Najnovšie - Právo - ostatné strana 3 z 8

A versenyjog nemcsak az Európai Unió egyik legmarkánsabb, dinamikusan fejlődő területe, hanem a magyar jognak is az egyik legizgalmasabb, folyamatosan új (egyebek között az adatvédelemhez és a fogyasztóvédelemhez is kapcsolódó) kérdéseket felvető szelete. A versenyjogi előírások értelmezése és alkalmazása ugyanakkor jelentős kihívások elé állítja úgy a vállalkozásokat és a fogyasztókat, mint a versenyjoggal mélyebben nem foglalkozó jogászokat. A Kompakt kommentár a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényhez című mű elsődleges célja a magyar versenytörvény rendelkezései legfontosabb értelmezési kérdéseinek és az ezekre adott válaszolnak a bemutatása, mindenekelőtt a törvényhez közvetlenül kapcsolódó joggyakorlatra fókuszálva. A kompakt kommentár rövid és lényegre törő műfaj, ennek megfelelően részletes dogmatikai fejtegetések és a történeti háttér bemutatása nélkül kíván segítséget nyújtani a versenytörvény egyes előírásainak értelmezéséhez és alkalmazásához, nem tematikusan, hanem a törvény szerkezetéhez igazodóan áttekintést adva az egyes rendelkezésekről, bemutatva az értelmezéssel összefüggésben felmerülő jogi problémákat és a kapcsolódó joggyakorlatot, valamint a kapcsolódó (hazai és uniós) jogi szabályozást. Az uniós versenyjogi előírások és joggyakorlat csak a szükséges mértékben kerülnek tárgyalásra (ezek megismerését a kiadó más kiadványai teszik lehetővé), a versenytörvény áttekintése elsődlegesen a hazai joggyakorlatra, a versenyhatóság és a bíróságok döntéseire támaszkodva valósul meg. Megjelennek a Gazdasági Versenyhivatal releváns közleményei és utasításai is, amelyek ismerete megkerülhetetlen a jogszabály értelmezéséhez, alkalmazásához. A kompakt kommentár a versenytörvény előírásainak értelmezésével, ezek gyakorlatban való alkalmazásának bemutatásával kívánja megkönnyíteni a jogszabály kapcsán felmerülő jogi problémák megoldását. Segítséget nyújthat a törvény belső összefüggéseinek feltáráshoz, hasznos információkkal szolgálva nemcsak a jogászok, hanem a versenyjog iránt érdeklődők számára is.

Szerzők:dr. Boytha György, dr. Faludi Gábor, dr. Grad-Gyenge Anikó, dr. Gyertyánfy Péter, dr. Győri Erzsébet, dr. Kabai Eszter dr. Kricsfalvi Anita, dr. Lábody Péter, dr. Legeza Dénes, dr. Mezei Péter, dr. Munkácsi Péter, dr. Pogácsás Anett, dr. Szinger András, dr. Tomori Pál Ajánló A Nagykommentár a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez újabb, bővített kiadásának alapvető oka a törvény 2021-es novelláris módosítása. Ennek fő tartalma az újabb regionális jogharmonizáció, vagyis a 2019-es európai uniós szerzői jogi irányelvek átültetése. A törvényalkotói beavatkozás a műszaki és kulturális piaci változások miatt szükséges volt, de az átfogó és sokrétű eredmény egy olyan új egyensúlyt alakított ki az Szjt. Preambulumában leírt érdekegyensúly elemei között, amely több elemében az eddiginél hátrányosabb lehet a szerzők és más szerzői jogi jogosultak számára. Növekszik a jogalkalmazók szerepe a helyes arányok megtartásában. Kommentárunk részletesen tárgyalja a változásokat, amelyek közül a következők a legjelentősebbek: a személyhez fűződő jogok körében a mű integritásvédelmének a feltételei; a vagyoni jogoknál a közönség számára közvetlenül nem elérhetően sugárzott műsorok közvetlen betáplálásával, a sugárzáshoz kapcsolódó kiegészítő online szolgáltatással, valamint a hozzáférés helyét és idejét egyénileg megválasztható módon megvalósított nyilvánossághoz közvetítés új, a felhasználás fogalmát is érintő szabályai (ezen belül a közvetítő szolgáltatók közül kiemelt tartalommegosztó szolgáltatás, a tartalmat a megosztó platformra feltöltő tartalomszolgáltató szolgáltatás és a felhőszolgáltatás megítélése); a szabad felhasználások eseteinek bővítése (elsősorban a tudományos kutatás, az oktatás és a kulturális örökségvédelem körében, a digitális felhasználások tekintetében); a kereskedelmi forgalomban nem fellelhető művek könnyített engedélyezése és azok szabad felhasználása; a felhasználási szerződések alaki szabályainak újra rendezése, a felhasználók tájékoztatási kötelezettségének kiterjesztése; a sajtókiadványok kiadói mint új jogosulti csoport megjelenése a szomszédos jogok körében; új felelősségi, adatszolgáltatási, tájékoztatási és szankciós szabályok megjelenése a hozzáférés helyét és idejét egyénileg megválasztható módon megvalósított online nyilvánossághoz közvetítés tartalommegosztás útján megvalósított esetkörében; egységes szerkezetű elkülönült értelmező (fogalom-meghatározó) szabályok megjelenése. Kiemelendő továbbá, hogy az előző kiadáshoz képest változatlan szerzői gárda több tagja is érdemben részt vett a törvénymódosítás előkészítésében.  Reméljük, hogy a szerzői jogunk alakításában növekvő szerepet betöltő bírói kar használható forrást lát az új kiadásban, ahogy változatlanul bízunk abban is, hogy az ügyvédek, ügyészek, igazgatási szakemberek, egyetemi oktatók és hallgatók, valamint a szerzői műveket üzlet- és hivatásszerűen felhasználók is merítenek a kommentárunkból.

