Adamo Books Kiadó strana 37 z 41

Vajon mi lehet az, amitől egy pávián meglepődik és egy papagáj több alkalommal is leszögezi, hogy: "ki-ráki?" Azonnal be fogjuk látni, hogy alapos okuk volt-e különös viselkedésre. Az erdő közepén, hátával egy fának dőlve nyugodtan aludt egy úr, szmokingban, lakkcipőben, fején szalmakalappal, gomblyukáról csüggő monoklival. Estélyi ruhája olyan kifogástalan, olyan frissen vasalt és ragyogóan tiszta volt, inge, keménygallérja olyan kifogástalanul sima és hófehér, mintha most lépett volna ki egy kaszinó kapuján. Megjegyzem, így is volt. A hely viszont, ahol most ébredezett, a Kongó őserdejének mélye volt. Theodor Emerson, becenevén "Petróleum Teddy", elkényeztetett milliomos csemete, legjobb barátjába, Gordon kapitánnyal fogadást kötnek. A tét: milliók nélkül megélni úgy, ahogy van, egy szál szmokingban, a Kongó őserdejének közepén. Teddy azonban nem számolt néhány jelentéktelen dologgal: vadállatokkal, kannibálokkal, egyéb vérszopó fenevadakkal, na meg a rekkenő hőséggel sem...

"Az éjszakai hideg épp olyan fedetlenül talált, mint a nappali forróság. Élet, világ, morál, szív és értelem, mint egy öntudathasadás a jó és rossz között, régen leváltak a lelkemről: csak el ebből a pokolból: ez volt az egész szótáram, ha égtem, ha öltem, ha tovább vánszorogtam..."

"A nő fojtott indulattal kérdezte: - És mit tud a hajnalról? A hajnalról, amely pirkad? Mi?! - A hajnal a napnak azon szaka - felelte készségesen Benjamin Walter Pác -, melyben az elforduló glóbusz ismét visszatér a nap sugarainak síkjába. - És miért vagyok én olyan, mi nt a holdkaréj? - folytatta a hölgy egy gyanakvó érettségibiztos statáriális tárgyilagosságával. - Mi?! - Eme sarlószerű domborulat összefügghet a túltápláltsággal... - hebegte. - De kérem, kedves nagysád, foglaljon helyet... - És mi van a szférák muzsikájával? Szivének karmesterével, és mi van a negyvendolláros karórával? Maga pimasz!! És további definíciókat nem is várva, a szférák babaarcú holdkaréja úgy vágta szájon háromszor egymás után Pencroftot, hogy kezéből a kalap egy szomszédos asztalra repült."

Buda felől egy mentőautó jön, szabályszerű szirénázással, majd elkanyarodik a hídfőnél, megáll a Trombita-szálló előtt, a mentőautóból egy nagyon szép, fiatal hölgy száll ki, azt mondja a mentőorvosnak, hogy várjon, a sofőrnek odaad valami pénzt, és egyenesen besiet a főkapun.Rövid idő múlva újabb mentőkocsi érkezik, iszonyú szirénázással, és a főpincér egy szédelgő hölgyet támogat le az emeletről, aki beszáll az elsőnek érkezett mentőkocsiba. Azután lejön a másik hölgy, aki az első kocsin érkezett, és beszáll a másikba, nem abba, amelyikkel jött. Elrobognak a Lakos Szanatóriumba, amelyet Wallenstein Szanatóriumnak is neveznek dr. Wallenstein Richárdról, a nagy belgyógyászról, aki nemcsak orvos, hanem varázsló is, delejes ember, és boszorkánymester, Faust és Casanova, akibe minden nő szerelmes, és akire minden férfi féltékeny. Mi történik a Wallenstein Szanatóriumban, Szofi Olaf Günter főhercegnővel és Kovács Ágnessel, az Általános Áruház előadónőjével, akik az elcserélt mentőautókban érkeznek oda? Sok minden...

Bradley Tamás, a londoni vegyészmérnökből lett légionista maga sem gondolta hogy a húga és családja becsületén esett csorbáért úgy fog "visszaütni" hogy ebbe az ütésbe majdnem maga is, szerelme is belepusztul. Csak később érzi meg, hogy a millió veszélyt rejtő dzsungel és egy szökött légionáriusra leselkedő borzalmak - bizony nem a legkedvezőbb helyzetet teremtik a bosszúhoz. Egyetlen szerencse, hogy a "Dalol a vadon" című film forgatására elindult expedició minden tagját, bár már csak haláluk után, felfalják a termeszek, és így az egész felszerelésük a bajba jutott szökevények birtokába kerül, többek között Szép Heléna jelmeze, valamint két lánctalpas kocsi is... A végig ötletes, mulatságos kalandok során az olvasó megismeri azt az "igazságot" hogy az igaz szerelmet még a forró lávafolyam sem tudja felperzselni...

