Najnovšie - Biografie - Životopisy strana 81 z 87

Uplynulo desať rokov od vydania kníh Jula Satinského "Chlapci z Dunajskej ulice" a "Polstoročie s Bratislavou". Aj keď Dunajská ulica bola stredom jeho vesmíru, príbehy a spomienky už dávno prekročili hranice Bratislavy, mnohé zľudoveli a stali sa súčasťou našich spomienok na naše dejiny – často prifabulované, možno aj skreslené. Veď sám autor vyhlasoval, že najmenej štyridsať precent z toho čo píše nie je pravda. Keď sa povie Chlapci..., málokto si už dnes spomenie na knihu Ferenca Molnára Chlapci z Pavlovskej ulice, ktorej názov Satinský parafrázoval. V našich zemepisných šírkach to navždy budú Chlapci z Dunajskej. Polstoročie s Bratislavou evokuje dnes skôr päťdesiat rokov slovenského života. Toľko k novému názvu "Chlapci z Dunajskej – Polstoročie", tohto 2. vydania takmer denníkových záznamov Jula Satinského, v novej úprave s fotografiami z rodinného albumu, ktoré aj po rokoch sľubujú výborné čítanie a dobrú zábavu. DESATORO O JULOVI SATINSKOM: <i>1. Julo bol jedným z najtolerantnejších katolíkov miništrantov, akých som poznal. 2. Bol fabulátorom par excellence. (Ako veľký ctiteľ Alexandra Dumasa by určite ocenil toto slovné spojenie.) 3. Hoci rád fabuloval, nikdy nevypustil z úst niečo, čo by sa priečilo jeho presvedčeniu. 4. Nikdy nebedákal. 5. Bol vtipný tak prirodzene, ako keď z oblohy padá dážď. 6. Bol ozajstný Človák. 7. Keď jedol, vychutnával jedlo. Keď spal, vychutnával spánok. Keď čítal, vychutnával knihu. Bol gurmán v najširšom slova zmysle. Chvíľu ste sa naňho dívali a dostali ste chuť žiť. 8. V Soirée hovoril: „A vtedy sem si uvedomil, jaké je to umení mocné. Že nepoučuje, neusmernuje, len tak jemne človeka pinkne.“ A takto sa Julo správal nielen v umení, ale aj v živote. 9. Aj preto bol výborným otcom. 10. Jula som mal pred očami, keď som napísal: „Žite tak, aby sa vo vašom živote dobre cítili iní.“</i> Tomáš Janovic

Nem született forradalmárnak, még lázadónak sem. Színésznek született, akit azonban éppen akkor nem engedtek játszani, amikor a legfontosabb lett volna... Józan volt ez orült világban. S ha mégis orültnek látták ellenzoi, és betegnek az ot valóban féltok, csak annyira volt betegnek mondható, amennyire Hamlet királyfi, aki a szellem kituzte célja érdekében játszotta a bolondot a királyi udvarban.

Sok szempontból különleges könyvet tart most kezében a kedves Olvasó. A könyv olvasása során megismerjük Bujtor Istvánt, az embert, és Bujtor Istvánt, a színész-rendezot is. Sokrétu és jelentos személyiség volt Bujtor István. Külön mutatjuk be a színész filmes és színházi karrierjét, amelyekbol kiderül, Bujtor milyen jelentos ívu muvészi karriert futott be élete során. Az interjúkban megszólalnak a legközelebbi hozzátartozók, közeli barátok, kollégák ? Bujtor Judit, Bujtor Balázs, Frenreisz Károly, Bartha Ferenc, Németh Miklós, Kern András, Gór Nagy Mária, Gulyás Buda, Eperjes Károly, Szulák Andrea és Sáfár Anikó ?, sot a színész maga is egy régebbi interjú erejéig. Egyetlen megjelent önéletrajzi írása is megtalálható a könyvben Ezt megcsíptük Oszi.!? címmel. A bevezetot Bujtor Anna, Bujtor István leánya írta, nagyon személyes és megható hangvételben.

Mándy Iván a 20. századi magyar prózairodalom mára klasszikusává vált alakja, a próza- és drámaírás nagymestere. Népszerű novellái és regényei mellett ifjúságnak szánt írások és dramaturgiai munkájának köszönhetően számos hangjáték is gazdagítja életművét.

