Jenő Rejtő strana 7 z 25

„– Gazdám az állatkertbe adta Wendriner urat, de közben tönkre mentem. Ugyanis a saját fenntartásomra szánt összeget egy véletlen szerencsétlenség elvitte. Véletlenül mindig egy másik szám jött ki a ruletten, mint amire én tettem. Napokig. Vártam, hogy a rulett megunja. De nem. Elvesztettem mindenem hazárdjátékon. Hát hallott már ilyet? Mit tegyek? Saját emeleti szobámat kiadtam Neddának, Wendriner urat pedig elhoztam az állatkertből. A bestia ott úgyis hisztérikus lett, mert a frászt kapja, ha a pávák rikoltoznak. És azt a régebbi ötletemet, hogy az oroszlán nyugalma érdekében a pávákat szájkosárral lássák el, az állatkert ridegen elutasította. Ez jó ok volt arra, hogy kivegyem Wendriner urat, és az ellátására folyósított összegből magamat is fenntartsam. Természetesen a mosónő azóta nem jár ide, mert a ragadozó fél tőle. Csapkod a ruhákkal, meg kiabál. Mindezek ellenére nem mertem moccanni. Végül is Vanek úr véleménye nem száz százalékig megnyugtató.”

Versenyfutással kezdődött az egész gyalázatosság. Több mint száz éve annak, hogy a Lonsdale-ősök elindultak Nyugatra. Versenyt futottak a földért. Hegynek fel! Két Lonsdale család vándorolt akkor ide keletről. Unokafivérek. Ők is futottak. Előzőleg sem fértek meg egymással úgy, ahogy jó rokonokhoz illik, és most úgy akarta a sors, hogy annyi ember közül ketten maradjanak a hegyi ösvény utolsó fordulójában. Hogy azután mi történt, azt senki sem tudja, és nem is fogja megtudni soha. Az egyik Lonsdale elsőnek ért fel a tetőre, a másik bezúzott fejjel, ájultan feküdt nem messze a céltól. Kődobás tette harcképtelenné. Hugh Lonsdale, miután eszméletre tért, azt állította, hogy megelőzte már az unokafivérét, mikor kődobás érte. Ezt Davy Lonsdale nem tagadta, csak azt tagadta, hogy ő dobta a követ. Hugh Lonsdale esküdözött, hogy egy perccel előbb, mikor megfordult, látta, amint Davy lehajolt. Akkoriban nem volt idő holmi aprólékos kivizsgálásra, tárgyalásra. A bizottság a fennsíknak ezt a részét kétfelé osztotta. Egyik területet Davy kapta, a másikat Hugh. Mindkettő úgy érezte, hogy az egész földdarab neki jár. És a versenyfutás azóta nem ér véget...

A történet első része szabályos légiósregény, összebogozott szálak nélkül. Az izgalomkeltés egyetlen eszköze a légiós élet borzalmainak ecsetelése. A hat német származású, mindenre elszánt légiós, egy Vörös Liliom nevű arab táncosnő közreműködése és néhány irányzott szuronydöfés árán nagy mennyiségű platinához jut. Megszöknek a légióból és rengeteg őserdőn keresztül kell átvergődniük, míg sikerül leütniük Horn-t, a hatodik légióst, aki nem hal meg, de bosszút esküszik. A könyv második részében (ami detektívregénybe csap át), a mesébe illő kincsekből az öt gazember részvénytársaságot alapít Londonban. Rejtélyes módon azonban egymásután a részvénytársaság két tagját is a Themzébe ölik. A fiatal, jóképű Connor detektívfelügyelő teljesen tanácstalan, és várható, hogy a harmadik volt légióst is elteszik láb alól, akiről pedig kiderül, hogy nem is gazember, csak egy latintanár, akinek igen csinos lánya van. Végül, még néhány hulla árán megoldódik a rejtély...

A Csontbrigád Rejtő Jenő egyetlen olyan regénye, amelyet nem sajátos humora, hanem mélységes humanizmusa vezérel. A regény főszereplője magára vállal egy gyilkosságot az egyik idegenlégiós haláltáborban. Rejtő döbbenetes képzelőerővel és kísérteties realitással mutatja be a 30-as évek közepe táján írt regényében a későbbi náci haláltáborok atmoszféráját és az ottani körülményeket. Főszereplője az élőhalottak között fedezi fel, hogy az életért minden kínt érdemes elviselni. Az Ajtón, Amely Nem Vezet Sehova - elvezeti csontbrigádját a megtalált igazsághoz és az élethez.

