Cartaphilus strana 24 z 26

Goldmund egész életén át ezt a művészi ideált keresi. Ehhez azonban önmagára kell találnia; érzéki tapasztalatokon alapuló önismeret, a természet adományozta tehetség kibontakoztatása és kamatoztatása lehet csak legfőbb célja. Az önkeresés és önismer et útján sokáig segíti az ellentétes jellemű Narziss, az aszkéta paptanár, a szellem embere. A főhős fejlődése, útja önmagához és a művészi beteljesüléshez egy ellentétes, taszító-vonzó póluspár dinamikus erőterében zajlik.

Ez a mű nem valamiféle folytatása A gyöngéd születés c. könyvnek, hanem egy azt kiegészítő szöveg, annak mintegy előzménye, egy hozzá tartozó, mindeddig hiányzó fejezete. A szülés és a születés fájdalommal jár. És, ami még fontosabb, szorongással. A nő szenvedéséről és szorongásáról már eddig is sokat tudtunk. A gyermekéről mind ez idáig szinte semmit. A gyöngéd születés reményeink szerint talán javított valamit ezen a siralmas helyzeten. Maradt azonban a nő szenvedése, melyre számtalan gyógyírt kínál a tudomány, s ezek közül némelyik egyenesen a "fájdalom nélküli szülés" ígéretével kecsegtet. Mi nem valami új módszert ismertetünk, ellenkezőleg! Inkább új nézőpontból közelítünk a kérdéshez.

"Amerikában, Kínában és a Szovjetúnióban a hatalom birtokosai mindannyian egyetértenek abban, hogy az ember korlátlan kondicionálhatósáaga meglehetősen kívánatos. (...) ez a nézet veszélyes mindarra, ami sajátosan emberi, és minden olyan, ebben a könyvben tárgyalt jelenség, ami az emberi sajátosságok elvesztéséhez vezet, a manipulálhatóság malmára hajtja a vizet, ami bizonyos erők számára meglehetősen kívánatos. A kapitalista nagyvállakozó és a szovjet pártfunkcionáriusnak közös érdeke a tömegek minél nagyobb mértékű uniformizálása, ideális, ellenállás nélküli alattvalókká konszolidálása. (...)"

A szerző e művével az emberi megismerő apparátus természettudományos vizsgálatából adódó ismeretelméleti és etikai tanulságok levonására vállalkozott

"...A gyakorlat azt mutatja, hogy a homoszexuálisok nagyobb részben kicsapongók, nem élnek monogám kapcsolatban, antiklerikálisok. Sajnos ez így van. De ha valami nem jól működik, nem jelenti azt, hogy alapvetően hibás. A tevékenységében rossz nem azonos a létében rosszal. (...) A homoszexuálisok Egyházban, társadalomban kialakult helyzetéről e könyv első oldalain beszéltünk. Az elszenvedett megkülönböztetések, üldöztetések, megalázások az égbe kiáltanak. A rejtőzködés, gerjesztett bűntudat idővel agressziót szül. A melegek idegen testként érzik magukat az Egyházban, s a kereszténységben legtöbbjük jobbára csak ordító, de már fogatlan oroszlánt lát..."

Shosanna Dreyfus, a Jewish teenager, witnesses the murder of her family at the hands of a sinister Nazi colonel known as "the Jew Hunter." Narrowly escaping, Shosanna flees to Paris, where she forges a new identity as the owner and operator of a movie theater. There she encounters a group of Jewish-American soldiers organized by the fast-talking outlaw Lieutenant Aldo Raine, a hillbilly from the Tennessee mountains. The soldiers, known simply as "the Basterds," have been handpicked to spread fear throughout the Third Reich by scalping and brutally murdering as many Nazis as they can. A mutual desire for retribution has led them, together with German actress and undercover agent Bridget Von Hammersmark, to converge under Shosanna's cinema marquee, where the premiere of a Nazi propaganda film is about to begin - and every leader of the Third Reich is about to meet his end...

