Najnovšie - Biografie - Životopisy strana 79 z 87

A könyv lapjain egy valóban Nem mindennapi élet körvonalai sejlenek fel, méghozzá valóban hitelt érdemlő forrásból. A visszaemlékezés szerzője, Kornfeld Tamás, Magyarország egyik leggazdagabb családjába született bele 1924-ben. Anyai ágon nagyapja báró Weiss Manfréd volt, a magyar fém-, konzerv- és legfőképpen a hadiipar kiemelkedően tehetséges felvirágoztatója, apai ágon pedig Kornfeld Zsigmond, aki a bécsi Rothschild-bankház küldöttéből a Magyar Általános Hitelbank és magyar tőzsde elnöke lett. Édesapja Kornfeld Móric, a Ganz-gyár egyik vezetője, a csepeli Weiss-gyár igazgatóságának tagja, iregi földbirtokos. Nagybátyja volt Chorin Ferenc, az egyik legzseniálisabb üzletember, aki annak idején Sub auspiciis regis kitüntetéssel kapott diplomát. A rokonok között volt az egyik legjobb ízlésű magyar műgyűjtő, Herzog Mór Lipót. A fiatalember előtt úgyszólván korlátlan lehetőségek álltak, de az ország német megszállása - ekkor mindössze húsz éves, a pécsi orvosi egyetem hallgatója - félbetöri az asszimilálódott zsidó család életét. A család negyven tagja a németekkel kötött ,,szerződés" keretében, elhagyhatta az országot. Kornfeld Tamás húsz évet élt itthon - hetvenet az Egyesült Államokban. Meglepő, milyen régi szokásokat ír le, a szigorúságot és formalitásokat a mindennapos érintkezésben. Lefegyverző, amilyen őszinteséggel megírja, mennyire természetes volt számára a készen kapott jólét. És lenyűgöző, milyen önsajnálat nélkül és eltökélten építette újjá az életét mint az Egyesült Államok iránt háláját katonai szolgálattal lerovó, majd orvostanhallgatója és tankönyveket is író aneszteziológia-professzora. Láttató erővel és éles nyelvű szeretettel mutatja be a szétszóródott rokonságot.

Amy apja és bizalmasa, Mitch Winehouse első ízben osztja meg lányáról szóló gondolatait a világgal: könyvéből megismerjük a babusgatott pici gyereket, a szupersztár előadóművészt, a szenvedő nőt. Személyes történetekkel, bizalmas emlékekkel festi meg Amy portréját, a szerető lányét, aki varázslatos hangot kapott az égiektől. A pajkos korai évektől a meghatározó zenei élményeken át a karrierről szóló álmokig és elképesztő sikerekig mindenről szó esik a könyvben, beleértve a legsötétebb napokat is és Amy baljós küzdelmét a káros szenvedélyekkel. A könyv őszinte, szenvedélyes és megindító portré nemzedéke talán legtehetségesebb énekesnőjéről, egyedülálló emlékirat attól az embertől, aki Amyt a legjobban ismerte.

„Talán a múlt miatt akarok segíteni másokon. Olyan nőkön, asszonyokon, akik hozzám hasonlóan az életüket adták volna azért, hogy a családjuk egyben maradjon. Semmi nem volt ennél fontosabb. Nem maradt egyben a családom, de ma újra boldog életet élek." Demcsák Zsuzsa könyvében eddig még nem ismert, a képernyőn soha meg nem mutatott életét tárja az olvasók elé. A televíziós műsorvezető saját életéből vett példákon keresztül beszél a családon belüli erőszakról, sorstársaival készített interjúival pedig a téma súlyosságára kívánja felhívni a figyelmet. Megrázó erejű könyv és őszinte vallomás Zsuzsától, nőktől, mindenkinek!

