Najnovšie - Výchova, cvičenie a hry s deťmi strana 4 z 6

Soha nem késő tanulni és nevelni a bennünk élő gyermeket, önmagunkat, még akkor sem, ha képtelenségnek tűnik. A könyv, amit a kezedben tartasz, az életet tisztán felfogó gyermekeken keresztül mutat be egy olyan történetet, ahol a nehéz sorsok szeretetteljes segítséggel változtathatóak.   Melyik kincs ér többet egy ölelésnél?

A szexualitás Isten ajándéka Nincs a földön nagyobb erő mint a szeretet a szexualitás és a szerelem. A kapcsolatok valójában életet és halált meghatározó jelentőséggel bírnak. Hogyan készülhetünk fel a jelenben a jövőbeli kapcsolatunkra? A Lájkolj okosan! szerzője Levi Lusko nyers őszinteséggel osztja meg saját élettapasztalatait és Isten Igéjét arról hogyan lehet... - kiküszöbölni a korábbi bűnök miatti keserűséget a házasságban és a halálos ágyon; - ellenállni az instant megoldásoknak, és megérteni, mire vágyik igazán a szívünk, - elkerülni vagy begyógyítani a szexuális bűnök okozta jövőbeli sebhelyeket azzal, hogy már ma okosan élünk; - a gyermekeinkkel folytatott ügyetlen "felvilágosító" beszélgetéseket valódi párbeszéddé tenni, amely bölcs döntésekhez vezet; - egy kiüresedett házasságot megmenteni, és a kiszámítható kényelmességet izgalmas intimitássá változtatni. Istennek nem az a szándéka, hogy megfosszon az örömtől, hanem hogy minél többet adjon belőle. Ha belefáradtál az állandó keresésbe és megalkuvásba, ha eleged van az egyedüllétből, ha érzéketlenné tett a pornográfia és az alkalmi kapcsolatok, vagy egyszerűen csak kíváncsi vagy arra, hogyan tudnád még izgalmasabbá tenni a házasságodat, akkor ez a könyv neked szól. "Ez több mint egy egyszerű könyv - ez egy mentőmellény!" Chris Tomlin Grammy-díjas zenész és a "Good good Father" című könyv szerzője Ajánlott korosztály: 16+

"„Visszatartom a dühömet. Ha kiengedném, akkor megtelne vele az egész szoba.” „Azt képzeltem, hogy akit szeretek, annak baja esik, mert én rossz vagyok.” „Nem volt egy élő lélek, aki megértett volna, és ez végtelenül magányossá tett. Megtanultam a leckét, hogy tapintatból erről nem beszélünk.""Vajon mit élnek át a gyerekek, amikor szüleik válnak, vagy amikor elvesztik egy közeli családtagjukat? Mire van szükségük ezekben a nehéz időkben? És ki vigasztalja meg őket, ha a szülők saját fájdalmukban, dühükben nem tudnak feléjük fordulni? Súlyos veszteség idején a gyerekek legtöbbször nem tudják megfogalmazni, min mennek keresztül. Modern világunkban ráadásul a gyász tabu: a felnőttek sokszor saját érzéseikkel sincsenek tisztában, nemhogy a gyerekekével. Így a hiány meggyászolásában – ha egyáltalán megtörténik – a kicsik általában magukra maradnak, és ez a magány és elhagyatottság felnőttéletükre is kihat. Singer Magdolna gyászterapeuta bevezet minket egy rejtett világba: gyerekek és felnőttek mesélnek fiatalon átélt veszteségeikről, és arról, miként tudtak megküzdeni fájdalmas érzéseikkel. Harminc különálló történet segít megérteni, mit éreznek és észlelnek a gyermekek válás és halotti gyász idején, a megható önvallomásokból pedig az is felsejlik, hogyan vigasztalhatjuk, támogathatjuk őket életük e nehéz szakaszában. "

