Najnovšie - Biografie - Životopisy strana 80 z 87

Paměti architekta Jana Sokola (1904–1987) osvětlují dlouhou cestu za smyslem života, práce a víry. Volba architektury vymezila prostor ke studiu i tvoření, doba někdy pomáhala, jindy stavěla těžké překážky. O minulém pro přítomné a budoucí píše autor v první části knihy. Druhá část, Moje plány, shromáždila architektovo dílo, vycházející z koncepcí zakotvených historicky, technicky i umělecky. Ideje a plány se ale často nedaly realizovat jinde než na pracovním stole. Tam přesto i drobné úkoly nalézaly váhu symbolu, v hledání přinášely pevnou oporu reality.

Kniha Juraja Kušnierika Hudba Ostrova je veľkým vyznaním lásky - k Islandu, k jeho ľuďom a jeho muzike. Sčasti cestopis, sčasti osobný denník, sčasti hudobné dejiny - nesprostredkované, zažité na vlastnej koži. Stretnutia s umelcami, prechádzky po zaujímavých miestach a zoznámenie sa s niečím, čo v našich zemepisných šírkach celkom chýba - prajnosťou jedného človeka voči druhému. To je až fascinujúce. Kto sa chystá na Island, najmä do jeho metropoly, alebo fandí islandskej hudbe, určite by nemal Jurajovu knižku obísť. A kto ani náhodou nemal v pláne cestovať na Island, po Hudbe Ostrova po tom určite zatúži.

Autorka zaznamenala „dědova vyprávění“. Paměť rodu je především pamětí jazyka. Jazyk předků autorka v dalších textech proměňuje ve vlastní výpověď.

Spisovatelka a překladatelka Heda Kaufmannová (1905–1981) pocházela z pražské židovské sekularizované rodiny. Po nacistické okupaci se zapojila do odboje. Od roku 1942, kdy odmítla nastoupit do transportu, žila v ilegalitě. Z celé její česko-německé židovské rodiny zahynuli téměř všichni v nacistických koncentračních táborech. V sedmi vzpomínkových kapitolách se obrací do vlastní rodiny a k nejranějším etapám svého života. Ve svých textech postupně mapuje své rodové kořeny, ohledává a komponuje zasuté střípky s utkvělými detaily o příbuzných, jejich povahových rysech a vzorech chování. Vzpomínky, jež se vážou k průběhu běžného rodinného života, práce i volného času, zpřítomňují hluboce zažitou blízkost a důvěru. Stejně plasticky působí i kapitoly věnované školní docházce do obecné a měšťanské školy a později dívčího lycea, spolužačkám a pedagogům. Humor a ironie jsou výrazným stylovým znakem jejího literárního projevu. Do dnešní doby tato kniha přináší kromě jiného zprávu o zázemí ženy, která se mnohokrát osvědčila svou statečností a odhodláním vzdorovat nepříznivým životním okolnostem.

Spomienky na detstvo, dievčenské sny a túžby, stratu dvoch detí a manžela. Tvrdý, ale prostý a statočný život prežitý v oddanej práci slovenskému národu v autobiografii Eleny Maróthy Šoltésovej.

William J. Petersen nám ponúka osemnásť skutočných príbehov o manželstvách známych osobností cirkevných dejín. Aké manželstvá mali známi kresťania? Boli to výnimoční ľudia, ale boli aj ich manželstvá výnimočné? Akí manželia boli reformátori Martin Luther, Ján Kalvín, hudobník Johann Sebastian Bach, zakladateľ metodizmu John Wesley, misionár John Livingstone a iní? A čo evanjelisti ako Billy Graham, či D. L. Moody? Prečítajte si príbehy o šťastných, ale aj menej šťastných manželstvách známych osobností cirkevných dejín a súčasnosti. "... Je dobré a potrebné vidieť v nich (manželoch) smrteľníkov s nedostatkami a slabinami, aké má každý z nás. Je dobré vidieť Francisa Schaeffera, ako rozbíja kvetináč s brečtanom a Polly Newtonovú, ako si hryzie nechty, keď jej manžel večer mešká z práce. Rovnako je dobré dozvedieť sa, že sa Ruth Grahamová sťažuje, že si ju jej manžel, ako sa zdá, dostatočne neváži, alebo že Katie Lutherová zloží dvere na manželovej pracovne, aby sa dostala dnu, keď sa v nej on zamkne. Manželské problémy, ktorým čelíte vy, riešili aj oni. Mnohé zo spomínaných významných kresťanských osobností nemali ani zďaleka také fungujúce manželstvo, ako je to vaše."

