Najnovšie - Výchova, cvičenie a hry s deťmi strana 6 z 6

A sikeres gyermeknevelés legfontosabb kulcsa A legújabb pszichológiai kutatások pontosan azt támasztják alá, amit a Biblia már ősidők óta tanít: a gyerekeknek szükségük van arra a szeretetre, ami Isten parancsa a szülők számára, a szülők pedig arra a tiszteletre vágynak, amely a Szentírás szerint jár nekik gyermekeik részéről. A Szeretet és tisztelet a családban című könyv gyakorlati tanácsokat nyújt arra vonatkozóan, hogyan szakíthatjuk meg az őrület körét a családi konfliktusokban és hogyan vehetjük fel azt az egészséges ritmust, amivel feltöltődhetünk és bejuthatunk az áldásba. E könyv célja, hogy a családtagok között egészséges kapcsolatok alakulhassanak ki a nevelés témájával foglalkozó bibliai alapelvek mentén.Dr. Eggerichs őszintén elmondja, milyen tapasztalatokra tettek szert feleségével három gyermekük nevelése során, valamint bölcs tanácsokkal látja el az olvasókat azzal kapcsolatban, hogyan lehetséges a különféle családi élethelyzetekben fellépni és azokat sikerrel kezelni. A könyv szemnyitogató módon tárja fel a gyermeknevelés bibliai alapelveit, amelyek úgy képesek működtetni a családot, ahogyan azt Isten eleve eltervezte.

Ki vagyok én? Jó anya vagyok? Jól csinálom? - merül fel gyakran az anyákban. Néha ki is mondja a kérdést, máskor csak a szemében kanyarog a kérdőjel. Miért kérdezzük ezt? Miért fontos, hogy elég jók vagyunk-e? Miért leszünk bizonytalanok, ha más másként csinálja, másként tudja, másként érzi? Ha neki könnyebben megy? Miért neurotikusak, túlaggódók a mai anyák? Miért érzik úgy, hogy folyamatosan bizonyítaniuk kell a különféle szerepeikben: anyaként, társként, szeretőként, munkaerőként? Miért nem tudnak felhőtlenek lenni? Miért csupa kérdőjel számukra az anyaság? Miért nem tudjuk az élet természetes részeként kezelni? Miért nem érezzük az anyai ösztönt? - ezeket a kérdéseket teszi fel és válaszolja meg az Anyapszichológia c. könyv. Igyekszik megfogalmazni a kimondhatatlant: az anyák szerteáradó érzelmeit. A bűntudatot, az aggódást, a félemet, az egymásban való feloldódást, a testi és lelki szimbiózist, a szeretetet. Azt, ahogyan a kislányból nő, a nőből anya válik. Végigkísér az anya belső utazásán a fogantatástól kezdve a várandósságon át a szülésen keresztül egészen a gyermek felnőtté válásáig. Miért fontos foglalkoznunk az anyaság lélektanával? Mert a gyermeknevelési praktikák és jótanácsok mit sem érnek, ha az anya nem ismeri saját magát. Ha lelkiismeretfurdalása van, ha szorong, ha depressziós, ha a fáradtságtól annyira kétségbeesett, hogy már bármire képes lenne, csak végre csend legyen. Ha nem képes befelé figyelni és felismerni, mire is van valójában szüksége a gyermekének, mert annyira leköti, hogy mások elvárásainak megfeleljen.

„Kétféle alapelv érvényesülhet a gyerekek nevelésében. Az egyik: legyél, aki vagy én ehhez próbállak hozzásegíteni. Van, aki matematikában jó, más a táncban, faragásban, motorépítésben vagy az énekben mind egyforma érték. A másik: legyél, akivé én akarlak tenni! Ez az örök harcok és a kétségbeejtő helyzetek útja. Mennyi az élmény mai iskoláinkban és mennyi az életöröm? Holott a kilencvenes évek óta tudjuk, hogy öröm nélkül nincs hatékony tanulás! Tudjuk vizsgálatokból azt is, hogy a gyerekek viszonylag nagy kíváncsisággal mennek az iskolába. A kíváncsiság, az érdeklődés, az iskolába lépés után csökken, hanyatlik, majd eltűnik. A fentiek ellenére ma is vannak nagyszerű, jó iskolák, és remek tanítók és tanárok, és én biztos vagyok benne, hogy az iskola gyerekközpontú megújulás előtt áll. A könyvben szülők kérdeznek, és én válaszolni próbálok. Iskolai ügyekben, tanulási küzdelmekben. Remélem, ezek az összegyűjtött válaszok majd újabb kérdéseket váltanak ki, hoznak felszínre, amikre újra lehet majd válaszolni." Vekerdy Tamás

