Robert Merle

"És én már tudom, mit érez egy gyilkos. Egy pillanatra szinte megdicsőül. Aztán visszahull a mélybe. És aljasnak érzi magát."

A Führer, Adolf Hitler egyszer s mindenkorra meghatározta, mi az SS becsülete, s meghatározását elitcsapatai jelmondatává tette. Becsületed - mondta - a hűség. Azóta minden tökéletesen egyszerű és világos. A katonának nem kell többé lelkiismereti kérdésekkel bajlódnia. Elég, hogy hűséges, egyszóval engedelmeskedik a parancsnak.

A fickó, aki kifogta Violát, annak rendje-módja szerint kioldotta a farhámszíjakat és a hasló bal oldali szíját, de mert jobboldalt összevissza bogozott zsineget talált szíj helyett, nem győzte tovább türelemmel, és elővette a kését. - Ezt megelőzően pedig leütötte hátulról Peyssou-t - mondtam elcsukló hangon. Akkor vettem észre, hogy Menou, Meyssonnier és Momo ott áll körülöttünk, és hallgatja, amit beszélünk. Mind engem figyeltek. Thomas is, de ő a távolból, fél térden állva. A másikkal Peyssou-t támogatta. - Még csak ez kellett! - sóhajtotta Menou, riadt pillantást vetve maga köré, miközben karon ragadta és óvón magához vonta Momót. Csend támadt. Éreztem, félelem környékez, de egyben kis híján nevethetnékem támadt. Egyedül Isten a megmondhatója, milyen buzgón, milyen szerelmetes vággyal, konok akarással fohászkodtunk mind hozzá a lelkünk mélyén, hogy legyenek más túlélők is rajtunk kívül. Hát most megtudtuk: vannak! Robert Merle 1972-ben megjelent regénye az ismeretlen okból váratlanul kirobbanó, az emberi civilizációt szinte teljesen elpusztító atomháború utáni világba visz el minket. A szerző egy kis közösség, a katasztrófát egy középkori francia várkastély - Malevil - vastag falú, mély pincéjében átvészelő maroknyi túlélő történetét meséli el. A modern technikai eszközök áram híján használhatatlanná válnak, s az újrakezdéshez legfeljebb a középkori kézműveskészségek szolgálhatnak alapul. Merle hőseinek azonban a világégés okozta gyakorlati nehézségeken kívül meg kell küzdeniük a környéken felbukkanó fosztogató bandákkal is, amelyek ismét pusztulással fenyegetik az éppen csak újrakezdődő emberi együttműködést.

Robert Merle (1908-2004) egyetemi tanulmányait követően harcolt a második világháborúban, s három évet német hadifogságban is eltöltött. A háborús élményeit feldolgozó, Két nap az élet című, első regénye 1949-ben rögtön a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat nyerte el. A fantasztikus köntösbe bújtatott, politikai és társadalmi problémákat feszegető elbeszélései mellett a 13 kötetes Francia história című történelmi regénysorozata Magyarországon is az egyik legnépszerűbb francia szerzővé avatta: könyveiből haláláig összesen 3,5 millió példány kelt el itthon. Az Állati elmék mind közül a legolvasottabb, és az 1967-es megjelenését követően, 1973-ban az Oscar-díjas rendező, Mike Nichols vitte filmre, A delfin napja címmel. Az Egyesült Államokban játszódó történetben a tudósok nevelte, intelligens és az emberi kommunikációt elsajátító delfinpárra a hadsereg veti ki hálóját, hogy gyilkolásra képezzék ki őket. A ténykedésük eredményeként küszöbön áll a harmadik világháború. Felelősség, hatalom és erkölcs viszonyának ma is aktuális kérdései az ember és az állat kapcsolatán keresztül - a jövőnk iránt aggódó, a tragikussága ellenére is igazán szeretetreméltó elbeszélésben.

