Najnovšie - História strana 1 z 4

Napóleon 1769. augusztus 15-én született a korzikai Ajaccióban. Tulajdonképpen egy senki volt: a korzikai középnemesi család szülötte iszonyatos szegénységben élt, neki kellett eltartania családját, magának is alig bírt csizmát venni. Ehhez képest később a birodalma nagyobb lett, mint Nagy Károlyé volt; ő maga több csatát vívott, mint Julius Caesar, Nagy Sándor és Hannibál együttvéve (60-at), ráadásul mindig túlerő ellenében. Háborúit védekezési vagy megelőzési céllal kezdte, többször használta fel az „álbékéket” is eszközként. Fulton gőzhajóját ugyan elutasította (1807), viszont egy csatában alkalmazta a Montgolfier fivérek léghajóját. Az első konzervek is az ő hadjáratai alatt jelentek meg, ezeket azonban ólommal zárták le, így mérgezőek voltak, úgyhogy belehaltak, akik ilyet ettek.” Ilyen és ehhez hasonló leírásokkal és érdekességgel találkozhatunk Dr. Khern Attila könyvében, aki az eredeti kéziratot tanításhoz használta fel. Ugyan Khern Attila 2016-ban meghalt az eredeti példányt középső lánya kezdte használni történelmi tanulmányai során. A könyv nagy népszerűségnek örvendett az egyetemi hallgatók között, akik nem száraz tényekre, hanem humoros megfogalmazásra és rengeteg érdekes történetre leltek a könyvben.  

Napóleon 1769. augusztus 15-én született a korzikai Ajaccióban. Tulajdonképpen egy senki volt: a korzikai középnemesi család szülötte iszonyatos szegénységben élt, neki kellett eltartania családját, magának is alig bírt csizmát venni. Ehhez képest később a birodalma nagyobb lett, mint Nagy Károlyé volt; ő maga több csatát vívott, mint Julius Caesar, Nagy Sándor és Hannibál együttvéve (60-at), ráadásul mindig túlerő ellenében. Háborúit védekezési vagy megelőzési céllal kezdte, többször használta fel az „álbékéket” is eszközként. Fulton gőzhajóját ugyan elutasította (1807), viszont egy csatában alkalmazta a Montgolfier fivérek léghajóját. Az első konzervek is az ő hadjáratai alatt jelentek meg, ezeket azonban ólommal zárták le, így mérgezőek voltak, úgyhogy belehaltak, akik ilyet ettek.” Ilyen és ehhez hasonló leírásokkal és érdekességgel találkozhatunk Dr. Khern Attila könyvében, aki az eredeti kéziratot tanításhoz használta fel. Ugyan Khern Attila 2016-ban meghalt az eredeti példányt középső lánya kezdte használni történelmi tanulmányai során. A könyv nagy népszerűségnek örvendett az egyetemi hallgatók között, akik nem száraz tényekre, hanem humoros megfogalmazásra és rengeteg érdekes történetre leltek a könyvben.  

Sok kislány álmodozik arról, milyen jó lenne hercegnőként hozzámenni egy délceg és kedves királyfihoz, aki aztán a tenyerén hordozná – s élnének boldogan, míg meg nem halnak! Mint a mesében, ám a valóság a legtöbb esetben inkább rémisztő és megpróbáltatásokkal teli.Julianna egy kicsiny német állam hercegének lányaként született a 18. század végén, és még be sem töltötte a tizenötödik életévét, amikor Szentpétervárra vitték, és feleségül adták Nagy Katalin cárnő egyik unokájához. Hű és engedelmes hitvesre számítottak, aki majd teljesíti kötelességét, és fiú utódot szül a császári trónusra.Julianna azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.Erőszakos és bántalmazó férjétől, valamint a dinasztikus elvárások béklyójából menekülve maga mögött hagyta a cári udvart, és hazaszökött. Saját döntésekre, szeretetteljes kapcsolatra és nyugalmas életre vágyott. Ám mindezt már sohasem kaphatta meg.Lipót belga király nővére és Viktória brit királynő nagynénje megbélyegzett, küzdelmes és titkos életének krónikája ez a könyv, amely mély empátiával kíséri végig a sokat szenvedett hercegnő sorsát az európai birodalmak csatározásai közepette.

