Ad Librum strana 3 z 9

Mi történik, amikor a politikatudós nem vaskos könyvvel vagy tanulmánnyal, hanem rövidebb írásokkal áll a közönség elé? Semmi. Megszokott dolog, meg is van a neve: politikai publicisztika. De mi történik, ha a politológus se nem tanulmányt, se nem publicisztikát ír, hanem nagyon szubjektívre veszi a figurát, s rövid szösszeneteket ír? Csupán egy csöpp határátlépés.Csizmadia Ervin új kötete 135 kisebb-nagyobb elmélkedést tartalmaz politikáról, történelemről, társadalomtudományról, irodalomról, zenéről, filmekről és - egyáltalán nem utolsósorban - mindennapi életünkről. Az 1688-as angol dicsőséges forradalomtól hétköznapi unalmainkig terjed a skála. A kis írásokat összefűzi a nagy és kicsi jelenségek iránti egyforma érdeklődés.Csizmadia Ervin (1958) a Társadalomkutató Központ Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója és a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének docense. A szerzőnek eddig tizenkét kötete jelent meg. Fontosabb könyvei: A magyar demokratikus ellenzék I-II-III. (1995); A Medgyessy-talány; „Elképzeltek maguknak egy miniszterelnököt" (2004); Politikai változáselmélet (2007); Miért „alaptalan" a magyar demokrácia (2014); A magyar politikai fejlődés logikája. Összehasonlítható-e a jelen a múlttal, és ha igen, hogyan? (2017). A kötethez Dalos György író írt méltató utószót.

Ez a mesegyűjtemény téli meséket tartalmaz, amelyek – ridegsége ellenére – megszerettetik a szóban forgó évszakot. A hideg téli estéken jólesik olyan történeteket olvasni, amelyek a tél szépségére hívják fel a figyelmet. Hiszen ez a három, többnyire fagyos hónap sok örömöt is hordoz magában. Gondoljunk csak az évszakhoz kapcsolódó ünnepkörre, a Luca-napra, a Mikulásra, a karácsonyra és a farsangra! Mindezen alkalmakhoz kötődő történeteket találhatunk ebben a kiadványban. És akkor még nem is beszéltünk a „tél örömeiről”, a hógolyózásról, a hóemberépítésről és a szánkózásról. Aki ezt a könyvecskét elolvassa, melegséget fog érezni a szívében a hideg hónapok ellenére, és ezentúl nem tart majd tőle, hanem – remélhetőleg – kedvelni fogja a telet.  

Visszaemlékszem sok évvel ezelőtt, gyermekkoromból egy újságcikkre, amelyben egy afrikai vezető megállt egy halott katona sírjánál és a könnyein keresztül ezt mondta:– Afrika megöli fiait.Nem tudom mit értett ezen, és habár sokat, elég sokat gondolkoztam rajta, még nem sikerült megfejtenem ezeknek a szavaknak a rejtelmét.Most, ma, ebben a percben visszatérnek hozzám.Kölcsön akarom kérni őket. Azt szeretném, ha ezt íratnád a síromra sírkőfeliratként:„Afrika Megöli a Napját.”Jó sírkőfelirat, ugye?Titokzatos?Határozott?Egy géniusz tollvonása. Úgy vélem. Biztos vagyok abban, hogy egyetértesz velem.„Afrika Megöli a Napját.” Ezért nevezik Sötét Kontinensnek, nem?

Libanon maga a testet öltött Biblia. Az országot járva számos bibliai helyszín elevenedik meg a szemünk előtt, de épületek, mozaikok formájában nyomot hagytak rajta a későbbi korok kultúrái is. A partvidék kikötői évezredeken át csábították ide az uralmon lévő hatalmakat, hogy azok kereskedelmi forgalmukkal gyarapítsák az országot, illetve saját hazájukat. A történelmi emlékhelyek sokaságának köszönhetően Libanon ma olyan, mint egy élő múzeum - évezredek kultúrájának a lenyomata. Ugyanakkor a történelem, a természet és a vallások olvasztótégelye is. Az országban maroniták, görögkatolikusok, szunniták és síiták élnek egymás mellett. Ugyanez a sokszínűség jellemző a természeti környezetre is. Hol máshol látunk még olyat, hogy a havas tél ölelkezik a napfényes nyárral? Ez az az ország, ahol délelőtt síelhetünk a hegyekben, délután pedig már a tengerben fürödhetünk. Ahol kulturált szállodák, jó közlekedés, biztonság, vendégszeretet és kiváló ételek várnak ránk. Színes, változatos, élménydús programokban lehet tehát részük a testi, lelki és szellemi táplálékra vágyó Libanonba látogatóknak. Hasznos útikalauz valódi utazóknak és azoknak, akik foteljük kényelméből turistáskodnának. Személyes élményekkel és jó tanácsokkal tarkított szubjektív beszámoló napjaink Libanonjáról, látnivalóiról, lakóiról. Kalandozások a történelem útvesztőiben, bibliai tájakon. Történelmi ismeretekkel, regékkel és mesékkel, irodalmi-művészeti utalásokkal színesített libanoni körutazás.

