Albert Wass strana 2 z 11

Különleges memoár Wass Albert önéletrajza, hiszen a terjedelmes életmű létrehozása mellett épp az emlékirataira maradt a legkevesebb ideje: Még erdélyi időszaka alatt, 1940 körül kezdte foglalkoztatni az önéletírás gondolata, aztán később, már az emigrációban újra és újra visszatért a feladathoz, és számtalan jegyzetet, feljegyzést, tárcát írt a tervezett memoárba. Végül ennek összeállítása elmaradt, az eredeti jegyzetek és címek alapján az író fiai és Takaró Mihály állították össze a Voltam kötetet 2005-ben. A jelen kiadás ezen alapszik, miközben számtalan jegyzettel, levélrészlettel és életrajzi pontosítással egészült ki, ahogy a kötet képmelléklete is pazar képet mutat a tündérország Erdélytől a napsütötte Floridáig. Az önéletrajz lebilincselő olvasmány, benne megjelennek a dimbes-dombos Mezőség hétköznapjai, a Monarchia Erdélye, az első világháborút követő impériumváltás után pedig az erdélyi hétköznapok és a család története is az újkori Romániában. Mindezt alapjaiban söpri el a második világháború, melynek végén Wass Albert Ausztrián át Németországba kerül, hogy aztán néhány évi bizonytalanságot követően 1951 őszén Amerikába jusson el, először Ohióba, majd Floridába, amely második otthona lesz. Európába, Magyarországra vagy Erdélybe nem jutott el többet. Könyve a szülőföld mementója, még akkor is, ha az amerikai létről és kultúráról, az emigráns lét nehézkességéről épp olyan részletességgel ír, mint Vasasszentgothárdról vagy Cegéről, vagy nagymama "tündérkertjéről".

Wass Albert emigrációban töltött évtizedeinek summázata e különleges kötet, mely három évtized közéleti eseményeit rögzíti. Az amerikai kitaszítottságban-lét különleges feladatot rótt Wass Albertre, aki lármafaként emelt szót az erdélyi kisebbségi helyzet tarthatatlansága ellen, mindazon igazságtalanságokért, amelyek az erdélyi magyarokat érték az újkori Romániában. Abban az Amerikában, ahol senki sem tud semmit Európa történelméről, ahol nem értik az európai gondolkodást-mentalitást, ahol a politika csak marketing, melyben a látványos-hangzatos ígérgetések semmit sem érnek a valóságban, Wilsontól kezdve Kissingerig. A közönyre Wass erdélyi mintát mutat föl: kiadóvállalatot alapít, lapok tucatjait bocsátja útjára, mindezt úgy, hogy előfizető támogatást kér csupán. A felismerés remek, de az újvilági közöny az emigrációt is sújtja, az Amerikai Magyar Szépmíves Céh kiadványai alig jutnak el a közgyűjteményekbe, könyvtárakba és az olvasókhoz, pedig égető szüksége lett volna rá: a kelet-közép-európai emigráció, a cseh, román, szlovák és orosz, képviselői már a Monarchia idején megkezdték a Nyugat dezinformálását, s mire Wass Albert mindezzel szembesült a hatvanas évek Amerikájának egyetemein, a helyzet szinte megoldhatatlannak látszott. Nem véletlen, hogy az amerikai magyar sajtóban rendszeresen publikál Kanadától Ausztráliáig, ami tökéletes képet ad a közíróságról. Célok, feladatok, a nemzeti megmaradás lehetőségei, a hontalanság hitvallása, a román diktatúra valós képe Nyugaton, szellemi küzdelem az általános kulturális és művelődéstörténeti tespedtség közepette, politikai kapcsolatépítés szenátorokkal, nagykövetekkel, a történelem valóságának interpretálása Amerikában: a heroikus küzdelem lassan eredményre vezet, az Egyesült Államok megvonta Románia vámkedvezményeit a 80-as években, hiszen nem akarta kompromittálni magát a diktatúrával. És közben támadások, gyilkossági kísérlet Wass ellen, az Erdélyi Világszövetség ellen, melynek társelnöke volt, hamis román vádaskodások amerikai történetei és megannyi más, melyek mögött felsejlik az amerikai közélet és politika boszorkánykonyhája is Kubától Vietnámon át a Közel-Keletig. E kivételes közírói teljesítmény igencsak tág világ, s bár egy része napvilágot látott az elmúlt évtizedekben, épp a jelen kötet bizonyítja, hogy mennyire felfedezetlen valójában. Ahogy a címadó írásban, a Kicsike lángok a magyar éjszakában címűben is olvasható: Valahol valami mozdult mostanában a magyar lélekben is. Fölriasztotta az elmét, gondolat szikrája pattant, s valahol valaki meggyújtott egy gyertyát a vaksötétben. Valaki más meglátta a kicsike fényt, s gyertyát gyújtott ő is. A fény elindult, hogy legyőzze a sötétséget.