Publikace je připomínkou tragických historických událostí českého národa, které by neměly být nikdy zapomenuty. V knize Nesmíme zůstat nic dlužni! je tváří této historie Otto Laadt, číšník z oblíbené kavárny na Karlově náměstí, sokol z Podolí a Braníka a nakonec vězeň z Mauthausenu. Válku přežil a mohl tak podat svědectví o svém výjimečném osudu, ve kterém vždycky platila zásada uvedená v titulu knihy. Otto Laadt byl oblíbený číšník v kavárně na Karlově náměstí, kde začal svou úspěšnou kariéru. Byl také členem Obce sokolské a působil jako výčepní a provozovatel restaurací v sokolovnách v Podolí a Braníku. Za války při nacistické likvidaci Sokola byl zatčen gestapem a vězněn na několika místech. Po osvobození podal svědectví v procesu s terezínským dozorcem a ze svých poznámek sepsal paměti, které jsou hlavní součástí této knihy. Vlastislav Janík a Daniel Plaček připravili Laadtovy vzpomínky k vydání a připojili k nim životopisné kapitoly, které memoáry Otty Laadta neobsahovaly. S pomocí archivních zdrojů a svědectví stále nižšího počtu žijících pamětníků se do knihy dostalo mnoho dosud nepublikovaných informací a také fotografie, které autoři dokázali přiřadit ke konkrétním místům a osobám. Neméně pozoruhodná je shoda náhod, která umožnila dochované Laadtovy paměti vydat a kterou autoři poutavě popsali. Z knihy vystupuje zajímavá a osobitá postava Otty Laadta v plné síle a s ní ožívá i svět první republiky, sokolská tradice českého národa, jeho utrpení za okupace a poválečné události až na konec Laadtova života.

MILAN RASTISLAV ŠTEFÁNIK. Je nám známy ako pražský študent, učený astronóm, francúzsky generál a spoluzakladateľ Československa. Historik József Demmel nám ponúka Štefánikov polyfónny portrét z obdobia jeho mladosti. Spoznáme ho ako syna chudobného evanjelického farára z pohraničia Uhorska, člena rodiny plnej národovcov a mučeníkov, usilovného študenta na maďarskojazyčných uhorských gymnáziách a aj ako uvedomelého národovca počas miléniových osláv. Nechýba ani zamilovaný, a neskôr rozčarovaný Štefánik. Z týchto príbehov sa môžeme dozvedieť, že aj historická ikonická postava našich národných dejín bola človekom z mäsa a kostí.

Kosáry Domokos (1913-2007) életútja pontos lenyomata a 20. századi magyar történelem megrázkódtatásainak. Bár nem készült történésznek, korának egyik legkiválóbb történetírója lett. Már Görgeyről írt első könyvével megbecsülést vívott ki magának, és a tudományos életben hamarosan fontos pozíciókat töltött be. Felfelé ívelő pályáját a kommunista hatalomátvétel hosszú időre visszavetette. 1957-ben letartóztatták, és hazaárulás vádjával börtönbe zárták. Túlélését a történelem viharai között tudatosan megőrzött személyes integritásának és szellemi szuverenitásának köszönhette. A történész, vallotta, "ne hajoljon meg, csak az igazság előtt". Szabadulása után ismét kinyílt számára a világ, és - negyedszázados késéssel - itthon is kezdték elismerni kivételes szakmai teljesítményét. Az igazi jóvátételt és megbecsülést azonban csak a rendszerváltás hozta el számára, amikor az MTA elnökévé választották. Utolsó éveiben többször fellépett a burjánzó áltudományos nézetek ellen, melyektől nemzetének tisztánlátását és realitásérzékét féltette.Hagyatékát feldolgozva Romsics Ignác az életét intenzíven élő magánembert is közel hozza az olvasóhoz, ugyanakkor eddigi könyveihez hasonlóan egy újabb perspektívát ad a korszak megértéséhez."Túléltünk tíz évszázadot, miközben letűnt a szultánok, a Hitlerek meg a Sztálinok uralma. Ötvenhatot drámai módon leverték. Katasztrófa volt? Igen. Sikertelen volt? Nem volt sikertelen. Nemcsak azért, mert Magyarországon puha diktatúra váltotta föl a kemény diktatúrát, [...] hanem különösen azért, mert gyengítette a Szovjetunió nemzetközi pozícióját. A balsors komplexuma így a magyarokra sem áll: a magyar történelem talán inkább a veszedelmek túlélési sikersorozatának tekinthető."