„Megannyi aggódó szülőhöz hasonlóan már világos volt számomra, hogy valami nagyon nincs rendben a leánygyermekek körül amiatt, hogy túl gyorsan nőnek fel. Valóban, a nyugati társadalmakban – az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Hollandiában és Nagy-Britannában – egész sor tanulmány azonosította és elemezte ezt a jelenséget. De az összes átfogó kutatás – és a kormányoknak a média, a piaci szereplők és az internet szabályozására irányuló felgyorsult törekvései ellenére – nagyon kevés tanácsot találtam, amely arra készítené fel a szülőket, hogyan védjék meg kislányaikat.” – írja a Hová lett a kicsi lányom? című könyv bevezetőjében Tanith Carey. A Londonban élő író, újságíró két gyermek anyjaként, továbbá szakmai kíváncsisággal felvértezve indult el, hogy utánajárjon a többek között korai anorexiát vagy korai szexualizációt eredményező jelenség okainak, illetve hogy megpróbáljon használható tanácsokkal szolgálni más, hasonló helyzetben levő szülőnek is. A lendületesen és olvasmányosan megírt könyvben rengeteg adatot felvonultat a szerző, amelyeket a saját tapasztalataival, kutatásaival egészít ki. Tanith Carey lendületes és olvasmányos szövege méltán érdekelhet valamennyi lányos szülőt. Bár a könyvben taglalt egyes jelenségek – mint a korai plasztikai sebészet – nem érintik számottevően az erdélyi magyar társadalmat, a kiváltó okok nálunk is éppúgy fennállnak, és a legtöbb, meglehetősen könnyen azonosítható jelenség itt is megtalálható. A könyv három irányból közelíti meg a témát. Az első rész arra összpontosít, hogy a szülők miként kezeljék saját viszonyulásaikat és gondolataikat, hogy a kislányaiknak küldött tudatos és öntudatlan üzeneteik tiszták és következetesek maradhassanak. A második rész a kislányok önbecsülésének kiépítését célzó tanácsokat foglalja össze. A szerző arra a következtetésre jutott, hogy az önbizalom kulcszerepet játszik abban, hogy a kislányok később engednek-e a társadalmi nyomásnak – annak a nyomásnak, amelynek eredményeképpen pusztán fizikai jellemzőik összességének tekintik önmagukat. A harmadik rész a gyerekek szemszögéből vizsgálja a társadalmat. Arra összpontosít, hogy ők miként látják azt, illetve hogy a szülő milyen esélyekkel segítheti eligazodni a gyerekének a világban. A könyvet Kiss Judit újságíró, a Magyar Közoktatás pedagógiai szaklapjának főszerkesztője, a Krónika napilap Életmód rovatának vezetője fordítja magyar nyelvre. Tanith Carey angol újságíró, író, eddig öt könyve látott napvilágot (a fent bemutatott művén kívül: How to be an Amazing Mum When You Just Don`t Have the Time, Never Kiss a Man in a Canoe, Russell Brand, A Mother`s Love). A Daily Mirror volt munkatársaként Az Év Fogyasztóvédő Újságírója címet nyerte el, tavaly pedig – immár Nagy-Britanniában – a legjobb, egészségneveléssel foglalkozó újságírónak járó kitüntetésre terjesztették fel.

A világhírű pszichológus-pedagógus szerző műve több országban valóságos mozgalmat indított el: szülőkét, akik nem hagyják, hogy korunk konzumkultúrája bedarálja őket, és egy élhetőbb, tartalmasabb, szebb gyermekkort kívánnak lányaiknak és fiaiknak biztosítani. Ez a könyv arról szól, miként csökkenthetjük gyermekeink életében a fékevesztett tempót, a stresszt, a képernyők uralmát, a tárgyak, tevékenységek és tagolatlan információk sokaságát, melyek anélkül árasztják el és teszik függővé őket, hogy igazi örömet nyújtanának nekik. (Sőt: közvetlenül járulnak hozzá ahhoz, hogy napjainkban egyre több a különböző pszichológiai „címkével” ellátott – hiperaktív, figyelemzavaros, magatartászavaros – gyerek.) A könyvben leírt egyszerűsítési rendszer minden családban megvalósítható, feltéve, hogy megvan a szándék és az elkötelezettség. A lépéseket nem teendőjegyzéknek, hanem menünek kell tekinteni, melyből az olvasó választhatja ki a saját családjában megvalósítható és fenntartható pontokat. A szerző nem „könnyen, gyorsan” típusú instant megoldásokat kínál, hanem egy szemléletmódot: a gyermekkor tiszteletét. Ettől azonban nemcsak gyermekünk fog megkönnyebbülni, de mi magunk is felszabadítónak találjuk majd az egyszerűsítéssel nyert bensőségesebb, melegebb családi légkört és szülői hitelességünk növekedését. „Kívánom, hogy minél több szülőhöz jussanak el a könyv mindennapi életben hasznosítható ötletei. Nem fognak csalódni – egy más minőségű családi életet jósolok mindenkinek, aki kipróbálja. Én már megtettem: azóta nagyokat lélegzem, a családommal együtt.” László Zsuzsa oktatásszociológus

