E-knihy - Sprievodcovia, mapy - ostatné strana 2 z 3

Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname, Francia Guyana, Jamaica, Trinidad és Tobago, Saint Lucia, Martinique... Távoli országok, amelyekről általában semmit (vagy semmi jót) nem hall a magyar közönség. Pedig a régió, ahol a konkvisztádorok egykor a mesés Eldorádót keresték, csodálatos helyeket rejteget. A tengerpartok, szigetek, tűzhányók, táblahegyek, dzsungelek és szavannák világában igazi kincsekre bukkanhat, aki nem fél nekiindulni. Soltész Béla a Clandestino – Egy év Latin-Amerikában és a Hátizsákkal Brazíliában című kötetei után ezúttal az Andoktól a Karib-tengerig kalauzolja olvasóit. Fejvadász indiánok és szökevény rabszolgák leszármazottait látogatja meg az őserdőben, hegytetőn és vitorlás hajón száll meg, piranhára horgászik és részt vesz egy madárcsipogtató versenyen. Felkeresi a venezuelai magyar közösséget, és megtudja, hogy miért hímeznek magyar mintákat az ecuadori indiánok. Meglátogatja García Márquez és Bob Marley otthonát, és borzongva szemléli Pablo Escobar elhagyott villáit. A sok történetből pedig egy színes kulturális tabló áll össze, ami velünk, magyar olvasókkal is megismerteti az Eldorádótól az Antillákig érő, meglepetésekkel teli világot.

Hampstead London egyik leggazdagabb városrésze, itt lakik a legtöbb milliomos. Az 1930-as évektől sok magyar is letelepedett hangulatos utcáiban, tágas villáiban. Ötvenkét évvel ezelőtt vettem meg kis sorházamat Hampstead egyik sokat fotózott, hegynek futó, régi utcácskájában, és harminc évig képzőművészeti galériám volt egy sétálóutcában. Megismertem a hampsteadieket és ők is engem.

Ha csak pár napot tudunk eltölteni a kínai fővárosban, szinte kizárt, hogy ne kerítsünk sort Peking egyik, ha nem „a” legfőbb nevezetességére, az éppen idén hatszáz éves Tiltott Városra. Amióta közönséges földi halandók is beléphetnek a néhai félistenek birodalmába, mindig nagy itt a nyüzsgés. Vannak, akik pár óra alatt „kipipálják” a veretes emlékmű-rengeteget, de vannak olyanok is, akik több napot szentelnek eme csodára. Az 1406 és 1420 között 72 hektáron épült császári komplexum 980 megmaradt épületből – köztük több mint 90 palotából, bennük 8707 helyiségből – áll, amelyet a helyi népnyelv tréfásan „9999 és fél szobás” palotának nevezett, mivel 10 ezer szoba csakis a mennyekben lehetett. Szolgáljon irigylésre méltó előnyünkre, hogy lassan száz esztendeje a magunkfajták is betehetik a lábukat arra a térre, ahová évszázadokon át csak a császári család, a rokonaik, a kényes gonddal válogatott alkalmazottaik, cselédeik vagy eunuchjaik nyerhettek bebocsáttatást. Persze nem árt szakavatott kísérőbe kapaszkodnunk, hogy megértsük a sárkányok és teknősök, darvak és elefántok, színek és formák szédítő kavalkádját. Az album lapozása közben Kocsis András Sándor – az utazás, a szobrászat és a fotózás szerelmese – fotói, valamint Benda László szakújságíró összeállítása révén mélyebb bepillantást nyerhetünk a palotanegyed rejtekeibe, esetleg korábban itt szerzett élményeinket is feleleveníthetjük.  

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy álom, hogy hátizsákkal bejárom a földet és az álom valósággá válik. Kell hozzá jó cipő, elegendő akarat, bátorság, egy jó barát, és cselekedet. Búcsút intve az ismert biztonságnak, elindulunk a sziklás földúton a Gyilkos tótól vezető Hidegség völgyében, a Neam? megyében fekvő Háromkút gyimesi csángó településre. Minden, ami a következő jegyzeteim alapját szolgálja, csupán személyes tapasztalat. Nem végeztem kutatómunkát, nem olvastam tanulmányokat, emlékezetből, jegyzetekből, beszélgetésekből, élményekből keletkezett írás.