„Orbán se nem jobboldali, se nem baloldali. Orbán Orbánról szól. Orbán a nyerésről szól. Orbán 1848 óta a legfontosabb magyar politikus lett, olyan fontos, amilyet nem látott a világ, mióta Liszt ujjai csiklandozták az elefántcsont-billentyűket. Nem rossz." „Az egyetlen különbség a fiatal Orbán meg a mostani között szerintem abban áll, hogy a mostaninak már nincs kedve játszadozni az áldozatával." Görbe tükör? Pamflet vagy stand-up? Sírjunk, vagy nevessünk? Tibor Fischer szellemes könyvecskéje tömör összefoglalása mindannak, amit, jobb szó híján, rendszerváltásnak és demokráciának nevezünk. No meg arról, hogy milyen is valójában a magyar média, hogyan viszonyul a politikához. Ha viszonyul egyáltalán, és nem csak dörgölődzik. Vagy ez is viszony(ulás)? És miért van az, hogy a nyugati sajtó nem tud semmit rólunk. Illetve amit tud, azt többnyire itthonról szivárogtatják ki, kellően kozmetikázva. Ettől még Budapest Bukarest, és örök vicc, hogy két magyar három pártot alapít. Mert a gondolkodás sohasem volt népszerű foglalkozás: ha ez ember valamire nem tud hamarjában rátapasztani egy meglévő címkét, akkor magának kell megfogalmaznia a feliratot, és ez fárasztó. Az ilyesmit senki sem szereti. Az új dolgok megzavarják a gondolkodást. Ha az ember boltba megy, akkor többnyire almát, narancsot vagy szilvát akar venni. Kinek kell, hogy összezavarják olyasmivel, ami narancsra hajaz, de a szagában van valami almaszerű, az íze meg leginkább a szilváé, miközben a zöldséges szerint béfonya. Azért nevezzük csak narancsnak, véli Fischer. Egyszóval: „senkit sem érdekel Magyarország valami nagyon, de azért elmondok róla egyet-mást, ha nem bánják". Mi meg csak röhögünk előre ezen is, mert tudjuk, hogy mindegyik politikus mögött van egy másik, aki jól járt. Vagy nem. No, de ki a jó politikus itt? És ki az az egy, aki első az egyenlők között? TIBOR FISCHER (Stockport, 1959) magyar származású angol író. Londonban nőtt fel, majd a Cambridge University latin és francia szakán tanult. 1988 és 1990 között a The Daily Telegraph magyarországi tudósítójaként dolgozott. Novelláival és regényeivel számos díjat nyert. Tagja a Királyi Irodalmi Társaságnak, a Canterbury Christ Church University kreatív írás kurzusának programigazgatója. Díjai: Betty Trask-díj, Man Booker-díj. Fordította: Farkas Ákos

A regényes életrajzi kötet főszereplője a világhírű antropológus széki gróf Teleki Géza (1943-2014). Teleki Pál miniszterelnök unokája, idősebb Teleki Géza miniszter és zabolai Mikes Johanna fia Kolozsváron született, az Egyesült Államokban nőtt fel; Washingtonban tanult, később a Pennsylvania Állami Egyetem tanára lett. 1968-tól Jane Goodall munkatársa Afrikában, nevéhez fűződik a Sierra Leone-i nemzeti park létrehozása. Tudományos könyvei angolul és franciául jelentek meg. 2011-ben költözött Magyarországra. A lebilincselő könyv nem csak Teleki Géza afrikai éveinek történetét tartalmazza; szerzője színes tablóképet fest az erdélyi történelmi Teleki-családról, ahogy a hatvanas évek Amerikájának mindennapjairól is, miközben a történet fókuszának háttere az ismeretlen kontinens, az igézet földje, a Föld legszebb arca... Teleki Géza: Az én életem Afrikáról szólt, nem törődtem az itteni dolgokkal, most meg egyszerre, mint egy szivacs, próbálom magamba szívni, mi történt itt. És már értem, hogy az apám miért nem akart ezekről beszélni, ahogy azt is, hogy az anyám viszont miért ragaszkodott ezekhez ennyire. Akkor csak bámultam, ahogy mondta, hogy az ő életében minden milyen gyönyörű volt. Nem értettem, hogy tudott a romok közé visszamenni Erdélybe, és sétálgatni ott, ahol minden szétesett, a románok mindenkit üldöztek, próbálták a magyarokat kitörölni. Nem értettem. Ma már jobban értem...