 A könyv elsősorban olyan jogi, közigazgatási kérdéseket feszeget, amelyek nemcsak elméleti szinten, hanem a mindennapi ügyintézés során is jelen vannak minden alkalommal, amikor az ügyfél felveszi a kapcsolatot bármely magyar közigazgatási hatósággal. A tájékoztatáshoz való jog, illetve a hatóságok szempontjából a tájékoztatási kötelezettség a tisztességes hatósági eljáráshoz való alapjogból vezethető le. A tájékoztatás elősegíti a jogok és kötelezettségek megismerését, egyfajta védelmet garantál az ügyfél ismerethiányából eredő kiszolgáltatottságával szemben, valamint tudatos állampolgárt nevel, aki képes – tájékoztatáson alapuló – megalapozott döntést hozni saját ügyében. Az anyagi jogi és eljárásjogi szempontok bemutatása gyakorlati példák, jogesetek, a bírói gyakorlat segítségével, illetve az elektronikus közigazgatás legújabb megoldásainak figyelembevételével történik. A könyv a tájékoztatáshoz való jog általános természetének, követelményeinek bemutatása mellett kitér a közigazgatás egy speciális területére, a szociális ellátórendszer keretein belül igényelhető ellátásokra, támogatásokra is.    Az állam a szociális ellátórendszer segítségével biztosítja az életvitelhez szükséges támogatást azok számára, akik önálló létfenntartása nem garantált valamilyen megélhetési zavarhelyzet okán. Az ellátások, támogatások igénylésére – főszabály szerint – közigazgatási hatósági eljárás keretein belül van lehetőség. Kijelenthető azonban, hogy a közigazgatási ügyekben – általában – jogi képviselet nélkül eljáró, jogban nem járatos, esetleg alacsony iskolai végzettséggel és digitális kompetenciákkal rendelkező, hátrányos helyzetű ügyfelektől nem várható el jogaik és kötelezettségeinek átfogó ismerete egy olyan összetett és gyakran változó rendszerben, mint a szociális ellátórendszer. A hazai közigazgatás 21. századi trendfordulásával, a szolgáltatásközpontú és ügyfélbarát szemlélet előtérbe kerülésével az állam már nem fogalmazhat meg ilyen elvárást az egyénekkel szemben. Mivel a közigazgatási ügyintézés sok esetben bonyolult és az ellátások rendszere olyannyira összetett és speciális szaktudást igényel, az ügyfelek – az információhiányukból eredően – minden kapcsolatfelvétel során jelentős hátrányban vannak az ügyintézővel és a hatósággal szemben.   A könyv két legfőbb megállapítása, hogy a tájékoztatáshoz való jog előfeltételét képezi a szociális biztonsághoz való jog biztosításának, illetve a technológia fejlődésével minden feltétel adott, ami a tájékoztatáshoz való jog kiteljesítéséhez szükséges.   A könyv hat fejezet mentén mutatja be a tájékoztatáshoz való jog hazai megvalósulását. A bevezetés áttekinti a tájékoztatáshoz való jog és a szolgáltató közigazgatás történeti fejlődését, foglalkozik a szolgáltató és elektronikus közigazgatás kérdésköreivel, illetve rámutat a tájékoztatáshoz való jog és a szociális biztonsághoz való jog összefüggéseire.  A második fő rész a tájékoztatáshoz való jog alapjogi elhatárolási pontjait határozza meg, kijelölve a könyv jogi, dogmatikai és szakmai irányvonalait. Itt kerülnek elkülönítésre a tájékoztatáshoz való jog elemei, vagyis a jogok és kötelezettségek megismertetése és a jogok gyakorlásának előmozdítása, a folyamatban lévő ügyek állapotával kapcsolatos tájékoztatás, a hatóság rendelkezésére álló iratokról való tájékoztatás, a döntés alapjául szolgáló tényekről való tájékoztatás, illetve a jogorvoslati lehetőségről szóló tájékoztatás. A harmadik fejezetben meghatározásra kerülnek a személyes, a telefonos, a postai úton történő és az elektronikus tájékoztatás jellemzői, illetve kiemelésre kerülnek a tájékoztatás során alkalmazható mesterséges intelligencián alapuló és automatizációs megoldások.  A negyedik fő rész foglalkozik a tájékoztatás minőségével, vagyis a szakszerűség, hitelesség, közérthetőség és az egyéniesítettség követelményeivel. Ebben a fejezetben kerülnek kiemelésre a tájékoztatás minősége és az ügyfelek el

