Cartaphilus strana 17 z 26

A romantikus történelmi regényeiről ismert Philippa Gregory újabb bestsellerének hősnője Margaret Beaufort, a Lancaster-ház örökösnője. Margaret nőként nem is álmodhat arról, hogy felkent uralkodó legyen belőle, ám nem is magának akarja megszerezni a trónt, hanem fiának, Henrynek. Angol földön javában zajlik a véres rózsák háborúja, a trónért két család verseng: a Yorkok és a Lancasterek, vagyis - jelképeik alapján - a fehér és a vörös rózsa. A Yorkok készen állnak arra, hogy kihasználják a király betegségéből adódó bizonytalan helyzetet, csakhogy az uralkodó felesége, Anjou Margit keményen ellenáll. S ezzel megkezdődik a rózsák háborújának újabb fejezete, amelyben idővel Margaret Beaufort-nak is jelentős szerep jut. A másik Boleyn lány szerzőjének újabb lenyűgözően izgalmas, életteli regénye azt a szerelmekkel és szövevényes udvari intrikákkal teli korszakot mutatja be, mely végül a Tudor-dinasztia felemelkedésével zárult.

A memoár szerzője 30 évig volt az iraki diktátor, Szaddám Huszein szeretője. A ma Svédországban élő egykori kegyencnőnek végül csodával határos módon sikerült megszöknie Irakból, és előbb a CIA-nak, majd egy svéd újságírónőnek mesélte el a Szaddám oldalán eltöltött évek történetét.

"A Boris Vian-életműsorozat tizedik kötete (az itthon 1991-ben Minden hulla fekete címmel megjelent regény) a második volt a Vian által Vernon Sullivan álnéven publikált könyvek sorában. A holtaknak már mindegy szorosan kapcsolódik a Franciaországban annak idején hatalmas botrányt kiváltó első Sullivan-műhöz (Köpök a sírotokra), hiszen Boris Vian ebben a regényében is az amerikai feketéket sújtó rasszizmus ellen emeli fel a szavát, persze úgy, hogy - a sullivani hagyományokhoz hűen - mindeközben egy pergő cselekményű, gyilkosságokkal és buja erotikával fűszerezett történettel is megajándékozza az olvasót. Bár az első Sullivan-regényekben Vian az akkoriban rendkívül népszerű amerikai krimiírók stílusát parodizálja, ezek a pastiche-ok szerves részei az életműnek, hiszen Boris - aki számos más álnéven is publikált (novellákat, újságcikkeket, kritikákat stb.) - a Joëlle Bausset-ként, Bison Raviként vagy Vernon Sullivanként szignált műveiben is bizonyságát adja különleges tehetségének, és ezen írásokban is tükröződik a szerző sajátos világlátása és értékrendje. A Sullivan-regények mégis különleges helyet foglalnak el a viani életműben, mivel részben ezeknek az irodalmi tréfának szánt ál-fordításoknak, illetve a hozzájuk kapcsolódó botrányoknak és pereknek "köszönhető", hogy Boris Vian saját néven kiadott műveit a kortárs közönség és kritika egyaránt elutasította, s így azok végül csak a szerző halála után váltak "kötelező olvasmánnyá". (Takács M. József)

A hedonista Patty Diphusában túlteng az életkedv, sosem alszik; naív, gyengéd, groteszk, narcisztikus lény, aki az összes elképzelhető földi örömet imádja, megéli, és - önnön jól felfogott érdekében - igyekszik mindent a pozitív oldaláról megközelíteni. Személyiségjegyei, szokásai, életszemlélete a nyolcvanas évek szellemi pezsgése, a "movida" jellegzetes figurájává teszik. Szókimondó, polgárpukkasztó, vérbő beszámolóiban a madridi éjszaka hajmeresztő történéseit és minden képzeletet felülmúló szereplőit tárja elénk, melyek közül sokan a filmvászonról köszönnek majd vissza. Hogy kicsoda Patty, a magát szexszimbólumként meghatározó provokatív pornósztár? Nem más, mint Almodóvar írói álneve. A rendező ugyanis hősnője bőrébe bújva osztja meg hónapokon keresztül olvasóival madridi élményeit a La Luna című alternatív lap állandó rovatában. A színes, egymással laza kapcsolatban álló, komikus-groteszk írásokból pedig Pedro Almodóvar ars poeticája rajzolódik ki. "Végezetül már csak arra szeretnélek kérni benneteket, hogy igyekezzetek ugyanolyan lazán olvasni a könyvemet, mint ahogyan megírtam." Pedro Almodóvar

Az először 1886-ban megjelent Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete - a három évvel korábban publikált ifjúsági kalandregény, "A kincses sziget" mellett - Robert Louis Stevenson (1850-1894) legismertebb műve. Az önmagán kísérletező orvosról és az általa létrehozott második - gonosz - énjéről szóló rémtörténet azon túl, hogy rendkívül izgalmas olvasmány, nagyon fontos és érdekes kérdéseket is felvet az orvosok - vagy általánosabban a tudósok és feltalálók - felelősségével, illetve az ember "kettős természetével" kapcsolatban. Stevenson e kisregénye igazi csemege azok számára, akik többre vágynak a ma oly divatos - gyakran rémesen bugyuta - horrortörténeteknél.

