Najnovšie - Výchova, cvičenie a hry s deťmi strana 5 z 6

Tizenhét éves koromban a barátom anyja megkérdezte, hogy mi akarok lenni. Világcsavargó, válaszoltam. Hobó, a régi, Jack London-i értelemben. Később megnéztem A pármai kolostorból készült nagyszerű filmet, Gérard Philipe főszereplésével, mely úgy kezdődik, hogy robog egy hintó a sziklás észak-itáliai tájon, és a sziklák közül egyszer csak leugrik egy útonálló. Az utasok a pisztolyukhoz kapnak: „Ki vagy?” (Én legalábbis így emlékeztem évtizedekig.) Mire ő meghajol, köpenye lobog a szélben, nagy karimás kalapját leveszi, grandezzával meglóbálja, és azt mondja: „Ferrante Palla, szabad ember”. Attól kezdve azt gondoltam: ez akarok lenni! Szabad ember! Közben eltelt több mint ötven év, és azóta is próbálok, igyekszem az lenni. Remélem, hogy az is vagyok. De legalábbis úton vagyok a szabademberség felé. ? Mindig el akarják venni a külső szabadságunkat, ez legkésőbb az iskolába lépéssel megkezdődik, de sokszor már az óvoda is fenyeget – ami viszont mindig megmaradhat, ha kimunkáltuk magunkban, az a belső szabadság. Már a magzati korban kezdődik ennek megalapozása az örömteli biztonság megadásával – ami ilyenkor még az anya örömteli biztonságérzetét jelenti. És aztán: tudok-e a gyerekemnek továbbra is örülni, vagy szorongok, és ez a szorongás őt is görcsbe rántja? Netán „tanításoknak” esem áldozatul, és elhatározom, hogy ezt a kis lényt erre vagy arra fogom „terelni”? Tudok-e őszinte maradni? Akkor is, ha baj van? Ha éppen elválunk vagy valaki beteg a családban? Tudom-e hagyni, hogy ő felfedezze önmagát, a maga világát és a világot maga körül, vagy azt hiszem, hogy mindent nekem kell megszerveznem? Tényleg: mi az, amitől nekem kell megvédenem őt? Észreveszem-e, ha tőlem beteg a gyerek? Vajon agresszívvé kell-e őt nevelnem ebben az agresszív világban, hogy sikeres legyen? (Semmiképpen!) Hogy újra és újra jelen tudjak lenni a magam és a gyerekem életében, ehhez a mindig fenyegetett, de mindig újra kiküzdhető belső szabadság kell.

"Én nem akarok óvodába menni! Nem vagy a barátom" Ismerős mondatok minden családban. Anyaként én is kerestem a csodaszert szorongásra, hisztire, féltékenységre. Próbáltam moinél több dolgot a kis hátizsákjukba tömni a barátság, a szeretet, az összetartás fontosságáról. Majd egy napsütéses májusi délutánon, nekik adtam a legjobb ajándékot, amit valaha kaptak: az IDŐMET. A mese elkezdődott. Ez volt a mi csodaszerünk. Hozzávalók: • 4 mese • hatalmas képzelőerő   A hozávalókat keverd össze egy gyerekszobában óvodásokkal és szülőkkel! Bújjatok össze, álmodozzatok együtt és a csoda nálatok is megtörténik! "Állomország kapujában, jóéjt-puszi jegyeddel, elrepülhetsz messzi földre, hol az álmod életre kel!"

