Najnovšie - Fejtóny, rozhovory, reportáže strana 19 z 75

A definitive account of the region whose fate defined the first two decades of the 21st century. In early 2022 ,veteran journalist Andrew North was kidnapped by the Taliban. By the time he found himself imprisoned in a jail cell, he had been reporting from Afghanistan for two decades, coming to know hundreds of Afghans along the way. This book brings together both his and their stories. Farzana was banned from attending school as a child, but education would take her further than she could have imagined. Bilal's dream of becoming a journalist came true, but at a cost. While Abdul's ambition to become a doctor was thwarted, Jahan's prospects transformed radically for the better. And in a quiet province, the life of a boy called Naqibullah was shattered. Witness to both the country's transformation and the mistakes that eventually led to its collapse, in War & Peace & War North vividly evokes a country where foreign powers and internal forces have been on a collision course for over two centuries.

A főszereplő két hazát tudhat magának. A véletlenek úgy hozták, hogy – amikor már nem remélt hosszú távú kapcsolatot –, felcsillant a remény, lehet még saját családja. Életében így mindennapos lett két nyelv használata: a magyar és az olasz. Párhuzamosan élte meg, a változó világban hogyan hatott a mindennapokra – az átlagemberekre is – a politikai rendszerek összeomlása és egy új történelmi korszak kezdete Európa több országában, s így szülőhazájában is a huszadik század végén. „…Mivel a vámtiszt megunhatta a hiábavalónak tűnő várakozást, felnézett irataiból és megkérdezte, értem-e elég jól az olasz nyelvet. Biztosítottam, ha lassan beszél, megpróbálom követni, már csak azért is, mert szeretném tudni, mi a probléma. Ekkor elég érthetően aprólékos magyarázatba kezdett: – Mivel ön egy meghívásra szóló útlevéllel rendelkezik, ezért csakis akkor léphet olasz fennhatóságú területre, ha kísérője megjelenik, így biztosak lehetünk abban, hogy önt vendégül látják. Tudja, nagyon sok keleti, azaz szocialista országból érkező egyedülálló hölgy marad országunkban, akik nem mondhatni, hogy a törvény által megengedett hivatalos munkát végeznek, ezért megszigorítottuk a határon történő intézkedéseket. Egy kicsit töprengett, mit is kezdjen velem. – Na már most, ha az ön kísérője nem fog kiszámítható időn belül megérkezni, a szomorú hírem, hogy visszaküldjük önt hazájába az első budapesti géppel. Majd kíváncsian nézett, hogyan reagálok minderre…”

The definitive book in English about the 'Ndrangheta - the most powerful Mafia in the world. The 'Ndrangheta is the world's most powerful Mafia and it's behind a litany of violence, organised crime and corruption around the world. Bound together by blood ties, silent but deadly, and steeped in religious ritual, they are a Mafia unlike any other, and vastly more dangerous. In Mafiopoli, the first comprehensive book to be published in English about the 'Ndrangheta, Sanne De Boer takes us deep inside this extraordinary criminal organisation. In 2006, Sanne, a journalist, moved from Amsterdam to a quiet coastal town in Calabria. She has only intended to live there for a few months but was won over by the beautiful surroundings and warm community and decided to stay. And then, one night, a car was set alight on her street in the dead of the night and soon after, two men were shot dead. Slowly, she begins to see glimpses of darker forces that control the small, idyllic Italian town. MAFIOPOLI is an engrossing and dramatic insight into an incredibly destructive and ascendant criminal organisation. As Sanne starts to piece together the mysterious events and violence marring her new home, she dives deep into the story of the 'Ndrangheta: how they got power, how they're expanding it around the world and how all our lives are, in frightening and shocking ways, affected by their reign. This is a powerful new book on a deliberately opaque but deadly Mafia.