A világszerte hatalmas sikert arató regényeit és drámáit francia nyelven publikáló, 1956-ban Svájcba emigrált, de magát halála napjáig magyarnak valló Agota Kristof (1935–2011) e kötetében egy rövidsége ellenére is igencsak megrázó regény és négy - a magyar közönség számára eddig ismeretlen - dráma kapott helyet. A Tegnap, az írónő több mint 40 nyelvre lefordított, és itthon már három kiadást megért Trilógiája előtt született, önéletrajzi elemekkel átszőtt kisregénye látszólag az "idegenbe szakadt" magyarok beilleszkedésének nehézségeiről szól. A figyelmes olvasó azonban hamar rá fog jönni arra, hogy a szerző már e korai művében is ugyanazokat a kérdéseket feszegeti, amiket később a Trilógiában is felvet. Merthogy a Tegnap főhősének ugyanúgy a hazugság és az igazság relativitásából, illetve az írás és a valóság között mindig meglévő különbségből fakadó problémákkal kell megküzdenie, mint a Trilógia ikerpárjának. A 2007-ben a párizsi Seuil kiadónál megjelent Agota Kristof-drámakötet címadó darabja, A Szörny egy gyilkos vallás megszületésének hátborzongató története. Hasonlóan félelmetes - és elgondolkodtató - a másik három dráma is. Az út a betonlabirintussá silányított Föld vízióját tárja elénk, A járvány egy kis falu lakóit megtizedelő öngyilkosság-sorozat rejtélyét járja körül, a Vezeklés pedig egy különös házaspár szörnyű titkával ismerteti meg az olvasót.

"A japán kapituláció híre tegnap dél tájban ért ide, amikor épp a Fleet Streeten jártam. Az utcákon örömujjongás tört ki, s az emeleti irodákban nyomban elkezdték fecnikbe szaggatni, majd az ablakon át kiszórni a régi újságokat. A rádiót hallgatva mindenkinek egyszerre jutott eszébe, hogy így tegyen, s emiatt a buszunk néhány mérföldön át valóságos papíresőben haladt, az újságfecnik csillogón szálldostak alá a napfényben és bokáig beterítették a járdát. Mindez, nem tagadom, engem még bosszantott is kicsit, hisz akkor, amikor könyvekre nincs elég papír, lám, más léhaságokra bőséggel akad. Így a brit hadügyminisztérium ma egymaga több papírt használ el, mint az egész hazai könyvkiadás."

Bowie-ról lepereg minden kategorizálási szándék. Bármit is mondunk róla, azonnal érvek hadával igazolhatjuk az ellenkezőjét. Mainstream művész volt, akinek első, 1967-es albuma is biztos kézzel megformált, remek dalok sorát tartalmazza, mégsem lett igazán híres egészen 1972-es, Ziggy Stardust című lemezének megjelenéséig. Ami persze nem jelenti azt, hogy addig ne írt volna olyan remekműveket, mint a "Changes" vagy a "Man Who Sold the World". Negyven éven keresztül volt közismert zenész, az "utca embere" viszont a "Let's Dance"-en kívül alig tudja megnevezni még egy slágerét. Akár pop-előadónak is tarthatnánk, de nélküle aligha született volna meg a punk, a popzene legádázabb ellensége. Amúgy a punk születésének időpontjában ő egészen mással volt elfoglalva: egy philadelphiai stúdióban a feketék felségterületének számító soul-hangzás elsajátításán fáradozott.

Lemmy: ikon és üstökös a rock egén, talán nincs is nála jellegzetesebb figura a műfajban. Pedig már betöltötte a hatvanadik évét, zenekara pedig ugyanabban az évben, 2005-ben a harmincéves jubileumát ünnepelte. Egy évvel korábban Grammy-díjjal tüntették ki őket, hősünk pedig a Classic Rock (vezető angol rockmagazin) éves szavazásán megkapta az "élő legenda" titulust. Lemmy: valaki, aki mindig a kompromisszumok nélküli, rögös utat választotta. Makacssága és kitartása végül meghozta gyümölcsét - 2002 óta a banda talán a három legjobb albumával rukkolt elő. Életmódját nem ajánlja senkinek, egy átlagos szervezet félúton feladta volna a harcot a folyamatos biokémiai támadásokkal szemben. Szarkasztikus humora páratlan, az olvasó, aki Mr. Kilmister életútját e könyv segítségével kíséri végig, pompásan fog szórakozni. Utánozni azonban senki ne próbálja: életveszélyes és tilos!

Az 1942-ben született Viviane Villamont nevét itthon és világszerte egyaránt a francia írónő első, nálunk is többször kiadott, "Kisdarázs" című regénye tette ismertté. A szerző újabb regényének középpontjában a címszereplő (Claire Dormentin, a "feddhetetlen nő") és egy szerencsétlen sorsú kislány, Lucile különös barátsága áll, de az írónő kettejük történetének hátterében - egy nagy párizsi bérház lakóinak életét bemutatva - rendkívül érdekes körképet nyújt a mai francia középosztályról, az egyes családok vagy az egyedül élő férfiak és nők gondjairól, vágyairól és bűneiről, illetve általában a nagyvárosi lét sajátosságairól, furcsaságairól is. Legyen szó akár a templom szomszédságában megnyíló pornóbutikokról, a reklámügynökségekben folyó "kreatív" munkáról, a rendőrség kihallgatásai módszereiről, a gazdáját elhagyó, és a közeli vendéglőbe átköltöző macskáról vagy a ház egyik fiatal lakójába reménytelenül szerelmes házmesternének a fölös kilókkal folytatott hiábavaló küzdelméről. Viviane Villamont mondatai mindig szíven ütik és/vagy elgondolkodtatják az embert.

