Najnovšie - História strana 2 z 4

Příběh Jaroslava Švarce, jednoho ze sedmi statečných parašutistů, který padl 18. června 1942 v kryptě chrámu sv. Cyrila a Metoděje v Resslově ulici v Praze. Publikace prochází celý jeho život od působení u hraničářského pluku 4 Hlučín přes odchod za hranice v roce 1940, boje ve Francii, život a výcvik ve Velké Británii před nasazením v paravýsadku TIN až po jeho statečný boj proti nacistickým okupantům. Kniha zároveň sleduje osudy jeho přátel a rodiny a připomíná snahy o uctění památky Jaroslava Švarce po skončení války. Autor vycházel z jeho osobních deníků, které doplnil informacemi z vojenských archivů a dalších zdrojů. Kniha je aktualizovanou a  rozšířenou reedicí původní publikace, která vyšla v roce 2014 při příležitosti 100 let od narození podplukovníka in memoriam Jaroslava Švarce.

Mezinárodní tým odborníků pod vedením zvláštního agenta FBI ve výslužbě objasnil pomocí moderních technologií, nedávno objevených dokumentů a sofistikovaných vyšetřovacích metod záhadu, která od konce druhé světové války fascinuje celé generace: kdo udal Anne Frankovou a její rodinu? A proč? Deník Anne Frankové si přečetlo více než třicet milionů lidí na celém světě. Třináctiletá židovská dívka Anne si ho psala, když se za druhé světové války skrývala se svou rodinou a dalšími čtyřmi osobami v tajném přístavku jednoho amsterdamského domu, dokud je nacisté nezatkli a neposlali do koncentračního tábora. Navzdory hojnému počtu děl – článkům, knihám, divadelním hrám – o Annině osudu však nikdo jasně nevysvětlil, jak se osmi lidem podařilo přežít více než dva roky v těsném úkrytu a kdo nebo co nakonec přivedlo nacisty na jejich stopu. Neúnavný tým v čele s Vincentem Pankokem důkladně prostudoval desítky tisíc stran spisů, včetně těch, které dosud nikdo nespatřil. Vedl rozhovory s mnoha potomky lidí, kteří rodinu Frankových znali. S využitím metod vyvinutých FBI vyšetřovatelé pečlivě rekonstruovali několikaměsíční sled událostí, které v srpnu 1944 vedly k nechvalně proslulému zatčení, a dospěl k šokujícímu závěru. Kniha Kdo zradil Anne Frankovou? je poutavým vyprávěním o této misi. Rosemary Sullivan představuje vyšetřovatele, vysvětluje motivy skrývajících se osob i jejich pronásledovatelů a vytváří profily podezřelých. Zároveň vykresluje živý obraz válečného Amsterdamu, místa, kde bez ohledu na to, jak bohatí, vzdělaní a opatrní jste byli, nikdy jste nevěděli, komu můžete věřit.  

Nagy-Britannia legjelentősebb politikusának lányai akkor is igényt tarthatnának az olvasó figyelmére, ha nem lennének önmagukban is rendkívüli személyiségek.Diana, a politikusfeleség, Sarah, a híres filmszínésznő és Mary, az aktív közszereplő nagyon különböztek egymástól, és az életük is másként alakult, de mindvégig erős testvéri szeretet kötötte őket össze. Mint a legbelső körbe tartozók, kulcsszerepet játszottak apjuk és az ország sorsában.A könyv nemcsak az ő hol boldog, hol nyomorúságos életükbe nyújt betekintést, maga Churchill és a korabeli Nagy-Britannia is ott van minden oldalon - olyan közelségben, ahogyan még sohasem láttuk.

Medici ?Katalin minden túlzás nélkül a történelem egyik legismertebb és leggyűlöltebb nőalakja. A már csecsemőkorában árvaságra jutott Medici örökösnő fogságban töltötte a gyermekkorát, kezéért uralkodók és világi hatalmasságok sora vetélkedett. Végül Franciaország királynéja lett, ám házasságában nem lelt boldogságra: férje, II. Henrik szeretőjének árnyékában kellett élnie. Kíméletlenül, minden eszközt megragadva védte családját a vallásháborúk korában, és három gyermekéből is Franciaország királya lett. Hozzá kötik a történelem egyik legvéresebb tömeggyilkosságát, a Szent Bertalan-éji mészárlást – és a francia kultúra felvirágoztatását. Leonie Frieda óriási kutatómunkán alapuló életrajza ezt az elképesztően izgalmas és összetett személyiséget mutatja be. Az elárvult lányt, a bosszúszomjas feleséget, a gondoskodó anyát, a hatalmát mindenáron óvó uralkodót. És az elképesztő veszteségek sorát túlélő, tragikus végzetű nőt. A Medici Katalin, a reneszánsz királynőből a STARZ készített sikeres tévésorozatot.

Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, a Világ Igaza ebben a könyvben visszatekint 1944-es embermentő tevékenységére: a református Jó Pásztor Bizottság tagjaként a Nemzetközi Vöröskereszt támogatásával a nyilas uralom és Budapest ostroma idején csaknem 2000 üldözött gyereket és felnőttet mentett meg. A háború után az árván maradt gyerekek számára demokratikus alapon működő árvaházat hozott létre (Pax Gyermekotthonok, Gaudiopolis). Sztehlo munkásságának legfontosabb dokumentuma visszaemlékezése, amely jó másfél évtizeddel az események után, 1961-62-ben keletkezett svájci emigrációjában. Bár a szöveget életében nem adták ki, a svájci közeg jóval szabadabb emlékezési lehetőséget biztosított számára, mint a Kádár-kori Magyarország, ahol a zsidóüldözés története csak kellő ideológiai szigorral lett volna elbeszélhető nyilvánosan. A memoár az 1980-as évek elején jelentősen meghúzott, szerkesztett változatban jelent meg először: kötetünkben most a szöveg első teljes, csonkítatlan kiadása olvasható. A szöveg a sajtó alá rendező Kunt Gergely jegyzeteivel és utószavával jelenik meg. Sztehlo Gábor (1909-1974) evangélikus lelkész, pedagógus.

John Fitzgerald Kennedy, illetve ahogy fél évszázaddal a halála után is szinte az egész világ ismeri, JFK, háborús hős, a szabadság és demokrácia ifjú bajnoka, Amerika mitikus államférfija. Zűrös hátterű politikai kalandor, Marilyn Monroe szeretője, középszerű vezető. Pályája, karaktere és sokkoló halála egymással szöges ellentétben álló értelmezések és összeesküvés-elméletek tárgyai, miközben maga az ember a mai napig homályba burkolódzik.Fredrik Logevall, a Harvardon oktató neves történész hét éven át kutatta az „igazi” JFK-t, és e munkának gyümölcse az Egyesült Államok 35. elnökének első átfogó életrajza. Elképesztően részletgazdag és sodró lendületű művének első kötete bemutatja, hogyan váltak a Kennedyk szegény ír bevándorló családból Amerika első számú politikai klánjává, és milyen meghatározó élmények formálták JFK-t betegségektől sújtott gyermekkorán, nyughatatlan egyetemi évein és a második világháború sorsfordító eseményein át az elnökség kapujáig vezető úton.Fredrik Logevall Kennedy-életrajza nélkülözhetetlen olvasmány azoknak, akik meg akarják érteni a 20. század második felének legikonikusabb politikai vezetőjét, és rajta keresztül Amerika fénykorát. „Lenyűgöző könyvében Fredrik Logevall meggyőzően bizonyítja, hogy Kennedy sokkal izgalmasabb, mélyebb és figyelemre méltóbb alak volt a köztudatban róla élő kliséknél. A JFK - A fiú, aki együtt nőtt fel Amerikával hitelesen ragadja meg Kennedy életét és korát.”(The Washington Post)

