Cartaphilus strana 11 z 21

"Ki érti a csajokat?" A főhős-narrátor gyakran ismételgeti a Boris Vian-életműsorozat tizenkettedik kötetének címét. Ő aztán biztosan nem érti őket, és ezzel nincs egyedül. Hogy is lehetne érteni a csajokat, akik szépek, kívánatosak, gazdagok, de ez mintha nem lenne elég nekik, ... Folytatás ›› ugyanis férfiruhába öltöznek, sőt, mintha jobban érdeklődnének egymás, mint a hozzájuk hasonlóan gazdag, Buickból Cadillacbe, onnan motorcsónakba pattanó, széles vállú aranyifjak iránt. Gaya tizenhét éves, gyönyörű, mindene megvan, és férjhez akar menni. Főhősünk, Francis Deacon ezt nem érti - hiszen nem érti a csajokat -, először kérdezősködik, aztán a rejtély nyomába ered, és a lánglelkű leányszabadító szerepében tetszelegve olyan vad drogmaffia-akcióba keveredik, hogy maga is megbánja. Amikor a nagyobb szállítmány vételárát képező tízezer dollárt magához veszi, elszabadul a pokol, és üldözőből üldözötté válik. Az egész washingtoni meleg és leszbikus drogmaffia a nyakában liheg. Autós üldözés, hatalmas bunyók, patakokban folyó vér és whisky, lövöldözés, nőnek öltözött férfiak - és persze szex; a szerző minden eszközt bevet, ami egy remek krimihez szükséges. Sőt, talán kicsivel többet is. Az olvasóban felmerül a gyanú: nem paródiával van esetleg dolga? Ha erre gondol, jó nyomon jár, hiszen Vian Vernon Sullivan álnéven írott regényei stílus- és műfajparódiák, egyszerre felvonultatják és kifigurázzák a keményvonalas amerikai krimik és gengszterfilmek cselekményszövését és jellegzetességeit. Alakjai elrajzolt, életnagyságnál nagyobb plakátfigurák, nem véletlen, hogy a filmek - és kisebb kitekintéssel a P. Howard néven alkotó Rejtő Jenő könyvei - mellett a képregények is eszünkbe jutnak róluk. Az üldözésben és üldöztetésben megfáradt Francis és öccse, Ritchie végül halomra lő mindenkit, és akit netán mégsem, az egy kigyulladt verdában végzi, helyreáll tehát a felfordult világ. Csak a csajok maradnak le valahogy. Mindegy, őket úgysem érti senki. Olvasson bele: Részlet a könyvből A Könyvjelző magazin 2014. júniusi számában megjelent cikk: Sullivan, az alteregó és a szex A(z) Ki érti a csajokat? (Könyv) szerzője Boris Vian.

1453, Róma. A fiatal papnövendéket, Lucát eretnekséggel vádolja az inkvizíció, amiért útmutatás nélkül olvasta a Bibliát, tiltott könyvekből tanult. Ráadásul születésének körülményeiről is furcsaságokat pletykálnak. Csak úgy úszhatja meg a vádemelést, ha csatlakozik a pápa alá tartozó titkos rendhez, amely a sötétség és a félelem titkait kutatja. Első küldetése a Lucretili-apátságba vezeti Lucát, ahol rémisztően furcsa dolgok történnek, amióta az ifjú apátnő, Isolde vette át a zárda vezetését. Az apácákat rémálmok és tévképzetek gyötrik, némelyiken megjelennek Krisztus sebei. Amikor az egyikük váratlanul és különös körülmények között meghal, a koporsója fölött összecsapnak az indulatok. A bizonyítékok minden kétséget kizáróan egyvalaki ellen szólnak - de vajon megbízhatóak-e? Philippa Gregory új helyszínt választott legújabb regénye cselekményéhez: a középkori Itália útjait vándor szerzetesek, földesurak, keresztes lovagok, földművesek, apácák, mór rabszolgák és banditák járják. A fiatalabb olvasókat célzó fordulatos történetből nem hiányzik a nyomozás izgalma, a középkor borzongató kalandja és persze a szívdobogtató szerelmi bonyodalom sem.

