erőtől duzzadó követ és hegyes fogú felesége, Violet érkezik a városba, akik bűvkörükbe vonják Elodie-t. Veszélyes macska-egér játék veszi kezdetét. Az Átkozott kenyér lázas vallomás, az átváltozás erotikus példázata egy hiszterizált városban, amely egyszerre szól a vérben mételyként keringő irigységről, és az égető, emésztő vágyról.

A gondosan megépített, klasszikus formákat viselő vitorlás jachtok igazi látványosságszámba mennek, és nem csupán a tengerészek, de a "szárazföldi emberek" csodálatát is kivívják. Ez a könyv ennek a szépségnek az ünnepe: miközben a legszebb vitorlás hajók seregszemléjét nyújtja, egyben szakszerű elemzéssel is szolgál, a klasszikus jacht pontos meghatározásától kezdve az egyes tényezők - tervezés, anyagok, évjárat, méret, építő stb. - szerepének magyarázatáig. A fejezetek egy-egy hajót tárgyalnak, és részletes információkat közölnek azok eredetéről, történetéről, felépítéséről és az egyéb típusokkal való kapcsolatáról. Az olvasó tökéletes képet kaphat arról, hogy ezeknél a gyönyörű tengerjáró járműveknél a különböző országok hajóépítő szakemberei hogyan fejlesztették ki egyedi megoldásaikat, és milyen válaszokat találtak a sebességgel és manőverezőképességgel kapcsolatos kihívásokra. A kötetben szereplő klasszikus vitorlás jachtok története több mint 120 évet ölel fel. Jill Bobrow - csodálatos fotók segítségével - a 19. század végétől napjainkig kíséri végig fordulatos és izgalmas históriájukat, és olyan régi és modern típusok sorsát követi nyomon, mint a Britannia, az Astra, az Enterprise, az Endeavour, a Rainbow, a Ranger, a Meteor, az Atlantic és még sorolhatnánk. A szerző a zárófejezetben azt is bemutatja, hogy a mostani klasszikusok - a különféle regattákon egymással versengve - miként hasítják most is a vizeket, egyben igazolva azt a tényt, hogy a jachtvitorlázás iránti szenvedély a mai napig nem csitul.

Romy Schneider fia, David 1981. július 5-én meghal. Ezzel kezdődik a színésznő számára a "szenvedés éve", amely 1982. május 29-én bekövetkezett tragikus halálával ér véget. Miközben ezt a forgatásokkal és a velük járó vándorlásokkal teli szűk esztendőt vizsgálja, a szerző Romy egész életét, hivatását figyelemmel kíséri. Ott van a sikereknél és a kudarcoknál, összefüggéseket keresve a múlt és az utolsó életév között. Időt szentel a Sissi-jelenségnek, az Alain Delonhoz fűződő elsöprő szerelemnek, valamint a Claude Sautet filmrendezőhöz kötődő speciális viszonynak. Eddig nem ismert exkluzív nyilatkozatokat és a színésznő halálával kapcsolatos vallomásokat közöl megkerülhetetlen életrajzában, szívszorító képet festve a német-francia színésznőről.

A könyvsétáltató szerzőjének szívmelengető, érzékeny, csodálatos nyelvezetű új regénye Carsten Henn A történetsütödés lapjain önmagunk elfogadásáról, a jó élet hozzávalóiról ír – és a kenyérsütés művészetéről. A kenyérsütés majdhogynem tánc. A tésztát ritmusosan gyúrják, a kéz forgatásától, a csípő lendületétől lesz sima. Sofie, a volt balerina lenyűgözve figyeli Giacomót, az olasz péket munka közben. Holott az volt a szándéka, hogy a kisegítői állást a falusi sütödében felmondja, amint teheti. Egész élete kisiklott, mikor tánckarrierjének vége szakadt. Kicsoda ő, ha nem táncolhat? Ki fogja szeretni, ha többé nem tündököl a színpadon? Csakhogy Sofie a kis sütödében messze többet talál puszta elfoglaltságnál: egy egyszerű ember bölcsességét, az apró dolgokban rejlő boldogságot és a bátorságot a változtatáshoz. Meddig táncolhatunk még, miután elhallgatott a zene? – kérdezi magától Sofie a könyv elején, és a végére már tudja a választ. A történetsütödés körbeölel, mint egy meleg takaró. Megérint, miközben szórakoztat, sőt hosszú távon inspirál.

1944, hullanak a bombák Toszkánában, és egy borospince romjai között találkozik két idegen. Különleges estét töltenek együtt. Ulysses Temper fiatal brit katona, Evelyn Skinner hatvanas művészettörténész. Talán kém is? Evelyn azért utazott Olaszországba, hogy festményeket mentsen meg a pusztulástól, és felidézze, milyen volt, amikor találkozott E. M. Forsterrel, és belehabarodott egy olasz szobalányba Firenzében, egy kilátással rendelkező szobában. Ahogy Evelyn az igazságról és a szépségről beszél, Ulysses fejében szárba szökken egy gondolat, amely évtizedekre megváltoztatja életpályáját, sőt a szeretteiét is.

