Cartaphilus strana 10 z 21

James Joyce első regénye, az "Ifjúkori önarckép" semmiképp sem tekinthető zsengének: fontosságát nemcsak az a szerep jelöli ki, amelyet a szerző személyes fejlődésében a "Dublini emberek" novellái és az "Ulysses" között betölt, és nem is csak az a segítség, amit az olvasónak nyújt az "Ulysses"-hez való eljutás útján. Kétségtelen, hogy ez a könyv ugyanannak a narratív univerzumnak egy tája, mint Joyce-nak szinte minden műve, és ha az olvasó ezt felismeri, arra is hamar ráébred, hogy itt nem egy lináris történet kibomlására, hanem egy szövegben épülő világ gazdag és finom összefüggéseire érdemes figyelni. De az "Ifjúkori önarckép" egyben Joyce apológiája és hitvallása is: annak a bölcs és drámai magyarázata, hogy miért töltötte önkéntes száműzetésben szinte teljes alkotó életét.

Téa Obreht regénye egy csodálatos világba röpít el minket. A cselekmény már az első sortól lebilincseli az olvasót, és nemcsak a végéig tartja fogva, hanem a könyv elolvasása után is úgy érezzük, hogy ez a világ részünkké vált, a legendák és szereplői örökre emlékezetünkben maradnak... A tigris alakját, aki "éjszakánk erdejében sárga láng", már William Blake versében is misztikum övezte. Obreht regényében kit Sir Kánra, kit magára az ördögre emlékeztet a tigris, de igazi természetét csupán egyvalaki ismerheti meg. Olyasvalaki, aki közös titkukat sosem fogja elárulni... Egy háború pusztításaiból felocsúdó balkáni országban Natalia, a fiatal orvosnő megpróbálja feltárni nemrégiben elhunyt, imádott nagyapja halálának rejtélyes körülményeit. Kutatásai kiindulópontjául az idős férfi kedvenc olvasmánya, "A dzsungel könyve" szolgál, valamint a "halhatatlan emberről" szóló mendemondák - ezeket Natalia hajdani közös sétáik során hallotta a nagyapjától. A történetek közül a legkülönösebb mégis az, amelyet nagyapja még sosem mesélt el neki: a Tigris asszonyának legendája. Natalia csak úgy kaphat választ kérdéseire, ha megpróbálja megismerni és megérteni azt a távoli, elfeledett, népi hiedelmekkel és babonákkal teli világot, amelyből nagyapja elindult.

Mihail Siskin regényében első pillantásra minden egyszerű: egy fiú és egy lány - és levelek. Nyaraló. Az első szerelem. Ám a sors nem szereti az egyszerű történeteket. Egy behívó felforgatja a világ rendjét, megszakad az idők kapcsolata. A múlt válik jelenné: Shakespeare és Marco Polo, egy sarki repülő kalandjai és orosz katonák részvétele Peking bevételében. A szerelmesek a levelekben keresik egymást, hogy összekössék a kizökkent időt. Regény a titokról. Arról, hogy a halál ugyanolyan adomány, mint a szerelem. "Csak a meg nem írt levelek nem jutnak el címzettjükhöz. Van egy különleges posta, amely számára a távolságok, az évek, a halál nem létezik. Csupa rím minden. A világon minden mindennel összecseng, rímel. Ezek a rímek, mint a tövig bevert szögek tartják össze a világot, hogy szét ne hulljon." - Mihail Siskin Mihail Pavlovics Siskin orosz író 1961. január 18-án született Moszkvában. Apai nagyapja a kuláktalanítás során egy szibériai építkezésen pusztult el, nagyanyja két fiúgyermekével felmenekült a fővárosba, ahol takarításból élt. Az egyik fiú, Borisz a háborúban fogságba esett, s 1942-ben egy hamis feljelentés alapján agyonlőtték. Halálát megbosszulni akaró testvére - Mihail Siskin édesapja - tengeralattjáró-tisztként végigharcolta a nagy honvédő háborút, s helytállásáért kétszer is kitüntették a Vörös Zászló Érdemrenddel. Válásuk után az író akkoriban iskolaigazgatóként dolgozó édesanyja egymaga nevelte gyermekét. Andropov főtitkársága alatt elbocsátották állásából, mert megengedte, hogy diákjai az iskolában megemlékezzenek Vlagyimir Viszockijról. Mihail Siskin dolgozott házmesterként, aszfaltozó munkásként, majd elvégezte a Moszkvai Állami Pedagógiai Főiskola germanisztika szakát. Három éven át a Rovesznyik című folyóirat munkatársa volt, művészeti cikkeket írt, németből fordított. Ezután öt évig tanított a moszkvai 444-es számú iskolában. 1995 óta Svájcban lakik, itt ismerte meg második feleségét, a szlavista Francesca Stocklint. Az utóbbi években kizárólag irodalmi munkásságából él. 2011-ben ismét megnősült, felesége Jevgenyija Frolkova fotóművész. 1993-ban a Známja folyóirat odaítéli neki a legjobb elsőkötetes író díját. Az igazi bemutatkozás az Izmail bevétele című kötet, 2000-ben megkapja érte a Könyvkiadók Díját. Következő regénye, a Vénusz hajtincse 2005-ben nemzeti bestseller, egy évre rá a Nagy Könyv díjjal jutalmazzák. Németül írt esszékötete, a Montreux-Missolunghi-Astapowo, Auf den Spuren von Byron und Tolstoj 2002-ben az év legjobb külföldi könyve volt Franciaországban. A 2010-ben elkészült Levélregény 2011-ben az év könyve lett Oroszországban.