Találkozott-e Dosztojevszkij és Tolsztoj a kibertérben? Hogyan indult, ha indult, Oroszország elnöke a bajba jutott hódarvak megmentésére? Miért szerette Lenin, a dadaista őspunk, a légyölő galócát? Vagy tán ő maga is hatalmas gomba lett volna? Ilyesfajta kérdésekre kapunk választ M. Nagy Miklós ironikus és önironikus - és persze személyes indíttatású írásából. M. Nagy Miklós szerkesztőként, műfordítóként és kritikusként évtizedek óta igyekszik a kortárs orosz irodalmat megszerettetni a magyar olvasóközönséggel, most azonban szerzőként lép elénk. Különálló történetekként is élvezhető izgalmas, anekdotikus önéletrajzi műben idézi meg a klasszikusokat és az aktuális sztárokat: a hőslegendák alakjává emelkedett Majakovszkijtól kezdve a naphosszat lepkéket kergető Nabokovon át egészen a Hold létezésében erősen kételkedő Pelevinig. Kötete nemcsak szórakoztató és provokatív útikalauz a mai orosz kultúrához, hanem kegyetlenül őszinte múltfeltárás, ha úgy tetszik, mélylélektani időutazás is: az apa árnyékában töltött gyerekkorba, a katonaévekbe és a kollégiumi kalandok idejébe. Nem marad említés nélkül fásult nemzeti öntudat(lanság)unk, de még a néplélek aktuális állapotát mindig hűen tükröző foci sem. No és persze a nők, hiszen nélkülük egyaránt értelmetlen élet és irodalom. Felvonulnak leszbikus zombilányok, kombinéba bújt angyalok, Putyinról csillogó szemmel daloló bombázók... Orosz szépségek, akik végül talán mégis megmentik a világot. Szerelmesregény: egy könyv, amely úgy mesél az orosz irodalomról, hogy azok is kedvet kapnak hozzá, akik eddig semmit nem olvastak a mai oroszoktól.

A Zöld Lámpás az egyik legnépszerűbb és legrégibb amerikai képregényhős Superman és Batman mellett. Az univerzum rendjére már ősidők óta egy intergalaktikus szervezet, a Zöld Lámpás Alakulat messzi világokból származó tagjai vigyáznak, akik páratlan erejüket, szuperképességeiket smaragzöld színben pompázó mágikus gyűrűjüknek köszönhetik. Mióta sok-sok évvel ezelőtt megzabolázták a smaragdszínű akaratenergiát, egyesült erővel őrzik a világbékét, és igyekeznek megakadályozni, hogy a mindenütt jelen lévő gonosz erők zavargást szítsanak, vagy átvegyék a hatalmat. Amikor Abin Sur, a 2814-es űrszektor Zöld Lámpása halálosan megsebesül, gyűrűje Hal Jordan földlakót, a félelmet nem ismerő vadászpilótát választja új gazdájának. A Zöld Lámpások történetében először egy emberi lény kapja tehát a gyűrűt és a vele járó erőt, felelősséget. Hal a gyűrű segítségével az Oa bolygóra kerül, a Zöld Lámpások kiképzőtáborába - és ezzel megkezdődik hősünk varázslatos átalakulása, valamint kalandjainak sorozata egy eddig ismeretlen természetfeletti világban. A Zöld Lámpás kalandjait idén látványos filmváltozatban is élvezhetjük. A magyar mozikban 2011 augusztusában debütál a képregény alapján készült film, egy 3D-s technikát, látványos elemeket és neves sztárokat felvonultató szuperprodukció.