V období, keď vznikala táto kniha, som prechádzala najťažším, ale najtvorivejším obdobím života. Osud, ktorý ma zanechal ako najlepší verný kamarát a ja som si myslela, že prichádza koniec, bol nespravodlivý. Keď som už nemohla ísť po vyšliapanej ceste, pretože moja trasa nečakane nabrala iný smer, som si myslela, že to nevydržím. A vtedy sa stalo čosi neuveriteľné. Môj osud akoby nabral druhý dych a odlietal so mnou do nebeských výšin, a tým mi dovolil uzrieť krajinu snov, ktorú som doteraz vidieť nedokázala. Knižka je písaná v pote mojich sĺz. Je venovaná jedinému človeku, ktorý už žiaľ, dnes medzi nami nemôže byť. Snažila som sa odovzdať odkaz toho najväčšieho nekorunovaného kráľa, kráľa popu, odkaz Michaela Jacksona.

A több mint 700 000 példányban eladott könyv Ernest Hemingway és első felesége, Hadley Richardson szívszorító szerelmének története. Hadley halk szavú, huszonnyolc éves nő, aki már-már lemond arról, hogy valaha is szerelmes és boldog lehet, amikor 1920-ban Chicagóban megismerkedik Ernest Hemingwayjel. Rabul ejti a jóképű fiatal férfi lobbanékony természete és szenvedélyes vágya, hogy íróvá váljon. A rövid udvarlást és a gyors házasságkötést követően hajóra szállnak Párizs felé, és hamarosan az ott élő amerikaiak - köztük Gertrude Stein, Ezra Pound, F. Scott és Zelda Fitzgerald - színes és szeszélyes társaságának ünnepelt párja lesz belőlük. A kávéházak szabados erkölcsű világa azonban ellentétben áll a család és a monogámia hagyományos értékeivel. Hadley féltékenységgel és önbizalomhiánnyal viaskodik, Ernest pedig ígéretes írói karrierjének elindításán fáradozik. Párizs tele van csábítással, és a házaspárnak szembesülnie kell a veszéllyel: Hemingway árulása az irodalomtörténet egyik legszebb szerelmének végét jelentheti. "Milyen hihetetlenül naivak voltunk mindketten azon az estén. Szorosan kapaszkodtunk egymásba, betarthatatlan ígéreteket tettünk, amelyeket nem lett volna szabad hangosan kimondanunk. Néha ilyen a szerelem. Már akkor jobban szerettem őt, mint addigi életem során bárkit vagy bármit. Tudtam, hogy feltétlen szüksége van rám, és azt akartam, hogy ez örökké így legyen." A könyvhöz készült ajánló füzetet itt letöltheti: A párizsi feleség - részlet

A magyar származású amerikai újságíró Kati Marton új könyve műfaja szerint memoár, angol alcíme szerint ,,love story", valójában szerelmi vallomás, szerelmeinek története. Fordulatokban gazdag életének szinte minden fontos eseménye Párizshoz kötődik: itt járt egyetemre 1968-ban, itt szövődött romantikus kapcsolata első nagy szerelmével, gyermekei apjával, Peter Jenningsszel, a közismert amerikai tévés újságíróval, válása után itt alakult barátsága mély és tartós szerelemmé későbbi férjével, Richard Holbrooke amerikai diplomatával. Holbrooke halála után ebben a számára egyszerre idegen és varázslatosan otthonos városban küzd a veszteség fájdalmával és keresi a veszteség utáni élet lehetőségét. Regényszerűen izgalmas könyve megejtően személyes korrajz, a ma már történelminek minősülő események sűrűjében élő újságíró, író és diplomatafeleség hiteles „tudósítása" diáklázadásról, háborúkról, ismert és kevésbé ismert közszereplőkről, a világpolitika hétköznapjairól.Fordította: Csáki Judit

