Boris Vian

Boris Vian egyik leghíresebb regényében a csodálatos képességekkel bíró hármas ikrek és csodálatosan alkalmatlan szüleik története mellé természetesen megkapjuk a szerző védjegyéül szolgáló "kiegészítőket" is: vallás- és társadalomkritikát, sötét humort, beszélő állatokat és meghökkentő tárgyakat. 1) Ma megmérkőzöm itt előttetek, tíz menetben, tízszer három percben, sziklaszilárdan és kőkeményen, az ördöggel! 2) - Óhajtja látni a férjét? - kérdezte Holtottó. - Igen, igen - felelte a nő -, de előbb adja ide a revolvert a szekrényből. 3) A vallás luxus. Csak ezek a barmok akarnak belőle hasznos dolgot csinálni. 4) Egy nő nem bízhat meg a férfiakban azután, hogy egyikük gyereket csinált neki. Abban pedig, aki felcsinálta, végképp nem. 5) Az utolsó, kereszt formájú oszlop szokványosabb módon a plébánost ábrázolta, hátulról, anyaszült meztelenül, amint egy inggombot keresgél az ágya alatt.

Rocky ?tizenkilenc és fél éves, sikeres testépítő az 1940-es évek végi Los Angelesben. A legnagyobb problémája az életben az, hogy legalább húsz éves koráig szeretné megőrizni a szüzességét, ám a nők megvesznek érte, nem hagynak neki nyugtot, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ne sikerüljön, amit eltervezett.Amikor egy szép nyári estén felkerekedik, hogy a kedvenc mulatójában a barátai társaságában töltse az estét, még nem sejti, hogy az az őrült kaland, amelybe hamarosan belecsöppen, fenekestől fogja felforgatni a megszokott életét, a nyugalmát, a terveit. Elkábítják, elrabolják, és egy titokzatos klinikán tér magához, ahol arra akarják kényszeríteni, hogy szeretkezzen egy gyönyörűséges lánnyal. Rockyt azonban nem akármilyen fából faragták: nemcsak hogy nem enged az erőszaknak, de kiszabadulva nyomozni kezd az elrablói után. A szálak egy megszállott tudóshoz vezetnek, aki egy félreeső csendes-óceáni szigeten folytatja kegyetlen és tébolyodott emberkísérleteit.A Szépséghiba, avagy a minőség bosszúja egy fordulatos, tudományos-fantasztikus elemekkel, hatalmas verekedésekkel, üldözésekkel és persze nem elhanyagolható mennyiségű és minőségű erotikával fűszerezett, időnként burleszkbe hajló krimiparódia.

Mi ?ez az egész?Irodalmi provokáció? Esetleg egy vérben és testnedvekben tocsogó (pedofíliába és nekrofíliába hajló) pornó- és bosszúregény? Bohókás műfaj- és stílusparódia? Polgárpukkasztás?A regény főhőse, Lee Anderson első ránézésre egy megtermett, jóképű, huszonhat éves fehér fickó, könyvesboltot vezet, de nem veti meg a bulikat sem.Lee Andersonnak van azonban egy titka: valójában nem fehér. Bár nem látszik rajta, de a törvény betűje szerint ő mégis „néger, feka, sőt nigger”. Ne feledjük, ez itt a második világháború utáni Amerika, valahol Délen, ahol az öccsét meglincselték a bőrszíne miatt, miután beleszeretett egy gazdag fehér lányba.Lee Andersont azóta egyetlen dolog hajtja: a bosszú. Két jó családból származó, dúsgazdag fehér lányt, egy testvérpárt akar elcsábítani, hogy azután végezzen velük, hogy a kettejük életét vegye el az öccse életéért cserébe. És a tervei szerint mindez még csak a kezdet…Sikerrel jár-e, és lehet-e mindez siker? Ad-e bármiféle választ a kérdéseinkre ez a maga korában hatalmas botrányt kavaró regény?

