Najnovšie - Biografie - Životopisy strana 82 z 89

?Jack London oly érzékletesen ábrázolja a kocsmák közösség(de)formáló világát, oly plasztikusan mutatja be az alkohol személyiség(le)építõ hatásait, oly kézzelfoghatóan festi le saját testi és lelki kínjainak gyönyöreit, oly pátosszal értekezik a zsugorodó alkotói elme alkohol általi fõnix-szárnyalásáról, oly mértékû odaadással magasztalja az alkoholizmus mindent felperzselõ fenséges fertõjét, oly kívánatossá teszi az élet nevû halálos betegség éber nirvánában való átvegetálását, hogy az olvasó a végére kedvet kap mindezt a szörnyûséget saját irhájának mentése érdekében azonnal kipróbálni?? Hagymásy András kocsmográfus, a Prágai kocsmakalauz címû könyv szerzõje

Sas István (reklámfilmrendező) és felesége Irén: Anikó született intelligens. Ez a képesség és tapintat nem tanulható, otthonról hozta. Sokszor előfordult már társaságban is, hogy hallgat és figyel. Beszélgetéseknél nem hangoztatja szellemi fölényét, mert nem akar más rovására villogni. Sok mindent látott, tapasztalt utazásai során. Olyan, aki itta az élményeket, nem csoda, ha kitágult a horizontja.Sütő Enikő (ügyvéd, modell): Ahogy az évek múlnak, ő nemhogy nem "romlik", hanem szépül, nemesedik, de nemcsak külsőre, hanem lélekben is. Ez árulkodik magáról az emberről, hisz a test a lélek temploma. Lelkiállapotunk egy bizonyos életkor után különösen látványosan mutatja testünkön, mit raktároztunk el a lelkünkben. Van-e tartásunk, feszességünk, odafigyelünk-e a lényegre stb.

Önéletrajzi írások, naplójegyzetek, feljegyzések, vallomás nagyszülőkről, szülőkről, gyerekkorról, és mindarról, amiből a Havas, mint életmű megszületett, és persze a betegségről és a műtétről. Történetek Havas Henrik szókimondó, olykor megbotránkoztató, de mindig őszinte modorában. Mielőtt a történetek olvasásába kezdett volna, az olvasó azt gondolja, hogy ezt a pasast én ismerem. Kérdés, hogy, amikor a könyv végére ér, még mindig ugyan azt az embert ismeri-e ugyan az az olvasó?

A sajátos hangvételű, akár életrajzi regényként is olvasható könyvben a szerző nem csak a heves szerelmi vágytól lázas költő képzelt és valódi nőkapcsolatait tárta föl, hanem annak a mélyrétegű vonzalomnak az eredetét kutatta, amely az asszonyi törődésre szomjazó József Attilát gyermekkorától kezdve utolsó lélegzetvételéig jellemezte. Azoknak a – társadalmi hovatartozásuktól függetlenül segítő – asszonyoknak a portréit rajzolta meg, akik az idejekorán elvesztett, gondoskodó édesanya „helyetteseiként” mély empátiával, önérzetsegítő lelki bátorítással és olykor anyagi támogatással is hozzájárultak a ritka költői tehetség kibontakoztatásához, s minden jó szándékuk ellenére a tragikus sorsához is. Ezek az asszonyok valamennyien a sorsát szövögető párkákra emlékeztetnek, akik szinte kézről kézre adogatták egymásnak védencüket, de csak ideig-óráig tudták boldoggá tenni.

