Ad Librum strana 3 z 5

Mi történik, amikor a politikatudós nem vaskos könyvvel vagy tanulmánnyal, hanem rövidebb írásokkal áll a közönség elé? Semmi. Megszokott dolog, meg is van a neve: politikai publicisztika. De mi történik, ha a politológus se nem tanulmányt, se nem publicisztikát ír, hanem nagyon szubjektívre veszi a figurát, s rövid szösszeneteket ír? Csupán egy csöpp határátlépés.Csizmadia Ervin új kötete 135 kisebb-nagyobb elmélkedést tartalmaz politikáról, történelemről, társadalomtudományról, irodalomról, zenéről, filmekről és - egyáltalán nem utolsósorban - mindennapi életünkről. Az 1688-as angol dicsőséges forradalomtól hétköznapi unalmainkig terjed a skála. A kis írásokat összefűzi a nagy és kicsi jelenségek iránti egyforma érdeklődés.Csizmadia Ervin (1958) a Társadalomkutató Központ Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója és a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének docense. A szerzőnek eddig tizenkét kötete jelent meg. Fontosabb könyvei: A magyar demokratikus ellenzék I-II-III. (1995); A Medgyessy-talány; „Elképzeltek maguknak egy miniszterelnököt" (2004); Politikai változáselmélet (2007); Miért „alaptalan" a magyar demokrácia (2014); A magyar politikai fejlődés logikája. Összehasonlítható-e a jelen a múlttal, és ha igen, hogyan? (2017). A kötethez Dalos György író írt méltató utószót.

Ez a mesegyűjtemény téli meséket tartalmaz, amelyek – ridegsége ellenére – megszerettetik a szóban forgó évszakot. A hideg téli estéken jólesik olyan történeteket olvasni, amelyek a tél szépségére hívják fel a figyelmet. Hiszen ez a három, többnyire fagyos hónap sok örömöt is hordoz magában. Gondoljunk csak az évszakhoz kapcsolódó ünnepkörre, a Luca-napra, a Mikulásra, a karácsonyra és a farsangra! Mindezen alkalmakhoz kötődő történeteket találhatunk ebben a kiadványban. És akkor még nem is beszéltünk a „tél örömeiről”, a hógolyózásról, a hóemberépítésről és a szánkózásról. Aki ezt a könyvecskét elolvassa, melegséget fog érezni a szívében a hideg hónapok ellenére, és ezentúl nem tart majd tőle, hanem – remélhetőleg – kedvelni fogja a telet.  

Visszaemlékszem sok évvel ezelőtt, gyermekkoromból egy újságcikkre, amelyben egy afrikai vezető megállt egy halott katona sírjánál és a könnyein keresztül ezt mondta:– Afrika megöli fiait.Nem tudom mit értett ezen, és habár sokat, elég sokat gondolkoztam rajta, még nem sikerült megfejtenem ezeknek a szavaknak a rejtelmét.Most, ma, ebben a percben visszatérnek hozzám.Kölcsön akarom kérni őket. Azt szeretném, ha ezt íratnád a síromra sírkőfeliratként:„Afrika Megöli a Napját.”Jó sírkőfelirat, ugye?Titokzatos?Határozott?Egy géniusz tollvonása. Úgy vélem. Biztos vagyok abban, hogy egyetértesz velem.„Afrika Megöli a Napját.” Ezért nevezik Sötét Kontinensnek, nem?

