Gyula Krúdy strana 4 z 9

A céltalan, borba vagy szerelembe merülő életek képei.

Egy részeg ember elalszik az utcán, s találkozik az Álommal, aki fura, fantasztikus álmokat varázsol elé.

Magával ragadó történelmi regény a Mohács utáni Magyarországról Középpotjában az özvegy Mária királyné remekül megrajzol alakjával.

Egy ifjú leányanya és egy idősödő férfi kapcsolata elégikus hangvételben. Az álmok megvalósítatlanok maradnak.

Attila király legendás alakja éles ellentétet alkot az író korabeli süllyedő magyar nemzettel.

Novellagyűjtemény a kiüresedett, evésnek, ivásnak élő emberek életéről.

Önéletrajzi ihletésű mű a szerző gyerek- és ifjúkoráról.

Ifjúsági történelmi regény az 1848-as vörös sipkásokról, akik főleg fiatalok, sokszor gyerekek voltak. A szjnes anekdoták fiktív történetek.

Önéletrajzi ihletésű írások a nagy világégés utáni ország, kivált a főváros életéről. Mély melankólia jellemzi.

Történelmi regény Kossuth Ferencről, Kossuth Lajos fiáról, aki nagy reményekkel tér haza Magyarországra, de álmait nem sikerül valóra váltania.

Kisebb írások, cikkek, karcolatok gyűjteménye, amelyek ebben a kötetben láttak először összegyűjtve napvilágot.

A Föld majdnem minden zugát felkutattuk és feltérképeztük az évszázadok során, ám álmaink birodalma a történelem kezdete óta titokzatos és kifürkészhetetlen maradt. Rengeteg álomfejtő könyv született már, melyek közül kiemelkedik Krúdy Gyula Álmoskönyve, amely hűen tükrözi legendás írónk sokoldalúságát. A szépirodalmi igényességgel megírt Álmoskönyv kora forradalmi áttörést hozó lélektudományos eredményeit ötvözi a kimeríthetetlen népi hagyománnyal, és mindezt a Krúdyra jellemző szelíd iróniával vegyíti, elvégre az álomfejtés végső soron játék, amely ugyan nem feltétlenül mutatja meg álmunk „valódi” értelmét, ám mindenképpen közelebb visz minket saját magunk megismeréséhez. Ahogy Krúdy Gyula írja: „Álom: játék, mint az élet… Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is.” Új kiadásunk a képzeletet megragadó illusztrációkkal és a kultikus műhöz méltó igényes megjelenéssel tiszteleg Krúdy Gyula öröksége előtt.

Krúdy Álmoskönyve ábécérendben ismerteti, mit jelent egy-egy személy vagy tárgy felbukkanása álmainkban. Külön fejezetet szentel a babonáknak, és jó tanáccsal szolgál arra az esetre is, ha kísértetektől szeretnénk megszabadulni. Az író így ajánlotta könyvét: „Inkább a saját mulattatásomra, inkább hosszú telek csendes eljátszadozására, esti órák elfuvolázására szerkesztettem ez álmoskönyvet, mint azért, hogy bárki is hitelt adjon a következő soroknak."

Kicsoda ?Szindbád, az álmok vizén hajózó legendás hajós, akinek édes-bús hazudozásait „hitetlen mosollyal és elámult szívvel” hallgatta mindazon „százhét nő, aki viszontszerette”, kicsoda ez a folytonosan úton lévő, lányszöktető, a halálból is visszatérő és átváltozni tudó gavallér, aki, ha kell, fésű egy kacér asszony hajában, vagy ájtatos olvasó az ábrándos apáca kezében, garabonciás, vagy züllő dzsentri, magyar Casanova, vagy a költészet maga, amelynek varázsában felfénylenek a megkopott utcák és elkopott szívek, s hatására borba mártott ujjak írják az imádott nő nevét a kávéházak asztalának márványlapjára? Kicsoda ez a különös, több száz évet megélt bolyongó, aki „mindent szeretett, ami hazugság, illúzió, elképzelés, regény” és mégis „mindenért hiába rajongott, amit életében elérni óhajtott… hisz még százhétnél több volt azoknak a nőknek a száma, akik Szindbád ábrándvilágában piros karikákon hintáztak?” Immáron hatvan éve tűnődteti el olvasóit, s hódít meg új és új olvasógenerációkat, újból és újból megajándékozva őket a nosztalgikus álomvilágon is átsütő, elpusztíthatatlan életörömével életszeretetével. 

Válogatásunkban Krúdy Gyula novellái több értelemben is utazásra invitálják az olvasót. Időben visszarepítenek a ’48-as forradalom utáni kifosztottság méla csöndjébe, egy hideglelős bensőségbe, hogy aztán a századvég szalonjaiban találjuk magunkat. Egymástól távoli helyszíneken barangolunk, a Felvidék városkáitól Budáig. És irodalmi értelemben is végigkísérhetjük a szerzőt a mikszáthi alaphangtól összetéveszthetetlenül saját stílusvilágáig, amelynek gazdagságán egy életen át álmélkodhatunk, újra és újra.

Abban az időben, amikor még tündérek jártak a világon, egy jó tündérnek eszébe jutott, hogy ő a gyermekek álmát fogja meglesni, és mindazokat a kívánságokat teljesíti, amiket a gyerekek álmukban kívánnak. Aranyesőnek hívták ezt a jó tündért. Mégpedig azért, mert oly halk, csendes volt a járása, mint a nyári permeteg suhogása. A szíve pedig színaranyból volt. Elindult Aranyeső Tündérországból, s vitt magával minden jót, amit a gyermekek szeretnek. A(z) Gyémántmesék (Könyv) szerzője Krúdy Gyula.