Cartaphilus strana 7 z 21

Nietzsche korai írásai - főképp A tragédia születése és a Korszerűtlen elmélkedések - után Az emberi, nagyon is emberi új alkotói korszakot jelent a filozófus-költő munkásságában. A szabad szellemeknek szánt könyvben próbálkozik először - elsősorban a nagy francia elődök, ... Folytatás ›› Voltaire, Pascal, La Rochefoucaud nyomdokain járva - a könnyedebb és finomabb aforisztikus forma és nyelv német meghonosításával, ami néhány kései írásától eltekintve meghatározza az életművet. "Az Emberi, nagyon is emberi" egy válság emlékműve. Szabad szellemeknek ajánlja magát: majd minden mondata diadalról tanúskodik - megszabadultam általa a természetemben rejlő, de tőle idegen, hozzá nem tartozótól. Idegen tőlem az az idealizmus: ahogy a cím mondja: "ahol ti eszményi dolgokat láttok, ott én emberit, ó, csupán nagyon is emberit látok" (...) Kizárólag a következő értelemben használom itt a "szabad szellem" kifejezést: az önmagát újra birtokba vevő, szabaddá lett szellem. A hangnem, a hangszín teljesen új; a könyv okosnak, hűvösnek, helyenként keménynek és gúnyosnak hathat. Úgy tűnik föl, bizonyos előkelő ízlésű szellemiség igyekszik felszínen tartani magát a mélyben örvénylő szenvedéllyel szemben. Ebben az összefüggésben érthető, hogy a könyv 1878-as kiadása végeredményben Voltaire halálának századik évfordulója ürügyén jelent meg. Mert Voltaire, ellentében az utána következőkkel, mindenekelőtt a szellem grandseigneure: akárcsak én." A(z) Emberi, nagyon is emberi II. (Könyv) szerzője Friedrich Nietzsche.

Ifjúkori csoportkép júliusi napsütésben, a háttérben parkkal-kastéllyal, rokokó keretben. Csakhogy a két világháború közt Anglia szellemi elitjét és aranyifjúságát mintázó arcmások mintha karikaturisztikusan eltorzítva, a megjelenített szereplőket olykor teljesen kitakaró párbeszéd- gondolatbuborékok mögül sejlenének elő. A külvilág zajától elzárt, patinás Wimbush-rezidencián egy többhetes víkendre egybegyűlt vendégek és házigazdáik nem annyira megjelenésükkel, mint inkább beszédstílusokkal és egymással megosztott ideáikkal idézik meg a korszak kiemelkedő egyéniségeit -a tendenciózusan elrajzolt filozófust, Bertrand Russellt, az író H. G. Wellst, a festőművész Mark Gertlert vagy a szalonjáról híres művészetpártolót, Lady Ottoline Morrellt -és a társasági élet örökzöld típusfiguráit is: a kékharisnyát, a végzet asszonyát, a szívtiprót és a csak vágyaiban merész hősszerelmest. A komikus fordulatokban csöppet sem szűkölködő cselekmény savát-borsát a kastély és a birtok különféle színhelyein zajló eszmecserék adják. Ezek közül a legizgalmasabbak azok, melyekben a kezdő író későbbi főművében, a "Szép új világ"-ban kibontott elképzelései -a minden részletében kitervelt, elviselhetetlenül boldog jövő próféciái- nyernek még vázlatos, ám máris jól felismerhető megfogalmazást. Könnyed, párbeszédes esszébetéteivel, paródiába hajló történelmi anekdotáival és játékosan ellenpontozó szerkezetével ez az 1921-es regényfantázia mintha egy jóval későbbi korszak -a posztmodern századvég- stílusát is megelőlegezné. A "Nyár a kastélyban" nemcsak gondolatébresztő, de minden évszakban üdítő, derűsen szórakoztató olvasmány.