Předkládáme vám příběh Josefa Mengeleho, neblaze proslulého Anděla smrti z koncentračního tábora Osvětim. Události popisované v této knize jsou založeny na reálných svědectvích.Josef Mengele byl nejen válečný zločinec, ale také šílenstvím posedlý rádoby badatel, který vězně z koncentračních táborů využíval jako materiál pro své bizarní pseudovědecké výzkumy.Tato kniha dokazuje, že pravda bývá často mnohem děsivější než ta nejpromyšlenější fikce.

Jaký byl Adolf Hitler ve svém soukromém životě? Jaký vztah měl k Čechům? A co jej dovedlo ke kariéře jednoho z největších zločinců historie? To a mnoho dalšího se dozvíte v této knize.

Pôsobivý životopis propagandistu druhej svetovej vojny Seftona Delmera od jedného z popredných odborníkov na dezinformácie prináša ťažké otázky o povahe informácií. Čo ak nedokážeme bojovať pravdou proti lži? Dá sa vôbec vyhrať informačná vojna? V lete 1941 Hitler ovládol Európu od Atlantiku po Čierne more. Británia sa snažila bojovať s mocnou nemeckou propagandistickou mašinériou a zdôrazňovala, že Hitlerove časté rozhlasové prejavy, ktoré sa šírili po uliciach a do domácností, sú založené na klamstvách a nebezpečných predstavách. Britské tvrdenia, že Hitler predstavuje riziko pre bezpečnosť Európy, však mali len slabý vplyv na vlny dezinformácií. S výnimkou vysielania človeka s prezývkou der Chef, Nemca, ktorý spochybňoval nacistickú doktrínu. Mal prístup k tajomstvám vysokopostavených nemeckých vojenských funkcionárov a hovoril o vnútornej vzbure. Medzi jeho poslucháčov patrili nemeckí vojaci a občania, ale aj politici vo Washingtone, D. C., ktorí zvažovali vstup do vojny. No čo je najdôležitejšie, der Chef bol fikciou. Jeho postavu vytvoril britský propagandista Thomas Sefton Delmer, ktorý vo vojne zohral jedinečnú úlohu. Peter Pomerantsev sa snaží vyrozprávať Delmerov príbeh a súčasne je konfrontovaný s informačnou vojnou týkajúcou sa vojny v Ukrajine a odkrýva klamstvá Vladimira Putina. Kniha Ako vyhrať informačnú vojnu nie je len príbehom Seftona Delmera, ale upozorňuje aj na podoby súčasnej propagandy a snaží sa zvrátiť priebeh informačnej vojny, ktorá formuje dnešnú realitu pred našimi očami.

A család magyar ága, amelyből származom, 250 éve önzetlenül és nagy szeretettel viseltetik a haza és a nyelv iránt; a nádorok közvetítettek a magyarok lángoló szabadságszeretete és a néha túlságosan merev struktúrákban gondolkodó, Bécsben lakó császárok között. József Antal főherceg leszármazottjai Magyarországon éltek, magyarul beszéltek, és magyarnak érezték magukat. Egyikük, István főherceg adta át 1848-ban a magyar követeléseket Bécsben kuzinjának, a császárnak. A dolgok tehát évszázadok óta kicsit bonyolultabbak, mint elsőre látszanak. Habsburg Eduárd Magyarország szentszéki és máltai nagykövete. Családja Ausztriában, Magyarországon, Németországban, Spanyolországban (és még jó néhány helyen) uralkodott. A szerző Ausztriai Eduárd főhercegként is ismert diplomata és közösségi médiaszemélyiség. Eduárdnak és feleségének, Maria Theresia von Gudenus bárónőnek hat gyermeke van. Eduárd számos könyv szerzője, köztük a Dubbie: The Double-Headed Eagle című gyermekkönyvnek, Aquinói Szt. Tamásról, James Bondról és Harry Potterről szóló köteteknek, regényeknek és forgatókönyveknek.  

