Adamo Books Kiadó strana 36 z 40

Hogyan változtatja meg három légi teherszállító vállalkozás életét egy huszonegy éves lány? Mit tud, amitől az üzlet fellendülhet? A népszerű szerző újabb regénye repülősök között játszódik. Ám valóságos krimi is kibontakozik Hanna körül. A lány egy maffiacsoport érdekeit keresztezi, rendőrségi védelem alá kerül, majd elrabolják. Ám közben egy nagyon is békés célért dolgozik, amiben aztán hamarosan egy férfi is a segítségére siet. Még történik néhány izgalmas esemény, sőt Hanna életveszélybe is kerül. De most már nincs egyedül. A földön és a levegőben játszódó történet olvasói még az üzleti világ egy kicsi szeletébe is betekintést nyerhetnek.

Európában találkoznak ők ketten. A helybeli végzős, egyetemista lány és az egzotikus országból jött fiatalember, aki nem akárki a hazájában. A féktelen szerelem kibontakozása ugyan nyugtalanító jelekkel jár, de az ösztönök egymás karjaiba dobják a szereplőket. A férfi kész feleségül venni a lányt és elviszi hazájába – ahol azonban a szülők ellenállásán megtörni látszik a fiatalember akarata. Vagy ez csak a látszat? Hamarosan tragikus esemény fordít meg mindent és hoz veszélyt a fiatal hölgy életére.

A közmondásos „csúnya nő”, a már majdnem-vénlány Vanda, akit eddig senki sem szeretett, váratlanul találkozik egy jóképű és gazdag vállalkozóval. A férfi udvarolni kezd, szerelmet vall, magához édesgeti a lányt. Már-már úgy tűnik, minden sínen van és Vanda megtalálta az annyira várt boldogságát, amikor valami rettenetes szörnyűség, egy aljas összeesküvés kezd kibontakozni, és a lány megérti, miféle gonosz erők játékszere lett. Egyedül mit sem tehet, de szerencsére akadnak segítői…

Alessa, a senki asszonya nem szép nő, de ő is vágyik a boldogságra. És megtörténik a csoda: egy rokonszenves, bár jóval idősebb férfi beleszeret, és őt Alessa is szeretni tudja. De egy tragikus esemény nagyon hamar elragadja a férfit. Ráadásul az özvegyet vádolják gyilkossággal… A történet valójában csak itt kezdődik. Felbukkan egy rejtélyes idegen, aki mindenre képes Alessáért. Arra is, hogy becsapja őt – mert szereti… Kinek higgyen az asszony, hogyan igazodjon el ebben a bonyolult világban?

Az első férfi, aki elég különös módon ismerkedik meg Lenával, egy idő után egyre furcsább dolgokat tapasztal. A titokzatos hölgynek csak keresztneve van, nincs telefonszáma, csak akkor találkozhatnak, ha a nő is úgy akarja. Hogyan lehet, hogy az asszonynak több neve és több lakása is van? A munkahelyén mások után kémkedik, egyszerre több férfi nyüzsög körülette. A második férfi már szerelmes lesz beléje, de ő is meglepődik, amikor egy napon Lenával egy rendőrségi szembesítésen találkozik: szerelmét éppen őrizetbe vették… A szövevényes ügyekre a magyarázatot csak a regény végén kapjuk meg, addig izgulhatunk, hogyan is alakul a titokzatos asszony sorsa.