Libanon maga a testet öltött Biblia. Az országot járva számos bibliai helyszín elevenedik meg a szemünk előtt, de épületek, mozaikok formájában nyomot hagytak rajta a későbbi korok kultúrái is. A partvidék kikötői évezredeken át csábították ide az uralmon lévő hatalmakat, hogy azok kereskedelmi forgalmukkal gyarapítsák az országot, illetve saját hazájukat. A történelmi emlékhelyek sokaságának köszönhetően Libanon ma olyan, mint egy élő múzeum – évezredek kultúrájának a lenyomata. Ugyanakkor a történelem, a természet és a vallások olvasztótégelye is. Az országban maroniták, görögkatolikusok, szunniták és síiták élnek egymás mellett. Ugyanez a sokszínűség jellemző a természeti környezetre is. Hol máshol látunk még olyat, hogy a havas tél ölelkezik a napfényes nyárral? Ez az az ország, ahol délelőtt síelhetünk a hegyekben, délután pedig már a tengerben fürödhetünk. Ahol kulturált szállodák, jó közlekedés, biztonság, vendégszeretet és kiváló ételek várnak ránk. Színes, változatos, élménydús programokban lehet tehát részük a testi, lelki és szellemi táplálékra vágyó Libanonba látogatóknak. Hasznos útikalauz valódi utazóknak és azoknak, akik foteljük kényelméből turistáskodnának. Személyes élményekkel és jó tanácsokkal tarkított szubjektív beszámoló napjaink Libanonjáról, látnivalóiról, lakóiról. Kalandozások a történelem útvesztőiben, bibliai tájakon. Történelmi ismeretekkel, regékkel és mesékkel, irodalmi-művészeti utalásokkal színesített libanoni körutazás.

Az egyiptomi piramisokat mindenki ismeri. Akár név szerint is fel tudjuk sorolni őket. De vajon hányan hallottak arról, hogy a Szudáni Köztársaság területén, Núbiában, sokkal több hasonló építmény található? Pedig az ezeket létrehozó emberek, a piramisok alatt nyugvó uralkodók, ősi kultúrájuk éppúgy hozzátartozik az emberiség történetéhez, mint híresebb rokonaiké. A könyv az íj és a fekete arcok földjével ismerteti meg az olvasót, amelyről már az ókori utazók is beszámoltak. Megismerhetjük belőle Kermát, Egyiptom nagy riválisát, találkozhatunk a fekete fáraók háromezer éves történetével, ellátogathatunk Dzsebel Barkalra, a természet és az egyiptomi hitvilág találkozópontjára, és megcsodálhatjuk Nuri, El-Kurru, Meroé piramisait. Végül, de nem utolsósorban képzeletbeli kirándulást tehetünk Ó-Dongolába, ahol tetten érhetjük a bibliai jelenetet, amikor a núbiai királynő, Kandaké, küldötte kétezer évvel ezelőtt ellátogatott Jeruzsálembe, hogy elhozza onnan a kereszténységet erre a földre. Egyszerre szórakoztató és ismeretterjesztő útikalauz az ókort képzeletben, a mai Szudánt pedig a valóságban is beutazni kívánók számára.• Egy vérbeli utazó saját fotóival is illusztrált, lebilincselően izgalmas úti beszámolója.• Különleges, személyes hangvételű olvasmányélmény a piramisok szerelmeseinek.

A webkamerás szexipar legmélyebb bugyraiba enged bepillantást annak a fiatal férfinak a története, aki egy egzisztenciális zuhanás után belecsöppen egy olyan zárt közegbe, amelyben felnőtt tartalmú online médiatartalmakat készítenek dömpingben. Ahogy a rendszer részévé válik, hősünk kívül-belül átitatódik a mocskos erotikának azzal a világával, amelyért minden magára valamit adó perverz a tűzbe menne, ha megadatna neki a lehetőség. Márpedig a történet hősének megadatik, szinte az ölébe pottyan. Majd ahogy egyre magasabbra tör a ranglétrán, szinte mindennapossá válik számára ez az életvitel. Közel egy évtized kell ahhoz, hogy végül felismerje, sem az nem jó, ahogy most zajlik az élete, sem az, ahogy a másik 95%-hoz tartozó embereké, ezért elhatározza, hogy egyik csoportba sem akar tartozni. Felismerése következtében úgy dönt, felszabadítja a lelkét és nem csapja be sem önmagát, sem mást, soha többé.

