Cartaphilus strana 15 z 21

"Hiszem, hogy az értelemmel mindnyájunknak sikerülne! A Jóisten mindnyájunkat megáldott a gondolkodás képességével. (…) Emelem hát poharam az emberi értelemre. Védelmezzen mindnyájunkat, feketét, sárgát és fehéret egyaránt. Vezessen ki bennünket a rettegés árnyékvilágából, át a békesség és vidámság paradicsomába."

"Hiszem, hogy az értelemmel mindnyájunknak sikerülne! A Jóisten mindnyájunkat megáldott a gondolkodás képességével. (…) Emelem hát poharam az emberi értelemre. Védelmezzen mindnyájunkat, feketét, sárgát és fehéret egyaránt. Vezessen ki bennünket a rettegés árnyékvilágából, át a békesség és vidámság paradicsomába."

"Helló! Újra találkozunk, mármint akik remélem, megvették az első kötetet is! Apropó, első kötet. Leszögezem, hogy ennek a könyvnek az első része ugyanilyen formátumú, mint ez, és Csak a szöveg a címe. Az a tömzsi kötet, amely a Se kép, se hang címet viseli, nem helyettesíti eme mostani fordítás első részét. Jóindulatúan megint leírom, kik azok a több epizódban szereplő, borstartó néven emlegetett figurák: nem túl művelt háziasszonyok, akiknek a feje (kalappal együtt) borstartó alakú. Továbbá: jó néhányszor szerepelnek úgynevezett Gumbyk. Eme becenév a "gumboot" azaz a gumicsizma szóból származik, s olyan, nem túl intelligens egyéneket illetnek vele, akik ilyen lábbelit hordanak." (Galla M.)

Két távoli világ: a II. világháború után lassan újjáéledő, magára találó Japán és a közelmúlt Angliája. Ecuko mindkét világ részese. Előbbiben első gyermekével várandós, ami a boldog jövő ígéretét hordozza, és legalább annyi fenyegetést is. De ezer szál köti a múlthoz, ... Folytatás ›› a hagyományos japán élethez, ahol a férfi, az apa, a férj szava az úr. Utóbbiban - harmincegynéhány évvel később - Ecuko egy családi tragédiát követően már tudja, mit tartogatott számára a jövő: az ígéreteket vagy a fenyegetéseket váltotta-e be. A szűkszavúan, visszafogott stílusban elbeszélt, mégis a történelem és a lélek mélységeit feltáró történet két szálon játszódik: Ecuko angol vidéki házában, ahol látogatóba érkezett lányával beszélget, valamint a háború utáni Nagaszakiban, ahol összebarátkozik a nála idősebb Szacsikóval, segít neki a gyereknevelésben, és férje meg apósa közt őrlődve éli a gyermekvárás mindennapjait. Ishiguro feltár, de nem elemez. Az olvasóra bízza, mit érez és mit fejt meg a fojtott légkörből, a szereplők álmaiból, kisszerű és töredékes párbeszédeiből. Nincs kimondva szinte semmi, csak halványan sejlenek fel az árnyak: az erőskezű apa, akinek tekintélyéből már alig maradt valami, a tiszteletet, sőt szolgai alázatot követelő férj, a gazdag család maradéka és a nevelés felelőssége elől egy semmirekellő amerikai ígéreteibe menekülő barátnő, a sérült kislány - a háború pusztítását túlélt városnegyedek, emberek körvonalai. Halvány látkép, de az olvasóban örökre megmarad. "Jó író sok van - a jó regényíró azonban igen ritka. Kazuo Ishiguro igazi ritkaság." (The New York Times) Kazuo Ishiguro, a japán származású angol író első regénye, A dombok halvány látképe 1982-ben született, és rögtön komoly elismerést hozott szerzőjének. Második regénye, A lebegő világ művésze még szélesebb körben tette ismertté írója nevét, majd a világhírt a Napok romjai hozta meg számára, amelyből emlékezetes film készült. Negyvennél is több nyelvre lefordított műveit számtalan irodalmi díjjal jutalmazták. Regényíróként és novellistaként tartják számon, de forgatókönyveket, sőt dalszövegeket is ír. A(z) A dombok halvány képe (Könyv) szerzője Kazuo Ishiguro.