A Csontbrigádot Rejtő nem más műveiből ismert fortélyos stílusában írta: egyszerű bűnügyi regény ez. Az alaphelyzet egy megsértett gentleman-agreement játékára épül. Az idegenlégió viszontagságaiban megfáradt két barát - Henry Fécamp és John Carew - elhatározza, hogy egyikük a másik halála árán leszerel a légióból. A szabadító ötlet Carewé: egyikük egy már elkövetett gyilkosságot - a másik bizonyító feljelentésének segítségével - vállal magára. Az ötleten túl a felkínálkozó szabadság is az övé: a fej vagy írás játék neki kedvez. De az erkölcsi jóvátétel és a végső igazság mégis Fécampé, mivel a regény végén kiderül, hogy a játékhoz ürügyül választott gyilkosságot Carew követte el. Fécamp meghurcoltatásának voltaképpen barátja bűnös jelleme az oka, mint ahogy a főhőssel egyetemben, a Csontbrigád többi száműzöttje is emberi vétkek miatt szenved - ártatlanul.

"...A fojtogató, páratelt szaharai levegő meg se rezzen. De ha valahonnan dél felől elindul a szél, furcsa dobpergés hallik, recsegő trombitán valaki az Aida bevonulási indulóját játssza, és a kísérteteket váró szemek előtt megjelenik valahol a látóhatár szélén: A Láthatatlan Légió! Koromfekete egyenruhában, kezükben fekete lakktáskával, szemükön vastag fekete keretes napszemüveggel. Előttük rozoga, lóval vontatott ócska fiákerben egy tábornok... Ha kiszáll a kocsiból, a cilinderes, parádés kocsis megemeli a kalapját és - szabadra állítja a fiákerre felszerelt taxaméter óráját!" Hogyan került a Szaharába ez a legendákat fakasztó "kísértetlégió", és mi volt misztikus menekülésük célja: erről szól P. Howardnak ez a talán egyik legnépszerűbb és legmulatságosabb regénye.

Mi a különbség egy valódi és egy hamis bélyegsor között? A Talugi királyság ritkaságszámba meno bélyegeire sokan pályáznak. Hol itt, hol ott tűnik fel egy rejtélyes bélyegtok, de hogy melyikben van a hamis, s melyikben a valódi, az a legvégsokig titok marad...

Napjainkban az Andokban kilenc fiatal kutató araszol fel az egyik hegyre. Vajon mindnyájukat csak a tudományos kíváncsiság űzi az indián múmiákat rejtő barlangba? Lehet, néhányan nem kutatók elsősorban, hanem az amerikai titkosszolgálat megbízásából Atlantiszba akarnak eljutni? És el is jutnak! Hogyan tudta meg az Egyesült Államok egyik szerve, hogy Atlantisz ma is létezik, a földalatti fejlett világ és a mi huszonegyedik századi világunk között rengeteg szál szövődött, és miért figyeli mindezt oly feszülten Oroszország? Milyen emberek hát azok, akik több tízezer évvel előttünk kezdték a fejlődést és mára hihetetlen messzeségbe jutottak? Miért nem engedi Atlantisz, hogy behatoljunk világába - és mi mindenre képes, hogy ezt megakadályozza? Erről szól az izgalmas kalandregény, amely másféle, nem kevésbé fontos kérdéseket is felvet.

„Az elveszett cirkáló” közmegbecsülést kiérdemelt kapitánya, Piszkos Fred ebben a kötetben új oldaláról mutatkozik be: érző szívű atyaként, aki a maga módján mindent elkövet, hogy isten kegyelméből trónörökössé lett fiát az uralkodói székbe segítse. Közben megismerjük Fülig Jimmyt is, aki bár Piszkos Frednek régi ellenlábasa, ez alkalommal úgy is mint szépíró, úgy is mint „beugró” trónörökös-herceg, Fred kapitány malmára hajtja a vizet, pedig szíve szerint csak kedves csontnyelű kését keresi, amit véletlenül mindig valaki hátában felejt.

"- Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia... A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt: - Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam. A tanár szigorúan összevonta szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett. - Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett, negyvenöt év körüli egyén helyére? Uraim! - És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: - Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend. (...)" Persze hogy esküvővel végződik majd a történet, mert a szerelem sötét verem (különösen ha letakarják és ráülnek) és mert Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg itt is ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak.

Csülöknek nincs pénze és nincs lakása, éppen ezért barátjával, Tuskó Hopkinsszal felkeresik a Török Szultánt, aki egy uszály fenekén vesztegel: neki nadrágja nincs. Sürgős dolgára hivatkozva kölcsönveszi a vendégként érkező Tuskó Hopkins nadrágját, de a megjelölt időben nem a nadrágot küldi vissza, hanem egy levelet, amely szerint az uszály egyik ládájában hulla van. Most tehát Tuskó Hopkins marad nadrág nélkül, így Csülök megy el segítségül hívni Senki Alfonzot, de mire visszatér vele az uszályra, ama bizonyos ládában már Tuskó hullája heverész. Mire pedig orvost is sikerül keríteniük - ez a hulla is eltávozik. A sorozatos rejtélyek sem gátolják azonban a három barátot abban, hogy kezükbe vegyék Laméter hajóskapitány ügyét, aki éppen kiszabott halálbüntetésének végrehajtását várja... Vajon sikerül-e Csülöknek, Tuskó Hopkinsnak, Senki Alfonznak és a Török Szultánnak megmenteni Laméter kapitány életét és becsületét? Erre ad választ Az elátkozott part-ban Rejtő Jenő a maga utánozhatatlan humorával és az izgalmasnál izgalmasabb cselekmények bonyolításával.

Joinville a gyarmati hadsereg harmadik számú személyhajója volt, amely Észak-Afrika, Madagaszkár és Indokína között bonyolította le a legénységi utánpótlások forgalmát. Ezen a hajón fecsegtek egész nap az amerikai turisták. Itt a matrózokat nem kergették az idegösszeomlás felé a munkájukat bámuló, kérdezgető utasok, nem ültek egész nap az uszodában, és nem táncoltak a zuhany alatt. Ezen a hajón igyekszik John Brisac az idegenlégióba. Szerencsés véletlen folytán szembeutazik vele régen nem látott unokatestvére. Terve máris kész a szerepcserére, de sors közbeszól, és életet cserélnek. Az unoktestvérre szomorú sors vár. Meg kell tanulnia patkányokkal aludni, hozzászokni a golyók röpködéséhez. A tét: küzdelem életre-halálra.

Rejtő egyik legismertebb és legmulatságosabb regénye ez. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestis megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett nemzetközi közönséggel, minden rendű és rangú szélhámossal zsúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár az okmány megszerzése csak egypár titokzatos személy érdeke, mégis, a kényszerű bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte minden lakója, hogy azután az óriási kavarodásban lelepleződjenek az igazi bűnözők, és fejtetőre állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek – és az okmány hivatott tulajdonosai, illetve őrzői is. Rejtőnek ebből a regényéből készült a Meztelen diplomata című, nagy sikerű filmvígjáték is.

A regény főszereplője Tom - Fülig Jimmyhez hasonló figura -, aki Honolulutól Batáviáig otthonosan mozog a kikötők világában. Biztosabb megélhetés reményében elszegődik az Új Amszterdami Részvény Társasághoz, ahol tisztességes munka mellett gyors meggazdagodást ígérnek a jelentkezőknek. Ezek után pottyan egy ház tetejéről Tom fejére a csinos Elly, aki láthatóan menekül valaki elől. A fiatalok egymásba szeretnek, s Tom végül fényt derít a Részvény Társaság piszkos ügyeire is.

Gyanús, gyanús, fölötte gyanús. De persze, pont a Fekete Kapitány ne legyen gyanús. És pont az ne legyen gyanús, hogy egy olyan írónak, mint Rejtő Jenő - P. Howard halála után majd 50 évvel még mindig kerülnek elő szinte ismeretlen művei. Mondom gyanús, fölötte gyanús. Nekünk azonban nem kell Fülig Jimmy módjára vég nélküli töprengésekbe merülnünk - vajon kavarja, vagy nem kavarja - mert van biztos támpontunk. Az a fordulatos meseszövés és az az egyéni stílus, amelyek már ezekben a korai írásaiban is elárulják a későbbi P. Howardot. Akinek tehát gyanús az ügy - olvassa el a könyvet, s rögtön elszáll e gyanú, mert így írni valóban csak egyvalaki tudott - Rejtő Jenő.