A John Irving-életműsorozat legújabb kötetét tartja kezében az olvasó. A "Fohász Owen Meanyért" a szerző mindmáig egyik legnépszerűbb regénye az 1978-as áttörést hozó világsiker, a Garp szerint a világ mellett. Az eredetileg 1989-ben megjelent regény a narrátor John Wheelwright és gyerekkori barátja, a furcsa hangú, gnómszerű fiú, Owen Meany hétköznapinak korántsem nevezhető kapcsolatát meséli el, miközben végigkalauzolja az olvasót az ötvenes-hatvanas évek Amerikájának viharos történelmén. Owen Meany, ez a rendkívüli intelligenciával megáldott, törpe növésű emberke a regény kezdetén egy baseball-mérkőzésen egy szerencsétlen ütésnél eltalálja legjobb barátja, John Wheelwright anyját, a szépséges és mindig vidám Tabitha Wheelwrightot, aki azonnal szörnyethal. Owen nem hisz a véletlenekben: úgy tekint magára, mint eszközre Isten kezében. Ami az 1953-as szörnyű baleset után a fiúkkal történik, egyszerre különös, rémisztő és megindító. Végigkövethetjük, hogyan lesz Owen komikus alakjából, ebből a mesteri önámítóból egy isteni terv végrehajtója, hogyan válik a majd mindenki által kigúnyolt és lenézett kölyökből tragikus sorsú hős. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy Irving csodabogarakban nem szűkölködő írói univerzumában Owen Meany az egyik legkülönösebb, legmegfejthetetlenebb jelenség, olyan regényalak, akinek furcsa hangja sokáig visszhangzik majd az olvasóban, jóval azután is, hogy kilépett a történetből.

Aldous Huxley talán legjobb regénye -az 1952-ben megjelent "Loudun ördögei" - nem regény, hanem tényirodalmi mű. A démoni megszállottság és boszorkányégetés egy hírhedt, XVII. századi történetét feldolgozó kötet valós történelmi szereplőket, megbízhatóan dokumentált eseményeket és a térképen könnyedén fellelhető színhelyeket felsorakoztató áttekintés, a szaktörténészek megállapításaival lényegileg egybevágó non-fiction könyv. Mégis, a bőséggel okadatolt alapanyagot lépten-nyomon az eleven képzelet hozadékával kiegészítő munkának legalább annyi köze van Walter Scott és a nagy előd követőinek regényeihez és játékfilmjeihez - például Ken Follett "Katedrális"-ához vagy a Max Von Sydow főszereplésével forgatott "Az ördögűző"-höz-, mint a felhasznált dokumentumok és történeti feldolgozások szikárabb szövegvilágához. Az Angus Wilson, Cs. Szabó László, Sükösd Mihály és még egy sor kiváló író-kritikus elismerését is kivívó mű kétségkívül az idős Huxley egyik legizgalmasabb írása. Ez a regény egyszerre kultúrtörténeti csemege, hátborzongató rémtörténet, miszticista-ökumenikus hitvallás és máig érvényes intés arról, hogy bár igenis van új a nap alatt, az önmaga rémségeit ismétlő történelem a huszadik század végével sem ért véget...

Paul Kemp, a kiégett, alkoholista újságíró egy New York-i kocsmában iszogatva döbben rá, mennyire torkig van a szürke és esős metropolisszal, ezért úgy dönt, szedi a sátorfáját, és elhúz a napfényes Puerto Ricóba. Kemp túrája pillanatok alatt meredek zuhanórepülésbe csap át, miután elhelyezkedik San Juan angol nyelvű napilapjánál, és nekilát, hogy halálra igya magát. A szigeten ez pofonegyszerűnek tűnik, hiszen a rum alig drágább, mint az ivóvíz, és mindig akad kivel inni. A szerkesztőség lecsúszott piásokból, megrögzött naplopókból és eszelős zugfirkászokból áll, akik bármit megtesznek, hogy ne kelljen melózniuk. Nem csoda, hogy balhé balhét követ, a srácok egyre többször keverednek összetűzésbe a helyi erőkkel és a rendőrséggel. És hogy a képlet ne legyen ilyen egyszerű, Kemp viszonyt kezd az egyik haverja barátnőjével.

