Najnovšie - Sprievodcovia, mapy - ostatné strana 2 z 3

Jarosław Iwaszkiewicz (1894-1980) négy alkalommal is Nobel-díjra jelölt, XX. századi klasszikus lengyel regényíró, költő, esszéista. Szicíliai utazások című könyvében  három, egymáshoz szorosan, harmonikusan kapcsolódó  szál fut végig  ?  az esztétikai elmélkedések, a történelmi és társadalmi reflexiók, valamint a személyes emlékek szála. Emlékeket volt miből merítenie, hiszen  több mint harmincszor járt Olaszországban és tizenhárom  alkalommal Szicíliában, főleg a harmincas években, majd pedig a II. világháborút követően. Milánó, Velence, Siena, Firenze után jut el Szicíliába, ami lehetővé teszi a tágabb perspektíva felrajzolását, így művében az utazás mint humanista kaland jelenik meg, amit az olasz és lengyel valóság, művészet párhuzamba állítása tesz egyedivé.  "És Szicília csodálatos világát mindazon keresztül szemlélni, amit a hazánkban átélünk, mindazon keresztül, amit gondolunk és érzünk, amihez kapcsolódunk – ez igazi gyönyörűség. Két kezünket a valóság két szárnyára téve – a valóságos, mindennapi, fárasztó életre, és a távoli utazás káprázatos díszletére, megérezni, ahogy ez a két valóság összefonódik, összekapcsolódik, egybeolvad a Capella Palatina teljességéhez hasonlóan – ez az igazi értéke egy távoli utazásnak."

Az ezredfordulót néhány álmosan nyújtózó esztendővel már meghaladtuk, amikor egy tavaszi napon túl korán ébredtem, és ha már így alakult, felkerekedtem, hogy friss, kemencemeleg pékárut zsákmányoljak reggelire. A Keleti pályaudvar hajnali szürkületében a vadászmező, akarom mondani, pékség felé lopakodtam, amikor ismerős alak bukkant fel előttem. Többször megdörzsöltem a szemem, az észlelés azonban nem változott: ő az, a matematikus, könyvtáros, tanár, szakfordító, szolgálatmegtagadó, lelki vezető… Akivel eddig szinte mindig csak a Reáltanoda utcai kutatóintézet könyvtárának villany világította labirintusában találkoztam, amint a polcok közötti másfél méteres szakaszokon cirkál… A turista. Mert a mozgásán és felszereltségén egyértelműen látszott, hogy nem hirtelen ötlet lódította útnak, hanem rutinszerű tevékenység végzésére indul. Közel húszévnyi ismeretség után tudtam meg, hogy Merza József szakmai berkekben jól ismert teljesítménytúrázó, és írói munkássága felöleli túráinak elmesélését is. Milyen szerencsés vagyok, gondoltam, hogy ismerhetek egy embert, aki a reáliák Csendes-­óceánja mellett legalább olyan otthonos a humán beltengerekben, aki a lelki kérdések aggályos boncolása (megszenvedése) mellett, lám, a testét is próbatételek elé állítja, aki a próbatételek előtt és után (és közben!), lám, oda tudja magát adni az élet örömeinek – milyen gyakran ismétlődik MJ beszámolóiban a szófordulat, „és élveztem az életet”! –, és aki a nehézségek-kellemetlenségek és boldog pillanatok széles amplitúdójának bejárása közepette is figyelmes segítője az oldalán caplató társaknak. A túrós táska hamarabb fogyjon el, mintsem kihűl… Igen, mindannyian úton vagyunk, szeretnénk teljesíteni egy általunk vagy mások által kitűzött távot – az időjárásról ne beszéljünk, és ne felejtsük el élvezni az életet! Kállay Kotász Zoltán