Nem tudom, hogyan kell sérült gyereket nevelni. A tapasztalatok levonására nekem mindössze egy vak fiú adatott. Nem tudtam, jó-e az út, amin járok, azt sem, hová tart, vezet-e egyáltalán valahová. Csak azt tudtam, hogy a cső végén egy szabad, bátor, önálló srácnak kell majd kijönnie, és azt akartam, hogy ebbe senki se rokkanjon bele. Annak, hogy megírtam ezt a könyvet, biztosan van valami értelme. Talán csak annyi, hogy valaki belekapaszkodik az egyik mondatába, esetleg néhány percre megnyugszik, netán megérti, hogy mások is félnek, és senki sincs biztonságban. Szerintem nincsenek „jó" megoldások, csak ösztönös próbálkozások, hogy ne csak kibírjuk, de jól is érezzük magunkat a bőrünkben. Ennél sokkal bonyolultabb programban nem tudok hinni. Mindenesetre szabadon kísérletezhetünk, hiszen csak az életünkről van szó. Sándor Erzsi 1956-ban született Budapesten. Tizennégy évig volt színész Miskolcon és Kecskeméten, tizennyolc évig volt a Magyar Rádió szerkesztője. Többnyire újságíró.„Ha az ember gyereke megvakul, az nem öröm. De az élet maga attól még az lehet! Annak kell lennie! Ezt tudta és teljesítette ki az anya. Látszólag lazán, amúgy teljesen természetesnek fogva fel helyzetét, telve humorral, bizakodással, miközben a sors időről időre gáncsot vetett elé, és neki küzdenie kellett. És ő minden akadályt legyűrt." Verebes István.„Ők nem akarnak tökéletesek lenni. Csak működnek. És közben folyton nevetni kell." Bíró Kriszta. „Az evangélium szerint boldog az az ember, aki nem lát, és hisz. Sándor Erzsi könyve arról győz meg, hogy van boldogabb is: aki hisz, annak ellenére, amit lát." - Donáth László.„Sándor Erzsi könyve (szíven) ütős történet arról, milyen küzdelmek árán vált fiából, Tomiból önálló, pimasz, életvidám, széles látókörű és világlátott ifjú, aki nagy kanállal eszi az életet: csajozik, tanul, zenél, görkorizik. Azzal együtt, hogy erre alig volt esélye, hiszen Tomi vak." - Rácz Zsuzsa.

Megismerlek és elfogadlak. Olyannak, amilyen vagy. A te teljes világodat. Aki jól szeret, az megismer és elfogad – saját világát kitágítja a másik felé. Befogadja őt. "Ha az embernek olyan szerencséje van, hogy valakit is érdekelni kezd, amit itt vagy ott mondott, leírt, és úgynevezett 'előadásokra' hívják, akkor azt kell átélnie, hogy ezeknek az együttléteknek, legalábbis az ő számára, a hasonlíthatatlanul jobb, felpezsdítőbb, szórakoztatóbb része az, amikor a megjelentek elmondják kérdéseiket, aggályaikat, ellenvetéseiket, egyszóval megnyilatkoznak. Nagyszerű érzés hallani, amikor a négy-ötszáz fős (esetleg nagyobb) hallgatóságból egy kedves nő vagy férfi feláll, és bevilágító erővel mondja el személyes tapasztalatait, személyes példáját, ami megeleveníti az egész együttlétet. Ebben a könyvben a találkozásoknak ezt a részét, illetve a kérdésekre adott válaszokat találja meg az Olvasó. Nem kérdés-felelet formájában, hanem a kérdéseket, az elmondott eseteket is beledolgozva az egyes témákról szóló részecskékbe. (Így hát szerzőtársak vagyunk – hat-nyolc év néhány száz megszólalójával.) Míg az előző kötetben, az Érzelmi biztonságban az előadások válogatása jelent meg, itt ezeké a közös beszélgetéseké. És, igen, ezek a beszélgetések mindig abba az irányba mutattak, hogy miképp is kellene, hogyan is lehetne ezt az együttélést – a gyerekkel és tágabban: egymással - jól csinálni, hogyan is lehetne jól szeretni. Akármerre ágaznak is el az egyes témák, a mélyükben mindig ez a kérdés lapul. Ott húzódik meg, és sokszor felfűti a beszélgetést. Kicsit szorongok. Vajon ebből a felfűtöttségből sikerül-e itt, a következő lapokon valamit is visszaadni?" Vekerdy Tamás