A kötet bevezesti az olvasót egy ősi kultúra világába, az iráni civilizáció több ezer éves csodás labirintusába. Megidézzük műemlékeit, megcsodáljuk ősi központjait, megérezzük barátságos szívverését, és felénk néző nyitott, érdeklődő, mégis büszke és öntudatos pillantását. Hogy egy klasszikus perzsa lemezt feltéve, és Háfiz vagy Omar Khajjám verseit forgatva kellemesen megmártózzunk egy oly távolinak tűnő, térben és időben mégis oly közeli világban. Irán – régi nevén Perzsia – mindig befolyásolta múltunkat és jelenünket is. A klasszikus európai műveltséggel folyamatosan kölcsönhatásban élő, attól értékeket nyerő és arra mindvégig hatást gyakorló nagy hatású kultúrát mutatja be és méltatja e kiadvány. Az ősi Perzsia, a mai Irán tárt karokkal és szeretettel várja az oda látogatókat. Ha kedve támadt Iránba utazni, tartson velünk!

Szerelembe lehet esni egy várossal? Ki lehet belőle ábrándulni annyira, hogy elhagyd és többé vissza se nézz? Ez a kötet megmutatja, milyen hely Budapest egy idealista bölcsész szemüvegén keresztül, aki kissé naivan, de nyitott szívvel és csupa jó szándékkal költözött a városba. És aki kiábrándulva végül elmenekült onnan. A Kalandozásaim Budapesten a blogom szerkesztett változata, amit akkor kezdtem írni, amikor Budapestre költöztem. Egy vidéki lány időkapszulája a tíz évvel ezelőtti Budapestről. 

Nevezhetném ezt a könyvet útikönyvnek is, hiszen elég információt rejt többévnyi nyaraláshoz a németországi Bodeni-tó körül, de nem a lexikális adatokon van a hangsúly, hanem sokkal inkább egy csodás táj hangulatának és lehetőségeinek bemutatásán. A könyvben próbáltunk egyensúlyt kialakítani a történelmi városok és a természeti látnivalók, a sportolási és a kulináris élvezetek, az aktív és a passzív nyaralás lehetőségeinek bemutatása között. Személyesen fedeztük fel a látnivalókat, magunk dokumentáltuk az élményeket, és hívogató céllal tárjuk most az utazni vágyó, utazást kedvelő olvasók elé.

A folyó folyton emlékeztet arra, hogy a világ még mindig tele van felfedezni való csodákkal, és ezeket nem feltétlenül az ismeretlen sötétjében találhatjuk meg, hanem a hétköznapi élet fehér zajában is: olyan dolgokban, amelyeket jóformán észre sem veszünk, amelyekről már szinte el is feledkeztünk.” Vajon tényleg létezik a spanyol konkvisztádorok végzete, a rejtélyes folyó, amelynek olyan forró a vize, hogy az állatok, amelyek beleesnek, megfőnek benne? Andrés Ruzo, a fiatal geológus egy gyermekkorában hallott legenda alapján kezdi kutatni az eddig dokumentálatlan természeti jelenséget az Amazonas vidékén, de felfedezése váratlan következményekkel jár: választania kell a folyót szentként tisztelő helyiek, a perui kormány és az olajtársaságok egymással ellentétes érdekei között. A forrongó folyó felfedezésének történetében a modern tudomány csap össze egy tradicionális világképpel.

Húsz évesen elindulni egyedül a nagyvilágba, felfedezni új tájakat, kultúrákat, érzéseket, végül pedig úgy hazatérni, hogy van egy második otthonod és egy második családod a világon, ez az Erasmus. Tájak, kalandok, ünnepek, hagyományok, gasztronómia, egyetemi oktatás, bulik, naplementék, életutak, kontinenseket összekötő barátságok; megtörtént kalandokon keresztül mesélem el egy valós Erasmus félév történetét, ahol a fiatal egyetemisták ráébrednek, milyen széles és színes a világ. 