„Végignyúlok ?egy matracon, átszállok a Szaharán, látom fentről Kairót, az egyetemet, majd túl a Földközi-tengeren egy kis országot. Arra folyik a Duna, a Tisza, amott pedig az alma mater, a park, ahol annyi vígság esett. Visszaszállok a térben Bosznia hegyes tájaira, Szarajevó völgyére, majd innen gondolataim átgörgetnek Zambiába, Zimbabwébe, ahol gyermekeim játszadoznak Luveve poros utcáin, rongyosan. Hívnak, de nem mehetek, valami ismeretlen erő továbbvisz, le a föld alá. Ott egy tárnában járok, a levegő fojtó, izzadtság- és húgyszag keveredik, majd feltuszkolnak a hűs felszínre, rövid dolce vita. Ezután betáncol a látótérbe egy kés, és a velem szemben állóba döf. Reprezentatív mintavétel. Majd álszent imatermek, fohászok, ahol újból feltűnik az előbbi kés a bigott hívők oldalán.Kavargok, nézem az eget, van-e üzenetem, de csak kivehetetlen felhőalakzatokat látok. Esti tüzek gyúlnak, rovarok támadnak, lövések mindenhonnan, asszonysikolyok, futó alakzatok. Nyögések, erőszakolások, gyerekhullák, bevert öreg fejek. Futok, menekülök, lányok rángatnak mindenfelől, csak adj pár percet, boldoggá teszlek, mondják, de az erő továbbragad. Még hallom az orgazmus előtti zihálást, nyöszörgést, majd feltör egy sikoly, de ez nem az! Hátranézek, és a homok befedett mindent. Csönd. Mi vár ránk és rám. Homlokom verejtékezik…Ösztön, vad ösztön, vágyak, a szaporodás ösztöne! Ma éjszaka talán milliók zihálnak ugyanígy matracokon, sátrakban, lombokon, ömlik a mag, rejteket keres az élet nedve! Ésszel felfogható jövő nem létezik, de az odatolt altest és a kéj új jövőt önt formába, melyben az észnek, racionalitásnak már nincs helye. Ezt a jövőt már nem ember alkotja. Orgazmussal múlatják földi bajaikat. A sikolyok után a gyomor sem korog, a fej sem fáj tovább. Folytatódik a szendergés, a rémálmoknak vége már.Itt az éhhalálhoz közel, a dögrováson túl, ahol nincs mit veszteni, ki kell mondani a lehető legfélelmetesebbet: csak a szeretet menthet meg minket.Elmondom mindenkinek.”

Egy életre szól… Omega volt… Omega van… Omega lesz… örökké Ez a megkapó őszinteséggel írott, fordulatokban és történetekben gazdag könyv nem csupán Mihály Tamás és az Omega együttes közös életéről szól, de érzékletesen jeleníti meg az elmúlt évtizedek Magyarországát egy olyan muzsikus szemével nézve, aki nem csak hangszerének és a közkedvelt Omega-dalok dallamainak avatott mestere, de remek elbeszélő is. Az élvezetes sztorik, a nagy belföldi és külföldi sikerek és alkalmi visszaesések krónikáját lejegyző szerző kendőzetlenül beszél a mitikus rangot elért rock-együttes belső életének ellentmondásairól és saját gondjairól-bajairól, örömeiről is. A könyv minden sorát áthatja a zene iránti rajongás, valamint a mindenkori kollégák, barátok és ellenfelek iránt érzett megbocsátó ragaszkodás és szeretet.

32 éves korában Emma Woolf eltökélte, hogy szembenéz élete legnagyobb kihívásával: legyőzi éhezésfüggőségét, az evéskontrollt, azaz végleg kigyógyul az anorexiából. Miután találkozott álmai férfijával, akivel közös jövőt és gyermeket terveztek, úgy döntött, itt az idő, hogy véget vessen az éhezésnek és elkezdjen élni. És ha ez nem lett volna elég indíttatás, Emma beleegyezett, hogy a The Times hasábjain hétről hétre beszámoljon az elért haladásról.Az Egy alma/nap lenyűgöző és életigenlő emlékirat a szerelemről és a gyógyulásról, számos olyan embernek ad reményt, aki ennek az iszonyatos betegségnek a csapdájában vergődik.

Dorie megrázó igaz története rávilágít, hogy mit képes véghezvinni Isten szeretete egy ember életében; az ő megbocsátása és kegyelme minden sérelmet és szomorúságot fölülírhat. Doris Van Stone végigvezeti az olvasót gyermekkora testi-lelki megpróbáltatásaitól a lenyűgöző misszionárius időkig, amikor férjével Új-Guineában a dani bennszülöttek között éltek. „Valaki egyszer azt mondta, ha semmid nincs már, csak Isten, rájössz, hogy ő elég. Isten mellém állt, amikor senki másnak nem kellettem.”