Kétszeresen is irodalmi szenzáció a kötetben kiadatlan Wass Albert-írások publikálása: egyrészt a két világháború közötti időszak lenyomata, szám szerint mintegy félszáz darab, másrészről pedig a jelen kötet az életműsorozat új kiadásának nyitódarabja, hiszen a revideált, az első közlésekkel és gépiratokkal összevetett, valamint újrafordított kötetek kiadása hiánypótló (de el nem késett) vállalkozás a hányatott sorsú kiadások zavaros évtizedei után. Wass Albert számtalan lapban publikált a Nimródtól a kolozsvári Ellenzéken át az Erdélyi Gazdáig, korai versei a Vadász Újságban, az aradi Vasárnapban vagy éppenséggel a Debreceni Újságban jelentek meg a húszas évek derekától. Az írói sikerkorszak a harmincas évektől köszöntött be, ismert írásainak részleteit (Jönnek!, A titokzatos őzbak) például lapoknak is elküldte más és más címekkel. A jelen kötet ezekből is közöl fejezeteket, ahogy a Debrecenben írt levelekből, egészen a háborús időszak passióiig (Levél a Pusztulás Földjéről). A köztük lévő ív pedig a tündérország Erdély: a Mezőség, Kolozsvár, Marosvásárhely, a Kelemen-havasok, Istenszéke, Ratosnya vidéke: mintha csak A funtineli boszorkány helyszínein látogatnánk végig. Vagy a magyar múlt fejezetein, például így a Koppány haláláról szóló novellában: Nyugat felől hideg szél zuhant lefelé a lankán és éles-karmosan rohanta meg a sátort. Vijjogva ostorozta a fákat, a rónán horkanva bokrosodtak tőle a kipányvázott lovak, s remegő orrcimpákkal kémleltek nyugatnak. Sűrű vérében magába roskadva omlott alá a megnehezült nap, és kínjában pozdorjává tépett párákkal dobálta tele az eget. Farkasok vonyítottak azon az estén, szerte a somogyi mocsarak között, és az erdők rejtett tisztásain csapatba verődve csörtetett a megriadt nemesvad. Napok óta nehéz viharok szagát hordozták a szelek, napok óta véresen borult le az este, és rémült csillagok nyugtalan tűzcsóvái izzották tele az éjszakákat. Messze országokban lakozó bölcsek és jövendőmondók roppant furcsa csillagokat láttak jönni és szétomolni Pannónia fölött, és mindazok, kik ezt a pompás tűzijátékot nézték, egy nagyszerű nép pusztulásáról regéltek a tanítványaiknak.

Természetvédő mese a gyönyörű kócsagról, aki fehér tollain az angyalok üzeneteit hordozza és a vizimadarakról, akik ilyen különös madarat még sosem láttak. A mesében megjelenik a "rontóember", aki károsítja a természetet, és a "látóember" is, aki ígéretet tesz arra, hogy vigyázni fog a tóra és az ott élő állatokra.

Vastag, jó minőségű, festhető papírra nyomtatott művészi kifestő, amely az ugyanilyen című mesekönyv festményei alapján készült. Igényes, alkotómunkára is alkalmas, türelemjavító. 6-10 éves gyermekeknek ajánljuk.