Sas István (reklámfilmrendező) és felesége Irén: Anikó született intelligens. Ez a képesség és tapintat nem tanulható, otthonról hozta. Sokszor előfordult már társaságban is, hogy hallgat és figyel. Beszélgetéseknél nem hangoztatja szellemi fölényét, mert nem akar más rovására villogni. Sok mindent látott, tapasztalt utazásai során. Olyan, aki itta az élményeket, nem csoda, ha kitágult a horizontja.Sütő Enikő (ügyvéd, modell): Ahogy az évek múlnak, ő nemhogy nem "romlik", hanem szépül, nemesedik, de nemcsak külsőre, hanem lélekben is. Ez árulkodik magáról az emberről, hisz a test a lélek temploma. Lelkiállapotunk egy bizonyos életkor után különösen látványosan mutatja testünkön, mit raktároztunk el a lelkünkben. Van-e tartásunk, feszességünk, odafigyelünk-e a lényegre stb.

?Jack London oly érzékletesen ábrázolja a kocsmák közösség(de)formáló világát, oly plasztikusan mutatja be az alkohol személyiség(le)építõ hatásait, oly kézzelfoghatóan festi le saját testi és lelki kínjainak gyönyöreit, oly pátosszal értekezik a zsugorodó alkotói elme alkohol általi fõnix-szárnyalásáról, oly mértékû odaadással magasztalja az alkoholizmus mindent felperzselõ fenséges fertõjét, oly kívánatossá teszi az élet nevû halálos betegség éber nirvánában való átvegetálását, hogy az olvasó a végére kedvet kap mindezt a szörnyûséget saját irhájának mentése érdekében azonnal kipróbálni?? Hagymásy András kocsmográfus, a Prágai kocsmakalauz címû könyv szerzõje

Önéletrajzi írások, naplójegyzetek, feljegyzések, vallomás nagyszülőkről, szülőkről, gyerekkorról, és mindarról, amiből a Havas, mint életmű megszületett, és persze a betegségről és a műtétről. Történetek Havas Henrik szókimondó, olykor megbotránkoztató, de mindig őszinte modorában. Mielőtt a történetek olvasásába kezdett volna, az olvasó azt gondolja, hogy ezt a pasast én ismerem. Kérdés, hogy, amikor a könyv végére ér, még mindig ugyan azt az embert ismeri-e ugyan az az olvasó?

A sajátos hangvételű, akár életrajzi regényként is olvasható könyvben a szerző nem csak a heves szerelmi vágytól lázas költő képzelt és valódi nőkapcsolatait tárta föl, hanem annak a mélyrétegű vonzalomnak az eredetét kutatta, amely az asszonyi törődésre szomjazó József Attilát gyermekkorától kezdve utolsó lélegzetvételéig jellemezte. Azoknak a – társadalmi hovatartozásuktól függetlenül segítő – asszonyoknak a portréit rajzolta meg, akik az idejekorán elvesztett, gondoskodó édesanya „helyetteseiként” mély empátiával, önérzetsegítő lelki bátorítással és olykor anyagi támogatással is hozzájárultak a ritka költői tehetség kibontakoztatásához, s minden jó szándékuk ellenére a tragikus sorsához is. Ezek az asszonyok valamennyien a sorsát szövögető párkákra emlékeztetnek, akik szinte kézről kézre adogatták egymásnak védencüket, de csak ideig-óráig tudták boldoggá tenni.

Ez a könyv rendhagyó önéletrajz, amelyben a történethez hozzátartoznak a családi és közéleti fényképek, dokumentumok, családi levelezések.Ez a könyv „egy fel nem robbant csecsemő” életének krónikája, tükör, amelyben a szerző – aki maga is formálója az eseményeknek – az olvasót a 20. század néhány történelmi pillanatával is szembesíti. Önportré és „családregény” ez a könyv, a személyes történelem egy mozaikdarabja.A szerző vezérelve ma is az, ami egész pályáját végigkíséri: a türelmes megértés, a jó és rossz felmutatása. Könyve tisztelgés a pálya, valamint a pályatársak és kortársak életműve előtt, egyben kritikus fellépés azzal szemben, ami mellett másképpen elmenni neki nem lehet.Wisinger István sorsában az olvasó gyakran a saját élete fordulataira is ráismerhet, és Karinthy Frigyessel együtt üzenhetik a mindenkori utókornak:„Egy élet története egyben regénye is annak…”