- A fickó, aki kifogta Violát, annak rendje-módja szerint kioldotta a farhámszíjakat és a hasló bal oldali szíját, de mert jobboldalt összevissza bogozott zsineget talált szíj helyett, nem győzte tovább türelemmel, és elővette a kését. - Ezt megelőzően pedig leütötte hátulról Peyssou-t - mondtam elcsukló hangon. Akkor vettem észre, hogy Menou, Meyssonnier és Momo ott áll körülöttünk, és hallgatja, amit beszélünk. Mind engem figyeltek. Thomas is, de ő a távolból, fél térden állva. A másikkal Peyssou-t támogatta. - Még csak ez kellett! - sóhajtotta Menou, riadt pillantást vetve maga köré, miközben karon ragadta és óvón magához vonta Momót. Csend támadt. Éreztem, félelem környékez, de egyben kis híján nevethetnékem támadt. Egyedül Isten a megmondhatója, milyen buzgón, milyen szerelmetes vággyal, konok akarással fohászkodtunk mind hozzá a lelkünk mélyén, hogy legyenek más túlélők is rajtunk kívül. Hát most megtudtuk: vannak! Robert Merle 1972-ben megjelent regénye az ismeretlen okból váratlanul kirobbanó, az emberi civilizációt szinte teljesen elpusztító atomháború utáni világba visz el minket. A szerző egy kis közösség, a katasztrófát egy középkori francia várkastély - Malevil - vastag falú, mély pincéjében átvészelő maroknyi túlélő történetét meséli el. A modern technikai eszközök áram híján használhatatlanná válnak, s az újrakezdéshez legfeljebb a középkori kézműveskészségek szolgálhatnak alapul. Merle hőseinek azonban a világégés okozta gyakorlati nehézségeken kívül meg kell küzdeniük a környéken felbukkanó fosztogató bandákkal is, amelyek ismét pusztulással fenyegetik az éppen csak újrakezdődő emberi együttműködést.

Az ember ősidők óta visszaél a háziasított vagy idomított állatok iránta való hűségével, lojalitásával, és céljai érdekében sosem habozott feláldozni négylábú barátait. Amikor az embereknek háborúzni támadt kedvük, mindig magukkal vitték a csataterekre az egész konfliktusból mit sem értő lovakat, málhás öszvéreket és szamarakat vagy éppen a harci kutyákat és elefántokat. A tudomány fejlődésének köszönhetően a múlt században a kutatóknak sikerült „szót érteniük” a legintelligensebb tengeri állatokkal, a delfinekkel is, akik ezért rögtön magukra vonták a hadseregek és a titkosszolgálatok érdeklődését. Robert Merle az elsők között hívta fel a figyelmet ennek veszélyeire 1967-ben megjelent, Állati elmék című regényében, amelynek alapján utóbb nagy sikerű film is készült (A delfin napja, 1973). Az akár science-fictionnek, akár politikai thrillernek is nevezhető történet főszereplőit, a Sevilla professzor vezette kutatóközpont delfinjeit egy napon a katonai hírszerzés elszállíttatja. Nem sokkal ezután a hírhedt Tonkini-öbölben felrobban az USA Little Rock nevű cirkálója, és az amerikaiak Kínát teszik felelőssé a hajó pusztulásáért. Az egész világ aggódva figyeli a fejleményeket: vajon elkerülhető-e még a III. világháború?

Robert Merle ezzel az 1949-ben megjelent első könyvével rögtön elnyerte a legrangosabb francia irodalmi díjat, az év legjobb francia nyelvű regényének járó Goncourt-díjat. Az azóta számtalan kiadást megélt, az írói életmű emblematikus darabjává lett önéletrajzi ihletésű mű - Merle részt vett az 1940-es franciaországi harcokban, és Dunkerque-nél esett hadifogságba - a tengerparton összezsúfolódott, kimentésre (hiába) váró katonák tömegéből kiválasztott négy francia fiatalember sorsára fókuszál. A német bombazápornak kitett, reményüket vesztett katonák különböző "stratégiákkal" próbálják megóvni életüket és megőrizni józan eszüket ebben a csapdában. A háborús pokol, a bűnös és értelmetlen pusztítás képeit elénk táró regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót.

Svetoznámy román Smrť je mojím remeslom je sugestívnou spoveďou Rudolfa Langa(inšpirovaný skutočnou postavou Rudolfa Hössa), ktorý sa počas druhej svetovej vojny stal veliteľom nacistického koncentračného vyhladzovacieho tábora Osviečim (Auschwitz) a dohliadal na smrť nespočetného množstva obetí. Na jednej strane milujúci otec a manžel sa stal pre milióny ľudí symbolom zla a smrti - bol to muž, ktorý postupne stratil vieru v Boha, ale našiel novú vieru: v Nemecko...