Pamela Druckerman amerikai újságíróként került Párizsba, és a francia fővárosban lett anyuka is. A szokásos kulturális különbségek mellett így azzal is szembesülnie kellett, hogy a franciáknak bizony a várandósságról és a gyereknevelésről is egészen különleges elképzelésük van. Miközben ő maga egy új élethelyzet, az anyaság kihívásaival küszködött, őszinte megdöbbenéssel és kíváncsisággal figyelte, ahogy a francia anyukák könnyedén oldják meg a legösszetettebb helyzeteket is, legyen szó akár a kisbabák éjszakai alvásáról, akár a nagyobbak evési szokásairól vagy társas viselkedéséről. Hogyan lehetséges ez? - tette fel a kérdést Druckerman, és nem nyugodott, amíg meg nem találta a választ, hogy aztán mindazt, amire saját kárán rájött, egy rendkívül humoros és üdítő olvasmány formájában ossza meg a nagyvilággal. Könyve, a Nem harap a spenót egyik legkeresettebb gyerekneveléssel foglalkozó kötet itthon is. Az új kiadás ráadásul 100 praktikus tippel - a francia gyereknevelés legfontosabb alaptételeivel - egészül ki, hogy ezáltal még könnyebben leshessük el a francia anyák titkát.

Az alma nem esik messze a fájától - tartja a mondás -, de mi van akkor, ha ez mégsem igaz? Andrew Solomon egy évtizeden keresztül írta korszakalkotó művét, amely olyan szülőkről és gyermekeikről szól, akik különböznek az átlagtól. A több mint háromszáz meginterjúvolt család között akad, amelyik a siketséggel, más a Down-szindróma vagy az autizmus kihívásaival szembesül; de csodagyerek is felbukkan a könyv szereplői között, ahogyan olyan is, aki erőszakban fogant, vagy idővel ráébredt, hogy nem a biológiai neméhez tartozik. Ezek a tulajdonságok és körülmények látszólag elválasztják egymástól az alanyokat, a családok azonban számos közös tapasztalaton osztoznak - ugyanabban az örömben és bánatban, a kirekesztettség érzésében. A szülők számára minden esetben megválaszolandó kérdés, hogy képesek-e elfogadni a gyermeküket, és ha ez megtörtént, hogyan segíthetik őt a fejlődésben, a kiteljesedésben, abban, hogy boldog felnőtt váljon belőlük. Ám ennek ellenkezőjére is akad példa: olyan szülő-gyermek kapcsolatra, amelyben válaszként végül az elutasítás születik meg. Az Alma a fájától őszinte, felkavaró könyv, amely a tradicionális értelemben vett család fogalmát gondolja újra, miközben nem hallgatja el a különbözőség árnyoldalait sem. Az utóbbiak ellenére mégis minden egyes sorából sugárzik az elköteleződés, a tolerancia, az elfogadás és a szeretet.

Dánia évtizedek óta a legboldogabb ország a Földön – de vajon minek köszönhető ez? E könyv szerzői – egy amerikai anya, aki dán férfihez ment feleségül, és egy dán anya, aki gyakorló pszichoterapeuta – szerint a válasz abban rejlik, ahogyan a gyerekeiket nevelik: hiszen boldog gyerekekből boldog, életrevaló felnőttek lesznek. A gyerekek alapvető jóságába vetett hit, az őszinte és hiteles szülői hozzáállás, az elfogadás és az ítélkezésmentesség olyan nevelési alapelvek, amelyeknek eredményeként a gyerekek kiegyensúlyozottak, érzelmileg rugalmasak, empatikusak és együttműködők lesznek – és ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek nem csak a gyerek-, hanem a felnőttkori boldogsághoz is szükségesek. Dr. Vekerdy Tamás a könyvhöz írt utószavában bemutatja, hogy a hazai nevelési elvek inkább a könyvben részletezett teljesítményorientált amerikai gyakorlathoz állnak közel, ezért mi is sokat tanulhatunk a világ legboldogabb embereitől a gyereknevelés területén.   “A könyv kitűnő! Tartsd be minden szavát, és boldog gyereked lesz!” – Dr. Vekerdy Tamás