El akarod olvasni ezt a könyvet. Mert nem akarod, hogy drogos legyen a fiad. Vagy éppen azért, mert függő a lányod. Mert iszonyúan vonz a mámor, vagy mert kegyetlenül taszít a cucc, mégis mindennap beadod magadnak. Vagy csupán tudni szeretnéd, megéri-e tisztának maradni. Győző egy bátor srác Nyírbátorból. Felkavaró őszinteséggel meséli el, mennyire szórakoztató és kalandos az út a pokolba. Kendermezőkön és mákföldeken vezet keresztül, egészen a halál küszöbéig. Visszafelé viszont annál gyötrelmesebb. Győzőt mára egy ország ismeri, de a tíz évig tartó zuhanását szinte senki. Illetve egy valaki mégis, az őt kijózanító Morpheus, aki nem más, mint Dr. Csernus Imre. Hány embert veszített el Győző, mire megtalálta önmagát és az édes életet? Ezt a könyvet el fogod olvasni. „A pokoljáráshoz tiszta lélek kell és naivitás, épp olyan, mint a fiatal Szabó Győzőnek volt. Ilyen pakkal lehet igazán hosszan haláltáncot járni. Győzőé egy példátlanul szép és fölemelő élettörténet, mely nem a karrierről, hanem az esélyről, a reményről, a mélységről szól. Vannak jelei a lélek mögül." - Grecsó Krisztián „Büszke vagyok Győzőre, hogy meg merte írni azt, amivel manapság mindenkinek szembe kell néznie. Aki drogos, akinek ismerőse, barátja drogozik, akinek gyereke lesz vagy nő fel éppen, és annak is, aki úgy tudja, semmi köze ehhez az ügyhöz. A drog itt van körülöttünk, itt van bennünk. Győző kiírta magából. Le a kalappal, tesó." - Hajós András

A legnagyobb magyar hegymászó emlékére. Ahogy Erőss Zsolt élete, úgy életrajzi könyve sem szokványos. A történetekből megismerhetjük a hegymászó kalandjait Erdélytől a Himalájáig, az első sziklamászástól a tragédiával végződő legutolsó expedícióig. Az alpinizmus mellett feltárulnak előttünk Ázsia, Afrika és Dél-Amerika egzotikus vidékei, amelyek évtizedek alatt Erőss Zsolt második otthonává váltak. A könyv azonban akkor is lenyűgöző lenne, ha főszereplője ki sem lépett volna a kertjéből. Nem csak azt meséli el, hogyan hódította meg első magyarként a világ legmagasabb csúcsát, hanem azt is, miért nem esett kétségbe egyik lábának elvesztése után, és miért volt egyértelmű számára, hogy folytatnia kell a hegymászást. A neves alpinista kalandjait, életét olyan bölcs eltökéltség hajtotta, amely ötleteket adhat számunkra is, hogyan váltsuk valóra vágyainkat a Föld egy távoli pontján, vagy akár egészen közel. A regényes életrajz írója, Földes András amellett, hogy Erőss Zsolt barátja volt, hegymászó is. Elkísérte őt néhány expedíciójára, hogy belülről mutathassa meg ezt a félelmetes, ugyanakkor lenyűgöző világot. „Ez a derű, ez a megható és naiv elhivatottság volt az, ami népszerűvé tette jóval a hegymászók körein túl is. Megdöbbentem, amikor láttam, a városban járva nemcsak fiatalok, sportemberek ismerik fel, hanem idős asszonyok, öregurak is szorongatják a kezét. Sorsa már nem a hegyekről szólt, hanem arról, hogy mindig van tovább, hogy érdemes küzdeni, hogy van remény. És mindezt hitelesebben közvetítette, mint egy délutáni szappanopera. Nem manír volt csendessége, és hogy közvetlenül, türelmesen viszonyult barátaihoz, hegymászótanítványaihoz, majd később rajongóihoz is. Előadásait ezrek látogatták, mert szavaiból nem saját nagyszerűségének tudata sugárzott, hanem a szeretet az iránt, aminek él. Nem gondolta, hogy valaha tett volna bármit, amivel a többiek fölé kerekedett. Egyszerűen csak élt. Tudta azt is, hogy az élethez hozzátartozik a halál, ezzel lesz kerek a történet. Így most csak annyi történt, hogy Erőss Zsolt teljessé tette életét, felmászott a hegyek közé, és tovább emelkedett a szokásosnál." - Földes András