Krisztusi korukba lépve érték meg a rendszerváltozás közeledtét az e könyvben szereplésre meghívott jelességek, az 1954-es év magyar szülöttei. Valahogy olyképp tehát, mint sokuknak a szülei 1956-ot. Olyasvalamit érezhettek nyilván akkor, mint felnőtt fejjel majd ők éreznek. Hiszen "a nemzeti kultúra sosem volt olyan erős és összetartó, ha tetszik, konstans, mint a rendszerváltás előtti években", ahogyan Fehér Viktor írja Timár Péter 1987-es, Moziklip című szkeccsfilmjét elemezve, amely (az Edda, a Bikini, az LGT, az Omega, Koncz Zsuzsa nélkül is!) 18 popzenei és újhullámos előadót összeboronálva állítja fel találó szövegeivel és snittjeivel a kihunyó szocializmus összképi látleletét. És bár a rokon 1954-es fészekaljakból kikelők előtt a rendszerváltással eladdig elképzelhetetlen tágassága nyílt meg a válaszutaknak, olyannyira, hogy két egyívású művész közül az egyik például az Őrségben rendezkedett be, a másik a palaui dzsungel szélén, kettejük kiérlelt credója is mégiscsak egybecseng: a napközbeni világot legnagyobb hülyeségei, az ego és a birtoklási vágy teszik tönkre. Gyermekkorukban sokuknak az autóbusz, utcai világítás, telefon csak álom volt. Még tudják, milyen volt internet nélkül élni, kályhával fűteni, lavórban mosdani. A Csoóri Sándor által "nomád nemzedéknek" nevezett generáció tagjait minden különbözőségük ellenére számos meghatározó jegy fűzi össze. Bevallott tökéletlenségük és határtalan tudásvágyuk, valamint az elszántság, hogy soha semmi sem késő. Vagy az, hogy ők azok, akiknek létfeladattá tehette életüket például a kisebbségi lét. Ők azok, akik keresték a menekülési útvonalakat, de dezertálni nem akartak. Akik örök életükre megismerhették egy pálca hajlíthatóságának szemléletes próbatételét. Akik keserves könnyhullatással is fölkapaszkodnak a világfára, és utána serpái lesznek másoknak a hazatérés kaptatóján. Akiknek fájni tud, hogy a világ nem egy. Akik tisztában vannak vele, hogy a fák csodálatos lények. Akárcsak az életvezető mesemondók, akik életben tartják a lelket és utat mutatnak. Mert ha az ember tud valamit, ami kicsit is értékes és megőrzésre méltó, azt tovább kell adnia. Azok, akik megtanulták, hogy az leszel, amiért megküzdesz. Akiknek életük mértéke, hogy a "kötelező egy mérföldre" ráadásnak a dupláját vállalják. Az itt megszólalók egyedi utazásuk részeseivé teszik vallomásaik olvasóit. Komor valóságunkra utalóan jelképesnek is tekinthető, hogy 1954 évnyitó és évzáró magyar szülötte könyvünkben egyformán külhoni, akik nemzetbelijeiktől oly távol még egymás honfitársai voltak az egykori Szovjetunióban, azóta pedig az előbbi szülőhelye ma (egymástól távolodóban) ukrán, az utóbbié orosz föld. Az ő összetartozásuk magyarságukban azonban konstans, és egybeszólítja őket e tablón. (A szerkesztő) aatoth franyo grafikus, festőművész - Ádám Tamás költő, szerkesztő, újságíró - Ambrus Asma színművész, bohócdoktor - Babits Antal vallásbölcselő, bibliakutató, zeneszerző, klarinétművész - Balogh István Vilmos / Steven Balogh festőművész - Balázs F. Attila író, költő, műfordító - Bartosiewicz László archaeozoológus - Bodó Imre József agrármérnök, múzeumalapító, helytörténész - Boros János filozófus - Béres János szobrászművész - Csemiczky Miklós zeneszerző - Daróczi Ágnes kulturális menedzser, kisebbségkutató - Dippold Pál író, újságíró - Dáné Tibor Kálmán művelődésszervező, lapszerkesztő - Dénes Imre képzőművész, performer - Dér András filmrendező, operatőr - Filep Sándor festő, grafikus, zenész - Finta Éva költő, író, irodalomtörténész - Frankl Aliona fotóművész, tanár - Fábián Éva előadóművész - Fülöp Zoltán színművész - Gazdag Katalin pedagógus, helytörténész, néprajzkutató - Gera Judit irodalomtörténész, műfordító - Géczi János költő - Hahner Péter történész - Halmy György / Nagymedve film- és színházi rendező - Hegedűs Endre zongoraművész - Hollós Máté zeneszerző - Hornokné Uhrin Erzsébet nemzetiségkutató, nyelvész, tanár - Horváth Kornél ütőhangszeres előadóművész - Jánosi Zoltán irodalomtörténész - Karsai Ildikó grafikusművész - Khell Zsolt díszlettervező - Kincses Károly fotótörténész, fotómuzeológus - Kiss Árpád gyógyszerész, műfordító, afrikanista - Klemm József újságíró - Kocsis András Sándor könyvkiadó, szobrász, festőművész, fotográfus - Kovács Ildikó szöveggondozó - Kovács Sándor honismereti író, fotós, térképszerkesztő - Kovács Zsuzsanna táncművész, táncpedagógus - Kozma Kecskeméti György író, grafikus, dramaturg, kántor - Kozák Csaba művészeti író - Káplán Géza nyugalmazott filmrendező és filmszínész, képzőművész, megfáradt performer - és kéretlenül is aktív költő - Lakner Tamás karnagy, zenetanár - Lukácsy Katalin színművész, dalszerző, szövegíró, előadóművész, író - Lévay Jenő grafikus, képzőművész - Masszi Péter

