Ad Librum strana 3 z 4

Mi történik, amikor a politikatudós nem vaskos könyvvel vagy tanulmánnyal, hanem rövidebb írásokkal áll a közönség elé? Semmi. Megszokott dolog, meg is van a neve: politikai publicisztika. De mi történik, ha a politológus se nem tanulmányt, se nem publicisztikát ír, hanem nagyon szubjektívre veszi a figurát, s rövid szösszeneteket ír? Csupán egy csöpp határátlépés.Csizmadia Ervin új kötete 135 kisebb-nagyobb elmélkedést tartalmaz politikáról, történelemről, társadalomtudományról, irodalomról, zenéről, filmekről és - egyáltalán nem utolsósorban - mindennapi életünkről. Az 1688-as angol dicsőséges forradalomtól hétköznapi unalmainkig terjed a skála. A kis írásokat összefűzi a nagy és kicsi jelenségek iránti egyforma érdeklődés.Csizmadia Ervin (1958) a Társadalomkutató Központ Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója és a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének docense. A szerzőnek eddig tizenkét kötete jelent meg. Fontosabb könyvei: A magyar demokratikus ellenzék I-II-III. (1995); A Medgyessy-talány; „Elképzeltek maguknak egy miniszterelnököt" (2004); Politikai változáselmélet (2007); Miért „alaptalan" a magyar demokrácia (2014); A magyar politikai fejlődés logikája. Összehasonlítható-e a jelen a múlttal, és ha igen, hogyan? (2017). A kötethez Dalos György író írt méltató utószót.

Visszaemlékszem sok évvel ezelőtt, gyermekkoromból egy újságcikkre, amelyben egy afrikai vezető megállt egy halott katona sírjánál és a könnyein keresztül ezt mondta:– Afrika megöli fiait.Nem tudom mit értett ezen, és habár sokat, elég sokat gondolkoztam rajta, még nem sikerült megfejtenem ezeknek a szavaknak a rejtelmét.Most, ma, ebben a percben visszatérnek hozzám.Kölcsön akarom kérni őket. Azt szeretném, ha ezt íratnád a síromra sírkőfeliratként:„Afrika Megöli a Napját.”Jó sírkőfelirat, ugye?Titokzatos?Határozott?Egy géniusz tollvonása. Úgy vélem. Biztos vagyok abban, hogy egyetértesz velem.„Afrika Megöli a Napját.” Ezért nevezik Sötét Kontinensnek, nem?

Az egyiptomi piramisokat mindenki ismeri. Akár név szerint is fel tudjuk sorolni őket. De vajon hányan hallottak arról, hogy a Szudáni Köztársaság területén, Núbiában, sokkal több hasonló építmény található? Pedig az ezeket létrehozó emberek, a piramisok alatt nyugvó uralkodók, ősi kultúrájuk éppúgy hozzátartozik az emberiség történetéhez, mint híresebb rokonaiké. A könyv az íj és a fekete arcok földjével ismerteti meg az olvasót, amelyről már az ókori utazók is beszámoltak. Megismerhetjük belőle Kermát, Egyiptom nagy riválisát, találkozhatunk a fekete fáraók háromezer éves történetével, ellátogathatunk Dzsebel Barkalra, a természet és az egyiptomi hitvilág találkozópontjára, és megcsodálhatjuk Nuri, El-Kurru, Meroé piramisait. Végül, de nem utolsósorban képzeletbeli kirándulást tehetünk Ó-Dongolába, ahol tetten érhetjük a bibliai jelenetet, amikor a núbiai királynő, Kandaké, küldötte kétezer évvel ezelőtt ellátogatott Jeruzsálembe, hogy elhozza onnan a kereszténységet erre a földre. Egyszerre szórakoztató és ismeretterjesztő útikalauz az ókort képzeletben, a mai Szudánt pedig a valóságban is beutazni kívánók számára.• Egy vérbeli utazó saját fotóival is illusztrált, lebilincselően izgalmas úti beszámolója.• Különleges, személyes hangvételű olvasmányélmény a piramisok szerelmeseinek.

Ez a mesegyűjtemény téli meséket tartalmaz, amelyek – ridegsége ellenére – megszerettetik a szóban forgó évszakot. A hideg téli estéken jólesik olyan történeteket olvasni, amelyek a tél szépségére hívják fel a figyelmet. Hiszen ez a három, többnyire fagyos hónap sok örömöt is hordoz magában. Gondoljunk csak az évszakhoz kapcsolódó ünnepkörre, a Luca-napra, a Mikulásra, a karácsonyra és a farsangra! Mindezen alkalmakhoz kötődő történeteket találhatunk ebben a kiadványban. És akkor még nem is beszéltünk a „tél örömeiről”, a hógolyózásról, a hóemberépítésről és a szánkózásról. Aki ezt a könyvecskét elolvassa, melegséget fog érezni a szívében a hideg hónapok ellenére, és ezentúl nem tart majd tőle, hanem – remélhetőleg – kedvelni fogja a telet.  