Quentin Tarantino a felülmúlhatatlan és túlzás nélkül korszakalkotó Ponyvaregénnyel robbant be a köztudatba. Aztán a Kill Bill-lel és a Becstelen brigantykkal talán még magasabbra tette a lécet. Minden műve filmtörténeti klasszikus. A popkultúra laza zsenije ő, kultikus istenkirály ... Folytatás ›› a hollywoodi sztárrendezők között. A forgatókönyvben leírt párbeszédek a filmek döntő többségénél szóról szóra megegyeznek a filmszalagra került, végleges változatban elhangzó mondatokkal. A Ponyvaregény azonban ebből a szempontból is formabontó volt. Az előre leírt dialógusok csak egyfajta vázlatként szolgáltak, amelyek a rendezői és színészi rögtönzéseknek köszönhetően még sokat változtak a fogatás során. A Ponyvaregény forgatókönyve számos olyan részletet is tartalmaz, amelyek nem jutottak el a filmvászonig (ezeket zárójellel különítettük el), ugyanakkor a végleges változat mondatai is meglehetősen változékonyak. Olykor szóról szóra megegyeznek azokkal a fordulatokkal, amelyeket mindenki kívülről tud, számos esetben viszont csak nyomokban emlékeztetnek rájuk. A kötetben olvasható eredeti forgatókönyv bepillantást enged a filmkészítés kulisszatitkaiba; magunk is végigjárhatjuk az alkotói folyamat állomásait, és nyomon követhetjük, hogyan alakul ki számos ötletkezdeményből a klasszikus változat. A(z) Ponyvaregény (Könyv) szerzője Quentin Tarantino.

Geronimo Stilton Egér-sziget legolvasottabb napilapjának, a Rágcsáló Híreknek a főszerkesztője. Szabadidejében imád vidám és szórakoztató történeteket mesélni a barátainak. Ezekben a kalandokban Geronimónak legnagyobb ellenségeivel, a kalózmacskákkal kell szembeszállnia, akik ide-oda utazgatnak a múltban, hogy megváltoztassák a történelem menetét... Mit keresnek a kalózmacskák 1603-ban Japánban, pont abban az évben, amikor a sógun földbirtokokat adományoz leghűségesebb alattvalóinak? Egész biztosan sántikálnak valamiben! Így hát Geronimón, Teán, Trappolán, Benjaminon és Pandorán a sor, hogy leleplezzék a kalózmacskák tervét, és megtalálják a bűnöst, aki esténként Edo városában gyújtogat, abban a városban, amely később a mai Tokióvá növi ki magát.

Minden író életében eljön a pillanat, amikor terítékre kerülnek az iskolás évek, a kamaszkori szerelmek. Vannak, akik érzelgős nosztalgiával tárják elénk ifjúkori emlékeiket, másoknál a humor, az önirónia kerül előtérbe. David Nicholls esetében inkább az utóbbiak dominálnak, és minthogy angol szerzőről van szó, ez a humor igazi fanyar angol humor. "A nagy kvízválasztó" hőse nagy reményekkel készül az egyetemre, annál is inkább, mert addigi, a szülői házban töltött éveit frusztrációval terhes időszakként élte meg. Szülei állandó veszekedésének és apja korai halálának nyomasztó emlékétől is menekül, amikor elkezdi egyetemi tanulmányait. A regény cselekménye egy egyetemi kvízverseny köré rendeződik, ám valójában ez csak alibi, hogy egy különleges szerelmi történetet mondhasson el a szerző. Hősünk rendíthetetlen kitartással próbálja megnyerni a kvízcsapat egy másik tagja, Alice szerelmét, aki viszont meglehetősen félvállról veszi a gátlásos kamaszt. Ismerős szituáció, de a számtalan remek mellékszereplő - akik olykor talán még a főszereplőtárs Alice-nél is izgalmasabban és érdekesebben megformált alakok-, illetve a rendkívüli humorral megírt, frappáns párbeszédek egyedivé, fordulatossá és megunhatatlanná teszik a történetet. David Nicholls angol regény- és forgatókönyvíró. Karrierjét színészként kezdte, de igazi hírnévre tévéjátékaival, színházi darabjaival, majd három regényével tett szert, melyek közül az "Egy nap" és "A nagy kvízválasztó" a filmvásznon is nagy sikert aratott.