Sziasztok! Geronimo Stilton vagyok, a Rágcsáló Hírek főszerkesztője, szívesen mesélek nektek magamról és az Egér-sziget többi lakójáról, valamint küzdelmeinkről a fondorlatos kalózmacskák ellen. Ezek az egérfalók állandóan azon mesterkednek, hogy a múltba visszatérve megváltoztassák a történelem menetét. Ezúttal az ókori Rómába utaznak, ahol az isteni Titus császár arra készül, hogy felavassa a város legújabb büszkeségét, a Colosseumot. A gaz macskák épp a megnyitó napjára főztek ki valami galád tervet...

Beatrice New York-i életének gondosan felépített békéjét telefonon érkező hír robbantja szét: édesanyjától megtudja, hogy húgának odahaza Londonban néhány napja nyoma veszett. Beatrice rögtön másnap repülőre ül, hogy anyjuk mellett legyen, és hogy se gítse a rendőrségi nyomozást az eltűnt Tess után. Fordulat fordulatot követ, és sorra tárulnak fel a kissé bohém művészéletet élő Tess különös titkai. Beatrice napokig aggodalmas bizonytalanságban él, és csak reméli, hogy nem történt tragédia. Amikor aztán Tesst megtalálják, és a rendőrség sietve lezárja az ügyet, kénytelen elszánt magánnyomozásba kezdeni, mert érzi, hogy különben sosem derül fény az igazságra. Ahogy egyre újabb titokzatos tényeket derít föl, még inkább megkérdőjelezi, hogy csak ugyan olyan jól ismerte a húgát, ahogy hitte, valóban annyira közel álltak egymáshoz. Lassanként már Tess minden ismerősét gyanúsnak találja, különösen a rejtélyes bűnügyben érintett orvosokat. És ahogy az események felgyorsulnak, ahogy egyre tisztul a kép, már Beatrice élete is komoly veszélybe kerül... Rosamund Lupton 2010 őszén a teljes ismeretlenségből robbant be a legendás silerű bestsellerszerzők világába. Regénybe illő sikertörténet az övé: a Drága Tess! a megjelenését követő héten máris az eladási listák élmezőnyébe került, és még bő egy év elteltével is megtalálható minden fontosabb brit sikerlistán. A regény a 2010-es esztendő egyik legnagyobb példányszámban eladott bestsellere lett, és világszerte már harmincegy nyelven jelent m eg.

Dee Brown mára klasszikussá lett, átfogó tanulmánya az amerikai indiánok módszeres kiirtásáról. A "Wounded Knee-nél temessétek el a szívem" először 1971-ben jelent meg - azóta tizenhét nyelvre fordították le, és közel ötmillió példányban kelt el. Bro wn a legfontosabb dokumentumok -tanácskozások, jegyzőkönyvei, minisztériumi iratok, hivatalos levelek, önéletrajzok, szemtanúk írásba foglalt beszámolói - felhasználásával írta meg művét, s a könyv lapjain megszólalnak a dakota, jute, sziú, csejenn é s egyéb törzsek nagy főnökei és harcosai is. Az indiánok saját szavaikkal számolnak be a csatákról, a mészárlásokról, a megszegett szerződésekről - mindazokról a veszteségekről, melyeket a Vadnyugat "meghódítása" során szenvedtek el. A 2007-es amerik ai kiadás előszavában Hampton Sides a következőket írja: "A könyv eladási mutatói önmagukban nem érzékeltetik azt a hatást, amelyet ez a mű az amerikaiak nemzettudatára gyakorolt, és még ma is gyakorol. Ezzel a könyvvel Dee Brown "átállított" valamit , és Amerika keletkezéstörténetének lelki "vegyértéke" az ellenkezőjére fordult." Dee Brown gazdagon illusztrált műve valóban megváltoztatja látásmódunkat, és a vadnyugati indiánok tragikus története még napjainkban is lenyűgöző és tanulságos olvasmá ny. Ez a mű Magyarországon utoljára a hetvenes években jelent meg "A Vadnyugat története indián szemmel" címmel. A jelenlegi kiadás azonban nem a korábbi kötet változatlan utánnyomása. Az 1973-as kiadás szövegének átdolgozásán túl a könyv két tovább i, a korábbi kiadásokban nem szereplő fejezettel egészült ki.

"A beugró" színházi regény a londoni West Endről. A cselekmény a szerelmi háromszög jól bevált receptjén alapul. A lúzer-szerepből szabadulni képtelen Stephen reménytelenül várja a nagy áttörés lehetőségét, hogy végre alkalma nyíljon megmutatni: többre hivatott az egyszerű beugró színészi sorsnál, ám Josh, a teltházas West End-i darab sztárja minden este pontosan érkezik, és bámulatosan professzionális színészi teljesítményével csak mind jobban elbizonytalanítja helyettesét. Miután a maga rafinált módján számtalanszor meg is alázza beugróját, Stephen a bosszú leleményes módját eszeli ki: úgy határoz, hogy elcsábítja Josh feleségét, Norát. Hármójuk konfliktusa nagyszerű lehetőséget teremt a szerző számára, hogy remek iróniával ábrázolja a londoni művészvilág szereplőinek intrikáktól, irigykedéstől, kicsinyes torzsalkodástól sem mentes mindennapjait: a színházi öltözők, a londoni nightclubok és partik világát. David Nicholls az "Egy nap" című regényével vált ismertté. Ez a második könyve a leginkább önéletrajzi ihletésű, ugyanis Nicholls hosszú éveken át maga is színész volt, és tapasztalatait remek iróniával dolgozta fel ebben a regényben.