Egy 17. századi szablya jellegzetes ívét fedeztem fel a Vittoriano tárlatán: „Romanelli ezredesnek a hálás magyarok”. Aki ezt a könyvet elolvassa, nem csupán egy fordulatos kor történelmi és személyes viszontagságainak lebilincselő krónikájával találkozik. Annak háttérelbeszélését is megismeri, hogyan született ez a felirat, továbbá mi az a szemléleti környezet, amelynek folytán napjainkban e kardajándék egyik megbecsült műtárgya lehet az olasz nemzeti újjászületési múzeum állandó kiállításának. Egy olyan korszakból, amelynek a mindennapjairól kevés a hiteles beszámoló, kifejezetten üdítő az olyan olvasmány, amely kellően nyitott és tárgyszerű, egyik irányban sem egyszerűsíti le a dolgokat, nincsenek különösebb előítéletei, értékeli, de nem becsüli túl az úgynevezett „történelmi” osztályok képviselőit, ám ugyanakkor szociális érzékenysége és józan demokratizmusa révén nyitott a társadalom alsóbb rétegeinek és csoportjainak gondjaira is. Aki nem rokonszenvezik a kommunistákkal, de nem zárja ki, hogy így is lehet látni a világot, és aki nemcsak a ludovikás fiatalok életéért emeli fel a szavát, de igyekszik segíteni akkor is, amikor a várható pogromveszély elől a népbiztosok feleségei és gyerekei szeretnének külföldre menekülni. Akinek őszinte olasz nemzeti elköteleződése nem kapcsolódik össze kirekesztő gondolkodással és antihumánus tartalmakkal, így képes arra, hogy az egyetemes emberi kultúra nagy morális értékeit összekapcsolja az olasz–magyar barátság csoport élményével, és ennek perspektívájában értelmezze katonai küldetését.Részlet Csorba László történész előszavából Fordította: Mátyás Dénes, Pálmai Nóra és Róth M

Fantasztikus nők, döbbenetes, elképesztő sorsok. Hogyhogy eddig nem ismertük őket? Létezik, hogy senki sem írt regényt, verset, ódát, szatírát az életükről, tetteikről? Többségüket elnyelte a múlt süllyesztője; apjuk, férjük, fivérük árnyékában ritkán vettek róluk tudomást, akármilyen zseniálisak voltak is a maguk nemében, sőt, nem csak a maguk nemében. Szerencsénkre Maria Pettersson pótolta a hiányt, amikor megírta ezt a közel száz, hihetetlenül izgalmas női sorsot.

„Elszökhetne Mityával külföldre, de mi lesz akkor, ha a forradalmat nem lehet megfékezni? Nem tudna együtt élni azzal a gondolattal, hogy sorsára hagyta a családját, de nem is engednék, hogy életben maradjon. Mindegy, hová menekül, őt, a nagyhercegnőt, apja rezsimjének szimbólumát bárhol utolérnék és meggyilkolnák. Amit ő képvisel, az túlságosan veszélyes a forradalmárok számára: egyszerűen nem hagyhatják, hogy éljen. És a férfi, aki őt megszökteti? Ha elmenekül Mityával, azzal az ő halálos ítéletét is aláírja, nemcsak a sajátját.” „Csillogó palotákból háborús kórházakba, kiváltságos életből fogságba - Bryn Turnbull nagy empátiával, intim részletekkel festi elénk a cári család tragédiáját. Az utolsó nagyhercegnő olyan, mint egy szimfónia: a megrázó és tragikus szépséggel letűnő Romanovok történetének fináléja.” - Erika Robuck. Sok könyvet írtak már róla - pontosabban róluk, az utolsó cárról és családjáról; de olyan elevenen még soha nem láthattuk őket magunk előtt, mint Bryn Turnbull regényében, aki Olga nagyhercegnőt helyezi a történet középpontjába. A tényeket, naplókat, leveleket, visszaemlékezéseket a képzelet munkájával kiegészítve a szerző egy olyan fiatal nővel ismeretet meg bennünket, aki mindvégig vállalta sorsát. Vállalta volna azt is, hogy beteg öccse helyett Oroszország uralkodónéja legyen; vállalta, hogy az első világháború idején szinte minden idejét sebesültek ápolásával töltse; vállalta a fogságot, és a gondolatát is elutasította annak, hogy elhagyja a családját. De Olga nagyhercegnő közben mégiscsak álmodozott egy másik, másfajta életről; miközben elutasította, hogy érdekházasságot kössön, orosz tisztekbe szeretett bele, és olykor - szavakban, amiket aztán megbánt - lázadt az anyja ellen, aki nem engedte, hogy fiatal lányhoz illő, élményekkel teli életet éljen, és az apja ellen is, aki nem tett meg mindent a szabadulásukért. Érzékeny, finom lélek volt - legalábbis Turnbull regénye szerint; s a könyv meggyőz minket arról, hogy ilyen lehetett a valóságban is.