"Az itthon korábban Öljünk meg minden rohadékot! címmel megjelent regényt most - a Boris Vian-életműsorozat tizenegyedik köteteként - átdolgozott fordításban és új, az eredetit pontosabban tükröző címmel kínáljuk olvasóinknak. A Pusztuljon minden rusnyaság! különleges helyet foglal el a Vian által hajdan Vernon Sullivan álnéven publikált könyvek sorában. Az első két Sullivan-mű (Köpök a sírotokra és A holtaknak már mindegy) kiváltotta botrányoknak köszönhetően a korabeli sajtó és a közönség 1948-ban már tisztában volt azzal, hogy Sullivan és állítólagos fordítója egy és ugyanaz a személy, így aztán Boris Vian e harmadik krimiparódia megírásakor már sokkal kevésbé ügyelt a látszatra, és már nem akarta feltétlenül elhitetni az olvasókkal, hogy egy igazi amerikai regénnyel van dolguk. Éppen ezért, bár ebben a könyvben is megtalálhatók az előző Sullivan-krimik kellékei és kliséi, a stílus már egyértelműen viani. A nyelvezetében és játékosságában is a nem sokkal korábban született Pekingi őszt idéző regény Boris Vian egyik legmulatságosabb műve, amely egyrészt folytatja a polgárpukkasztás azon sullivani hagyományát, amely miatt a derék francia kispolgárok pornográf írónak kiáltották ki Vian ezen ál-amerikai alteregóját, másrészt pedig mind nyelvileg, mind a történetvezetésben maximálisan kiaknázza a jellegzetes viani börleszkben rejlő lehetőségeket." (Takács M. József)

Nézz szembe a ténnyel, hogy a te háziorvosod még sosem nyelt le méhet, miközben hetven mérföldes sebességgel motorozott; sosem állapították meg nála a klinikai halál beálltát (kétszer is); sosem nyilvánították A Nyugati Civilizáció Legműködésképtelenebb Családjának Fejévé; ... Folytatás ›› sosem kezelték heteken át (egy denevérhez köthető félreértésnek köszönhetően) veszettség elleni injekciókkal; sosem diagnosztizáltak nála tévesen Parkinson-kórt; sosem törte ki a nyakát quad-balesetben; sosem élte túl, hogy (majdnem) telibe találta egy lezuhanó repülőgép; és nem tesztelte a modern orvostudomány által ismert összes kábítószert. Dr. Ozzy megtette. Akár csatlakozhatnál te is a páciensek növekvő táborához, akik a Sötétség Hercegétől várnak tanácsot mindenféle problémára, kezdve azzal, hogy milyen hátránya származhat egy fiatal nőnek abból, ha lefekszik az anyja (fiatal) krapekjával, és lezárva a sort azokkal a férfiakkal, akiknek vizelés közben potyognak a könnyei. Valójában számos érv szól amellett, hogy ne csatlakozz. Kérlek, ne hallgass rájuk. A "Bízz bennem, a nevem Dr. Ozzy" című kötet a Sunday Times Magazine-ban és a Rolling Stone-ban futó nagy sikerű rovatokon alapuló, felháborítóan vicces, meghökkentően informatív konzultáció, sőt a legszórakoztatóbb, amelyben valaha is részed lesz. Ozzy Osbourne 1948-ban született a birminghami Astonban. A Black Sabbath tagjaként és Grammy-díjas szólistaként összesen több mint százmillió lemezt adott el. Ozzynak öt gyereke van, és feleségével, Sharonnal a kaliforniai Buckinghamshire-ben él. I’m Ozzy című önéletrajzi könyve világszerte bestseller lett, Magyarországon 2010-ben jelent meg Én, Ozzy címmel a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában. A(z) Bízz bennem, a nevem Dr. Ozzy (Könyv) szerzője Chris Ayres, Ozzy Osbourne.