A könyv különleges, spirituális utazásra hív Ázsiába, e látszólag oly távoli világrészre. Beleolvasva elindulhatunk a boldogsághoz vezető ösvényen. Vakmerő utazóként elmerülhetünk az indiai utcák és bazárok szemkápráztató forgatagában. Bepillantunk azoknak a templomoknak és ásramoknak a kapuján, amelyeket néha csak résnyire nyitnak ki a kívülállók előtt. Láthatjuk, mennyire fontos ma is a szerencsés reinkarnáció a hívő indiaiaknak és a kínaiaknak. Agrában megismerhetjük a Tádzs Mahál sötét titkát, Alláhábádban elvegyülünk a szent fürdőzésre készülő sokmilliónyi zarándok között. Feltárul előttünk az indiai titkos társaságok és kultuszok múltja és jelene. Kambodzsában eljutunk a khmer királyok ősi templomaiba, majd Angkor Vat hindú domborművei közül utunkat a legősibb indiai vallás szent városaiban folytatjuk. A múltba nézve tanúi lehetünk a gyilkos thagík tündöklésének és bukásának, a halottégető ghátokon megnézzük a félelmetes remeték szertartásait, és több ezer éven át tartó útra kísérjük el a három nagy indiai boszorkány-testvériség tagjait. Találkozunk az elfelejtett indiai zsidó közösség utolsó képviselőivel is. Amritszárban, az Aranytemplom árnyékában megtudjuk, hogy hogyan készültek egy új világkorszak érkezésére a fehér szikhek. A pandzsábi síkságról ösvényük a Himalája hegycsúcsai között vezet tovább. Feltárulnak szemünk előtt a tiltott városok, Sambala és a félelmetes Agarthi titkai. Nepálban találkozunk az élő istennővel, Bhutánban pedig tanúi lehetünk, hogyan őrzik a hagyományokat a sárkánykirályok. Misztikus helyek, szent emberek és titkos közösségek Indiai utazásunk nem lenne teljes, ha nem pillantanánk be Ammá, az Ölelő Anya ásramjába is. Kínában egy újabb, titokzatos világot ismerhetünk meg. Feltárulnak előttünk a félelmetesnek tűnő, gyakran félreértett kínai titkos társaságok titkai. Megtanuljuk, hogyan különböztessük meg egymástól a spirituális közösségeket és a triádok maffiózóit. Láthatjuk, milyen buddhista és taoista hagyományok határozzák meg ma is a sok százmillió kínai életét. A kínai tradíciók közül feltárul előttünk a sárkányok kultusza, az Ég és a Föld harmóniája, benézünk az istenségek birodalmába és a kínai poklokba, miután megkönnyebbülve elmerülhettünk az éhes szellemek ünnepét kísérő szemkápráztató forgatagban. A könyv hasznos tanácsokat ad arra nézve is, hogy kerülhetjük el zarándoklatunk vagy felfedező utunk során a kellemetlens

„Azt írta Rainer Maria Rilke: Változtasd meg életed. Talán nem pont erre gondolt, de én úgy fordítottam le a magam számára ezt a parancsot, hogy ha nem esik az eső, kibiciklizem a Margitszigetre. Először azt hittem, unni fogom. Ugyanaz az út, ugyanazok az akadályok, ugyanaz a látkép – hát nem. Ezt az utat csak élvezni lehet. A világ legszebb városának talán legszebb szakasza ez. Minden alkalommal, amikor meglátom a Dunát, a hidakat, a Parlamentet, a Gellérthegyet, a Várat: hálát adok a sorsnak, hogy ebben a környezetben élhetek. Nagyon sok jó tapasztalatot szereztem biciklizés közben. Nyeregben ülve mindent másképp lát az ember, iszonyatosan fontos, élethalál-dolgok válnak jelentéktelenekké, viszont egy máskor figyelemre sem méltatott apróság, például egy vadkacsamama a fiókáival a Szigeten átvezető autóúton hirtelen főügyemmé válik. Leugrok a bringáról, megállok keresztbe az út közepén, hogyha jönne egy busz vagy villanyautó, feltartóztassam. Jött is valami teherautó, sofőrje intézett hozzám néhány keresetlen polgári szót, mire azt kiabáltam vissza, ahogy csak bírtam, hogy túlharsogjam a motorzajt: KACSACSALÁD! Bringázás közben az ember megváltozik, buddhistább lesz, szemlélődőbb. Ülök egy kövön a bringa mellett, rágcsálom a szendvicsemet, és nézem, ahogy  az emberek babakocsit tolnak, tornáznak, görkoriznak, fára másznak és kacsákat kerülgetnek, és ez örömmel tölt el.”  

