Pelham Wodehouse

"Mindazon bennszülött legények, vízilovak, orrszarvúak, pumák, zebrák, alligátorok és bivalyok, akikkel hosszú pályafutása során kapcsolatba került, hihetetlennek tartották volna, hogy MacHizik kapitány masszív állkapcsa képes úgy lefittyedni, mint egy szál főtt spárga, de most pontosan ez történt. Már-már szánni való volt, ahogy kerekre nyílt szeme, elszörnyedt tekintete az előtte álló két férfi arcát pásztázta. - Azt mondja, fizetésképtelen? - Ön dióhéjba foglalta az egészet, uram. Ki őlordsága erszényét ellopja, rongyot lop,"

Neústupnost Bertieho Woostera ve věci jeho nového koníčka, hry na banjo, vyústí v Jeevesovo rozhodnutí odejít z jeho služeb k baronu Chuffnellovi, Bertieho starému příteli, který je nyní rovněž zamilován do jeho bývalé snoubenky Pauline. Chuffyho finanční situace však není právě růžová, a tak mladík s vyznáním svých citů spíše otálí. Bertiemu nezbývá než podat kamarádovi pomocnou ruku – už jen proto, že dívčin otec, jehož plán odkoupit Chuffyho letní sídlo se začíná hatit, má hned několik důvodů přinutit dceru, aby se vrátila k někdejšímu nápadníkovi.

Egy amerikai milliomos különös szenvedélynek hódol: tizennyolcadik századi francia levélnehezékeket gyűjt. Amikor látogatóba érkezik elszegényedett angliai rokonához, kiderül, hogy az birtokában van egy ilyen példánynak, ám az angol törvények értelmé ben családi ereklyét börtönbüntetés terhe mellett tilos eladni. Így aztán igen furmányos módon cserél gazdát a becses műtárgy. Közben persze szerelmek is szövődnek: két szerelmespár is szerepel a regényben. A legfurcsább figura azonban minden bizonny al egy végrehajtó merthogy elszegényedett angol főurakhoz, sajna, ilyenek is bejáratosak , aki szakácsnőkkel beszélgetve úgy lehel életet a társalgásba, hogy megkéri a kezüket Amerikai kiadója ezzel a fülszöveggel bocsátotta útjára a pompás műve t: A Wodehouse-rajongók számára a szerzőnek csupán háromféle osztályozása létezik: jó, jobb és legjobb. Kiadónknak örömére szolgál, hogy ezúttal a szerző legjobb-jainak egyikét nyújthatjuk át a kedves Olvasónak.

"Amennyiben a figyelmes olvasó összehasonlítja ezt a könyvemet a "Golfőrültek"-kel, észreveheti, hogy a mostani kötetet úgy járják át a mély érzések, mint a koszos cipők szaga az öltözőt. Meglehet, arra a következtetésre jut majd, hogy oly sok angol íróhoz hasonlóan én is a nagy oroszok hatása alá kerültem. Erről szó sincs. Tagadhatatlan, hogy stílusom sokat köszönhet Dosztojevszkíjnek. De az olyan történeteim, mint a "Rollo Podmarsh eszmélése" és a "Ha Vosper úgy akarja" szívmelengető mélysége annak a ténynek tudható be, hogy az utóbii időben igen sokat játszottam Southamtonban és az USA-ban, a Long Islanden lévő Nemzeti Pályákon. Ezeket a pályákat egy száműzött skót építette, aki arra a rémes ötletre ragadtatta magát, hogy egyetlen pályán egyesíti Nagy Britannia legnehezebb lyukait. Mindez megvisel egy olyan embert, aki Sandwich-ben átkelt a Szaharán, Prestwickben megmászta az Alpokat, és St Andrews-ban az Állomásfőnök Kertje lyukhoz érve azt hitte, karnyújtásnyira áll az Édentől. Ha két egymást követő nap a száznyolc ütéssel adod be az eredménylapodat, megtudsz egy s mást az életről." (P.G. Wodehouse)

Végy egy Amerikából Angliába származott sonkakirályt, egy nem-is-olyan gazdag (de annál gőgösebb) szépasszonyt, egy tehetséges (de még annál is pimaszabb) festőművészt, egy bájdús leányát, aki egyeseket kék szemű egérre, másokat ellenben kínai porcelánfigurára emlékeztet, egy kisportolt komornyikot és bronzvörös menyasszonyát, egy tenorista ambíciókat dédelgető, amúgy elég bugyuta arisztokratát, egy lapátfülű amerikai bokszolót, akiből nagyralátó neje angol urat akar faragni - helyezd mindezeket egy ódon angol kastély mohlepte falai közé, és már indulhat is a hamisítatlan Wodehouse-regény, amely ezúttal sem okoz csalódást a híres angol mulattató magyar híveinek.

