Alaine Polcz strana 3 z 4

Egy fiatalasszony valamikor a hetvenes években a Fekete-tengerhez megy nyaralni. S bár Erdélyt, Romániát, gyermekkora helyszínét jól ismeri, az utazás tartogat számára meglepetéseket. Polcz Alaine kötelességtudó útleírás helyett történetmeséléssel emeli ki azokat a mozzanatokat, amelyek minden kommentár nélkül, önmagukban képesek felvillantani a másságot, a megértés vágyával pedig elmélyíti a tengerparti nyaralás történetét, és felidézi a hajdani kelet-európai szeglet mindennapjait: a barátságos besúgókat, az utcasarki adok-veszeket, a félelmet és a túlélni akarást.

Polcz Alaine könyve férjéhez, Mészöly Miklóshoz fűződő szerelméről, élethosszig tartó szerető gondoskodásáról, kapcsolatuk több mint ötven évéről, a halálra való felkészülésről és a gyászról szól. Az olvasó találkozhat az élettel teli, alkotó Mészöly Miklóssal, láthatja öregségében a külvilágtól eltávolodó, betegséggel küzdő alakját, és leülhet egy pillanatra felesége mellé elbúcsúzni a haldoklótól. Az írónő személyes tragédiáját megosztva, őszinte hangjával támogatja mindazokat, akik félnek saját haláluktól, félnek látni szeretteik elmúlását; azokat, akik gyászban vannak; azokat, akik elakadtak az úton, és félnek visszanézni; mindazokat, akik kezükbe veszik ezt a könyvet, mely az ember egész lényében élő szeretetről szól. "Véget ért a háború. Aztán egy idő múlva - véget ért az első házasságom is. Még volt egy-két próbálkozás helyreállítani. Hosszú ideig úgy éreztem, hogy három dologról nem tudok beszélni: a háborúról, az első házasságomról és Erdélyről. Miklóst megismertem. Már egy éve együtt éltünk - ami akkor tilos volt -, de nem mertem házasságot kötni vele. Féltem a házasságtól. Aki egyszer majdnem belehal, az fél. A közmondás szerint, akit egyszer megmart a kígyó, az a gyíktól is fél. Meg túlságosan szép is volt Miklós. Hódító atléta. Valaki nézte a fiatalkori képünket, amelyen védőn ölel át Miklós, és a jövőbe tekintünk: >>Milyen hihetetlen, tudom, mi mindenen estetek át, Miklós is, te is. Nyoma sincs annak, hogy mind a ketten megjártátok a poklot.

Polcz Alaine szakácskönyve két évtizede jelent meg először, s mindmáig nélkülözhetetlen darabja a családi könyvtáraknak. A szerző élvezetesen és gyakorlatiasan vezeti be az olvasót a konyhájába: javarészt egyszerű, takarékos, hétköznapi recepteket mutat be, de a hazulról hozott különleges erdélyi ízek és személyes történetek sem maradnak ki a könyvéből. Mindemellett praktikus tanácsokkal is szolgál: mire figyeljünk a hús vásárlásakor, mit kezdjünk a leégett, elsózott étellel, s főképpen, hogyan varázsoljunk ízletes ételt a család asztalára kevés pénzből. A Főzzünk örömmel mégsem csupán egy szakácskönyv a sok közül, hanem "egy hiteles személyiség konyha- és életvezetési kalauza".

A felnőtt író és pszichológus, az éles szemű, mégis együtt érző megfigyelő szemével látjuk a két háború közötti "román világban" Kolozsvár, Vízakna és Bukarest között hányódó családot, a megélhetésért szívós harcot folytató édesanyát, a hébe-hóba felbukkanó apát, akinek ügyvédi praxisát a magyar kisebbséget sújtó diszkrimináció veszélyezteti, a testvéreket és féltestvéreket, a közelebbi és távolabbi rokonokat - megannyi elgondolkodtató sors, dokumentumértékű megfigyelés a Polcz Alaine hagyatékából előkerült önéletrajzi írásokban.