Teljesítményorientált korunkban túl nagy hangsúlyt fektetünk a gyerekek oktatására, fejlesztésére ahelyett, hogy hagynánk, hogy önállóan, irányítás nélkül fedezzék fel saját magukat és az őket körülvevő világot. Pedig a fantáziára, mozgásra és együttműködésre épülő kötetlen szabad játék nem időpazarlás. Éppen ellenkezőleg: erősíti a problémamegoldó képességet, növeli az érzelmi rugalmasságot, az önbizalmat, segít feldolgozni a konfliktusokat, félelmeket, és így csökkenti a stresszt – ezzel pedig olyan készségeket fejleszt, amelyek elengedhetetlenek a boldog gyerek- és felnőttkorhoz. A kötetlen szabad játék régóta meghatározó része a dán kultúrának és gyereknevelésnek. Iben Dissing Sandahl, a nagy sikerű Gyereknevelés dán módra – Hogyan neveljünk életrevaló és magabiztos gyereket? társszerzője ebben a könyvében saját gyermekpszichológusi és szülői tapasztalataira támaszkodva gyakorlati tanácsokkal segíti a szülőket, pedagógusokat, hogy miképpen építhetik be a játékot a mindennapokba.

Az elmúlt években több autizmussal élő személy önéletrajzából kaphattunk pontosabb képet arról, hogyan is élnek és éreznek az autista emberek. Ebből a hiánypótló interjúkötetből azonban megismerhetjük az autista gyermeket nevelő szülők megéléseit is: miként változtatta meg eredeti terveiket, szerepeiket, az önmagukról kialakított képet, amikor azzal szembesültek, hogy gyermekük másként fejlődik, és hogy ez a másság örökre az életük része lesz. Szülők mesélnek kendőzetlenül mélypontokról, végeláthatatlan küzdelmekről, tehetetlenségről, de humorról, lelki erőről, támogató kapcsolatokról és arról is, hogyan lehet továbblépni a nehéz élethelyzetekből. Az interjúk olvasása közben az érintett szülők ötleteket, kapaszkodókat találhatnak saját nehézségeik kezeléséhez, a szakemberek pedig ahhoz, miként tudják segíteni az együttműködést. A szenvedés és a kiútkeresés egyetemes emberi tapasztalat, így ez a könyv saját életutunk, önmagunkhoz és a világhoz való viszonyulásunk megértéséhez is hasznos olvasmány.

Mit tegyünk, ha a gyerekünk nem akar elindulni a játszótérről? Hogyan fegyelmezzünk hatékonyan? Miért nem előnyös, ha úgy dicsérünk: „Ügyes vagy!”? Mindannyian jó szülők szeretnénk lenni – de hogyan csináljuk? Ez a könyv egy lényegre törő útmutató, amely konkrét ötletekkel, praktikus módszerekkel segít a gyereknevelés mindennapi kihívásainak leküzdésében, miközben támpontokat ad a gyerekek szociális és érzelmi fejlődéséhez is. Dr. Erica Reischer pszichológus és nevelési tanácsadó kutatások és klinikai tapasztalatok alapján foglalja össze a gyereknevelés 75 legfontosabb stratégiáját, amelyet nemcsak szülők, de nagyszülők, tanárok és gyermekgondozók is használhatnak. Segítségükkel erős kötelékeket tudunk kialakítani, kezelni tudjuk a nehéz helyzeteket, és boldog, jó természetű, felelős felnőtté nevelhetjük a gyerekeinket. „Nélkülözhetetlen kézikönyv szülők számára.” Csíkszentmihályi Mihály.