Libanon maga a testet öltött Biblia. Az országot járva számos bibliai helyszín elevenedik meg a szemünk előtt, de épületek, mozaikok formájában nyomot hagytak rajta a későbbi korok kultúrái is. A partvidék kikötői évezredeken át csábították ide az uralmon lévő hatalmakat, hogy azok kereskedelmi forgalmukkal gyarapítsák az országot, illetve saját hazájukat. A történelmi emlékhelyek sokaságának köszönhetően Libanon ma olyan, mint egy élő múzeum - évezredek kultúrájának a lenyomata. Ugyanakkor a történelem, a természet és a vallások olvasztótégelye is. Az országban maroniták, görögkatolikusok, szunniták és síiták élnek egymás mellett. Ugyanez a sokszínűség jellemző a természeti környezetre is. Hol máshol látunk még olyat, hogy a havas tél ölelkezik a napfényes nyárral? Ez az az ország, ahol délelőtt síelhetünk a hegyekben, délután pedig már a tengerben fürödhetünk. Ahol kulturált szállodák, jó közlekedés, biztonság, vendégszeretet és kiváló ételek várnak ránk. Színes, változatos, élménydús programokban lehet tehát részük a testi, lelki és szellemi táplálékra vágyó Libanonba látogatóknak. Hasznos útikalauz valódi utazóknak és azoknak, akik foteljük kényelméből turistáskodnának. Személyes élményekkel és jó tanácsokkal tarkított szubjektív beszámoló napjaink Libanonjáról, látnivalóiról, lakóiról. Kalandozások a történelem útvesztőiben, bibliai tájakon. Történelmi ismeretekkel, regékkel és mesékkel, irodalmi-művészeti utalásokkal színesített libanoni körutazás.

Libanon maga a testet öltött Biblia. Az országot járva számos bibliai helyszín elevenedik meg a szemünk előtt, de épületek, mozaikok formájában nyomot hagytak rajta a későbbi korok kultúrái is. A partvidék kikötői évezredeken át csábították ide az uralmon lévő hatalmakat, hogy azok kereskedelmi forgalmukkal gyarapítsák az országot, illetve saját hazájukat. A történelmi emlékhelyek sokaságának köszönhetően Libanon ma olyan, mint egy élő múzeum – évezredek kultúrájának a lenyomata. Ugyanakkor a történelem, a természet és a vallások olvasztótégelye is. Az országban maroniták, görögkatolikusok, szunniták és síiták élnek egymás mellett. Ugyanez a sokszínűség jellemző a természeti környezetre is. Hol máshol látunk még olyat, hogy a havas tél ölelkezik a napfényes nyárral? Ez az az ország, ahol délelőtt síelhetünk a hegyekben, délután pedig már a tengerben fürödhetünk. Ahol kulturált szállodák, jó közlekedés, biztonság, vendégszeretet és kiváló ételek várnak ránk. Színes, változatos, élménydús programokban lehet tehát részük a testi, lelki és szellemi táplálékra vágyó Libanonba látogatóknak. Hasznos útikalauz valódi utazóknak és azoknak, akik foteljük kényelméből turistáskodnának. Személyes élményekkel és jó tanácsokkal tarkított szubjektív beszámoló napjaink Libanonjáról, látnivalóiról, lakóiról. Kalandozások a történelem útvesztőiben, bibliai tájakon. Történelmi ismeretekkel, regékkel és mesékkel, irodalmi-művészeti utalásokkal színesített libanoni körutazás.

Az egyiptomi piramisokat mindenki ismeri. Akár név szerint is fel tudjuk sorolni őket. De vajon hányan hallottak arról, hogy a Szudáni Köztársaság területén, Núbiában, sokkal több hasonló építmény található? Pedig az ezeket létrehozó emberek, a piramisok alatt nyugvó uralkodók, ősi kultúrájuk éppúgy hozzátartozik az emberiség történetéhez, mint híresebb rokonaiké. A könyv az íj és a fekete arcok földjével ismerteti meg az olvasót, amelyről már az ókori utazók is beszámoltak. Megismerhetjük belőle Kermát, Egyiptom nagy riválisát, találkozhatunk a fekete fáraók háromezer éves történetével, ellátogathatunk Dzsebel Barkalra, a természet és az egyiptomi hitvilág találkozópontjára, és megcsodálhatjuk Nuri, El-Kurru, Meroé piramisait. Végül, de nem utolsósorban képzeletbeli kirándulást tehetünk Ó-Dongolába, ahol tetten érhetjük a bibliai jelenetet, amikor a núbiai királynő, Kandaké, küldötte kétezer évvel ezelőtt ellátogatott Jeruzsálembe, hogy elhozza onnan a kereszténységet erre a földre. Egyszerre szórakoztató és ismeretterjesztő útikalauz az ókort képzeletben, a mai Szudánt pedig a valóságban is beutazni kívánók számára.• Egy vérbeli utazó saját fotóival is illusztrált, lebilincselően izgalmas úti beszámolója.• Különleges, személyes hangvételű olvasmányélmény a piramisok szerelmeseinek.