"A szekér nem volt nagy, amolyan közönséges parasztszekér volt, amilyen szinte minden portán akadt, amíg el nem rekvirálták a katonák. Ezt már, jól látszott, annyira kikezdte szú, hogy talán azért maradt meg a gazdának. Édesapám mégis bátran felpakolt mindent, amit édesanyám mondott, így hát senkinek sem volt kényelmes ülőhelye a kosarakon, batyukon és ládákon, csak annak a szigorú embernek, aki a lovakat hajtotta. Arra emlékszem, hogy akkora kezei voltak, mint egy szénázó favilla. A jobbikban a gyeplőt tartotta, a másikban az ostort. Nem kímélte a lovakat. Lépten-nyomon megcsapta, hol az egyiket, hol a másikat. Néha úgy éreztem, hogy nekem is fáj, mikor végighúzott a lovak tomporán. Közben megvolt a saját bajom. Az a kis vaspántos láda, amin kucorogtam, alaposan belenyomódott a fenekembe, és lábaimat sem tudtam jól mozgatni, hol az egyik zsibbadt el, hol a másik. Mindenféle holmik voltak körülöttem, és csak egy arasznyi résen láthattam előre, különben pedig csak az eget és a hajnali fényben fürdő felhőket láthattam. A szekéren hátul, a saroglyában Dédinek alakított ki helyet édesapám, körül is rakta dunyhával, még a nagy csergét is aláterítette, mert Dédi már öreg is volt, beteg is volt, járni meg alig tudott, így hát egy kicsit kényeztetni kellett." A dédi ládája és a háborús menekülés.

Less be a férfiprostituáltak elképesztő világába! Ebben a riportkönyvben találkozhatsz Kristóffal, aki Dubajban vállal passzív szerepeket, és meghökkentő aberrációkról mesél. Olivérrel, aki heteróként aktívkodik Amerikában és Budapesten, és egészen furcsa módon reagál a kliensei élvezetére. Marcival, akinek nem olcsó társaságát gyerekes külseje miatt Zürichben is keresik a látens pedofilok. Márkkal, akinek a drogtól már felpüffedt az arca, az alkohol számára üdítő, és leginkább a perverz mazochista vendégeket szórakoztatja. A kliensekkel, akik őszintén vallanak az eszkortokkal hónapokig tartó, milliókba kerülő kapcsolatokról, az unokánál fiatalabb fizetett szeretőkről és a durva perverzióikról. A kötet szerzője a Life.hu és a Mosaic Online újságírója, aki a magyar hírességek mellett olyan világsztárokkal készített interjút, mint Wiz Khalifa, Sean Paul, Jason Derulo, Martin Garrix, Kelly Osbourne, Nico Rosberg és John Newman. A szakmai tapasztalatait most tényfeltárásban kamatoztatta, olyanokat megszólaltatva, akik másnak nem beszélnének a titkaikról.

Alfredo Santini élete gyökeresen megváltozik, amikor egy eseménytelen nap végén az egyetlen fogása egy gyilkosság áldozata. Az eddig unalmas életű halász szép lassan egyre mélyebben találja magát a szervezett bűnözés gödrében. Pörgős, fordulatokban gazdag, eseménydús gengszterdráma - egy pisztolylövésnyi élmény.

Egy tizenkét főből álló brit turistacsoport Kairóban tölt el nyolc napot. Van, aki felejteni érkezett Egyiptomba. Van, aki ünnepelni. Van, aki csupán kísérőként. És természetesen olyan is akad, aki egész egyszerűen csak egy kis kikapcsolódásra, valamint az ókori műemlékek megtekintésére vágyott. Ahogy telnek a napok, világossá válik, hogy az egymással összezárt utasok nem igazán találják meg a közös hangot. Sőt, olyannyira nem, hogy egyre inkább puskaporossá válik közöttük a levegő. Hiszen mind annyira különbözőek. Más életfelfogással rendelkeznek, más célokkal érkeztek. Egy baljós hajnalon egyiküket holtan találják meg. Senki nem hagyhatja el a szálloda épületét. Az utasok jól tudják, hogy gyilkos van közöttük. De azt nem tudhatják, hogy vajon melyikük lesz a következő áldozat. A fényűző, pazar hotel egy veszélyes börtönné válik.A helyi rendőrség 24 órán belül megoldja az ügyet, ám úgy tűnik, hogy még így sem haladnak elég gyorsan. Hiszen a nyomozás során tizenhárman keverednek gyanúba, és ahogy múlik az idő, egyre többen kerülnek elő holtan a brit csoport tagjai közül.