Foci. Futball. Labdarúgás. A világ legnépszerűbb sportját számos néven emlegetik, de egyvalamiben évtizedek óta egyetértenek a szurkolók: minden idők legnagyobb játékosa Pelé. Ebben a könyvben a legendás sztár, a labdarúgás nagykövete a futballban rejlő fantasztikus lehetőségekről gondolkodik, és most először mesél az életéről, számol be tapasztalatairól, páratlan élményeiről. Messi, Ronaldo és Beckham előtt ott volt Edson Arantes do Nascimiento, akit egyszerűen csak Pelé néven ismertek. A brazil nemzeti kincs, aki a pályán nyújtott bámulatos teljesítményével milliókat kápráztatott el: ő az egyetlen labdarúgó, aki háromszoros világbajnoki címmel büszkélkedhet, és húszéves pályafutása alatt 1283 gólt szerzett annyit, mint senki más. Most, hogy több mint hatvan év után ismét Brazília rendezi a világbajnokságot az az ország, amely sokak véleménye szerint tökélyre fejlesztette ezt a sportot , a labdarúgás különleges lehetőségeket kínál a globális szintű változások elősegítésére. És a torna hivatalos nagyköveteként Pelé készen áll arra, hogy a haladás ikonja legyen. Pelé most először tekinti át a labdarúgás elmúlt néhány évtizedének történetét, és új megvilágításba helyezve vizsgálja, milyen szerepe van a futballnak abban, hogy közel hozza egymáshoz a világ különböző országaiban élő játékosokat. A sport globális nagyköveteként beutazta a világot, és jótékonysági szervezetek támogatójaként hirdeti, hogy a labdarúgás nagyon pozitív hatással lehet fiatal férfiak és nők, nehézségekkel küszködő közösségek, sőt akár egész nemzetek sorsára is. Alapos részletességgel, megejtő nyíltsággal beszél a legmeghatározóbb élményeiről, szívet melengető történeteket mesél el, keserves tapasztalatok árán kiérlelt bölcs gondolatokat oszt meg az olvasóval, és áttekinti, milyen újabb távlatok nyílhatnak a labdarúgás előtt. Ez Pelé hagyatéka: igyekszik továbbadni mindent, amit tanult, és ösztönző hatással lenni az új nemzedékekre. Könyvében részletesen leírja, milyen ambiciózus céljai vannak a sport és ezáltal az egész világ jövőjét illetően.

Kniha nadväzuje na predošlú knihu autora z prostredia vysokej politiky s názvom Pokušenie moci. V druhej časti - Poučenie z moci - má čitateľ možnosť preniknúť do zákulisia parlamentu, politických strán, vlády, diplomacie, zahraničných ciest a medzinárodných rokovaní. Ľuboš Jurík šesť rokov pôsobil ako hovorca predsedu NR SR, zúčastnil sa mnohých domácich i zahraničných rokovaní M. Dzurindu a R. Schustera, opísal autentické zážitky, ktorých bol priamym svedkom. Čitateľ tak dostáva do rúk zaujímavú knihu s autentickým svedectvom o zložitom období Slovenskej republiky od jej vzniku až po prvé desaťročie tretieho tisícročia. Ľuboš Jurík je nielen pozorný a detailný kronikár, ale aj glosátor udalostí a osobností, pričom sa snaží zachovať objektívny, aj keď netají svoj kritický pohľad na udalosti.

Cestopisné fejetony z dvouměsíční cesty autora za slunnou oblohou a klasickou výtvarnou kulturou jsou nabity kulturně historickými podněty, narážkami, suverénní hrou s ironií a jazykovým humorem. Čapek zde nenuceně přechází od věcí trvalých k okamžitým dojmům, střídá detaily a žánrové obrázky, konfrontuje nejslavnější památky s momentkami z ulice. Mistrně kombinuje názory poučeného cestovatele s výkladem jakoby naivním. Výsledkem je jeden z nejosobitějších pohledů na Itálii. Doporučená školní četba.

Vzpomínková kniha „posledního slováckého gajdoše“ Štěpána Příkazského (1902-1993), výrazné osobnosti Podluží, přináší jeho slovy vyprávěný příběh šohaje, kterého nešťastná láska vyštvala do Argentiny. Tam mj. poznává legendární cestovatelskou dvojici Hanzelku a Zikmunda (jejich návštěva mezi krajany v pamětech nemůže chybět). Oba o jeho osudu píší záhy kapitolu do svého později veleúspěšného opusu Tam za řekou je Argentina. Příkazský nejprve popisuje dvacet let na Podluží, dětství, mládí a jinošství prožité v Lužicích a Mikulčicích, poté nelehký život vystěhovalce na jihoamerickém kontinentě. V knize, jež končí návratem rodiny do Československa v roce 1950, tak zachycuje více než 50 let minulého století.