"Minden szülő rossz szülő." Így kezdődik az a hosszú e-mailfolyam, amelyet a tizenhét éves Isabel Montgomery kap. A leveleket apja írja, aki tíz éve magára hagyta lányát egy hotelszobában, most pedig újból kapcsolatba lép vele. Hogy miért? Mert a segítségére van szüksége, és ennek érdekében hajlandó - vagy rákényszerül? - arra, hogy elmondja magáról és múltjáról a teljes igazságot. Így derül fény a vietnami háború elleni mozgalom radikális szárnyában végzett tevékenysége miatt álnéven töltött évtizedekre, a folyamatos menekülésre, a széthulló házasságra, majd végül arra, hogy egy hírekre és szenzációs sztorikra éhes újságíró kinyomozza, ki is ő valójában. Az amerikai Neil Gordon kitűnő regényében összefonódik és egyúttal kizárja egymást politika és magánélet, melyek hátterében minduntalan felbukkan a kitörölhetetlen múlt, a vietnami háború öröksége, ami a közvetlenül érintettekén kívül a következő generáció életét is meghatározza. A sűrű szövésű és izgalmas könyvből Robert Redford rendezett hasonlóan lebilincselő filmet, amelyben ő maga játssza a főszerepet, és mellette olyan világsztárok bukkannak fel, mint Stanley Tucci, Susan Sarandon és Nick Nolte.

A férfiak gyakran megfeledkeznek a bevásárlásról. Meg a házassági évfordulójukról. Mindez nem újság. Az is előfordul, hogy elfelejtenek elmenni a gyerekért az óvodába. Az azonban korántsem hétköznapi fordulat, hogy valaki teljesen elfelejti a feleségét. E regény főhősével pontosan ez történik: egy esős őszi délután a londoni metrón Vaughan egyszer csak rájön: fogalma sincs, merre tart és mi okból, sőt azt sem tudja, ki is ő, hogy hívják, mivel foglalkozik és hol lakik. Nincs egyszerű dolga, amikor nekilát mindezt kideríteni: először lerázzák, másodszor hülyének nézik, végül a kórházban, ahol szóba állnak vele, természetesen az adataira kíváncsiak... Nagy sokára előkerül egy barátja, aki segít felidézni egy-egy emlékfoszlányt, és kis időre befogadja amnéziás hősünket. Ő hazafelé egy gyönyörű, vörös hajú nőt pillant meg az utcán, akiről megtudja, hogy a felesége. Csak sajnos épp válófélben vannak... A neves angol humorista abszurd helyzetre építő romantikus regénye üdítően szórakoztató történet arról, hogy a szerelem mindig megérdemel egy második esélyt. John O’Farrell karrierje egy életre összefonódott a nevetőráncokkal. Tanulmányai után tehetségkutató versenyt nyert, majd stand-uposnak állt. Rajongóinak az arcára fagyott a mosoly, amikor a kilencvenes években politikai memoárok és szatirikus cikkek írására vetemedett. Ezután regényíróként és politikusként mutatkozott be. Aki azt hiszi, hogy itt vége a komédiának, az téved. O’Farrell egy időben vicceket írt Tony Blair és Gordon Brown miniszterelnökök számára. S vajon mit tartogat számára a jövő? Újabb nevetőráncokat mások vígjátékai, no meg gondterhelt homlokráncolást a sajátjai láttán – mondja magáról.

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, és az egyetlen, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, melyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjelente elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő valójában egy megfejtésre váró kód. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, nagy ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, melyek elől mindenki más menekül. Aztán egyszer csak minden megváltozik, amikor megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is... James Dashner, a világszerte szenzációs sikerű Útvesztő-sorozat szerzője az egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági író. A trilógiának szánt sorozat köteteinek száma utóbb négyre nőtt, ahogy a Sziklás-hegységben élő szerző gyermekeinek száma is. Az Útvesztő és folytatása, a Tűzpróba írója amúgy nem nagy barátja a számoknak, pedig eredetileg könyvelőként dolgozott. Most viszont rendkívül hálás azért, hogy történetek írásából élhet, és úgy tartja, nála nagyobb mázlista kevés van a világon.