A webkamerás szexipar legmélyebb bugyraiba enged bepillantást annak a fiatal férfinak a története, aki egy egzisztenciális zuhanás után belecsöppen egy olyan zárt közegbe, amelyben felnőtt tartalmú online médiatartalmakat készítenek dömpingben. Ahogy a rendszer részévé válik, hősünk kívül-belül átitatódik a mocskos erotikának azzal a világával, amelyért minden magára valamit adó perverz a tűzbe menne, ha megadatna neki a lehetőség. Márpedig a történet hősének megadatik, szinte az ölébe pottyan. Majd ahogy egyre magasabbra tör a ranglétrán, szinte mindennapossá válik számára ez az életvitel. Közel egy évtized kell ahhoz, hogy végül felismerje, sem az nem jó, ahogy most zajlik az élete, sem az, ahogy a másik 95%-hoz tartozó embereké, ezért elhatározza, hogy egyik csoportba sem akar tartozni. Felismerése következtében úgy dönt, felszabadítja a lelkét és nem csapja be sem önmagát, sem mást, soha többé.

Dr. Morvay Frigyes 1936-ban, állatorvos családban született Szombathelyen. Jelen esszékötetében olyan természetfilozófiai, általános, filozofikus kérdéseket boncolgat, mint például hogy megmenthető-e az emberiség, miben áll a posztmodern, az erkölcs, az emberölés, a háború, a boldogság, avagy az orvosi viktimológia lényege. A szerző a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát 1960-ban. Alapító tagja volt a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének (1967), melynek elnöksége 1985-ben Medicus Anonymus díjjal tüntette ki. 2012-ben a Pécsi Tudományegyetem Családorvosi Tanszékén címzetes főorvosi címet, majd 2017-ben a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületétől aranykoszorús címzetes főorvosi címet nyert. Pályája során huszonkét szakmai közleményt írt, előadásokat tartott bel- és külföldi kongresszusokon, valamint számtalan ismeretterjesztő előadást tartott a TIT felkérésére. Dr. Morvay Frigyes érdeklődése, mint ahogyan ezt ez a könyv is bizonyítja, azonban túlmutat a szigorúan a szakmáját érintő kérdéseken.

Európa legfontosabb 21. századi dilemmáiról szól a könyv, mint a kontinensen élők identitásának kérdésköre, a migráció megítélése, a bevándorlókkal való együttélés új alapokra fektetése, a multikulturalizmus ideológiájának válsága, a terrorizmus és biztonság vagy az európai lakosság fogyásának, elöregedésének ügye.

Valószínűleg sok szülő hallott, sőt akár már találkozott is a vagdosás jelenségével, melynek során a kamaszok sérüléseket - leggyakrabban vágásokat, karcolásokat - ejtenek magukon. Ennek okára sokszor nem tudnak vagy nem akarnak magyarázatot adni. Iskolapszichológusként sajnos sokszor találkozom ilyen esetekkel. Egyre több szülő kér tőlem tanácsot érintettként vagy megelőzésképpen, hiszen nem lehetünk biztosak abban, hogy velünk ez sohasem fordulhatna elő. E könyv - olvasmányos történeteken keresztül - elsősorban az érintett szülőknek nyújt segítséget az említett jelenségek megértésében, kezelésében, akiken jellemzően aggodalom és kétségbeesés lesz úrrá, amikor szembesülnek a problémával. Úgy érzik, falakba ütköznek, amikor beszélni próbálnak róla. A szülőknél gyakori az önvád, a szégyenérzet, a döbbenet és az értetlenség. Titkolják a dolgot, tanácstalanok, de segíteni is szeretnének gyermekükön. A mű nemcsak bemutat egy-egy vagdosással kapcsolatos esetet, hanem gyakorlati tanácsokat is ad a családtagoknak. Ismerteti, mikor kezdjenek el gyanakodni, mit tegyenek, hogyan közelítsenek a tinikhez, ha önsértést, karcolásokat vesznek észre rajtuk. A papírra vetett történetek azokat a kérdéseket is körüljárják, amelyek a leggyakrabban okoznak problémát a gyerekeknél: szó esik a befolyásolásról, a bántalmazásról, a cyberbullying jelenségéről, a kihívásokról, a függőségekről és a konfliktuskezelésről is. Versényi Anna