The world of Mood Indigo is a stained-glass cartoon kind of a place, where the piano dispenses cocktails, the kitchen mice dance to the sound of sunbeams, and the air is three parts jazz. Colin is a wealthy young aristocrat with a big heart. The instant he sees Chloe, bass drums thump inside his shirt, and soon the two are married. Typically generous, Colin gives a quarter of his fortune to his best friend Chick so he can marry Chloe's friend Alyssum. But a lily grows in Chloe's lung, and Colin must spend his remaining fortune on the only available treatment: surrounding her daily with fresh flowers. Chick squanders his share of Colin's money on rare books and it is not long before the friends are forced to sacrifice their carefree lives to soul-crushing work. A surreal cult classic that continues to inspire and endure, Mood Indigo is an animated and delightful satire.

Mi ez az egész? Irodalmi provokáció? Esetleg egy vérben és testnedvekben tocsogó (pedofíliába és nekrofíliába hajló) pornó- és bosszúregény? Bohókás műfaj- és stílusparódia? Polgárpukkasztás? A regény főhőse, Lee Anderson első ránézésre egy megtermett, jóképű, huszonhat éves fehér fickó, könyvesboltot vezet, de nem veti meg a bulikat sem. Lee Andersonnak van azonban egy titka: valójában nem fehér. Bár nem látszik rajta, de a törvény betűje szerint ő mégis "néger, feka, sőt nigger". Ne feledjük, ez itt a második világháború utáni Amerika, valahol Délen, ahol az öccsét meglincselték a bőrszíne miatt, miután beleszeretett egy gazdag fehér lányba. Lee Andersont azóta egyetlen dolog hajtja: a bosszú. Két jó családból származó, dúsgazdag fehér lányt, egy testvérpárt akar elcsábítani, hogy azután végezzen velük, hogy a kettejük életét vegye el az öccse életéért cserébe. És a tervei szerint mindez még csak a kezdet... Sikerrel jár-e, és lehet-e mindez siker? Ad-e bármiféle választ a kérdéseinkre ez a maga korában hatalmas botrányt kavaró regény?

Rocky tizenkilenc és fél éves, sikeres testépítő az 1940-es évek végi Los Angelesben. A legnagyobb problémája az életben az, hogy legalább húsz éves koráig szeretné megőrizni a szüzességét, ám a nők megvesznek érte, nem hagynak neki nyugtot, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ne sikerüljön, amit eltervezett. Amikor egy szép nyári estén felkerekedik, hogy a kedvenc mulatójában a barátai társaságában töltse az estét, még nem sejti, hogy az az őrült kaland, amelybe hamarosan belecsöppen, fenekestől fogja felforgatni a megszokott életét, a nyugalmát, a terveit. Elkábítják, elrabolják, és egy titokzatos klinikán tér magához, ahol arra akarják kényszeríteni, hogy szeretkezzen egy gyönyörűséges lánnyal. Rockyt azonban nem akármilyen fából faragták: nemcsak hogy nem enged az erőszaknak, de kiszabadulva nyomozni kezd az elrablói után. A szálak egy megszállott tudóshoz vezetnek, aki egy félreeső csendes-óceáni szigeten folytatja kegyetlen és tébolyodott emberkísérleteit. A Szépséghiba, avagy a minőség bosszúja egy fordulatos, tudományos-fantasztikus elemekkel, hatalmas verekedésekkel, üldözésekkel és persze nem elhanyagolható mennyiségű és minőségű erotikával fűszerezett, időnként burleszkbe hajló krimiparódia.

"Meglehetősen súlyos részegségből tért magához, és először azt hitte, megvakult, ezért visszamenőleg is elismeréssel adózott az általa elfogyasztott italoknak."

