Albert Wass strana 3 z 11

"Ismertessétek az igazságot, s az igazság szabadokká tészen!" A funtineli boszorkány Wass Albert erdélyi író szerteágazó, gazdag életművének egyik legfontosabb darabja. Méltatása irodalomtörténészek feladata, amelyet a jobb érzésű, értékekre nyitott, toleráns és bizonyos értelemben bátor hivatásos könyvolvasók már megtettek. Sőt, a regényből színházi előadás is készült, amelyet az Új Színház mutatott be 2015-ben. Wass Albert személyében olyan alkotóról van szó, aki végletesen megosztja a magyar szellemi közéletet. Filmesként, akit értelemszerűen érdekel a magyar irodalom, 2007-ben arra vállalkoztam, hogy megfejtem ennek a megosztó szenvedélynek az okát. Adjátok vissza a hegyeimet! címmel hosszú dokumentumfilmet készítettem, amelyben igyekeztem bemutatni ezt a gazdag életutat, a történelmi körülményeket, az emberi sorsot befolyásoló helyzeteket. A filmet több százezren látták határon innen és túl, s remélem, sikerült közelebb kerülni a "titok" megfejtéséhez.

A szerző valamikor Voltam címmel elkezdte önéletrajzi regényének megírását, ezt feljegyzései igazolják. Sajnos, a kézirat sehol nem található, létezett viszont egy külön dosszié, amelybe az ezzel kapcsolatos, különböző időkben és helyeken született írások kerültek. Ezek az önéletrajzi jellegű írásai, amelyek többnyire az emigráció éveiben születtek, átfogó képet adnak Wass Albert nem éppen könnyű életéről.

A kétnyelvű dokumentumkötet bizonyítja, hogy Wass Albert katonaként fegyverrel, s a II. világháború után tollal harcolt Erdély igazságáért. A(z) Igazságot Erdélynek! /Justice for Transylvania! (Könyv) szerzője Wass Albert.

A történelem során időnként elérkezik a pillanat, amikor az írónak meg kell szólalnia, s ki kell mondania az igazságot, bármilyen népszerűtlen legyen is az. Az idegenben élő, népétől elszakasztott magyar író, aki a maga önként választott Rodostójából figyeli a világ eseményeit, úgy érzi, nem várhat tovább. Két esztendő telt el a rettenetes magyar tragédia óta és úgy látszik, hogy sem a borzalom, sem az azóta eltelt idő nem volt elegendő arra, hogy fölébressze az idegen földön élő magyar tömegek lelkiismeretét. Így hát, bármilyen keserű is, ki kell mondja az író: 1956 novemberében nem Budapest utcáin veszett el a magyar szabadságharc, hanem New Yorkban! S nem a Rabország népe vesztette el, hanem az amerikai magyarság! Az emigráció feladata: nemzetét képviselni idegen földön. Ha ezt nem vállalja, úgy nem emigráció, csupán egy csorda menekült. Cseheknek, lengyeleknek, románoknak s egyéb nációknak voltak s vannak emigrációik Amerika földjén, kik megtették kötelességüket, amivel népüknek ta rtoztak. Példa erre minden amerikai lexikon, történelemkönyv, népkönyvtár. Példa erre Csehszlovákia és Nagy-Románia megszületése az első világháború után. Amerikában állítólag egymillió magyar él. Mit tett ez az egymillió magyar, eltekintve a lenéző kritizálástól, keserű kifakadásoktól? Semmit. A lexikonok, történelemkönyvek kiadói egyetlen tiltakozó levelet sem kaptak azért, hogy hamis beállításban nyomtatták papírra a magyar történelmet. Magyar cikkek, magyar írások nem jelentek meg angol nyel ven, hogy felvilágosítsák a jó szándékú, de félrevezetett amerikai közvéleményt. Mi következik ebből? Világos: a magyar kérdés valóban vagonkérdéssé süllyed. Még tudni se fogja senki, amikor egy maroknyi kis népet eltüntetnek ellenségei ott messze a Kárpátok alatt, s aki hírét is veszi, az is csak vállat von hozzá. Mert ha egy nép nem elég életrevaló ahhoz, hogy segítségért kiáltson, amikor bajban van, úgy annak a népnek nincs helye a létért való küzdelemben. Ez az igazság. (A szerző)

Mint minden ifjú, akit a belső késztetés írásra hangol, Wass Albert is versírással kezdte. Első verse 15 éves korában jelent meg a Vadász Újságban, húsz évesen már két kötettel büszkélkedhetett: Virágtemetés (1927) és Fenyő a hegytetőn (1928). E két kötet versein kívül a szerző életében kiadott verseinek gyűjteménye a már emigrációban megjelent A láthatatlan lobogó (1969) című kötet darabjait is tartalmazza, változatlan formában.

Emigrációjának éveiben Wass Albert élete legvégéig rendszeresen közlő munkatársa volt az amerikai magyar sajtónak. A magyarság múltját, jelenét és lehetséges jövőjét, de a világ történéseinek Magyar vonatkozásait is taglaló, színvonalas publicisztikai írásai éveken át sorozatban jelentek meg több amerikai magyar nyelvű lapban, de első sorban a Kanadai Magyarság hasábjain Magyar szemmel cím alatt. A három kötet az illető lapokban már megjelent és a hagyatékban megőrzött, kiadatlan kéziratok közreadásával igyekszik teljessé tenni a helyenkénti angol szövegeket magyar fordításban is közölve azt a képet, amelyből kitűnik a szerző elkötelezettsége a nemzeti ügy iránt.