Ez a könyv rendhagyó önéletrajz, amelyben a történethez hozzátartoznak a családi és közéleti fényképek, dokumentumok, családi levelezések.Ez a könyv „egy fel nem robbant csecsemő” életének krónikája, tükör, amelyben a szerző – aki maga is formálója az eseményeknek – az olvasót a 20. század néhány történelmi pillanatával is szembesíti. Önportré és „családregény” ez a könyv, a személyes történelem egy mozaikdarabja.A szerző vezérelve ma is az, ami egész pályáját végigkíséri: a türelmes megértés, a jó és rossz felmutatása. Könyve tisztelgés a pálya, valamint a pályatársak és kortársak életműve előtt, egyben kritikus fellépés azzal szemben, ami mellett másképpen elmenni neki nem lehet.Wisinger István sorsában az olvasó gyakran a saját élete fordulataira is ráismerhet, és Karinthy Frigyessel együtt üzenhetik a mindenkori utókornak:„Egy élet története egyben regénye is annak…”

El akarod olvasni ezt a könyvet. Mert nem akarod, hogy drogos legyen a fiad. Vagy éppen azért, mert függő a lányod. Mert iszonyúan vonz a mámor, vagy mert kegyetlenül taszít a cucc, mégis mindennap beadod magadnak. Vagy csupán tudni szeretnéd, megéri-e tisztának maradni. Győző egy bátor srác Nyírbátorból. Felkavaró őszinteséggel meséli el, mennyire szórakoztató és kalandos az út a pokolba. Kendermezőkön és mákföldeken vezet keresztül, egészen a halál küszöbéig. Visszafelé viszont annál gyötrelmesebb. Győzőt mára egy ország ismeri, de a tíz évig tartó zuhanását szinte senki. Illetve egy valaki mégis, az őt kijózanító Morpheus, aki nem más, mint Dr. Csernus Imre. Hány embert veszített el Győző, mire megtalálta önmagát és az édes életet? Ezt a könyvet el fogod olvasni. „A pokoljáráshoz tiszta lélek kell és naivitás, épp olyan, mint a fiatal Szabó Győzőnek volt. Ilyen pakkal lehet igazán hosszan haláltáncot járni. Győzőé egy példátlanul szép és fölemelő élettörténet, mely nem a karrierről, hanem az esélyről, a reményről, a mélységről szól. Vannak jelei a lélek mögül." - Grecsó Krisztián „Büszke vagyok Győzőre, hogy meg merte írni azt, amivel manapság mindenkinek szembe kell néznie. Aki drogos, akinek ismerőse, barátja drogozik, akinek gyereke lesz vagy nő fel éppen, és annak is, aki úgy tudja, semmi köze ehhez az ügyhöz. A drog itt van körülöttünk, itt van bennünk. Győző kiírta magából. Le a kalappal, tesó." - Hajós András

A legnagyobb magyar hegymászó emlékére. Ahogy Erőss Zsolt élete, úgy életrajzi könyve sem szokványos. A történetekből megismerhetjük a hegymászó kalandjait Erdélytől a Himalájáig, az első sziklamászástól a tragédiával végződő legutolsó expedícióig. Az alpinizmus mellett feltárulnak előttünk Ázsia, Afrika és Dél-Amerika egzotikus vidékei, amelyek évtizedek alatt Erőss Zsolt második otthonává váltak. A könyv azonban akkor is lenyűgöző lenne, ha főszereplője ki sem lépett volna a kertjéből. Nem csak azt meséli el, hogyan hódította meg első magyarként a világ legmagasabb csúcsát, hanem azt is, miért nem esett kétségbe egyik lábának elvesztése után, és miért volt egyértelmű számára, hogy folytatnia kell a hegymászást. A neves alpinista kalandjait, életét olyan bölcs eltökéltség hajtotta, amely ötleteket adhat számunkra is, hogyan váltsuk valóra vágyainkat a Föld egy távoli pontján, vagy akár egészen közel. A regényes életrajz írója, Földes András amellett, hogy Erőss Zsolt barátja volt, hegymászó is. Elkísérte őt néhány expedíciójára, hogy belülről mutathassa meg ezt a félelmetes, ugyanakkor lenyűgöző világot. „Ez a derű, ez a megható és naiv elhivatottság volt az, ami népszerűvé tette jóval a hegymászók körein túl is. Megdöbbentem, amikor láttam, a városban járva nemcsak fiatalok, sportemberek ismerik fel, hanem idős asszonyok, öregurak is szorongatják a kezét. Sorsa már nem a hegyekről szólt, hanem arról, hogy mindig van tovább, hogy érdemes küzdeni, hogy van remény. És mindezt hitelesebben közvetítette, mint egy délutáni szappanopera. Nem manír volt csendessége, és hogy közvetlenül, türelmesen viszonyult barátaihoz, hegymászótanítványaihoz, majd később rajongóihoz is. Előadásait ezrek látogatták, mert szavaiból nem saját nagyszerűségének tudata sugárzott, hanem a szeretet az iránt, aminek él. Nem gondolta, hogy valaha tett volna bármit, amivel a többiek fölé kerekedett. Egyszerűen csak élt. Tudta azt is, hogy az élethez hozzátartozik a halál, ezzel lesz kerek a történet. Így most csak annyi történt, hogy Erőss Zsolt teljessé tette életét, felmászott a hegyek közé, és tovább emelkedett a szokásosnál." - Földes András

