Gyula Krúdy strana 4 z 9

Ifjúsági történelmi regény az 1848-as vörös sipkásokról, akik főleg fiatalok, sokszor gyerekek voltak. A szjnes anekdoták fiktív történetek.

Kisebb írások, cikkek, karcolatok gyűjteménye, amelyek ebben a kötetben láttak először összegyűjtve napvilágot.

Történelmi regény Kossuth Ferencről, Kossuth Lajos fiáról, aki nagy reményekkel tér haza Magyarországra, de álmait nem sikerül valóra váltania.

A napóleoni háborúk idején egy fiatal hajadon Szent Margit szigetén bújik meg, hogy bevárja a háborúból hazatérő édesapját.

Álomszerű romantikus képek a szepességi kisváros életéről. A szerző korai, de az érett Krúdy stílusát magán viselő regénye.

Krúdy regényíróként is remeket alkotott, de igazi műfaja az elbeszélés. Ebből a műfajból kapunk egy gyűjteményt.

Gáláns kalandok, lovagias ügyek a szerző korából és környezetéből. Krúdy sajátos humorával.

A npi hiedelmek, babonás jóslások gyűjteménye. Roppant népszerű ma is.

Egy középosztálybeli főhős emelkedése és bukása a panamázó magyar társadalom szatirikus rajzával.

Egy unatkozó házasságszédelgő úriember története, keserű humorral.

Fiktív elbeszélések a mesés vagyonokról. A címadó elbeszélés egy kitalált milliomosról szól, aki még Rotschildnál is gazdagabb.

A Föld majdnem minden zugát felkutattuk és feltérképeztük az évszázadok során, ám álmaink birodalma a történelem kezdete óta titokzatos és kifürkészhetetlen maradt. Rengeteg álomfejtő könyv született már, melyek közül kiemelkedik Krúdy Gyula Álmoskönyve, amely hűen tükrözi legendás írónk sokoldalúságát. A szépirodalmi igényességgel megírt Álmoskönyv kora forradalmi áttörést hozó lélektudományos eredményeit ötvözi a kimeríthetetlen népi hagyománnyal, és mindezt a Krúdyra jellemző szelíd iróniával vegyíti, elvégre az álomfejtés végső soron játék, amely ugyan nem feltétlenül mutatja meg álmunk „valódi” értelmét, ám mindenképpen közelebb visz minket saját magunk megismeréséhez. Ahogy Krúdy Gyula írja: „Álom: játék, mint az élet… Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is.” Új kiadásunk a képzeletet megragadó illusztrációkkal és a kultikus műhöz méltó igényes megjelenéssel tiszteleg Krúdy Gyula öröksége előtt.

Az étkezés kultusza nemegyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét, állítja Krúdy. De vajon tudnak-e az emberek úgy enni, ahogy a természet rendje megköveteli? A több mint ötven elbeszélést és karcolatot tartalmazó kötet a gyomor örömeiről szól. Krúdy hőseivel együtt hosszú estéket tölthetünk Pest-Buda kisvendéglőiben, belehallgathatunk az evés-ivás közben szövődő beszélgetésekbe, magunkba szívhatjuk a "boldog békeidők" jóllakott, csöndes atmoszféráját. Milyen a jó kocsmaillat? Miért a legtáplálóbb étel a varjúleves? Mibôl főzik a levesek hercegét, a ráklevest? Mi a gábli? Milyenek a szép magyar hasak? Hogyan készítik Ujházi levesét és Esterházy rostélyosát? A gasztronómiai kalandozások közepette feltűnik Szindbád is, aki újra és újra szerelmi emlékei után, az elveszett múlt nyomát keresve utazik. A válogatás nagy része elfeledett vagy kevésbé ismert Krúdy írásokat közöl.

Krúdy Álmoskönyve ábécérendben ismerteti, mit jelent egy-egy személy vagy tárgy felbukkanása álmainkban. Külön fejezetet szentel a babonáknak, és jó tanáccsal szolgál arra az esetre is, ha kísértetektől szeretnénk megszabadulni. Az író így ajánlotta könyvét: „Inkább a saját mulattatásomra, inkább hosszú telek csendes eljátszadozására, esti órák elfuvolázására szerkesztettem ez álmoskönyvet, mint azért, hogy bárki is hitelt adjon a következő soroknak."

Kicsoda ?Szindbád, az álmok vizén hajózó legendás hajós, akinek édes-bús hazudozásait „hitetlen mosollyal és elámult szívvel” hallgatta mindazon „százhét nő, aki viszontszerette”, kicsoda ez a folytonosan úton lévő, lányszöktető, a halálból is visszatérő és átváltozni tudó gavallér, aki, ha kell, fésű egy kacér asszony hajában, vagy ájtatos olvasó az ábrándos apáca kezében, garabonciás, vagy züllő dzsentri, magyar Casanova, vagy a költészet maga, amelynek varázsában felfénylenek a megkopott utcák és elkopott szívek, s hatására borba mártott ujjak írják az imádott nő nevét a kávéházak asztalának márványlapjára? Kicsoda ez a különös, több száz évet megélt bolyongó, aki „mindent szeretett, ami hazugság, illúzió, elképzelés, regény” és mégis „mindenért hiába rajongott, amit életében elérni óhajtott… hisz még százhétnél több volt azoknak a nőknek a száma, akik Szindbád ábrándvilágában piros karikákon hintáztak?” Immáron hatvan éve tűnődteti el olvasóit, s hódít meg új és új olvasógenerációkat, újból és újból megajándékozva őket a nosztalgikus álomvilágon is átsütő, elpusztíthatatlan életörömével életszeretetével. 

Válogatásunkban Krúdy Gyula novellái több értelemben is utazásra invitálják az olvasót. Időben visszarepítenek a ’48-as forradalom utáni kifosztottság méla csöndjébe, egy hideglelős bensőségbe, hogy aztán a századvég szalonjaiban találjuk magunkat. Egymástól távoli helyszíneken barangolunk, a Felvidék városkáitól Budáig. És irodalmi értelemben is végigkísérhetjük a szerzőt a mikszáthi alaphangtól összetéveszthetetlenül saját stílusvilágáig, amelynek gazdagságán egy életen át álmélkodhatunk, újra és újra.