Keresztes Dóra illusztrációi díszítik az erdélyi magyar irodalom élő klasszikusának verses meséket tartalmazó kötetét.

Keresztes Dóra illusztrációi díszítik az erdélyi magyar irodalom élő klasszikusának verses meséket tartalmazó kötetét.

Noha irodalmi jelentőségét kétségtelenül a Pont és ellenpont (1928), valamint a Szép új világ (1932) című regényekkel alapozta meg, Aldous Huxley (1894-1963) két drogélményről szóló, többnyire egybe kötve kiadott hosszabb esszének köszönheti általános ismertségét a szélesebb, populáris kultúrkörökben. Az érzékelés kapui a kísérletező szellemű író közvetlen tapasztalaton alapuló élményét dolgozza fel meglehetősen személyes hangvételben, míg a Menny és pokol az esszéista távolságtartásával illeszti be a meszkalinkábulat keltette benyomásokat a kollektív tudattalanban megőrzött, sőt még azon is túlmutató transzcendentális hagyományba. E két értekezés együttesen, egymást kiegészítve és kiteljesítve mintegy kijelöli a meszkalin, és általában a függőséget nem okozó tudatmódosító szerek kultúrtörténeti helyét - legalábbis Huxley és az esszék megjelenésekor megszülető beat mozgalom sajátos szemszögéből nézve.

Ifjúkori csoportkép júliusi napsütésben, a háttérben parkkal-kastéllyal, rokokó keretben. Csakhogy a két világháború közt Anglia szellemi elitjét és aranyifjúságát mintázó arcmások mintha karikaturisztikusan eltorzítva, a megjelenített szereplőket olykor teljesen kitakaró párbeszéd- gondolatbuborékok mögül sejlenének elő. A külvilág zajától elzárt, patinás Wimbush-rezidencián egy többhetes víkendre egybegyűlt vendégek és házigazdáik nem annyira megjelenésükkel, mint inkább beszédstílusokkal és egymással megosztott ideáikkal idézik meg a korszak kiemelkedő egyéniségeit -a tendenciózusan elrajzolt filozófust, Bertrand Russellt, az író H. G. Wellst, a festőművész Mark Gertlert vagy a szalonjáról híres művészetpártolót, Lady Ottoline Morrellt -és a társasági élet örökzöld típusfiguráit is: a kékharisnyát, a végzet asszonyát, a szívtiprót és a csak vágyaiban merész hősszerelmest. A komikus fordulatokban csöppet sem szűkölködő cselekmény savát-borsát a kastély és a birtok különféle színhelyein zajló eszmecserék adják. Ezek közül a legizgalmasabbak azok, melyekben a kezdő író későbbi főművében, a "Szép új világ"-ban kibontott elképzelései -a minden részletében kitervelt, elviselhetetlenül boldog jövő próféciái- nyernek még vázlatos, ám máris jól felismerhető megfogalmazást. Könnyed, párbeszédes esszébetéteivel, paródiába hajló történelmi anekdotáival és játékosan ellenpontozó szerkezetével ez az 1921-es regényfantázia mintha egy jóval későbbi korszak -a posztmodern századvég- stílusát is megelőlegezné. A "Nyár a kastélyban" nemcsak gondolatébresztő, de minden évszakban üdítő, derűsen szórakoztató olvasmány.

