Cartaphilus strana 21 z 26

Az örmény származású tagokból álló System Of A Down egyike azon kevés rockzenekaroknak, amelyek amellett, hogy egy koncerten az agyunkat is eldobhatjuk tőlük, bizonyos "üzenetet" szeretnének eljuttatni a hallgatósághoz (illetve azokhoz is, akik nem hallgatják őket), és egyike azon nagyon kevés rockzenekaroknak, amelynek ezt sikerült is véghez vinnie.

A kötetben szereplő, gondosan válogatott interjúk jól kirajzolják a sziporkázóan szellemes, az emberi butaságot és szűklátókörűséget mélységesen megvető művész személyiségét, akiről sosem lehet tudni biztosan, mikor viccel és mikor nem, bár a könyvet olvasván az embernek olykor az az érzése támadhat, hogy soha és mindig.

A Guns n' Roses és a Velvet Revolver gitárosa, a fiatalabb nemzedékek szemében már-már hendrixi ikonnak számító zenész, droggal, szexszel, rock n' rollal kapcsolatos botrányok főszereplője, "rendes fazon" és "kibírhatatlan állat"... Ki ez az ember? H ogyan indult? Milyen hatások érték? Slash fordulatosan és szemléletesen mutatja be, hogyan válhat egy Los Angeles-i bringaőrült tinédzserből gitáros, később szupersztár.

SZÉP ÚJ VILÁG

Az okos, éles szemű és nagyszívű Fulghum sikerrerceptje látszólag egyszerű: esszéiben általában mindenki számára ismerős, hétköznapi dolgokat vesz szemügyre, de a maga egyedülálló látásmódját alkalmazza, s amit tapasztalataiból papírra vet, azt humor, bölcsesség, empátia színezi át. Legnagyobb varázslata -a receptet maga árulta el-, hogy "inkább értelmet keres az életben, mintsem hogy magát az élet értelmét keresné". A "Már az óvodában megtanultam..." szerzőjének újabb tűnődései.

A könyvből megismerhetjük a tömörtestű elektromos gitárok építésével foglalkozó legnagyobb amerikai cég múltját és jelenét; a pontos adatokat tartalmazó olvasmányos szöveget, a különböző modellekről és Fenderhez kapcsolódó dokumentumokról készült pompás, színes képek egészítik ki. A gitárosok, a hangszer kedvelői és a gyűjtők is fontos információkat szerezhetnek a modelleket részletesen bemutató referencia-anyagból.

Szegénység, próbálkozások, azután a zene. Végtelen turnék, alkohol, drogok, fellépések, hajsza... A felsorolás végéről már csak a "halál" hiányzik. Vagy: a "szerelem". Johnny esetében az utóbbi jött el: felesége, June Carter segítségével kimászott a legmélyebb gödörből, sőt, elhíresült börtönkoncertjeivel reményt adott másoknak is: "Ez nektek is sikerülhet!"

Akárcsak előző két könyvében, Woody Allen a Tollatlan jószág szösszeneteiben is előszeretettel rántja le a leplet mindenről, amiről lerántható. Otthonosan mozog az irodalomban, a filozófiában és a művészettörténetben, nagy élvezettel figurázza ki a sznobokat. Úgy tesz mint akinek fikarcnyit sem imponál Szókratész, Kant, Kierkegaard, vagy akár Descartes... hogy Strindbergrol, Freudról és Kafkáról már ne is beszéljünk.

Egy különös vonzerővel bíró sportág, a lovassport magyarországi történetének első kötetét tartja kezében az olvasó. Ez a száz év a lovak idomítását és a lovaglást támogató egyesület 1872-es pozsonyi megalakításától az 1972-es müncheni olimpiáig ível, ezen belül pedig három korszakra osztható, amelyek történelmileg - de a lovaglási stílus, valamint a versenyzési forma alakulásában - szintén élesen elhatárolódnak egymástól. Ebből adódott, hogy a magyar lovassport történetét három kötetben, az 1872-es kezdetektől a ló új feladatainak, korunkban betöltött új szerepének kiteljesedéséig tárgyalja a szerző. Az első kötet több témát is érint. Mindenekelőtt a lovassport alapjait képező, úgynevezett campagne-lovaglás kialakulását, vagyis a lovas katonák számára nélkülözhetetlen - kitartó, a terep akadályait biztosan leküzdő, egyensúlyban mozgó és engedelmes - lovak tömeges kiképzésének történeti körülményeit ismerteti Ernst, emellett pedig röviden foglalkozik a magyarországi lovaskiképzés és versenyzés néhány intézményével is.