A fogyasztóvédelem jogterülete az elmúlt időszakban jelentős változáson ment keresztül mind (anyagi és eljárási) jogi szabályozás, mind pedig jogalkalmazás tekintetében. Az Európai Unió a New Deal for Consumers programján keresztül megújította a fogyasztóvédelem már meglévő anyagi jogi szabályait és elsősorban digitális területen alkalmazott előírásokat alkotott meg.   Az új szabályok tovább növelték a már meglévő fogyasztóvédelmi joganyag mennyiségét, az iparágakon átívelő, ún. horizontális szabályok, illetve a szektorspecifikus szabályok tekintetében is.   A komplex jogszabályi rendelkezések közötti tájékozódást, egyúttal az eredményes fogyasztói jogérvényesítésre történő sikeres felkészülést segíti a Wolters Kluwer új kiadványa, amely a hagyományos megközelítéssel szakítva az igényérvényesítés lehetséges útjainak szempontjából dolgozza fel a hatályos fogyasztóvédelmi jogi joganyagot. Az újszerű megközelítés célja, hogy a magyarázat eligazodást nyújtson egy-egy konkrét fogyasztóvédelmi jogi kérdés megoldásában mind a fogyasztóvédelemmel foglalkozó jogtanácsosok, mind az érdeklődő fogyasztók számára, de akár a fogyasztóvédelmi oktatás alapját is képezheti.   Szerkesztői ajánlóA fentieknek megfelelően a kiadvány bevezetése a fogyasztóvédelem közpolitikai alapjait taglalja, majd bemutatja az uniós fogyasztóvédelmi jog fejlődését és a fogyasztóvédelem alkotmányi (szintű) összefüggéseit. Ezt követően a magyarázat részletesen tárgyalja a fogyasztóvédelmi igényérvényesítés két pillérét képező magánjogi és közjogi igényérvényesítést, külön figyelmet szentelve az egyéni igényérvényesítésen túl a közérdeken alapuló igényérvényesítési formáknak is. A közjogi igényérvényesítés bemutatása körében egyaránt sor kerül az uniós és a magyar hatósági igényérvényesítési formák felvázolására, valamint a közigazgatási perrendtartás vonatkozó szabályainak az áttekintésére.     A kiadvány mindezeken túlmenően tárgyalja a magánjogi (bírósági) igényérvényesítés egyedi lehetőségeit, kitérve azon esetekre amikor az igényérvényesítésre magánjogi anyagi jogi jogszabályok alapján, illetve amikor közjogi jogi norma alapján kerül sor. Ezt követően mutatjuk be a magánjogi igényérvényesítés kollektív eszközeit, valamint az egyre nagyobb számú alternatív vitarendezési lehetőségeket, beleértve az online vitarendezési platformot és az Európai Fogyasztói Központok Hálózatát, valamint a fogyasztóvédelem területén fellelhető önszabályozási törekvéseket. A „klasszikus” igényérvényesítés eszközeinek a bemutatásán túl a magyarázat kitér a panaszkezeléssel kapcsolatos szabályokra, valamint a fogyasztóvédelem és büntetőjog határterületeire (élelmiszerlánc-biztonsági és fogyasztóvédelmi szabálysértésekre, a fogyasztói érdekeket sértő bűncselekményekre) is. A vállalkozások panaszkezelését illetően az általános előírások mellett ismertetjük a különböző ágazati szabályozásokat is azzal, hogy e körben is jelentőséggel bírnak az ügyfélszolgálatot érintő rendelkezések. Ugyanakkor külön fejezet foglalkozik a permegelőző közvetítői eljárással. 