„Az életben három dolog fontos. Az első a kedvesség. A második a kedvesség. A harmadik pedig a kedvesség." - Henry James.  Amikor megkérdezik a szülőket, felnőttként milyennek szeretnék látni a gyereküket, magától értetődő a válasz: boldognak és sikeresnek. Jóval nehezebb azonban megmondani, miként érhetjük el mindezt.  A gyereknevelésnek nincs titkos receptje, de léteznek fontos elvek és gyakorlatok, amelyek segítenek, hogy a gyerekünkből kiegyensúlyozott, derűs felnőtt válhasson. A legújabb kutatások szerint mindebben kulcsfontosságú a kedvesség.  AZOK A GYEREKEK, AKIK BARÁTSÁGOSAK, SEGÍTŐKÉSZEK ÉS EMPATIKUSAK, SOKKAL KIEGYENSÚLYOZOTTABBAK LESZNEK, S TÖBB POZITÍV VISSZAJELZÉST KAPNAK.  A kedvesség azonban önmagában nem elég: szükség van más erényekre is, mint a bátorság, az önuralom, a tisztelet és a hála.  Mit tehetünk szülőként mindazért, hogy ezek a tulajdonságok kialakuljanak és megerősödjenek a gyerekeinkben? Hogyan kezeljük az undokságot és a rosszindulatot? Hogyan kommunikáljunk otthon, és miként mutassunk példát?  Az Így neveljünk kedves gyereket konkrét esetekkel és azonnal bevethető tippekkel segít, hogy olyan családi környezetet alakíthassunk ki, amelyben a gyerekeink szeretetteli, boldog emberekké válhatnak.

Szülővé válni, szülőnek lenni sokszor parás. Az anyáknak éppen úgy, mint az apáknak, bár az apák félelmeiről a legutóbbi időkig jóval kevesebbet tudtunk. Az apák csak mostanában kezdték hallatni a hangjukat, eddig nem volt menő megszólalni ilyen „nőies témákban", azt pedig pláne nem volt menő bevallani, hogy az apáknak is vannak félelmeik. Szerencsére azonban sokasodnak a hangok, s Szél Dávid hangjára különösen érdemes figyelni. Több okból. Egyrészt, mert szórakoztató: vicces, önironikus és kedvesen csapongó. Másrészt az írásain keresztül bepillantást nyerhetünk valaki más gondolatvilágába és érzéseibe. Amit látunk, az pedig izgalmas és elgondolkodtató: hiszen Szél Dávid nem csak egy jó tollú, GYED-et is megjárt apuka, hanem - sok egyéb, az identitását meghatározó szerepe mellett - pszichológus is, azaz szakember, így mindarra, ami vele és körülötte történik, egy különleges szemüvegen keresztül tekint. A Túl a parán így nem pusztán élet- és aparajz, hanem társadalomrajz és pszichológiai kézikönyv is egyben, amelyben szinte minden előkerül, ami a szülőség, a szülői lét kapcsán foglalkoztat bennünket.

Ebben a könyvben nők kapcsolatait ismerheted meg, belső indíttatásaikkal, lényük különbözőségével a jelenben és a jövőben. Egy olyan jövőben, ami közelebb van hozzánk, mint azt gondolnánk. Most is körülvesz minket, egyre nagyobb teret hódítva. Bepillantást nyerhetsz abba, hogyan ad hozzá egy tökéletlennek tűnő élet egy másikéhoz, hogyan alakul a mából kiindulva egy lehetséges jövő.

Szülőnek lenni életünk egyik legnagyobb öröme, de a gyereknevelés és a családi élet mindennapos kihívásai rengeteg stresszel járnak. A mindfulness, vagyis a tudatos jelenlét sokat segíthet abban, hogy boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet éljünk. A személyes stílusban megírt, mégis praktikus könyvből megtudhatjuk, hogyan - őrizzük meg a nyugalmunkat kritikus helyzetekben, - alakítsunk ki szorosabb kapcsolatot a gyerekeinkkel, - kezeljük a mindennapos stresszt és a konfliktushelyzeteket, - javítsunk a családunkkal való kommunikáción, - alakítsuk ki saját meditációs gyakorlatunkat. A szerző bemutatja, hogy miként alkalmazhatjuk a tudatos jelenlétet kifejezetten a gyereknevelés során, ezért nemcsak kisgyermekes vagy leendő szülők, de nagyszülők, gyermekgondozók számára is hasznos olvasmány.