A Versace divatcég története elválaszthatatlan a Versace család történetétől, a három testvér eltérő, mégis egy irányba tartó útjától a siker és a gazdagság felé. A legidősebb Versace testvér, Santo hosszú évek távlatából meséli el közös gyermekkorukat, a szülőkkel való kapcsolatukat, a kezdeti szárnypróbálgatásokat. Honnan indultak el, és hogyan hódították meg a világot olyan hírességek barátságát élvezve, mint Lady Diana, Elton John, Madonna, Halle Berry, Demi Moore. És vajon mi lett volna a cég sorsa, ha a jövőjét illető tárgyalások néhány nappal korábban zajlanak, még Gianni meggyilkolása előtt…? A festői szépségű Reggio Calabriából származó ízig-vérig olasz családot olyan erős kötelék tartja össze, amelyet a feszültségek ugyan kemény próbára tettek, de sosem szakítottak el. Még a halál sem tudja őket elválasztani. Gianni Versace tragikus halálának híre hallatán bátyja csupán ennyit mondott: „Gianni nem halt meg, Gianni halhatatlan”.

Pozná kardiolog zlomené srdce? Platí, že oko je do srdce okno? A existuje na děravou paměť záplata? Dva roky zpovídala publicistka Lucie Šilhová v podcastu MUDr.ování přední české lékaře a další odborníky na lidské tělo i duši. Kladla jim občas otázky nevážné, nicméně o zdraví se mluvilo převážně vážně. A také s nadhledem a profesionalitou, jež jsou vlastní nejen zpovídaným osobnostem, ale i autorce podcastu. Přinášíme vám výběr třiceti nejlepších rozhovorů vzniklých v rámci tohoto ojedinělého projektu.