A Végtelen Tér nem más, mint a XIV. századi tibeti buddhista bölcs, Longcsen Rabdzsam nevének fordítása, melyet azért választottunk a kötet főcíméül, mivel jól tükrözi a Teljes Tökéletesség (tibetiül dzogcsen) hagyomány itt kifejtett szemléletmódjának lényegét. A tér a tudat metaforája, amely e könyv lapjain számtalanszor visszatér, hogy felidézze a tudat mindent felölelő tiszta természetének élményét. Az Alapvető természetünk kincsesháza a tudat természetéről szóló kinyilatkoztatások és elmélkedések kincseinek gyűjteménye, melyeket a szerző a legelső dzogcsen-mesterek munkáiból válogatott össze. A dzogcsen - más néven Atijóga, azaz az "őseredet jógája"- egyfajta belső jóga, amely a tudati folyamatok megismerésén és felszabadításán keresztül vezeti el gyakorlóját a tudat "őseredeti" alapvető természetének megtapasztalásához. A rendszer alapjait különböző indiai, közép-ázsiai és tibeti jógik fektették le a VIII-IX. század folyamán. Longcsen Rabdzsam (röviden Logcsenpa) az ő korai tanításaikat összegezte, fogalmazta újra, s látta el magyarázatokkal késői, irodalmi munkásságát betetőző alkotásában, amelyet egy többemeletes kincsesházhoz hasonlított. Benne a misztikus költészet és vallásbölcseleti értekezés stíluselemeit mesterien ötvözve mutatja be a Teljes Tökéletesség lényegi tanításait. Longcsenpa tibeti életrajzai és életrajzi elemekkel tűzdelt írásai egy olyan ember életét mutatják be, aki korának talán legnagyobb tudósa és misztikusa volt. Életútját azonban nemcsak elméleti munkássága, hanem a tibeti történelemben betöltött fontos szerepe is nagymértékben meghatározta, életének viszontagságai ugyanis többnyire az adott vallási, politikai eseményekkel, személyiségekkel szemben tanúsított kritikus magatartásának következményei voltak. Személyiségének formálódására -a különböző kolostorokban szerzett magas szintű iskolázottsága, valamint a történelemben, rítusokban és számos irodalmi műfajban való jártassága mellett- jelentős hatással volt a nomádok vándoréletét élő mesterével, Kumárádzsával együtt töltött időszak is. A könyvet Agócs Tamás tibetológus, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanára fordította klasszikus tibetiből, s ugyanő látta el bevezetővel és jegyzetekkel. A szöveg Kelényi Béla, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum muzeológusa gondozta, valamint kiegészítette a szerző tibetiből fordított életrajzával és ábrázolásának elemzésével is. A magyar fordításhoz Keith Dowman dzogcsen-mester, a mű angol fordítója írt előszót. Váljék a lények üdvére!

Allie élete darabokra hullott szét. A bátyja eltűnt, utálja a sulit, ahova jár, a szüleitől sem számíthat megértésre... és már megint letartóztatták. Nem csoda, hogy az ősök megint új suliba küldik. De ez egyszer valami teljesen szokatlan helyre. Allie nem érti, hogyan kerülhetett a Cimmeria Akadémiára, oda, ahol a felső tízezer csemetéi tanulnak a patinás kastély festményekkel díszített falai között, vagy éppen a bálon táncolnak gyönyörű estélyi ruhában és szmokingban, kényelmükről pedig személyzet gondoskodik. A legnagyobb rejtély Allie számára mégis az Éjjeli Iskola, amelynek céljáról, működéséről és tagjairól csak a beavatottak tudhatnak. Allie érkezését a többiek is értetlenül szemlélik, hiszen a lánynak sem társadalmi rangja, sem családfája, sem különleges képességei nem indokolják a Cimmeria Akadémiára való felvételét. Gyanakvó ellenségei mellett barátai is akadnak, de Allie rajtuk is nehezen igazodik ki. Abban sem biztos, kinek őszintébbek az érzései a két fiú közül: Sylvainnek, a jóképű francia arisztokratának vagy Carternek, a mogorva árva fiúnak. Egymást követik a különös események, melyek következtében a lányt egyre nagyobb veszély fenyegeti. De vajon kiben bízhat meg Allie, ha mindenki hazudik? C. J. Daugherty trilógiájának első kötete egy olyan iskolába enged bepillantást, amely tele van titkokkal. Veszélyes játszmába kezd az, aki megpróbál belesni ebbe a zárt világba. Mégis sokan vagyunk, akik a megszokott, néha unalmas sulink vagy munkahelyünk helyett inkább Allie-t kísérnénk el, hogy vele együtt próbáljuk felfedni a Cimmeria titkát.