Kutatások igazolják, hogy az életben való beválásunk nem csak értelmi képességeinken múlik. Az igazi sikereket és – ami még fontosabb! - a belső harmóniát, az önmagunkkal való elégedettséget csak akkor érhetjük el, ha képesek vagyunk felismerni a magunk és mások érzelmeit, kapcsolatokat teremteni, konfliktusokat kezelni, együttműködni, segítséget kérni, vágyainkat késleltetni, kitartani… Vagyis, ha fejlett az érzelmi intelligenciánk. A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, azt a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. Adjuk hát meg neki a lehetőséget arra, hogy az égig érő fa csúcsára kis kanászként felkapaszkodhasson! Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette. Hogy miként támogathatjuk őt ebben? Erről írtam ezt a könyvet, mely tíz mesét is tartalmaz egy Lilla nevű kislányról, akinek képzeletbeli barátja, Tündérbogyó segít érzelmi konfliktusainak megoldásában. A mesék 4-9 éves gyerekeknek szólnak, és segítenek a frusztrációk, csalódások elviselésében, a pozitív és negatív érzelmek tudatosításában, a félelmek megszelídítésében, a testvérféltékenység kezelésében, a veszteségek elfogadásában és az önfeledt játékban. A szülőknek elárulom: én voltam az a kislány, aki attól félt, hogy a boszorkány megcsiklandozza a lábát, én vittem haza a kisegeret, utánam jött ki a nagyapám borotvahabos arccal. Tündérbogyó pedig az én belső hangom volt, akit most ebben a formában megszemélyesítettem. Dr. Kádár Annamária: Pszichológus, egyetemi adjunktus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kirendeltségének vezetője. Diplomamunkájában és doktori disszertációjában több mint ezer, gyermekek által írt mesét vizsgált meg. Dolgozott iskolapszichológusként, jelenleg pedig az óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakon tanít. Trénerként rendszeresen tart az érzelmi intelligencia fejlesztését célzó tréningeket. Az Erdély FM rádi&

A feleséget mindenekfelett a szeretettség iránti vágy vezérli. Amennyiben ez a szüksége betöltésre kerül, boldognak érzi magát. A férjet mindenekfelett a tisztelet iránti vágy vezérli. Amennyiben ez a szüksége betöltésre kerül, boldognak érzi magát. Ha azonban a fenti szükségek bármelyike is betöltetlen, a hátasságban eluralkodik az őrület! Ez a könyv világosan elmagyarázza, hogy a házasfelek, miért reagálnak negatívan egymás felé, illetve tanácsokat ad, hogyan lehet az ilyen konfliktusokat gyorsan, egyszerűen, bibliai módon kezelni. Dr Emerson Eggerichs és felesége, Sarah több mint három évtizednyi lelkészi és tanácsadói szolgálat tapasztalatainak birtokában, továbbá elmélyült tudományos és bibliai kutatómunka eredményeképpen Amerika-szerte nagy sikerrel ismerteti meg a feltétel nélküli szeretet és tisztelet üzenetét. Sok száz házaspár kezdett másként gondolkodni egymásról, továbbá új módon kommunikálni és sokkal pozitívabban viszonyulni a másikhoz.  Milyen házasságot szeretnél? Olyat, amelyre a felek kölcsönös nagyraértékelése jellemző? Amelyben békesség, megértés, valamint őszinte, bizalmas viszonyulás uralkodik? Szeretnéd, ha a házasságod arra a minőségre emelkedne, amilyenre azt Isten tervezte? Akkor nektek is a szeretet és tisztelet alapjára kell építkezni!