Sarah Napthali, a Buddhizmus anyáknak szerzője ezúttal kisgyerekes anyákhoz szól a tőle megszokott derűvel és humorral. Olyan szellemi-lelki utazásra invitál, amely nyomán nyitottabb, figyelmesebb és felszabadultabb szülőkké válhatunk. A buddhizmus tanításai hozzásegítenek ahhoz, hogy megválaszoljuk a szülői lét alapkérdéseit: Kicsoda a gyermekem valójában? Ki vagyok én? Mit tehetek, hogy a legjobbat adjam a gyerekemnek és saját magamnak? Hogyan viszonyuljak a nemszeretem házimunkához? És nem utolsósorban: Ennyiből áll az élet? A szerző rengeteg személyes példát és megoldási javaslatot hoz saját családjából és más anyák tapasztalataiból, türelemmel és alázattal kalauzol, hogy tudatosan, oldottan és harmonikusan élhessük meg a mindennapokat a számunkra legfontosabbakkal: a gyerekeinkkel.

A mesékben a hős számos nehéz próbatételen keresztül jut el a céljáig. Gyermekünknek felnövekedése során ugyancsak meg kell küzdenie a külső és belső sárkányokkal, vagyis a külvilág kihívásai mellett saját félelmeivel, szorongásaival, kishitűségével, ellentmondásos érzéseivel, indulataival, vágyaival is – de a próbák alatt érik, fejlődik, válik egyre gazdagabbá a személyisége. Az önbecsülés és a küzdőképesség megalapozása nem azt jelenti, hogy „kipárnázzuk” a világot gyermekünk körül, és mindent megteszünk, hogy elkerülje a negatív érzelmeket, hanem hogy segítünk ezeknek a megértésében, megélésében és a nehéz helyzetekkel való sikeres megküzdésben. Szülőként, pedagógusként nem járhatjuk végig helyette az útját, de hamuban sült pogácsaként rengeteg erőforrást tehetünk a tarisznyájába. Szerzőtársammal, Kerekes Valériával egy olyan, a gyakorlatban jól használható könyvet szeretnénk az olvasóink – szülők, nagyszülők, pedagógusok – kezébe adni, amely megmutatja, hogy a saját és családtörténetünk megalkotása hogyan járul hozzá az önbecsülésünk növeléséhez, és hogy a rítusok, szokások kialakítása által miként lehet a külső-belső világunkban rendet teremteni. A kommunikációs és érzelmi tipológia, valamint a hozzá tartozó „használati útmutató” segít jobban megérteni gyermekünket, és rávilágít arra, hogy ugyanazt a küzdelmet többféleképpen is meg lehet vívni. Konkrét foglalkozásvázlatokat is összeállítottunk a népmesék érzelmi fókuszból kiinduló feldolgozásához és a Lilla és Tündérbogyó című kötetben megjelent érzelmi intelligencia fejlesztő mesék játékos megközelítéséhez. A közel kétszáz módszertani és játékötlet a szülő-gyermek és a szülő-pedagógus kapcsolat mélyítését is segíti. Kívánjuk, hogy ezek a mesék és játékok keljenek életre a családokban, óvodákban és iskolákban! A mesében a fiú addig nem indul szerencsét próbálni, amíg áldást nem kap a tervére. Hadd kedveskedjünk hát ezzel a régi erdélyi áldással minden szülőnek és pedagógusnak, aki a gyermek kísérőjéül szegődik ezen a kalandos, veszedelmekkel, kihívásokkal, ugyanakkor nagyon sok örömmel teli úton. „Legyen előtted mindig út, fújjon hátad mögül a szél, melegen süsse arcodat a nap, az eső puhán essen földjeidre, s míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten.”