Ebben a dokumentumkötetben a szerző csak valóban megtörtént eseteket ismertet. Semmi sem kitalálás, mert az élet egy-egy tudományos, vagy annak hitt felfedezés körül maga is produkál izgalmas kalandokat. Az író nem csupán a csaló tudósokat nevezi meg és idézi fel tetteiket, de odacsap a „szent tudomány" maradi, vaskalapos intézményeinek és egyes vezetőinek is, és mindazoknak, akik hatalmukkal visszaélve kényszerítenek tudósokat csalásra, hamis eredmények közlésére. Azokról is szó esik a könyvben, akik ideológiai vagy politikai okokból és azok lehetőségeivel élve tapossák el vetélytársaikat, kollégáikat. Végül szerepelnek azok is, akik a nagy karrierért, vagy dicsőségre vágyva csapták be a világot, aztán csúnyán lebuktak. Önök nem is sejtik, milyen sokan voltak, vannak és lesznek! Ma már nem felejti ki az író éppenséggel a legújabb trend, az „ipari tudomány" kufárait és lelkiismeretlen kihasználóit, akik csábításának gyakran a jobb sorsra érdemes kutatók sem tudnak ellent állni... Ők mind „megkapják a magukét" ezeken a lapokon. A koronavírus kezelésének anomáliái éppen úgy helyet kaptak benne, mint a vírussal kapcsolatos csalások és csalódások is... Sok titokról hullik le a lepel, vérlázító hazugságokra derül fény. Aki ezt a könyvet elolvassa, már soha többé nem fog ugyanúgy tekinteni a tudományra és annak művelőire, mint annak előtte. De bizonyára többre fogja értékelni a becsületes, a csalás útjaira soha nem tévedt tudósokat.

A verses regény főhőse a kor nemesi intelligenciájának alaptípusa, elégedetlenséget érző, de döntésre és ellenállásra képtelen ifjú, a „felesleges ember”, aki kora társadalmától és a néptől egyaránt távol áll, s a kibontakozás útját nem találva egykedvű, életunt. Anyegin figuráján keresztül nemcsak Puskin két száműzetésének, majd a fővárosba való visszatérésének élményei épülnek a műbe, hanem a szerelem, párbaj, bál és színház motívumok hangsúlyos szerepével voltaképpen saját életformáját örökíti meg a kiábrándult dekadencia atmoszférájában. A mű – polifonikus kompozíciója révén – egyúttal hű és tárgyilagos képet rajzol a kor Oroszországának életéről, nemcsak a főváros, hanem a falvak és az udvarházak hangulatát is híven tükrözi. S bár közvetlen politikai vonatkozásai nincsenek, a sorok mögé bújva érezhető feszültséget teremt a forradalom szükségességének vágya.

A múltban és a jövőben játszódó fantasztikus regények és novellák mestere, Nemere István ezúttal olyan űrhajót talált ki, amellyel merész utasai elkalandozhatnak a múltba és a jövőbe egyaránt. A tér- és időjármű azonban szerencsétlenül jár és utasainak egy része odavész. Ám nem mindenki pusztul el, és az időhajó új világokról hoz hírt, megváltoztatva utasainak életét is. Az „Időhajó” az utóbbi évek egyik legizgalmasabb regénye, amelyben már megtaláljuk korunk merészebb fizikusainak feltételezéseit is. Az időutazás igenis lehetséges, mondja a tudomány, és Nemere hősei útra kelnek, hogy ezt bebizonyítsák – akár az életük árán is.

A könyv a magyarság sokat vitatott kezdeteiről, származásáról, vándorlásairól és letelepedéséről szól. A szerző igyekszik leszámolni a hiteltelen, „tudományos” vagy annak látszó eredet-történetekkel és legendákkal. Hiteles krónikások, régészeti adatok és más kutatások fényében, röviden és élvezetes stílusban ismerteti őseink hosszú vándorlását.

Kilenc szerelmes királynő, császárnő története. Mindnyájan valós személyek voltak (Kleopátrától Mária Lujzáig), és mindegyik életét megváltoztatta a szerelem, sőt némelyik az életét is adta érte…

14 évvel ezelőtt a szerző ezt a témát egy vékony kis könyvben már körüljárta. De azóta annyi minden történt! Már nemcsak a két régi ellenfél - az Egyház és Darwin híveinek - érveit kell ütköztetnie, itt egy harmadik elmélet is: az intelligens tervezés. Nem is sejtjük, hány ezer sebből vérzik a darwini evolúciós elmélet, amely valójában csak egy bizonyítatlan dogma. De vajon igazuk van-e ellenfeleinek? Roppant izgalmas olvasmány, valóságos intellektuális "krimi", ahogyan a szerző próbálja kinyomozni az igazságot.