Libanon maga a testet öltött Biblia. Az országot járva számos bibliai helyszín elevenedik meg a szemünk előtt, de épületek, mozaikok formájában nyomot hagytak rajta a későbbi korok kultúrái is. A partvidék kikötői évezredeken át csábították ide az uralmon lévő hatalmakat, hogy azok kereskedelmi forgalmukkal gyarapítsák az országot, illetve saját hazájukat. A történelmi emlékhelyek sokaságának köszönhetően Libanon ma olyan, mint egy élő múzeum – évezredek kultúrájának a lenyomata. Ugyanakkor a történelem, a természet és a vallások olvasztótégelye is. Az országban maroniták, görögkatolikusok, szunniták és síiták élnek egymás mellett. Ugyanez a sokszínűség jellemző a természeti környezetre is. Hol máshol látunk még olyat, hogy a havas tél ölelkezik a napfényes nyárral? Ez az az ország, ahol délelőtt síelhetünk a hegyekben, délután pedig már a tengerben fürödhetünk. Ahol kulturált szállodák, jó közlekedés, biztonság, vendégszeretet és kiváló ételek várnak ránk. Színes, változatos, élménydús programokban lehet tehát részük a testi, lelki és szellemi táplálékra vágyó Libanonba látogatóknak. Hasznos útikalauz valódi utazóknak és azoknak, akik foteljük kényelméből turistáskodnának. Személyes élményekkel és jó tanácsokkal tarkított szubjektív beszámoló napjaink Libanonjáról, látnivalóiról, lakóiról. Kalandozások a történelem útvesztőiben, bibliai tájakon. Történelmi ismeretekkel, regékkel és mesékkel, irodalmi-művészeti utalásokkal színesített libanoni körutazás.

Vadas ?Zsuzsa újságíró több mint 60 éve járja a világot. Keresztülutazott Afrikán, Ázsián, Amerikán és Európán. Jól érezte magát a maszájok társaságában, lakott az őserdők lombos fái között, igluban, vagy éppen a legelegánsabb luxushotelekben. Végigment a német meseúton, látta a Közel-Kelet mára megrongált műemlékeit, szánkózott gorálokkal, lovas kocsizott a hegyekben, úszott a végtelen óceánban. Könyvében nemcsak arra ad tippeket, hogyan járhatjuk be a világot, de arra is, hogyan kereshetjük fel a ma még ismeretlen, turisták által kevésbé látogatott területeket. Elvisz minket Panamába, Amerika egyik legolcsóbb, legpazarabb országába, Albánia felfedezetlen hegyvidékére és egyre szépülő tengerpartjára. Megismertet a maják szokásaival és kultúrájával. Elkísérhetjük Üzbegisztánba, a Côte d'Azurre, Monte-Carlóba, Kenyába és az Egyesült Államokba. Bemutatja Izrael, Jordánia, Egyiptom és Szíria különös kincseit. Ízelítőt kapunk tőle többek között az orosz, a brit, az olasz és a francia konyha remekeiből is. Vadas Zsuzsa 1976 óta a Nők Lapja állandó munkatársa. Első, utazási élményeit feldolgozó írása, az Úti dilik, valamint 50 éves újságírói pályafutásáról szóló könyve, a Tuti dilik után végre itt a várva várt harmadik kötete, amely végigkalauzol bennünket az egész glóbuszon.

Csukd ?be a szemed, és mondd meg őszintén: mi jut eszedbe, ha azt mondom, természet? Talán napsütés, susogó fák, vízcsobogás? Egy világ, amely körülölel a gondoskodásával? Na és a paraziták, a mérgező növények vagy a testvéreiket felfaló tigriscápák eszedbe jutottak? Öreg hiba. Mert hidd el, a természetben mindenki a másik bőrére utazik! Még te sem vagy más, mint egy nagy adag kalória, és a többi élőlény azon mesterkedik, hogy megkaparintson magának belőled egy keveset. Tarts velünk egy kalandos utazásra a természet sötét oldalára! A szerző a hét főbűn mentén haladó túra során számtalan megdöbbentő, érdekes és bizarr példán keresztül mutatja be, hogy milyen „vétkeket” követnek el az élőlények valójában. Találkozunk lusta férgekkel, amelyek akár harminc évig is rejtőzhetnek a testünkben, mérgező szigonyú, haragos csigákkal, kéjsóvár kacsákkal, amelyek gyorsabban jutnak orgazmushoz, mint ahogy pislogni tudnánk, és még számtalan fösvény, buja, torkos, irigy vagy kevély lénnyel a baglyoktól a birkákon át a bálnákig. Garantáljuk, hogy az út végére más szemmel tekintesz majd a világunkra, amely bár csodálatos, ugyanakkor hátborzongató is, hiszen a lakói lépten-nyomon megpróbálják megenni, megmérgezni, kitúrni vagy kihasználni egymást. Dan Riskin kanadai biológus, televíziós személyiség, író és az Animal Planet parazitákról szóló népszerű műsorának, a Csendes szörnyetegeknek a házigazdája.  