31 interjú két kötetben a 13. kerület híres lakosaival Sztankay Istvántól Schweitzer Józsefen és Beke Katán át Spiró Györgyig. Életinterjúk: Ádám György agykutató, Antalóczy Attila népművelő, Arató György építész, Arató István festő, Bánffy György színész, Bánki Árpád főszerkesztő, Baranyi Ferenc költő-műfordító, Beke Kata oktatáspolitikus, Csáji Attila festő, Hegyi Gyula EU-képviselő, Kéri László politikai kommentátor, Léner Péter rendező, Lendvay Kamilló zeneszerző-karmester, Mester Ákos újságíró, Nemeskürty István irodalomtörténész, Ormos Mária történész, Pataki Ferenc szociálpszichológus, Pető Iván politikus, Petschnig Mária Zita közgazdász, Popper Péter valláspszichológus, Rajk László építész, Schweitzer József főrabbi, Spiró György író, Szávai János író-műfordító, Szabó István filmrendező, Szathmáry István idegorvos, Szelényi Iván szociológus, Sztankay István színész, Tóth József politikus, Vámos Tibor mérnök, Vigyázó Miklós kanonok.

A kötet egy sajátos életutat bejárt embert mutat be, aki harminc év, bányában végzett munka után döntött úgy, hogy életét nagy szerelmének, a festészetnek szenteli. Úgy érezte, bűn lenne Isten adta tehetségét veszni hagyni, és nem hívni fel az emberek figyelmét az olykor rejtőzködő, máskor mulandó szépre rohanó világunkban. Ebben az érzésben osztozhat az album olvasója, aki végignézi Sziklai Károly festményeit és elolvassa Jenes Gyula portréját a naiv festőről.

Mindennapi szorongásainkat add meg nekünk ma… Egy ember a kitörés előtti utolsó pillanatokban, innen indulunk. Magunkon kívülre… Csak ott lehetünk szabadok. Nincs ebben semmi szomorú. Nehéz elmondanom, hogy minek írtam ezt a könyvet. Nem rólam szól, és mégis. Benne vagyok, ahogy te. Ahogy ők. Fullasztó bennrekedtség…Csak az fogja érteni, aki érezte már, másként elolvasni sem érdemes.Egy kétségbeesett, kapkodó, görcsökbe ránduló, esetlen szabadulási kísérlet a teljesség felé.Szét akartam a felszínt szaggatni, a tartalmat darabjaira akartam törni, hogy megtaláljam a lényeg hiányzó, ismeretlen részét. Nem sikerült. A semmit nem lehet megtalálni. De tovább kell keresni.Öngyilkosság a halál nélkül, ez a főhős útja.

Különös világokba vezet minket ez a könyv. Világokba – mondom –, hiszen sokan talán csak tudat alatt érezzük, de megfogalmazni nem tudjuk, hogy immár nem egyetlen világban élünk, hanem legalább kettőben, az egyik, amelyet a Biblia szerint az Úr teremtett, a másik, amelyet az ember hozott létre a maga szeretetével és kegyetlenségével. E kettő vagy több(?) világ között vajon hol vannak az átjárók? Ha nincs vezetőnk nem érzékeljük őket, s éppen ebből fakad Vasi Szabó János alkotói módszere. A sokat megélt és tapasztalt író vezet minket e bonyolult élet útvesztőiben. Miközben őrzi a prózaírás hagyományait, meg is újítja azokat. „Mágikus realizmus”. Vasi Szabó János alkotó stílusát jelöli e kifejezés, nem az én találmányom, hanem egyik kritikusáé, de magam is találónak érzem. Van azonban egy nagyon fontos jellemzője is: még a legdrámaibb, legtragikusabb történetnek is van feloldása, jövőt sejtető katarzisa. Az igazi, népéért felelősséget érző író használni akar. E könyv haszna is kétségtelen, ezért bízvást ajánlhatom az olvasók szíves figyelmébe.Varga Tibor

Anthony Noir, az ismert detektív, lévén nem különben szenvedélyes kártyajátékos, lelkesen fogadja el a meghívást az apró, déltengeri szigeten megrendezésre kerülő pókerversenyre. 15 játékos érkezik, de csupán egy nyer...Az összejövetel gyors lezajlása után a nemzetközi vendégsereg sietősen tovább állna, de egy váratlan trópusi vihar maradásra kényszeríti őket...S mire az égzengés elvonul, a verseny újdonsült győztesét holtan találják...Valaki végzett vele. Mégis ki? Az egyik vesztes. De vajon melyikük? A titokkal teli brazil özvegy, esetleg a rafinált magyar zenetudós, netán a hírhedt francia bűvész, vagy a szenvedélyes kolumbiai hazárdőr, a féltékeny angol színésznő, a filippínó énekesnő, de lehet a dörzsölt török kereskedő...Sok indíték, még több lehetőség. De Anthony Noir ugyancsak precíz ember, addig nem tágít a szigetről, míg az ügy minden részét helyére nem teszi.