„Miért írtam visszaemlékezést? – teszi fel magának a kérdést a neves színésznő. – Azért, mert anya ott van mindenütt, mert a szavaival akarta egyben tartani a családot, mert évtizedekbe telt, mire megértettem, mennyire összetett jellem, mert nem akartam, hogy eltűnjön, de így történt.” Diane Keaton, akinek nem ez az első megjelent könyve, tehát az eltűnt idő nyomába ered, ezt akarja újraélni, újra elevenné tenni, és főként, megérteni. Írása ezért nem magamutogatás, önreklám, netán önigazolás, hanem önismereti gyakorlat. Egy olyan embertől, aki kívül-belül ismeri önmagát.

„A provokátor” önéletírás. Moore huszonnégy tiszteletlen, humoros és különös történetet gyűjtött egybe saját ifjúságáról. Az egyik pillanatban tizenegy éves kisfiú, aki eltéved a Szenátusban, és találkozik Bobby Kennedyvel, a következőben pedig a bitburgi temetőben néz szembe az elképedt és zavarodott Ronald Reagannel. Majd egy nap nassolnivalóért indul, közben főszereplője lesz a botránynak, amely hozzájárult ahhoz, hogy egész Amerikában felszámolják a magánklubokban dívó faji diszkriminációt. Tizennyolc évesen ő a megye legfiatalabb választott tisztviselője, 2003-ban pedig az Oscar-gála színpadán az amerikai elnököt bíráló mondataival döbbenti meg a világot. Michael Moore élete izgalmas, botrányos és humoros, akárcsak filmjei.

A regény kivételes tehetségű főhőséről nem lehet biztosan tudni, hogy apja is cigány volt-e, vagy egy Taszáron szolgáló amerikai, fekete katona. Ő maga sem tudja, elbizonytalanodik, kétségeit a környezete is csak megerősíti. Apja felkutatására indul, a nyomok Svédországba és Amerikába vezetnek.Kijutni azonban csak nyelvtudással, ösztöndíjjal lehet. Jordán Jordán, azaz Dzsorden erre hajt, ebben gimnazista osztálytársa, barátnője van a segítségére, aki – természetes ez? – gyereket vár. Megoldódik? Hogyan oldódik meg a helyzetük? Kettejük magánéleti válsága-e, ami velük történik, csak a fiúé, vagy csak a lányé? Horváth Péter regénye (ki)talált történet, a valósághoz való minden esetleges hasonlóság a véletlen műve.

"Ez a könyv egy új fejezet hosszú és változatos életemben. Első ízben fogalmaztam meg Mihancsik Zsófia kérdéseire gondolataimat, emlékeimet és benyomásaimat nem angolul vagy németül, hanem anyanyelvemen. Először fordul elő, hogy egy könyvemet elsőként magyarul adják ki, és utána fordítják le idegen nyelvre. Eddig mindig fordítva történt.A cím – Három élet – tükrözi életem három különböző szakaszának érdekes, és az olvasóknak talán eddig ismeretlen részleteit is. Így a gyávaság és a félelem éveit 1957- ig Budapesten; négy évtized külföldi sikereit és új tapasztalatait, hibáit és tévedéseit; s végül új házasság nyomán az ingázást Bécs és Budapest között.Nem tudtam és nem akartam hazugságban élni, ezért hagytam el több mint ötvenöt éve a hazámat. És ezért utasítottam vissza egész életemben a rágalmakat és lepleztem le, ahol és ahogy csak tudtam, forrásaikat. A gonoszság és a butaság elleni harc mindig része volt általános publicisztikai tevékenységemnek, mely írásban, szóban és képben a nemzetközi közvélemény tájékoztatását szolgálta. Arthur Koestlertől Sebastian Haffnerig, Manès Sperbertől Fejtő Ferencig írtak emigráns szerzők hasonló tapasztalatokról. Műveik és memoárjaik maradtak számomra az iránytűk harmadik életemben is." – Paul Lendvai

Ki a fene ismeri Fischer Pistát? Kérdi a könyvkiadó vezetője. Megtanulva fischerül, tudom, hogy élete és dokumentumfilmes munkássága betakarja Erdélyt, Romániát, a Szovjetuniót utódállamostól, továbbá Németországot - ezeket a magyar szempontból elég fontos helyeket. Ráadásul Magyarországhoz is féltucatnyi film köti, élt itt kilenc évet - Anglia, India, Amerika, a dél-tengeri szigetvilág csak ráadás. Ahogy a szerencse is. Az enyém is, hogy összeakadtam vele 2009 őszén. Írja a szerzõ legújabb könyvéről.

