Elárulva és meggyalázva

---

Erdély! Ez a szó, ez a "földrajzi fogalom" megdobogtatja ma is minden igaz magyar ember szívét.
Erdély már Attila király idejétől fogva a miénk, és az is marad. Erdély titokzatos föld, a csodák birodalma. Rejtelmes tartomány, nagy rengeteg erdők, hatalmas hegyek, magas havas ormok, amelyek fölött, még néha megjelenik és ott kereng a Turul.
Erdély többet jelent egymillió ott élő magyarnál, százszor, ezer, ezerszer többet ezen kicsiny országrész minden fájánál, sójánál, aranyánál és egyéb kincsénél. Erdély a több mint ezeréves magyar história, a magyar nemzeti hagyományok, a magyar költészet ihletet adó, megszentelt helye, Itt tisztább a magyar, magyarabb a szó, mélyebb a magyar hazafiság, mint máshol. Erdély adta a magyarságnak Saroltot, Szent István édesanyját, a Hunyadiakat, Báthory és Bocskai Istvánt, Bethlen Gábort, a Rákócziakat, Andrássyakat és a Tiszákat. És adta azt az utolsó csapatot is, amely az első világháború vereségét követően is tovább harcolt az ezeréves határokért.
Ez a méltatlanul elfeledett, majd a marxista történészek által lehazaárulózott kis fegyveres erő, amely nem hagyta magát lefegyverezni sem Károlyi Mihálytól, sem Kun Bélától, az erdélyi magyarok egy hős alakulata, a Székely Hadosztály volt.
Előttük tiszteleg ez az írás.

menej