Sosem értetted a szakkönyveket az autizmusról? Itt az alkalom, hogy olvasmányos és humoros formában megismerd a legfontosabb tudnivalókat a gyanújelektől a diagnózison át, a terápiáig. Közérthető, szakkifejezés mentes könyv szülőknek, nagyszülőknek és laikusoknak. Mit nevezünk autizmusnak és mi okozza? Mi az a BNO szám? Milyen terápiák vannak és melyik jó a gyerekemnek? Kérdések a diagnózis után? Családom nem fogadja el az autista gyerekemet, mit tehetek? Milyen támogatásokat kérhetek, és hol intézzem? Mi lesz vele ha én már nem leszek? És még számtalan más kérdés...

Az óvoda nem arra való, hogy felkészítse a gyereket az iskolára! a magyar gyerek soha nincs ott, ahol van - az óvodában az iskolába készül, az alsó tagozaton a felsőre, a felsőn a középiskolára, a középiskolában az egyetemre. az óvoda arra való, hogy az óvodáskorú gyerek számára a legkedvezőbb környezetet megteremtse. A magyar óvodai alapprogram is leszögezi, hogy az óvodás gyerek legfejlesztőbb tevékenysége a játék, méghozzá nem a játékos tanulás vagy a fejlesztő játék, hanem a szabad játék. Majdnem ugyanilyen fontosságú a mindennapos mese. aki mindennap hall mesét, annak anyanyelvi fejlettsége az iskolába lépés idejére másfél évvel előzheti meg azt a gyerekét, aki nem, vagy csak rendszertelenül hall mesét. És az anyanyelvi fejlettség a biztos gondolkodás alapja. Fel akarod készíteni a gyerekedet az iskolára? Mesélj neki!" Vekerdy Tamásnak a szülők kérdéseire adott válaszaiban szinte minden nevelési problémára talál megoldást az olvasó. A kisgyerekek evési, alvási szokásairól, az óvoda körüli gondokról és a családi kapcsolatok örömeiről és terheiről is olvashatunk a válogatásban.

Miért olyan idegesítőek a tizenévesek? Miért gyűrnek fontos iskolai üzeneteket a táskájuk aljába, miért képtelenek rendet tartani maguk körül, miért állítanak haza egyszer csak kékre festett hajjal? Frances E. Jensen, a nemzetközi hírű neurológus (nem mellesleg két fiú édesanyja) ilyen és hasonló kérdéseket tesz fel és válaszol meg, szülői tapasztalatai mellett a kamaszaggyal kapcsolatos legfrissebb tudományos eredményekre támaszkodva, olvasmányos, közérthető, nem egyszer humoros stílusban. A szerző saját kutatási eredményei és klinikai tapasztalatai alapján, forradalmian új szemszögből közelíti meg a témát, egyszersmind gyakorlati tanácsokkal is szolgál a tinédzsereknek és szüleiknek a viharos évek túléléséhez.

Mit tegyek, hogy a gyerekeim jobb testvérek legyenek? Miért van ekkora különbség a testvérek között? Miért reagálok sokszor úgy, ahogy nem is akarok? A testvérkapcsolatok feltérképezése a pszichológia kevésbé feltárt területe, holott a gyermekkori társas tapasztalatok, a testvér vagy annak hiánya, a születési sorrend és a szülők nevelési stílusa bizonyítottan meghatározza a felnőttkor érzelmi reakcióit, kapcsolatait és döntéseit. A pszichoterapeuta szerző nem csupán átfogó képet ad a testvérviszonyok lélektani hátteréről, de kitér a testvér nélkül felnövő gyerekekre, a mozaikcsaládokra, a betegséggel együtt élő testvérekre, az ikrekre és a tragikus esetek feldolgozására is. Tesztjei és önállóan végezhető gyakorlatai segítenek abban, hogy feltárjuk és rendezzük kapcsolatainkat testvéreinkkel, és tudatosan, sérülések nélkül tereljük gyermekeinket a jó testvérkapcsolat, ezáltal a harmonikus felnőttkor felé.