Nádas Péter Bármi jő – Emléklapok halott barátaimról című esszéjével A 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának és társának, a tanatológia magyarországi úttörőjének több mint 700 darabból összeállított levelezése két erős és nagy hatású személyiség összefonódó sorsáról, sokat próbált, de elszakíthatatlannak bizonyult kapcsolatáról tanúskodik. Mészöly Miklós (1921-2001) és Polcz Alaine (1922-2007) levélváltásaiból azonban nem csupán a híres házaspár közös életének jelentős és hétköznapi pillanatai tárulnak fel, de érzékletesen rajzolódik ki a félmúlt, a szocializmus és a rendszerváltás történelmi korszaka.

Nádas Péter Bármi jő – Emléklapok halott barátaimról című esszéjével A 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának és társának, a tanatológia magyarországi úttörőjének több mint 700 darabból összeállított levelezése két erős és nagy hatású személyiség összefonódó sorsáról, sokat próbált, de elszakíthatatlannak bizonyult kapcsolatáról tanúskodik. Mészöly Miklós (1921-2001) és Polcz Alaine (1922-2007) levélváltásaiból azonban nem csupán a híres házaspár közös életének jelentős és hétköznapi pillanatai tárulnak fel, de érzékletesen rajzolódik ki a félmúlt, a szocializmus és a rendszerváltás történelmi korszaka.

Az egyik orosz volt rajtam. Hallottam, ahogy a mennyezetről egy női hang csapott le: anyu, anyuka! kiabálta. Aztán rájöttem, hogy az én hangom az, én kiabálok. Mikor rájöttem, abbahagytam, csöndesen, mozdulatlanul feküdtem. A tudatommal nem tért vissza a testérzékelésem, mintha megdermedtem vagy kihűltem volna. Az ablaktalan, fűtetlen szobában, meztelen alsótesttel fázhattam is. Nem tudom, még hány orosz ment át rajtam azután, azt sem, hogy azelőtt mennyi. Mikor hajnalodott, otthagytak. Fölkeltem, nagyon nehezen tudtam mozogni. Fájt a fejem, az egész testem. Erősen véreztem. Nem azt éreztem, hogy megerőszakoltak, hanem azt, hogy testileg bántalmaztak. A máig nyolc nyelvre lefordított könyvben Polcz Alaine életének talán legnagyobb megpróbáltatását idézi fel, a második világháborúban fiatalasszonyként átélt borzalmakat. Saját meggyalázásának megrendítő történetét elmesélve hiteles, elfogulatlan, ezért perdöntő és örök érvényű tanúvallomást tesz az emberi sorsról. A világtörténelem falára festett magánfreskójából a háború emberi kegyetlen és esendő arca is feltárul az olvasó előtt.

"Fasírozott hús volt - apám labdapecsenyének hívta - tökkáposzta-főzelékkel. A háborúban ritkán ettünk húst, akkor is keveset. Tilette titokban a vállamon, a hajam alatt kuporgott. Tilos volt az asztalhoz vinni. Lázba jött a hús szagától, és egyenest a fasírtra ugrott. Apám utánakapott, és felborította a vizeskancsót. A zuhatag elől Tilette a főzelékes tálba menekült. Kiparancsoltak macskástul a konyhába. Így, közöttük nincs helyünk. Pedig már gyűrűs menyasszony voltam. Igazgatói engedéllyel. Azzal a megkötéssel, hogy nem járhatok jegyesemmel karonfogva az utcán, és nyilvános helyen csak szülői kísérettel jelenhetünk meg." Macskák - minden mennyiségben. Macskák a kisoroszi ház kertjében, macska az ágyban, macska a lépcsőházban, macska az ebédlőasztalon. Saját macskák, talált macskák, ismerősök macskái. És az ismerősök, igen, ebben a könyvben is sorra felbukkannak a társak és barátok, akik Polcz Alaine életének tanúi voltak, és akikről megértő szeretettel és néha finom iróniával tesz tanúságot újra meg újra: Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Nádas Péter és mindenekelőtt Mészöly Miklós.