A világirodalom egyik legszebb, de biztosan a legszürreálisabb, édes-bús szerelmi történetének szerzője így ír könyvéről előszócskájában: "Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellington-féle. A többinek el kéne tűnnie, mert a többi rút, s az alább következő néhány bizonyságul szolgáló lapnak az ereje abban a tényben rejlik, hogy a történet teljes egészében igaz, mert elejétől a végéig én találtam ki." "- Lótusza van? - hitetlenkedett Nicolas. - A jobb tüdejében - mondta Colin. - A professzor eleinte azt hitte, hogy csak valami állat. De nem, hanem lótusz. Látszott a képernyőn."

"Persze akinek sok akadályt kellett legyőznie, az hajlamos azt hinni, hogy messzebbre jutott. Tévedés. A harc még nem haladás."

Zběsilá variace na brakové příběhy americké drsné školy ukazuje Borise Viana coby svého druhu Tarantina ze Saint-Germain-des-Prés. Jako bezděčný předskokan postmoderny Vian v tomto pokleslém krimipříběhu plnými hrstmi nabízí ztřeštěné nápady, zábavnou absurditu, jazykové hříčky a jako břitvu ostrý humor. Přitom po celou dobu nezapomíná spiklenecky pomrkávat na zasvěcené čtenáře, že nic z toho by se nemělo brát úplně vážně. Díky brilantnímu překladu Patrika Ouředníka a originálním vizuálním kompozicím máme tak možnost prožít unikátní komiksový trip – zážitek měnící vnímání a rozšiřující vědomí o žánru hardboiled příběhů, ale i o možnostech vyprávění jako takového.

Vášnivý pacifismus, lehká ironie vůči americké 'drsné škole', mistrné zacházení s jazykem v příslušných společenských vrstvách, nenávist k měšťáckému pokrytectví. Ale především legrace. Dosti drsná, to je pravda. To, co dnes s takovým úspěchem provozuje na plátně Quentin Tarantino, Vian zvládal ve svých literárních parodiích už v padesátých letech minulého století. 'Člověk tomu neunikne' je ovšem Vianovým dílem jenom ze čtvrtiny, vycházíme-li z počtu kapitol tohoto nedokončeného románu. 15. prosince 1950 dostává Boris Vian nápad na “román Černé řady”. Napíše synopsi, čtyři kapitoly, a projekt opustí. Po více nežli šedesáti letech dali dědicové Borise Viana volnou ruku literárnímu spolku L’Oulipo, aby dopsal pokračování. Román čítá celkem šestnáct kapitol, z nichž první čtyři, nezměny, jsou Vianovy. Nedílnou součástí knihy jsou "učené vysvětlivky", které jsou již plně dílem spolku L'Oulipo a v nichž se jednotliví autoři vyřádí v brilantním intelektuálním humoru, kdy se pokoušejí vysvětlit nevysvětlitelné, nebo naopak složitě popisují zcela triviální pitomost. (Jiří Dědeček) OuLiPo (psáno rovněž Oulipo) je experimentální literární skupina založená 24. listopadu 1960. Jejími zakladateli byli Raymond Queneau a François Le Lionnais. OuLiPo je zkratka z francouzských slov Ouvroir de Littérature Potentielle, tedy Dílna potenciální literatury.

Ritkán történik meg, hogy egy író töredékben maradt műveinek egyikét a szerző halála után 60 évvel kiadják, ráadásul úgy, hogy nem torzót, hanem egy - a szerző életművét, stílusát jól ismerő kortárs írók által - befejezett regényt vehetnek kézbe az olvasók. Nos, a mostani egy ilyen alkalom, mert a regényt, amelynek első fejezeteit Boris Vian 1950-ben vetette papírra, a Raymond Queneau alapította OuLiPo nevű művészcsoport néhány tagja továbbírta, mégpedig a hagyatékban megtalált eredeti szinopszis alapján. A Nem úszhatjuk meg a híres-hírhedt Vian-alteregó, Vernon Sullivan újabb (ötödik) könyve lett volna, hiszen a helyszín megint Amerika, és a cselekmény ezúttal is gyilkosságról gyilkosságra halad előre, de Vian és a történetét folytató társszerzők számos olyan elemet is beleszőttek ebbe a krimiparódiába, amelyek oly jellegzetessé és egyedivé teszik Boris Vian saját néven kiadott írásait. Az alkotók nagy gondot fordítottak arra, hogy a könyv izgalmas és szórakoztató legyen, s ennek érdekében esetenként nem riadtak vissza bizonyos festői túlzásoktól és különféle nyelvi játékoktól sem. Mindezek eredményeként igazi irodalmi csemege született, melynek elolvasását nem úszhatjuk meg.