Robert Merle ezzel az 1949-ben megjelent első könyvével rögtön elnyerte a legrangosabb francia irodalmi díjat, az év legjobb francia nyelvű regényének járó Goncourt-díjat. Az azóta számtalan kiadást megélt, az írói életmű emblematikus darabjává lett önéletrajzi ihletésű mű - Merle részt vett az 1940-es franciaországi harcokban, és Dunkerque-nél esett hadifogságba - a tengerparton összezsúfolódott, kimentésre (hiába) váró katonák tömegéből kiválasztott négy francia fiatalember sorsára fókuszál. A német bombazápornak kitett, reményüket vesztett katonák különböző „stratégiákkal" próbálják megóvni életüket és megőrizni józan eszüket ebben a csapdában. A háborús pokol, a bűnös és értelmetlen pusztítás képeit elénk táró regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót.

A két évvel a véres Szent Bertalan-éj után trónra lépő új francia király, III. Henrik a katolikusok és hugenották összebékítésén fáradozik. A korszak eseményeinek krónikása, a házassága után Párizsba költöző Pierre de Siorac hamarosan a királyi udvar fontos személyiségévé válik, mivel azon túl, hogy az uralkodó orvosaként tanúja, olykor pedig cselekvő részese lesz az udvarbeli intrikáknak, titkos küldetéseket, fontos diplomáciai megbízásokat is teljesítenie kell - melyek során gyakran veszedelmes szerelmi cselszövényekbe is keveredik. Angliai küldetésekor találkozik Erzsébet királynővel, akit ekkoriban a pápasággal és a spanyolokkal szövetkező katolikus liga orgyilkosokkal próbál megöletni. A liga vezetője, a hataloméhes Guise herceg végül még Párizst is fellázítja, és a király ellen fordítja - kész akár fegyveres erővel megakadályozni a kijelölt utód, a hugenotta Navarrai Henrik trónra kerülését...

A Führer, Adolf Hitler egyszer s mindenkorra meghatározta, mi az SS becsülete, s meghatározását elitcsapatai jelmondatává tette. »Becsületed - mondta - a hűség.« Azóta minden tökéletesen egyszerű és világos. A katonának nem kell többé lelkiismereti kérdésekkel bajlódnia. Elég, hogy hűséges, egyszóval engedelmeskedik a parancsnak.

A Malevil a katasztrófavíziós antiutópiák egyik legnagyszerűbb előképe, 1972-ből. A mű tulajdonképpen egy apokalipszisfreskó, amolyan klasszikus túlélőhistória, egy szélsőséges helyzetbe zárt közösség működésének és esélyeinek analízise, egyúttal lebilincselő kalandregény. Hősei arra ocsúdnak egy sziklafal védte dél-franciaországi várkastély borospincéjében, hogy pusztító atomkatasztrófát éltek túl. Vajon elegendő esélyt ad-e némi élelem, jószág és vetőmag, hogy ne pusztuljanak éhen? S ami legalább ilyen fontos: sikerül-e újjászervezniük az életüket és megvédeni magukat az új barbárság váratlanul felbukkanó erőivel szemben? A regénybeli sötét jövő dátuma, ahogy például Orwell 1984-es éve is, immár a múlté. De megnyugvásra semmi ok: a történet aligha ért véget.

A szenvedélyes és merész Pierre de Siorac lovag lépten-nyomon veszedelmes vagy gáláns kalandokba keveredik, mindig ott van, ahol „libben a szoknya", és ahol a korabeli történelmet alakítják. Márpedig a történelem viharosan alakul Siorac kapitány korában, hiszen a XVI. század második, illetve a XVII. század első fele Franciaország egyik legmozgalmasabb időszaka: ez a vallásháborúk évszázada, az utolsó Valois-k és az első Bourbonok, Medici Mária, Ausztriai Anna, XIII. Lajos és Richelieu kora. Merle nagy sikerű regényciklusának első könyve ebbe a világba varázsol bennünket, hogy aztán még tizenkét köteten keresztül éljünk az írói fantáziával káprázatosan föltámasztott középkori Franciaországban.