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik. hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. Egyszer csak minden megváltozik... ...megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner trilógiájának első kötete egyszerre borzongató, izgalmas és elgondolkodtató. Az Útvesztőben megidézett világra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha nem valljuk be. A tudatalatti és az emlékezet különböző szintjei mindannyiunk életét befolyásolják, és Dashner erre az ismerős érzésre építi Az Útvesztőt, és csalogat bennünket egy saját szabályai szerint működő másik világba, a Tisztásra, ahol a fantázia és a valóság egyszerre van jelen. "Carta Young címmel új sorozatot indítunk az ifjú és örökifjú olvasók számára. A kötetekre könnyű lesz rátalálni, hiszen a borítón már messziről látni lehet a NYISD KI! jelzést, és aki megfogadja a tanácsot, s azonnal olvasni kezd, le sem tudja majd tenni a könyvet." (a Kiadó)

Stuart Mária, a skótok királynője, bízva unokatestvére, I. Erzsébet királynő jóindulatában, 1568-ban Angliába menekül a skótok felkelése elől. Ám a meleg fogadtatásra számító Mária hamarosan házi őrizetben találja magát a legfőbb angol lord, George Talbot, Shrewsbury grófja és annak friss arája, Bess grófné foglyaként. Az angol pár örömmel vállalja a másik királynő őrizetét, annak reményében, hogy a Tudorok királysága alatt sok hasznuk származik majd ebből. Amint azonban Mária átlépi küszöbüket, életük veszélyes fordulatot vesz.

Hesse 1932 és 1943 között keletkezett írását sokszor együtt említik a XX. század nagy kísérleti regényeivel: Robert Musil "esszéregényével", "A tulajdonságok nélküli ember" című befejezetlen regénykolosszussal, Hermann Broh polihisztorikus regényeivel és elsősorban Thomas Mann "Doktor Faustus" című művével. Ám "Az üveggyöngyjáték" visszanyúlik egészen a XVIII. század új német regényirodalmáig, pontosabban és főképpen Goethe Wilhelm Meister tanulóévei (1796) című művelődési regényéig, melynek "Az üveggyöngyjáték" egyfajta pandanja.

