Albert Wass strana 10 z 11

Wass Albert emigrációban töltött évtizedeinek summázata e különleges kötet, mely három évtized közéleti eseményeit rögzíti. Az amerikai kitaszítottságban-lét különleges feladatot rótt Wass Albertre, aki lármafaként emelt szót az erdélyi kisebbségi helyzet tarthatatlansága ellen, mindazon igazságtalanságokért, amelyek az erdélyi magyarokat érték az újkori Romániában. Abban az Amerikában, ahol senki sem tud semmit Európa történelméről, ahol nem értik az európai gondolkodást-mentalitást, ahol a politika csak marketing, melyben a látványos-hangzatos ígérgetések semmit sem érnek a valóságban, Wilsontól kezdve Kissingerig. A közönyre Wass erdélyi mintát mutat föl: kiadóvállalatot alapít, lapok tucatjait bocsátja útjára, mindezt úgy, hogy előfizető támogatást kér csupán. A felismerés remek, de az újvilági közöny az emigrációt is sújtja, az Amerikai Magyar Szépmíves Céh kiadványai alig jutnak el a közgyűjteményekbe, könyvtárakba és az olvasókhoz, pedig égető szüksége lett volna rá: a kelet-közép-európai emigráció, a cseh, román, szlovák és orosz, képviselői már a Monarchia idején megkezdték a Nyugat dezinformálását, s mire Wass Albert mindezzel szembesült a hatvanas évek Amerikájának egyetemein, a helyzet szinte megoldhatatlannak látszott. Nem véletlen, hogy az amerikai magyar sajtóban rendszeresen publikál Kanadától Ausztráliáig, ami tökéletes képet ad a közíróságról. Célok, feladatok, a nemzeti megmaradás lehetőségei, a hontalanság hitvallása, a román diktatúra valós képe Nyugaton, szellemi küzdelem az általános kulturális és művelődéstörténeti tespedtség közepette, politikai kapcsolatépítés szenátorokkal, nagykövetekkel, a történelem valóságának interpretálása Amerikában: a heroikus küzdelem lassan eredményre vezet, az Egyesült Államok megvonta Románia vámkedvezményeit a 80-as években, hiszen nem akarta kompromittálni magát a diktatúrával. És közben támadások, gyilkossági kísérlet Wass ellen, az Erdélyi Világszövetség ellen, melynek társelnöke volt, hamis román vádaskodások amerikai történetei és megannyi más, melyek mögött felsejlik az amerikai közélet és politika boszorkánykonyhája is Kubától Vietnámon át a Közel-Keletig. E kivételes közírói teljesítmény igencsak tág világ, s bár egy része napvilágot látott az elmúlt évtizedekben, épp a jelen kötet bizonyítja, hogy mennyire felfedezetlen valójában. Ahogy a címadó írásban, a Kicsike lángok a magyar éjszakában címűben is olvasható: Valahol valami mozdult mostanában a magyar lélekben is. Fölriasztotta az elmét, gondolat szikrája pattant, s valahol valaki meggyújtott egy gyertyát a vaksötétben. Valaki más meglátta a kicsike fényt, s gyertyát gyújtott ő is. A fény elindult, hogy legyőzze a sötétséget.

Egy könyv, amelyre régóta vár az olvasóközönség és a szakma. Százegy levél sorakozik e kivételes kötetben, mely Wass Albert ars politikájára, magyarságára, politikai és közéleti tevékenységére világít rá. S hogy kik a levelezőpartnerek? Csak néhány név: Tamási Áron, Kolossy Sándor, Püski Sándor, Szeleczky Zita, Szász Lóránt, Medvigy Endre.

" ... Ami ezelőtt a tied volt, az most a másé. Ami ezelőtt jó volt, az most rossz. Ami ezelőtt okosság volt, az ma lopás, s ami ezelőtt lopás volt, az most törvény. S mindezt együtt úgy nevezik, hogy szocializmus. Érted már? - Nem én - vallotta be a gyerek. Mózsi sóhajtott. - Majd ha megnősz, okosabb leszel. De reméljük, hogy addigra már nyoma se lesz annak a csillagnak." (Részlet a regényből)

"A szelíd védtelenség emberfeletti erejével álltunk a helyünkön, míg az idegen trombitaszó jött, belerikoltott zsoltárainkba és aztán elvonult megint. Mi pedig álltunk a zsoltár árnyéka alatt... és magyarok maradtunk." (Részlet a Zsoltár és trombitaszó című novellából) "Ti vagytok Európa örökösei! Ti már annyi gyűlöletet tapasztaltatok a saját bőrötökön, ti már láttátok, hogy hova vezet ez az oktalanság, nektek tudnotok kell, hogy ha ez így megy tovább, úgy a végső összeomlás kell következzék, s az európai kultúra helyén csak romok és temetetlen hullák maradnak! Nektek kellene összefogni, különböző nemzetek fiataljainak, tisztázni végre a kérdéseket, a vitás szavak jelentőségét, eltakarítani az útból a féligazságokat! Össze kellene hozni egy csoportot, mely az ellentétek keresése helyett végre már kihámozza a jelszavak halmaza alól a közös alapokat: a közös kultúrát, a közös érdeket, a közös célokat, az igazi Európa alapjait!" (Részlet az Örökösök című kisregényből)

"Nem is veszem észre, a ceruza szánt és telnek a papírok, szürke betűk sorakoznak és valamennyi őriz egy-egy szinte felfedett napsugarat, mondatok sorakoznak és bennük lüktet egy eltékozolt nyár, ívek telnek meg rejtett tűzzel, rajtuk ég és lázad és tombol és sajog egy szomorú ember ifjúsága..."

