Cartaphilus strana 9 z 26

Timoteo, ?a nagymenő sebész élete nem is lehetne tökéletesebb. Jólét, szakmai és társadalmi elismerés, gyönyörű ház, nyaraló, feleség és egy csodálatos gyerek. Ám mindenkinek vannak szégyenletes titkai, és amikor 15 éves lánya, Angela súlyos baleset következtében kórházba kerül, Timoteónak szembe kell néznie a sajátjával: egy hosszú ideje rejtegetett viszonnyal. A férfi élet és halál között lebegő lányának tesz néma vallomást a kényelmes és kiszámítható élet mélyén rejtőző elégedetlenségről és agresszivitásról, egy, a józan észre és az erkölcsre fittyet hányó kapcsolatról, és arról az időről, amikor minden luxust és kényelmet félredobott volna egy nyomorúságos házért és annak lakójáért. Az egyetlen időszakról, amikor tényleg élt. Margaret Mazzantini, a világsikerű Újjászületés írójának regénye elsöprő erejű történet a szenvedély kiszámíthatatlanságáról és mindent maga alá gyűrő erejéről. A rangos olasz Strega-díjat elnyerő Ne mozdulj!-ból Penélope Cruz főszereplésével készült emlékezetes film.

Megszámlálhatatlanul ?sokat írtak már Muhammad Aliról, aki minden kétséget kizáróan az egyik legkedveltebb sportoló volt a világon, emellett pedig milliók példaképe. Ám egészen mostanáig épp az nem szólalt meg, aki a legjobban ismerte őt – egyetlen testvére és legjobb barátja, Rahaman Ali. Rahamannál közelebb senki sem állt Muhammadhoz. A Cassius és Rudolph néven született testvérpár együtt nőtt fel, együtt edzettek, együtt járták be a világot, és együtt harcoltak az utcán és a ringben.  A testvérétől elválaszthatatlan Rahaman szemtanúja volt Muhammad legjobb és legrosszabb pillanatainak, ismerte a fáradhatatlan tréfamestert és a féltékeny idősebb testvért, az elszánt polgárjogi aktivistát, a hűtlen férjet és a szerető apát. A Testvérem, Muhammad Ali újszerű, bennfentes nézőpontból eleveníti fel a bokszsztár életének nevezetes eseményeit, miközben eddig ismeretlen történetek segítségével rajzolja meg egy büszke, megosztó, ám sérülékeny ember arcképét.  Rahaman Ali rendkívüli és megrendítő memoárja minden eddigi Muhammad Ali-életrajznál nagyobb igényű és személyesebb dokumentum a 20. század egyik ikonikus sportolójáról – és egy, a születéstől egészen a halálig elválaszthatatlan testvérpár története.

Sandy és Dennis a legátlagosabb egyedek a különcökből és zsenikből álló Murry családból. Az ikrek szeretnek a kerttel bíbelődni, ötösöket hoznak haza a suliból, és remek sportolók. Életük akár unalmasnak is mondható - egészen addig, amíg bele nem kotnyeleskednek apjuk kísérletébe, és ennek következtében egy időben és térben igen távoli helyen találják magukat. A furcsa sivatagban akár egyszarvúakra is lelhet az ember, ha hisz bennük, a pusztaságban portyázó mantikórászok és a mamutok azonban hit nélkül is garantáltan megtalálják őket. Az ikreket a közeli oázis egyik lakója, Jáfet menti ki a bajból, a két fiú pedig hamarosan nyakig merül a furcsa világ konfliktusaiba, ahol apró termetű emberek, szárnyas szeráfok és mitikus bestiák élnek többé-kevésbé békében egymással. Az oázist azonban özönvíz fenyegeti, és a helyzet komolyságát jól mutatja, hogy az egyik lakó, Noé, egy bárka építésébe kezd. Madeleine L'Engle kultikus Időcsavar sorozatának negyedik része páratlan képzelőerővel és sziporkázó játékossággal teremti újra a bibliai mítoszok világát.

Lehetünk-e hűségesek önmagunkhoz anélkül, hogy elárulnánk azokat, akiket szeretünk? A kreatív írást oktató Carlo és az ingatlanügynökként dolgozó Margherita első pillantásra tökéletes párnak tűnik: sikeresek, szeretik és kiegészítik egymást. Szerelmük mögött azonban nyugtalanság, féltékenység és kimondatlan érzések lappanganak: Carlo egyik tanítványához vonzódik, Margherita pedig fizioterapeutája után sóvárog.A házasság és a vágyak csapdájában vergődő pár számára a támaszt gyermekük születése jelenti. Néhány évvel később a múlt azonban újra felbukkan, és számot kell vetniük magukkal: a saját érzéseik vagy a másik iránt érzett hűség a fontosabb? Az elismert kortárs olasz író, Marco Missiroli Strega-díjas regényét több mint tíz országban adták már ki, és a Netflix minisorozatot készít belőle.

