Cartaphilus

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll...

Herta Müller önéletrajzi elemekkel átszőtt regénye a diktatúra mindennapjainak pontos, költői látlelete. Adina holtan találja egyetemi évfolyamtársnőjét a kollégiumi szobában. Úgy tűnik, öngyilkos lett. Adina azonban megtalálja a naplóját, és gyanakodni kezd, így kerül Edgar, Kurt és Georg társaságába, akik gyilkosságról beszélnek. Tőlük kapja a tiltott, külföldről behozott könyveket is, és hozzájuk hasonlóan verseket kezd írni.

Lemmy: ikon és üstökös a rock egén, talán nincs is nála jellegzetesebb figura a műfajban. Pedig már betöltötte a hatvanadik évét, zenekara pedig ugyanabban az évben, 2005-ben a harmincéves jubileumát ünnepelte. Egy évvel korábban Grammy-díjjal tüntették ki őket, hősünk pedig a Classic Rock (vezető angol rockmagazin) éves szavazásán megkapta az "élő legenda" titulust. Lemmy: valaki, aki mindig a kompromisszumok nélküli, rögös utat választotta. Makacssága és kitartása végül meghozta gyümölcsét - 2002 óta a banda talán a három legjobb albumával rukkolt elő. Életmódját nem ajánlja senkinek, egy átlagos szervezet félúton feladta volna a harcot a folyamatos biokémiai támadásokkal szemben. Szarkasztikus humora páratlan, az olvasó, aki Mr. Kilmister életútját e könyv segítségével kíséri végig, pompásan fog szórakozni. Utánozni azonban senki ne próbálja: életveszélyes és tilos!

Felkavaró és túlzás nélkül katartikus művet tart a kezében az olvasó, aligha véletlenül nyerte el a könyv 2009-ben a rangos Campiello-díjat. Lírai és felzaklató történelmi krónika, egy emésztő, szenvedélyes szerelem históriája, és egy még emésztőbb, nehezen beteljesülő vágy, a gyermek utáni sóvárgás megindítóan szép története. Váratlan telefonhívással indul a regény: több mint másfél évtized után a vonal végén Gojko, a hajdani bosnyák barát, költő és életművész szólal meg. Arra kéri Gemmát, a Rómában élő szerkesztőnőt, hogy térjen vissza Szarajevóba, ahol egykor Gemma, férje, a fotográfus Diego és ő elválaszthatatlan barátok voltak a törékeny béke napjaiban és a háború poklában. A meghívás apropója egy fotókiállítás, ahol a háború áldozatául esett Diego képeit mutatják be. Anya és fia, az ízig-vérig római kamasz -aki sohasem ismerhette meg apját- repülőre ül hogy szembesüljön egy öldöklő háború sújtotta város kísérteteivel és saját múltjával. A történetet minduntalan visszatekintések sora szakítja meg, szövevényes, váratlan, kiszámíthatatlan fordulatokban gazdag emlékfolyam, a tudat hatalmát legyőző, olykor parttalan áradás. A próza szövete minduntalan felfeslik, szokatlan hasonlatok, meghökkentő metaforák tudatják az olvasóval: az életben egyszer adatik meg az esély az igazi szerelemre; a hűség, a szeretet, a gyökerekhez való ragaszkodás önmagukon túlmutató fogalmak, melyek a legnagyobb tragédiák után is segítenek tovább élni.

Az okos, éles szemű és nagyszívű Fulghum sikerrerceptje látszólag egyszerű: esszéiben általában mindenki számára ismerős, hétköznapi dolgokat vesz szemügyre, de a maga egyedülálló látásmódját alkalmazza, s amit tapasztalataiból papírra vet, azt humor, bölcsesség, empátia színezi át. Legnagyobb varázslata -a receptet maga árulta el-, hogy "inkább értelmet keres az életben, mintsem hogy magát az élet értelmét keresné". A "Már az óvodában megtanultam..." szerzőjének újabb tűnődései.

SZÉP ÚJ VILÁG

A könyv lapjain az abszurd humor utolérhetetlen mesterei mesélik el életüket, sajátos, utánozhatatlan stílusukban. A Monty Python-csoport tagjai által adott részletes, kimerítő és rettentően olvasmányos interjúk, naplórészletek, beszámolók nyomán nem csak a hat komikus magánéletébe nyerünk bepillantást, nem csupán a jól értesültek bennfentességével kukkanthatunk a színfalak mögé, de megérzünk valamit abból a korból is, amelyben a modern humort meghatározó sorozat, a Monty Python Repülő Cirkusza, valamint a három felülmúlhatatlan film: A Szent kehely (Gyalog galopp), a Brian élete és Az élet értelme készült. A sok ritka fotóval illusztrált kiadvány, amelyet Bob McCabe, a híres filmkritikus rendezett egységes kötetté, egyetlen Python-rajongó polcáról sem hiányozhat.