Hogyan élnek a kamaszok? Mit gondolnak az iskoláról, a családjukról, a barátaikról? Mitől félnek, és mit szeretnének? Csíkszentmihályi Mihály és Reed Larson hetvenöt véletlenszerűen kiválasztott tizenévest kért fel, hogy amikor a maguknál hordott csipogóval jeleznek nekik - legyen az bárhol és bármilyen napszakban - jegyezzék fel, mire gondolnak, mit csinálnak éppen, hogyan érzik magukat. A különleges kutatás eredménye ez a könyv, amelyben feltárul a kamaszok mindennapi, a külvilág számára sokszor rejtett élete. A Kamasznak lenni kötelező olvasmány minden szülő, pedagógus és pszichológus számára, akinek fontos, hogy a felnövő generáció ne kallódjon el, és kamaszaink elégedett, boldog felnőttek legyenek. Csíkszentmihályi Mihály Prima Primissima és Széchenyi-díjas pszichológus. Tagja az Amerikai és a Magyar Tudományos Akadémiának. A flow-elmélet atyja, a boldogság és kreativitás egyik legismertebb nemzetközi kutatója.

A Magyarországon is nagy sikert aratott Játékos nevelés világhírű szerzője új könyvében a gyermekkori félelmek és szorongások kezeléséhez ad kreatív, gyakorlatias segítséget. Szülőként gyakran tehetetlennek érezhetjük magunkat a gyerekünk félelmével, szorongásával szemben, főleg, ha az számunkra érthetetlennek, indokolatlannak tűnik, vagy a megnyugtatására tett kísérletek mind kudarcot vallanak. Frusztrálódunk, aggódunk a gyerek miatt, és legfőképpen: segíteni szeretnénk. A jó hír az, hogy erre képesek is vagyunk – csak esetleg más módon, mint gondoltuk. Hiábavaló győzködés helyett érdemes a játékos nevelés gazdag eszköztárából válogatnunk. Az ebben a könyvben szereplő ötletek azoknál a gyerekeknél is alkalmazhatók, akik csak időnként szoktak aggódni, és azoknál is, akik krónikusan félnek vagy súlyosan szoronganak. A játékos gyereknevelést két és tizenkét éves kor között tudjuk a leginkább kamatoztatni, de a kötetben sok olyan technika szerepel, amelyeket akár a tizenöt évesek is élvezhetnek. Sőt, maguk a szülők is segítséget találnak saját szorongásaik kezeléséhez – amennyiben történetesen vannak ilyenek. ««« ”Ha sikerül belépned a játékba, a játék már sodor, mozgósítja a fantáziát, kiváltja a szenvedélyt. A szenvedély: öröm! Az öröm pedig - mindig újra - kioltja a szorongást. Oldja, feloldja a félelmet. Erre tanít meg ez a könyv.” Dr. Vekerdy Tamás ««« ”Dr. Cohen hatékony eszközöket ad a szülők kezébe a gyerekek félelmeinek, szorongásainak kezeléséhez, a belső biztonságérzet kialakításához. Az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi időben olvastam, szeretettel ajánlom!” Dr. Kádár Annamária

Milyen elképzelései vannak a fiataloknak majdani munkalehetőségeikről? Mit tehet a család és a közvetlen környezet azért, hogy a tinédzserek olyan értékrendet és szokásokat alakítsanak ki, melyek hasznosak lehetnek felnőttkori boldogulásuk szempontjából? Csíkszentmihályi Mihály és Barbara Schneider egy máig egyedülálló kutatás segítségével adnak választ ezekre a kérdésekre. A jövő tudósait képző elitiskoláktól a leghírhedtebb intézményekig számos amerikai középiskolában gyűjtöttek adatokat, melyek elemzésekor kiemelt figyelmet fordítottak a flow-élményre. Miközben sok régi elképzelésünkre rácáfol, az Életre hangolva útmutatót ad ahhoz, hogyan vezethetjük rá a tinédzsereket egy sikeres jövő felé vezető útra. Csíkszentmihályi Mihály Prima Primissima és Széchenyi-díjas pszichológus. Tagja az Amerikai és a Magyar Tudományos Akadémiának. A flow-elmélet atyja, a boldogság és kreativitás egyik legismertebb nemzetközi kutatója.