Az első hullám nyomán sötétség támadt. A második hullámot csak a szerencsések élték túl. A harmadikat pedig a szerencsétlenek. A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. "Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz" - ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot? "Csak ÁMULOK és BÁMULOK. Egyértelműen az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi években olvastam." (Melissa Marr) "Lélegzetelállítóan pörgő és eredeti. Az ötödik hullám úgy ránt be és ragad magával, akár egy cunami!" (Melissa de la Cruz) Rick Yancey amerikai írónak több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és máris készül a regény filmváltozata. Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan "popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos" sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: "Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni." Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik Az ötödik hullám-trilógia újabb kötetén.

Edgecombe St. Mary domboktól övezett apró angol falucska. Itt éli csendes életét a szikár, lovagias, lefegyverező modorú Pettigrew őrnagy. Mindennapjainak sarokkövei az angol férfiak nemzedékek óta nagy becsben tartott értékei: tisztesség, kötelességtudás, illendőség - és a kitűnő angol tea. Távol állnak tőle a modern világ olyan "vívmányai", mint például a könnyed erkölcs vagy az internet. Öccse váratlan halála után az özvegy őrnagy és a helyi csemegebolt pakisztáni származású tulajdonosa, a szép Mrs. Ali között lassan szívbéli barátság bontakozik ki. Közös érdeklődésükből, egyebek között az irodalom szenvedélyes szeretetéből táplálkozó vonzalmuk bimbózását az őrnagy fia, Roger igyekszik sunyin feltartóztatni, ugyanis szemet vetett a családi örökségre. Mindeközben Mrs. Ali is csatára kényszerül: mogorva unokaöccse igyekszik rávenni, hogy a józan ész ellenében is tartsa tiszteletben hagyományaikat. A hangulat még puskaporosabbá válik, amikor a pénzéhes Roger rejtélyes új tervvel áll elő, majd Mrs. Ali családjában is meghökkentő hír fokozza a háborús helyzetet. A nehézségek ellenére az őrnagy elszánja magát a hódító hadjáratra. A hadművelet ragyogóan kezdődik, ám nem éppen varázslatos véget ér. Pettigrew őrnagy vakmerő áldozatot vállal, ám hogy ennek köszönhetően kap-e újabb esélyt, azt nem tudhatja Vajon a kapcsolatuk kiállja-e a próbákat? Nem rombolják-e szét azok a veszélyek, melyeket akkor vállal az ember, amikor a boldogság reményében szembefordul a környezetével és a hagyományokkal? A Pettigrew őrnagy utolsó csatája megnyerő hangú, szórakoztató, mégis gondolatgazdag mese, melynek minden újabb fordulata örömtelien eredeti. Bűbájos hangulatú regény két özvegyről, akik álmukban sem gondolták, hogy újból rájuk találhat a szerelem. Az óvilági helyszín és a modern konfliktusok keveredésének eredménye egy igen szellemes romantikus történet korunkban - egy olyan korban, melynek komolyságát alapjaiban rengetheti meg a férfi hajzselé, a gyógyfűtea és a lappangó rasszizmus terjedése.