Tizenhét éves koromban a barátom anyja megkérdezte, hogy mi akarok lenni. Világcsavargó, válaszoltam. Hobó, a régi, Jack London-i értelemben. Később megnéztem A pármai kolostorból készült nagyszerű filmet, Gérard Philipe főszereplésével, mely úgy kezdődik, hogy robog egy hintó a sziklás észak-itáliai tájon, és a sziklák közül egyszer csak leugrik egy útonálló. Az utasok a pisztolyukhoz kapnak: „Ki vagy?” (Én legalábbis így emlékeztem évtizedekig.) Mire ő meghajol, köpenye lobog a szélben, nagy karimás kalapját leveszi, grandezzával meglóbálja, és azt mondja: „Ferrante Palla, szabad ember”. Attól kezdve azt gondoltam: ez akarok lenni! Szabad ember! Közben eltelt több mint ötven év, és azóta is próbálok, igyekszem az lenni. Remélem, hogy az is vagyok. De legalábbis úton vagyok a szabademberség felé. ? Mindig el akarják venni a külső szabadságunkat, ez legkésőbb az iskolába lépéssel megkezdődik, de sokszor már az óvoda is fenyeget – ami viszont mindig megmaradhat, ha kimunkáltuk magunkban, az a belső szabadság. Már a magzati korban kezdődik ennek megalapozása az örömteli biztonság megadásával – ami ilyenkor még az anya örömteli biztonságérzetét jelenti. És aztán: tudok-e a gyerekemnek továbbra is örülni, vagy szorongok, és ez a szorongás őt is görcsbe rántja? Netán „tanításoknak” esem áldozatul, és elhatározom, hogy ezt a kis lényt erre vagy arra fogom „terelni”? Tudok-e őszinte maradni? Akkor is, ha baj van? Ha éppen elválunk vagy valaki beteg a családban? Tudom-e hagyni, hogy ő felfedezze önmagát, a maga világát és a világot maga körül, vagy azt hiszem, hogy mindent nekem kell megszerveznem? Tényleg: mi az, amitől nekem kell megvédenem őt? Észreveszem-e, ha tőlem beteg a gyerek? Vajon agresszívvé kell-e őt nevelnem ebben az agresszív világban, hogy sikeres legyen? (Semmiképpen!) Hogy újra és újra jelen tudjak lenni a magam és a gyerekem életében, ehhez a mindig fenyegetett, de mindig újra kiküzdhető belső szabadság kell.

"Én nem akarok óvodába menni! Nem vagy a barátom" Ismerős mondatok minden családban. Anyaként én is kerestem a csodaszert szorongásra, hisztire, féltékenységre. Próbáltam moinél több dolgot a kis hátizsákjukba tömni a barátság, a szeretet, az összetartás fontosságáról. Majd egy napsütéses májusi délutánon, nekik adtam a legjobb ajándékot, amit valaha kaptak: az IDŐMET. A mese elkezdődott. Ez volt a mi csodaszerünk. Hozzávalók: • 4 mese • hatalmas képzelőerő   A hozávalókat keverd össze egy gyerekszobában óvodásokkal és szülőkkel! Bújjatok össze, álmodozzatok együtt és a csoda nálatok is megtörténik! "Állomország kapujában, jóéjt-puszi jegyeddel, elrepülhetsz messzi földre, hol az álmod életre kel!"

Pamela Druckerman amerikai újságíróként került Párizsba, és a francia fővárosban lett anyuka is. A szokásos kulturális különbségek mellett így azzal is szembesülnie kellett, hogy a franciáknak bizony a várandósságról és a gyereknevelésről is egészen különleges elképzelésük van. Miközben ő maga egy új élethelyzet, az anyaság kihívásaival küszködött, őszinte megdöbbenéssel és kíváncsisággal figyelte, ahogy a francia anyukák könnyedén oldják meg a legösszetettebb helyzeteket is, legyen szó akár a kisbabák éjszakai alvásáról, akár a nagyobbak evési szokásairól vagy társas viselkedéséről. Hogyan lehetséges ez? - tette fel a kérdést Druckerman, és nem nyugodott, amíg meg nem találta a választ, hogy aztán mindazt, amire saját kárán rájött, egy rendkívül humoros és üdítő olvasmány formájában ossza meg a nagyvilággal. Könyve, a Nem harap a spenót egyik legkeresettebb gyerekneveléssel foglalkozó kötet itthon is. Az új kiadás ráadásul 100 praktikus tippel - a francia gyereknevelés legfontosabb alaptételeivel - egészül ki, hogy ezáltal még könnyebben leshessük el a francia anyák titkát.