A kötet ajánlható mindazoknak, akik szeretik a változatos témájú, rövid terjedelmű, humoros csattanóval végződő történeteket. „A betegei szinte mindegyikét névről, a keresztnevéről ismeri. Szerencsére kitűnő a memóriája, így tudja, hogy Bözsihez a Rekettyésbe kell kigurulnia, ha gond van, a Riskát a Sáros lejtőn találja, a Marist és a Felleget a Lápos dűlőn keresheti fel. Na, és a Józsi! Ez is egy fiatal üsző, de mivel a gazdának négy lánya van, na meg a felesége, nem engedett a negyvennyolcból. Lehet tőle a tehén nőnemű – mondta –, a neve náluk mégis Józsi lesz. Hangsúlyozottan abból a meggondolásból, hogy – legalább a nevében – legyen egy másik marha is, rajta kívül a háznál. Gondolatait tovább szőve a Bogár jutott az eszébe. Ez nemsokára ellik, oda gyakrabban kell majd kiautóznia. Elég messze »lakik« ugyan, a Levendulásban. Itt egy kicsit megint elpirult, mert eszébe jutottak a tanyához köthető szép, barna bociszemek. Szinte restelkedett, hogy negyvenéves korára, egy-egy pajzán gondolattól, még mindig képes elpirulni…” Kedves Olvasó, ha igazán jól akarsz szórakozni, elsőként lapozz a kötet címét (is) adó Állati novellához.

A tiltott gyümölcs zamata tette kívánatossá Algériát azok alatt az évtizedek alatt, amíg a történelmi viharok átvonultak rajta. A ma Algériája azonban mentes mindentől, ami disszonáns. Nagyvárosai a maguk sajátos módján őrzik a múlt emlékeit, megfűszerezve azt a modern kor minden vívmányával. Gyönyörű paloták mutatják be, hogyan élt a beglerbég, a bej és egyéb hatalmasságok, és adnak ízelítőt abból a korból, amikor kalózok szelték a Földközi-tenger vizét, meg amikor Cervantes töltötte itt rabsága idejét. És van az országban pálmaerdő és oázis, meg lágyan simogat a Szahara homokja, máshol pedig vad sziklák rajzolnak várakat a kék égre. És tetten lehet érni benne évezredek kultúráját a maguk római, bizánci, oszmán emlékeivel. És mivel nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a számtalan UNESCO világörökségi helyszínt karbantartsák, azokra kellőképpen vigyázzanak, az ott talált leleteket jól szervezett múzeumok termeiben mutassák be, így a látogató számára kézzelfoghatóvá válnak azok a városok, paloták, templomok, amelyeket az épen maradt mozaikképek díszítettek sok-sok évszázaddal ezelőtt. Mindezeket a jól szervezett és tökéletes kiszolgálás koronázza meg, amely kellemessé teszi ezt a szellemiekben is gazdag országot a turista számára, gazdag hagyományaival, színes csempecsodáival, fényes sugárútjaival, ősrégi sikátoraival és barátságos lakóival.

"A kötet kriminovellákat, illetve bűnügyi tárgyú írásokat tartalmaz. Szám szerint 44-et. Megalkotására az ösztönzött, hogy – az elbeszélések, novellák mellett – a krimiket olvasom legszívesebben. Kedvenceim a skandináv krimik, könyvben olvasva, vagy filmen nézve. A hobbim régi eredetű, és hozzátartozik, hogy egy időben bűnügyi területen, rendőrként dolgoztam. Hogy azért lettem-e rendőr, mert mindig is szerettem a bűnügyi történeteket, vagy azért kezdtem el krimiket írni, mert rendőr (is) voltam?! Ki tudja. Egyikből természetszerűleg következett a másik. Volt, hogy az ismerőseim a szememre vetették: hogy bírja a gyomrod azt a sok vért, szörnyűséget, ami a krimikben előfordul? Nem álmodsz velük? Nem, sohasem. És megnyugtathatok mindenkit: a bűnügyi történetekben nem a drasztikus események, a kegyetlenség, a sok kiontott vér fog meg, hanem maga a logikai láncolat érdekel, melynek során a bűnöst megtalálják, és végül jön az elkerülhetetlen igazságszolgáltatás, a bűn elkövetése miatti méltó büntetés, a társadalom jogos ítélete.A szerző"

Ebben a – vírustól, háborútól nyomasztó – viharos időszakban milyen nagy szükség van a kedves mesékre, amelyekkel a gyermekek megnyugtathatók, és biztonságérzetük növelhető.A csodák nem haltak ki, a világ élhető, élvezhető. Csupán annyi kell hozzá, hogy nyitottak legyünk, fogékonyak a természet szépségei iránt, és képesek legyünk elmerülni a bennünket körülvevő világ tényleges csodáiban.Jó szívvel ajánljuk minden szülőnek ezeket a meséket, amelyek révén gyermekükkel együtt beleélhetik magukat a történetkék fantáziadús, képzeletbeli világába, és ezáltal, ha csak kis időre is, függetleníthetik magukat a szürke hétköznapok riasztó egyhangúságától.

Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára jelenik meg e könyv, mely tudatosan kísérletező, gondolati és irodalmi irányzatokat (mint például a szerző identitásának azonosíthatatlanságát, a fin de siécle erotikus elátkozottságát, a naturalizmust, a parlando stílust) anticipáló szerzőként kívánja bemutatni e mindmáig nem igazán megértett magyar költőt.

A fordító huszonöt amerikai költő összesen százegy versét válogatta kétnyelvű antológiába. Olyan költők verseit, akik kortársaink a második ezredforduló tájékán. Igyekezett színes képet kapni – és mutatni – a magyar irodalomkedvelőknek híres költők változatos egyéniségéről, témájuk kavalkádjáról.A versfordítás örök dilemmája: mennyire legyen szolgai, mennyire legyen szabad. Jelen kötet fordítójának célja az arany középút megtartása volt, ellenállni a parttalan átköltés csábításának. A maga valójában mutatni meg az amerikai költészet tartalmi és formai sokszínűségét. Három-négy vers egy-egy költőtől, szellemi kóstoló, néhány felvillantott gondolat, kép, hangulat – távolról sem életművek, vagy korszakos kötetek bemutatásának igényével.A fordító azzal az ambícióval hízeleg magának, hogy férfi mivoltának dacára képes hitelesen tolmácsolni a szebbik nem érzéseit is.A versek kedvelőit szólítja meg ez az összeállítás, egyben hasznos – és remélhetőleg élvezetes – kirándulásra vezetheti azokat, akik az angol nyelvvel ismerkednek, vagy foglalkoznak. „Amerikás magyarjaink” is haszonnal vehetik kézbe. Nekik és gyermekeiknek a magyar szókincset segíthet őrizni és gyarapítani.  The translator has selected, for inclusion in this anthology, a total of one hundred and one poems written by twenty five American poets at about the turn of the last century. These tr anslations are intended to convey the color and personality of each poet for Hungarian readers, while still respecting and preserving the essential style of each poet — and while also avoiding the temptation to rewrite.American poetry has so much diversity of form and content that a translator has to attempt, for each individual poet, to include representative works that express unique tastes, thoughts, images and humors, in acceptance of the fact that comprehensive treatment of each poet is not reasonably within reach in this volume.A sincere effort has been made to faithfully present the work of a number of American women, at least as well as a mere man can do.Throughout, the chosen works all reflect an overriding purpose of fur-thering a love of poetry while also serving as an effective tool for learning English. Hungarians abroad, and their families, it is hoped, will also find that this anthology will help them to increase and broaden the vocabulary of their native language.   A kötetben szereplő költők: Wendell Berry, Michael Burch, Billy Collins, Mark Doty, Denise Duhamel, Stephen Dunn, Russel Edson, Maggie Estep, Gary R. Ferris, Louise Gluck, Jorie Graham, Erica Jong, Sharon Esther Lampert, David Lehman, Thomas Lux, Sharon Olds, Wanda Phipps, Marge Piercy, Jennifer Reeser, Charles Simic, Belinda Subraman, James Tate, Marilyn L. Taylor, Joseph Mayo Wristen, Cecilia Woloch

A Fülöp lovag, az orvosölő című mű folytatása, befejezése ez a könyv, a megismert szereplők ismét útra kelnek biztonságos és idillikus országukból, hogy akarva-akaratlanul konfliktusba keveredjenek az orvosok uralta Valóság erőszakszervezeteivel az elesettek védelmében. Összecsapásuk végzetesnek bizonyul számukra. Vajon mi az az erő, ami a harmonikus nyugalom világából a durvaság, káosz és boncolás jellemezte külső dimenzióba kényszeríti azokat, akik odahaza különben méltóságban élhetnének? Erre nem kap egyenes választ az olvasó. Ezúttal nincs ígéret a felemelkedésre sem, a füzetnyi könyvecske lapjainak derűből szomorúságba vezető vonala és a pesszimista záróakkord nem nyújt megnyugvást. Nem is igazi regény ez: főként párbeszédekből felépülő, versikékkel tarkított alkotás, mese, a megismert előzmény mitologikus befejezése és egy világrend újra hangoztatott apológiája.