A kibővített, gyűjteményes kötet hű tükre Wass Albert lírai életművének: a tehetségét felvillantó korai verseskötetek után a debreceni tanulóévek újonnan előkerült versciklusa mutatja fel az érlelődő lírikus szülőföldért és emberiségért aggódó költészetének értékeit, majd az emigrációban kiadott nagyhatású versesköteteit a föllelt publikációk és a posztumusz kéziratok egészítik ki. Az Új székely ballada, a Búcsú Európától és a Tölgyfa az idegen földön címen összeállított ciklusok egy-egy önálló fejezetei az írófejedelem életének, aki vershagyatékának tanúsága szerint soha nem akasztotta fel a "parti fűzekre" a hárfát, bár sokan örültek volna elnémulásának, elnémításának. Wass Albert egy 1955-ös írásával szólva: "Mert elhivatás és isteni parancs elől elmenekülni nem lehet, még barlangok mélyébe se, televíziók izzó lámpái elé se, vadnyugati ostobaságok gyártása mögé se. Ha igazán író az író és Isten gondolata feszíti belülről: a gondolat könyvé lesz előbb-utóbb."

A szerző Nyugati levelek (Letter from west) címmel az ötvenes években a Szabad Európa Rádiónak írt, többségükben ott el is hangzott novella értékű rádiójegyzetei.

"Wass Albert történetei játszódhatnak az 1945 utáni Brassóban, a kicsi székely falu temetőjében, a lőporfüstös és megszállt szülőföld bármely területén avagy a képzeletbeli Mennyei birodalom Isten előtti seregszemléjének mítikus idejében, ezek az írások a legvégsőbb humánum megszólaltatói. A szerző igazság-, és szabadságszeretete és önelemző magyarság-vallása példamutató a ma embere, a ma olvasója számára bárhol is a nagyvilágban." (Turcsány Péter)

"A feladatok ma még nagyobbak, mint azelőtt. Először is nemzetté kell emeljük újra a fél évszázados kommunista diktatúra során megtört, hitét vesztett, néppé alázott magyarságot. Népünk nemzeti öntudatát kell visszaszereznünk, mert ezen a földön csak nemzetnek lehet hazája. Népnek mindössze otthona van. A Haza: lelki, szellemi, politikai és gazdasági egység. Az otthon mindössze födelet nyújt, védelmet nem. Feladatunk tehát, ha még van ilyen, kettős! Föl kell szabadítsuk Magyarország 'fölszabadult' népét attól a félelmetes lehetőségtől, hogy a jelen idők irányzatát követve a nemzetközi tőke rabszolgájává váljon, nemzeti öntudatának végleges föladása árán. Széles körben ismertetnünk kell a félrevezetett világgal a valóságos magyar múltat s az igazság feltárása által vissza kell szereznünk szétszakított népünk önrendelkezési jogát." (Wass Albert, 1992)

"Ismertessétek az igazságot, s az igazság szabadokká tészen!" A funtineli boszorkány Wass Albert erdélyi író szerteágazó, gazdag életművének egyik legfontosabb darabja. Méltatása irodalomtörténészek feladata, amelyet a jobb érzésű, értékekre nyitott, toleráns és bizonyos értelemben bátor hivatásos könyvolvasók már megtettek. Sőt, a regényből színházi előadás is készült, amelyet az Új Színház mutatott be 2015-ben. Wass Albert személyében olyan alkotóról van szó, aki végletesen megosztja a magyar szellemi közéletet. Filmesként, akit értelemszerűen érdekel a magyar irodalom, 2007-ben arra vállalkoztam, hogy megfejtem ennek a megosztó szenvedélynek az okát. Adjátok vissza a hegyeimet! címmel hosszú dokumentumfilmet készítettem, amelyben igyekeztem bemutatni ezt a gazdag életutat, a történelmi körülményeket, az emberi sorsot befolyásoló helyzeteket. A filmet több százezren látták határon innen és túl, s remélem, sikerült közelebb kerülni a "titok" megfejtéséhez

"Ismertessétek az igazságot, s az igazság szabadokká tészen!" A funtineli boszorkány Wass Albert erdélyi író szerteágazó, gazdag életművének egyik legfontosabb darabja. Méltatása irodalomtörténészek feladata, amelyet a jobb érzésű, értékekre nyitott, toleráns és bizonyos értelemben bátor hivatásos könyvolvasók már megtettek. Sőt, a regényből színházi előadás is készült, amelyet az Új Színház mutatott be 2015-ben. Wass Albert személyében olyan alkotóról van szó, aki végletesen megosztja a magyar szellemi közéletet. Filmesként, akit értelemszerűen érdekel a magyar irodalom, 2007-ben arra vállalkoztam, hogy megfejtem ennek a megosztó szenvedélynek az okát. Adjátok vissza a hegyeimet! címmel hosszú dokumentumfilmet készítettem, amelyben igyekeztem bemutatni ezt a gazdag életutat, a történelmi körülményeket, az emberi sorsot befolyásoló helyzeteket. A filmet több százezren látták határon innen és túl, s remélem, sikerült közelebb kerülni a "titok" megfejtéséhez.