E könyv hőse nem akármilyen ember. Világutazó, aki több száz esztendővel ezelőtt indult el csodálatos, akkoriban szinte hihetetlennek tűnő útjára. Szülővárosából, Velencéből távozva átvágott Ázsia hegyein, folyóin, sivatagain, hogy végül a rettegett tatárok Nagy Kánjának fővárosába – a mai Pekingbe – érkezzék. Onnan csak huszonnégy év múlva jutott haza. Genovai fogsága idején tollba mondta úti élményeit, ami később a középkor egyik legnagyobb könyvsikere lett. Felfedező hajóskapitányok, kereskedők, tudósok és kincsekre éhes kalandorok haszonnal forgatták Marco Polo naplóját. E napló alapján vezet el bennünket könyvünk szerzője az izgalmas útra: érdekes és tanulságos képet ad a korabeli Velencéről, a középkor világáról, a tatár birodalom kialakulásáról, és egyben felkutatja hősének gyermekkorát, életének homály fedte szakaszait.

Az 1860-as évek elején III. Napóleon francia császár különös tervvel állt elő: elhatározta, hogy a polgárháborúba süllyedt Egyesült Államok gyengeségét kihasználva francia fennhatóságú monarchiát alapít Mexikóban, és ezzel visszaállítja a dinasztikus Európa tekintélyét az Újvilágban. A köztársasági rendszert felváltó új császárság élére a fiatal osztrák főherceget, Ferenc József öccsét, Habsburg Miksát szemelte ki, aki naiv idealizmusa és saját küldetéstudata által vezérelve - és a francia diplomácia játszmái által alaposan megtévesztve - végül elfogadta a felkérést, és a baljós előjelek ellenére feleségével, Carlota belga hercegnővel az oldalán átkelt az Atlanti-óceánon, hogy Mexikó trónjára ülhessen.Edward Shawcross a legkiválóbb brit történetírói hagyományokat folytatva lenyűgöző felkészültséggel és alapossággal, mégis olvasmányos és fanyar humorral átszőtt stílusban tárja elénk e véres tragédiába torkolló kísérlet drámai fordulatokban gazdag történetét. Shawcross ugyanakkor nemcsak a szűk négy évig fennálló császárság eseményeit veszi sorra: értelmezésében a mexikói "kaland" - amelyet a legtöbben őrültségnek tartottak, Marx pedig egyenesen a világtörténelem egyik legszörnyűbb vállalkozásának nevezett - csupán része volt annak a gigászi küzdelemnek, amely az amerikai kontinens jövőjéért és a nyugati félteke uralmáért folyt az Ó- és az Újvilág között."Ha Miksa külsőleg megfelelt is a szerepének, serege igen távol esett azoktól a díszfelvonulásoktól, amelyek gyerekkorában annyira untatták őt. Katonái összességében inkább egy alaposan felfegyverzett tömeghez hasonlítottak, mint egy fegyelmezett zászlóaljhoz; nem léptek egyszerre, az ágyúik messze mögöttük cammogtak, és ahogyan ez szokás volt, nők és gyerekek követték őket még távolabbról. Sokan, akik csak hat hete kerültek ide kényszersorozás révén, még mindig azokat a rongyos ruhákat viselték, amelyekben összefogdosták őket. Az egyenruhák, ha voltak egyáltalán, ritkán érdemelték ki az egyenruha elnevezést: igen nagy változatosságot mutattak attól függően, hogy viselőik éppen mit találtak és mi tetszett nekik."