Frances Mayes, a Napsütötte Toszkána ünnepelt szerzője újabb olaszországi utazásokra indul, hogy elhozza nekünk Itália legszebb hegyvidéki és tengerparti városainak hangulatát, konyháját, kultúráját. Férje, Ed társaságában a Dolomitoktól egészen Szicíliáig bejárja Olaszországot, és csodálatos történetek formájában számol be élményeiről. Az írónő kitűnő megfigyelő és remek mesélő, így útikönyvét úgy olvashatjuk, mintha csak egy pohár bor és egy tányér kitűnő olasz pasta mellett hallgatnánk izgalmas történeteit. És ha megéheznénk, a könyvet szokás szerint számos olvasmányos recept tarkítja – némelyik könnyen elkészíthető, mások nagyobb kihívást jelentenek, de közös bennük, hogy Olaszország évezredes kulináris kultúrájában gyökereznek. A Találkozunk a piazzán ideális úti olvasmány, mely kalauzként és kedv­csinálóként is teljes élményt nyújt, így nekünk jobbára már csak azt kell eldöntenünk, hogy a serpenyőnkért vagy a bőröndünkért nyúljunk előbb.

Ki ne álmodott volna arról, hogy nekiindul és bejárja a világot? Hogy eljut mindenhova, minden egyes országba? Földvári András is erről álmodott. De ő meg is csinálta. És ebben a könyvben megírta saját történetét. Hiszen a szerzővel tényleg minden megtörtént már. Vizet fakasztott egy mexikói dzsungelben, iskolát épített Kongóban. Páholyból nézte a wagah-i határzáró üvöltőversenyt, és strandolt Grönlandon. Belenézett az Ördög torkába Türkmenisztánban, őrizetesként megnevettette a dél-szudáni főrendőrt, nemkívánatos személy lett Vanuatun. Átszelte az Egyesült Államokat a 66-os úton és a helyszínen élte át a 2004-es thaiföldi cunamit. Egyszer tíz reptéren járt egyetlen nap alatt – és kétszer lépett át a 2020-as évbe. András elképesztő utazási mániája valahogy így hatalmasodott el rajta: egykori malévos kollégájától 1997-ben ajándékba kapott egy könyvet, mely a világ 100 építészeti csodáját mutatta be. Bár hősünk ekkorra már látott párat a látványosságok közül, elhatározta, hogy addig nem nyugszik, amíg az összeset végig nem látogatja. Az egykori hobbi eredménye mára: Földvári András 795 reptéren utazott át, 2650 járaton ült, a megtett távolságok alapján eddig 113-szor kerülte meg a Földet, és több mint 11-szer juthatott volna el a Holdra. Van, akinek az utazás csak egy hobbi, van, akinek életforma, de Földvárinak létfeltétel. A legnehezebb helyzetekben, a világ legképtelenebb helyszínein is feltalálja magát, és ami még fontosabb: sosem hagyja el humorérzéke. Nyolcvan történet, melyekben a szerző, akárcsak Verne Gyula hőse, a lehetetlent is megpróbálja, hogy teljesítse fogadását... A török légitársaság kisfilmjeiben szerepet kapott már Messi, Kobe Bryant vagy éppen Tiger Woods, a legelső valódi világutazó főszerepét elsőként Földvári András kapta a világon.