Az életművész, polgári nevén Stanley Featherstonehaugh Ukridge korán felbukkant P. G. Wodehouse életművében, és már akkor úgy viselkedett, mint egy természeti csapás. Hajmeresztő vállalkozásainak sorában a dorsetshire-i csirkefarm kimagasló helyet foglal el, ugyanis a környék kereskedői több mint száz évvel később is elszörnyednek a neve hallatán. A Révbíró Tamás által fordított, magyar nyelven először megjelenő regényben fontos szerepet kap néhány remek Wodehouse-figura, például egy angol író, egy kék szemű ír leány és apja, a dublini professzor és egy pénzért mindenre kapható csónakos; szerepel továbbá egy rendületlenül higgadt bérenc, annak felesége és kutyája, valamint szerepelni nem szerepel ugyan, de levelet ír egy helybeli leányzó. Bár ne tenné, mert nagy bajt okoz vele...

A mulatságos regényben ezúttal azzal kezdődnek a gondok, hogy Dahlia néni súlyos pénzzavarában zálogba csapta értékes gyöngysorát, melyet a férjétől, Tom bácsitól kapott ajándékba, s a turpisságot eltitkolandó, olcsó utánzatot csináltat róla. Villámlátogatásra érkezik azonban hozzájuk a nagy ékszerszakértő hírében álló Spode, és Tom bácsi arra készül, hogy megvizsgáltassa vele a gyöngysort. A botrány elkerülése érdekében Dahlia néni azonnal a helyszínre rendeli unokaöccsét, Bertie-t, és rábeszéli, hogy színlelt betörés során lopja el az ékszert, ám Bertie - tőle korántsem meglepő módon - a sötétben eltéveszti a szobát, és rossz helyre tör be...

Ha Bertie Wooster csávába kerül (márpedig mindig belekerül, hiszen csávák lesnek rá minden kilométerkőnél), ki máshoz fordulhatna, mint a csodálatos inashoz, Jeeveshez? Ha a pajkos Bobbie Wickham könnyelműen elajándékozza Agatha néni kutyáját; ha Ber tie eláztatja magát Sir Roderick Glossopnál a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt; ha az alávaló Tuppy belehabarodik egy tetemes operaénekesnőbe; ha a kis Clementinát éjnek évadján kell visszacsempészni a leányneveldébe, Bertie mindig számíthat Jeevesre - feltéve, hogy ellenkezés nélkül végrehajtja az inas utasításait. Csak egyetlen válasz lehetséges: - Igenis, Jeeves!

Bertie Wooster szeretné egyenesbe hozni Glossop papa szerelmi életét, lehetőleg úgy, hogy ne kelljen beöltöznie Télapónak. A terv kicsit balul sül el, de Jeeves még időben közbelép. Freddie Threepwood, Lord Emsworth kisebb fia alaposan megzavarja a Blandings kastély életét, amikor a Donaldson-féle Ebek Öröme érdekében eladja felesége kutyáját. Ukridge ezúttal antikkereskedőként próbál dúsgazdag lenni, de Julia néni ezúttal sem nézi túl jó szemmel unokaöccse kétes üzelmeit. Bingo Little pedig önkéntelenül is alkalmi tüntetővé válik, amit nem csak a hatóság, de Mrs. Bingo se tud értékelni... A kötetben szereplő kilenc elbeszélésből nyolc most lát napvilágot először magyar nyelven. S bár a szereplők régi ismerőseink, Wodehouse fergeteges történetei az újdonság varázsával kápráztatnak el és nevettetnek meg minden humorra éhes olvasót.

Ez a könyv faltól-falig nevetéssel van tele. Mulliner úr a Horgászpihenő ivójában elképesztő, szédületes, hajmeresztő, megdöbbentő és mindvégig kacagtató történetekkel traktálja az egybegyűlt társaságot. Kiterjedt rokonságában minden előfordult már, ami a társaságban ... Folytatás ›› szóba kerül, és Mr. Mulliner irgalmat nem ismerve el is mesél mindent, ami előfordult. Fáradhatatlan anekdotázása révén a most először magyarul megjelenő kilenc novellából megismerjük Lancelotot, a modern, világfájdalmas költőt, Clarence-t, a kényes ízlésű fényképészt, a dadogós George-ot, Wilfredet, a zseniális kozmetikai vegyészt, Augustine-t a bátortalan segédlelkészt és a többieket. Vigyázat: a történetek nagy dózisban rekeszizomlázat okozhatnak! A(z) Mr. Mulliner meséi (Könyv) szerzője P. G. Wodehouse.

Psmith visszatér! Igen, ez a Psmith az a Psmith, aki máig elevenen él a Wodehouse-hívők szívében, s akinek a nevében a P továbbra is néma. Azonos a remek humorú, csavaros eszű fiatalemberrel, aki könnyedén az ujja köré tekeri az arisztokratákat, könnyedén bánik el a gonosztevőkkel, s nem kevésbé könnyedén hódítja meg a lányt, akit szeret. Mindeközben sugárzik belőle a jókedv és az optimizmus. Az író talán legmulatságosabb, legfordulatosabb könyvét új címmel, új fordításban és immár hiánytalan szöveggel nyújtja át az Olvasóknak a kiadó.