Amikor a tálibok elfoglalták a Szvát-völgyet, egy kislány kiállt saját jogaiért. Malala Juszufzai nem tűrte, hogy el akarják némítani, és harcba szállt azért, hogy tanulhasson. 2012. október 9-én mindezért kis híján az életével fizetett. Ezen a napon Malala épp az iskolából hazafelé tartott, amikor megtámadták és közvetlen közelről fejbe lőtték. Nem sokan bíztak felépülésében. Malala mégis talpra állt. Csodával határos gyógyulása a távoli Pakisztán egy eldugott részéből az ENSZ New York i székházáig repítette. Így vált tizenhat évesen világszerte az erőszakmentes tiltakozás példaképévé, és ő lett a valaha élt legfiatalabb hős, akit Nobel-békedíjra jelöltek. Az Én vagyok Malala nem csupán egy magával ragadó történet a családról, melynek életét felforgatta a terrorizmus, hanem megható példázat a szülők rendíthetetlen szeretetéről egy olyan kultúrában, ahol csak a fiúkat veszik emberszámba. Ez a könyv megmutatja, hogy egyetlen ember is elég ahhoz, hogy jobbá tegye a világot.

Reprezentatívna publikácia Pocta Pavlovi Dobšinskému k 180. výročiu narodenia Pavla Dobšinského a 150. výročiu slovenských povestí, ktorá vychádza v edícii Signum. Svoje názory na Dobšinského život a dielo vyjadrujú popredné osobnosti slovenského literárneho života (M. Rúfus, O. Sliacky, V. Mináč, D. Podracká, Ľ. Feldek, P. Glocko, Š. Moravčík a iní). Knihu zostavil O. Sliacky.

Uplynulo desať rokov od vydania kníh Jula Satinského "Chlapci z Dunajskej ulice" a "Polstoročie s Bratislavou". Aj keď Dunajská ulica bola stredom jeho vesmíru, príbehy a spomienky už dávno prekročili hranice Bratislavy, mnohé zľudoveli a stali sa súčasťou našich spomienok na naše dejiny – často prifabulované, možno aj skreslené. Veď sám autor vyhlasoval, že najmenej štyridsať precent z toho čo píše nie je pravda. Keď sa povie Chlapci..., málokto si už dnes spomenie na knihu Ferenca Molnára Chlapci z Pavlovskej ulice, ktorej názov Satinský parafrázoval. V našich zemepisných šírkach to navždy budú Chlapci z Dunajskej. Polstoročie s Bratislavou evokuje dnes skôr päťdesiat rokov slovenského života. Toľko k novému názvu "Chlapci z Dunajskej – Polstoročie", tohto 2. vydania takmer denníkových záznamov Jula Satinského, v novej úprave s fotografiami z rodinného albumu, ktoré aj po rokoch sľubujú výborné čítanie a dobrú zábavu. DESATORO O JULOVI SATINSKOM: <i>1. Julo bol jedným z najtolerantnejších katolíkov miništrantov, akých som poznal. 2. Bol fabulátorom par excellence. (Ako veľký ctiteľ Alexandra Dumasa by určite ocenil toto slovné spojenie.) 3. Hoci rád fabuloval, nikdy nevypustil z úst niečo, čo by sa priečilo jeho presvedčeniu. 4. Nikdy nebedákal. 5. Bol vtipný tak prirodzene, ako keď z oblohy padá dážď. 6. Bol ozajstný Človák. 7. Keď jedol, vychutnával jedlo. Keď spal, vychutnával spánok. Keď čítal, vychutnával knihu. Bol gurmán v najširšom slova zmysle. Chvíľu ste sa naňho dívali a dostali ste chuť žiť. 8. V Soirée hovoril: „A vtedy sem si uvedomil, jaké je to umení mocné. Že nepoučuje, neusmernuje, len tak jemne človeka pinkne.“ A takto sa Julo správal nielen v umení, ale aj v živote. 9. Aj preto bol výborným otcom. 10. Jula som mal pred očami, keď som napísal: „Žite tak, aby sa vo vašom živote dobre cítili iní.“</i> Tomáš Janovic