Amikor a tálibok elfoglalták a Szvát-völgyet, egy kislány kiállt saját jogaiért. Malala Juszufzai nem tűrte, hogy el akarják némítani, és harcba szállt azért, hogy tanulhasson. 2012. október 9-én mindezért kis híján az életével fizetett. Ezen a napon Malala épp az iskolából hazafelé tartott, amikor megtámadták és közvetlen közelről fejbe lőtték. Nem sokan bíztak felépülésében. Malala mégis talpra állt. Csodával határos gyógyulása a távoli Pakisztán egy eldugott részéből az ENSZ New York i székházáig repítette. Így vált tizenhat évesen világszerte az erőszakmentes tiltakozás példaképévé, és ő lett a valaha élt legfiatalabb hős, akit Nobel-békedíjra jelöltek. Az Én vagyok Malala nem csupán egy magával ragadó történet a családról, melynek életét felforgatta a terrorizmus, hanem megható példázat a szülők rendíthetetlen szeretetéről egy olyan kultúrában, ahol csak a fiúkat veszik emberszámba. Ez a könyv megmutatja, hogy egyetlen ember is elég ahhoz, hogy jobbá tegye a világot.

Reprezentatívna publikácia Pocta Pavlovi Dobšinskému k 180. výročiu narodenia Pavla Dobšinského a 150. výročiu slovenských povestí, ktorá vychádza v edícii Signum. Svoje názory na Dobšinského život a dielo vyjadrujú popredné osobnosti slovenského literárneho života (M. Rúfus, O. Sliacky, V. Mináč, D. Podracká, Ľ. Feldek, P. Glocko, Š. Moravčík a iní). Knihu zostavil O. Sliacky.

Uplynulo desať rokov od vydania kníh Jula Satinského "Chlapci z Dunajskej ulice" a "Polstoročie s Bratislavou". Aj keď Dunajská ulica bola stredom jeho vesmíru, príbehy a spomienky už dávno prekročili hranice Bratislavy, mnohé zľudoveli a stali sa súčasťou našich spomienok na naše dejiny – často prifabulované, možno aj skreslené. Veď sám autor vyhlasoval, že najmenej štyridsať precent z toho čo píše nie je pravda. Keď sa povie Chlapci..., málokto si už dnes spomenie na knihu Ferenca Molnára Chlapci z Pavlovskej ulice, ktorej názov Satinský parafrázoval. V našich zemepisných šírkach to navždy budú Chlapci z Dunajskej. Polstoročie s Bratislavou evokuje dnes skôr päťdesiat rokov slovenského života. Toľko k novému názvu "Chlapci z Dunajskej – Polstoročie", tohto 2. vydania takmer denníkových záznamov Jula Satinského, v novej úprave s fotografiami z rodinného albumu, ktoré aj po rokoch sľubujú výborné čítanie a dobrú zábavu. DESATORO O JULOVI SATINSKOM: <i>1. Julo bol jedným z najtolerantnejších katolíkov miništrantov, akých som poznal. 2. Bol fabulátorom par excellence. (Ako veľký ctiteľ Alexandra Dumasa by určite ocenil toto slovné spojenie.) 3. Hoci rád fabuloval, nikdy nevypustil z úst niečo, čo by sa priečilo jeho presvedčeniu. 4. Nikdy nebedákal. 5. Bol vtipný tak prirodzene, ako keď z oblohy padá dážď. 6. Bol ozajstný Človák. 7. Keď jedol, vychutnával jedlo. Keď spal, vychutnával spánok. Keď čítal, vychutnával knihu. Bol gurmán v najširšom slova zmysle. Chvíľu ste sa naňho dívali a dostali ste chuť žiť. 8. V Soirée hovoril: „A vtedy sem si uvedomil, jaké je to umení mocné. Že nepoučuje, neusmernuje, len tak jemne človeka pinkne.“ A takto sa Julo správal nielen v umení, ale aj v živote. 9. Aj preto bol výborným otcom. 10. Jula som mal pred očami, keď som napísal: „Žite tak, aby sa vo vašom živote dobre cítili iní.“</i> Tomáš Janovic