"A Befejezhetetlen szépen illeszkedik Polcz Alaine időskori, összegző könyveinek sorába, amelyekben visszatekint egész életére, és a halállal néz szembe. Témái közül nyilván ezért sem maradhattak ki azok a mindannyiunkat foglalkoztató nagy kérdésekés titkok, mint az élet értelme és a szerelem" - írja utószavában Ablonczy Anna. Polcz Alaine 1922-ben született Kolozsváron. Gyermek- és ifjúkorának színhelye, Erdély mindig is fontos maradt számára. 1949-ben fejezte be pszichológiai tanulmányait, ugyanebben az évben férjhez ment Mészöly Miklós íróhoz. Gyermek-ideggondozóban dolgozott, majd gyógyíthatatlan, daganatos beteg gyermekekkel foglalkozott. Könyveinek nemcsak a témája, de közvetlen, derűs, őszinte, meleg hangvétele és hiteles, bölcs, eleven, életszagú történetmesélése is rabul ejti olvasóit.

"A könyv címében a múlt idejű igealak finom jelzése annak, hogy a folyamatos jelennel való azonosulás immár (csaknem észrevétlenül) emlékezéssé alakul. A folyamatos jelenben egyre nagyobb teret kap a múlt megidézése. Polcz Alaine mesél nejünk életéről. Könyve meghitt dialógus ... Folytatás ›› író és olvasó között. Olyan rejtelmekbe is beavat, amelyek ritkán tárulnak fel az irodalmi berkeken kívül élők számára. Karnyújtásnyira visz a barátaihoz, például Weöres Sándorhoz és Károlyi Amyhoz, Nemes Nagy Ágneshez vagy Vajda Júliához. Pátosz nélkül szól az emberi találkozások katartikusan ünnepi és színes pillanatairól egy kietlen korszak szürke hétköznapjaiban. Visszatekint izgalmas élete meg-megcsillanó történéseire, megosztja velünk tapasztalatait találkozásokról, barátságról, ártatlan flörtről, bizakodásról, nélkülözésről, tunéziai utazásról. Polcz Alaine könyvében öregedni tanít csendes, konok szeretettel. Megmutatja, hogyan válik örömtelivé az idős kor, amely szerinte az életnek éppoly értékes és természetes része, mint az ifjúság. A sorsunkban való tevékeny jelenléttel érdemeljük ki az öregség szelíd bölcsességét, ami kárpótol a múltba vesző ifjúságunkért." (a Kiadó) A(z) Kit szerettem? Mit szerettem? (Könyv) szerzője Polcz Alaine.

POLCZ ALAINE - talán éppen azért, mert az élettel szükségszerűen velejáró, de annak elkerülhetetlen végével, a halállal foglalkozott hivatásszerűen: a szó abszolút értelmében és elementárisan - életpárti. Azaz: ételpárti. Ez a könyve az örök női géniusz otthonteremtő, házitűzhely körüli varázslás - tudományának és titkainak leleplezése, egyben feltárása. A maga módján egyfajta mágia. Egy hiteles személyiség konyha- és életvezetési kalauza... (Szilárd Gabriella) A praktikusság vezérli a szerzőt, amikor megismertet a legkülönfélébb, gyorsan és olcsón előállítható ízletes ételek elkészítésével - a különféle csorbáktól az erdélyi káposztákig, a sajt és a túró házi készítésétől az ínycsiklandozó süteményekig. Csevegve, szórakoztatva tanít, szülei, férje, rokonok, barátnők, de Murphy szavait is idézi, ha kell, kellő öniróniával, szellemesen szól a háziasszonyokra váró örömökről és nehézségekről. Bár a hagyományos (és az erdélyi) konyha híve, készségesen hangot ad az új, vegetáriánus étkezési kezdeményezéseknek (szója, saláták stb), s van bíztató szava a fogyókúrák mókuskerekében vergődő nőtársai számára is. Különösen érzékletes képet rajzol sok néprajzi vonatkozású adat tükrében a régi erdélyi táplálkozási szokásokról, ünnepekről. * A „Főzzünk örömmel” című ezen kiadvány - a kezdő és haladó háziasszonyoknak egyaránt élvezetes kötetet - az egészségesen, olcsón és gyorsan főzni akaró olvasóinknak ajánljuk.