Wass Albert 1945 és 1948 között már kényszerű menekültéletét élte Bajorerdőben, nagy-nagy szegénységben, feleségével és gyermekeivel. Mindezek ellenére ő tartotta a leket családjában és a többi menekült magyarban. Ezt a célt szolgálta második mesekönyve, az Erdők könyve, amelyet hitvány papíron, stenciles eljárással tudott csak megjelentetni. A könyvet valójában gyermekeinek írta, de mai gyermekeinknek éppoly kedves olvasmánya lehet, mint nekünk, felnőtteknek. A könyv 1947-es, müncheni kiadása előszavában írt az író: "Igen, elvesztettük otthonunkat, fiam. Elvesztettünk mindent, - ahogy azt manapság mondani szokták. Mégis, nézd: szép a világ. Susognak a fák, harmat csillog a fűszálak hegyén, pillangók vannak és virágok vannak. Tudd meg, hogy a sárgarigó egyetlen füttyével megszépíthet ezer csúnya rontást ezen a világon." Ennek a mesekönyvnek a záró meséjét tartja kezében a kedves olvasó. Az aranymadár a szülőföld hazahívó szavát dalolja. Miként a bujdosó fejedelem, Rákóczi Ferenc honvágyát a kakukkmadár, úgy Wass Albertét a sárgarigó jeleníti meg. Korunk egyik nagy gondja a fiatalok elvándorlás. A hazafiasságra, "honszerelemre" való nevelés teljes hiánya így bosszulja meg magát a szülők, nagyszülők nemzedékén. Pedig: "ez a föld a Tiéd, ha elmész, visszavár", kedves fiatal barátom. Ha túl soká jössz vissza, már csak a "járom az utcákat, senkit sem ismerek" népdalos igazság marad. "A hazát - ugyanis - nem a hegyek, a völgyek, a folyók és a mezők alkotják, hanem azok, kik benne laknak, a nemzet tagjai, az emberek." Legyünk azért mi Látó emberek, akik meglátjuk a bajt, és halló emberek, akik meghallják az Aranymadár hazahívó, szép szavát!

kifestő Wass Albert - Aranymadár című mesekönyv színes képei alapján készült. A könyvben szereplő festmények nagy segítséget nyújtanak a kifestő rajzainak kiszínezésében.

A kifestő Wass Albert: Szille igazságot tesz című mesekönyve alpján készült. A könyvben szereplő festmények nagy segítséget nyújtanak a kifestő rajzainak kiszínezésében.

Wass Albert első ízben 1943-ban állt elő gyermekmeséivel Tavak könyve címen. Pár hónap múlva a Forrás nevezetű irodalmi és kritikai folyóiratban Szombathelyi Viktor, a felvidéki írótárs-kortárs közölt meleg hangú ismertetést a könyvről. Ebben így ír: "Wass Albert meséi tökéletes, szép írások s magasan emelkednek a szokványos gyerekmesék fölé. Költő írta, mélyen érző ember, aki nemcsak látja a természetet, hanem lelkével érzi is a madarakat, nádasokat, a halakat s azt a titokzatos kapcsolatot, amely ember, természet és Isten között él időtlen időktől s élni is fog örökig." E mesék valahol talán az ókori görög és római állatmesék (Esopus és Phaedrus) utóvirágai a huszadik századi Mezőségből kihajtva, ahogy írója számára a természetet látni segítette a családi barát, Herman Ottó is. Az állati jellemvonások mögött mindig emberi tulajdonságok húzódnak meg - fájdalommentesen tartva tükröt az érintetteknek. A Szille igazságot tesz a Tavak könyve hetedik meséje és a Veszekedő Cankóról szól. Arról a madárról, aki a maga önhittségében minden madártársába beleköt, mindenkinek rosszat tesz, s ha viselkedését felróják neki, "még ő áll az erdő felől", még ő kezd veszekedni mindenkivel. Nem csoda, ha az ilyen madarat a többiek, még a legszelídebbek is, lépten-nyomon megverik, kiközösítik. És ami a legszomorúbb a mesében: ez a madár mégsem tanul a történtekből. Mi azonban azért születtünk embernek, hogy megérezzük: jobb figyelmesnek lenni, jobb jónak lenni, jobb segíteni embertársainkon - és ezek nyomán talán szeretve lenni is jobb.

"Árpád-házi László, magyarok királya nemcsak testi erejével, szálfa termetével tűnt ki kortársai közül, de tudásával, művészi érzékével és lelki jóságával is. Isten kegyeltje volt. Nevéhez csodák fűződnek és mondák végtelen sora."

Jelen kötetben A temető megindul, a Tavaszi szél, valamint a Csillag az éjszakában című rövid „karácsonyjáték" mellett helyet kaptak - Függelékben - a töredékes színpadi szövegek is: az Előjáték és A lélek útja. Mindez együttvéve szerves része a rendkívül terjedelmes, sokágú Wass Albert-életműnek.