Geoffrey Halley angol olajmágnás Afrika egyik „fehér foltján", Lungaországban folytatja piszkos, olaj- és vérszagú üzelmeit. Leányát, Liliant egy milliárdoshoz akarja férjez adni, Lilian azonban megszökik. Az olajmágnás magándetektívet fogad, hogy ellenőrizhesse lánya útját, a kissé ügyefogyott Bronson azonban a lány barátnőjének szegődik nyomába. Ettől kezdve két szálon fut a cselekmény: Lilian véres, izgalmas kalandok során szenvedő alanya lesz apja - és az angol gyarmatosítók - üzelmeinek, másrészt a magándetektív rendszeres írásos beszámolóin nevethet az olvasó. Izgalom, komikum, howardi humor és sajátos filozófia jellemzi Rejtőnek ezt a regényét is.

Buda felől egy mentőautó jön, szabályszerű szirénázással, majd elkanyarodik a hídfőnél, megáll a Trombita-szálló előtt, a mentőautóból egy nagyon szép, fiatal hölgy száll ki, azt mondja a mentőorvosnak, hogy várjon, a sofőrnek odaad valami pénzt, és egyenesen besiet a főkapun.Rövid idő múlva újabb mentőkocsi érkezik, iszonyú szirénázással, és a főpincér egy szédelgő hölgyet támogat le az emeletről, aki beszáll az elsőnek érkezett mentőkocsiba. Azután lejön a másik hölgy, aki az első kocsin érkezett, és beszáll a másikba, nem abba, amelyikkel jött. Elrobognak a Lakos Szanatóriumba, amelyet Wallenstein Szanatóriumnak is neveznek dr. Wallenstein Richárdról, a nagy belgyógyászról, aki nemcsak orvos, hanem varázsló is, delejes ember, és boszorkánymester, Faust és Casanova, akibe minden nő szerelmes, és akire minden férfi féltékeny. Mi történik a Wallenstein Szanatóriumban, Szofi Olaf Günter főhercegnővel és Kovács Ágnessel, az Általános Áruház előadónőjével, akik az elcserélt mentőautókban érkeznek oda? Sok minden…

Vajon mi lehet az, amitől egy pávián meglepődik és egy papagáj több alkalommal is leszögezi, hogy: „ki-ráki?” Azonnal be fogjuk látni, hogy alapos okuk volt-e különös viselkedésre. Az erdő közepén, hátával egy fának dőlve nyugodtan aludt egy úr, szmokingban, lakkcipőben, fején szalmakalappal, gomblyukáról csüggő monoklival. Estélyi ruhája olyan kifogástalan, olyan frissen vasalt és ragyogóan tiszta volt, inge, keménygallérja olyan kifogástalanul sima és hófehér, mintha most lépett volna ki egy kaszinó kapuján. Megjegyzem, így is volt. A hely viszont, ahol most ébredezett, a Kongó őserdejének mélye volt. Theodor Emerson, becenevén „Petróleum Teddy”, elkényeztetett milliomos csemete, legjobb barátjába, Gordon kapitánnyal fogadást kötnek. A tét: milliók nélkül megélni úgy, ahogy van, egy szál szmokingban, a Kongó őserdejének közepén. Teddy azonban nem számolt néhány jelentéktelen dologgal: vadállatokkal, kannibálokkal, egyéb vérszopó fenevadakkal, na meg a rekkenő hőséggel sem…

?Sok szépet látott maga, Herr Haftl. De bizonyára meg is szenvedett érte. Azt mondják, a légióban szörnyû sorsuk van az embereknek. ? A légióban! Kvatsch! Sohasem lesz olyan jó dolgom, mint ott volt. Mióta eljöttem, hat és fél kilót fogytam? * A walesi herceg már négy napja nem ment ki a kapun, mert rongyos volt a nadrágja. Nem a jó megjelenés szabályait becsülte ennyire, hanem inkább attól tartott, hogy a káplár, akitõl nagyon félt, kihallgatásra küldi, és két hét celulle-büntetésre terjeszti fel. * Barátom, Rézfejû egy pálinkásüveggel könnyedén fejbesújtotta a Kormányost, aztán a tõle megszokott udvariassággal, mintegy kedvesen invitálva, ahogy a fogorvosok szólítják a kövekzõ pácienst, vigyorogva odaszólt az uraknak: ?Parancsol még valaki??