Nem született forradalmárnak, még lázadónak sem. Színésznek született, akit azonban éppen akkor nem engedtek játszani, amikor a legfontosabb lett volna... Józan volt ez orült világban. S ha mégis orültnek látták ellenzoi, és betegnek az ot valóban féltok, csak annyira volt betegnek mondható, amennyire Hamlet királyfi, aki a szellem kituzte célja érdekében játszotta a bolondot a királyi udvarban.

Sok szempontból különleges könyvet tart most kezében a kedves Olvasó. A könyv olvasása során megismerjük Bujtor Istvánt, az embert, és Bujtor Istvánt, a színész-rendezot is. Sokrétu és jelentos személyiség volt Bujtor István. Külön mutatjuk be a színész filmes és színházi karrierjét, amelyekbol kiderül, Bujtor milyen jelentos ívu muvészi karriert futott be élete során. Az interjúkban megszólalnak a legközelebbi hozzátartozók, közeli barátok, kollégák ? Bujtor Judit, Bujtor Balázs, Frenreisz Károly, Bartha Ferenc, Németh Miklós, Kern András, Gór Nagy Mária, Gulyás Buda, Eperjes Károly, Szulák Andrea és Sáfár Anikó ?, sot a színész maga is egy régebbi interjú erejéig. Egyetlen megjelent önéletrajzi írása is megtalálható a könyvben Ezt megcsíptük Oszi.!? címmel. A bevezetot Bujtor Anna, Bujtor István leánya írta, nagyon személyes és megható hangvételben.

„Miért írtam visszaemlékezést? – teszi fel magának a kérdést a neves színésznő. – Azért, mert anya ott van mindenütt, mert a szavaival akarta egyben tartani a családot, mert évtizedekbe telt, mire megértettem, mennyire összetett jellem, mert nem akartam, hogy eltűnjön, de így történt.” Diane Keaton, akinek nem ez az első megjelent könyve, tehát az eltűnt idő nyomába ered, ezt akarja újraélni, újra elevenné tenni, és főként, megérteni. Írása ezért nem magamutogatás, önreklám, netán önigazolás, hanem önismereti gyakorlat. Egy olyan embertől, aki kívül-belül ismeri önmagát.

„A provokátor” önéletírás. Moore huszonnégy tiszteletlen, humoros és különös történetet gyűjtött egybe saját ifjúságáról. Az egyik pillanatban tizenegy éves kisfiú, aki eltéved a Szenátusban, és találkozik Bobby Kennedyvel, a következőben pedig a bitburgi temetőben néz szembe az elképedt és zavarodott Ronald Reagannel. Majd egy nap nassolnivalóért indul, közben főszereplője lesz a botránynak, amely hozzájárult ahhoz, hogy egész Amerikában felszámolják a magánklubokban dívó faji diszkriminációt. Tizennyolc évesen ő a megye legfiatalabb választott tisztviselője, 2003-ban pedig az Oscar-gála színpadán az amerikai elnököt bíráló mondataival döbbenti meg a világot. Michael Moore élete izgalmas, botrányos és humoros, akárcsak filmjei.