Vajon mire van szükség ahhoz, hogy gyerekeink érvényesüljenek, beváljanak az életben? Valóban annyi mindenre, és olyan eszeveszett tempóban, mint azt a világ ma sugallja? Vekerdy Tamás szerint a válasz: nem. Nem az lesz sikeres felnőtt, aki kisgyerekkorában már felnőtt módon hajtott és teljesített, hanem az, aki teljes értékû kisgyerekéletet élhetett. Szülőként az érzelmi biztonság megadása a legjobb lehetőségünk arra, hogy megvédjük gyerekeinket a normálisnál nagyobb mértékû szorongástól, a sodródástól, a személytelen, így személyiséget roncsoló kapcsolatoktól. Aki érzelmi biztonságban, testi-lelki értelemben ölelő melegségben nő fel, az gyerekként és később felnőttként is jóval eredményesebben tudja megoldani és kiegyensúlyozottabban átvészelni az élet nehézségeit. * "Sokszor és sokfelé "tartottam előadást" a Nyitott Akadémia szervezésében. Azért tettem idézőjelbe a "tartottam előadást", mert sokkal szívesebben mondanám így: beszélgettem. Ebbe a könyvbe tíz ilyen "előadás" - beszélgetés - szövege került bele, írott, szerkesztett formában. Szerzőtársaim mindazok a szülők, nagyszülők és gyerekek, óvónő, tanító és tanár kollégák, akikkel a rendelés, az óvoda-iskola látogatás óráiban vagy az "előadásokon" találkoztam, beszélgettem. (És persze remek szerkesztőm, aki írássá simította az élőszót.) Ha tehát találnak valami jót ebben a kötetben, azt maguknak köszönjék mindazok, akik az elmúlt években, évtizedekben szóba álltak velem, ha tévedésekre bukkannak, azt az én számlámra írják. Ott korlátolt maradtam. Nem tudtam a másik véleményt - a magamé mellé - el- és befogadni." Vekerdy Tamás

Az ember jelleme egyben a sorsa is, vallja a pszichológus és családterapeuta szerzőpáros, akik arra keresnek választ, miként állíthatók a határok a jellemformálás szolgálatába. „Mivel a határok nem születnek együtt a gyerekekkel, a szüleikkel való kapcsolaton keresztül kell beépülniük a személyiségükbe. A gyerekek csak úgy tanulhatják meg, hogy kik ők, és miért tartoznak felelősséggel, ha szüleik egyértelmű határokat húznak, és elősegítik, hogy ők is kialakíthassák a maguk határait. A világos határoknak köszönhetően számos nélkülözhetetlen vonás alakul ki a gyerekekben: • megismerik önmagukat, kialakítják saját identitásukat, • megtanulják, miért kell felelősséget vállalniuk, és miért nem, • képesek lesznek jó döntéseket hozni, • megértik, hogy ha jól döntenek, a dolgok jól alakulnak, míg ha rosszul választanak, negatív következményekre számíthatnak, • képesek lesznek a szabadságon alapuló, valódi szeretetre.”

Ez a könyv az én történetem – egy kislányé, aki két otthon között próbált eligazodni egy válás után. Egy gyerek szemével mesélem el, hogyan éltem meg a hiányt, a fájdalmat és a gyászt, amit a család felbomlása hozott magával. Hogyan kerestem a szeretetet ott, ahol néha bizonytalanság és félelem uralkodott, és hogyan próbáltam megérteni az új családi rendet, miközben magamban vívódtam az elvesztett egység miatt.Felnőttként visszanézve megértem, hogy a gyász nemcsak a veszteségről szól, hanem arról is, hogy újra fel kell építeni önmagunkat és az otthon fogalmát. Ez a könyv azoknak szól, akik valaha érezték, hogy kettősségben élnek, akikben még él a bizonytalanság és a fájdalom, de akik reményt is keresnek arra, hogy a szeretet újra melegséget és biztonságot adhat.Ez a történet nem csak a gyász és veszteség feldolgozásáról szól, hanem a reményről, az elfogadásról és arról, hogy az otthon nem mindig egy hely, hanem azok az emberek és érzések, akik igazán fontosak nekünk!

Nelli és Kata könyve abszolút hiánypótló a magyar könyvpiacon. Ajánlom mindenkinek – felnőttnek és gyereknek egyaránt –, aki tud és szeret játszani, de azoknak is, akik tanulják/tanítják a közös játék művészetét. A legtöbb tevékenységhez semmilyen különleges kellékre nincs szükség, mégis életre szóló élményeket szerezhetünk, adhatunk általa. 10-15 évvel ezelőtt, amikor a ?aim kisebbek voltak, nagyon örültem volna, ha létezett volna ez a könyv… :)Tittel Kinga, a Mesélő Budapest szerzője