Minden emberi élet érték. Az emberi élethez és méltósághoz való jog pedig olyan alapvető jog, amelynek tartalma nagymértékben attól függ, hogy milyen értéktartalmat tulajdonítunk az emberi életnek. Azt is lehet mondani, hogy mindaz, amit az emberi életről és méltóságról tartunk, ideológiai hozzáállás által is befolyásolt morális kérdés. A jogalkotásban a politikai pártok révén jó eséllyel megjelenik a társadalmat jellemző értékszemlélet is. A monográfia az életet és a méltóságot, illetve az ezekhez való jogot vizsgálja alkotmányjogi, keresztény etikai és büntetőjogi szempontból. A kutatás legfőbb kérdése úgy fogalmazható meg, hogy a normatív alkotmány által szabályozott élethez és méltósághoz való jog tartományában mennyire van jelen a keresztény vallás és kultúra értékrendi sajátossága. Minthogy az élet és a méltóság védelme komplex módon nehezen értelmezhető, a tanulmány igyekszik a kérdéskört részeire bontva vizsgálni. Ilyen módon külön vizsgálat tárgyát képezi az abortusz, az életvégi döntések (kiemelten figyelve az eutanáziára), a jogos védelem és a rendőri lőfegyverhasználat.

Az ?angolszász és a kontinentális európai jogi kultúrában egyaránt elterjedt az a felfogás, hogy az alkotmánybíróságok normakontrolljogköre nélkülözhetetlen a demokrácia működéséhez. Richard Bellamy könyve azonban megkérdőjelezi a bíróság alkotmányossági felülvizsgálati szerepének hatékonyságát és legitimitását. A szerző a köztársasági hagyományra támaszkodva amellett érvel, hogy a jogok védelméhez, valamint a jogállamiság megőrzéséhez az egymással versengő pártok közötti választások és a demokratikus többségi döntéshozatal megfelelő utat kínál. A jogszabályok alkotmányossági ellenőrzésének bírói gyakorlata az önkényuralom egyik formája, mert demokratikus értelemben nem elszámoltatható, valamint nem biztosít tisztességes eljárást és egyenlő bánásmódot. A többséggel szembeni elfogultsága a kiváltságokat támogatja, míg jogias és egyedi esetekre összpontosító megközelítése torzítja a közéleti vitákat. A szerző kidolgozott érveléssel tesz hitet amellett, hogy a széles bírói normakontroll biztosítása helyett a választási rendszerek megreformálása és a parlamenti ellenőrzés hatékonyságának növelése révén inkább a demokratikus folyamatok javítására kellene figyelmet fordítani.