A riói karnevál őrülete? A lélegzetelállító kilátás a Cukorsüveg és a Corcovado tetejéről? A szurkolók tízezreinek lelkesedése a Maracana Stadionban? Amazónia dzsungele? A pompás tengerpartok? Igen, ez mind Brazília. De a favelák nyomora és az óriási metropolisok betonrengetege is. A végtelen országutak, a többnapos amazonasi hajózások, az éjszakai buszozások unalma. Meg a rengeteg különös hely és pillanat, a vad házibulitól az afrikai vallási rituáléig, a magyar származású brazilok banános rétesétől az őserdő lakóinak cölöpökön álló házáig… Bepakoltam a hátizsákomba, és útnak indultam, hogy felfedezzem magamnak Brazíliát, a 2016-os olimpia országát. Bejártam az ország leghíresebb helyeit, de olyan világvégi falvakba is elkeveredtem, amelyek talán még a térképen sincsenek rajta. Ámuldoztam Brazíliaváros és Sao Paulo modernségén, és gyönyörködtem Minas Gerais barokk aranyvárosainak szépségében. Híres brazilok nyomába eredtem – mint Pelé, Ayrton Senna vagy épp Paulo Coelho –, és híres brazíliai magyarok nyomára is bukkantam, mint például Molnár Gábor vagy Lénárd Sándor. És persze megismerkedtem egy csomó hétköznapi, nagyszerű brazil emberrel, akiktől nagyon sokat tudtam meg arról, hogy milyen az igazi Brazília. Erről szól ez a könyv. Soltész Béla 1981-ben született Budapesten. Az ELTE spanyol-portugál szakán és a BCE nemzetközi tanulmányok szakán végzett. Ösztöndíjasként Spanyolországban, Chilében és Mexikóban tanult, doktori tanulmányait a BCE-n folytatta. Kutatási témája a latin-amerikai és a kelet-közép-európai migráció. – És akkor hol élnek indiánok? – kérdeztem. – Fent, a Tapajós felső folyásánál – mondta. – Két-három napnyi hajóútra innen. – És itt? – Itt nem. – Régen sem éltek itt indiánok? – De. A nagyszüleim még azok voltak. De aztán beköltöztek a faluba. Ezt nem értettem. Hogyhogy „aztán”? Mit változtat valakinek az indiánságán az, hogy hol lakik? – És most akkor kik laknak Jamaraquában? – kérdeztem. – Emberek. – Milyen emberek? – Egyszerű, dolgos emberek. Caboclo-k.

