Péter Papolczy

Az írónő levelet kap egy figyelmes olvasótól. A levél írója, egy idős hölgy felismeri önmagát az egyik családi fényképen, melynek leírása szerepel a szerző egy korábbi regényében. Egymást váltják a levelek szerző és olvasó között, s az idős hölgy élete egyre inkább foglalkoztatni kezdi az írónőt. A Carlsson családról készült fénykép - és vele együtt Hedda, az egyetlen lánygyermek élettörténete - egyre összetettebbé válik az idős Hedda újabb levelei és a más forrásokból származó információk fényében. Ezzel párhuzamosan az írónő is mesélni kezdi Hedda történetét: hogyan került el otthonról a tizenkilenc éves lány Stockholmba, és miként vált önálló személyiséggé; hogyan találta meg a szerelmet, és miként tért le arról az útról, amelyet egy felső középosztálybeli fiatal svéd lánytól elvártak a harmincas évek végén. A szerző és az idős Hedda között vita alakul ki arról, hogy mindez hogyan értékelendő. Az írónőt rabul ejti Hedda múltja, mindaz, ami megtörténhetett volna, de sohasem következett be; Heddát viszont a jelen érdekli, és hevesen elutasítja a gondolatot, hogy elvesztegette volna az életét. Hiszen mindaz, ami az igazán fontos dolgokon kívül marad, a resztli - maga az emberi élet. A Resztli okosan megkomponált, a narratíva tekintetében igen összetett szöveg, ugyanakkor mindvégig élvezetes olvasmány. Valódi női regényként páratlanul érzékeny betekintést nyújt egy nem mindennapi nő mindennapi életébe a harmincas években (a szerelemtől a sütés-főzésen és szabás-varráson át a korabeli filmek világáig), ugyanakkor elgondolkodtat a regény, mint olyan létmódjáról, valóság és fikció viszonyáról is.

Shakespeare szonettjei a világirodalom legismertebb szerzőjének kevésbé ismert művei. A magas- és popkultúrában ezerféle stílusban feldolgozott drámaíró ugyanis lírai költő is volt, 154 szonettet hagyott az utókorra. Szerelmes szonettjei épp olyan titokzatosak, mint Shakespeare egész személye: nem tudjuk, ki állította össze a kötetet, ki(k) a versek címzettjei - annyi biztos, hogy vegyesen férfiak és nők - és hogy az amúgy házasságban élő költő a valóságban milyen viszonyban volt a "múzsáival". Egy biztos: a szonettek ma is érvényesek, ma is megszólítanak és magukba hívnak. A szerelem, a vágy, a féltékenység, a félelem a magánytól és a testi romlástól - ugyanúgy az életünk részei. A szövegek most három hangon szólalnak meg: zseniális és humoros modern átiratban, klasszikus fordításban és eredeti nyelven. Együtt még teljesebb a kép.

A képek története nem egy szokványos művészettörténet gyerekeknek. Az egyik legnevesebb kortárs angol festő, David Hockney és művészettörténész barátja arról beszélgetnek sok-sok érdekes sztorival, -hogy milyen sokféleképpen lehet nyomot hagyni, -hogy a művésznek mindig végig kell gondolni, hogy mit visz a papírra abból, amit lát, -és hogy miképp forradalmasította egy-egy találmány a festészetet, a képeket és a látásmódunkat. Közben végigmutogatják nekünk és egymásnak a véső-festő-fotózó emberiség legcsodálatosabb képeit az ősember alkotásaitól Caravaggión és Disney-n át a számítógépes grafikákig. Mintha egy exkluzív tárlatvezetésen járva bepillanthatnánk a mesterek kulisszatitkaiba. A beszélgetésre Rose Blake ragyogó illusztrációi felelnek. David Hockney a 20. század egyik legbefolyásosabb brit képzőművésze. Szinte minden technikával alkotott - festett, rajzolt, fotózott, készített nyomatokat -, és mindnek kitágította a határait. Szenvedélyes képalkotó