Silvia Foti könyve megjelentetésének munkálataiba évekkel ezelőtt kezdtünk. Nem az aktualitása, hanem inkább a példája okán fordult a figyelmünk a Chicagóban élő litván - és nem litván származású! - szerzőnő alapos kutatásokon alapuló, megrázó vallomása felé. Az volt a célunk, hogy felmutassunk egy olyan történetet, amelyben egy ember a saját sorsán, családi és történelmi beágyazottsága keretein belül szembesül az őt meghatározó, szeretett és tisztelt felmenője náci múltjával. Milyen tanulságokat von le e keserű felfedezésből, s megdöbbenéséből felocsúdva milyen felelős tennivalókat ró ki magára? A náci Németországgal darab ideig szövetséges, s a Szovjetunió­val konfrontálódó Litvánia sok hasonlóságot mutat a második világháborús magyar történelemmel, ezért tartjuk fontosnak bemutatni e generációs szembesülés-dráma folyamatát. Leginkább azért is, mert Magyarországon még nem született hasonló, kölcsönösen sebfelszakító, de mégis gyógyító, traumaoldó (gyász)munka. Az országban, amely szinte ellenállás nélkül ítélte halára 1944-ben közel millió, zsidóként kiközösített állampolgárát, s ahol a megsemmisítő táborokba történő deportálás lebonyolításában 200 000-ren vettek részt. Időközben ez a könyv új aktualitásokat is felszívott magába a legújabb magyar közdiskurzus fejleményei okán. (Mint minden jelentős írásmű.) Nevezetesen, hogy ha nem is vagyunk közvetlen felelősek szüleink és nagyszüleink bűneiért, azonban egy finomabb felelősség-önazonosság és hitelesség miatt kötelesek lennénk azt megismerni, tisztában lenni vele, sőt: e meg(és fel-)ismerés nyomán szűkebb és szélesebb közösségünk számára állást foglalni.

Vzepřít se Rusku, bránit své území a nezávislost – na to Čečensko krutě doplatilo. A Západ tehdy mlčel, protože se nechal od Vladimira Putina přesvědčit o tom, že Čečenci jsou teroristé a vyhlazovací válka je nutností. Teď znovu vidíme masové hroby, zničená města, mučení a znásilňování. Ale Ukrajina zatím bojuje. A na ukrajinské straně bojují i ti Čečenci, kteří nechtějí připustit, že by jejich národ měl reprezentovat Putinův sluha Ramzan Kadyrov. Reportérka Irena Brežná, která sledovala čečenskou válku zblízka a rozhodla se, že někdo musí vyslechnout oběti a snažit se předat zprávu dál. Reportáže Ireny Brežné přináší svědectví o čečenském utrpení, ale také lhostejnosti západních zemí a senzacechtivosti médií. Slovenská exulantka své texty publikovala v nejprestižnějších německých a švýcarských médiích, přesto trvalo mnoho dalších let, než evropští politici pochopili, že ruská strategie se nemění. Texty Ireny Brežné jsou také jedinečné v tom, že vnáší do reportáží ženskou perspektivu, citlivost. Díky tomu ji mezi sebe přijaly Čečenky a skutečně se dozvěděla, co prožívají a jak vnímají válku, která jim zničila domovy a rodiny.

Dá sa v ľadom spútanej krajine uvažovať o niečom inom ako o prežití? Samozrejme, že dá. Napríklad o láske. Alebo o vlastnej identite. Žiadna severská krajina nie je taká mrazivá, aby ju Ilona Wiśniewska neskúsila spoznať a pochopiť. V knihe Ľad vďaka nej zistíte, že srdce grónskych ľudí vôbec nie je tvrdé ani ľadové. Na západnom pobreží najväčšieho ostrova na svete sa nachádza skalnatý ostrovček s rozlohou dvanásť štvorcových kilometrov, ktorý obýva 1 300 ľudí. Práve tu sa nachádza najstarší sirotinec v Grónsku, kde Ilona Wiśniewska na jar roku 2017 tri mesiace pracovala ako dobrovoľníčka. Bol to najlepší spôsob, ako spoznať krajinu a jej ľudí. Obyvatelia Grónska jej rozprávali o svojej krajine, o tom, ako lovili ryby spod ľadu, ako sa prevážali taxíkom z jedného ostrova na druhý po zamrznutom mori, ako umývali podlahy a varili večere pre niekoľko desiatok stravníkov. Hovoria jej však aj o svojej identite. O tom, že sa už necítia byť Dánmi, no ešte nevedia, akými Grónčanmi by sa chceli stať. Ilona Wiśniewska sa v rámci poľskej reportážnej školy vyprofilovala na „reportérku severu“. Napísala už štyri knihy, v ktorých postupne predstavila Špicbergy, krajný sever Nórska, či Grónsko. Nie sú to však turistické bedekre, ale plnokrvné literárne reportáže napísané po dlhodobých pobytoch na konkrétnych mrazivých miestach severu. Po úspechu slovenského prekladu špicberskej reportáže Biele prináša Vydavateľstvo Absynt ďalšiu knižku z Wiśniewskej severskej tetralógie s názvom Ľad. Grónska reportáž Ilony Wiśniwskej Ľad vychádza v preklade Slavomíra Bachuru.