2540-ben ?a Boldogságra való puszta törekvés immár kevés, ha egyszer már az Életnél is több, a holtig tartó ifjúság elidegeníthetetlen joga is mindenkinek megadatott. Ki bánja, ha közben a Szabadság és Egyenlőség hiú eszméi s megannyi más kacat – művészet, hit, az önmagáért való tudás – mind oda került, ahová való: a történelem szemétdombjára! Mert aki mást, úgymond, többet akar – Istent, költészetet, jóságot, szabadságot, olykor a magány csendjét vagy épp a bűn katarzisát –, az nem akar mást, mind a boldogtalanságot.Az efféle Vadembernek a Világellenőrök jóindulatú bölcsességgel kormányzott világállamában nincs helye. Jobban teszi hát, ha a földgolyó egy távoli zugába húzódva a sötét múlt kínjaival sanyargatja magát: ínséggel, betegséggel, hideggel, forrósággal, gyötrő szenvedéssel és gyilkos szenvedéllyel. Netán egy Shakespeare nevű, rég halott rajongó összegyűjtött műveinek forgatásával. Vagy Huxley olvasásával – mondjuk egy Szép új világ című könyvvel.

Alice ?Wright számára a fullasztó angliai létből való menekülést jelenti házassága a jóvágású, amerikai Bennett van Cleve-vel. Ám az 1930-as évek kisvárosi Kentuckyjának légköre legalább annyira nyomasztja Alice-t, mint korábbi élete – főleg a mindennapjaira rátelepedő apósa társasága. Nem csoda, hogy a meg nem értett és elnyomott Alice örömmel kap a lehetőségen, amikor az elnök felesége, Eleanor Roosevelt női önkénteseket keres az általa alapított könyvtári mozgalomba.   A csapat vezetője és Alice legközelebbi bizalmasa a rendíthetetlen és szabad szellemű Margery O'Hare lesz, akinek egyetlen férfi sem mondhatja meg, mit csináljon. A kisváros öt mozgókönyvtárosának számtalan előítélettel és akadállyal kell megküzdenie, miközben úttalan utakon próbálják eljuttatni a tudás fényét és egy új világ ígéretét azoknak, akik talán sohasem foghattak eddig könyvet a kezükbe. Az ő személyes történeteiken, tragédiáikon és diadalaikon keresztül ismerhetjük meg az olvasás és a közösség igazi erejét.  Jojo Moyes, napjaink egyik legelismertebb írónőjének igaz történeten alapuló új műve az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere, magával ragadó, megható és lélekmelengető olvasmány.    „Csodálatos és különleges könyv, amelynek szereplőit olyannyira valóságosnak érezzük, mintha közeli barátaink lennének. Egész egyszerűen nem akartam, hogy véget érjen.” – Liane Moriarty „Évek óta óriási Jojo Moyes-rajongó vagyok. Az Áradó fény elképesztően nagyszerű történet öt állhatatos nőről, és megkapóan ábrázolja a könyvek közösségteremtő erejét és az irodalom szeretete által teremtett eltéphetetlen kötelékeket.” – Reese Witherspoon

Elég egy meggondolatlan döntés, hogy a 22 éves François élete végérvényesen megváltozzon 1956 telén. Az életveszélyes égési sérüléseket szenvedő férfit csodával határos módon sikerül megmenteni – ám mit ér az élet karok nélkül?  Az elképzelhetetlen testi kínokat átélő Françoisnak a leghétköznapibb mozdulatokat is újra kell tanulnia, azonban nem ez a legnehezebb feladata; az összes eddigi célját és reményét elvesztő fiatal férfinak újra kell teremtenie önmagát, és fel kell lelnie valahol az ehhez szükséges akaraterőt.  A kiutat meglepő módon egy hal, a kecses mozgású muréna hozza el. François új célra lel – ám ennek eléréséhez nemcsak saját és az akkori orvostudomány korlátait kell meghaladnia, hanem kora előítéleteit is. A neves francia írónő, Valentine Goby díjnyertes regénye az emberi akaraterő diadalának megrendítő és magával ragadó története, egyúttal pedig a parasport hőskorának hiteles krónikája.