A kétkezi munka során könnyebb kiönteni a lelket. És az IKEA országában mi más is lehetne a legnagyszerűbb barkácsolás, ha nem a saját koporsód összeállítása… Samuel Miller kéthetes nyári kurzust szervez Készítsd el a saját koporsódat! címmel. Samuel szerint koporsókészítés közben felszínre tör a halálfélelem, és azzal, hogy a résztvevők kénytelenek beszélni az érzéseikről, önkéntelenül megbarátkoznak a halál gondolatával is. A jelentkezők közül a szervező nagy műgonddal válogatja ki azokat, akik részt vehetnek a tanfolyamon: egy pár, akik idős korukban ismerték meg és szerették meg egymást, egy haldokló, fiatal művész, egy haláltól szorongó férfi, egy stresszes drámaíró, egy volt profi futballjátékos és annak felesége, valamint egy külföldről hazatelepült nő, akinek újra meg kell tanulnia a svéd normákat. Senki sem tudja pontosan, mibe vágott bele, de mindenkinek megvan a maga célja a tanfolyammal. Ahogy a koporsók kezdenek formát ölteni, egyre nehezebb elfojtani a belső feszültséget. Titkok, rejtett indítékok, elfojtott vágyak törnek a felszínre, és már semmi nem lehet olyan, mint azelőtt… Morgan Larsson regényének szereplői a halállal ilyen különös módon szembenézve kényszerülnek arra, hogy megkérdezzék maguktól, mivégre is élnek. A feltörekvő svéd szerző megrendítő története egyszerre tud nagyon mulatságos és nagyon is torokszorító lenni. Morgan Larsson 1970-ben született a svédországi Trollhättanban. Regényírás mellett rádióműsorokat vezet. – Egészségükre, kedves koporsókészítők! Isten hozta önöket Lövensőn. A résztvevők körülnéztek. Nem tudták, mire számítsanak, de ezt a zöldellő idillt és a pezsgőt nem várták. – Azt hihetnénk, nincs lehangolóbb annál, mint megépíteni saját koporsónkat – folytatta a tanfolyam vezetője. – De valójában éppen az ellenkezője az igaz. A kalapácsütések óhatatlanul inspirálják az embert, hogy megtegye, amit a szíve mélyén szeretne, mielőtt túl késő. – Azzal legurította a habzó italt. – Élvezzük, mielőtt véget ér, erről szól a koporsókészítés.

A sokszoros díjnyertes, Európa-szerte olvasott és népszerű svéd írónő, Anne Swärd nagyszabású, érzelmileg is letaglózó, a második világháborút és az azt követő korszakot gyermeki szemmel bemutató regényében tűpontos látleletét adja erőszak terhelte világunknak, amelyben az emberi gonoszság természetes adottságként lepleződik le.

"„Apától születek. Kettéhasítom a fejét.” Ezekkel a drámai mondatokkal indul a regény, Pallasz Athéné mítoszának modern újraértelmezése. A helyszín ezúttal nem az ókori Olimposz hegye, hanem egy svéd kisváros, ahol a tizenkét éves Anna apját mentőautó szállítja be a pszichiátriára. A kislányt előbb egy kedves szomszéd fogadja be, majd egy pünkösdista nevelőcsaládhoz kerül, ahol furábbnál furább rokonokról gondoskodik, és általános meglepetést okoz azzal, hogy görögül szólal meg. Az apja utáni vágyakozás azonban lassan felőrli az erejét, és mély depresszióba esik. Néhány évvel később Anna már maga is egy mentális betegeket befogadó kórház lakója. „Tud segíteni, hogy meghaljak?” – kérdezi az orvostól. Hamarosan világossá válik, hogy a kislány egyetlen lehetőségét a gyógyulásra az jelentené, ha újra találkozhatna az apjával. A kérdés csak az, vajon életben lesznek-e még akkor? A hallgatag lány és a különös, lelki beteg apa motívumai ismerősek lehetnek Knausgard magyar nyelven megjelent előző könyve, az Isten hozott Amerikában lapjairól. Ez a kisregény azonban még filmszerűbben ábrázolja az eseményeket. Megrázó elbeszélés és szenvedélyes könyörgés az érzelmi közelségért, egyszerre szívfájdító és meghatóan gyönyörű.

Fredrik Fröding Európa legszörnyűbb hajókatasztrófájának, a M/S Estonia komp 1994-es tragédiájának túlélője, akinek egész további életére árnyékot vet, hogy szüleivel együtt öccsét, Niklast is elvesztette a hajószerencsétlenségben. Felelősnek érzi magát, mert képtelen volt megakadályozni, hogy egy hullám elragadja a fiút, ám a lelke mélyén úgy érzi, testvére mégis túlélte a katasztrófát. Felnőtt életét végigkíséri ez a trauma. Folyamatos, gyógyszeres pszichiátriai kezelésben részesül, kevés sikerrel – bár rendőrtisztnek készült, csak adminisztrátorként kap munkát, és időnként „megpillantja” Stockholm forgatagában a testvérét. A történet is egy ilyen találkozással indul. Az utcán meglátja Niklast, amint a híres Ceder szállodalánc tulajdonosával, Adammal tárgyal, majd eltűnik a szállodában. Fredrik Ceder nyomába ered, egészen Ulvö szigetére követi, majd egyre nagyobb bajba keveredik. A szálak egy régi gyil-kossághoz, a sziget sötét múltjába vezetnek.