1943 májusában az amerikai légierő egyik repülőgépe lezuhan a Csendes-óceán fölött. A tizenegy fős legénységből mindössze hárman élik túl a becsapódást, köztük a gép bombázótisztje, egy fiatal hadnagy: Louis Zamperini. Zamperini gyerekkorában a környék réme volt, állandó lopásaival rettegésben tartotta városa lakóit, ám amikor bátyja hatására sportolni kezd, kiderül istenáldotta tehetsége. A legjobb egymérföldes futók között tartják számon, fiatal kora ellenére sikerül eljutnia az 1936-os berlini olimpiára, ahol döntőt fut 5000 méteren. Mindenki tudja, hogy nagy jövő előtt áll, és a következő olimpia egyik sztárja lehet. A következő olimpia azonban elmarad, Zamperini pedig Pearl Harbor után a csendes-óceáni hadszíntéren találja magát. Miután repülőgépe lezuhan, közel két hónapig hánykolódik az óceánon egy mentőcsónakban. De az igazi megpróbáltatások csak ezután kezdődnek. Partot érés után ugyanis azonnal japán hadifogságba kerül, és több mint két évet tölt különböző, hírhedten kegyetlen fogolytáborokban. Ezek egyikében találkozik a második világháborús Japán egyik legkegyetlenebb háborús bűnösével, aki küldetésének tekinti minden fogoly, köztük a senkinek be nem hódoló Zamperini megtörését is. Szadista módszerekkel, állandó verésekkel és kínzásokkal igyekszik kiölni Zamperiniből emberi mivoltát, ő azonban rendíthetetlenül, az élete kockáztatásával is ragaszkodik a méltóságához. Laura Hillenbrand könyve a 2010-es év egyik legnagyobb szenzációja volt az Egyesült Államokban, a Time Magazine egyenesen az év könyvének választotta, és szinte minden jelentős ranglistán az első tízben szerepelt. A világ legnagyobb könyvértékesítő honlapján több mint 700 napja tartja a helyét a száz legnépszerűbb könyv között, ami bő 3 millió eladott példányt jelent alig két év leforgása alatt. A Rendíthetetlenre természetesen Hollywood is lecsapott, és a hírek szerint igazi sztárparádéval fogják filmre vinni a második világháború egyik legelképesztőbb történetét. A könyvhöz készült ajánló füzetet itt letöltheti: Rendíthetetlen - részlet

Ellie századunk tipikus szinglije, aki az újságírói karrierje nyújtotta biztos jövedelmének és baráti társaságának köszönhetően alapvetően élvezi független életét. Jó kedélyét egyetlen dolog árnyékolja be: egy nős, családos férfiba szerelmes. A szerkesztőség archívumában - megírható téma után kutatva - véletlenül rábukkan egy levélre, melyben egy szerelmes férfi arra kéri kedvesét, Jennifert, hagyja ott a férjét, és utazzon el vele. Ellie az 1960-as években írt rejtélyes levélben saját titkos vágyait fedezi fel, ezért megpróbálja kibogozni a szerelmi történet szálait, bízva abban, hogy reményt meríthet a hajdani szerelmespár sorsából. Az eseménydús, váratlan fordulatokban bővelkedő regényben a múlt és a jelen romantikus, megható, szenvedélyes - olykor erotikus - képei váltakoznak. Jennifer a múltban próbálja megtalálni elveszett szerelmét, az időközben újabb szerelmes levelekre bukkanó Ellie pedig a jelenben igyekszik felkutatni az egykori szerelmeseket, és megtudni, vajon egymásra találtak-e végül? "Mesésen romantikus könyv, amely arra ösztönöz, hogy magad is elkezdj szerelmes leveleket írogatni." (Glamour) "Egyetlen hatalmas falatként, mohón faltam fel az egész könyvet. Jojo Moyes briliáns író." (India Knight) "Drámai, romantikus elbeszélés eltűnt szerelmes levelekről, összetört szívekről és reményteljes végkifejletről... A hihetetlenül megindító történetben Moyes feltárja, hogyan változtathat meg egy életet, vagy hogyan törhet össze egy szívet a szerelem, a veszteség vagy pusztán néhány szó." (Marie Claire) Jojo Moyes újságíróként kezdte pályafutását, 2002 óta főállású íróként dolgozik. Kilenc regényt írt. 2011-ben Az utolsó szerelmes levél, melyet 11 nyelvre fordítottak le, elnyerte a Romantic Novelists' Association / Pure Passion Awards "Az év romantikus könyve" díját. A könyvhöz készült ajánló füzetet itt letöltheti: Az utolsó szerelmes levél - részlet