Emigrációjának éveiben Wass Albert élete legvégéig rendszeresen közlő munkatársa volt az amerikai magyar sajtónak. A magyarság múltját, jelenét és lehetséges jövőjét, de a világ történéseinek Magyar vonatkozásait is taglaló, színvonalas publiciszti kai írásai éveken át sorozatban jelentek meg több amerikai magyar nyelvű lapban, de első sorban a Kanadai Magyarság hasábjain Magyar szemmel cím alatt. A három kötet az illető lapokban már megjelent és a hagyatékban megőrzött, kiadatlan kéziratok k özreadásával igyekszik teljessé tenni a helyenkénti angol szövegeket magyar fordításban is közölve azt a képet, amelyből kitűnik a szerző elkötelezettsége a nemzeti ügy iránt.

A szerző valamikor Voltam címmel elkezdte önéletrajzi regényének megírását, ezt feljegyzései igazolják. Sajnos, a kézirat sehol nem található, létezett viszont egy külön dosszié, amelybe az ezzel kapcsolatos, különböző időkben és helyeken született írások kerültek. Ezek az önéletrajzi jellegű írásai, amelyek többnyire az emigráció éveiben születtek, átfogó képet adnak Wass Albert nem éppen könnyű életéről. A szerkesztő, első sorban tematikájuk szerint, három nagy fejezetbe tagolta őket. Az első kötetben a szerző fiának, Wass Huba dandártábornoknak az apjáról szóló kiváló, tárgyilagos életrajza mellett az Erdélyről és Németföldről szóló írások kaptak helyet.

Az 1947-ben írt Erdők könyvei tizenkét meséjével Wass Albert másodszor kopogtat be gyermekeink világába mesekönyvvel. Első meséskötete Tavak könyve címmel jelent meg, még 1943-ban, a budapesti Révai kiadónál. Az író, akinek házasságát a Teremtő hat fiúgyermekkel áldotta meg, s aki gyermekeinek talán már végigolvasta a magyar meseirodalom színe-javát, szeretettől és lelki szükségtől vezérelve meséskönyvet írt gyermekeinek. Az ifjúkori verseskötetek és regények után egy új műfajjal, a mesével állt elő. "Gyermeknek való mesével amely nem emberöléssel szórakoztat, nem űrbe röpít, idegen bolygókon keres menedéket, hanem itt a földön, emberközelben szövi a mese tulipános, ibolyaillatú szálait, szelíd bölcsességgel ültetve a fiatal lelkekbe a jót, az igazat és a tisztesség meg becsület békés és boldog jövendőt termő palántáit." És miközben olvassuk e meséket gyermekeinknek, óhatatlanul megérezzük, hogy ezek a mesék legalább annyira szólnak nekünk, felnőtteknek is. A Mese a szörnyűséges nagy fekete semmiről - A szarvasok meséje- a félelemről szól. "Félelem viszont csak azokban verhet gyökeret, akik nem ismerik Istent, s nem tudják a törvényt. Az élet törvényét, mely csak szeretetről tud, gyűlöletet nem ismer, melyben csak jóság van, s gonoszság nincsen, mely a valóság tükréből Istent sugározza, s melynek fényében semmivé foszlanak az ördögök, a félelmek, a betegségek s nyomorúságok, mint ahogyan szétfoszlik az éjszaka köde a felkelő nap sugara alatt." Gyermekeink alaptalan félelmeit is ezzel a gyógyító tanítással teszi ártalmatlanná a mese írója, Wass Albert.

Jelen kötet Wass Albertnek a múlt század ötvenes éveiben - amerikai emigrációja kezdeti szakaszában - keletkezett publicisztikai írásaiból ad válogatást.

Jelen kötet Wass Albertnek az amerikai emigrációban írt "Hanky tanár úr" című elbeszélés-ciklusát és a "Halálos köd Holtember partján" című regényét tartalmazza.

"Meg is dicsérte a harkályt az Erdő Angyala. - Te vagy a legmegbízhatóbb hírvivőm - mondta. - Téged nevezlek ki mától kezdve az erdő postásának! Hivatalod jeléül itt ez a piros sapka, tedd föl a fejedre, és viseld becsülettel!"

"Valahányszor kimégy az erdőre, s halkan, lábujjhegyen haladsz a szálason át, láthatod a mókusokat, ahogy mogyorót, makkot rágcsálnak, vagy fejjel lefelé veszekednek egymással a fatörzseken. Ezek mókuspapa és mókusmama többi gyermekei, akik szorgalmasan végzik a maguk dolgát, ahogy illik."

"...eridj, s keresd meg a Jóistent... bizonyára megtalálod valahol, mert őt mindig meg lehet találni... és mondd meg neki... bocsásson meg mindenkinek. Mert a világ... olyan csúnya így... És a Jóisten mosolygásától abban a percben olvadni kezdett a hó a mezőkön. Tavaszodott"

Emigrációjának éveiben Wass Albert élete legvégéig rendszeresen közlő munkatársa volt az amerikai magyar sajtónak. A magyarság múltját, jelenét és lehetséges jövőjét, de a világ történéseinek Magyar vonatkozásait is taglaló, színvonalas publicisztikai írásai éveken át sorozatban jelentek meg több amerikai magyar nyelvű lapban, de első sorban a Kanadai Magyarság hasábjain Magyar szemmel cím alatt. A három kötet az illető lapokban már megjelent és a hagyatékban megőrzött, kiadatlan kéziratok közreadásával igyekszik teljessé tenni - a helyenkénti angol szövegeket magyar fordításban is közölve - azt a képet, amelyből kitűnik a szerző elkötelezettsége a nemzeti ügy iránt.

"Az emberek gonosz dolgokat követnek el, és Isten odaföntről büntetéssel sújtja a világot. Te azonban, aranyom, légy olyan az emberek között, mint amilyen az őz volt ebben a mesében, és akkor nem kell félned semmitől."