Najnovšie - História - ostatné strana 43 z 45

Autorizované knižní vydání tří studií věnovaných sémantickému rozboru jazyka komunistické propagandy sedmdesátých a osmdesátých let, zvláště úvodníků Rudého práva a projevů tzv. stranických činitelů: Lid, demokracie, socialismus (1978), Pohádka o Stalinovi (1980) a Zrcadlo komunistické řeči (1989). První dvě studie byly původně publikovány v samostatných samizdatových edicích, později byly pojaty do neautorizovaného exilového vydání autorových prací v souboru Jazyk a moc (Mnichov, Arkýř 1983), který vyšel také ve francouzské verzi (v překladu Eriky Abramsové a s předmluvou André Glucksmanna), roku 1986 pod názvem Lesprit post-totalitaire (Paříž, Bernard Grasset).

Dějiny česko-německo-rakouských, resp. rakousko--německo-českých (či snad německo-rakousko-českých?) slovesných vztahů na sebe poutaly odjakživa značnou pozornost. A právem. Geografická blízkost obou jazyků těchto tří kultur přispívala k neobyčejně plodné výměně ve všech oblastech kulturního a společenského života, tedy i v literatuře, resp. šířeji pojaté slovesnosti. Ovšem ne vždy bez sporů a konfliktů. Tato kniha se po úvodní přehledové komparaci pokouší demonstrovat na čtyřech sondách některé kontakty a souvislosti mezi českou, německou a německorakouskou slovesností v období datovaném zhruba mezi bitvou na Bílé hoře a napoleonskými válkami. Předložené sondy usilují o analýzu několika reprezentativních literárních typů a také jiného, primárně neslovesného projevu duchovní kultury, kterým je institucionalizovaná univerzitní výuka češtiny. Pro časovou názornost byla zvolena dvě témata čerpající primárně z materiálu do roku 1750, další dvě se týkají období následujícího; jejich časová prostupnost je nicméně pochopitelná, přirozená a autorem koneckonců zamýšlená.

A huszadik század történelmében világszerte nagy szerepet játszottak azok a vezetők, akik a korlátlan hatalmukkal visszaélve véreskezű diktatúrát építettek ki. Mai napig nem feledjük a neveket: Mussolini, Hitler, Sztálin, Mao, Franco, Ceauşescu, Szaddám Huszein, Kadhafi … A Hírhedt diktátorok végnapjai című kötet új megvilágításba helyezi a zsarnokok életét: felidézi utolsó, dicstelen napjaikat. Több mint húsz fejezetben, kronologikus sorrendben mutatja be a hírhedt vezetők nemritkán tragikus halálát és az azt megelőző időszakot. Képet ad az összeesküvésekkel, puccsokkal, lázadásokkal, gyilkosságokkal és öngyilkosságokkal teli fél évszázadról.

A Balaton Akadémia gondozásában jelent meg Papp Árpád szerkesztésében A magyarok bibliája című könyv.

Ki lopta el a világhódító Nagy Sándor holttestét? Igaz-e, hogy a csatákban hősiesen küzdő spártai királyok nem voltak túl nagy vitézek a hitvesi ágyban? Bigámista volt-e Messalina, Claudius római császár felesége? Valóban megváltozott volna a történelem menete, ha Kleopatrának szebb az orra? Tizenöt botrányos ókori históriát ismerhetünk meg ebből az izgalmas, érdekes és nemritkán megbotránkoztató kötetből. Miközben megízleljük Lucullus lakomáját, felháborodunk a világtörténelem első biztosítási csalásán – mely után már nem is meglepő, hogy Rómában minden eladó –, és együtt éljük át az ókori olimpiák válságos pillanatait, kirajzolódik előttünk az antik világ sokszínű képe. Kertész István számos tudományos igényű, népszerű ismeretterjesztő művet írt a görögrómai korról. Ebben a kötetében egyfajta görbe tükörben láttatja a felidézett korszakot, miközben időnként saját korunk visszásságai is felsejlenek.

A Balaton Akadémia gondozásában jelent meg Fekete Gyula A lehetetlen ostroma című könyve.