E. M. Forster gazdag életművet hagyott az utókorra. Végigélte csaknem a teljes 20. századot, hat regényt írt, többkötetnyi novellát, útirajzot, librettót és forgatókönyvet. Ismert és sikeres rádiós előadó is volt, de a cambridge-i Trinity College-ban is tartott előadássorozatot; ebből állt össze később A regény aspektusai című irodalomelméleti munkája. Cambridge nemcsak szellemi értelemben, hanem a valóságban is az otthona volt, ennek köszönhető művészi, intellektuális és szexuális emancipációja. Egyetemi tanulmányai táplálták vonzódását az ókori görög és római kultúra iránt. Másik fontos élettapasztalata és kötődése India: az 1920-as évek elején Dewas maharadzsájának személyi titkáraként dolgozott, isteni élményei inspirálták útirajzai egy részét és az Út Indiába című regényét. Forster írásai több szállal kötődnek a századelő, az Edward-kor regényirodalmához, de szellemi rokonságban állnak a 18. századi elődök, elsősorban Jane Austen és Laurence Sterne műveivel. Később közel került a modernizmushoz, Virginia Woolf és Lytton Strachey köréhez. Regényei és novellái a modern lélekábrázolás mestermunkái, melyekben a társadalmi látszat és valóság, a konvenciók és egyéni vágyak, ambíciók összeütközésének drámája bontakozik ki. A 20. század elején tisztes turisták népesítik be az Itáliát „felderítő” angolok kedvelt találkozóhelyét, Firenzét. Akárcsak a kor számos vállalkozó szellemű utazója, ők is Itália ege alatt kívánják megtalálni a kedvükre való kilátást vagy műemlékeket vagy múzeumokat, de Forster kedvelt színhelye, Olaszország néhány meglepetésben is részesíti a századforduló szerény, középosztálybeli divatjának hódoló angolokat... A regény második részében változik a helyszín: Anglia egy dimbes-dombos városkája, azon belül egy tisztes polgári otthon, ám a szereplők, a sors különös szeszélye folytán, szinte azonosak a „kilátás nélküli” firenzei szobák egykori lakóival. A képet a társadalmi formákat tiszteletben tartó angol úriember árnyalja, aki akarva-akaratlanul elintézi, hogy a tisztes úriház nyugalmas rendje a feje tetejére álljon. A Szoba kilátással a harmadik - és talán a legnépszerűbb - Forster írói pályája első felének "olasz regényei" közül. A történet, amelyben az író szeretetteljes karikatúrával szolgál a konvenciók rabságát voltaképpen élvező vagy onnan éppenséggel kitörni vágyó honfitársairól, a James Ivory által rendezett, Helena Bonham-Carter, Maggie Smith és Daniel Day-Lewis főszereplésével készült filmváltozatban is nagy sikert aratott. Forster világhírű regénye most új fordításban jelent meg.

Los Angeles. 1950. Brutálisan megcsonkított hullát találnak egy üres telken. A rendőröket nem érdekli az újabb meleggyilkosság, egyedül a fiatal nyomozó, Danny Upshaw akarja kideríteni, ki lehetett a tettes. Nem csak az a célja, hogy így szerezzen nevet magának zsaruként. Azt reméli, ha sikerül rájönnie a miértre, kamaszkori démonaitól is megszabadulhat. (Mal Considine hadnagy azért vesz részt a hollywoodi kommunista befolyás után nyomozó ügyészségi vizsgálatban, mert feljebb akar lépni a ranglétrán, és meg akarja szerezni a felügyeleti jogot örökbe fogadott fia felett, akit a háború utáni Európa poklából mentett ki. Buzz Meeks - az egykori korrupt zsaru - Howard Hughes biztonsági főnöke, szabadidejében pedig a gengszterkirálynak, Mickey Cohennek tesz szívességeket. Cinikus figura, akit csak a pénz érdekel, ezért amikor felajánlanak neki néhány ezer dollárt, hogy segítsen a kommunisták elleni harcban, nem sokat habozik. A gyilkossági ügyben nyomozó Upshaw és a két komcsivadász hamarosan rájön, hogy a két ügy szálai ugyanoda vezetnek, és mindhárman egy rémálomban találják magukat...)