Szenvedélyes vallomás a természetről, Afrikáról és a szerelemről. "Ezt a könyvet a Vadonnak ajánlom, s mindannak, amit magában foglal, valamint David emlékének és a Kenya nemzeti parkjaiban dolgozó vadőr pioníroknak, továbbá ajánlom a családomnak meg az uokáimnak, hogy ... Folytatás ›› megtudják hogyan is éltünk annak idején, réges-régen." (a Szerző) Daphne Sheldricknek sikerült a világon elsőként felnevelnie újszülött, árva kiselefántot. Mélységesen együtt érez az állatokkal, hosszú éveken át tanulmányozta a rendkívül gazdag kenyai flórát és faunát, fáradhatatlanul kutatta a megfelelő tartási körülményeket és a megfelelő tápszereket - mindez együtt tette lehetővé, hogy számtalan elefántot, orrszarvút és egyéb elárvult fiatal vadállatot mentsen meg a biztos haláltól. Lebilincselő és szívbemarkoló önéletírásában Daphne elmeséli, milyen csodálatos kapcsolatot alakított ki elárvult állatokkal, köztük első barátjával, Bozival, a csillogó szemű antiloppal, aztán Riki-Tiki-Tévivel, a törpemongúzzal, Gregory Peckkel, a szorgos fehérfejű bivalyszövővel, Fecskével, a rakoncátlan zebracsikóval - és persze Eleanorral, a fenséges elefánttal, akivel több mint negyven éve barátok. Ám a kötet egyúttal Daphne és a híres kenyai fővadőr, David Sheldrick szerelmének varázslatos és megrendítő története is. Férje iránti őszinte, szenvedélyes szerelme, David kimeríthetetlen tudása a környező természetről, valamint a férfi korai, tragikus halála volt az, ami özvegyét újabb eredmények elérésére sarkallta. Elsősorban ennek köszönheti létrejöttét a világszerte ismert David Sheldrick Vadvédelmi Alapítvány, valamint a Nairobi Nemzeti Parkban lévő állatmenhely és bölcsőde, ahol Daphne a mai napig él és dolgozik. A Szerelem a szavannán nemcsak kettőjüknek az orvvadászat visszaszorításáért, a kenyai állatvilág megmentésért folytatott nehéz küzdelmét írja le, hanem azt a páratlan készségüket is bemutatja, amelynek révén szinte lélektani módszerrel közelítettek az állatokhoz. Szeretet, együttérzés és humor sugárzik minden sorából ennek a kötetnek, melyből az olvasó bepillantást nyerhet korunk egyik legfigyelemreméltóbb asszonyának életébe. A(z) Szerelem a szavannán (Könyv) szerzője Daphne Sheldrick.

Kaliforniában vagyunk, a hetvenes években. Anna és Claire nem testvérek, de testvérként nőnek fel magányos apjukkal és a szomszéd árva fiúval, Cooppal. Amikor egy feloldhatatlan konfliktus következtében a család szétrobban, Anna elmenekül, és csak évek múltán látjuk viszont Franciaországban, ahol egy költő életét tanulmányozza. Coop is otthagyja a környéket, jó időre eltűnik. A sodródó szereplők életét véletlen találkozások, szerelmek alakítják, a történetek az emlékezés homályából bontakoznak ki és oda is merülnek el. Anna például új francia ismerősében, véletlen találkozásukban a személytelenséget szereti - a vándoréletet élő férfiban magára ismer, és az ő emlékein keresztül jut el igazán kutatásának tárgyához. Coop is fogódzót keresve vándorol: kaszinóról kaszinóra jár, rejtőzködik, menekül. Megrázó, mégis romantikus történetük felemelő példázata annak, hogy a jövőnket kikerülhetetlenül meghatározza múltunk. Michael Ondaatje neve mintha egy életre egybeforrt volna Az angol beteggel, pedig nem ez az egyetlen elsőrangú műve. Divisadero című kötetében hasonlóan keveredik a jelen a múlttal: a szereplők életének minden pillanatát áthatja személyes múltjuk, az emberöltőkkel korábbi történelem és a szenvedélyes vágy. A Divisadero utcanév San Franciscóban, spanyolul elválasztást jelent, de magaslati pontot is jelöl: olyan helyszínt, ahonnan a regény szereplői egymást szemlélhetik, mi pedig őket. "Felejthetetlenül gyönyörű. A Divisadero páratlanul gazdag élményt kínál olvasóinak... És újfent igazolja, hogy Michael Ondaatje-nak költői történetmesélésben nincs párja." (Washington Post)