A magyarságkép torzulásai a világban és bennünk” című kötetében a néprajztudós azt a kérdést feszegeti: vajon miért állították be negatív színben a magyarságot? Kinek, vagy kiknek állt ez érdekében évszázadokon át? S hogy milyen (negatív) képet vetítettek elődeinkre? Ime a bőséges felsorolás: „szörnyűek, iszonyatosak, harcban cselt vetnek, hűtlenek, ígéreteiket, szerződéseiket nem tartják meg, lázongók, pompaszeretők, pártoskodók, az emberek, lovak, farkasok, kutyák, macskák nyers húsát eszik, az ellenség vérét isszák, szívét kitépik és felszeletelve megeszik, hogy bátorságukat ezzel erősítsék, levágták az ellenség fejét, a koponyájából kupát készítettek és ebből ittak…

A Balaton Akadémia gondozásában jelent meg Kindler József Sztalinul című könyve.

A BBC History-könyvek első kötete! A második világháború legnagyobb sikerű kémtörténetét, a háború menetét legjelentősebben befolyásoló titkosszolgálati akció feltárását ígéri a könyv beharangozója, s a kedvcsináláshoz a BBC History Magazin a szakmai hitelét is adja: a felsőfokú minősítés kiállja a történészi próbát. Korántsem lebecsülve Sorge és társainak bravúrját, amelyet a szocialista korszak az igaz világháborús kémtörténetek élére helyezett, Juan Pujol García – nevezzük valódi nevén – nagyban hozzájárult az egész háború legnagyobb szabású és fölöttébb kockázatos hadműveletéhez, a szövetségesek normandiai partraszállásának, a D-napnak a sikeréhez. A fiatalembert a szövetségesek Garbóként ismerték, a németek Arabel néven – mindkét fél a világháború legsikeresebb ügynökének tartotta, természetes, hogy munkáját London is és Berlin is magas kitüntetéssel ismerte el. A németeket huszonnégy emberből álló hálózatának jelentéseivel látta el – egy kisebb hadsereg élén állt tehát –, s a hadvezetés és az Abwehr, a hírszerzés és a kémelhárítás csúcsszerve a legnagyobb csodálattal nézte, hogyan építi föl és kezeli szervezetét. A nácik mesterkémei soha nem fedezték fel, még csak nem is gyanították, hogy kettős ügyök, és két tucat ügynöke kizárólag az ő képzeletében létezett: valamennyiük kitalált személy volt. El kell hinnünk a szuperlatívuszt: ez volt minden idők egyik legmerészebb megtévesztési művelete. Garbo meggyőzte a németeket, hogy tartsák vissza a csapataikat, amelyek meghiúsíthatták volna a partraszállást a D-napon; elhitette a németekkel, hogy az angol–amerikai csapatok 1944. június 6-án Normandiában csak elterelő hadműveletet hajtottak végre, s az igazi partraszállás színhelye Calais lesz. Garbo játszmájának sikere egészen biztos, hogy megszámlálhatatlan szövetséges katona életét kímélte meg, s az sem a realitásoktól elrugaszkodó feltételezés, hogy nélküle másképp zajlott volna a második világháború. Kiléte évtizedekig szigorúan őrzött titok maradt. A háború után eltűnt, majd 1959-ben megrendezte a saját halálát. 1984-ben, május vége felé egy csoport nyugalomba vonult titkosszolgálati tiszt gyülekezett a Különleges Erők Klubjának társalgójában, Londonban, hogy egy olyan hírszerzővel találkozzanak, aki a jelentések szerint 1959-ben már meghalt. Egyikük sem volt benne bizonyos, hogy az az ember, akivel találkozni kívánnak, tényleg az a kettős ügynö

Ormos Mária legújabb könyvében sorra veszi azokat a problémákat, amelyek az utóbbi évtizedekben merültek fel a történelemmel és a történettudománnyal kapcsolatban (többek között a történelem értelmezéséről, a történelmi traumákról, a történelmi élmények utóéletéről, a hatalom és a történelem viszonyáról, a politikai szerepekről és személyiségekről stb.), valamint érintik az oktatást, a közéletet, sőt a közszellem alakulását is. A neves történész a kötetbe foglalt esszékben felvázolja a fő politikai áramlatok fejlődéstörténetét, hangsúlyozza a tanulás szabadságát és feltárja a kultúra, az oktatás és a mentalitás összefüggéseit.Néhány cím a tanulmánykötetből: Az ember kétarcúsága, A történelmi élmények utóélete, A történeti traumákról, Harc és szolidaritás, Hatalom és történelem, Politikai szerepek és személyiségek, Demokrácia tegnap és ma, A tanulás szabadsága.