A világszerte hatalmas sikert arató regényeit és drámáit francia nyelven publikáló, 1956-ban Svájcba emigrált, de magát halála napjáig magyarnak valló Agota Kristof (1935–2011) e kötetében egy rövidsége ellenére is igencsak megrázó regény és négy - a magyar közönség számára eddig ismeretlen - dráma kapott helyet. A Tegnap, az írónő több mint 40 nyelvre lefordított, és itthon már három kiadást megért Trilógiája előtt született, önéletrajzi elemekkel átszőtt kisregénye látszólag az "idegenbe szakadt" magyarok beilleszkedésének nehézségeiről szól. A figyelmes olvasó azonban hamar rá fog jönni arra, hogy a szerző már e korai művében is ugyanazokat a kérdéseket feszegeti, amiket később a Trilógiában is felvet. Merthogy a Tegnap főhősének ugyanúgy a hazugság és az igazság relativitásából, illetve az írás és a valóság között mindig meglévő különbségből fakadó problémákkal kell megküzdenie, mint a Trilógia ikerpárjának. A 2007-ben a párizsi Seuil kiadónál megjelent Agota Kristof-drámakötet címadó darabja, A Szörny egy gyilkos vallás megszületésének hátborzongató története. Hasonlóan félelmetes - és elgondolkodtató - a másik három dráma is. Az út a betonlabirintussá silányított Föld vízióját tárja elénk, A járvány egy kis falu lakóit megtizedelő öngyilkosság-sorozat rejtélyét járja körül, a Vezeklés pedig egy különös házaspár szörnyű titkával ismerteti meg az olvasót.

"Fönn az égen bandukolt, kóborolt a Telehold. S kíváncsi lett módfelett, hogy a Földön mi lehet. Közelebbről volna jó, látni, milyen is a tó. Nem fürödtem soha még, hajnalig jót fürödnék. Elkötnék egy csónakot, csónakáznék egy nagyot, vagy kószálnék boldogan. (Mindig csak a sugaram jár a földi utakon.) Bemásznék egy ablakon: a fejemre puha ágy borítaná paplanát. Nem aludtam soha még - reggelig szundítanék. Nálam nélkül valahogy meglesznek a csillagok. Ezt gondolta, s legurult az égről a Telehold..." A mese folytatását a Szegedi Katalin által illusztrált könyvből tudhatjuk meg.

"Történetek, melyek nem igazak, de azok is lehetnének..." Agota Kristof világsikerű remekművének testvérregényei éppoly szétválaszthatatlanok, mint főhősei, az ikerfiúk. Claus és Lucas gyötrelmes köteléke, összetartozása és különválása megragadó allegóriája mindazon erőknek, melyek Közép-Európa hadszínterein testvérek sokaságának fájdalmas elválását kényszerítették ki. A gyerekeket szüleik a fenyegető háború elől nagyanyjukhoz, egy vidéki kisvárosba menekítik, ahol túlélésüket az ikrek csakis a gonoszság és a kegyetlenség iskoláját kijárva biztosíthatják. Történetük borzongató nyerseségét, boldogtalanságát lenyűgözően tükrözi a regény prózanyelvének hűvös szenvtelensége, a kimért mondatok szikársága. A szenvedésnek ez a megrázó és kegyetlenül lélekbe markoló regénye a XX. század magyar emigráns irodalmának egyik legkiemelkedőbb műve. Alaptézisét a fikció és a valóság közötti határ elmosódásáról egyaránt érvényesnek láttatja életünkben és a művészetben. Agota Kristof, vagyis Kristóf Ágota magyar származású svájci író. A Győr melletti Csikvándon született 1935-ben, gyermekéveit itt és Kőszegen töltötte, majd Szombathelyen tanult. 1956-ban családjával Svájcba emigrált. Dolgozott óragyárban, eladóként és fogászati asszisztensként is. Mindeközben eleinte anyanyelvén írt verseket, aztán franciára váltva színdarabokat és hangjátékokat, végül regényeket. A szerző 2011-ben, halála előtt néhány hónappal Kossuth-díjat kapott. Noha a Trilógia kisregényei igen szorosan összetartoznak, a kötet nem egyszerre született: A Nagy Füzet 1986-ban jelent meg, A bizonyíték 1988-ban, végül A harmadik hazugság 1991-ben. BESZÉLGETÉS - KÖNYV, FILM, SZÍNDARAB: 2013. október 7. (hétfő) 17.30 óra - Szkéné Színház (1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3., K épület, II.emelet) Veiszer Alinda vendége a két rendező: Szász János és Horváth Csaba. A Trilógia első regényéből Szász János készített filmet. A nagy füzet a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon fődíjat, Kristály Glóbuszt kapott. A filmet szeptember 19-től vetítik a mozikban.