Utazik a szamár a vonaton... - kezdődhetne egy ígéretes abszurd vicc, de 2019. augusztus 20-án tényleg egy csacsi ácsorgott egy MÁV-kocsiban. A róla készült kép pillanatok alatt bejárta az internetet, több millió emberhez eljutott. De ki a szamár gazdája? „Rolandnak hívnak, 2013. augusztus 23-án születtem a franciaországi Ostabatban - legalábbis nagyjából azóta érzem, hogy élek. Azt fogom elmesélni, miért s miként érkeztem Fisterrába először, aztán másodszor, majd miért s miként indultam el onnan, a világ végéről újabb útra, hogy aztán mindig visszatérjek. Lesznek tanulságok is. Az El Camino csak eszköz ezekhez, hiszen a valódi utazás belül, az emberi lélekben történik. A szamár meg egy jó ürügy, hogy mindezt leírjam..."

A nagy sikerű Hungary-sorozat szerzője, Kordos Szabolcs ebben a könyvében bemutatja, milyenek vagyunk, ha minden értelemben átlépjük a határokat. Elmesélik kalandjaikat a koronavírus idején az utasokat hazamenekítő idegenvezetők, azok a kollégáik, akik a krízis miatt a világ egy távoli pontján rekedtek, és beszélnek az iparág összeomlásáról a dráma nagy vesztesei, az utazási irodák tulajdonosai. A kötetben találkozhatunk még a legújabb kori magyar portyázók színe-javával, a hajnali nyugágyfoglalóktól a botcsinálta bazártolvajokon át a notórius műtárgytapogatókig. Hány ezer kilométert utazik egy téliszalámis szendvics? Hogyan jutunk be mi, leleményes magyarok a vécén keresztül a híres párizsi múzeumba? Hogyan fosztogatunk, csenünk, kölcsönzünk turistaként külföldön? Miként viselkednek hírességeink, színészeink, tévésztárjaink, politikusaink ott, ahol azt hiszik, senki nem ismeri fel őket? A Turista from Hungary 2013-ban jelent meg először, akkor minden példánya elkelt.

Velence, ez a túlzsúfolt ékszerdoboz, ahova sokan vágyakoznak, a világ egyik legellentmondásosabb városa. De mennyit láthat valóságos jelenéből és a múltjából az, aki csupán néhány nap alatt járja be a nevezetességeit? Megadathat-e egy átlagos közép-kelet-európai író számára, hogy akár hosszú hónapokig élhessen ebben a luxustól csillogó városban? Bánki Éva Velence iránti szenvedélyes érdeklődésének, no meg egy ösztöndíjas lehetőségnek köszönhetően kislányával együtt hosszú hónapokat töltött el a városban. Útirajzából érzékletes képet kap az olvasó Velence hétköznapi életéről és a turisták számára láthatatlan lakosairól is egy felnőtt nő meg egy kislány szemével.A jelenkori Velence díszletei mögött megpillanthatjuk a középkori Velencét, a könyörtelen kalmárköztársaságot és az alkonyi fényben tündöklő, XVIII-XIX. századi várost. Megismerjük Magyarország és Velence közös történelmének fordulópontjait, és eltöprengünk azon, mi lehetett a titka az oly sebezhetőnek látszó, mégis hihetetlenül stabil Köztársaságnak. A Telihold Velencében egyszerre személyes hangú úti beszámoló és szerteágazó kultúrtörténeti kalandozás.

Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname, Francia Guyana, Jamaica, Trinidad és Tobago, Saint Lucia, Martinique... Távoli országok, amelyekről általában semmit (vagy semmi jót) nem hall a magyar közönség. Pedig a régió, ahol a konkvisztádorok egykor a mesés Eldorádót keresték, csodálatos helyeket rejteget. A tengerpartok, szigetek, tűzhányók, táblahegyek, dzsungelek és szavannák világában igazi kincsekre bukkanhat, aki nem fél nekiindulni. Soltész Béla a Clandestino – Egy év Latin-Amerikában és a Hátizsákkal Brazíliában című kötetei után ezúttal az Andoktól a Karib-tengerig kalauzolja olvasóit. Fejvadász indiánok és szökevény rabszolgák leszármazottait látogatja meg az őserdőben, hegytetőn és vitorlás hajón száll meg, piranhára horgászik és részt vesz egy madárcsipogtató versenyen. Felkeresi a venezuelai magyar közösséget, és megtudja, hogy miért hímeznek magyar mintákat az ecuadori indiánok. Meglátogatja García Márquez és Bob Marley otthonát, és borzongva szemléli Pablo Escobar elhagyott villáit. A sok történetből pedig egy színes kulturális tabló áll össze, ami velünk, magyar olvasókkal is megismerteti az Eldorádótól az Antillákig érő, meglepetésekkel teli világot.