Táto kniha vznikla ako otvorený dialóg o Bohu a človeku. Medzi nebom a peklom je výsledkom dlhých letných rozhovorov Štefana Hríba s Róberom Bezákom, ktoré sa uskutočnili v kláštore redemptoristov. V knihe nájdete odpovede na otázky: O Bohu Je boh žiarlivý? Je mu nás ľúto? Prečo nenapíše na oblohu, že existuje? Naozaj vyhnal ľudí z raja pre ovocie? Ale aj o tom, prečo je medzi nami a Ním neodstrániteľný závoj. O človeku Sme na obraz Boží či skôr pod neho? Akú máme cenu, keď pri cunami umierame ako muchy? Sme všetci chorí? Ale aj o tom, či na spásu stačí ľútosť v poslednej sekunde. O cirkvi Rozumie cirkev svetu? Sú kňazi k Bohu bližšie, ako laici? Prečo sa cirkev spája s národom či štátom? Ale aj o tom, či je láska kľúčovým kritériom pre postup v hierarchii. Róbert Bezák bol menovaný za arcibiskupa Trnavskej arcidiecézy 18. apríla 2009. Od septembra 2009 viackrát informoval Svätú stolicu o závažných problémoch spojených so stavom a riadením arcidiecézy za jeho predchodcu Jána Sokola. Po apoštolskej vizitácii (22.1. - 1.2.2012) bol nútený pápežským nuncion Mariom Giordanom k rezignácii. Po odmietnutí rezignácie bol odvolaný z úradu bez uvedenia konkrétnych dôvodov.

Spomienky herca Ľubomíra Gregora nenechajú nikoho na pochybách, že je nielen dobrý herec, ale aj človek, ktorý vie dať svoje spomienky viac ako humornou formou i na papier. Poviedky z divadla, natáčania filmov, vojenčiny, zo školy, z rodiny či obyčajné ľudské príbehy, ktoré navaril sám život, rozozvučia vašu bránicu, ale vám aj pripomenú svet minulých rokov, keď veci mali svoju skutočnú hodnotu. Kniha je doplnená množstvom dobových fotografií, no jednoducho skvelý titul.

Príbehy o dnes už legendárnych postavách bratislavského podsvetia 90. rokov minulého storočia plné nových faktov a detailov. Kto stál za násilnou smrťou Deáka, Čongrádiho, Sýkoru a Svobodu? Ako skončili tak dlho nedotknuteľné klany sýkoriek a takáčovcov, ktoré ovládali organizovaný zločin v hlavnom meste Slovenska takmer až do týchto dní? A je tu aj celkom nový príbeh gangu piťovcov od jeho vzniku až po ich dramatické zatknutie a súd. S odstupom dvoch desaťročí už môžeme dorozprávať pozoruhodnú sériu „hviezdnych“ kariér popredných bratislavských mafiánov 90-tych rokov. A opísať vzostup i pád, dúfajme, že posledného gangu mladých mužov, ktorí sa tu ku šťastiu prebíjali päsťami i nožmi. Nové svedectvá, rozsudky, tragické konce. Donedávna nejasné sa stáva samozrejmým, ako sa po rokoch rozhovorili noví utajení svedkovia, či pamätníci. Príslovečné Božie mlyny konečne domleli aj toto hrubé zrno krvi, bolesti a zločinu?

Doktor Ivan Hálek bol synom českého básnika Vitězslava Hálka. Tridsaťosem rokov pôsobil na Slovensku ako lekár, ale usiloval sa zároveň i o pozdvihnutie kultúrnej úrovne zaostalého ľudu predovšetkým na Kysuciach. „Zdalo sa mi, akoby tento zaostalý hornotrenčiansky ľud bol príslušníkom nejakej rezervácie, v ktorej sa nachádzal a bol udržovaný na nízkej hospodárskej a kultúrnej úrovni, akýsi Yellowstonský park pre ľudí, ktorí nejakým omylom zablúdili do nášho storočia. Boli to veľké deti v dobrom i zlom, v celej svojej hriešnej nevinnosti alebo nevinnej hriešnosti.“

Drotár, učiteľ, notár, redaktor, kňaz, výšivkárky, lekár a priateľ Dušan Makovický — to sú postavy, ktoré učarovali Karolovi Kálalovi pri jeho pobytoch na Slovensku a prostredníctvom ktorých si utváral obraz Slovenska. Pozrime sa teda na Slovensko na začiatku minulého storočia očami Čecha, priateľa Slovenska a Slovákov.

Božena Němcová je predovšetkým známa ako autorka najčítanejšej českej knihy Babička. Pobudla aj na Slovensku, kde sa zaujímala o národopis a venovala sa zapisovaniu slovenských ľudových rozprávok. Ako nás a našu krajinu videla počas svojho pobytu, dozvieme sa z Obrazov zo života Slovenska a Slovákov.