Az alma nem esik messze a fájától - tartja a mondás -, de mi van akkor, ha ez mégsem igaz? Andrew Solomon egy évtizeden keresztül írta korszakalkotó művét, amely olyan szülőkről és gyermekeikről szól, akik különböznek az átlagtól. A több mint háromszáz meginterjúvolt család között akad, amelyik a siketséggel, más a Down-szindróma vagy az autizmus kihívásaival szembesül; de csodagyerek is felbukkan a könyv szereplői között, ahogyan olyan is, aki erőszakban fogant, vagy idővel ráébredt, hogy nem a biológiai neméhez tartozik. Ezek a tulajdonságok és körülmények látszólag elválasztják egymástól az alanyokat, a családok azonban számos közös tapasztalaton osztoznak - ugyanabban az örömben és bánatban, a kirekesztettség érzésében. A szülők számára minden esetben megválaszolandó kérdés, hogy képesek-e elfogadni a gyermeküket, és ha ez megtörtént, hogyan segíthetik őt a fejlődésben, a kiteljesedésben, abban, hogy boldog felnőtt váljon belőlük. Ám ennek ellenkezőjére is akad példa: olyan szülő-gyermek kapcsolatra, amelyben válaszként végül az elutasítás születik meg. Az Alma a fájától őszinte, felkavaró könyv, amely a tradicionális értelemben vett család fogalmát gondolja újra, miközben nem hallgatja el a különbözőség árnyoldalait sem. Az utóbbiak ellenére mégis minden egyes sorából sugárzik az elköteleződés, a tolerancia, az elfogadás és a szeretet.

Dánia évtizedek óta a legboldogabb ország a Földön – de vajon minek köszönhető ez? E könyv szerzői – egy amerikai anya, aki dán férfihez ment feleségül, és egy dán anya, aki gyakorló pszichoterapeuta – szerint a válasz abban rejlik, ahogyan a gyerekeiket nevelik: hiszen boldog gyerekekből boldog, életrevaló felnőttek lesznek. A gyerekek alapvető jóságába vetett hit, az őszinte és hiteles szülői hozzáállás, az elfogadás és az ítélkezésmentesség olyan nevelési alapelvek, amelyeknek eredményeként a gyerekek kiegyensúlyozottak, érzelmileg rugalmasak, empatikusak és együttműködők lesznek – és ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek nem csak a gyerek-, hanem a felnőttkori boldogsághoz is szükségesek. Dr. Vekerdy Tamás a könyvhöz írt utószavában bemutatja, hogy a hazai nevelési elvek inkább a könyvben részletezett teljesítményorientált amerikai gyakorlathoz állnak közel, ezért mi is sokat tanulhatunk a világ legboldogabb embereitől a gyereknevelés területén.   “A könyv kitűnő! Tartsd be minden szavát, és boldog gyereked lesz!” – Dr. Vekerdy Tamás

Sarah Napthali, a Buddhizmus anyáknak szerzője ezúttal kisgyerekes anyákhoz szól a tőle megszokott derűvel és humorral. Olyan szellemi-lelki utazásra invitál, amely nyomán nyitottabb, figyelmesebb és felszabadultabb szülőkké válhatunk. A buddhizmus tanításai hozzásegítenek ahhoz, hogy megválaszoljuk a szülői lét alapkérdéseit: Kicsoda a gyermekem valójában? Ki vagyok én? Mit tehetek, hogy a legjobbat adjam a gyerekemnek és saját magamnak? Hogyan viszonyuljak a nemszeretem házimunkához? És nem utolsósorban: Ennyiből áll az élet? A szerző rengeteg személyes példát és megoldási javaslatot hoz saját családjából és más anyák tapasztalataiból, türelemmel és alázattal kalauzol, hogy tudatosan, oldottan és harmonikusan élhessük meg a mindennapokat a számunkra legfontosabbakkal: a gyerekeinkkel.