Ez a könyv az utazni vágyóknak íródott. Azoknak az embereknek, akikben szüntelenül motoszkál a hívás: indulj el, fedezd fel a világot! A kíváncsi embereknek, akiket nem az all-inclusive szálloda svédasztala hozza lázba, azoknak, akik már évek óta dédelgetnek egy álmot: világgá menni. Úgy tartják: az igazi álmok azok, amik megijesztenek. A kérdés az, hogyan tudunk túllenni a félelmeinken, hogyan alakíthatjuk át a vágyainkat célokká, a kifogásainkat pedig feladatokká. És ha ez megvan, akkor hogyan tudunk megbirkózni ezekkel a feladatokkal, odáig, hogy becsomagoljuk az életünket egy hátizsákba, és felüljünk arra a repülőre, ami végre megnyitja előttünk a világot.Vigh Bori digitális nomád, aki életvitelszerűen utazik. Social Media menedzserként napi nyolc órát dolgozott egy szoftvercégnél, majd egyszer csak úgy döntött, hogy a világjárás lesz az élete és a szakmája. Azóta zenélt maorikkal Új-Zélandon, egy wayuu törzzsel élt Kolumbiában, óriás ördögrájákkal úszott Indonéziában, tangózott Buenos Airesben. Utazásairól előadásokat tart, és a népszerű backpacker.hu oldalt szerkeszti. „A következő két hónapban szinte minden második, harmadik nap buszra szálltam, hostelekben aludtam. Az Andokban raftingoltam, Mendozában boroztam, az Atacama-sivatagban homokdűnéken siklottam le egy sandboarddal a lábamon. Átszeltem a bolíviai sósivatagot dzsippel, bementem a világ legmagasabban lévő bányájába, ahol tizenegy éves gyerekek dolgoznak, sétáltam a boszorkánypiac szárított lámái között La Pazban, krokodilt simogattam és rózsaszín delfinekkel úsztam az Amazonasban, csónakáztam a Titicaca-tavon, bemásztam a lezárt Machu Pichuba, repülőről néztem a Nazca-vonalakat, lovagoltam a tengerparton Észak-Peruban, ahol szörfleckéket is vettem. Láttam, tapasztaltam és fejlődtem. Kinyílt a világ, nemcsak a szemem előtt, hanem egy kicsit bennem is. Sokkal jobban megértettem a nemzetközi politikát, a környezetünkre mért csapásokat, hiszen már nem a médiából informálódtam. Végül, de nem utolsósorban: megértettem, hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam." (a Szerző)

Látta-e már Budapestet éjjel? énekeltük egykor a slágert, amely Zerkovitz Béla szerzeménye. Kalmár Tibor könyvében különleges éjszakai sétára és egyben időutazásra hívja az Olvasót Budapesten, mely a második világháború és a napjaink közti időszakot öleli fel. A csatangolás során bejárjuk Pest belső kerületeit, kimegyünk a Margitszigetre, átmegyünk Budára, elbarangolunk a Rózsadombig, majd felmegyünk a Várba és a Gellérthegyre, hogy felkeressük az egykori szórakozóhelyeket. A kötetben megismerkedhetünk az EMKE, az Éden Bár, a Moulin Rouge, a Hajnal Bár és a Béke Kupola sztárjaival, éjszakai életével, de ellátogatunk a Casanova Bárba, a Kaméleonba, a Lánchíd Eszpresszóba és még sorolhatnánk.

Kubai koktélt ajánlunk! Népek, kultúrák és vallások csábító keveréke!Ami Kubában a látogató számára a legszembeötlőbb látvány az első pillanattól fogva, az az embertípusok sokfélesége, páratlan keveréke és egymásmellettisége. A 11 milliós ország kissé nagyobb Magyarországnál, hajlított szivar alakú, a tengertől a legtávolabbi pontja is legfeljebb 50 kilométerre van. Híres a gyönyörű, homokos tengerpartja révén, de a sziget egésze is csábítóan szépséges. Utazzon velünk e könyv segítségével!