A compliance kérdéskörével foglalkozó Magyarázat-sorozatunk második kötete – elsősorban a témakör kiemelten dinamikus fejlődésére figyelemmel – 2023-ig váratott magára. A könyvsorozat ötletét az – Ambrus István és Farkas Ádám szerzők hazánkban úttörő, ugyancsak a Wolters Kluwer Kiadónál megjelent: „A compliance alapkérdései – az etikus vállalati működés elmélete és gyakorlata” című kötet 2019-es közzététele adta, amely révén nemcsak a vállalati gondolkodásban, hanem a magyarországi szakirodalomban is nyilvánvalóvá vált, hogy a compliance kérdésköre nemcsak, hogy gyökeret kell hogy eresszen, hanem egyenesen irányadóvá kell válnia a 2020-as években, a magán- és a közszférában egyaránt. Természetszerű, hogy a compliance terjedését – ahogy annyi mindent – a 2020-tól kezdődő Covid19-világjárvány hátráltatta, a vonatkozó európai uniós előírások ugyanakkor minden tagállamot az egyre inkább előremutató compliance-szemléletű rendelkezések meghonosítására sarkallták. Az élet azonban nem állt meg, és ahogy azt az első kötet Ajánlójában jeleztük és prognosztizáltuk, a jog proaktívvá válása egyre inkább előtérbe került, amely szemlélet révén nem a jogviták utólagos rendezése, hanem azok megelőzése, a jogkövető magatartás elősegítése vált elsőrangúvá. Szintén figyelmet érdemel az a megközelítés, amely a klasszikus jogászi gondolkodásmódhoz képest – ami hagyományosan különbséget tett mindenekelőtt közjog és magánjog között, majd külön-külön kódexekben szabályozta és szabályozza a polgári jogot, a büntetőjogot, a munkajogot, stb. – egyre inkább feloldódni látszik a 21. század fejleményei tükrében, valamint nem utolsósorban a compliance megközelítés égisze alatt is. Ahogy arra már korábban is történt utalás, a Magyarázat a compliance jogszabályairól című, háromkötetes sorozat hazánkban elsőként vállalkozik a compliance-vonatkozású normatív rendelkezések kommentárszerű, teljességre törekvő elemzésére. A magyarázat célja a gyakorlati szakemberek munkájának segítése, ennek ellenére természetesen nem volt megkerülhető a compliance általános jellemzőinek körvonalazása, nemzetközi – elsősorban angolszász és német – fejlődésének bemutatása sem. Az első kötetben az általános compliance szemlélet meghonosításával kapcsolatos kérdéseket, valamint a büntetőjogi compliance kérdéskörét állítottuk a középpontba. Ahogy kifejtettük, az akár különböző jogszabályokba, akár erkölcsi normákba ütköző magatartások napvilágra kerülése elsőrangú társadalmi érdek. A második kötet egy rövid bevezető után az adójogi, majd a versenyjogi compliance kérdéseit járja körül. Eredeti terveinkkel ellentétben nem került részletesen bemutatásra a közérdekű bejelentők védelmét szolgáló uniós irányelv, illetve a hazai panaszjogi szabályozás elemzése sem. Ennek indoka, hogy a vonatkozó magyar szabályozás – nem függetleníthetően a már említett világjárványtól – még a második kötet kéziratának lezárása idején sem került kihirdetésre, így annak magyarázatára a harmadik, záró kötet keretében vállalkozunk, amikor a témakör implementálása és jogalkotási folyományai nyugvópontra jutottak. Szerkesztői ajánlóAz adójogi compliance-t körüljáró fejezetek szerzői szerint „adóztatási hatalom az állami szuverenitásból fakad, és mint ilyen, elméletileg korlátlan”. A gyakorlatban természetesen az adókivetés jogát mind a célszerűség (pl. behajthatóság), mind pedig a közgazdasági törvények korlátozzák. A befektető a befektetéséből a befektetési kockázattal arányos nyereséget vár, amennyiben ez az arányosság nem áll fenn, akkor a vállalkozási tevékenység helyett olyan befektetési formák felé fordul, amelyek kisebb kockázattal eredményeznek ugyanakkora nettó hozamot. A túladóztatás adómegtagadást, adókikerülést eredményezhet, vagy a feketegazdaság felé terelheti a vállalkozási tevékenységet. Az adókötelezettség nem megfelelő teljesítése szankciókat von maga után, függetlenül attól, hogy a nem-megfelelés szándékosság, gondatlanság, vagy téves jogért

Franciaország a közigazgatási jog szülőhazája, a kodifikáció őshazája, egyike a közigazgatási „modellt adó” államoknak. Magyarországon az elmúlt évtizedekben a francia közigazgatás, így különösen a közigazgatási eljárásokra vonatkozó szabályozás részletes vizsgálatára mégsem került sor. Jelen monográfia ezen magyar szakirodalmi hiányosságot kívánja pótolni, amelyben a szerző elsőként – a francia közigazgatás jelenlegi szervezeti rendszerének rövid áttekintését követően – a közigazgatási jog forrásait veszi górcső alá. Ennek hiányában nehezen lenne érthető a törvényerejű kormányrendelet (ordonnace) közigazgatási eljárásjogi kodifikációban betöltött szerepe, amely által végül a 2016. január 1-jén hatályba lépő Code des relations entre le public et l’administrationt (Közigazgatási eljárási kódexet) is elfogadták. A munka a francia közigazgatási eljárásjogi kodifikáció mérföldköveinek és az ezzel kapcsolatos alapvető fogalmak, dilemmák, illetve az új kódex szabályainak és a közigazgatási eljárás jogorvoslati rendszerének részletes ismertetésével zárul.  