Az állatoknak nincs történelmük: a zoológia őse, az úgynevezett "historia animalium" - a historia szó eredeti jelentéséhez híven - mindig is fajuk vagy egyedi testük puszta leírására szorítkozott. A változások olyasféle hálója, amilyen az emberiség sorsát jellemzi, az állati létet nem veszi körül: az állat számára a változás csupán teste és környezete változását, esetleg faja evolúcióját jelenti, szemlélete módosulását, vagy múltja, emlékezete gazdagodását sosem. Az ember azonban kétségkívül történeti, vagyis időben élő lény: az emberit talán éppen ez különbözteti meg az állati léttől. Ha tehát zoohistóriáról beszélünk, nyilván csupán az ember és állat kapcsolatának történetét érthetjük alatta. Állatokhoz való viszonyunk, állatszemléletünk múltja azonban szorosan kapcsolódik saját történetünkhöz, így lényünk lényegéhez is, amelyet segítségével bizonyára könnyebben is érthetünk meg. Ezért lehet tanulságos egy effajta kérdésekkel foglalkozó tanulmánykötet... - (részlet az Előszóból)

A francia szerző XX. századi diktátorok (Mussolini, Lenin, Sztálin, Salazar, Bokassa, Mao, Ceauşescu, Hitler) párkapcsolatait mutatja be. A hatalom megszerzésének útján a diktátorok egytől egyig felismerték, hogy csak akkor jutnak el a csúcsra, ha sikerül megnyerniük és saját céljaikra felhasználniuk a nőket. A diktátorok asszonyainak egy a sorsuk: párjuk oldalán belekóstolnak a hatalomba, ám cserébe megcsalják, megalázzák és kihasználják őket. A szexualitás a hatalom egyik mozgatórugója: a diktátoroknak teljhatalmuk megszerzéséhez zsigeri szükségük van rajongókra. A nők olykor a háttérből, máskor nyílt színen irányítják társukat, akár a bukásig, sőt a sírig is elkísérve. DIANE DUCRET újság író, filozófus, történészGyermekkorát Baszkföldön töltötte, érettségi után irodalmi előkészítő kurzust végzett, majd Rómában folytatta tanulmányait. Később a párizsi Sorbonne-on szerzett diplomát történelemből és filozófiából. Posztgraduális filozófiai tanulmányait Párizs egyik legrangosabb felsőoktatási intézményében, az École Normale Supérieure-ön végezte. A több nyelven beszélő Ducret közreműködött a France 3 televíziós csatorna történelmi dokumentumfilmjeinek (Des racines et des ailes) szerkesztésében, illetve 2009-ben a History csatornán a Történelmi fórum című műsor műsorvezetőjeként tűnt fel. 2011-ben jelent meg első könyve, Diktátorok asszonyai címmel, a Perrin Kiadónál.„Diane Ducret nem ítélkezik, hanem tükröt állít a nők elé, hogy bemutassa a rajongók, szeretők és feleségek felelősségét a történelem legsötétebb pillanataiban.” – L’ Express „A könyv elég színes ahhoz, hogy remekül szórakozzunk, és elég komoly ahhoz, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásunk.” – Grazia

„Az ember közvetlenül érintett. Lehetetlenné válik számára, hogy pusztán elbeszéljen valamit, nagy a kísértés, hogy ítélkezzék is. A történész szenvedélye – feltámasztani és magyarázni a múltat – összefonódik a hazája életében részt vállaló, az ország jövőjéért aggódó politikai átéléssel. (...) Nézzék tehát el nekem, ha sorsdöntő pillanatok kapcsán, amikor választani lehetett két út között, nem fogom tudni megállni, hogy túllépjem az elbeszélést, és értékítéletnek is hangot adjak (mivel úgy fogom érezni, hogy saját magam vagyok a döntés előtt álló személy helyzetében).” (Neagu Djuvara) Neagu Djuvara, a bojár családból származó jogász, diplomata és történész a román történetírás ma közel százesztendős fenegyereke. Az olvasó most legnépszerűbb kötetét tartja kézben, mely tizenegy kiadást ért meg román nyelven, és valóságos fordulatot jelentett az 1989 utáni román történetírásban. Második újranyomásra is szükség volt a nagy példányszámban és gyors ütemben fogyó kötetből, melyhez ezúttal Szentes Zágon készített új borítót.

