Cartaphilus strana 8 z 21

Amerika legnagyobb rock 'n' roll zenekarának, az Aerosmith-nek ikonikus énekese és dalszerzője, Steven Victor Tallarico, vagyis Steven Tyler 1948. március 26-án született a New York-i Yonkersben. Tylert a rocktörténet egyik legjobb frontemberének tartják - többek között a Rolling Stones magazin is a világ egyik legjobb énekesének választotta. Miután a '60-as évek végén az Aerosmith megalakult a New Hanpshire-i Sunapee-ben, az öt zenész - az énekes Steven Tyler, a gitáros Joe Perry, a basszusgitáros Tom Hamilton, a ritmusgitáros Ray Tabano, akinek helyére később Brad Whitford került, és a dobos Joey Kramer - úgy döntött, Bostonba költözik, és onnan indultak világhódító útjukra. Azóta több mint százmillió lemezt adtak el világszerte, és rengeteg díjat nyertek - számos Grammyt, valamint American Music, Bilboard és MTV Awardot. A zenekart 2001-ben iktatták be a Rock 'n' Roll Hall of Fame-be. Az Aerosmith nemcsak a színpadon, hanem a film, a televíziózás, a sport és a videojátékok világában is emlékezeteset alakított: szerepeltek a Wayne világa című filmben, a Simpson család-ban, felléptek a 2001-es Super Bowlon, és a Guitar Hero Aerosmith különkiadása is hatalmas sikert aratott. "Dont't Want to Miss a Thing" című számukat az Armageddon című film betétdalaként Oscar-díjra jelölték. 2010 decemberében, egy Sir Paul McCartney tiszteletére rendezett esten Tyler fellépett Obama elnök és felesége, Michelle Obama előtt. 2011. januárjában pedig Jennifer Lopez és Randy Jackson mellett zsűritag lett a nagy sikerű American Idol című televíziós műsorban.

Úgy tűnik, minden rendben. A kis közösség éli a maga apró örömökkel, bánatokkal, hétköznapi csodákkal teljes életét. Mint például Windisch, aki éveken át ugyanabba a kátyúba hajt bele kerékpárjával. A falu fölött mégis ott köröz a bagoly, a kívülről érkező fenyegetés szimbóluma. Az öreg bagoly elköltözik, és másik bagoly érkezik helyette. A bánsági sváb falu lakossága is kivándorol, egymás után hagyják el őseik földjét, és az öreg bagollyal ellentétben még azt is láthatják, milyenek azok, akik elfoglalják az üresen hagyott családi fészket. Az útlevél Windisch és családja számára drágán vett belépő egy új lehetőségeket ígérő világba. De kiderül, hogy az Új Világ se sokkal jobb, mint az elhagyott, és Windisch befejezésként újra ott áll az út kezdetén. Herta Müller szikár lendülettel írt prózája a mozdulatlan bánsági sváb falu apró csodákkal teli hétköznapjait tárja elénk. A könyv 1986-ban jelent meg Németországban. A "Lélegzethinta", "A róka volt a vadász" és a "Szívjószág" után a "Fácán az ember, semmi több" Herta Müller negyedik magyarul megjelenő könyve.

"Mindenkinek kellene egy saját Budapest Bár, akkor nem lenne ennyi elkeseredett ember. Van egy "falu", amihez tartozunk: néha kiülünk a padra, és nézzük, mi történik a másikkal, néha kisegítjük egymást, ha mással nem, egy jó kis beszélgetéssel, máskor perpatvar van, aztán összefogunk, és keményen dolgozunk valamin, ami jó nekünk is, és másnak is. Ebben a faluban elfér cigány, rocker, művészlélek - mindenki, aki hozzátesz valamit a történethez. Elvenni pedig nem hagyunk belőle - ha konfliktus van, vagy valaki meghülyül, akkor összezár a társaság. Nagyon élvezem, hogy így működünk.” (Gáncs Andrea menedzser, a Budapest Bár alapítója) "Büszke vagyok arra, hogy rocksztárokkal és alternatív figurákkal dolgozunk együtt, akik ugyan nem egyszerű esetek, de eléggé érdekesek ahhoz, hogy még nagyon sokáig együtt legyünk. Ha most csak huszonévesek lennének, nem is biztos, hogy felvállaltak volna ilyen dalokat plusz egy cigányzenekart, hiszen ez nem illik teljesen az ő világukba. Szerencsére sok mindent megtapasztaltak már ahhoz, hogy ezt a műfajt is tudják értékelni. Nagyszerű érzés, hogy ezt így közösen ilyen magas szintre el tudtuk vinni. Az öt év alatt még mindig nem ismertük ki annyira a másikat, hogy ráunjunk egymásra. A Budapest Bár ahelyett, hogy elfásult volna, még mindig tele van lendülettel és új ötletekkel." (Farkas Róbert hegedűművész, a Budapest Bár alapítója és zenekarvezetője) A Könyvjelző magazin 2012. novemberi számában megjelent cikk: Szeretni való, cintányéros cudarvilág