A világszerte hatalmas sikert arató regényeit és drámáit francia nyelven publikáló, 1956-ban Svájcba emigrált, de magát halála napjáig magyarnak valló Agota Kristof (1935–2011) e kötetében egy rövidsége ellenére is igencsak megrázó regény és négy - a magyar közönség számára eddig ismeretlen - dráma kapott helyet. A Tegnap, az írónő több mint 40 nyelvre lefordított, és itthon már három kiadást megért Trilógiája előtt született, önéletrajzi elemekkel átszőtt kisregénye látszólag az "idegenbe szakadt" magyarok beilleszkedésének nehézségeiről szól. A figyelmes olvasó azonban hamar rá fog jönni arra, hogy a szerző már e korai művében is ugyanazokat a kérdéseket feszegeti, amiket később a Trilógiában is felvet. Merthogy a Tegnap főhősének ugyanúgy a hazugság és az igazság relativitásából, illetve az írás és a valóság között mindig meglévő különbségből fakadó problémákkal kell megküzdenie, mint a Trilógia ikerpárjának. A 2007-ben a párizsi Seuil kiadónál megjelent Agota Kristof-drámakötet címadó darabja, A Szörny egy gyilkos vallás megszületésének hátborzongató története. Hasonlóan félelmetes - és elgondolkodtató - a másik három dráma is. Az út a betonlabirintussá silányított Föld vízióját tárja elénk, A járvány egy kis falu lakóit megtizedelő öngyilkosság-sorozat rejtélyét járja körül, a Vezeklés pedig egy különös házaspár szörnyű titkával ismerteti meg az olvasót.

Egy eltűnt fiú. Egy elrabolt lány. Egyikük felbukkan. A másikuknak nincs nyoma. És valaki, aki régóta börtönben ül, mintha cinkos lenne az ügyben. Különös alak imbolyog a hóesésben a vasúti hídon. A mozdonyvezető az utolsó pillanatban veszi észre, csak hajszál híján sikerül elkerülni a tragédiát. A csontsovány, súlyos beteg fiatalemberről a kórházban kiderül, hogy hivatalosan már hét éve nincs is az élők sorában. A rendőrség szerint Jurek Walter végzett vele. Ám Walter, a szinte természetfeletti képességű sorozatgyilkos hosszú évek óta szigorú őrizet alatt él egy börtönkórházban. Kapcsolatot nem tarthat senkivel, még az orvosokkal, ápolókkal sem. A fiút pedig ez idő alatt fogva tartották. De kicsoda? Ha nem Jurek Walter jár ki-be az elmeosztály falain át, akkor bűntársa lehet odakint.Ahogy Joona Linna feleleveníti a régi esetet, szörnyű emlékeivel együtt életre kelnek a rémálmai is. A rendőrség réges-rég eltűnt áldozatok és egy Homokember nevű fantom után kutat. Nyomok nincsenek, csak a fogságból szabadult fiú lázas szavaiból kirajzolódó emlékfoszlányok. Ezek pedig arra utalnak, hogy a húga is ugyanott raboskodik, ahol őt tartották fogva, és az élete veszélyben van.Joona Linna mindent egy lapra tesz fel: egy különlegesen kiképzett nyomozót küld csalinak a börtönkórházba, Jurek Walter mellé, hogy megtudjon valamit az elrabolt lány hollétéről.Lars Kepler újabb regénye sem szokványos bűnügyi történet. Emberrablások, egy elmeosztály borzongató mindennapjai, a múlt lezáratlan epizódjai, az orosz titkosszolgálat váratlan fortélyai emelik A bosszúálló című regényt a legkiválóbb skandináv krimik sorába. Megjelenésének évében ez a kötet volt a legnagyobb példányszámban eladott bestseller Svédországban. Napjaink legsikeresebb svéd krimisorozata kezdetben jó ideig úgy állt az eladási listák élén, hogy szerzőjének kilétét homály fedte. Már az óriási sikert aratott első kötet, A hipnotizőr megjelenésekor tudni lehetett, hogy a Lars Kepler írói álnév. A szenzációra éhes újságírók nem nyugodtak, és végül egy napilap kiderítette, kit takar az álca: Alexander és Alexandra Coelho Ahndoril szerző- és házaspár kettősét. Közös írói vállalkozásba kezdtek, aminek eredménye az a kirobbanó sikerű bestsellersorozat lett, amelyben a makacs és rettenthetetlen stockholmi rendőrfelügyelő, Joona Linna elképesztő fordulatokkal teli nyomozásai követik egymást.A szerzőpáros neve kettős tiszteletadás Stieg Larsson - a Millennium-trilógia szerzője - és a reneszánsz német csillagász, Johannes Kepler előtt.