Láng Henrik 1827-ben született Aszódon, egy Türingiából betelepedett tímár fiaként. Tanulmányait Petőfi iskolatársaként ugyanitt folytatta. 1842-ig tanult, majd apja mellett tímárként dolgozott. A szabadságharc idején tüzérként szolgált. A bukás után a császári hadseregbe sorozás elől Bukarestbe szökött. Innen indult keleti útjára, melynek során eljutott Konstantinápolyba, Rodoszra, Jeruzsálembe, Betlehembe és az egyiptomi Alexandriába. 1853–1858 között Párizsban tartózkodott. Ezután hazatért, s úgy tűnt, hogy gyökeret ver Aszódon. A postamesterség azonban nem biztosított számára kellő megélhetést, így kivándorolt Amerikába. A polgárháború kezdetéig nagyrészt Brooklynban élt és New Yorkban dolgozott. Az Egyesült Államok jelentette számára az ideális államot, ahol a törvények valóban a nép szabadságát, boldogulását és jólétét szolgálják, s amikor ezt veszélyben forogni látta, kész volt fegyverrel is védelmére kelni. 1861-ben belépett 48. New York-i gyalogezredbe, melynek kötelékében részt vett a Pulaski erőd és Charleston ostromában, majd – már őrmesterként – az olustee-i csatában megsebesült és fogságba esett. Rabsága alatt megjárta a déliek hírhedt fogolytáborait: Andersonville-t és Millent. Szabadulása után újra csatlakozott ezredéhez, ahol századossá léptették elő. A háború után visszatért a civil életbe, s tíz éven át New York-i gyárak vezetője volt. 1875-ben jött haza Budapestre, ahol nyelvtanárként és postamesterként dolgozott 1907-ben bekövetkezett haláláig. Az itt közölt írásaikban megelevenedik a 19. század közepének színes, mozgalmas, ám éles kontrasztokat mutató világa. A szövegek olvasása által bepillantást nyerhetünk a török rabszolgapiac életébe és a rabszolgaság felszámolását is célul tűző amerikai polgárháború eseményeibe. Láthatjuk a szentföldi arabok szegényes kunyhóit és Párizs előkelő mulatóját, a konstantinápolyi kézművesek műhelyeit és a nagy New York-i gyárakat, a vallási fanatizmust keleten és a szekularizáció eredményeit nyugaton, a felszínen legalábbis békésnek mutatkozó társadalmi együttélést a Szentföldön és az ír bevándorlók által Amerikába importált felekezeti konfliktus megnyilvánulásait. Mindezt egy olyan, több nyelven beszélő, tájékozott és tapasztalt utazó lencséjén át, aki még a reménytelennek látszó helyzetekben is optimista, törekvő és előítélet-mentes.

Albert Schweitzer önéletrajzi írásainak gyűjteménye olyan alapmű, melyben a nagy humanista gondolkodó sajátos, egyedi módon tárja elénk életének fontos eseményeit. Egyben áll ásfoglalás és bensőséges hitvallás a szeretetről, az élet értelméről és annak legfontosabb kérdéseiről. A német származású Nobel-békedíjas orvos világnézete az élet tiszteletén alapult, mely a legmagasabb rendű alapelv volt számára. Schweitzer azzal vívta ki a tiszteletet, hogy átültette a gyakorlatba azt az elméletét, mely szerint az élet tisztelete oda vezeti az egyes egyént, hogy életét minden élő teremtmény szolgálatának szentelje. „Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét épp úgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek.”(Albert Schweitzer)

A huszadik századi történelem legendás alakja, M. K. Gandhi önéletrajza különleges és gyönyörű írás, kultúránk valódi gyöngyszeme. Gandhi a szegények pártfogója, India függetlenségét kiharcoló politikus, és a vallásosságot a gyakorlatba átültető nagy tanító. Önéletrajzával egy olyan művet hagyott az utókorra, mely egyszerre leleplező, kíméletlenül őszinte és az élet minden fontos kérdését érintő emelkedett írás. Kötelező olvasmány minden önmagát és a világot megismerni vágyó ember számára.