Cinkelt lapokkal a maffia ellen? A nyugdíjra már kár spórolni... Ha valami gond támad a ház körül, a maffiózók is szakembert hívnak, hogy orvosolja a problémát. Cogan elismert szakember. Mestersége a gyilkolás. Amikor kispályás alakok kifosztják egy alvilági pókerjátszma résztvevőit, a szervezők őt bízzák meg, hogy kutassa fel a tetteseket. Cogan pedig teszi a dolgát: szaglászik és öl. Néha kíméletesen, de többnyire kíméletlenül. Stílusa és tekintete: kőkemény. Erőssége: mások gyengéi. Szakmája alapvetése: nincs más szabály, csak a maffia szabálya. George V. Higgins az amerikai krimiirodalom egyik legnagyobb mestere. Regényeit a bostoni alvilág különféle kisstílű alakjai népesítik be: piti gengszterek, bérgyilkosok, korrupt ügyvédek, lecsúszott politikusok. Írásaira a gyilkos humorú, csattanókkal teli párbeszéd jellemző, valamint a pergő cselekményből fakadó erős feszültség - ebben Tarantino egyik legfontosabb előfutára. Az Ölni kíméletesen talán a legjobb krimije, nem ok nélkül lett az 1974-es év egyik sikerkönyve. "Higgins megérdemli, hogy a nevét Chandlerével és Hammettével együtt emlegessük: ők mindannyian a krimi műfajának igazi úttörői." (Scott Turow) George V. Higgins a XX. századi amerikai krimi egyik legnevesebb klasszikusa volt. Erősen stilizált, a valósághű dialógust előtérbe helyező regényei többnyire a bostoni alvilág balekjainak körében játszódnak. Nem csoda, hogy Higgins remekül értett ezeknek a "szellemileg könnyűsúlyú", piti alakoknak a nyelvén: miután jogi diplomát szerzett, évekig dolgozott újságíróként, majd a szervezett bűnözéssel foglalkozott a massachusettsi államügyészi hivatalban. Köteteinek három egybefonódó vonása - feszültség, humor, erőszak - leginkább Ölni kíméletesen című remekművében mutatkozik meg, melyből Brad Pitt főszereplésével hollywoodi film készült.

1943 májusában az amerikai légierő egyik repülőgépe lezuhant a Csendes-óceán fölött. A tizenegy fős legénységből mindössze hárman élték túl a becsapódást, köztük a gép bombázótisztje, egy fiatal hadnagy: Louis Zamperini. Zamperini gyerekkorában a környék réme volt, állandó csínyeivel rettegésben tartotta városa lakóit, ám amikor bátyja hatására sportolni kezdett, kiderült, hogy istenáldotta tehetség. A legjobb egymérföldes futók között tartották számon, fiatal kora ellenére sikerült kijutnia az 1936-os berlini olimpiára, ahol bekerült az 5000 méteres síkfutás döntőjébe. Nagy jövő előtt állt, a következő olimpia egyik sztárja lehetett volna. A következő olimpia azonban elmaradt, Zamperini pedig Pearl Harbor után a csendes-óceáni hadszíntéren találta magát. Egy bevetés során repülőgépe lezuhant, és Louis közel két hónapig hánykolódott az óceánon egy mentőcsónakban. Partot érve azonnal japán hadifogságba került - és az igazi megpróbáltatások csak ezután kezdődtek... Laura Hillenbrand könyve a 2010-es év egyik legnagyobb szenzációja volt az Egyesült Államokban. A Time Magazine egyenesen az év könyvének választotta, és minden eladási listán rögtön megjelent az elsők között. Páratlan sikerét jelzi, hogy a Rendíthetetlen négy év elteltével is őrzi a helyét a bestsellerlisták élmezőnyében, köszönhetően annak, hogy a kötetből immár több mint négymillió példány kelt el csak aqz USA-ban. A könyvből nagyszabású hollywoodi film készült Angelina Jolie rendezésében, melyet 2015. február elején mutatnak be a hazai mozikban.