Shocking and raw first person accounts of the war in Ukraine, from a prize-winning independent journalist In the darkest of times, in the midst of it all, a journalist has one single task- to document everything that is happening. It is time to slow down and listen to the voice of a human being. On 24 February 2022, Russia invaded Ukraine. Since that day, prize-winning independent journalist Katerina Gordeeva has travelled to refugee centres across Europe to record the human voice and cost of war. Take My Grief Away reveals twenty-four raw, heartbreaking first-person accounts from people united in grief and their first-hand experiences of the brutality and senselessness of war. These twenty-four voices will transform what you think you know about war, grief and human nature.

Po dvoch knihách VĎAČNOSŤ srdce modlitby (Petrus, 2018) a HLBŠIE NEŽ SLOVÁ (Petrus, 2021) vychádza v slovenskom jazyku autorova tretia. "Len cez Teba som to ja", tento citát amerického básnika E. E. Cummingsa si vybral za názov knižky rozhovorov o sebe a svojom bohatom živote David Steindl-Rast (*1929, Viedeň). Autor – benediktínsky mních, vo svete známy pod jednoduchým menom brat David, nás, aj za pomoci zasvätených otázok novinára Johannesa Kaupa, sprevádza svojim výnimočným a niekedy až dobrodružným životom. Deväť kapitol, každá zameraná na jednu životnú dekádu, je skutočne netradičnou autobiografiou, či skôr premeditovaním všetkých podstatných udalostí života tohto neobyčajného muža. Čitateľ má možnosť objavovať a aj objaviť tušené i netušené rozmery sveta a autorovho nazerania naň. Osvetľuje prežívanie vzťahov nielen s ľuďmi, ale najmä s večne tryskajúcim Zdrojom života, ktorý ponúka pohár čerstvej vody, ktorá spoľahlivo zaženie náš smäd po spiritualite. Knihu z nemeckého jazyka preložila Zuzana Vilikovská, text edične pripravil a úvod k slovenskému vydaniu napísal Karol Moravčík. Krátke texty z anglického vydania preložila Elena Bakošová. Pre slovenské vydanie portrét brata Davida vytvoril Robert Bielik, publikáciu typograficky upravil Peter Brunovský.

A near-fatal health emergency leads to this powerful reflection on death-and what might follow-by the bestselling author of Tribe and The Perfect Storm. For years as an award-winning war reporter, Sebastian Junger travelled to many front lines and frequently put his life at risk. And yet the closest he ever came to death was the summer of 2020 while spending a quiet afternoon at the New England home he shared with his wife and two young children. Crippled by abdominal pain, Junger was rushed to the hospital by ambulance. Once there, he began slipping away. As blackness encroached, he was visited by his dead father, inviting Junger to join him. "It's okay," his father said. "There's nothing to be scared of. I'll take care of you." That was the last thing Junger remembered until he came to the next day when he was told he had suffered a ruptured aneurysm that he should not have survived. This experience spurred Junger-a confirmed atheist raised by his physicist father to respect the empirical-to undertake a scientific, philosophical, and deeply personal examination of mortality and what happens after we die. How do we begin to process the brutal fact that any of us might perish unexpectedly on what begins as an ordinary day? How do we grapple with phenomena that science may be unable to explain? And what happens to a person, emotionally and spiritually, when we are forced to reckon with such existential questions? In My Time of Dying is part medical drama, part searing autobiography, and part rational inquiry into the ultimate unknowable mystery.