Csecsemőkorában egy narancsosládában menekítették ki az anarchiába süllyedő Görögországból, gyerekként meg kellett birkóznia édesanyja mentális betegségével és nővére tragikus halálával. Ifjú haditengerészként az életét kockáztatta a második világháborúban, majd II. Erzsébet férjeként 73 éven keresztül szolgálta a brit monarchiát, a királynő megingathatatlan támaszává vált. A 2021-ben, 100 éves korában elhunyt Fülöp herceg lenyűgöző életpályát futott be, keresetlen őszintesége, a maga korában merésznek számító kezdeményezései és odaadó filantrópiája pedig messze kiemelte őt az arisztokráciából.A brit királyi család életéről több mint három évtizede tudósító író-újságíró, Robert Jobson könyve ezt a rendkívüli életet és embert mutatja be. Elmélyült kutatómunkán, személyes élményeken, valamint első kézből származó beszámolókon alapuló könyvében feltárja, hogyan vált az elhivatott katona Erzsébet királynő tántoríthatatlan társává, szükség esetén a háttérben megbúvó tanácsadójává majd' 75 éven át, és hogyan modernizálta a brit monarchiát. Fülöp herceg rendkívüli élete mindnyájunk számára példát mutat hűségből és kitartásból.

Nagy Sándor (III. Alexandrosz) meghódította a saját korában ismert világ Makedóniától Egyiptomon át Indiáig terjedő hatalmas területeit. Az ókori krónikások a történelem csodájaként emlegették tetteit, ám a modern történetírás számos kritikát fogalmaz meg a birodalmakat leigázó királlyal kapcsolatban. A szerző Makedóniától a Kaukázus vidékéig végigjárta a hadvezér-uralkodó hadjáratainak útvonalát. Így szerzett élményei és több évtizedre nyúló tanulmányai indították arra, hogy közreadja Nagy Sándor történetét úgy, ahogyan ő látja. Olvasója pedig maga döntheti el, hogy Nagy Sándor valóban kiérdemelte-e történelmi melléknevét.

Csakúgy, mint nővére, Sisi, Mária Zsófia is bajor hercegnőnek született, majd belőle is királyné lett, de neki – balszerencséjére – a nápolyi trón jutott, ahonnan az egységes Olaszország megteremtői hamarosan elmozdítják. Mária Zsófia hiába védelmezi férfiakat megszégyenítő bátorsággal Gaeta erődjét, győz a túlerő, és a királyi pár kénytelen Rómába, a pápához menekülni. Amikor a Risorgimento már a pápai államot fenyegeti, a Szentatyát megvédelmezni kívánó önkéntesek egyikeként Rómába érkezik Emmanuel de Lavaysse, egy régi, de elszegényedett nemesi család sarja, és a pápai zuáv ezred katonája lesz. Az elűzött nápolyi királyné és az egyház védelmében fegyvert fogó Lavaysse véletlen találkozásából lángoló szerelem, abból pedig egy gyermek születik, akinek azonban – törvénytelen utód lévén – egész életében titkolnia kell származását… Két különleges sorsú nő, anya és lánya kalandos életét meséli el könyvében Lorraine Kaltenbach, a hősnőivel távoli rokoni kapcsolatban álló francia írónő. A szerző háromévi kutatómunka után vetette papírra a Marcel Proust által „katonakirálynénak” elnevezett Mária Zsófia és eltitkolt lánya, a házasságtörő kapcsolatból született Daisy történetét.

