Júlia Lázár

A Nagytestvér, Kistestvér, Vöröstestvér a szerelem, háború, intrikák, bátorság, bűvölet, árulás megragadó története: elsöprő lendületű utazás Kantontól Hawaiin át New Yorkig, a Japánban és Berlinben meghúzódó száműzöttek negyedétől a forradalmárok moszkvai titkos találkozóhelyéig, a pekingi kommunista elit luxuslakásaitól a demokratizálódó Tajvan hatalmi útvesztőjéig. A kibontakozó sorsok, epikus és drámaian bensőséges jelenetek segítségével mutatja be Jung Chang a huszadik századi Kína kialakulásában jelentős szerepet játszó három kivételes nő életét.

Az egydolláros ló trilógia után a neves amerikai szerző újabb regénnyel örvendezteti meg az olvasókat. A Dicsőség futam egyik főhőse, Alexandra Blakewood vad és öntörvényű lány, akit csak a lovaglás érdekel. Szülei válása óta pedig még több gond van vele, ezért egy átnevelő táborba küldik, ahol az egyetlen jó dolog, hogy találkozik egy féktelen musztánggal, Cserkésszel. A szabadulás reményét a közeli városból induló távlovas verseny, a Dicsőség futam hozza el mindkettőjük számára. A regény másik főszereplője az eminens diák, Will Greyton egyetlen barátjával, Shiraz nevű lovával indul a versenyen. Számára élet-halál kérdése a győzelem, mert a díjból édesapja szívműtétjét szeretné kifizetni. A futam nagyon erős mezőnnyel indul. A résztvevőknek a nehéz terepen szélsőséges időjárással, cselszövőkkel, üldözőkkel, sőt merénylőkkel kell megküzdeniük. Bár Alex és Will ellenfelek, az első pillanattól kezdve vonzódnak egymáshoz, és végig segítik egymást. Beérnek-e a célba? Ki lesz a győztes? Valóra válhat-e mindkét fiatal vágya? Ezekre a kérdésekre is választ kapunk, miközben bepillantás nyerünk a régi Vadnyugat történetébe, és gyönyörködhetünk a vadregényes tájban.

A fiatal George Orwell, ekkor még Eric Arthur Blair néven, egyetemi ösztöndíj híján utazott vissza Indiába, hogy 1922-től a burmai gyarmati rendőrségnél helyettes felügyelőként dolgozzon, ezzel biztosítva megélhetését és élettapasztalatainak – egész életművére kiható – bővítését. 1927-re azonban végleg megundorodott az angol gyarmati politikától, ezért kilépett a szervezetből. Az itt szerzett élményeit fogalmazta bele első, a brit gyarmatosítás rendszerét élesen bíráló szépirodalmi művébe, az 1934-ben megjelent Tragédia Burmában című regényébe. Hőse, Flory az 1984 Winstonjának előképe. Nélkülözi a heroikus karakterjegyeket, mégis elutasítja a képmutatást, és a végsőkig elviszi a küzdelmeit abban a határhelyzetben, amit a halódó gyarmatbirodalom és a rabszolgasorban tartott burmai lakosság találkozása jelent. A regény egészen 1989-ig az egyetlen legálisan kiadott Orwell-mű volt Magyarországon. A fikusz és az Antikrisztus Orwell 1935-ben írott, második regénye. Ifjú hőse, Gordon Comstock otthagyja ígéretes és sikeres állását az „Új Albion” reklámügynökségnél, s egy kopott antikváriumba szegődik eladónak jóval szerényebb életvitelre váltva. A lázadó Comstock egyetlen vágya ugyanis, hogy elismert költő legyen, és a pénzvilág zsarnokságából kitörve megírhassa végre a nagy művét: a Londoni örömök-et. A regény a férfi hányattatásait kíséri nyomon izgalmas fordulatokon és keserű felismeréseken át egész az abszurd végkifejletig. A pénz és a reklámok világával szembeforduló, magányosan küzdő hétköznapi figura ismerősen hat majd Orwell olvasói számára, az író szociális érzékenysége és éles társadalomkritikája is pontosan kirajzolódik.

Két válás áll ennek az álmokat és valóságot lírai erővel ötvöző regénynek a középpontjában: a háború előtti Budapesten született Sophie Landsmann először szülei életében tapasztalja meg az elszakadás buktatókkal és ígéretekkel teli folyamatát, majd felnőtt nőként maga is elhagy egy férfit, hogy azután szeretők között hányódva végül megtalálja önmagát és zsidósága értelmét. Bár Sophie új otthonai, az Egyesült Államok és Párizs a feledést sürgetik, a nő mindvégig őrzi magában hazája emlékét, és az olvasó vele együtt utazhat vissza térben és időben Magyarországra, hogy megtudja: milyen élmények, titkok, erők formálták azzá Sophie-t, akivé érett fejjel lett. Susan Taubes önéletrajzi elemekkel átszőtt regényében az elválás sokkal több mint két ember kapcsolatának vége: külső és belső világok hasadását, távolodását és közeledését ábrázolja az írónő lenyűgözően hiteles, olykor szürreális ecsetvonásokkal. A kultuszregény - amelyet az Egyesült Államokban most fedeznek fel újra az olvasók -évtizedekkel megelőzte korát. A Karl Ove Knausgard és Rachel Cusk nevével fémjelzett, manapság igen népszerű valóságon inneni, de fikción túli irodalom előfutárának is tekinthető.

Lázár Júlia ?új kötete egy negyedszázados pályán mindössze a harmadik állomás: Ujjnyomok címû kötete 1988-ban, Az ismeretlen pedig 2001-ben jelent meg. A kötetnyitó versekben ott folytatja, ahol abbahagyta, csak talán több a tárgyias leírás, a külsõ megfigyelés, korábbi verseinek balladai tragikumába a jelenvaló világ erõsebben szûrõdik be. De két új ciklusa, a B. a metrón és a B. és az új év váratlan újdonsággal is szolgál: az alkotókedvet felõrlõ idõhiány szorításában a költõ megpróbálja legyõzni szorongató körülményeit. Személyes használatra kifejlesztette a naplóverset, amely látszólag oldottabb, mint ahogyan általában ír, de ezt egyrészt indokolja a mûfaj, másrészt, ha nem indokolná, sem lenne baj, hiszen a gyakorlott költõ az esetleges és mulandó tapasztalatokban is meglátja azt, ami túlmutat esetlegességen és szembeszegül a mulandósággal. Harmadrészt meg mindez csak a látszat. Valójában itt is minden a helyén van, csak éppen az akvarellfestõ virtuóz könnyedségével, laza ecsetkezelésével viszi fel a papírra azokat a színeket és vonásokat, amelyek egyszerre õrzik saját lendületüket és rögzülnek feledhetetlen képpé.? Ferencz Gyõzõ