Tea Angyalai a Bálna-szigeten lévő híres Cinnford Egyetem és Szakiskola öt diáklánya. Vidámak, életteliek, és mindannyian igazi újságírók akarnak lenni. Az órák mellett barátságok, szerelmek és versengések teszik izgalmassá az iskola életét. A Bálna-sziget titka Kezdődik az új tanév, és a diákok megérkeztek a Cinnford Egyetemre. Minden évben, az évnek ebben a szakában a bálnák csapatostul vonulnak el a sziget partjainál. Idén azonban egy vad orka fenyegeti a tenger nyugalmát...

A "Beatrice és Vergilis" fura kis könyv. Csontig hatol, mélyen megrázza a lelket - és letehetetlen. Látszólag nem sok minden történik benne. Szerepel benne egy író és az ő egyik olvasója, bele van szőve egy tanulmány az értekező próza és a szépirodalom viszonyáról, számos irodalmi utalás, vendégszöveg, abszurd dráma. A különböző szövegtípusok egybefonódása és a velük való játékos ellenpontozás fokozatosan válik egyre nyomasztóbbá, észrevétlenül rátelepszik az olvasóra, majd a végén szinte rákiált az emberre a kirekesztettség, kiszolgáltatottság, megalázottság és szenvedés értelmetlensége. Van két Henry, egy író meg egy preparátor. Az egyik ír egy kiadhatatlan könyvet a holokausztról, a másik ír egy gyermeteg abszurd drámát. Abban szerepel Beatrice, a szamár és Vergilius, a bőgőmajom. Ami kettejük beszélgetéséből kibontakozik, az az élet és minden élőlény tiszteletére felhívó óriásplakát, ami mellett képtelenség közömbösen elsétálni. Beatrice és Vergilius egy abszurd dráma főszereplői, sorsuk a holokausztnak egy nem tényeken és beszámolókon alapuló értelmezése. Rajtuk keresztül mosódik egybe valóság és fikció, hogy aztán a végére kikerekedjen, mi az emberi méltóság, és hogyan lehet megőrizni még akkor is, mikor már meghalt a remény.

Minden összefügg Egy zaklatott életű ifjú zeneszerző az ihlet pillanatában ráérez az örökkévalóságra. Sorsszerű viszonyok, cinikus érzelmek és látnoki szerelmek motívumaiból hat történet rajzolódik ki, melyek mindegyike túlmutat önmagán - egy leírhatatlan harmónia felé. Ez az átkozottul tökéletes összhang szólal meg a Felhőatlasz olvasóiban. David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. De ki irányítja sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltból, az előző életekből, vagy az emberiség újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat? A regényből a Mátrix-trilógia és A parfüm rendezői forgattak vibrálóan szellemes filmet. "Az eddigi legmerészebb vállalkozás... egyedi teljesítmény egy rendkívül tehetséges és nagyratörő író tollából." - Matt Thorne, Independent on Sunday "David Mitchell egy hullámvasútra csábítja olvasóit, akik először vonakodva szállnak fel, de miután belevágtak a kalandba, nem akarják, hogy véget érjen az út. Velem legalábbis ez történt." - A.S. Byatt, Guardian "A jövőbe látás, az elmélkedés és a szórakoztatás ragyogó, elégikus egyvelege." - Neel Mukherjee, The Times "A mód, ahogy Mitchell a Felhőatlasz történetét elmeséli, valósággal rabul ejtett." - Lawrence Norfolk, Independent