O situaci v pásmu Gazy vám (často nevyžádaně) dovedou vyprávět zástupy lidí. Může ale někdo z nich říct, že tam byl? David Shorf ano. Kouč, marketér, hudebník a bývalý novinář strávil v řadách proslulé izraelské armády tři roky. A přestože si tam někdy připadal jako Švejk v Jiříkově vidění, jeho historky jsou autentickým svědectvím o jednom z nejvýbušnějších regionů světa. Poznejte s ním izraelskou armádu z unikátního úhlu pohledu! Knihu doplňuje rozhovor s Petrosem Michopulosem z podcastu Kecy a Politika.

Reportáže o lidech, kteří se nevzdávají Odvaha mívá i nečekané a velmi nenápadné podoby. Těžší než postavit se nebezpečí nebo vrhnout se do neznáma bývá dělat něco, co má jen malé či mizivé šance na úspěch: postavit se vlastnímu strachu nebo traumatu. Rozhodnout se vykonat něco pro sebe i pro ostatní. Pohladit, obejmout, utěšit a dát najevo své emoce. Přiznat si vinu a zkusit se změnit. Pomáhat. Expert na mezinárodní rozvoj a novinář Jiří Pasz procestoval několik kontinentů a spoustu zemí. Dokumentoval humanitární a rozvojové projekty, fotil dopady přírodních katastrof, zpovídal oběti válek a útlaku. Všude však potkal neobyčejně statečné lidi, ochotné riskovat pro dobro druhých. David v Ugandě provozuje školu pro bývalé dětské vojáky i jejich oběti. Indické řádové sestry dávají naději dětem na zemětřesením poničeném Haiti. Vietnamští divadelníci zpracovávají zkušenost sexuálního násilí, pro sebe i pro jiné. Pankáči v Barmě se snaží vytvořit prostor svobody. Reportážní kniha Páchat dobro vypráví jejich příběhy a ukazuje, že dobří a odvážní lidé se dají najít opravdu všude.

Život Věry Doušové byl mimořádně bohatý – jak na události pozitivní, tak na ty pohnuté. Byla disidentkou a celoživotní kamarádkou Jiřiny Šiklové, se kterou šířila samizdatovou literaturu. Po nezdařeném pokusu o emigraci přijala místo účetní u Československého lunaparku. Po revoluci asistovala s přesídlením volyňských Čechů z okolí Černobylu a vždy pomáhala ohroženým. Ve svižném rozhovoru, který vedl rozhlasový moderátor Vladimír Kroc, poznáte fascinující osudy ženy, která nikdy neztratila víru v lepší svět.

Bojí se sloni smrti? Cítí stromy bolest? Proč si tak rádi vyprávíme o koncích světa? Proč náš jazyk nestačí k popsání výzev dnešní doby? A jakou roli v tom všem hrají vědci? I takové otázky pokládal spisovatel a novinář Štěpán Kučera v rozhovorech, které vycházely od roku 2017 v Salonu Práva. Nad souvislostmi antropocénu, "věku člověka", se tu zamýšlejí primatoložka Jane Goodallová, kybernetik a filosof Ivan M. Havel, teolog Tomáš Halík, teoretický fyzik Carlo Rovelli, filosof a spisovatel Michal Ajvaz, sociolog Daniel Prokop, zoolog a spisovatel Miloslav Nevrlý, filosofka Tereza Matějčková a mnoho dalších osobností české i světové vědy. Souborným vydáním těchto textů vzniká až románová polyfonie, která z různých autorských perspektiv ohledává nejednoznačnost lidského údělu a místo člověka ve světě živé i neživé přírody.