Káli-Rozmis Barbarát gyerekkora óta érdekli az arisztokrácia világa, különösen Erzsébet királyné és családja élete, amelyet több, mint másfél évtizede kutat. 2015 tavaszától publikál írásokat vele kapcsolatban, 2018-tól magyar és angol nyelvű nyilvános és zártkörű előadásokat tart a királyi családról. YouTube csatornáján érdekes és hiteles történeteket oszt meg a közönséggel. 2021-ben jelent meg első könyve Erzsébet királyné és a magyarok címmel, amely az olvasói szavazatok alapján elnyerte "Az Év Könyve 2022" díjat a történelmi tényirodalom kategóriában."Ez a két kötet különösen nagy jelentőséggel bír a mai furcsa korban, amikor divattá vált a valós tények elferdítése és a kultuszrombolás" - így ajánlja az olvasóknak Káli-Rozmis Barbara könyveit a Habsburg család magyar ágához kötődő gróf Seremetyeff-Papp János restaurátorművész.Fontos ez a gondolat, mert a szerző második könyvétől sem azt kell várnunk, hogy a közelmúltban bemutatott két Sisi-filmhez hasonlóan meghökkentően új színben, afféle korát megelőző feministának ábrázolja Erzsébet királynét.Káli-Rozmis Barbara nem hökkent meg, hanem igyekszik a lehető leghitelesebben bemutatni könyvének hősét - de közben mégis azt érezzük, hogy a "valóság" (már amennyire rekonstruálható) gyakran lebilincselőbb és izgalmasabb a filmeknél.Sisi, ahogy ebből a könyvből megismerjük, alapvetően magányos és elkeseredett ember, aki nehezen vagy egyáltalán nem tud és nem is akar megfelelni az arisztokrata körök elvárásainak. Mértéktartónak kellene lennie, de ő nem ismer mértéket, ahogy egyik udvarhölgye írta, "ellenszenvében és rokonszenvében, hitében, bizalmában és gyanakvásában és környezete iránt érzett félénkségében sem".Leginkább ezekről a kiélt vagy mélyen elrejtett - ám Sisi verseiből és leveleiből mégis előtűnő - szenvedélyekről szól ez a könyv. Egy különleges, érzékeny, tehetséges, gyönyörű, hiú, szorongó nő életéről; meg azok különféle szenvedélyeiről is, akik családi és baráti körében közel álltak hozzá.S bár a könyv épp csak érintőlegesen szól a kor politikai folyamatairól, megjelennek benne a "boldog békeidőknek" aztán oly tragikusan véget vető erőszak előjelei is. Ez foglalja keretbe a történetet. Káli-Rozmis Barbara azt is megmutatja, hogy a régi rend - melynek merev szabályai Sisit olyannyira meggyötörték - nem volt fenntartható, hiszen az élet alapja a változás...Erzsébet maga is bevallotta, hogy nem kapott a pozíciójához megfelelő nevelést: Engem... bizonyosan nem császárnénak neveltek, tudom, hogy neveltetésem sok kívánnivalót hagy maga után - Isten a tudója, hogy mégsem tettem soha semmi rosszat, pedig lett volna alkalmam. Szerettek volna elválasztani a császártól. Az intrikus bécsi udvarban valóban nagyon sokan akarták megtörni az uralkodóra gyakorolt befolyását. Ez azonban nem sikerült. A császár az utolsó lélegzetéig szerette hitvesét, és minden különbözőségük ellenére meg volt győződve róla, hogy senki más nem illik hozzá annyira, mint Sisi.