"Bűnösökre van szüksége. Talált olyan férfiakat, akik bűnösök. Habár talán nem abban a vádpontban, amit nyilvánosságra hoztak." Hilary Mantel szinte pontosan ott folytatja történetét, ahol a Farkasbőrben végén abbamaradt: a központi szereplő továbbra is a cselszövésben jártas, agyafúrt Thomas Cromwell, akinek azonban ebben a kötetben az lesz a feladata, hogy a kiábrándult királyt megszabadítsa Boleyn Annától és családjától. A királynénak nem sikerült fiú trónörököst szülnie, vonzereje megkopott, s modorával is gyakorta felingerli Henriket, akinek egy nem kifejezetten szép, ám hamvas, csendes és visszahúzódó lány, Jane Seymour felé fordul a figyelme. Az előző királyné, Aragóniai Katalin halálával Henriknek lehetősége nyílik arra, hogy elkerülje a kiközösítő pápai bulla fenyegetését, s újra megszilárdítsa kapcsolatát Franciaországgal és a Német-római Császársággal, így a házasság felbontása az európai helyzet szempontjából is előnyösnek mutatkozik. A büszke Boleyn Anna azonban önszántából nem hajlandó félreállni, ezért Cromwellnek új szövetségeseket kell keresnie, és végül kénytelen a pápista főnemesekkel összefogni, hogy végrehajthassa Henriktől kapott megbízatását – mindezt kevesebb mint kilenc hónap alatt. Az egyre sötétebb hangulatú történet középpontjában az így előkészített és lebonyolított "koncepciós per" áll, melynek során az is világossá válik, hogy a hatalomgyakorlás és politikai ármánykodás módszerei a reneszánsz Angliában igencsak hasonlóak voltak azokhoz, melyeket napjainkban a közéleti kommunikáció eszközeinek tartanak. 2012-ben újra Hilary Mantel kapta a Booker-díjat, ezúttal a Holtaknak menete című művéért, s ezzel a díj történetében ő lett az első szerző, aki egy trilógia két részével is nyerni tudott. A rangos elismerés odaítélésének egyik fő oka az, hogy Mantel forradalmian újította meg a történelmi regény műfaját, s új könyve a Farkasbőrben című regényben már megismert komplex, modern stílusban folytatja a Tudor-kori angol történelem egyik elhíresült eseményének felidézését, annak minden tisztázatlanságával és kétértelműségével. Figyelme középpontjában továbbra is VIII. Henrik államminisztere, Thomas Cromwell áll, valamint az, hogy milyen szerepet játszott az előző kötetben királynévá koronázott Boleyn Anna sorsának beteljesülésében.

Vágy és végzet - egy szerelem, mely megváltoztatta a történelem menetét. Philippa Gregory újabb bestsellere VIII. Henrik első feleségének, Aragóniai Katalinnak a történetét tárja az olvasó elé, vagyis a neves angol szerző legnagyobb sikerkönyve, A másik Boleyn lány eseményeinek előzményét meséli el. Catalina, a spanyol infánsnő, akit még gyermekkorában eljegyeztek Arthur walesi herceggel, alig tizenöt évesen érkezik Angliába, a Tudorok udvarába. Az ifjú házasok kezdeti idegenkedése szenvedélyes szerelembe csap át - csakhogy történetük hamarosan szomorú fordulatot vesz. Arthur merész kívánsága azonban meghatározza hitvese további sorsát... Aragóniai Katalint úgy ismerjük, mint VIII. Henrik első feleségét, akitől a király végül nagy nehézségek árán elvált, mivel az asszony nem szült neki fiúörököst. Az uralkodó ezután elvette Boleyn Annát, Katalin pedig az udvarból elűzve, magányosan töltötte utolsó éveit, bár mindvégig angol királynénak, Henrik törvényes hitvesének tekintette magát. Philippa Gregory azonban, ahogy rajongói már megszokhatták, most is szokatlan szemszögből ábrázolja a történelmet. Újabb sikerregényében nem a válás viszontagságaitól meggyötört, idősödő asszonyt ismerhetjük meg, hanem az ifjú hercegnőt, a vonzó és eszes, elszánt és állhatatos lányt, akit arra neveltek, hogy Anglia királynéja legyen, s aki addig küzd, míg meg nem szerzi azt, ami hite szerint megilleti. A romantikus történelmi regényeiről világszerte ismert szerző ezúttal is mély átéléssel rajzolja meg egy erős jellemű, céltudatos, de érző szívű nő életteli portréját.

Alice Sebold könyve az amerikai megjelenést követően - 2002-ben - rácáfolt mindazokra, akik a szépirodalom iránti érdeklődés hanyatlásától tartottak: nemcsak a horror és a krimi műfajának nagyágyúit utasította maga mögé az eladási listákon, hanem még a felülmúlhatatlannak hitt Potter-gyároson is túltett. Az írónő első regényét egy fájdalmas diákkori trauma ihlette, a történet annak áttételes, művészi feldolgozása.