Autor patrí k najzaujímavejším a najčítanejším francúzskym autorom 20. storočia. Román Červená tráva u nás zatiaľ nevyšiel a Vian ako originálny dedič jarryovskej patafyziky a surrealistov v ňom vytvára pomocou fantázie, poézie a humoru svojbytný a pre čitateľa príťažlivý románový svet, ktorý nepriamo odkazuje na súčasnú spoločnosť a poslednú fázu euroamerickej civilizácie. Uťahuje si od náboženského a spoločenského pokrytectva a chameleónstva cez výchovu, ktorá citovo mrzačí a po sebecké až sadistické postoje k blížnym, od presvedčenia, že všetko sa dá kúpiť, cez bezuzdnú chamtivosť až po duševnú a citovú vyprázdnenosť a duchovné umŕtvenie. Aj v tomto parapsychoanalytickom románe s prvkami science-fiction sa opäť objavuje ľúbostná téma ako súčasť širšej a bolestnej témy ľudskej identity a zmyslu ľudskej existencie. Knihu vychádza v edícii Torquis bilingválne vo vynikajúcom preklade Michaely Jurovskej. Ako ilustrácie sme použili výtvarné diela Jána Bergera.

Boris Vian e művének bő tíz évvel ezelőtt, Kalandárium címmel, már megjelent egy kétségkívül érdekes, de a francia eredetitől a szokásosnál nagyobb távolságot tartó magyar változata. A regény jelen kiadása új címmel és új fordításban kínálja az olvasóknak a viani szöveget, s e kötet egyúttal a Helikon Kiadó Vian-sorozatának első darabja. Boris Vian azon írók közé tartozik, akik műveikkel olyan népszerűséget vívtak ki maguknak, hogy utóbb még azok az ifjúkori szárnypróbálgatásaik, zsengéik sem kerülhették el a nyilvánosságot, amelyek publikálására a szerzők soha nem is gondoltak. Az Alvilágjárók, ez a krimibe oltott pikareszk kalandregény, Boris első nagyobb lélegzetű prózai műve eredetileg afféle „belső használatra" szánt olvasmány volt, amely a Vian család és a szerző baráti köre szórakoztatásának, harsány nevetésre fakasztásának nemes céljával íródott. Ám ez a fiókban maradt, s csak jóval a szerző halála után, 1966-ban kiadott regény azóta már az olvasók több generációjának szerzett emlékezetesen vidám perceket, mivel Vian már ebben a korai művében is tanúbizonyságot tesz szárnyaló fantáziájáról, egyedi humoráról és a nyelvi játékok iránti kivételes érzékéről.

Tento román se určitě neodehrává na podzim a dokonce ani ne v Pekingu. Snový svět, vzdáleně připomínající ten náš, zalidňují vágně vykreslené postavy, autor se dosyta vysmívá všem a všemu, syrově odhaluje sobeckost mocných a bohatých, vrství symboly a tajemství, hraje si s jazykem i logikou. Ale také, a především, píše o lásce, o lásce tragické a prazvláštní, která zaplaví veškerou mysl.

Román Borisa Viana, hodnotený Michalom Kašcákom ako "najkrajšia kniha o láske", vydáva Agentúra Pohoda v oku aj dotyku lahodiacom prevedení.