Kniha zaoberajúca sa jazdeckými jednotkami v habsburskej monarchii v 17. – 19. storočí. Pojednáva o husárskych, dragúnskych, kyrysníckych, švališérskych, hulánskych, hraničiarskych a iných nepravidelných jazdeckých plukoch, o ich živote, organizácii, bojoch, uniformách. Predstavuje históriu jednotlivých najvýznamnejších jazdeckých plukov habsburskej monarchie v uvedených dvoch storočiach. Kniha je plnofarebná na 374 stranách s takmer 100 ilustráciami husárov a ich výzbroje a výstroje, ich veliteľov a pod.

Annales historici Presovienses (AHP) je vedecké periodikum Inštitútu histórie Filozofickej fakulty Prešovskej univerzity v Prešove a Centra excelentnosti sociohistorického a kultúrnohistorického výskumu Prešovskej univerzity v Prešove. AHP uverejňuje príspevky z histórie a príbuzných vedných odborov. Sústreďuje sa najmä na publikovanie najnovších výsledkov vedeckého výskumu bádateľov zo Slovenska i zo zahraničia.

Nemecký autor českého pôvodu Harald Skala siahol na problematiku rodiny Dessewffyovcov – ich mužskej línie, ktorá sa preslávila vo vojenskej službe habsburskej cisársko-kráľovskej armády v elitných vojenských oddieloch. Z tejto rodiny pochádzal celý rad významných politikov, verejných činiteľov, hodnostárov a dôstojníkov. Je pozoruhodné, že väčšina vojenských dôstojníkov slúžila pri husároch. Osudy tých najvýznamnejších sú zachytené v predkladanej publikácii.

Máloktorá udalosť posledného polstoročia u nás púta dodnes taký živý záujem, ako kolektivizácia poľnohospodárstva v päťdesiatych rokoch. Nečudo, veď ešte na prelome 40. a 50. rokov 20. storočia tvorilo roľníctvo na Slovensku absolútnu väčšinu obyvateľstva a osud roľníctva bol tak po dlhý čas osudom celého slovenského národa. Inakšie tomu nebolo ani pri nástupe kolektivizácie v 50. rokoch. Aj z tohto dôvodu sa v spojitosti s udalosťami v 50. rokoch na slovenskej dedine ocitá historik pred jedným obrovským balvanom nahromadených a nezodpovedaných otázok, ale už aj rôznych apriórnych súdov a účelových politických hodnotení.

Három esztendő telt el a kubai forradalom győzelme óta. Három esztendő alatt hatalmas utat járt be Kuba népe: a nemzeti felszabadító mozgalomtól eljutott a szocialista forradalomhoz. Ezt az utat ismerjük meg Fidel Castro beszédeiből, melyeket úgy válogattunk össze, hogy a fokozatos fejlődést szemléltessék. A beszédeket rövidítve közöljük; elhagyjuk az ismétlődő részeket. A rövidítések nem csonkítják meg e beszédeket, azokat lényegében érintetlenül adjuk az olvasó kezébe.

Kik a kannibálok és mi az a kannibalizmus? Természetes jelenségről van szó, vagy civilizációs perverzió egy másik ember gyomrában végezni életünket? Mi lehet az oka ennek a keresztény kultúrában oly borzalmasnak és gusztustalannak tekintett jelenségnek? Egyes népek rendkívüli történeti korokban kényszerűségből (éhínség, háborúk), vagy vallási meggyőződésből, esetleg a táplálkozás egyik megszokott formájaként, avagy puszta élvezetből ették meg embertársaikat? Jóízű-e az emberhús? E kérdések hallatára sokan undorral fordulnak el, míg mások hátborzongatóan izgalmasnak, és az emberi természet egyik rejtélyének tartják a kannibalizmust. Pivárcsi István könyve kísérletet tesz a jelenség sokoldalú körüljárására, a rettenettel szembeni kíváncsiságunk kielégítésre.