Hampstead London egyik leggazdagabb városrésze, itt lakik a legtöbb milliomos. Az 1930-as évektől sok magyar is letelepedett hangulatos utcáiban, tágas villáiban. Ötvenkét évvel ezelőtt vettem meg kis sorházamat Hampstead egyik sokat fotózott, hegynek futó, régi utcácskájában, és harminc évig képzőművészeti galériám volt egy sétálóutcában. Megismertem a hampsteadieket és ők is engem.

Ha csak pár napot tudunk eltölteni a kínai fővárosban, szinte kizárt, hogy ne kerítsünk sort Peking egyik, ha nem „a” legfőbb nevezetességére, az éppen idén hatszáz éves Tiltott Városra. Amióta közönséges földi halandók is beléphetnek a néhai félistenek birodalmába, mindig nagy itt a nyüzsgés. Vannak, akik pár óra alatt „kipipálják” a veretes emlékmű-rengeteget, de vannak olyanok is, akik több napot szentelnek eme csodára. Az 1406 és 1420 között 72 hektáron épült császári komplexum 980 megmaradt épületből – köztük több mint 90 palotából, bennük 8707 helyiségből – áll, amelyet a helyi népnyelv tréfásan „9999 és fél szobás” palotának nevezett, mivel 10 ezer szoba csakis a mennyekben lehetett. Szolgáljon irigylésre méltó előnyünkre, hogy lassan száz esztendeje a magunkfajták is betehetik a lábukat arra a térre, ahová évszázadokon át csak a császári család, a rokonaik, a kényes gonddal válogatott alkalmazottaik, cselédeik vagy eunuchjaik nyerhettek bebocsáttatást. Persze nem árt szakavatott kísérőbe kapaszkodnunk, hogy megértsük a sárkányok és teknősök, darvak és elefántok, színek és formák szédítő kavalkádját. Az album lapozása közben Kocsis András Sándor – az utazás, a szobrászat és a fotózás szerelmese – fotói, valamint Benda László szakújságíró összeállítása révén mélyebb bepillantást nyerhetünk a palotanegyed rejtekeibe, esetleg korábban itt szerzett élményeinket is feleleveníthetjük.  

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy álom, hogy hátizsákkal bejárom a földet és az álom valósággá válik. Kell hozzá jó cipő, elegendő akarat, bátorság, egy jó barát, és cselekedet. Búcsút intve az ismert biztonságnak, elindulunk a sziklás földúton a Gyilkos tótól vezető Hidegség völgyében, a Neam? megyében fekvő Háromkút gyimesi csángó településre. Minden, ami a következő jegyzeteim alapját szolgálja, csupán személyes tapasztalat. Nem végeztem kutatómunkát, nem olvastam tanulmányokat, emlékezetből, jegyzetekből, beszélgetésekből, élményekből keletkezett írás.

Az 1950-es évek közepén született Egy ifjú természettudós történetei Állatkerti gyűjtőutak című könyvének sikere után az 1960-as évek elején az ifjú David Attenborough újabb utakra indul. Ezúttal Madagaszkárt, Új-Guineát és a Csendes-óceán térségét, valamint az ausztráliai Északi területet keresi fel filmes stábjával. Kalandos utazásairól olvasva megismerjük többek között Pentecost szigetének toronyugróit, az ősi tongai királyi kavaceremóniát, és olyan különleges állatokat is, mint a paradicsommadarak, a kaméleonok és a szifakák. A bőséges képanyaggal és térképekkel ellátott kötet szellemes, könnyed és áradóan mesélő stílusával méltán varázsolja el olvasóját.