Valószínűleg sok szülő hallott, sőt akár már találkozott is a vagdosás jelenségével, melynek során a kamaszok sérüléseket – leggyakrabban vágásokat, karcolásokat – ejtenek magukon. Ennek okára sokszor nem tudnak vagy nem akarnak magyarázatot adni. Iskolapszichológusként sajnos sokszor találkozom ilyen esetekkel. Egyre több szülő kér tőlem tanácsot érintettként vagy megelőzésképpen, hiszen nem lehetünk biztosak abban, hogy velünk ez sohasem fordulhatna elő. E könyv – olvasmányos történeteken keresztül – elsősorban az érintett szülőknek nyújt segítséget az említett jelenségek megértésében, kezelésében, akiken jellemzően aggodalom és kétségbeesés lesz úrrá, amikor szembesülnek a problémával. Úgy érzik, falakba ütköznek, amikor beszélni próbálnak róla. A szülőknél gyakori az önvád, a szégyenérzet, a döbbenet és az értetlenség. Titkolják a dolgot, tanácstalanok, de segíteni is szeretnének gyermekükön. A mű nemcsak bemutat egy-egy vagdosással kapcsolatos esetet, hanem gyakorlati tanácsokat is ad a családtagoknak. Ismerteti, mikor kezdjenek el gyanakodni, mit tegyenek, hogyan közelítsenek a tinikhez, ha önsértést, karcolásokat vesznek észre rajtuk.A papírra vetett történetek azokat a kérdéseket is körüljárják, amelyek a leggyakrabban okoznak problémát a gyerekeknél: szó esik a befolyásolásról, a bántalmazásról, a cyberbullying jelenségéről, a kihívásokról, a függőségekről és a konfliktuskezelésről is. Versényi Anna

Ugye nem szeretné életének hátralévő részét betegen, szenvedve, testi-lelki nyomorúságban tölteni? E kötet elsődleges célja, hogy Önnek és gyermekeinek, családjának egészségét hosszú távon jó irányba befolyásolja. Olyan szempontokat vet fel a testi-lelki egészség és betegség témakörében, amelyekkel még nem találkozhattak. Többek között, hogy a tünetek elnyomásának (és nem meggyógyításának) milyen késői következményei lehetnek. Egy orvos 27 éves gyakorlati tapasztalatának és a klasszikus homeopátia módszerének segítségével fény derül arra, mit kell ma megtennünk ahhoz, hogy a holnap egészségesen, üdén és tettre készen köszöntsön ránk.

A Szörnyeteg vagy példakép? a nácik felemelkedésének és uralmának egyedülálló összefoglalása, amely nagy munkával gyűjtött, első kézből származó beszámolókra támaszkodik. Egyetemi hallgatók és középiskolás diákok, politikusok, zenészek, diplomaták, kommunisták, fasiszták, tudósok, olimpikonok, költők, újságírók, turisták, sőt olyan hírességek, mint Charles Lindbergh és Samuel Beckett, korabeli naplói, levelei és írásai szolgálnak forrásul. Az olvasó szinte láthatja, hallhatja, tapinthatja azt az atmoszférát, amiről a kor embere nem sejthette, varázslatos megújuláshoz vagy borzalmas viharhoz vezet-e. Elgondolkodtató kérdések következnek ebből a mai olvasó számára: Mennyire lehetett felfogni, mi is történik valójában? Meg lehetett-e ragadni a nemzetiszocializmus lényegét? Érintetlennek lehetett-e maradni a propagandától? Meg lehetett-e jósolni a holokausztot? A történelem akaratlan szemtanúi újszerű betekintést nyújtanak a harmadik birodalom összetettségébe, paradoxonjaiba és végső összeomlásába.