Reportážna kniha Tomáša Forróa Spev sirén predstavuje monumentálnu cestu do srdca ukrajinského konfliktu, ktorá sa vymyká bežnému mediálnemu obrazu tejto vojny. Podáva jej brutálne zemitý príbeh, ktorého ďalšie kapitoly sa píšu dodnes. Aj preto sa na ňu musíme začať pozerať inak. Bez ružových okuliarov, bez pátosu a mýtov, ktorými je opradená. Tomáš Forró pracuje na celej šírke frontovej línie, v bombardovaných mestách, medzi vojakmi v zákopoch i hladujúcimi civilmi odkázanými na humanitárnu pomoc. Z novinára sa postupne zmenil na humanitárneho dobrovoľníka a neskôr – na priameho účastníka bojových operácií. Kniha Spev sirén však nie je chronológiou bojov, ani výpočtom hrdinstiev či krutostí jednej či druhej bojujúcej strany. Je to bolestivo úprimná sonda do sveta za našimi východnými hranicami. Navštívime v nej všetky bojiská ukrajinského konfliktu, ktoré zažijeme očami ich priamych účastníkov. Či už ide o zanietených bojovníkov alebo dezertérov, kolaborantov a vlastencov, obetí bombardovania i tých, čo rabujú domy a rozkrádajú humanitárnu i vojenskú pomoc. Spoznáme život na územiach okupovaných ruskou armádou, dilemy obyvateľov miest, ktoré sa postupne menia na ruiny, aj vražedné operácie partizánov hlboko v tyle nepriateľa. Precítime hlad, zúfalstvo i bezmocnú nenávisť, ale tiež čriepky ľudskosti, spolupatričnosti a nádeje, ktorá prežíva aj tie najhoršie okamihy. To však zďaleka nie je všetko. Tomáš Forró vďaka dôkladnej práci v teréne prináša doteraz neznáme udalosti a informácie, ktoré ukážu príbeh ukrajinskej vojny z úplne novej perspektívy. Čo hľadali ruskí generáli v rádioaktívnych poliach Černobyľu? V čom pochybila tajná služba pri plánovaní invázie? A ako sa v tieni vojny mení celá ukrajinská spoločnosť? Aj o tom je reportážna kniha Tomáša Forróa Spev sirén.

A new selection of letters, statements, and interviews reveals the preoccupations, thoughts, and ideas of Francis Bacon, one of the twentieth century’s most influential and important artists. The documents selected for Francis Bacon: A Self-Portrait in Words illustrate Bacon’s sharp wit and ability to express complex ideas in highly personal, memorable language. Included here are not only letters to friends, patrons, and fellow artists, but also intriguing notes and lists of paintings. They often come with a sketch as an aide-mémoire or an injunction to himself as he worked in the studio, and many have only come to light since his death. Bacon's letters mirror and reveal his dominant preoccupations at different points throughout his long career. Most of Bacon's letters have never been published and include several that he wrote to author Michael Peppiatt. Particularly intriguing is the record of a dream that he jotted down, outlining impossibly beautiful paintings he had conjured up in his sleep. Together with photographs, archive material, and works by the artist are numerous reproductions of Bacon's characteristic handwriting, from the briefest jottings and notes to more extensive letters and statements. Bacon frequently came up with memorable epithets and definitions. He delighted in doing with words what he set out to do in painting: "I like phrases that cut me." Peppiatt explores the personal legacy of one of the twentieth century's most important painters and presents a compelling verbal self-portrait that reveals both man and artist.

Karel Hvížďala vede dialog s Karolem Efraimem Sidonem už desítky let. Za tu dobu společně vytvořili řadu knih, které se věnovaly různým tématům: židovské identitě, lásce, smrti nebo času. A protože v moderní době ve veřejném prostoru převážily nad pravdivými informacemi fake news a spiklenecké teorie, rozhodli se tentokrát věnovat jedinému slovu – lži. Ponořte se v pronikavém rozhovoru do složitých otázek etiky a nechte se inspirovat myšlenkami dvou výrazných osobností českého kulturního života.