Már életében legendák szövődtek Paganini, a nagy olasz hegedűművész és zeneszerző körül. Az a hír járta, hogy eladta a lelkét az ördögnek. Technikai tudását, bravúrjait egy földöntúli hatalommal magyarázták. Varázslatos játékával megigézte az embereket és meghódította a női szíveket, kóristalányét és hercegnőét egyaránt, noha rútságát az ördögéhez hasonlították. Tény, hogy különös lénye, furcsa szokásai, mesés vagyona, zsenialitása és szerelmi élete regénybe illő.

Tolnai legjobb műve A sötét világ című önéletrajza. A műfaj indokolja az indulatok líraiságát, a magyarázkodást. Magamagáról beszél, de úgy, hogy sok érdekeset mond el azokról az évtizedekről, amelyeknek nemcsak tanúja, hanem indulatos harcosa is volt.

Ez ?az izgalmas regény gróf Benyovszky Móricról (1741-1786) szól, talán a legkalandosabb életű magyar utazóról szól, aki rövid élete során négy világrész több országának történetébe írta be a nevét. Egészen fiatalon lépett katonai pályára, huszár lett. Apja halálakor örökösödési vitába keveredett, s Mária Terézia megfosztotta birtokaitól. Ezután került Lengyelországba, hősiesen vette ki részét a lengyelek oldalán az oroszokkal vívott háborúban. 1769-ben súlyosan megsebesülve orosz fogságba esett, Szibériába száműzték. A művelt Benyovszky hamar kivívta a helyi kormányzó bizalmát. Közben elkészítette Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és álattani leírását. 1771 tavaszán a fegyenctelepre száműzött cári tisztekkel felkelést szervezett, elfoglalt egy erődöt, a kikötőben horgonyzó hajókat, és kiáltványt szerkesztett. Ez az írásmű a későbbi oroszországi forradalmi mozgalmak manifesztumainak mintájául szolgált. Hajóval előbb a Bering-szigeteket érintette, majd a Mátyás-, Lőrinc-szigetek érintésével Amerika partjától délnek vette útját, eljut az Aleut-szigetekre, majd a Kurili-szigetek érintésével kikötött a japán szigeteken is. 1773-ban megtelepedett Madagaszkáron, ahol két erődöt is emelt támaszpontul, s 1774-ben megalapítja (a francia uralkodó tiszteletére) Louisbourg városát. Ebben az időben még az európaiak nem ismerték Madagaszkár belsejét. Három nagy expedíciót szervezett, a tapasztalatairól szóló beszámolók Madagaszkár megismerésének fontos részei. Benyovszky végül is kilépett a francia király szolgálatából, és a madagaszkári népet választotta, sőt írásba is foglalta a sziget népeinek szánt alkotmányt, melyet a törzsfőnökök elfogadtak…

1901-ben az akkor már Nagyváradon újságíróskodó Ady Endre kritikus hangú jegyzetet írt az úgynevezett kanonok sor épületeiben elzárkózó és ott dőzsölő katolikus papok életviteléről, életmódjáról, de valójában a klérus ellen. Az egyház, az egyház nevében, ezt követően őt beperelte. Több mint két év telt el, amikor is végrehajtható ítélet született, amely Adyt háromnapos elzárásra ítélte. Bevonult. Éttermek versengtek azért, hogy ellátását biztosítsák. Az irodalomtörténet és a mai krónikusok számára sokáig hozzáférhetetlen volt az a dokumentum, amely most titokzatos úton előkerült. Hála és köszönet Tóth János muzeológusnak és Péter I. Zoltán írónak, akik feldolgozták, újabb ismeretekkel egészítették ki a csaknem százéves, eltűntnek hitt dokumentumot.