„Az ember néha belép egy kapun, és nem is sejti, hogy mindent maga mögött hagy; kifelé már csak egy új világba vezet az út” – írja könyve elején a hazánkban élő neves újságíró, Boris Kálnoky. Pontosan így történt ez az ő esetében is, mikor a rendszerváltás idején ellátogatott családja régi erdélyi birtokára, és ezzel élete új fordulatot vett. A kőröspataki gyökerű nemesi família, a Kálnokyak históriája végigkíséri a letűnt századok erdélyi, illetve osztrák–magyar történelmét. Ha a család tagjai nem tartoztak is mindig az események fő formálói közé, katonaként, politikusként többnyire ott voltak hazánk múltjának főbb fordulópontjainál, háborúinál. A forgatagos 20. század azonban sok más honfitársunkéhoz hasonlóan ezt a családot is szétzilálta, s tagjait arra kényszerítette, hogy életüket gyökereiktől távol folytassák. Múltjuk azonban búvópatakként tovább kísérte őket, erdélyi látogatásakor pedig maga a szerző is rácsodálkozott ősei gazdag örökségére. Ezért döntött úgy: a múltnak kútjába leereszkedve fölfedezi családja sokfelé ágazó történetét, hogy ezáltal jobban megérthesse magát, saját útját, génjeiben tovább élő örökségét is. Szellemi felfedezőútjából született e lebilincselő történet, mely egyszerre szól a hazakeresésről, a viharos közép-európai történelemben helytállni próbáló férfiakról és a hajdanvolt idők utáni nosztalgikus vágyódásról.   BORIS KÁLNOKY egy székely apa és egy sziléziai német anya gyermekeként 1961-ben Németországban látta meg a napvilágot. Gyermekkorát négy különböző országban töltötte, végül 1986-ban Hamburgban elvégezte a politológia szakot, és csatlakozott a Die Welt szerkesztőségéhez. 1989-ben, a rendszerváltozás idején kezdett Közép-Kelet-Európáról cikkezni, majd 1993-ban Budapestre jött, és előbb szabadúszóként, utána pedig korábbi lapja helyi munkatársaként dolgozott tovább. 2004-től törökországi és közel-keleti tudósítóként folytatta karrierjét, ám 2013-ban visszatért Magyarországra. 2015-től újra szabadúszó, több német nyelvű orgánum számára tudósít a helyi eseményekről. Oktatóként ő vezeti a Mathias Corvinus Collegium médiaiskoláját. 

Jeho jméno nenajdete v žádném z dobových dokumentů, dopisů, novinových výstřižků, časopiseckých článků ani knižních svazků pojednávajících o dobývání a osidlování Divokého západu. Přestože byl jeden čas mezkařem a zvědem generála George Armstronga Custera, nesetkáte se s ním ani na jednom seznamu, soupisu, výkazu nebo mzdovém výměru americké armády, která o někdejší výsostná území původního severoamerického indiánského obyvatelstva sváděla tuhé boje s kmeny Arapahů, Čejenů, Lakotů a dalšími. Přesto se Jack Crabb, indiánským jménem Malý velký muž, stal přímým účastníkem důležitých bitev a osobně až důvěrně poznal nejen generála Custera, ale i legendárního pistolníka Divokého Billa a jeho přítelkyni Calamity Jane, Wyatta Earpa a další ikonické postavy Západu. Syn bílých rodičů, v dětství unesený a vychovaný Čejeny v duchu indiánské moudrosti, stál podobně jako Forrest Gump u všech zvratů a zlomů utvářejících moderní dějiny Severní Ameriky. Střídavě žil mezi indiány a bílými, několikrát se oženil, zplodil několik dětí, přežil krvavý masakr indiánů v bitvě u Washity i vítěznou odvetu u Little Bighornu. Byl lovcem bizonů, hazardním hráčem i zlatokopem a také další jeho dobrodružství by vydala na několik životů. On sám o nich vypráví „jak mu zobák narost“, tedy jazykem hovorovým, lehce, svižně, poutavě a s vtipnou nadsázkou. Jeho pohled na historii Divokého západu přečtete jedním dechem a o indiánech se toho dozvíte víc než ze všech mayovek dohromady. Podle Bergerovy knihy natočil režisér Arthur Penn v roce 1970 úspěšný stejnojmenný western, v němž v hlavní roli exceluje Dustin Hoffman.

Ve čtvrtém a závěrečném díle pamětí Otakar Husák popisuje druhou polovinu svého působení na pozici ministra národní obrany. Blíže představuje spolupráci s francouzskou vojenskou misí, zejména se ale věnuje své politické práci v úřadu a věčnému boji za rozvoj kvalitní armády mladého státu, který probíhal například v branných výborech. Rozsáhlá část je věnována „sedmé velmoci“ – tisku a jeho článkům o vojsku, vojácích i autorovi samotném. Následně přibližuje svůj konec v politice i armádě a vzpomínky uzavírá krátkým popisem svého života ve dvacátých letech 20. století. I proto je tento díl doplněn autorovým životopisem, který zachycuje jeho následné, opět často velice dramatické osudy, včetně období věznění v německých koncentračních táborech za druhé světové války. Vše doplňuje velké množství dobových fotografií a dokumentů.