Anchorage óriási hajtóművei elhallgattak. A város nem a jeges pusztákat járja már, hanem letelepedett az egykor Amerikának nevezett területen. A családot alapító Tom Natsworthy és Hester Shaw boldogan él itt, ám az álló város biztonságos hétköznapjaival elégedetlen lányuk, Wren kalandra vágyik. Egy veszélyesen jóképű kalóz menekülést kínál számára az unalomból, és Wren nem habozik élni a lehetőséggel. Ám semmi sincs ingyen: fizetségképpen a lánynak el kell lopnia a rejtélyes Bádogkönyvet. Azt viszont nem sejti, hogy ezzel egy, az egész világot lángra lobbantó háborút indíthat útjára. A világszerte olvasók hadának képzeletét megigéző Ragadozó Városok sorozat utolsó előtti kötete, a Pokoli gépezetek tovább emeli a tétet, és előkészíti a terepet a sorozat mindent elsöprő fináléjának.

Rob Coates élete nem is lehetne tökéletesebb gyönyörű feleségével és kisfiukkal. Egy szörnyű betegség azonban mindent elvesz tőle: a kisfiát, a feleségét, a józanságát. A gyász és a magány elől Rob a fotózásba menekül, felkutatja és megörökíti egykori boldogságuk helyszíneit. Van visszaút az életbe, amikor már minden elveszett? Luke Allnutt megrendítő erejű könyve ezekre a nehéz, de fontos kérdések megválaszolására invitálja az olvasót.

"Ebben a játékban senki nem győz, itt csak vesztesek vannak. A különbség mindössze annyi, hogy egyesek többet veszítenek, mint mások." Valaki meg akarja ölni George Chapmant, az egykori baseballsztárt, aki egy súlyos autóbaleset miatt kényszerült otthagyni a sport világát, és most a politikai karrierrel kacérkodik. Chapman megbízza a keményöklű magándetektívet, Max Kleint, hogy derítse ki, ki áll a fenyegetés mögött. Bár Chapman azt állítja, nincsenek ellenségei, Klein már régóta nem hisz a tündérmesékben. Nyomozni kezd, és hamarosan rájön, hogy szinte mindenkinek, aki kapcsolatban állt a férfival, volna oka a gyilkosságra és hogy bár a potenciális ellenfelek közt akad kíméletlen üzletember és kegyetlen maffiózó is, a legveszedelmesebb mind közül talán a férfi gyönyörű felesége. A világhírű regényíró, Paul Auster első regénye (melyet Paul Benjamin álnéven jelentetett meg) igazi irodalmi csemege, mely mind a klasszikus hard-boiled krimi, mind a kifinomult austeri szépirodalom rajongóinak tartogat meglepetéseket.

Anchorage a nagy jégmezőn menekül. A magasból egy apró, viharvert léghajó közeleg. Utasai, Tom és Hester a már nem létező Londonból jutottak el idáig. Ellenségektől és a múlt árnyaitól üldözve, sötét titkokkal a szívükben kikötőt keresnek. Ám Anchorage nem a várva várt biztos menedék. A járvány sújtotta, szellemektől kísértett város a halott kontinens, Észak-Amerika felé tart, útját pedig tűzvihar és halálos veszély övezi. A Ragadozó városok sorozat második része, A ragadozó aranya Philip Reeve lélegzetelállító világába viszi el újra az olvasót, ahol csak a legerősebb maradhat életben, miközben az emberi civilizáció felfalja önmagát.

1862 nyarán ifjú művészek maroknyi csoportja jelenik meg a Temze partján álló Birchwood kúriában. Vezetőjük a kimondottan szenvedélyes és kiemelkedően tehetséges Edward Radcliffe, a tervük pedig az, hogy a külvilágtól elzárkózva, ihletet keresve, alkotásba merülve töltik a nyarat. Mire tervezett tartózkodásuk véget ér, egy nő gyilkosság áldozata lesz, egy másiknak nyoma vész, eltűnik egy nagy értékű tárgy, és Edward Radcliffe élete romokban hever. Másfél évszázad múltán Elodie Winslow, a fiatal londoni levéltáros egy mappában két látszólag összefüggéstelen dokumentumra bukkan: az egyik egy elragadó külsejű, Viktória-kori öltözéket viselő nő fényképe, a másik pedig egy művész vázlatfüzete, melyben felfigyel egy folyókanyarulatban álló, kétormú ház rajzára. Vajon miért találja Elodie oly ismerősnek Birchwoodot? És ki lehet a régi fényképen látható fiatal nő? Fény derül-e valaha is a titkára? Az órásmester lánya évszázadokon átívelő, lenyűgöző történet gyilkosságról, titkokról, rablásról, művészetről és szerelemről.