Őszentsége, ?a Dalai Láma csak ritkán ír előszót könyvekhez. Jamling Tenzing Norgay műve esetén azonban úgy döntött, hogy személyesen vezeti be az olvasót a Himalája legmagasabb hegycsúcsainak árnyékában élő buddhista serpa hegylakók különös világába és spirituális életébe. A szerző, aki maga is serpa, a hegyi nép azon fiai közé tartozik, akik odahaza és a tengerentúlon is a legkiválóbb oktatásban részesülhettek. Otthon van a himalájai buddhizmus és a korszerű nyugati gondolkodás világában is. Egyedülálló módon, hitelesen mutatja be az expedíciók résztvevőit, a külföldi hegymászókat és kísérőiket, az elszánt, családjukért mindenre képes hegyi embereket. A könyv azért is különleges, mert Jamling a saját történetét papírra vetve hajt mélységes tiszteletadással fejet édesapja, a legendás Tenzing Norgay előtt, aki 1953. május 29-én Edmund Hillary oldalán először lépett a Mount Everest addig legyőzhetetlen csúcsára. Hillary hős lett, Jamling atyja viszont bekerült a keleti népek istenségei közé. Gyermeke az ő nyomdokaiban haladva vállalkozott az életveszélyes kalandra, hogy a csúcsra felküzdve magát megérthesse, mi vezérelte az apját. „A könyv Jamling spirituális fejlődésének története, annak minden belső küzdelmével, bukásaival és megbékíthetetlen ellentmondásaival. Egyaránt bensőséges viszony fűzi a Himalájánál találkozó – egymással néha összetűzésben álló –, igencsak eltérő két kultúrához, az egyik oldalon fölsorakozó serpák, a másik oldalon pedig a tehetős hegymászók, a „fehér szemek” világához. Nagysága abban áll, hogy képes volt magához ölelni ezt a két, egymáshoz cseppet sem illő világot.” - Jon Krakauer

 Még éppen csend honolt a Tűzföld jeges poklától a Baktérítő forró dzsungelvidékéig terjedő ország-góliátban, Argentínában, mikor 1968-69 folyamán ott éltem fél esztendeig.Az Andok kőkolosszusaival szegett pampán át eljuthattam a patagón meseta ezüst homokhegyeit harapdáló tengeröblökhöz, ahol elefánt nagyságú fókacsordák élik meglepően fegyelmezett társadalmi életüket. Tanulhattam a nagy múltú Argentína viharos, s mintegy újabb, eljövendő viharokat jósoló rég és közelmúltjának történelmét. Legjobban a felejthetetlenül szép Paraná deltában éreztem magamat, a babér és fűzfák szegélyezte sok-sok kis folyón száguldó csónakunkban, fejemen az elmaradhatatlan szalmakalappal.

Kötetünk harminchét híres magyar világjáró kalandos utazását mutatja be. Köztük vannak olyan kiválóságok és nemzetközileg is elismert kutatók, fölfedezők, mint Almásy László, Baktay Ervin, Cholnoky Jenő, Goldziher Ignác, Kittenberger Kálmán, Kőrösi Csoma Sándor, Lóczy Lajos, Stein Aurél, Széchenyi Zsigmond, Teleki Sámuel, Vámbéry Ármin, Xantus János. Ázsia, Afrika és Amerika titokzatos tájait ismerhetjük meg, az utazás forgataga mellett a földrajzi környezetet, a lakosság néprajzát, ízelítőt kapunk az eredeti útleírásokból. A kötetet több száz kép színesíti. A Magyar világjárók kalandjai egyedülálló vállalkozás, mely felnőtt és ifjú olvasóinak feledhetetlen perceket kínál, s egyben az oktatásban is kitűnően alkalmazható.

„Az ?akadályokon keresztül végre bemásztam erre a kényelmes helyre, ahol legfeljebb az egyik ormótlan nagy fék csiklandozza az utas oldalbordáját. Még ki sem fújtam magam, mellém állt az elegáns férfiú és ékes szavakkal emlékeztetett előnyös helyemre; előbb barátságosan, majd egyre hangosabb és méltatlankodóbb hangon kezdte követelni tőlem a pótdíjakat. Hasztalan hivatkoztam arra, hogy voltaképpen az egész kocsi viteldíját kifizettem, szerinte ez a Konstantinápolyból magammal hozott utalványon nem volt elég világosan feltüntetve. Hogy az eredménytelennek ígérkező hosszú vitát elkerüljem, előzékenye felajánlottam a helyet Ebráhimnak. Erre azonban maga az elegáns férfiú is meghökkent, hiszen csak nem ültethet hitetlen gyaurt igazhívő asszonyok és gyerekek közé. De még akkor sem hagyta magát. Rendben van, maradjak csak ott, ahol vagyok, de majd még egy másik utast ültet mellém. Szerencsére ezt a fenyegetését nem tudta oly könnyen beváltani, ebben a holtszezonban még Ebráhimékat is nehéz dió volt neki megkaparintania.”