"Egy tiszta és nemes lelkű ember élete mindig szent és csodálatos dolog, mely hallatlan erőket sugároz, és a messzi távolban is érezteti hatását. Ezt az assisi poverello életén még világosabban láthatjuk, mint régebbi korok legtöbb más hőse és nagy szelleme esetében. Ha csak egészen felületesen és felszínesen szemléljük is, könnyen észrevehetjük, hogy évszázadokon át egész Itáliában egyetlen embert sem övezett annyi szeretet és tisztelet, mint a szerény és alázatos Ferencet... Kiváltképp a világhírű Giottót, az újabb kor első nagy festőmesterét ösztönözte Ferenc iránt érzett hálája és nagy szeretete, valamint Ferenc szelleme arra a mély és hőn izzó ábrázolásra, melyet csodálatos művein fellelhetünk... Az újabb művészet történetében talán nincs még egy olyan emberi alak, mint Ferencé, melyről oly sok nagy mester álmodott volna, és melyet mindegyik a maga álma szerint örökített volna meg megdicsőült alkotásokban... Azután a szent érzéseitől és szellemétől ihletetten nem kevés költő is megörökítette és megénekelte. Ferenc e követői és tisztelői többnyire a nép nyelvén szólaltak meg, méghozzá jóval Dante előtt, és ezért az itáliai versköltészet előfutárainak vagy megalapítóinak kell tekintenünk őket... Ha valaki meg akarná kérdezni: hogyan nevezheted Ferencet hatalmas költőnek, amikor semmi mást nem hagyott ránk, csak a Laudes creaturarum-ot? Nos, akkor így felelnék neki: de hisz ő ajándékozott meg Giotto halhatatlan képeivel és minden szép legendával és Jacopone meg az összes többi költő énekeivel és az ezernyi káprázatos műalkotással, melyek nélküle és lelke titkos és a hatalmas szeretete nélkül sohasem születhettek volna meg. És egy volt azok közül a rejtélyes nagyságok közül, az egyik legkorábbi, akik tudattalanul azon a csodálatos, óriási építményen munkálkodtak, melyet renaissance-nak, azaz a szellem és a művészetek újjászületésének nevezünk." A borítón Giotto di Bondone Assisi Szent Ferenc legendája című freskójának egyik jelenete látható.

"Homályos és torz az akarat pillantása. Csak amikor nem kívánunk semmit, csak amikor tekintetünk tiszta szemlélődésbe kezd, akkor tárul fel előttünk a dolgok lelke, a szépség. Ha szemügyre veszek egy erdőt, amelyet meg akarok vásárolni [...], akkor nem az erdőt látom, hanem csak az akaratomhoz, terveimhez, gondjaimhoz és pénztárcámhoz mérem... Ha azonban nem akarok tőle semmit, ha "önfeledten bepillantok zöld mélységébe, erdővé, természetté és növényzetté válik, és megnyílik szépsége [...] Mert a szemlélődés nem kutatás vagy kritika, semmi más, csak szeretet. Lelkünk legmagasabb és legkívánatosabb állapota: a vágyakozástól megszabadult szeretet." Ezzel a szeretettel szemléli a megvilágosodott Sziddhárta a világot, amikor a történet végén Govinda, Sziddhárta árnyéka és barátja harmadszor visszatér hozzá, hogy amint homlokon csókolja a megvilágosodottat, maga is megtapasztalja a mindent átfogó, nagy egységet, amelyben a mulandó, örökösen áramló létezést az örök lét fogja át és tartja össze a víznek, mint egységszimbólumnak bölcsen mosolygó maszkjában. A borítón Jayantha Gomes Sziddhátra ébredése és átkelés a folyón című akvarelljének részlete látható. Jayantha Gomes Srí Lanka-i születésű képzőművész, író, zenész. 1978 óta rendszeresen jelentkezik kiállításokkal Európa, Ázsia számos országában és az Egyesült Államokban. 1986 óta Calwban, Hermann Hesse szülővárosában él és dolgozik. 1993-ban illusztrálta Hermann Hesse Sziddhárta című művét. Több nemzetközi díjjal tüntették ki. Srí Lanka első művészeként 1999/2000-ben felterjesztették a legrangosabb ázsiai kulturális díjra, a japán Fukoka Asian Culture Prize-ra. Sokéves művészi tevékenységéért és humanitárius elkötelezettségéért 2005-ben elnyerte Calw városának polgári érdemérem kitüntetését. Művészete alapvetően a buddhizmus filozófiájából táplálkozik. Műalkotásait elsősorban a harmónia eszméje jellemzi.