„Éjszaka, elalvás előtt, végigfutott az agyán, hogy lám, az emberek képesek hajnalok hajnalán felkelni, hogy lássák a napfelkeltét, ami épp olyan, mint az élet kezdete. Aztán, amikor a nap a zenitre ér, akkor a legfényesebb, és akkor adja a legtöbb meleget. Mint ahogy az ember is élete delelőjén a leghasznosabb, a legerősebb, és talán a legboldogabb. Az est közeledtével ugyan hűvösebbé válik a levegő, de azért az alkonyat is szép. Ilyenkor mindenki visszaidézi a fiatalságát, a napfelkeltét, a déli napot, de végül eljut a naplementéhez.Neki most van a naplementéje. Utoljára van alkalma felidézni a fiatalságát, valamikori boldogságát, egy nő iránt érzett rajongást. Legalábbis, magát az érzést…”

Nincs mindig második esély. A könyv írója izraeli kóborlásai során is megtapasztalta, hogy vannak az életben meg nem ismétlődő helyzetek, amikor utólagos javítási lehetőség nincs. Az is kiderül az igaz történetekből, hogy az olvasás néha életmentő lehet és a belső hangra oda kell figyelni, mert habár az emberek többsége nagyjából jó, a rosszak kíméletlenül gonoszok tudnak lenni. A főszereplő nemcsak busszal és autóstoppal utazik, hanem a lét fontos kérdéseiről magában filozofálva, gyalog rója a Szentföld országútjait, sőt időnként gyanútlanul tévelyeg a "hóbortos" sivatagban is. Ezt abból a megfontolásból teszi, hogy ha van védőangyala, akkor az kösse fel a gatyáját. Magányos szemlélődőként emberi közelségbe hozza a csodálatos műemlékeket a körülöttük zajló élet apró epizódjain keresztül. Barátokra egy kutyafalka tagjaiban talál, akiknek akaratlanul a vezérük lesz. Általuk tanulja meg, hogy mit jelent a ragaszkodás, bajtársiasság és a felelősségvállalás. A helybeliekkel való beszélgetésekből pedig azt szűri le, hogy a szélsőségeseket és a bajkeverő politikusokat kivéve az ott élő egyszerű emberek ugyanazt akarják, mint bárhol másutt a normális többség: szabadon, békében élni és élni hagyni.

2022. február 24-én arra ébredt Európa, hogy Oroszország újra megtámadta Ukrajnát. Akkor már hetek óta folytak erről a találgatások, azon a reggelen mégis arcul csapott bennünket a hír. A támadás lángra lobbantotta a Délkelet-Ukrajnában már 2014 óta tartó „alvó háború” szunnyadó parazsát, és emberek millióinak életét forgatta fel fenekestől. E riportkönyv olvasóit magammal hívom a háború sújtotta Belső-Ukrajnába, a menekültekkel elárasztott Kárpátaljára, illetve a határ innenső oldalán, a menekültáradat első vonalában lévő kistelepülésekre is. Találkozni, beszélgetni harcolókkal és menekülőkkel, családokkal és magányos útrakelőkkel, de ugyanúgy a befogadókkal is. Emberekkel, akiket, így vagy úgy, elért a háború forgataga.„Utazás” közben persze, avatott szakértők révén, e háború történeti, biztonságpolitikai, gazdasági és belpolitikai vonatkozásaival is megismerkedhetnek az olvasók. Így szólal meg a könyvben Anton Bendarzsevszkij, Tálas Péter, Pogátsa Zoltán és Ceglédi Zoltán.

Szekeres Ibolya könyve bizonyítja, hogy az ember bármilyen nehézséget képes leküzdeni, újra és újra megalkotva önmagát. A szerző egy egyedi tapasztalat bemutatásával segíti megérteni a problémát. Majd az igazság lényegére rákérdezve arra a következtetésre jut, hogy az észlelés szubjektív természete miatt az igazság pusztán csak értelmezés lehet. Következésképp annyi igazság van, ahány ember. Szó esik a könyvben az írás lélekgyógyító szerepéről, valamint a kisebbrendűségi érzés egyéni tapasztalatáról és elméletéről. Megtudhatjuk, hogyan hat az önértékelésre, az énképre. A legfontosabb személyiségmegközelítések rövid értelmezésével is megismerkedhetünk, különös tekintettel a humanista pszichológia emberközpontúságára és személyiségfejlesztő hatására. A nárcizmus különböző pszichológiai elméleteit Sigmund Freud, Melanie Klein, Margaret Mahler, Karen Horney, Heinz Kohut és Otto F. Kernberg nézőpontjából ismerhetjük meg. A szabad akarat és a determinizmus problémakörének elemzését követően végül arra a kérdésre próbál választ adni, vajon elveheti-e a tudomány az embertől a szabad akaratba vetett hitet. A kötetet azon legfontosabb gondolatok és elméletek rövid összegzése zárja, amelyek segítettek eljutni a káoszból az egyensúlyba.