Ferdiš Juriga (1874 Gbely, 1950 Bratislava). Katolícky kňaz, poslanec, politik a buditeľ. Doktorát z teológie získal na prestížnom viedenskom Pazmaneu. Mal veľký prehľad o dejinách Slovákov a aj Slovanov. Popri svojom kňazskom povolaní sa venoval buditeľskej práci, zakladal spolky a obchodné spoločenstvá. Vo Viedni sa zoznámil s Dr. Pavlom Blahom, ktorý ho predstavil Vavrovi Šrobárovi. Na istý čas sa stal Hlasista. Zaujala ho Masaryková „Drobná práce“. Medzi farníkmi bol mimoriadne obľúbený. Na svojich farách dbal na to, aby v dedine prevládal slovenský živel. Raz odslúžil omšu po slovensky, za čo dostal od biskupa pokarhanie. V roku 1905 kandidoval do uhorského snemu a stal sa poslancom. Jeho hviezdnou chvíľkou bol 19. október 1918, keď na sneme vystúpil po slovensky, nemecky a maďarsky a zaskočeným poslancom oznámil, že Slováci si už nedajú rozkazovať a chcú byť samostatní. Aktívne sa zúčastnil aj na príprave martinskej deklarácie 30. októbra 1918. Založil Slovenskú ľudovú stranu a podieľal sa na vzniku Slovenských ľudových novín, do ktorých aktívne prispieval. Pre jeho články ho maďarský súd v roku 1906 odsúdil na dva roky väzenia. Neskôr sa spojil s Andrejom Hlinkom. Ich spoluprácu rozdelila až aféra Vojtecha Tuku, z ktorého sa vykľul maďarský špión a Hlinka sa ho zastával. Po vzniku ČSR bol poslancom v Národnom zhromaždení. Jeho politická kariéra skončila v roku 1929, keď ho pre nezhody s Hlinkom vylúčili z HSĽS a biskupi päť dní pred voľbami vydali obežník, v ktorom upozorňujú kňazov, že mu nedovolili kandidovať za poslanca. Strana, ktorú potom založil, dostala len niečo vyše päťtisíc hlasov. Krátko na to, po prehratom civilnom a cirkevnom súde pre urážku Hlinku, požiadal o penziu a v roku 1929 odchádza z verejného života. Po siedmich rokoch sa síce z Hlinkom zmieril, ale to už na jeho ďalšiu činnosť nemalo vplyv. Zostal osamotený a znechutený. Zomrel v roku 1950 v Bratislave.

Kniha Boľševici a apoštoli obsahuje osem fascinujúcich životopisov postáv, ktoré významne ovplyvnili dejiny Ruska dvadsiateho storočia. Ich príbeh je príbehom boja, politiky, revolúcie, lásky, viery, bolesti a smrti. A nad nimi tragická otázka: „Stálo to za to?“ Veľký spisovateľ Maxim Gorkij, ktorý sa stal človekom inštitúciou. Bratia Alexander a Vladimír Uľjanovci, ktorí boli ako rub a líc tej istej mince. Mikuláš II. alebo Jób sediaci na cárskom tróne. Alexander Parvus, červený kapitalista, ktorý si kúpil revolúciu. Boris Savinkov, terorista a romantik. Mária Spiridonová, ktorá sa stala sväticou medzi revolucionármi. A Alexandra Kolontajová, apoštolka lásky, ktorá chcela ženám dokázať, že nie sú v ničom horšie ako muži. Pri každej osobnosti si autorka vyberá leitmotív, ktorý je najčastejšie založený na istom vnútornom hodnotovom konflikte. Dôležitou črtou jednotlivých biografií je preto mnohorozmernosť opisovaných osobností, ktoré balansujú medzi dvomi historickými obdobiami – predrevolučným a porevolučným Ruskom a pomáha nám pochopiť revolúcie v rokoch 1905 a 1917, ako aj ich hlavných aktérov.

Famed Czech Avant-garde photographer Jan Lukas snapped an offhand portrait of twelve-year-old Vendulka Vogl in March 1943. A friend of the Vogls, Lukas was saying goodbye to the family, who were soon to leave Prague for a concentration camp. The photograph almost didn’t see the light of day—Lukas knew that if the Nazis found it on him, he could wind up in the camps as well—but the image was eventually developed and came to symbolize the Holocaust and humanize its victims. Seventy years after this famous picture was taken, investigative journalist Ondřej Kundra discovered that, despite all odds, Vendulka Vogl had survived the camps of Terezín, Auschwitz, and Christianstadt, and was in fact still alive and living in the United States. Kundra persuaded her to tell the remarkable story surrounding the photograph: her survival, her later decision to flee the Communist regime for America, and how she later reconnected with Jan Lukas, maintaining a lifelong friendship. Vogl’s thrillingly moving story, Kundra’s sharp and engaging writing, and Lukas’s striking photography all combine to make Vendulka an inspiring investigation into the horrors of totalitarianism and the redemptive beauty of friendship.