Mikor Daphne és Drue összevesztek, hat évig szóba se álltak egymással. Drue-nak mindig mindene megvolt – kivéve a képességet, hogy barátaira odafigyeljen. Évekkel később a gimisként még visszahúzódó Daphne az Instagram világában talál magára, plus size modellként influenszer karrierje felívelőben van. Ekkor Drue újra színre lép, és arra kéri régi barátnőjét, hogy legyen a koszorúslánya. Daphne számára egyszerre csábító és kockázatos a felújított barátság, de a kérés egyben meghívót is jelent egy CapeCod-i káprázatos tengerparti luxus hétvégére. Drue addig könyörög, eseng és fogadkozik, míg Daphne már nem bír ellenállni a szirén énekének… A Jókora nyár ragyogó és szellemes detektívregény – a bonyolult női barátságok és a közösségi oldalakra kipakolt kirakatéletek buktatóinak meggyőző erejű tablója. Egyszersmind megható történet családról, útkeresésről, és arról, hogy mi számít igazán az ember életében.

1968-at írunk. Paddy Clarke tízéves, és dúl benne a felfedezés vágya. Olyan mohón olvas, ahogy csak gyerekek tudnak, és úgy gyűjti a tényeket, mint a felnőttek az ősz hajszálakat és a parkolójegyeket. Vadóc barátaival focizik, kovbojosat játszik, Barrytown-szerte belekarcolja a nevét a száradó betonba, gyújtogat. Utálja az öccsét, Francist, mert… mert ezt így szokás. És szereti a szüleit, de úgy tűnik, ők nem szeretik egymást, és Paddy meg akarja érteni, hogy miért. Mindent lát maga körül, de egyre kevésbé ért bármit is. A Booker-díjas Paddy Clarke, hahaha zseniálisan ragadja meg a gyermekkor beszédmódját, a szüntelen kérdezősködés furcsa logikáját, csapongását, rácsodálkozását, és tárja fel a szeretet, fájdalom és veszteség érzésének legapróbb rezdüléseit. Őszinte, kacagtató és fájdalmasan szomorú regény.

Vidám színezőt készítettünk a gyerekeknek a farmon élő mókás állatokról!

"J. D. Salinger tíz évig írta, majd haláláig keserülte a Rozsban a fogó-t. A könyv megjelenése előtt második világháborús veterán volt, poszttraumásstressz szindrómával; a háború után mást se keresett, mint sebzett pszichéjének gyógyírját. A "gimis s rác"-ról szóló regény hatalmas sikere mítoszt szült: Salinger, akárcsak Holden, érzékeny mimóza, túl jó erre a világra. Ezek után egész életében sikertelenül békítgette önnön két szögesen ellentétes verzióját: a mítoszt és a valóságot. A Rozsban a f ogó-ból több mint 65 millió példány fogyott, és továbbra is évente több mint félmillió fogy; nemzedékek számára meghatározó mű, maradandó amerikai kamasztotem. Salinger karcsú életművének - négy rövid könyvének - kulturális súlya, hordereje szinte pá ratlan a modern irodalomban. A kritikusok és a köz fél évszázados játszmája, hogy az emberben a műve révén olvassanak, az embert ugyanis nem lehetett szóra bírni. Salinger epikai alteregó-telitalálata, megszállottan őrzött magánszférája, bevehetetlen bunkere - makacsul közre nem bocsátott írásainak tetemes titkos tárháza - megközelíthetetlen legendává terebélyesedett. Salinger rendkívül bonyolult, mélyen ellentmondásos személyiség volt. Valótlanság - hiába sulykolták nekünk -, hogy életéből az utolsó ötvenöt évet visszavonultságban töltötte; nagy utazásokat tett, sok viszonya, életre szóló barátsága szövődött, falta a tömegkultúrát, sűrűn példázta sok tekintetben mindazt, amit írásaiban bírált. Dehogy volt ő remete, állandó párbeszédet fol ytatott a világgal, hogy remetehírét erősítse. Magánszférát akart igazából, de a remeteséggel járó írói hallgatás idővel ugyanolyan védjegye lett személyének, mint a Rozsban a fogó. Sokat elemezték már, milyen nehéz lehetett Salingernek a mítosz árny ékában élni és dolgozni, amit kár tagadni; mi bemutatjuk, ő maga is mennyire gerjesztette nagy átéléssel ezt a mítoszt Három célt tűztünk magunk elé: hogy megtudjuk, Salinger miért hagyott fel a publikálással; miért vált köddé; és min dolgozott halá láig, negyvenöt éven át. Kilenc év alatt, öt kontinensen, több mint kétszáz személlyel készítettünk interjúkat, közülük addig sokan nem voltak kaphatók nyilatkozatra, a mi kérésünknek azonban mind készséggel tettek eleget. Szándékunk, hogy sokrétűen mutassuk meg Salingert, a számára életre szóló kötődést jelentő második világháborús elhárító ügynöktársak, a szerelmek, barátok, gondviselők, diáktársak, valamint a szerkesztői, a kiadói, a New Yorker-es kollégái, rajongói, ócsárlói és még sok jelen tős személyiség személyes vallomásával arról, hogyan hatott életükre, munkájukra, nagy általánosságban a kultúrára. Az általunk most először közreadott anyag - több mint száz fénykép, jegyzőkönyvek, naplók, levelek, emlékiratok, bírósági feljegyzése k, tanúvallomások, titkosság alól nemrégiben feloldott katonai iratok szemelvényei - reményeink szerint sok ténybeli pontosítást és jelentős felfedezéseket nyújthat. Kiemelten világítunk rá az életút utolsó ötvenöt évére, arra a korszakra, amely Salinger korábbi életrajzírói számára nagy részt homályban maradt." (a Szerzők)