"Nappal találták meg, és hazavitték. Rémült apja kénytelen volt félretenni a botot, s felgyülemlett haragját hirtelen kifújni. Nem sírt ugyan, sőt alig lehetett észrevenni rajta valamit, de a követkehő éjszakán is ébren maradt, és az ajtó résén át időnként átnézett elcsendesült, tiszta ágyra fektetett fiához. A gyerek finom homloka, sápadt, okos arca még mindig egy különleges teremtésről árulkodott, akinek született joga, hogy a többiekétől eltérő sors jusson osztályrészéül. Homlokán és kezein a bőr kékespirosra horzsolódott, csinos vonásai kisimultak, szeme fölé csukódott fehér szemhéja, kissé elnyílt szája pedig elégedettnek, szinte derűsnek látszott..."

Az örmény származású tagokból álló System Of A Down egyike azon kevés rockzenekaroknak, amelyek amellett, hogy egy koncerten az agyunkat is eldobhatjuk tőlük, bizonyos "üzenetet" szeretnének eljuttatni a hallgatósághoz (illetve azokhoz is, akik nem hallgatják őket), és egyike azon nagyon kevés rockzenekaroknak, amelynek ezt sikerült is véghez vinnie.

Hrabal utolsó, saját kezűleg készített portréját tartja most kezében az olvasó. E levelekben, amelyek egy fiatal amerikai lányhoz íródtak, az öregedő Hrabal ír az idős ember kiszolgáltatottságáról, macskái iránti szeretetéről, a rendszerváltozás örömteli eseményeiről és arról, hogyan gabalyodott bele a kommunizmus utolsó éveiben a belügyesek szőtte hálóba. A mindennapok misztikája jelenik meg közelmúltunk történelmének legérdekfeszítőbb pillanataimban is - hrabalian keserédes formában.

Két magányos ember találkozik Párizs utcáin, és ez a találkozás mindkettőjük életét megváltoztatja. Mirabelle, az idős, vak hölgy gyermekkora óta nem lát, és nővére halála óta teljesen egyedül él. A munkájától megcsömörlött amerikai férfi, Jack otthagyta családját, és előbb csavargóként, majd utcai festőként próbál rátalálni önmagára. Ahogy egyre jobban megismerik egymást, kiderül, mindketten sokat tanulhatnak a másiktól, és az idő múlásával hamarosan Jack számára is világossá válik, hogy a valódi vakság nem az, ha valaki a szemével nem lát. Kettőjük szerelmének szokatlan, megrendítő története arra késztet, hogy újragondoljuk, melyek az életben a valódi értékek, mi a szeretet, és mit nevezünk ártatlanságnak.

A kötetben szereplő, gondosan válogatott interjúk jól kirajzolják a sziporkázóan szellemes, az emberi butaságot és szűklátókörűséget mélységesen megvető művész személyiségét, akiről sosem lehet tudni biztosan, mikor viccel és mikor nem, bár a könyvet olvasván az embernek olykor az az érzése támadhat, hogy soha és mindig.

Két évtized, két szerelmes, egy nap - így hangzik a regény mottója, mely frappánsan vázolja fel a könnyed, mégis színvonalas románcairól már korábban is ismert David Nicholls új sikerkönyvének tartalmát. Emma és Dexter története egyetemi ismeretségükkel kezdődik. Az egymást eleinte csak kerülgető fiatalok a diplomaosztó buli után kalandos éjszakát töltenek együtt. Ám a sors úgy hozza, hogy noha jó barátok maradnak, az útjaik elválnak: Emma munkát keres, a jómódú családból származó Dexter pedig utazgatni kezd. Szerelmek, konfliktusok, félreértések és tragédiák szálainak bonyolult szövevénye bontakozik ki az olvasó előtt, ahogy évről évre követi a fiú és a lány életének eseményeit. Hihetetlen sikerű romantikus történet, mely a kritikusok és az olvasók szokatlanul egybehangzó véleménye szerint kétségtelenül a legeredetibb és legjobb szórakoztató szerelmes regény a Bridget Jones naplója óta. „Észvesztően jó köny... Minden olvasó imádni fogja. Minden író azt kívánja majd, bár ő írta volna.” - Tony Parsons

Lengyelül kiadott regényei közül először a "Shrapnel"-t foghatják kézbe a magyar olvasók. Wharton ebben saját háborús élményeit írja le néhol már-már sokkoló őszinteséggel, ám az egész művet most is áthatja a szerző finom humora. Hetvenöt évesen visszatekint élete meghatározó élményére, és végre rászánja magát, hogy elmesélje azokat a borzalmakat, amelyekről soha senkinek nem volt képes beszélni. Olyan elemi erővel ábrázolja a háború abszurditását, amellyel csak Az ötös számú vágóhíd vagy a 22-es csapdája versenyezhet. Vitathatatlanul kiemelt helyet érdemel mind Wharton életművében, mind a második világháborús irodalomban.