A közszolgálat terén a változások ma gyorsan és mélyrehatóan következnek be. A rendszerváltozáskor Magyarország élen járt a karrierrendszer bevezetésében, ma pedig – a nagyobb rugalmasság érdekében – annak lebontásában. A közszolgálat törvényi szabályozása széttöredezett: a közszférában ma tizennyolcféle foglalkoztatási jogviszonyban lehet dolgozni, ezekből nyolcat alkalmaznak a közigazgatásban. Még azonos jogálláson belül is munkáltatónként különböznek az alapvető foglalkoztatási feltételek. Az egységes közjogi szabályozás helyébe szervezeti szinten felépített, új, belső szabályrendszer lépett. A közjogi dereguláció és decentralizáció megnövelte a munkáltató hatalmát, és ezzel párhuzamosan a „tisztviselők” függősége felerősödött. Az egységes státusz felszámolása nemzetközi jelenség, de eltűnni látszik az egységes munkáltató is. Egyre nagyobb teret nyer a szerződéses alkalmazás. A külszolgálat, a rendvédelem és a katonaság hagyományosan önálló státuszszabályozása mellett a közoktatásban, a felsőoktatásban, illetve a kórházakban is speciális jogállású személyzet dolgozik. Egyre nehezebb kategorizálni az egyes államokat abból a szempontból is, hogy melyik modelladó ország hatása alatt fejlődnek, mivel tértől és időtől függően más és más minta érvényesül ugyanabban az országban is. A közszolgálat fejlődése során bekövetkezett változások nyomán gyökeresen másként kell gondolkodnunk alapvető nézetekről, fogalmakról, jelenségekről, mint a rendszerváltozás időszakában. Bizonyos fogalmak elvesztették érvényességüket, más kategóriák viszont még csak most vannak születőben: paradigmaváltáshoz érkeztünk a közszolgálatban is.

Az Államértelmezések című könyvsorozatban az állam- és kormányzáselméleti alapkutatás irányai szerint az állam- és kormányzáselméletek, a történelmi nemzetállamok és birodalmak „államtanai” témakörében létrehozott kutatói teljesítményeket, az államtudomány nagy gondolkodóit, nagy elméleteit, nagy vitáit elemző monográfiákat, tanulmányköteteket, valamint fordításokat adunk közre Gondolkodók, Elméletek, Viták szerinti tematikai csoportosításban. A Gondolkodók alsorozat klasszikus államelméleti műveket, eredeti fordításokat, nagy gondolkodókról szóló írásokat, az Elméletek alsorozat rendszeres államelméletek, illetve „államtanok” rekonstrukcióit, új elméletalkotásokat, a Viták alsorozat pedig az államjelenség különböző nézőpontú értelmezéseivel kapcsolatos aktuális, problémaorientált vitákat, újszerű kontroverz megközelítéseket összefoglaló munkákat közöl.A Viták alsorozatban megjelenő jelen kötet témája a jogpozitivizmus és a természetjog jogelméleti gondolkodást leegyszerűsítő ellentétének meghaladása. A szerző Carl Schmitt és tanítványa, Ernst Forsthoff elméleteiből kiindulva helyezi az ellentétet új értelmezési kontextusba, nem hagyományos kronológiai vagy fogalmi elemzésben, hanem olyan különböző konkrét problémák kapcsán, mint a jogi logika kérdése, az alkotmányszületés, a gyakorlati államlegitimáció vagy az alkotmányvédelem

V publikácii nájdete úplné znenie Občianskeho zákonníka 2020 po novelách s podrobným komentárom, judikatúru aj vzory zmlúv. Titul tiež prináša Nariadenie k Občianskemu zákonníku a Ochrana spotrebiteľa v úplnom znení. Legislatívne zmeny po ostatných sú prehľadne vyznačené. Občiansky zákonník s komentárom 2020 obsahuje: občiansky zákonník – úplné znenie zákona s komentárom a judikatúrou, nariadenie k Občianskemu zákonníku – úplné znenie, ochrana spotrebiteľa – úplné znenie zákona po novelách, vzory zmlúv – občianske záväzkové právo. Hlavným zámerom právnej úpravy, ktorá nadobudla účinnosť 1. 12. 2019, bolo zosúladenie súčasnej právnej úpravy náhrady škody na zdraví spôsobenej protiprávnym konaním s Ústavou Slovenskej republiky. Právna úprava spôsobu výpočtu náhrady za stratu na zárobku platná do 1. 12. 2019 sa výrazne odkláňala od všeobecne uplatňovanej zásady úpravy zodpovednosti za škodu, podľa ktorej sa uhrádza skutočná škoda a ušlý zisk a tým pádom neumožňuje poškodenému, ktorému vznikla škoda na zdraví a s tým súvisiaca strata na zárobku počas pracovnej neschopnosti, ale aj po jej skončení, domôcť sa náhrady škody v takom rozsahu, v akom mu skutočne vznikla. V záujme poskytnutia ochrany základnému právu vlastniť majetok je cieľom novely zákona zabezpečiť dorovnanie príjmu poškodeného do sumy, ktorú by zarobil, ak by nedošlo k spôsobeniu škody. Občiansky zákonník upravuje občianskoprávne vzťahy a prispieva k napĺňaniu občianskych práv a slobôd, najmä ochrany osobnosti a nedotknuteľnosti vlastníctva. Uvedený právny predpis je určený všetkým občanom, fyzickým osobám, právnickým osobám a podnikateľom, celej právnickej verejnosti štátnym orgánom a študentom vysokých škôl. Občiansky zákonník upravuje oblasť občianskeho práva hmotného – majetkové vzťahy fyzických a právnických osôb, majetkové vzťahy medzi týmito osobami a štátom, ako aj vzťahy vyplývajúce z práva na ochranu osôb, pokiaľ tieto občianskoprávne vzťahy neupravujú iné zákony. Právne vzťahy vznikajúce z výsledkov duševnej tvorivej činnosti upravujú osobitné zákony.