Az árvaként felcseperedett Victoria szinte csak a bizonytalanságot ismeri. Élete egyetlen biztos pontja az, hogy csakis önmagára számíthat. Senkinek nem kell, ezért neki sem kell senki. Mivel mindenkit eltaszít maga mellől, egyre nehezebb helyzetbe kerül, a jövője egyre sötétebbnek tűnik. Kilátástalan sodródását végül szerencsés fordulat torpantja meg, mely páratlan képességének köszönhető. A zárkózott lány ugyanis szavakkal nehezen fejezi ki magát, ám a virágok jelképes nyelvét olyan ékesen beszéli, hogy e tudása által - melyet egy korábbi nevelőanyjának köszönhetően sajátított el - képes megváltoztatni mások életét. Victoria lassan otthonra talál és megállapodik, ám egy új ismeretség és az ebből kibontakozó szenvedélyes érzelem azzal fenyeget, hogy a sorsa ismét rosszra fordul. Vajon képes lehet-e arra, hogy sajátos tudásával önnön életét is jó irányba terelje? Második esélyt a boldogságra csak akkor kaphat, ha végre szembenéz múltja fájdalmas titkával, mely hosszú évek óta kísérti. Az amerikai szerző első regénye, mely világszerte hatalmas sikert aratott, elegánsan szövi egybe a múlt és a jelen szálait. Különös képességgel felruházott fiatal hősnőjének felejthetetlenül életteli története arról tanúskodik, hogy az emberi szívben érzelmi rejtélyek végtelen sokasága lakozik. "Az év legjobb elsőkötetes szerzője. Vanessa Diffenbaugh modern tündérmeséje rögtön rabul ejti az olvasót. Aki kézbe veszi ezt a páratlanul bölcs és lenyűgöző regényt, azonnal beleszeret." (Elle) "Csodálatos regény anyákról és lányokról, szeretetről és a virágok titkos nyelvéről" (Tatiana de Rosnay)

1948 ősze. Japán a II. világháború pusztítása után javában építi újjá városait. Az emberek igyekeznek maguk mögött hagyni a vereséget, inkább a jövőre fordítják figyelmüket. Nem így az egykor ünnepelt, majd a háború után visszavonult festő, Ono Maszudzsi, aki kertje és háza gondozásával, illetve két lányával és unokájával tölti az idejét. Kisebbik lánya közelgő eljegyzése okán fájdalmas erővel tolakodnak elő egykori döntéseinek s azok következményeinek emlékei. Vajon jól tette-e, hogy hűtlen lett a gésák és teaházak lebegő világához? Jó irányt vett ezt követően az élete? Nyugalmára sötét árnyat vetnek a múlt megidézett eseményeivel kapcsolatos gondolatai, és egyre több felkavaró kérdéssel szembesíti önmagát fiatalkori gyarlósága kapcsán. Ahogy bejárja emlékezete olykor bizonytalan labirintusát, sorra feltárulnak művészi és emberi pályájának döntő epizódjai. Kazuo Ishiguro korai kötete lenyűgözően komplex lélektani regény, melyben a múlt és a jelen mesteri ügyességgel egybeszőtt szálai mögött felsejlik az önáltatás és az igazságra törekvés örökké egymásnak feszülő kényszere. A mű egyszerre emlékeztető és figyelmeztetés: mind a társadalomnak, mind az egyénnek képesnek kell lennie arra, hogy megbékéljen a múlt hibáival, s ezáltal önmagával. "Jó író sok van - a jó regényíró azonban igen ritka. Kazuo Ishiguro igazi ritkaság. Második regénye, A lebegő világ művésze olyan műremek, mely szüntelenül megköveteli az olvasó figyelmét, és arra tanítja, hogy értő figyelemmel olvasson." (The New York Times)