Egy anya hősies küzdelme, hogy boldoggá tegye beteg lánya rövidke életét.A szerző egyes szám első személyben írja le annak a két évnek a történetét, amelyben családja – férje, az idősebb fiútestvér, a nagyszülők – és sok segítőkész orvos, ápoló támogatásával végigkíséri kislánya súlyos genetikai betegségének lefolyását, miközben megszületik harmadik gyermeke, aki szintén örökölte a betegséget, de már születésétől fogva kezeléseket kap a folyamat megállítása, illetve lassítása érdekében.

Egyedülálló szülőnek lenni nem tragédia, hanem állapot. Ezt dobta a gép. Van, akit elhagytak, van, aki elhagyott, van, aki megözvegyült, és olyan is van, aki házasságra nem vágyott, csak gyerekre. A mindennapokban ugyanazokra a kérdésekre kell válaszokat adniuk, és ugyanazokkal a gondokkal kell megküzdeniük, mint az ideálisnak tekintett kétszülős családban - de egyedül kell boldogulniuk. Lehet-e derűs, kiegyensúlyozott gyerekeket nevelni egyedül? Jut-e mellette időnk felnőtt szórakozásra, kikapcsolódásra? Kihez fordulhatunk hivatalos ügyeinkben? Kellünk-e még valakinek egy, két, három gyerekkel, és ha igen, bele merjünk-e vágni egy új kapcsolatba? Mikor? Hogyan? Egyedülálló szülőnek lenni nem tragédia. Egy rossz házasság pocsék légkörében vagy bántalmazásnak kitéve élni - az tragédia.Ennek a sok történettel és praktikus tanáccsal teli kézikönyvnek a szerzője sokáig maga is egyedül nevelte a gyerekét, majd egyszer csak nagycsaládos anyuka lett. Neki ezt dobta a gép. Meg azt, hogy egy alapítvánnyal egy kicsit megkönnyítse az egyszülősök életét. Nagy Anna az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány elnöke. Az általa fórumteremtő szándékkal létrehozott közhasznú alapítvány 2006 óta működik. Célja a magyarországi egyszülős családok esélyegyenlőségének támogatása, az egyedülálló szülők jogi, munkahelyi, továbbképzési lehetőségeinek bővítése. Elsősorban internetes információnyújtás jogi, munkavállalási és pszichológiai kérdésekben.

A népszerű szerzőpáros könyvében hangsúlyozza, hogy a nevelésben minden a szülők és a gyerek közötti szeretetkapcsolaton múlik. Ahhoz, hogy gyermekünk egészségesen fejlődjön, elengedhetetlenül fontos, hogy betöltsük érzelmi szükségleteit, azaz érezze szeretetünket és elfogadásunkat. Hogyan kommunikálhatjuk szeretetünket ebben az emberformáló kapcsolatban? A válasz az öt szeretetnyelv (a testi érintés, az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás és a szívességek) helyes alkalmazásában rejlik.