S koncem kalendářního roku 2021 nastává pro většinu účetních jednotek období, kdy dokončují nebo se připravují na sestavení účetní závěrky. Před sestavením účetní závěrky je nezbytné provést a zaúčtovat řadu transakcí, které jsou specifické právě pro tuto oblast. V publikaci ve vazbě na platnou legislativní úpravu a časté dotazy v oblasti účetní závěrky si připomeneme, na co si dávat pozor, co mít na paměti a co zkontrolovat v této závěrečné fázi vedení účetnictví podnikatelů ... Titul obsahuje: - Právní a věcný rámec účetní závěrky - Účetní zásady a principy - Vnitřní předpisy účetní jednotky - Rozsah a soustava vedení účetnictví a vykazování - Druhy účetních závěrek, účetní období - Příprava účetní závěrky - Účetní uzávěrka - Opravy účetních zápisů - Povinnosti spojené s účetní závěrkou - Otevírání účetních knih v novém účetním období - Vzory smluv Účetní předpisy, a tedy i pravidla pro sestavení účetní závěrky, se nijak nezměnily, významně se však změnila ekonomická situace mnoha společností a s ní i rizika, která je potřeba v rámci sestavení účetní závěrky posoudit a promítnout v účetnictví. Dopady pandemie COVID-19 z pohledu zpracování účetnictví uvádíme průběžně v textu a příkladech. Definice účetní závěrky je obsažená v § 18 odst. 1 zákona. V zákoně jsou uvedeny termíny sestavení účetní závěrky v běžných případech i v některých případech mimořádných. Zákon v § 20 dále doplňuje další kritéria, kdy musí být účetní závěrka ověřena auditorem, a v § 21 ukládá také povinnost pro auditované účetní jednotky vyhotovení výroční zprávy, její strukturu a obsah. Podstatné je vymezení způsobů zveřejňování účetní závěrky a výroční zprávy uvedené v § 21a. Dále zákon věnuje několik obecných ustanovení konsolidované účetní závěrce v § 22 až 23a.

Publikácia podrobne rozoberá všetky oblasti v pracovnoprávnom vzťahu zamestnávateľ - zamestnanec. Je užitočnou pomôckou, ako predchádzať chybám a omylom pri zamestnávaní. Podrobne rozoberá aktuálne zmeny v Zákonníku práce, mzdové zvýhodnenia, sociálne poistenie, zdravotné poistenie a ročné zúčtovanie, ku ktorému uverejňujeme aj aktuálne tlačivá, ktoré s ním úzko súvisia. Okrem vysvetlenia pojmov a postupov zamestnávateľov obsahuje aj príklady z praxe, ktoré sa týkajú pracovnoprávnych vzťahov a miezd.

Titul obsahuje úplné znenia zákonov po ostatných novelách. Zmeny v zákonoch sú prehľadne vyznačené. Základným cieľom novely zákona je zlepšenie postavenia prijímateľov sociálnych služieb, ktorým sa poskytuje pobytová forma sociálnej služby. Ide napríklad o osoby, ktoré majú ťažké zdravotné postihnutie alebo nepriaznivý zdravotný stav alebo osoby, ktoré dovŕšili dôchodkový vek (seniori). Zákon má posilniť ochranu základných ľudských práv týchto tzv. „zraniteľných osôb“. Titul obsahuje: 0 Zákon č. 448/2008 Z. z. o sociálnych službách