Melissa Moretti álnéven ez a szerző 30. könyve. A regény főhőse rendőrnő, aki az ifjúságvédelmi osztályon dolgozik. Egyszerre ismerkedik meg egy rokonszenves rendőrkollégával és egy csavargó utcagyerekkel is. Még egyikük sem sejti, hogy hamarosan egy családot alkotnak majd, de előtte meg kell ütközniök a maffiával is…

Charleston ?- 1869. szeptember 27. Délután három órakor indultunk el az üteg-rakpartról a nyílt tenger felé. Az apály gyorsan ragad magával minket ki a nyílt tengerre. Huntly kapitány valamennyi vitorlát fölvonatta s az északi szél sebesen hajtja ki az öbölből a Chancellort. A Sumter-erődöt csakhamar megkerültük és a partvédő ütegeket balkéz felől hagytuk el. Négy órakor haladt át hajónk a tengerszoroson, amelyből az apály erős folyással nyomul kifelé. A nyílt tenger ugyan még messze van innen és bizony odáig homokzátonyok közt szűk csatornákon át vezet az út. Huntly kapitány délnyugat felől kanyarodik be a hajóútra, a Semster-erőd balkéz felől eső csúcsán emelkedő világító-torony irányában haladván. A Chancellor vitorlái immár sűrűn egymás mellet vannak kifeszítve és esti hét órakor a legutolsó homokzátonyok is elmaradtak mögöttünk, s hajónk most már az Atlanti-tengeren evez. A Chancellor, ez a kilencszáz tonnás, háromárbócos hajó, a liverpooli dúsgazdag Leard-testvérek cég tulajdona. A hajó két év előtt teck-fából épült, réz páncéllal van borítva és a középső főárbóc kivételével, az árbóctörzsek és az árbócozat vasból való. A szilárd és szép hajó, mely a Veritas-irodában az első helyre van minősítve, most teszi meg harmadik útját Charleston és Liverpool közt. Amikor Charlestont elhagytuk, az angol lobogót vonták föl, ámde az igazi tengerész e nélkül is megismerte volna eredetét, minden tekintetben az volt, aminek látszott, azaz angol gyártmány, a vízvonaltól az árbóca hegyéig.

Elül, mint egyetlen mozgató ereje a járműnek, egy szokatlanul óriási, húsz láb magas, harminc láb hosszú s megfelelő termetes elefánt lépdelt nyugodtan és rejtelmesen. Ormánya fölfelé görbítve úgy emelkedett, mint egy kürtő, nyílásával a levegőbe. Aranyozott agyarai, mint két fenyegető sarló, álltak ki hatalmas állkapcsából. Zöldes-fekete testét élénk színekkel tarkázott gazdag szőnyeg borította, arany és ezüst fonalakkal áttörve s dúsan rojtozva. Hátán, a hindu pagodák modorában kupolázott tornyocskát cipelt, melynek óriás domború lencsékből készült üvegablakai a gőzhajókéra emlékeztettek.