"Ismertessétek az igazságot, s az igazság szabadokká tészen!" A funtineli boszorkány Wass Albert erdélyi író szerteágazó, gazdag életművének egyik legfontosabb darabja. Méltatása irodalomtörténészek feladata, amelyet a jobb érzésű, értékekre nyitott, toleráns és bizonyos értelemben bátor hivatásos könyvolvasók már megtettek. Sőt, a regényből színházi előadás is készült, amelyet az Új Színház mutatott be 2015-ben. Wass Albert személyében olyan alkotóról van szó, aki végletesen megosztja a magyar szellemi közéletet. Filmesként, akit értelemszerűen érdekel a magyar irodalom, 2007-ben arra vállalkoztam, hogy megfejtem ennek a megosztó szenvedélynek az okát. Adjátok vissza a hegyeimet! címmel hosszú dokumentumfilmet készítettem, amelyben igyekeztem bemutatni ezt a gazdag életutat, a történelmi körülményeket, az emberi sorsot befolyásoló helyzeteket. A filmet több százezren látták határon innen és túl, s remélem, sikerült közelebb kerülni a "titok" megfejtéséhez

A szerző valamikor Voltam címmel elkezdte önéletrajzi regényének megírását, ezt feljegyzései igazolják. Sajnos, a kézirat sehol nem található, létezett viszont egy külön dosszié, amelybe az ezzel kapcsolatos, különböző időkben és helyeken született írások kerültek. Ezek az önéletrajzi jellegű írásai, amelyek többnyire az emigráció éveiben születtek, átfogó képet adnak Wass Albert nem éppen könnyű életéről.

Wass Albert ebben a kétkötetes remekművében saját ősi nemzetségének állít emléket, elvezetve története szálait a közelmúltbeli Mezőség jelen idejéig, visszatérve mintegy a vasas-szentgothárdi táj- és időkezdetekhez, az Istent-tudó látóemberi bölcsességhez.

Erdély 1940 és 1956 között: a két összetartozó regény a kritikai sorozat tizedik kötete, mely a korábbiakhoz hasonlóan jegyzetekkel, szótárral és teljes szövegkontrollal kerül kiadásra. Az 1953-ban írt Tizenhárom almafa a klasszikus történelmi regény hagyományai szerint a nagypolitika történései helyett inkább arra összpontosít, hogy e történések hatása miképpen jelenik meg a kisemberek életében, ez esetben a kommandói vadőr, Tánczos Csuda Mózsi és családja mindennapjaiban. Az újonnan kijelölt magyar-román határ éppen Mózsiék háza alatt szeli ketté Erdélyországot. Mózsi annak idején húsz almafát ültetett a ház mellé, melyekből Észak-Erdély hazatérésekor már csupán tizenhárom fácska növekszik a kommandói hegyoldalban. A remek humorral fűszerezett szatírikus mű visszatérő motívumaként szerepeltetett almafák így válnak a székely megmaradás jelképévé: a csonkokból életrevaló vesszők sarjadnak, bizonyítván azt, hogy "Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek."Tánczos Csuda Mózsival most újra találkozhat az olvasó, ha kézbe veszi Wass Albert Elvásik a veres csillag című regényét. A valós történelmi eseményekre épülő regény a bolsevista megszállástól az 1956-os magyarországi forradalom utáni erdélyi magyarellenes bosszúhadjáratig követi nyomon a Tánczos család történetét, s egy székely falu erőszakos elrománosításának stációit.A regény két nagy fejezetből áll. Az első a többé-kevésbé sikeres boldogulni próbálás krónikája: Tánczos Csuda Mózsit Dombi-Dombolov elvtárs, az "odesszai magyar", a székely faluba küldött orosz komiszszár kinevezi "csertifikátos vadőrnek". A "bizalmi állásban" a legkülönfélébb kalandokat éli meg Mózsi. Afféle húzd meg-ereszd meg játék ez a hatalommal: a főhős úgy próbál boldogulni az új keretek között, hogy egyetlenegyszer se tegyen olyat, ami erkölcsi érzékével szemben áll, viszont mindemellett együttműködjék annyira a bolsevista hatalom képviselőivel, hogy kényelmesen megélhessen a család. Szatirikus látlelet ez a diktatórikus rendszerek működéséről, ahol mindenki függ valakitől, és esetenként az alárendelt ember furfangja védheti meg felettesét a bukástól. Közben az olvasó hangosan derülhet Mózsi kiszólásain, az abszurdnál abszurdabb jeleneteken. Aztán a regény második részében már kevesebbet kacagunk, mert az ott bemutatott események során minden tönkremegy...