S. Thompson és ügyvéd barátja elindul Los Angelesből Las Vegasba, hogy az író/újságíró beszámolót készítsen a híres Mint 400-as sivatagi autóversenyről, valamint, hogy "megtalálják az Amerikai Álmot". Útjuk viszont maga lesz az amerikai rémálom: a sivatagi városban - súlyos alkohol- és drogpszichózisban - eltöltött (nagyon) hosszú hétvégéről készült beszámoló annyira szórakoztató, hogy az már rémes, és annyira rémes, hogy az már szórakoztató. A horrorfilmmel felérő "Félelem és reszketés Las Vegasban" több szempontból is csúcsteljesítmény: ha igaz, hogy ez a két vadember végigcsinálta (és túlélte) ezt a narkós ámokfutást, akkor azért, ha pedig nem, akkor meg azért, mert ilyen kifejezően, megrázóan és elborzasztóan visszaadni azt, hogy mi történhet az emberrel, ha indokolatlan mennyisében vesz magához kábítószert, mindenképpen zseniális teljesítmény. A két delikvens drogos szétcsúszásának krónikáján túl a könyv persze egyben elnagyolt kordokumentum, zsigerből jövő társadalomkritika, valamint verbál-zsonglőr szatíra is, és pontosan annyira "látványos" és képszerű ez az óriásra nőtt újságcikk, mint amennyire látványos filmet csinált belőle Terry Gilliam. "Az írókat mindössze két jelző érdekli, ha a könyveikről írnak: a "brilliáns" és a "botrányos". Hunter S. Thompson gyakorlatilag tulajdonosa mindkét szónak. A Félelem és reszketés Las Vegasban egyedülálló és szenzációs mű." Tom Wolfe

A gaz macskák ezúttal igencsak agyafúrt tervet eszelnek ki: foglyul ejtik Volt professzort, és a lehető legmesszibb múltba repülnek vele, egy olyan korba, ahonnan többé nem fog tudni visszatérni. Ez a kor a 140 millió évvel ezelőtti kréta időszak, am ikor a földet a dinoszauruszok néven ismert őshüllők változatos fajai népesítették be. Egérbarátaink nem tehetnek mást: a kalózmacskák után erednek, hogy kiszabadítsák a professzort.

"Alfred Jarry (1873-1907) drámái színháztörténeti jelentőségűek. Olyan szövegek, melyek az elmúlt évszázadban elsősorban nem drámaként, hanem színházi mítoszként foglaltak helyet kulturális emlékezetünkben. Übü rabelais-i monstrum, gyakran Faust, Luc ifer, Don Juan figurájához hasonlítják, olyan irodalmi karakterekhez, akik megteremtették saját mítoszukat, s ekként élnek tovább más irodalmi alkotásokban. Übü mítosza azonban színházi mítosz, továbbírni vagy újraírni szövegszerűen senki nem próbált a. Színpadra vinni azonban hamleti kihívást jelent minden rendezőnek." (Jákfalvi Magdolna)

A Cartaphilus Kiadó a Gryllus Kiadóval közösen igazi különlegességgel rukkolt elő szeptember végén, a "Pál apostol - Utazás téren, időn és hangokon át" című kötettel és a hozzá tartozó CD-vel, amely a Pál apostol - dalok Pál levelei szerint (1991) című lemez újrahangszerelt változata Gryllus Dániel, Halmos Béla, Ferenczi György és a Rackajam közreműködésével. A könyvet Süveges Gergő szerkesztette, és ő készítette az interjúkat. Az első részben teológusok, zsidó rabbi, történész, jogász, irodalmár, művészet- és zenetörténész, pszichológus, jelképek és mítoszok ismerője szólalnak meg. Megannyi kérdés, kíváncsiság, megannyi látásmód és választípus, melyek együtt visznek közelebb Pál apostol megismeréséhez és a megértéséhez. A kötet második részében a versekről, a dalokról, a koncertekről és a hangszerelésről beszélnek azok, akik részesei voltak a dalsorozat létrejöttének, terjedésének, újragondolásának. Érzésekről, indíttatásról, munkamódszerről, ihletről, ajándékozásról szólnak ezek a beszámolók.