A világszerte hatalmas sikert arató regényeit és drámáit francia nyelven publikáló, 1956-ban Svájcba emigrált, de magát halála napjáig magyarnak valló Agota Kristof (1935–2011) e kötetében egy rövidsége ellenére is igencsak megrázó regény és négy - a magyar közönség számára eddig ismeretlen - dráma kapott helyet. A Tegnap, az írónő több mint 40 nyelvre lefordított, és itthon már három kiadást megért Trilógiája előtt született, önéletrajzi elemekkel átszőtt kisregénye látszólag az "idegenbe szakadt" magyarok beilleszkedésének nehézségeiről szól. A figyelmes olvasó azonban hamar rá fog jönni arra, hogy a szerző már e korai művében is ugyanazokat a kérdéseket feszegeti, amiket később a Trilógiában is felvet. Merthogy a Tegnap főhősének ugyanúgy a hazugság és az igazság relativitásából, illetve az írás és a valóság között mindig meglévő különbségből fakadó problémákkal kell megküzdenie, mint a Trilógia ikerpárjának. A 2007-ben a párizsi Seuil kiadónál megjelent Agota Kristof-drámakötet címadó darabja, A Szörny egy gyilkos vallás megszületésének hátborzongató története. Hasonlóan félelmetes - és elgondolkodtató - a másik három dráma is. Az út a betonlabirintussá silányított Föld vízióját tárja elénk, A járvány egy kis falu lakóit megtizedelő öngyilkosság-sorozat rejtélyét járja körül, a Vezeklés pedig egy különös házaspár szörnyű titkával ismerteti meg az olvasót.

"A határsértésben mindig élen járó Palahniuk összetéveszthetetlen stílusú novellái egészen különböző léthelyzeteket és problémaköröket tárgyalva érintik az író kedvelt témáit. A "Kísértettek" gyomorforgató szatírája, ez a stilizált nyelven előadott beszámoló a színházban rekedtek televíziós valóságshow-kat idéző kálváriájáról egyrészt írói erőfitogtatás, az olvasói ingerküszöb feszegetése, másrészt élcelődés a szerző saját hivatásán és a játszi könnyedséggel alakítható igazságverziók örök szkepszist kiprovokáló világán." (Roboz Gábor)

Enderby menni New York. Azaz hogy Enderby úr ezúttal New York városát keresi fel. New York városában nyelvek, kultúrák és életstílusok kavarognak fenyegetőn költőnk feje és alfele körül. Az Újvilág e megrögzötten európai vándora legyőzőre csakis a komor kaszásban talál. Enderbynél azonban talán még a halál se mehet biztosra...

A.J. Jacobs bölcsészkart végzett újságíró, az Esquire szabadúszó szerkesztője feleségével és három gyermekével New Yorkban él. Egy évig tartó projektuma alatt arra vállalkozott, hogy megpróbálja a lehető leghívebben követni a bibliai parancsolatokat, meghagyásokat, szabályokat. Természetesen azzal a céllal, hogy írásban is megörökítse ezt a különös esztendőt: ennek a dokumentuma az Egy évem az Írás szerint.

Max Dembo nyolc évet húzott le a sitten. Túlélte. Most, szabadulása előtt, elhatározza, mindent megtesz, hogy beilleszkedjen a falakon túl élő "normális" emberek közé, és soha többé ne kelljen visszatérnie a börtönök kegyetlen és sivár világába. A társadalom azonban nem fogadja vissza, és Max - paradox módon - kénytelen ismét a bűnözők világában és a bűn mocsarában menedéket keresni. Edward Bunker önéletrajzi ihletésű, feszültséggel teli regényében hátborzongatóan hiteles képet fest Los Angeles alvilágáról, és ugyanilyen hitelességgel mesél a szabadság rettenetéről, a könnyű zsákmány okozta borzongásról és a zsigeri gyűlöletről, amely ráveszi az embert, hogy meghúzza a ravaszt a fegyveren.