A svéd írónő, Elin Cullhed könyvének lapjain a „fiktív személlyé” váló Sylvia Plath életének utolsó évében egy angliai kisvárosban él a férjével, a költő Ted Hugheszal, és a második gyerekét várja. De boldogtalan és magányos, a házasság egyre sivárabb és egyre üresebb. Folyamatosan őrlődik, többre vágyik az anya és feleség szerepénél. A férje hűtlenségétől is szenvedő nő az írásban, az alkotói munkában lel átmeneti menedékre. Az Eufória, amely remekül idézi meg az amerikai író- és költőnő, Sylvia Plath műveinek stílusát, hangulatát, nemcsak a mély átéléssel megírt, felkavaró története, hanem az anyaságról, családról, szerelemről, művészi alkotómunkáról megfogalmazott gondolatai miatt is magával ragadó olvasmány. Megjelenésekor azonnal a svéd sikerlista élére került, kritikusai és olvasói szerint egyaránt kiemelkedő mű, el is nyerte a legrangosabb svéd irodalmi elismerést, az August-díjat. Azóta már Európa-szerte és Amerikában is kiadták, a sikere töretlen, Elin Cullhed nemzetközi rajongótábora vitaklubokat alakít, fő témájuk az anyaság, a poláris zavarok és az alkotói függetlenség. Sylvia Plath kultikus műve, Az üvegbúra is ismét reflektorfénybe került.

Ez a könyv TÉNYLEG nem akarja, hogy elolvassák. Egy kis cukorfalat könyvre vágytok? - válasszatok másikat! Mert ez a könyv harap, megjátssza magát, és rászedi az embert. De… ha esetleg hajlandók vagytok kedvesen, óvatosan megsimogatni, akkor azért el lehet olvasni. És akkor egy csodálatosan eleven, rakoncátlan, végtelenül varázslatos képeskönyvet kaptok, amit egy David Sundin nevű vicces uracska írt.

Egy nevelőotthonban, ahol nehéz sorsú fiatal lányokat gondoznak, kettős gyilkosság történik. Valaki bestiális módon végez egy diáklánnyal és az ügyeletes nővérrel. Ezzel egy időben az egyik bentlakónak nyoma vész, de ágyában rábukkannak a gyilkos fegyverre, egy kalapácsra. Minden jel arra mutat, hogy ő volt a tettes, ráadásul hamarosan gyermekrablás miatt is folyik utána a hajsza. De valóban ő a bűnös? Joona Linna felügyelő nem hisz a nyilvánvaló tényeknek. Ebben közrejátszik, hogy jelentkezik a rendőrségen egy médium, aki azt állítja, kapcsolatba tud lépni a holtakkal, és segíthet a bűntény felderítésében. Joona hamarosan nyakig merül a szerteágazó ügybe, és a megdönthetetlennek látszó bizonyítékok helyett a megérzéseire hallgat. Addig követi a messzi múltba vezető szálakat, amíg fény nem derül a megdöbbentő megoldásra.

Nyárutó van. Vonat száguld egy svéd kisváros felé. A kocsikban egy válságban lévő házaspár, egy elvált apa a kislányával, valamint egy nő utazik, aki elhunyt anyja titkait kutatja. Mindannyian Malma állomás felé tartanak, de maguk sem tudják még, mi várja őket ott, sem azt, hogy ez milyen hatással lesz a további életükre. A neves svéd szerző, Alex Schulman (A túlélők) a rá jellemző pontos, precíz stílusban olyan történetet alakít, akár egy időn átszáguldó vonat: minden fejezet külön kocsi, ami kapcsolódik a következőhöz. Az állomás érzékeny és mégis erőteljes regény családi titkokról és igazságtalanságokról, amelyek generációkon keresztül öröklődnek - mindemellett pedig izgalmas hajsza az agyonhallgatott családi múlt rejtélyeinek feltárásáért.

A kilencéves Elsa Svédországban, a sarkkörtől északra él. Ő és családja a számikhoz, Skandinávia őslakosaihoz tartoznak, és az ezredforduló után is rénszarvas-pásztorkodással foglalkoznak. Amikor a kislány egyedül síel ki a karámokhoz 2008 egyik téli reggelén, szemtanúja lesz, amint egy vadász brutálisan megöl egy rénszarvasborjat. Bár felismeri a férfit a városból, mégsem szól senkinek a látottakról. Magában bosszút fogad a borjú halála miatt, a számik ugyanis különleges tisztelettel övezik a természetet, de legfőképpen a réneket. A szarvasok elleni támadások rendszeressé válnak, a svéd rendőrség azonban nem tesz semmit, a kegyetlen bűncselekményeket lopásként veszi nyilvántartásba, a család és a rokonok pedig hiába harcolnak az igazságért.Tíz évvel később a réntartó hagyományok iránt elkötelezett Elsának egyszerre kell megküzdenie a saját közösségén belül azzal, ahogy az idősebb férfiak lekezelik a nőket, valamint a városi svédek körében atrocitásokig fajuló, számik elleni megvetéssel. Elsa a maga módján próbál harcolni a közössége jogaiért, de a hatóságok továbbra sem tesznek semmit az indulatok megfékezése érdekében. A kétségbeesés csendben növekszik mindenkiben. Elsában azonban valami végleg megtörik, amikor a rénszarvasborját megölő alak a saját házában támadja meg. A gyermekkor óta cipelt bűntudat, félelem, düh és fogadalom lavinaként tör ki belőle és vezeti egy végső, katasztrófával fenyegető döntéshez. A nemzetközi figyelmet keltő regényből a Netflix készített filmet.