A gyermek természetes nyelve, tanulásának és kommunikációjának legfontosabb eszköze a játék. Ha szeretnénk megérteni őt, közel kerülni hozzá, megtanítani neki valamit, segíteni nehézségei leküzdésében, akkor mindehhez elsősorban a játékon keresztül vezet út. Szülőként számos helyzetben elkeseredettnek és tanácstalannak érezzük magunkat. Fogalmunk sincs, hogy az adott problémát mi okozhatja és hogyan oldhatnánk meg, sőt, az is lehet, hogy eddigi beavatkozásaink csak tovább rontottak a helyzeten. Ám ahol már minden más próbálkozás kudarcot vallott, a jól megválasztott játék csodákat tehet. A közös játék által segíthetünk a gyerekeknek abban, hogy kifejezzék az érzéseiket, mi pedig sokkal könnyebben megérthetjük azokat. Együttes erővel áttörhetjük a félelem, a gátlások és a harag kemény falát, hogy eljussunk a bensőséges kapcsolatig és a felszabadult örömig. Megerősíthetjük az önbizalmukat, megmutathatjuk nekik, mi mindenre képesek. Megtanulhatunk velük együttműködni anélkül, hogy dühvel és erőszakkal próbálnánk érvényt szerezni szándékainknak. A játékos nevelés számtalan szelíd és kreatív megoldást kínál azokra a helyzetekre, amikor elkeseredésünkben kiabálni, büntetni, esetleg ütni szoktunk - meg fogunk lepődni, hogy mennyivel hatékonyabbak leszünk, a gyerekek pedig mennyivel boldogabbak. És a játék segítségével gyógyíthatunk is, ha valami vagy valaki lelki sérülést, fájdalmat okozott nekik. A világhírű pszichológus és játékterapeuta lépésről lépésre vezeti be az olvasót a játékos nevelés gazdag eszköztárába. Nemcsak egy gyerekbarát szemléletmódot ad át, de konkrét ötletek sokaságát is, melyek nagy hasznunkra lesznek úgy a hétköznapokban, mint a problémás helyzetekben. Nem kezeli tabuként azt sem, ami a felnőtt számára nehézséget jelenthet a közös játékkal kapcsolatban: a kimerültséget, az unalmat, az ötlettelenséget, a gátlásokat, a nevetségessé válástól való félelmet. Egyikkel sem vagyunk egyedül, nem kell szégyenkeznünk - és mindezek dacára mégis nekünk való a játékos nevelés, csak rá kell kapnunk az ízére! "Az ember akkor igazán ember, amikor játszik, írta Friedrich Schiller, az Örömóda szerzője. A gyereked még igazán ember! Neki minden játék, az evés, az ivás, az elindulás, a fürdés - a hajmosás! -, sőt a "rosszalkodás" is. Legyél te is ember, ha azt akarod, hogy megértsd őt és hatni tudj rá - tanulj meg játszani! Sőt: tanulj meg hancúrozni! Érezni fogod, hogy a játékon keresztül hogyan áramlanak oda-vissza az érzelmek, elviselhetővé, sőt örömtelivé

Totál ?ki vagy bukva a kölyködtől. Oké, más újság nincs? Ugyanis ez tök rendben van, főleg akkor, ha odafigyelsz a megannyi nevelési szakértőre, akik nagy élvezettel hányják a szemedre, hogy mi mindent csinálsz rosszul. És csak a fejüket csóválják mosott ruhák láttán, ahogy azok halmokban hevernek a kanapéra hajítva. Pedig több mint félmillió mama és papa szerint semmi szükséged szakértőkre. Csak nyugodj le, b*szki. A NYLB módszer egy tabuktól mentes posztban jelent meg, és miután az interneten már végigsöpört, most itt van könyv formában is. A Nyugodj le, b*szki egy tele pelusnyi praktikus tanáccsal szolgál, melyek mindegyikét az életben tesztelte David Vienna nem nevelési szakértő blogger már amennyiben egy fiú ikerpár apját tekinthetjük nem nevelési szakértőnek , és meggyőzően mutatja be, hogy a józanész a legtöbb szülői kétségen nagy biztonsággal átsegít. Ráadásul a humorérzék megőrzésében is támaszt nyújt.A kimosott ruhákat persze nem hajtogatja össze senki helyett. A könyvben tárgyalt számos, ismerős helyzet közül csak ízelítőül néhány:Amikor a kicsi nem akar kakilniAmikor a totyogó nem akar aludni délutánAmikor az ovis veri a társaitFolyton betegek vagyunkNem szeretem mindig a gyerekem