A Korona című világsikerű sorozat történész szakértője Vilmos és Harry herceg gyermekkori szövetségéről, későbbi elhidegülésének okairól, valamint a családi viszályokról tár az olvasók elé újabb, eddig eltitkolt részleteket. A kötetből megtudhatjuk, hogyan alakult a két herceg kapcsolata annak tükrében, hogy Vilmosra a trón és a vele járó felelősség vár, miközben Harry avval a tudattal kénytelen élni, hogy ő a „tartalék”.

Szendrey Júlia egyszerre volt a „feleségek felesége”, és saját és a nemzet gyászát eláruló bukott és megvetett nõ. Egyszerre volt a költõ fiát elhanyagoló rossz anya, és második férjétõl született három gyermekét példásan nevelõ, gondos asszony. Egyszerre volt ünnepelt írónõ, és egy a szerelmére érdemtelen, kéjhajhász férfi meggyötört, testileg-lelkileg kizsákmányolt felesége. Szendrey Júlia csak egy valami nem lehetett gyötrelmes és keserves kínok közt lelt haláláig soha: önmaga. Vannak a múltnak örökké vitatott és meg nem értett személyiségei. Petõfi felesége, majd özvegye kétségtelenül ezek közé tartozik. Ez a Szendrey Júlia naplórészleteit, válogatott mûveit és egyben Szana Tamás 1891-es, kortárs forrásokból táplálkozó életrajzát tartalmazó kötet ennek a szerencsétlen sorsú, tragikusan korán elhunyt asszonynak a portréját igyekszik bemutatni elfogultságtól és haragtól mentesen, hogy végre megláthassuk benne azt, aminek született: a tehetséges, rendkívül okos és érzékeny írónõt.

Bánffy született mesélő. - Patrick Leigh Fermor "Hollandiában tengődött pénz nélkül de képtelen volt hazatérni a kommunista Magyarországra." - Patrick Thursfield Az Egy erdélyi gróf emlékirataiban Bánffy Miklós visszaemlékezései, az Emlékeimből és a Huszonöt év kaptak helyet. A két memoár páratlanul izgalmas kortörténeti dokumentum, egyben kivételes szépirodalmi mű, ami rávilágít a 20. századi magyar történelem viharvert időszakának hétköznapjaira, szereplőire, s mint ilyen, hiteles képet fest a széthulló Monarchiáról, a lángba borult Európáról és Trianonról. És arról, ami utána következett. Lebilincselő és izgalmas, hiteles és őszinte ahogy azt megszoktuk Bánffynál.

Fascinující vzpomínky československého generála, který zahájil svou vojenskou kariéru jako poručík rakousko-uherské armády, ale brzy odešel za dobrodružstvím do Afriky, kde vstoupil do francouzské cizinecké legie. Život legionáře v poušti zde popisuje očima českého vojáka. První světové války se účastnil ve francouzských zákopech, na frontě velel pluku alžírských střelců. Za války se také podílel na budování československých legií ve Francii ve spolupráci s Milanem R. Štefánikem, po válce v roce 1919 se účastnil boje československé armády proti maďarským bolševikům a Polákům. Následně sloužil v řadě různých funkcích, mimo jiné byl i vojenským velitelem Prahy. Když mi bylo 13 let, rozhodl jsem se, že se stanu tureckým generálem čili pašou. K tomu účelu jsem ovšem musel jít do Cařihradu. Měl jsem hliněnou kasu, do které jsem si spořil peníze, tu jsem si vyprázdnil do kapes. Potom jsem ze školního atlasu vytrhl mapy Dolních Rakous, Štýrska, Krajiny, Přímoří s Istrií a zemí balkánských. A tak jsem se vydal na cestu, bylo to 11. října. Rozumí se, že jsem nikomu nic neřekl, jelikož jsem se obával, že by mě moje rodina do toho Turecka nepustila. Když jsem přijel do Vídně, vzal jsem si drožku, aby mě vyvezla na silnici, která vede do Terstu. Drožkář mě zavezl do Triester Strasse, tu jsem tedy z drožky vystoupil a nastoupil cestu pešky do Terstu. Trvalo 18 dní, než jsem se do Terstu dostal. Na cestě jsem přenocoval u dobrých lidí, pro které jsem si vymyslel a kterým jsem vyprávěl vždy jednu a tutéž historku: „Jsem sirotek, mám známé v nejbližším městě (to město jsem vždycky nalezl na mapě) a jdu k nim.“