Príklady z praxe k uvedeným témam a prehľad zmien v novelách:Trestný zákon – novela zákona Agentúrne zamestnávanie ZDP, DPH, Odpisovanie hmotného majetku JÚ, PÚ, Nehnuteľnosti ZP, Mzdy a odvody, Cestovné náhrady a stravné Právo a podnikateľ, Pohľadávky Školstvo, Verejná správa, Verejný sektor Po novele Trestného zákona platnej k 1. 7. 2018 je nanovo prepracovaná skutková podstata trestného činu terorizmu, pričom boli zohľadnené problémy aplikačnej praxe vyplývajúce z konzultácií s orgánmi činnými v trestnom konaní, súdnej praxe, medzinárodných záväzkov Slovenskej republiky a názorov odbornej verejnosti. Východiskovou skutkovou podstatou je skutková podstata trestného činu teroristického útoku podľa § 419 Trestného zákona. Za obsahovo nadväzujúce skutkové podstaty na uvedenú východiskovú skutkovú podstatu sa považujú – skutková podstata upravujúca trestný čin niektorých foriem účasti na terorizme obsiahnutá v § 419b, skutková podstata upravujúca trestný čin financovania terorizmu obsiahnutá v § 419c a skutková podstata upravujúca trestný čin cestovania na účel terorizmu obsiahnutá v § 419d. V rámci skutkovej podstaty trestného činu terorizmu sa zavádza koncept spočívajúci v definovaní cieľa, ktorým je „poškodiť ústavné zriadenie alebo obranyschopnosť štátu, narušiť alebo zničiť základnú politickú, hospodársku alebo spoločenskú štruktúru štátu alebo medzinárodnej organizácie, závažným spôsobom zastrašiť obyvateľstvo alebo donútiť vládu alebo iný orgán verejnej moci alebo medzinárodnej organizácie, aby niečo konala, opomenula alebo strpela“ ako základného diferenciačného znaku medzi trestným činom terorizmu a ostatnými trestnými činmi.

Každá účtovná jednotka, má povinnosť pri vedení účtovníctva využívať interné účtovné smernice. Publikácia poukazuje na všeobecnú potrebu vnútropodnikových smerníc a povinnosť smernice každoročne aktualizovať podľa platnej legislatívy. Poskytuje tiež čitateľom základnú metodiku tvorby vnútropodnikových predpisov. Súčasne stručne charakterizuje a vzorovo uvádza smernice, ktorých vypracovanie je pre podnik záväzné v zmysle platných právnych predpisov, ako aj smernice, ktoré aj keď nie sú povinné, môžu skvalitniť riadenie vo väčšom i menšom podniku. Táto odborná publikácia uvádza smernice z oblasti účtovníctva, miezd a personalistiky, BOZP podľa platných posledných noviel zákonov. Publikácia obsahuje: - Účtovné smernice - Smernica o zásobách - Pracovný poriadok - Smernica k sťažnostiam - Smernica o BOZP Publikácia určená účtovníkom, podnikateľom, mzdárom, mzdovým účtovníkom, daňovníkom.

Dôvodom novely zákona bolo zjednodušenie vybavovania elektronických podaní pri evidovaní vozidiel. Cieľom je situácia, kedy po spracovaní žiadosti podanej prostredníctvom elektronickej služby bude žiadosť systémovo zasielaná na spracovanie do nového pracoviska, kde sa vytlačí papierové osvedčenie o evidencii časť II, objedná sa elektronické osvedčenie o evidencii časť I a tabuľky s evidenčným číslom sa pripravia na odoslanie. Pre občanov to znamená úplné vylúčenie potreby osobnej návštevy dopravného inšpektorátu pri evidovaní novozakúpených vozidiel, ako aj vozidiel jednotlivo dovezených do Slovenskej republiky z cudziny.

E kötet másfél év munkájának a gyümölcse. Még 2020 végén határozta el néhány lelkes szakember, hogy megalapítja a Digitális Jogalkalmazás Munkacsoportot azzal a céllal, hogy a korszerű jogi technológiákat tanulmányozza. Ők a kötet szerzői. Van közöttük doktorandusz és professzor, fogalmazó és kúriai bíró, programozó és ügyvéd. Már a megalakuláskor megszületett az ötlet, hogy kötetbe kellene foglalni azokat a gondolatokat és kutatásokat, amelyek a csoport körül összesűrűsödtek. A tizenöt fejezet így vegyesen tartalmaz jogi informatikai helyzetértékeléseket, a legkorszerűbb jogi technológiák ismertetését a mesterségesintelligencia-alapú szoftverektől a szöveggeneráló alkalmazásokon keresztül a legal designig, de a szabályozási kihívásokat taglaló tanulmányokat is.A könyvet haszonnal forgathatja gyakorló jogász, a jogi informatika iránt érdeklődő szakember – és mindenki, aki szeretne egy kicsit jobban belelátni a jog jövőjébe.