Két asszony beszélget a közös gyermek- és ifjúkorról, Kidéről, egy kis faluról Kolozs megyében, a Borsa patak völgyében. Beszélgetésükben megelevenedik a falu élete, történelme, ahogy a 20. század földrengései megingatják, szétzilálják az emberi sorsokat. Ami marad és állandó; ... Folytatás ›› az a ragaszkodás a termőföldhöz, az állatokhoz, a hajnaltól késő estéig tartó munka a földeken, a házban, a gyereknevelés, a családi összetartás, az öregek tisztelete, a barátságok, és a mély asszonyi bölcsesség az életről és az elmúlásról. A hagyományok tárháza ez a könyv, legyen szó akár az ünnepekről, akár a puliszka főzés rejtelmeiről, vagy arról, hogy egy asszony mindig viseljen kötényt, és szedjen föl a cinteremből (temető) mindent, amivel a jóisten megáldja, almát, diót és azt az édes besztercei szilvát. Életek és évtizedek röppennek el előttünk a rózsalugasos tornácról nézve Kidében, a faluban, amely kis lélekszáma ellenére négy templomot emelt, és ahol a reformátusok, katolikusok, unitáriusok és ortodoxok békében és tiszteletben megfértek egymás mellett, és amely mára már szinte a kihalás szélén áll. A könyvet a barátnők különböző életszakaszaiban készült korabeli fotói illusztrálják. A(z) Az életed, Bíró Berta (Könyv) szerzője Polcz Alaine.

"Kacagtunk mind a ketten, hogy olyan harisnyát tett oda halotti ruhának, amelyik csak térdig ér - hogy ne kelljen kínlódni vele. Azt hiszem, mégis érdemes könyveket írni. Könyveket? Miért vétem el? Jó, ha egyet megírsz még." Polcz Alaine 2002 és 2006 között rögzített naplójegyzetei ... Folytatás ›› megrázó erővel beszélnek az öregedésről, a test pusztulásáról, a halálról. A szaporodó fájdalmakat, mindennapi életét, szokásait, azok kényszerű változását, csatáját emlékeivel, jelenével, Istennel olyan közvetlen módon fogalmazza meg, hogy életével és halálával is támogatja mindazokat, akik előtt a meghalás nagy feladata áll. Olyan ez a könyv, mintha csak mellé ülve vagy utazásaira elkísérve hallgatnánk, ahogy humorral és rengeteg kétellyel mesél arról, hogyan néz szembe most ő saját halálával. A(z) Ideje az öregségnek (Könyv) szerzője Polcz Alaine.

Kalandos utazás egy erdélyi temetésre a hetvenes évek egyik fagyos, rideg, zimankós karácsonyán. Három nap története boldog találkozásokkal, temetéssel, betlehemesekkel, vonatozásokkal Vízakna és Kolozsvár között - megannyi konkrét szereplővel és eseménnyel, melyek Polcz Alaine nagy élettapasztalata, asszonyi bölcsessége és finom humora révén varázstükörré rendeződnek. A nagy sikerű regény harmadik, javított kiadása.

A könyv, mely hatodik kiadását éri meg lankadatlan érdeklődés közepette, a szerző életének talán legnagyobb megpróbáltatást jelentő fejezetét meséli el, a második világháborúban - fiatal asszonyként - átélt borzalmakat. Azzal, hogy elbeszéli saját meggyalázásának megrendítő történetét, hiteles, elfogulatlan, ezért perdöntő és örökérvényű tanúvallomást tesz az emberi sorsról. Polcz Alaine-nek "a világtörténelem falára festett magánfreskójából" a háború személyes, kegyetlen, emberi és esendő arca is feltárul az olvasó előtt. A könyv a szerző életműsorozatának első köteteként jelent meg.

Kalandos utazás egy erdélyi temetésre a hetvenes évek egyik fagyos, rideg, zimankós karácsonyán. Három nap története boldog találkozásokkal, temetéssel, betlehemesekkel, vonatozásokkal Vízakna és Kolozsvár között - megannyi konkrét szereplővel és eseménnyel, melyek Polcz Alaine nagy élettapasztalata, asszonyi bölcsessége és finom humora révén varázstükörré rendeződnek. A nagy sikerű regény harmadik, javított kiadása.