Woody Allennek ez az első gyűjteménye három fantasztikus klasszikusa, a Na, ennyit erről, a Tollatlan jószág és a Mellékhatások óta. Ezúttal olyan könyvet sikerült írnia, amely nem csupán az emberi lét legalapvetőbb kérdéseit válaszolja meg, de a mű mérete is tökéletes ahhoz, hogy az asztal lába alá téve megakadályozzuk vele a bútordarab billegését.

A korábban bendzsók és más húros hangszerek készítésével foglalkozó cég a 20. század első harmadában gitárokat kezdett gyártani. Az elektromos gitárok megjelenésekor az elsők között kezdett foglalkozni ezzel az új hangszerrel. Kiváló érzékkel látta meg a népszerű sztárok kínálta promóciós lehetőségeket, és a jószerencse összehozta egy olyan személyiséggel, aki amellett, hogy gitáros volt, feltalálóként, fejlesztőként is nagyon jól megállta a helyét. Ezt az embert Les Paulnak hívták.

Mancsfalva összes gyereke a karácsonyi ajándékoknak örül. Mindenki, kivéve Norbit, akinek pedig édesapja két óriási teherautónyi ajándékot vitt. Csakhogy Norbinak van egy különleges kívánsága... Mauri Kunnas könyvében sok humorral fűszerezve meséli el a morcos Norbi gyerek történetét, akit egy halom deszka boldogabbá tesz, mint bármilyen drága ajándék.

Ötven centes napszámban dolgoztam, napkeltétől napnyugtáig. Ez napi tizenöt-tizenhat órát jelentett. Közben meg imádtam a gitáromat. Éjszakánként gyakoroltam. A feketék mulatságokat rendeztek, szereztek egy kis piát, én pedig muzsikáltam nekik." A blues nagyapjának lenyűgöző és irigylésre méltó élete.

Noha irodalmi jelentőségét kétségtelenül a Pont és ellenpont (1928), valamint a Szép új világ (1932) című regényekkel alapozta meg, Aldous Huxley (1894-1963) két drogélményről szóló, többnyire egybe kötve kiadott hosszabb esszének köszönheti általános ismertségét a szélesebb, populáris kultúrkörökben. Az érzékelés kapui a kísérletező szellemű író közvetlen tapasztalaton alapuló élményét dolgozza fel meglehetősen személyes hangvételben, míg a Menny és pokol az esszéista távolságtartásával illeszti be a meszkalinkábulat keltette benyomásokat a kollektív tudattalanban megőrzött, sőt még azon is túlmutató transzcendentális hagyományba. E két értekezés együttesen, egymást kiegészítve és kiteljesítve mintegy kijelöli a meszkalin, és általában a függőséget nem okozó tudatmódosító szerek kultúrtörténeti helyét - legalábbis Huxley és az esszék megjelenésekor megszülető beat mozgalom sajátos szemszögéből nézve.

Ha Önt érdekli:- hogyan közelíti meg Woody Allen az olyan fontos létkérdéseket, mint a halál, az elhízás meg a szervezett bűnözés, és - hogy miért foglalkoztatja a szendvics feltalálása, a felnőttoktatás, a híres emberek mosodaszámlája és a latin-amerikai forradalom, kóstoljon bele a kötetben található woodyságokba, és garantáltan azt kapja majd, amire számított!

"So many people rise and fall" - énekli Iggy a Home-ban, s ha valakivel, hát épp vele kapcsolatban igaznak érzik ezt a tündöklés-bukás mesét. Mert hát a Stooges-időszak után jött a nagy zuhanás. Állítólag. Mert miféle zuhanás az, amelyet olyan zseniális albumok fémjeleznek, mint az Idiot vagy a Lust For Life? Jobban tesszük hát, ha hanyagoljuk ezt az "egyszer fenn, egyszer lenn" típusú megközelítést, mely egyébként is a mainstream-sikerekben gondolkodók sajátja. Ők azok, akik folyton azon sopánkodnak, hogy Iggy sosem "futott be" igazán. Valószínűleg soha nem is akart - az ő mércéik szerint semmiképp. S ha mégis lettek volna ilyen ábrándjai, alkatából adódóan alkalmatlan volt rá, hogy a fél világ kedvence legyen. Így maradhatott meg kevesek kisajátítható Jim Osterbergje. Valami okból e könyv szerzője, a Mojo magazin jeles szerkesztője nagyon erőlteti a Jim Osterberg/Iggy Pop alteregók szembeállítását. Előbbit a meghitt barát és halk szavú poéta, utóbbit a nagyközönség számára megalkotott rocksztár szerepével azonosítja. Nevezhették azonban akárhogy, Iggy Stooge minden pillanatában könnyedén volt önmaga: "a street walking cheetah with a heart full of napalm... a runaway son of the nuclear a-bomb... a worlds forgotten boy... the one who searches and destroys."