2015 októberében felmondtunk a munkahelyünkön, eladtuk az ingóságainkat, elajándékoztuk a cicát, és elindultunk az egyévesre tervezett nászutunkra, Új-Zélandra. Szabadon jöhettünk-mehettünk a Csendes-óceánt és a Tasman-tengert elválasztó ország partjai között, és hamar csodálatos önfenntartó közösségek, biogazdálkodások, és saját, mélyülő párkapcsolati folyamataink aktív alakítóivá váltunk. Nem csupán Új-Zélandot utaztuk körbe; Ausztrália és Hawaii mellett személyiségünk és társadalmi kondícióink felfedezésére is lehetőséget nyújtott a vízum adta egy év. E könyv élményeink és tapasztalataink összefoglalója: holisztikus beszámoló, amely nem pusztán szubjektív naplóbejegyzések halmaza, hanem praktikus információk és útjelzők gyűjteménye is.Olvasónk egy olyan útikönyvet tart a kezében, amelynek elsődleges célja kihangsúlyozni felismerésünket: a társadalom - és a saját magunk - által ránk szabott korlátokon túllépve feltárulhat számunkra a természet szépsége, valamint személyiségünk egyedisége és sokszínűsége. Egy ilyen utazás bárhol és bármikor megkezdhető! Kaia & Dávid (A kötet a Magyarok külföldön sorozat negyedik darabja.)

Szerelembe lehet esni egy várossal? Ki lehet belőle ábrándulni annyira, hogy elhagyd és többé vissza se nézz? Ez a kötet megmutatja, milyen hely Budapest egy idealista bölcsész szemüvegén keresztül, aki kissé naivan, de nyitott szívvel és csupa jó szándékkal költözött a városba. És aki kiábrándulva végül elmenekült onnan. A Kalandozásaim Budapesten a blogom szerkesztett változata, amit akkor kezdtem írni, amikor Budapestre költöztem. Egy vidéki lány időkapszulája a tíz évvel ezelőtti Budapestről. 

„A Dominó gyönyörű. Van szaga és színe. Büdös és rózsaszín." A Dominó egy ungvári játékterem, ahol bármi megtörténhet. A Rongyos ékszerdoboz különleges útikönyv: ilyen helyekkel és a bennük élő figurákkal találkozhatunk a Kárpátoktól, Erdélyen és a Balkánon át a Kaukázusig. A könyv Kelet-Európája érzékeny, sokhangú, ellentmondásosságában izgalmas és maradandó terület; egyszerre múlt és jelen. Írás és felejtés. Nyomok és gyomok. A figyelem hozza elő a kopottas díszletekből a történelmi csillogást, és teremt távlatokat a jelenkori szűkösségben. Nyitottsága teszi hitelessé, csakis ennek köszönhetően hisszük el neki, hogy nemcsak a világ legszebb és legrondább nője, de a közepe is Ukrajnában van. Kiss Noémi szenvedélyes utazó, azok a vidékek érdeklik, ahová csak kevesen jutnak el. Riportjaiban Európa peremeiről tudósít, olyan helyszínekről, amelyek valaha kulturális központok voltak, ám mára háttérbe szorultak. A németországi siker után (A Darmstadti Irodalmi Akadémia a művet a hónap könyvévé választotta 2015 júniusában), most magyarul is újra megjelenik a 2009-es útirajz átdolgozott és bővített kiadása.

A kötet bevezesti az olvasót egy ősi kultúra világába, az iráni civilizáció több ezer éves csodás labirintusába. Megidézzük műemlékeit, megcsodáljuk ősi központjait, megérezzük barátságos szívverését, és felénk néző nyitott, érdeklődő, mégis büszke és öntudatos pillantását. Hogy egy klasszikus perzsa lemezt feltéve, és Háfiz vagy Omar Khajjám verseit forgatva kellemesen megmártózzunk egy oly távolinak tűnő, térben és időben mégis oly közeli világban. Irán – régi nevén Perzsia – mindig befolyásolta múltunkat és jelenünket is. A klasszikus európai műveltséggel folyamatosan kölcsönhatásban élő, attól értékeket nyerő és arra mindvégig hatást gyakorló nagy hatású kultúrát mutatja be és méltatja e kiadvány. Az ősi Perzsia, a mai Irán tárt karokkal és szeretettel várja az oda látogatókat. Ha kedve támadt Iránba utazni, tartson velünk!