Mire képes egy nő, hogy megőrizze titkát? Titokzatos, fél évszázada feladott levél érkezik a Londonban élő Edith édesanyjához, aki a küldemény láttán könnyekben tör ki. A feladó helyén a kenti Milderhurst-kastély címe áll. Edie rádöbben, hogy anyja, Meredith szenvtelen távolságtartása mögött egy réges-régi titok bújik meg. Amikor néhány hónap múlva Edie Milderhurst közelében jár, hirtelen ötlettől vezérelve elhatározza, hogy megnézi a kastélyt. Megismerkedik Milderhurst lakóival, a különc Blythe nővérekkel, és több meghökkentő felfedezést is tesz. Ezek nyomán úgy dönt, hogy kideríti, mi is történt pontosan édesanyjával a háború idején, valamint hogy rejtegetett titka miként kapcsolódik a kastélyhoz és a Blythe nővérekhez. Ám amint nekilát, hogy Milderhurst ódon falai közt kibogozza a történet szálait, a vártnál sokkal komolyabb titkok sejlenek fel előtte. Vajon megismeri-e végül az igazságot Edie, kikutatja-e, valójában mi minden történt azokban a távoli órákban?# Kate Morton újabb kitűnő regénye a múlt eltemetett titkainak varázslatos története: romantikus thriller, melynek szövevényében izgalmasan keverednek odaadó szerelmek, sorsfordító árulások és kísértő emlékek.

A XVII. század derekán két portugál jezsuita szerzetes érkezik Japánba. Céljuk, hogy elősegítsék egyházuk tevékenységét, valamint hogy utánajárjanak a híreknek, miszerint a gyorsan terjedő kereszténység betiltása után a japánok kínzással igyekeznek hitük megtagadására bírni a megtérteket és a misszionáriusokat. A két szerzetest egyúttal személyes indíték is vezérli, amikor vállalják a kalandos tengeri utazást: arról is hír érkezett Portugáliába, hogy a főhős, az ifjú Rodrigues atya hajdani mentora, rajongva tisztelt egykori szerzetestársuk ugyancsak megtagadta hitét. A szamurájuk harsányan kegyetlen világa szinte fülsiketítővé erősíti Rodrigues háborgó lelkében Isten némaságát. Utazása egyben belső út is, melynek végcélja belső kételyeinek eloszlatása, erkölcsi és hitbéli kérdéseinek megválaszolása. Endo Suszaku történelmi regénye valós alapokon nyugszik: a szerző életművének legelismertebb remekműve a portugál Cristóváo Ferreira atya történetét idézi fel, aki a keresztényellenes Tokugava-sógunátus alatt lett a jezsuita rend feje. Endo Suszaku az egyik legkiválóbb XX. századi japán író. Szinte minden rangos japán irodalmi díjat megkapott kitűnő színdarabjaiért és regényeiért, melyek közül legismertebb a világszerte komoly sikert aratott Némaság. Művei elismeréseképp többször jelölték irodalmi Nobel-díjra.

Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági regénye. Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindenközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egye fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?

1916, Franciaország. Miután imádott férje, Édouard hadba vonul, Sophie Lefevre egyedül kénytelen gondoskodni családjáról. Német kézre került kisvárosukban új katonai parancsnok jelenik meg, aki tisztjeivel még inkább megkeseríti Sophie életét. S amikor a Kommandant szeme megakad a portrén, melyet Édouard festett ifjú asszonyáról, az események baljós fordulatot vesznek, melynek nyomán Sophie-nak borzasztó nehéz döntést kell hoznia. Közel egy évszázad múltán a varázsos hatású festmény Liv Halston londoni otthonának éke - férjétől kapta nászajándékul. Amikor egy véletlen találkozás következtében fény derül a kép sötét múltjára és valódi értékére, Liv élete fenekestül felfordul. Hamarosan komoly jogi csatározás kezdődik, melynek tétje nem csupán a festmény tulajdonjoga, hanem talán Liv boldogsága is. A Mielőtt megismertelek és Az utolsó szerelmes levél világszerte rendkívül népszerű szerzőjének új kötete egyszerre lélegzetelállító szerelmi történet, háborús történelmi regény és bírósági krimi. Moyes a rá jellemző módon azonnal rabul ejti az olvasót - ezúttal két fiatal asszony bemutatásával, akiket közel egy évszázad választ el egymástól, sorsuk mégis közös abban, hogy egyaránt a végsőkig küzdenek azért, ami mindennél fontosabb számukra.