Első ?írói megjelenése Pierre Lotinak (valódi neve: Julien Viaud) az 1879-es Aziyadé. A haditengerészet tisztjeként 26 éves korában került először kapcsolatba Törökországgal, s ez az élmény oly meghatározó volt, hogy szinte második hazájának tekintette. Az ifjú tengerész Szalonikiben találkozik Aziyadéval, a cserkesz lánnyal, aki egy török háremben él negyedmagával. Kapcsolatuk Isztambulban teljesedik ki, s a románc fél évnél is hosszabb ideje alatt Loti félig-meddig maga is törökké válik, a helybeliek viseletét hordja, Arif néven él a muzulmánok között, várva a titkos órákat, melyeket szerelmével tölthet. A kényszerű elválást sem érzi véglegesnek, de a valóságban csak 10 év múltán jut vissza az áhított vidékre, amikor kedvese már halott.Lotit Törökország iránti vonzalma egész életén át végigkísérte, hatszor járt földjén, magas körökben is ismeretséget szerzett; s minthogy az itteni viszonyokról később több művében is őszinte, pozitív képet festett, a törökök hálából az Aranyszarv-öböl fölötti parkot, ahol villája egykor állt, róla nevezték el.

Zágoni Mikes Kelemen, Körösi Csoma Sándor, Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós és Széchenyi István életrajzai kaptak helyet ebben a kötetben, nagy mese- és mondaírónk, Benedek Elek tolmácsolásában.

Misztótfalusiról már kortársai is tudták, hogy nem átlagos tehetség. Az utókor időnként újból és újból felkapta nevét. Az oly rettenetes XX. században ismét felfedezték Tótfalusit – Nicolaus Kist –, mikor is Harry Carter és Buday György kiderítette, hogy az úgynevezett holland antikva legszebbjét valójában nem Anton Janson, hanem Misztótfalusi Kis Miklós alkotta meg. A felfedezés, bizonyítás pillanatától kezdve Misztótfalusi Kis Miklós nemcsak magyar ügy, hanem az egyetemes írott, nyomtatott kultúráé is. Minden egyes újabb tudományos tény személyét, művét hozza közelebb a kultúrát értéknek tekintő emberhez. Nagy Lajos

A Bécsben élő Széll András ebben a könyvében nemcsak édesapjának, az 1956-os Széll Jenőnek állít emléket, hanem annak a kornak is, amelyben ők éltek. Szubjektív emlékezésről van szó a magyar történelemnek egy olyan időszakáról, amelynek eseményei a mai napig hatással vannak mindennapjainkra. A regény: egy kisfiú apja az 1956. októberi izgalmas napok után nem tér haza. Anyja közli a gyerekkel, hogy a papa fontos és titokzatos állást kapott külföldön. Elhiszi, az anyja mondta. A srácok az utcán mást mondanak: börtöntöltelék lett az apád. Az élet megy tovább számára apja nélkül, egyik év a másik után, míg egyszerre hazaérkezik a papa. A könyv egy kisfiú szemén keresztül nézve mutatja be az ötvenes-hatvanas évek világát, bepillantást nyújtva a különböző igazságok és hitek halmazába, végül a magyar börtönvilágba.

Vajda Ödön közvetlenül az első világháború előtt ismerkedik meg a minden férfi szívét megremegtető Bajor Gizi színésznővel, azonnal egymásba szeretnek. Ödönt munkaszolgálatra viszik, a színésznő a fővárosban marad. Érdekes módon a férfi levelei maradtak fenn szinte maradéktalanul. A háború után összeházasodnak. A szívbemarkoló és szenvedélyes hangú levelekből egy nagy szerelem kibontakozásának és lezárásának vagyunk tanúi, de egy szerelmi háromszögnek is, amelynek a harmadik részese Hatvani Lajos báró, a Nyugat Lacija. A dokumentumokat Vajda Miklós, Vajda Ödön fia dolgozta fel, rendezte sajtó alá.

A kötettel új sorozat indul, amelyben híres emberek asszonyait mutatjuk be. Koestlerrel kezdjük, talán nem véletlenül… Arthur Koestler, a 20. század tanúja és igen aktív formálója, 1905-ben született, és 1983-ban, feleségével egy időben vetett véget életének. Bartók Béla után szerte a világban a legismertebb magyar. Ellentmondásos személyiség volt. Több önéletrajzot is írt – a regényíró, a tudománytörténész, a tudományfilozófus és az agitátor pályájának ellentmondásait könnyű felfedezni életének történeteiben.Szerelmei, szeretői, szeretkezései is eltértek a hétköznapitól. Önleleplező, önkínzó nyíltsággal mondta ki azt, amiről az ő korában hallgatni illett. Az asszonyok, akiket ideig-óráig szeretett, ugyanilyen szókimondó részletességgel hagyták ránk az azonos történet másik változatát. Ahogy tette ezt például Simone de Beauvoir is.