"Átléptétek a határt... beléptetek valahova, ahonnan már nincs kiút egyikőtöknek sem." Sadie McLure meg akarja találni azokat, akik végeztek a családjával. Noah Cotton ki akarja deríteni, mitől tébolyodott meg a bátyja. A válaszokat keresve véletlen - vagy csak látszólag véletlen - találkozások következtében mindketten a nanotechnológia szédítő világában találják magukat, ahol biotok és nanobotok harcolnak, a vezérlőik pedig igyekeznek megőrizni az ép elméjüket. A küzdelem az ember döntési szabadságáért folyik. Bármelyik nap az utolsó lehet. A közeli jövőben játszódó Téboly az emberi elme uralmáért zajló harc története. Egy hatalommániás ikerpár uralma alá akarja hajtani a világot. Céljuk, hogy megvalósíthassák utópisztikus álmukat: a háborúk, a társadalmi különbségek, az éhezés teljes felszámolását. E szép új világnak ára persze a szabad akarat legyűrése. Az ikrek ellen küzd a Téboly kódnevű csoport, melynek fiatal tagjai ragaszkodnak az élet korábbi formájához, bármilyen zűrös is, és nem mondanak le ember mivoltunk alapvető eleméről, az elme szabadságáról. A harctér nem mindennapi: a fegyverek az emberi testben, nanoszinten csapnak össze. Semmi nem lehet ennyire ismerős és otthonos, ugyanakkor semmi nem lehet ennél félelmetesebb és idegenebb. Aki alulmarad, az nem csupán a csatát veszíti el, hanem a józan eszét is. "Mintha Stephen King írta volna A legyek urát, úgy kell elképzelni ezt a hihetetlenül izgalmas könyvet." (Voya) Az amerikai MICHAEL GRANT az ifjúsági thrillerek sötét géniusza. Szereti a sebességet, az életét is gyors tempóban, igen változatosan éli. Pályafutása során volt már étteremkritikus, bowlingpálya-karbantartó, pincér, könyvtáros és filmproducer. Otthonosan mozog a sci-fik és fantasyk világában. Óriási sikert aratott Gone (Köddé váltak) című sorozata és újabb bestsellere, a Téboly is e műfajok keveréke, bár utóbbit aprólékosan leírt testbéli utazásai és lenyűgöző fordulatossága miatt techno-thrillernek is nevezhetjük. Grant nem szereti és nem is tudja egyetlen mondattal jellemezni írásait és írói karakterét, honlapján tréfából vagy húsz szlogent sorakoztat fel. Melyik a legtalálóbb? Talán ez: Michael Grant írásaitól megfagy az olvasók ereiben a vér.

A vadonatúj filmváltozat alapjául szolgáló klasszikus történet. "...amióta Annie az eszét tudja, szilveszter éjszakáján képtelen lehunyni a szemét. Mert szilveszter az évfordulója annak a tizenegy évvel azelőtti éjszakának, amikor őt két hónapos korában egy fonott kosárban az árvaház lépcsőjén hagyták. Valaki becsengetett, azután elfutott az éjszakában. Annie fakó rózsaszín gyapjútakaróba volt bugyolálva, a nyakán pedig félbe törött ezüstmedált viselt. A takaróhoz aláíratlan üzenetet tűzött valaki: "Kérjük, gondoskodjanak a mi kis drágaságunkról. Annie a neve, és mi nagyon szeretjük. Október 26-án született. Hamarosan visszajövünk érte. Egy félbe tört medált a nyakláncán hagytunk, a medál másik felét megtartottuk, tehát ha visszajövünk érte, ebből tudhatják majd, hogy ő a mi kicsikénk." És mert szilveszter este hagyták az árvaházban, Annie a fejébe vette, hogy anyja és apja egy másik szilveszterkor jön majd vissza érte. Így aztán minden esztendőben, míg a többi gyerek azt számolta, hányat kell még aludni karácsonyig, Annie ehelyett a szilveszterig hátralevő napokat számlálta..."

"Montessori könyvének bevezető fejezetében élesen bírálja a hagyományos pedagógiai módszereket, amelyek minden eredménytelensége, hibája szerinte abból fakad, hogy igazából nem ismerik a gyerekeket. Meggyőződése, hogy csak akkor biztosíthatunk minden egyes gyerek számára boldog gyermekkort és a képességek optimális fejlődését, ha figyelembe vesszük a gyerekek fejlődésének törvényszerűségeit, az egyes gyerekek különböző adottságait, természetes igényeit, és ehhez igazítjuk pedagógiai magatartásunkat. Nem új pedagógiát teremtett - írja később -, csak felfedezte a gyereket, és ehhez alkalmazkodva készített megfelelő eszközöket, fogalmazta meg - a régitől merőben eltérő - pedagógiai elvárásait."