Mándy Iván a 20. századi magyar prózairodalom mára klasszikusává vált alakja, a próza- és drámaírás nagymestere. Népszerű novellái és regényei mellett ifjúságnak szánt írások és dramaturgiai munkájának köszönhetően számos hangjáték is gazdagítja életművét.

Tolnai legjobb műve A sötét világ című önéletrajza. A műfaj indokolja az indulatok líraiságát, a magyarázkodást. Magamagáról beszél, de úgy, hogy sok érdekeset mond el azokról az évtizedekről, amelyeknek nemcsak tanúja, hanem indulatos harcosa is volt.

A regény kivételes tehetségű főhőséről nem lehet biztosan tudni, hogy apja is cigány volt-e, vagy egy Taszáron szolgáló amerikai, fekete katona. Ő maga sem tudja, elbizonytalanodik, kétségeit a környezete is csak megerősíti. Apja felkutatására indul, a nyomok Svédországba és Amerikába vezetnek.Kijutni azonban csak nyelvtudással, ösztöndíjjal lehet. Jordán Jordán, azaz Dzsorden erre hajt, ebben gimnazista osztálytársa, barátnője van a segítségére, aki – természetes ez? – gyereket vár. Megoldódik? Hogyan oldódik meg a helyzetük? Kettejük magánéleti válsága-e, ami velük történik, csak a fiúé, vagy csak a lányé? Horváth Péter regénye (ki)talált történet, a valósághoz való minden esetleges hasonlóság a véletlen műve.

"Ez a könyv egy új fejezet hosszú és változatos életemben. Első ízben fogalmaztam meg Mihancsik Zsófia kérdéseire gondolataimat, emlékeimet és benyomásaimat nem angolul vagy németül, hanem anyanyelvemen. Először fordul elő, hogy egy könyvemet elsőként magyarul adják ki, és utána fordítják le idegen nyelvre. Eddig mindig fordítva történt.A cím – Három élet – tükrözi életem három különböző szakaszának érdekes, és az olvasóknak talán eddig ismeretlen részleteit is. Így a gyávaság és a félelem éveit 1957- ig Budapesten; négy évtized külföldi sikereit és új tapasztalatait, hibáit és tévedéseit; s végül új házasság nyomán az ingázást Bécs és Budapest között.Nem tudtam és nem akartam hazugságban élni, ezért hagytam el több mint ötvenöt éve a hazámat. És ezért utasítottam vissza egész életemben a rágalmakat és lepleztem le, ahol és ahogy csak tudtam, forrásaikat. A gonoszság és a butaság elleni harc mindig része volt általános publicisztikai tevékenységemnek, mely írásban, szóban és képben a nemzetközi közvélemény tájékoztatását szolgálta. Arthur Koestlertől Sebastian Haffnerig, Manès Sperbertől Fejtő Ferencig írtak emigráns szerzők hasonló tapasztalatokról. Műveik és memoárjaik maradtak számomra az iránytűk harmadik életemben is." – Paul Lendvai

Ki a fene ismeri Fischer Pistát? Kérdi a könyvkiadó vezetője. Megtanulva fischerül, tudom, hogy élete és dokumentumfilmes munkássága betakarja Erdélyt, Romániát, a Szovjetuniót utódállamostól, továbbá Németországot - ezeket a magyar szempontból elég fontos helyeket. Ráadásul Magyarországhoz is féltucatnyi film köti, élt itt kilenc évet - Anglia, India, Amerika, a dél-tengeri szigetvilág csak ráadás. Ahogy a szerencse is. Az enyém is, hogy összeakadtam vele 2009 őszén. Írja a szerzõ legújabb könyvéről.