Ön látszólag egy könyvet tart a kezében, de valójában egy tükörbetekint. Pelikán Józsefet, Bacsó Péter halhatatlan, ihlető tanúját látja lelki szemei előtt, de sorstársa, Tárkony József vízügyi inspektortörténeteit olvashatja. A Több mint tanúban Virág elvtárs helyett Rókusosztja az észt, Bástya elvtársat pedig előléptették, és most már Vezérúrként mozog az élet sakktábláján. De ez a sakktábla különös játéktér, mert bár Tárkony, Rókus és Vezér a viktoriánus Magyarország fekete-fehérmezőin lépegetnek és botlanak egymásba folyton-folyvást, az olvasó mégisúgy érzi, mintha fejezetről fejezetre haladva egyre inkább a múlt századhírhedten embert próbáló ötvenes-hatvanas éveinek homályos és kuszavilágában járna. Ott, abban a korban, ahol a nagy fekete autó bármikorés bárkiért eljöhetett, ahol az állami szervek mindenkit megfigyeltek, mindenkiről minden adatot feljegyeztek, ahol csak a kiváltságoselvtársak dúskáltak a javakban, és ahol a nők legszentebb, elvártkötelessége volt a hazának gyerekeket szülni. Hannibál Nyúl Béla – aki hétköznapi dolgos, magyar, keresztény kisember, e könyv szerzője –fáradhatatlanul lődözi fullánkos nyilait a mai kor visszás társadalmi jelenségeinek képzelet szülötte szereplőibe úgy, hogy néha tátva marad aszánk, néha ökölbe szorul a kezünk, néha pedig a kacagástól a könny is kicsordul a szemünkből. De azért ne legyenek kétségeink! Az önfeledten szórakozó olvasók mellett szép számmal lesznek olyanok is, akik majd a könyv egyes részletein így hördülnek fel: „Na, nehogy már ez a Nyúl vigye a puskát!”

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy család... Kezdhetném így is, mert valóban volt egy család hat lánnyal, és ahogy a mesékben történni szokott, náluk is a legkisebb lány élete alakult a legkalandosabban. Keveset törődtek a világ eseményeivel, pedig a világ nagyban meghatározta sorsukat. A főszereplő, Kató, vöröskeresztes nővérként megjárta a nagy háború hadikórházait, majd végigápolta az azt követő történelmi korokat. Sokfelé utazott, rengeteg helyen járt, sok embert ismert, időskorára mégis szociális otthonba vonult egyik nővérével. Az otthonba emlékül magával vitt fali tékájuk kulcsa segítségével emlékszik vissza a huszadik század első felében átélt eseményekre, saját és nővérei sorsára.

A kutyák szőrös gyerekek, a malacok pedig kövér kutyák... Nagyon jó viszonyban vagyok az állatorvosokkal a kutyák miatt. Az írásaim fellendítették a forgalmukat, nekem pedig, ha imádott Gusztimat valamiért nem érem el, rendelkezésemre állnak az ország bármely részén. Ilyen helyzetben ismertem meg a könyv szerzőjét is, akihez a gondatlanságból agyonetetett Jankát vittük. Én csak egy aprócska csontot adtam neki, de a hat vendég nálunk ugyanazt gondolta, mint én, egy pici darab nem számít, és olyan kedvesen kéri. Hét már számított. A doktor úr, a szerző, nem az orvostudományok magaslatairól szólt nekem, hogy tegye a kutyáját a vizsgálóasztalra, hanem mint minden rendes kutyabarát ember, leguggolt Jankához, és beszélgetett vele. Megegyeztek, feltette a vizsgálóasztalra... Janka a második és a harmadik alkalommal is szívesen jött a rendelőbe. Szóval ilyen állatorvos a szerző. Ha viszont elolvassák ezeket a "jegyzeteket", kiderül, hogy nemcsak a kutyákkal, de minden állattal jól megvan, történetei nemcsak egy-egy állatorvosi problémáról szólnak, hanem az állat és az ember különleges kapcsolatairól is. A doktor úr szerencsére nemcsak az orvosláshoz ért, remek tolla van, és egy-egy esetből érdekes, izgalmas történetek kerekedtek ki, melyeket minden állatszerető ember szívesen olvashat. Csányi Vilmos