Geoffrey Halley angol olajmágnás Afrika egyik „fehér foltján", Lungaországban folytatja piszkos, olaj- és vérszagú üzelmeit. Leányát, Liliant egy milliárdoshoz akarja férjez adni, Lilian azonban megszökik. Az olajmágnás magándetektívet fogad, hogy ellenőrizhesse lánya útját, a kissé ügyefogyott Bronson azonban a lány barátnőjének szegődik nyomába. Ettől kezdve két szálon fut a cselekmény: Lilian véres, izgalmas kalandok során szenvedő alanya lesz apja - és az angol gyarmatosítók - üzelmeinek, másrészt a magándetektív rendszeres írásos beszámolóin nevethet az olvasó. Izgalom, komikum, howardi humor és sajátos filozófia jellemzi Rejtőnek ezt a regényét is.

SZERETNÉK VILÁGHÍRŰ LENNI! Sok a pénzem! Kevés a leleményességem! Minden jó ötletet örömmel fogad: megnyerő ifjú,aki elvesztette életkedvét. A Piszkos Fred, a kapitány folytatása ezzel az apróhirdetéssel kezdődik, melynek nyomán egy fiatal, unatkozó multimilliomos nekivág a Csendes-óceánnak, hogy egy másik, hasonlóan pihent agyú fickó javaslatára felkutasson egy eltűnt tudóst, és így tegyen szert az oly nagyon áhított hírnévre. Az expedícióhoz a legkülönösebb figurák csatlakoznak, például Schwachta Szókratész vagy Knapp (ahogy tetszik), a nyugalmazott ítéletvégrehajtó, vagy - biztos, ami biztos alapon - maga a megtalálandó tudós, egy szekrénybe rekkentve, az expedíció élére pedig fregattfőhadnagyként régi ismerősünk, Fülig Jimmy áll. Ám régi ellenlábasa, Piszkos Fred, aki megint kavar valamit, bárkájával a milliomos hajójának nyomába szegődik...

Humor és feszítő izgalom keveredik Az előretolt helyőrség című vérbeli P. Howard-regényben. Nemcsak azért, mert a Galamb nevű légiós, aki az afrikai kikötők félelmetes hírű verekedője, tulajdonképpen valamikor szép jövő előtt állott, de elszegényedett angol nemesifjú, aki minden verekedésben nemcsak azért van benne, mert a halált keresi – hanem azért is, mert a sorozatos véletlenek folytán egy rejtélyes gyilkos nyomait kutatja, miközben ő maga is a gyilkosság vádjával hadakozik. Az izgalmas kalandok során megtudjuk, hogy a karóra nem feltétlenül az idő múlását hivatott szolgálni, és azt is, hogy a legváratlanabb helyzetekben fel-felbukkanó és furcsa módon mindig dalos kedvű szellemből lehet bátor és egyben bűbájos feleség is…

Ismerj meg te is egy csodálatos, szórakoztató történetet igényes, könnyen kezelhető e-könyv kiadásban. A kiadványhoz mellékelt olvasónapló a szerző életrajzán kívül tartalmazza a könyv legfontosabb adatait, a szereplők és a tartalom bemutatását, valamint további elemzési szempontokat is, melyek segítenek a mű átfogóbb megismerésében és egy esetleges számonkérésre való felkészülésben is. Hogyan lesz egy kagylónyelű kését kereső alvilági csavargóból álruhás trónörökös? Csak az a Fülig Jimmy tudhatja a választ a kérdésre, aki a Honolulu-Star luxusgőzösön szerepet cserél St. Antonio kalandvágyó főhercegével, hogy míg a főrend megismeri az alvilág szabályait, ő pofonosztással tartsa kordában a szigeten az államügyeket. És hogy jön mindehhez Piszkos Fred? Ő ezúttal érző szívű atyaként követi el válogatott gaztetteit, hogy ebben a kalandos történetben fiát, a herceget végül trónra segítse.