A mesékben a hős számos nehéz próbatételen keresztül jut el a céljáig. Gyermekünknek felnövekedése során ugyancsak meg kell küzdenie a külső és belső sárkányokkal, vagyis a külvilág kihívásai mellett saját félelmeivel, szorongásaival, kishitűségével, ellentmondásos érzéseivel, indulataival, vágyaival is – de a próbák alatt érik, fejlődik, válik egyre gazdagabbá a személyisége. Az önbecsülés és a küzdőképesség megalapozása nem azt jelenti, hogy „kipárnázzuk” a világot gyermekünk körül, és mindent megteszünk, hogy elkerülje a negatív érzelmeket, hanem hogy segítünk ezeknek a megértésében, megélésében és a nehéz helyzetekkel való sikeres megküzdésben. Szülőként, pedagógusként nem járhatjuk végig helyette az útját, de hamuban sült pogácsaként rengeteg erőforrást tehetünk a tarisznyájába. Szerzőtársammal, Kerekes Valériával egy olyan, a gyakorlatban jól használható könyvet szeretnénk az olvasóink – szülők, nagyszülők, pedagógusok – kezébe adni, amely megmutatja, hogy a saját és családtörténetünk megalkotása hogyan járul hozzá az önbecsülésünk növeléséhez, és hogy a rítusok, szokások kialakítása által miként lehet a külső-belső világunkban rendet teremteni. A kommunikációs és érzelmi tipológia, valamint a hozzá tartozó „használati útmutató” segít jobban megérteni gyermekünket, és rávilágít arra, hogy ugyanazt a küzdelmet többféleképpen is meg lehet vívni. Konkrét foglalkozásvázlatokat is összeállítottunk a népmesék érzelmi fókuszból kiinduló feldolgozásához és a Lilla és Tündérbogyó című kötetben megjelent érzelmi intelligencia fejlesztő mesék játékos megközelítéséhez. A közel kétszáz módszertani és játékötlet a szülő-gyermek és a szülő-pedagógus kapcsolat mélyítését is segíti. Kívánjuk, hogy ezek a mesék és játékok keljenek életre a családokban, óvodákban és iskolákban! A mesében a fiú addig nem indul szerencsét próbálni, amíg áldást nem kap a tervére. Hadd kedveskedjünk hát ezzel a régi erdélyi áldással minden szülőnek és pedagógusnak, aki a gyermek kísérőjéül szegődik ezen a kalandos, veszedelmekkel, kihívásokkal, ugyanakkor nagyon sok örömmel teli úton. „Legyen előtted mindig út, fújjon hátad mögül a szél, melegen süsse arcodat a nap, az eső puhán essen földjeidre, s míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten.”

Sosem értetted a szakkönyveket az autizmusról? Itt az alkalom, hogy olvasmányos és humoros formában megismerd a legfontosabb tudnivalókat a gyanújelektől a diagnózison át, a terápiáig. Közérthető, szakkifejezés mentes könyv szülőknek, nagyszülőknek és laikusoknak. Mit nevezünk autizmusnak és mi okozza? Mi az a BNO szám? Milyen terápiák vannak és melyik jó a gyerekemnek? Kérdések a diagnózis után? Családom nem fogadja el az autista gyerekemet, mit tehetek? Milyen támogatásokat kérhetek, és hol intézzem? Mi lesz vele ha én már nem leszek? És még számtalan más kérdés...

Miért olyan idegesítőek a tizenévesek? Miért gyűrnek fontos iskolai üzeneteket a táskájuk aljába, miért képtelenek rendet tartani maguk körül, miért állítanak haza egyszer csak kékre festett hajjal? Frances E. Jensen, a nemzetközi hírű neurológus (nem mellesleg két fiú édesanyja) ilyen és hasonló kérdéseket tesz fel és válaszol meg, szülői tapasztalatai mellett a kamaszaggyal kapcsolatos legfrissebb tudományos eredményekre támaszkodva, olvasmányos, közérthető, nem egyszer humoros stílusban. A szerző saját kutatási eredményei és klinikai tapasztalatai alapján, forradalmian új szemszögből közelíti meg a témát, egyszersmind gyakorlati tanácsokkal is szolgál a tinédzsereknek és szüleiknek a viharos évek túléléséhez.