Robert Merle antiutópiájában halálos, de kizárólag a nemzőképes férfiakat fenyegető járvány söpör végig a világon. A kór a legnagyobb pusztítást az Egyesült Államokban végzi, ahol hamarosan egy férfigyűlölő elnökasszony kerül hatalomra. A fegyveres női milicisták által őrzött "védett zónák" egyikében, Blueville-ben tudósok kis csoportja kutatja a betegség ellenszerét - ők a címben szereplő "védett férfiak".A kutatást irányító Dr. Martinelli, miután megtudja, hogy az egyik szomszédos laborban egészen más jellegű kutatások folynak, kockázatos játszmába kezd, amelynek tétjét kezdetben valójában fel sem tudja mérni. Helyzetét tovább nehezíti, hogy vele van a fia, a tizenegy éves Dave is, s emiatt Martinelli igencsak sebezhető.A doktor - és általában a férfiak - szerencséjére nem minden nő osztja az elnökasszony radikális nézeteit, és az ellenállásnak Blueville-ben is van egy titkos sejtje.A járvány radikálisan átalakítja a társadalmat, s különösképpen a család intézményét, hiszen a férfiak tömeges pusztulása miatt a monogámia immár szinte bűnné válik. Ez számos tragikomikus incidenshez vezet, melyeket Merle megértő humorral tár az olvasó elé.

Robert Merle történelmi regényfolyamának második kötetében az ifjú főhős, Pierre de Siorac - féltestvérével, Samsonnal együtt - elhagyja périgord-i szőlőföldjét, és megkezdi tanulmányait a híres montpellier-i orvosiskolában. A két fiatalembernek és a kísérőül melléjük adott Miroulnak számtalan veszéllyel kell szembenéznie: hol bérgyilkosok, hol vérszomjas útonállók, hol a nem kevésbé vérszomjas pápisták akarnak végezni velük. Végül még saját hittársaikkal is meggyűlik a bajuk, amikor újra fellángol a polgárháború, és a közeli Nîmes városát megkaparintó hugenották árulónak és kémnek hiszik őket, mert nem akarnak részt venni a pápista foglyok lemészárlásában. Ám nemcsak véres küzdelmekről olvashatunk a könyvben, hiszen hőseink a gáláns kalandokat sem vetik meg, így aztán ezek a csikóéveiket élő fiatalemberek előzékenyen magukra vállalják néhány montpellier-i cselédlány, fogadósnő, nemes kisasszony, sőt olykor még egy-egy férjes asszony „szórakoztatását" is.

Merleova vize blízké budoucnosti. Sci-fi román odehrávající se v USA, kde následkem viru – „encefalitidy 16“ – pozvolna vymírají muži v pohlavně zralém věku a vlády nad světem se ujímají ženy. V laboratoři se připravuje sérum proti epidemii, kterého však nemá být použito. Merle karikuje extrémní feminizační snahy a různé stránky života současné americké společnosti. Tato kniha vypráví o viru, který se rozšířil v Americe a umírají na něj jen muži ve středních letech. Rozšíří se fáma, že se choroba rozšiřuje pomocí pohlaví. Proto se hodně mužů nechá zbavit svého mužství. Ale ani to nepomáhá, což v důsledku vede k dosazování žen na vyšší pozice. Jedna žena se dostane i do čela Ameriky. Jelikož je velice feministicky založená, začíná muže, kteří chorobu ještě nedostali, uvězňovat do uzavřených táborů, kde mají také hlavní slovo ženy. V jednom táboře se ocitá i doktor Martinelli se svým synem. Protože má zkušenosti v oboru zdravotnictví, je pověřen úkolem vyvinout vakcínu proti zákeřnému viru. Setkává se však s odporem u žen a kastrátů, kteří mu ve výzkumu pomáhají. I přesto si v táboře najde přátele, a jelikož je velice pohledný, některé ženy i přes zákaz prezidentky k němu chovají sympatie. Patří mezi ně i jedna policistka a dokonce i velitelka tábora, která se stýká jen s „vyvolenými“. Dny ubíhají a plodných mužů mimo tábor je stále méně a méně. Prezidentka rozhodne, že muži v táboře musí povinně odevzdávat sperma. Jenomže netuší, že vakcína již byla vyvinuta a doktor společně s policistkou uteče do Kanady, kde zahájí prodej vakcíny. Jenomže mužů ubylo, a tak v novém světě panuje jiná morálka: jeden muž má sice více žen, ale stává se podřadnějším a na nich závislým.