Egy különös vonzerővel bíró sportág, a lovassport magyarországi történetének első kötetét tartja kezében az olvasó. Ez a száz év a lovak idomítását és a lovaglást támogató egyesület 1872-es pozsonyi megalakításától az 1972-es müncheni olimpiáig ível, ezen belül pedig három korszakra osztható, amelyek történelmileg - de a lovaglási stílus, valamint a versenyzési forma alakulásában - szintén élesen elhatárolódnak egymástól. Ebből adódott, hogy a magyar lovassport történetét három kötetben, az 1872-es kezdetektől a ló új feladatainak, korunkban betöltött új szerepének kiteljesedéséig tárgyalja a szerző. Az első kötet több témát is érint. Mindenekelőtt a lovassport alapjait képező, úgynevezett campagne-lovaglás kialakulását, vagyis a lovas katonák számára nélkülözhetetlen - kitartó, a terep akadályait biztosan leküzdő, egyensúlyban mozgó és engedelmes - lovak tömeges kiképzésének történeti körülményeit ismerteti Ernst, emellett pedig röviden foglalkozik a magyarországi lovaskiképzés és versenyzés néhány intézményével is.

"Az elmélyült meditációban megvan a lehetősége annak, hogy megszabaduljunk az időtől, hogy egyidejűleg lássunk minden valaha létezett, létező és eljövendő életet, és lám, abban minden jó, minden tökéletes, minden brahman. Azért az én szememben jó min denen, ami van, a halál is, az élet is, a bűn is, a szentség is, a bölcsesség is, a balgaság is, mindennek olyannak kell lennie, amilyen, minden csak beleegyezésemre, csak engedelmességemre vár, mindenhez csupán szeretetteljes egyetértésem hiányzik; így hát nekem csak jó lehet, csak javamra válhat, és semmi sem áthat." (H. Hesse)

Hrabal utolsó, saját kezűleg készített portréját tartja most kezében az olvasó. E levelekben, amelyek egy fiatal amerikai lányhoz íródtak, az öregedő Hrabal ír az idős ember kiszolgáltatottságáról, macskái iránti szeretetéről, a rendszerváltozás örömteli eseményeiről és arról, hogyan gabalyodott bele a kommunizmus utolsó éveiben a belügyesek szőtte hálóba. A mindennapok misztikája jelenik meg közelmúltunk történelmének legérdekfeszítőbb pillanataimban is - hrabalian keserédes formában.

Szögyal Rinpocse, Nyugaton élő tibeti buddhista tanító és mester összefoglaló munkája a haldoklásról és halálról szóló tradicionális tibeti tanokat magyarázza, és veti össze a modern világ halálkutatásaival. A meditáció nagy mestere Nyugaton eddig csak homályosan ismert, átfogó képet ad életről és halálról, kiegészítve "A Tibeti Halottaskönyv" tanításait. Szögyal Rinpocse az ősi hagyomány egyszerű, de mégis hatásos gyakorlatait mutatja be, amelyeket bárki bármilyen vallási háttérrel elvégezhet, hogy értelmet adjon életének, segítse a haldoklókat és maga is felkészüljön a halálra.

A kivételes karácsonyi történet lenyűgözően izgalmas: őszinte, helyenként hátborzongató és groteszk alkotás. Háborúellenes mű, de hál' Istennek nem didaktikus irányregény, hanem a próza álcahálója mögött feszülő, nagyszabású dráma. Elmondható, hogy az "antimilitarista műfaj" egyik csúcs- és végpontja.

A Kaláka verseskönyvben Móra Ferenc, Weöres Sándor, Pinczési Judit, Nemes Nagy Ágnes, Kiss Anna, Tóth Elemér, Soóky László, Tóth László, Dénes György, Petrik József, Hajnal Anna, Keszeli Ferenc, Simkó tibor, Tandori Dezső és Barak László verseit tartalmazza Lipovszky-Drescher Mária mókás rajzaival.

A Mr. Biswas háza olvasóját hihetetlenül gazdag világba vezeti be, holott e kozmosznak valójában az élő, cselekvő szereplők hatalmas sokasága ellenére is mindössze egyetlen, magányos lakója van: a nagyon esendő, küszködő, csak gyermekeiben diadalmaskodó Mohun Biswas. Az ő életének krónikája azonban a posztkoloniális társadalmak történetének is krónikája, egyszersmind pedig emlékmű, amelyet Sir V. S. Naipaul - Trinidadra vándorolt szegény indiaiak angol lovagi címmel és Nobel-díjjal kitüntetett leszármazottja - saját küzdelmes sorsú édesapjának állított.

Goldmund egész életén át ezt a művészi ideált keresi. Ehhez azonban önmagára kell találnia; érzéki tapasztalatokon alapuló önismeret, a természet adományozta tehetség kibontakoztatása és kamatoztatása lehet csak legfőbb célja. Az önkeresés és önismer et útján sokáig segíti az ellentétes jellemű Narziss, az aszkéta paptanár, a szellem embere. A főhős fejlődése, útja önmagához és a művészi beteljesüléshez egy ellentétes, taszító-vonzó póluspár dinamikus erőterében zajlik.

"Amerikában, Kínában és a Szovjetúnióban a hatalom birtokosai mindannyian egyetértenek abban, hogy az ember korlátlan kondicionálhatósáaga meglehetősen kívánatos. (...) ez a nézet veszélyes mindarra, ami sajátosan emberi, és minden olyan, ebben a könyvben tárgyalt jelenség, ami az emberi sajátosságok elvesztéséhez vezet, a manipulálhatóság malmára hajtja a vizet, ami bizonyos erők számára meglehetősen kívánatos. A kapitalista nagyvállakozó és a szovjet pártfunkcionáriusnak közös érdeke a tömegek minél nagyobb mértékű uniformizálása, ideális, ellenállás nélküli alattvalókká konszolidálása. (...)"