Jsou knížky, po kterých sáhneme, když jsme nemocní. Knížky, které prošly zkouškou času, které nám položili k posteli rodiče a které se my, pokud se nám podaří schovat jim tablet, pokusíme dát svým dětem. Pamatujeme si totiž, že nás tyhle knížky s sebou vzaly do tak napínavého, dojímavého nebo legračního světa, že jsme se z něj po dočtení poslední stránky nechtěli vrátit. Už více než sto let nám podobnou službu dělá dvojice mladého pána a jeho sluhy, Bertieho Woostera a Jeevese, anglického autora Pelhama Grenvilla Woodehouse (1881-1975). Ve více než padesáti povídkách a románech se k našemu velkému potěšení utkává nenahraditelný Jeeves nejen se zamilovanými přáteli, diktátorskými tetičkami, bohatými strýčky, nepřístupnými krasavicemi a jejich rozmary, bulvárními novináři, Američany, nezletilými příbuznými a v neposlední řade s obřími čuníky, ale především se svým pánem Bertiem Woosterem, který se s neutuchajícím nadšením řítí do každé katastrofy.

Wodehouseovi čtenáři už znají Valley Fields, idylické londýnské předměstí, kam se uchylují méně majetní členové Klubu trubců a lidé bažící po životě stranou velkoměstského kvasu. Jeho dočasnými obyvateli se stali i počestný Freddie Widgeon, jeho sousedka Sally a americký párek zločinců menšího formátu, manželé Molloyovi. Obratná Dolly Molloyová si přivlastnila šperky bohaté paní Prosserové a uložila si je zatím na skříň v ložnici, ale když se pak neblahou náhodou ocitla na nějakou dobu ve vězení, její nic netušící manžel Soapy se zatím vzdal pronájmu a odstěhoval se do hotelu. Šperky zůstaly na skříni a domek si najala neohrožená spisovatelka sentimentální beletrie, jež mylně doufala najít ve Valley Fields atmosféru pro syrový sociální román. Tak vznikla téměř neřešitelná zápletka, do níž se zapletl nevinný Freddie a jeho policejní bratranec George, i Sally, která je předmětem milostného zájmu Freddieho a sekretářkou sentimentálně sociální spisovatelky. Konec je ovšem šťastný a poučení prosté: Dámy, držte se svého kopyta, zručná kapsářka se nemá pouštět do náročných loupeží šperků a sentimentální autorka nedopadne dobře, pokusí-li se o syrový sociální román.

Daniel Brewstert, a New York-i hotelmágnást és műgyűjtőt óriási sokk éri: kiderül, hogy szeme fénye, Lucille nevű lánya titokban férjhez ment a nincstelen Archie Moffamhoz. Vő és após csak egy dologban ért egyet: nem értik, hogy választhatta Lucille a kelekótya angolt férjéül. A mulatságos kalandok végére azonban remélhetőleg választ kapunk erre a rejtélyre!

Nešťastně ženatý malý tlustý pan Wellington Gedge přišel o všechen majetek a stejně na tom byl i kasař Slattery. Slovo dalo slovo a oslavili spolu památku svatého Rocha v bretaňských mořských lázních St. Rocque, kde se nad městem tyčí starobylý zámek Blissac. Skoro každý tam byl pod jiným jménem, od komorné až po vévodu, který se odvážil svého inkognita, ačkoli uměl jen několik slov francouzsky. Dva páry zasnoubených prohlédly, že se k sobě nehodí, takže vznikl nový pár. Zámek se stává dějištěm pitoreskních příhod, ve kterých se nezapře Wodehousův smysl pro absurdní humor a jako ve všech románech opět dojde k báječnému happyendu. Pro zajímavost můžeme uvést, že autor napsal Horkou lázeň v době světové hospodářské krize po osudném pátku v říjnu 1929.

Bertie Wooster se po rozmíšce se svým komorníkem ve věci večerního úboru rozhodne vzít pro změnu věci do vlastních rukou. Určitě dokáže sblížit plachého Gussieho Fink-Nottlea, zamilovaného do Madeline Bassettové, s objektem jeho snů lépe než Jeeves. Pokus však neblaze zkomplikuje dívčino přesvědčení, že zakřiknutým nápadníkem je ve skutečnosti sám Bertie a další potíže začnou přibývat Aby celý plán neskončil katastrofou, nezbývá než se obrátit pro pomoc k jedinému člověku, v jehož silách je nalézt ze spletité situace východisko ? byť, jak Bertie tuší, záchrana z Jeevesových rukou si vyžádá svou daň.