A ?Verne-filológia gyanúja szerint ennek az 1898-ban megjelent regénynek a kézirata jóval előbb elkészülhetett, bizonnyal az író korai műveinek egyike. Ekkoriban formálódott ki a szerzőben az a különc hajóskapitány, az a már-már eszelősségig eltökélt, saját életét és hajója sorsát egyetlen célra föltevő figura, aki majd a Hatteras kapitány (802503) címszereplőjében jut tökélyre. A korai keletkezés mellett szól az is, hogy A jégszfinx nem eredeti ötleten alapul, hanem Edgar Allan Poe Arthur Gordon Pym című regényének (9422187) folytatása. Ez a tipikus Poe-mű – valóságos rémregény – úgy zárul, hogy két amerikai hajótörött – Pym és Dirk Peters nevű társa – kicsiny csónakon száguld a Déli sarkkör jeges vizein egy szfinx formájú, monstruózus, hófödte bérc felé. ; Verne regénye az Indiai-óceán déli vizein található, kietlen, néhány tucat ember lakta Kerguélen-szigeteken kezdődik, valamikor az 1830/40-es évtized fordulóján. Itt várja az idő jobbra fordulását és a tavasszal megérkező első hajót az amerikai geológus kutató, Joerling úr, aki – befejezvén itteni ásványtani vizsgálódásait – immár nagyon szeretne visszatérni hazájába. Hetek múltán be is fut a kicsinyke kikötőbe a Halbrane nevű brit vitorlás, amelynek különc kapitánya, a Hatteras alakját előlegező Guy Len semmiképp sem akarja a fedélzetre venni az amerikait. Azért nem vesz föl utast, mert hajójának nincs kitűzött úticélja, a kapitány fönntartja magának a jogot, hogy arra hajózzék, amerre épp szükségesnek találja. Itt kapcsolódik a Verne-regény cselekményébe a Poe-mű története: idővel ugyanis kiderül, hogy Guy Len kapitány testvére, William azon a hajón szolgált, amely 11 évvel azelőtt a déli tengereken balesetet szenvedett, és amelynek rémes históriáját az amerikai költő, író, Poe örökítette meg az Arthur Gordon Pym című művében. Ettől kezdve az addig lassan csordogáló cselekmény fölgyorsul, és mind borzongatóbbá válik; erről a hajóra mégis följutó Joerling úr tudósítja egyes szám első személyű előadásában az olvasókat. Néhány napi hajózás után egy úszó jégtáblán keményre fagyott holttestet találnak a Halbrane matrózai, a Pym hajóján szolgáló matróz földi maradványait. A nála talált följegyzések egyértelművé teszik, hogy néhányan még bizonyosan élnek valahol a jégvilág fogságában a 11 évvel ezelőtt bekövetkezett hajótörés áldozatai közül. Len Guy kapitány eltökéltsége most már eszelősséggé változik: megszállottan keresi testvérét és életben maradt társait a jéghegyek között, mígnem maguk is hajótörést szenvednek. A kicsiny lélekvesztőbe kényszerült hajósok tömérdek szenvedését és emberfeletti kitartását részletesen ecsetelő regény is ott és csaknem ugyanúgy végződik, ahogy Poe műve: a szerencsétlenekkel a ladik elképesztő sebességgel száguld a szfinx alakú orom felé, melyről azután kiderül, hogy rendkívül mágneses hegycsúcs, és rettentő erővel vonz magához minden fémtárgyat az övcsattól a vasmacskáig. Végül is Len Guy az utolsó pillanatban rábukkan félholt testvérére és másik három társára, majd maguk is megmenekülnek: a régi és az újabb hajótörötteket egy amerikai háromárbocos veszi fedélzetére. ; A különös atmoszférájú, a Poe próza rémségeit visszaadó tengerészregény pontosan száz esztendeje, 1899-ben jelent meg magyarul, most új fordításban (Majtényi Zoltán munkája) és új illusztrációkkal kerül – a Verne-rajongó fiatalok és idősek elé.

A ?dúsgazdag amerikai üzletembernek egy izgalmas árverésen sikerül megvásárolnia egy szigetet. Hamarosan az az ötlete támad, hogy összeházasítja unokaöccsét a gyámlányával. Ez utóbbi nem lenne izgalmas, hisz a fiatalok jó ideje, őszintén és nagyon szeretik egymást, csakhogy a vőlegényjelölt a frigy előtt megismerné a világot, az életet. Hogyan találkozik a két dolog, a szigetvásárlás s az elhalasztott esküvő? Kezdetnek bíztató, hogy a nagybácsi beleegyezik az esküvő elhalasztásába. Unokaöccse rendelkezésére bocsát egy hajót, amivel akár az óhaja szerinti világkörüli utat is bejárhatná, ám a hajó titokzatos körülmények között elsüllyed. A kalandvágyó fiatalember s az őt elkísérő táncmestere szerencsésen partra vetődik valahol. Aztán izgalmak izgalmak hátán, mert eszközök és tapasztalatok híján, valamint az őket támadó vadak és egyebek közepette úgy tűnik, nem élik túl a kalandot, melyre egyikük sem vágyott. Nagyon érdekes, igencsak furcsa és roppant izgalmas a végkifejlet.