A kiszuperált gárdistakapitányról, Thomas Langról sok mindent el lehet mondani - például lusta, trehány és megbízhatatlan -, azt azonban nem, hogy hidegvérű gyilkos lenne. Miután felbérelik egy amerikai iparmágnás megölésére, úgy dönt, hogy figyelmezteti a kiszemelt célpontot, és mint tudjuk, jó tett helyébe rosszat várj. Igazi balekként nemsokára Buddha-szobrokkal töri be mások fejét, gonosz milliárdosok eszén próbál túljárni, és egy elszabadult CIA-ügynökökkel és reménybeli terroristákkal teli nemzetközi összeesküvés közepén találja magát, miközben egyetlen célja, hogy megmentse a hosszú lábú lányt, akibe beleesett… no és az se lenne rossz, ha bónuszként megakadályozna egy nemzetközi vérfürdőt. Fordulatokkal és fergeteges humorral teli regényében Hugh Laurie, minden idők egyik legjobb komikusa bizonyítja, hogy nemcsak színészként, hanem íróként is ellenállhatatlanul vicces.

Vissza, de nem a jövőbe, hanem a se nemm tetszetős se nem fiatalos huszadik-huszonegyedik századba. Hogy a szerző negyedszázaddal korábbi jóslatainak némelyike 1959-re, a Visszatérés megírásának korára valóra vált, vagy jó úton haladt - és persze halad ma is - a megvalósulás felé, az inkább aggodalomra, mint bizakodásra ad és adott okot.

Hölgyeim és uraim, íme: Keith Richards. Keith Richards, a Rolling Stones szíve-lelke, mindenki „Keef”-je, akinek dalain egész nemzedékek nőttek fel, s akiről tényszerűen tudjuk, hogy kimaxolta a rock and roll életérzést. És még mindig életben van! A szakma nagy öregje, az elpusztíthatatlan legenda, a rocknagyapa. Tanúja a régi időknek, egy letűnt kornak, melyben a rock még messze több volt egyszerű kikapcsolódásnál, a szórakozás háttérhangjánál - együtt lüktetett a fiatalok szívével, fellázadt és fellázított, őserővel robbant be a kispolgári mindennapokba. Keith Richards mégsem valami megfoghatatlan mitikus hős - lefegyverzően és kéretlenül őszinte fickó, aki belemondja egyenest a szemünk közé. Hiteles, olykor megejtően egyszerű és esendő: ember. Aki csak mesél és mesél. Arról, hogyan hatott rá Chuck Berry, Elvis és Muddy Waters. Arról, hogyan ismerkedett meg Mick Jaggerrel és Brian Jonesszal. Mesél a Rolling Stones születéséről, felemelkedéséről és szárnyalásáról. Nőkről, szerelmekről, drogokról, a lebukásokról és a letartóztatásokról, a függőségről és leszokásról. Máig öntörvényű zsivány - vagy még inkább: kalóz - hírében áll, igazi népmesei hős. Mesél Brian Jones haláláról, Altamontról. Franciaországi száműzetéséről, a hírhedt amerikai turnékról, Jaggertől való elhidegüléséről és tettlegességig fajuló vitáikról, s végül a kibékülésükről. S mind közül a legégetőbb kérdésről: tényleg minden évben lecserélteti a vérét azon a bizonyos svájci magánklinikán? Ez a könyv vallomás egy kivételesen gazdag és sokszínű pálya állomásairól. És legfőképpen az ÉLETRŐL.

1944. A világot ötödik éve borítja lángba és vérbe a második világháború. Az osztrák hegymászó, Heinrich Harrer és társai 1939 óta brit hadifogságban vannak Indiában, míg végül a sokadik szökési kísérletük sikerrel jár, és a Himaláján keresztül Tibetbe, majd a tiltott fővárosba, Lhászába jutnak. Harrer nagy és vészterhes idők tanúja lesz az itt töltött évek alatt: épp trónjára lépő XIV. Dalai Lámával közeli barátságot köt, majd átéli az 1950-es kínai megszállást és az ezt kísérő szörnyű pusztítást. A Hét év Tibetben a nagy utazások története: a hegymászó több ezer kilométeres utat tesz meg szabadulása érdekében, de ennél fontosabb belső utazása, amely során megbékél önmagával, és a tibeti kultúra beavatott ismerője, és egyik legelszántabb védelmezője lesz. Heinrich Harrer klasszikusa egy letűnt korszakot varázsol elénk, és egyben életben tartja a reményt: a páratlan tibeti kultúra még menthető és megismerhető.