Még egy fegyelmezett vezérkari százados is kissé ideges lesz, ha azt hallja, hogy ő minden idők legveszedelmesebb és legagyafúrtabb kémje. Idegessége érthető módon fokozódik, amikor ezért kis híján halálra ítélik. Ezután mi sem természetesebb, mint az, hogy nyugalmas, pihentető helyre vágyik, ahol végre be tudja bizonyítani ártatlanságát – így kerül a légióba. Lassacskán minden terv felborul, apránként mindenkit elrabolnak, és a gyarmati katonaság – csak amúgy passzióból – harcol egy kicsikét.

„…A fojtogató, páratelt szaharai levegő meg se rezzen. De ha valahonnan dél felől elindul a szél, furcsa dobpergés hallik, recsegő trombitán valaki az Aida bevonulási indulóját játssza, és a kísérteteket váró szemek előtt megjelenik valahol a látóhatár szélén: A Láthatatlan Légió! Koromfekete egyenruhában, kezükben fekete lakktáskával, szemükön vastag fekete keretes napszemüveggel. Előttük rozoga, lóval vontatott ócska fiákerben egy tábornok… Ha kiszáll a kocsiból, a cilinderes, parádés kocsis megemeli a kalapját és – szabadra állítja a fiákerre felszerelt taxaméter óráját!” Hogyan került a Szaharába ez a legendákat fakasztó „kísértetlégió”, és mi volt misztikus menekülésük célja: erről szól P. Howardnak ez a talán egyik legnépszerűbb és legmulatságosabb regénye.

Körözvény! Ezer dollár jutalom annak, aki az állítólagos Texas Bill, középtermetű, fekete hajú, fehér fogú, Arizonában és néhány környező államban közismert csavargót ÉLVE VAGY HALVA kézrekeríti. Nevezett egy feltűnően szép asszony társaságában Kindlow felé szökött. Nevada Állam Kormányzója nevében A conneictedi sheriff Thompson Emberek! Texas Bill orvul rám lőtt, és elszöktette a feleségemet. Ezért megölöm. Aki befogadja, aki élelmet ad a szökevényeknek, vagy bármi módon kezükre jár, azt megölöm, házát felgyújtom, állatait elpusztítom. Isten engem úgy segéljen.

Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott. De szokott káromkodni és pipázni is, ami királynőknél igazán ritkaság.Káromkodásra feltétlenül okot szolgáltatott a zsilettje. Ugyanis ez az egyetlen fegyver a világon, amely akkor veszélyes igazán, amikor elkopott az éle. Ilyenkor roncsolja, töri a bőrt, mindössze a szőr iránt nyilvánít némi kíméletet.A fentiek után bizonyára minden olvasó előtt kétségtelen, hogy Sába Királynője férfi.Hogyan lehet egy királynő férfi?Mondjuk, ha úgy hívják, hogy Sába István, és a Sába név eszébe juttatja csúfolódó ismerőseinek a róla elnevezett királynőt.Erről az ókori hölgyről még La Grenelle erődjében is hallottak.Sábának nem kellett volna a csúfolódást tűrnie, mert mindenki tudta, hogy tavaly Marokkóban megverte a kantinost, akit előtte még soha senki nem tudott megverni, csak az Úristen, mert a fél szemére hályogossá tette.Sába tehát alaposan rácáfolt a csúfnevére. Azonban kerülte a kötekedést, és egy gúnynév miatt nem mászott bajtársai képére. Valaha Sába István a kecskeméti színtársulattól érkezett egyenesen Brestbe, anélkül, hogy a Vízkereszt című előadást lemondta volna.Színész volt.Nagy csontú, mély hangú, jó kiállású fiatalember.Valamikor nagy jövőt jósoltak neki a pályáján. És most itt ül az idegenlégió egyik helyőrségében, a legénységi hálóterem hosszú asztala mellett, ahol néhányán borotválkoznak.Reggel bizottság érkezett Marokkóból Collidon kapitány vezetésével, hogy vizsgálatot tartson a tragikusan elhunyt Bradieux nevű közlegény ügyében. Ezért borotválkozott Sába. Ő is tanú, és még hárman.