Corvina Kiadó strana 40 z 43

Mintegy 750 magyar sportoló életrajzát tartalmazza ez a kötet. Olyanokét, akik a nyári és téli olimpiai játékokon a dobogóra állhattak, így szerezve dicsőséget Magyarországnak. Balczó András, Csák Ibolya, Csik Ferenc, Darnyi Tamás, Egerszegi Krisztina, Földi Imre, Gerevich Aladár, Hajós Alfréd, Hegedűs Csaba, Hosszú Katinka, Kovács Kokó István, Kozák Danuta, Kőbán Rita, a Liu testvérek, Lőrincz Tamás, Magyar Zoltán, Milák Kristóf, Németh Miklós, Papp László, Rejtő Ildikó, Székely Éva, Szilágyi Áron, Zsivotzky Gyula... hogy csak néhányukat említsük a Magyar olimpiai lexikon pazar névsorából, de a felsorolást még hosszasan folytathatnánk. Csodálatos eredményeket értek el ők: hiszen általános az a vélemény, hogy az olimpia valami egészen különleges ünnep egy-egy versenyző életében, és itt helytállni mindig is rendkívüli dolognak számít. Ötkarikás játékokat ugyanis csak négyévente rendeznek, és ilyenkor az egész világ a sportolókra figyel, akik évekig készülnek erre a mindenkit foglalkoztató eseményre. A szerző, Rózsaligeti László, akinek már több, sporttal foglalkozó könyve jelent meg (A Fradi piros-fehérben; A futball aranykora; Az Aranycsapat örökösei - A Kádár-korszak válogatottja, a Vasas és a Ferencváros; Tokio Exkluziv stb.), impozáns Magyar olimpiai lexikonának immáron hatodik, bővített és átdolgozott kiadásában az első újkori, Athénban 1896-ban rendezett játékoktól egészen a 2020-as tokiói nyári, illetve 2022-es pekingi téli olimpiáig veszi sorra az arany-, ezüst- és bronzérmes magyar helyezetteket. Részletesen ismerteti sportpályafutásukat, és az olimpiai szereplésükön kívül kitér legfontosabb más eredményeikre is. Ezenkívül aprólékosan foglalkozik a sporton kívüli tevékenységükkel is, gyermekkoruktól elbeszélve élettörténetüket. A címszavakat az olimpiák érmes helyezetteinek jegyzéke, éremtáblázatok, illetve az egyes ötkarikás játékok tömör, olvasmányos jellemzése egészíti ki.

„Az Örökös és a Tartalék – nem értékítélet, mégsem lehet félreérteni. Én voltam az árnyék, a támasz, a B terv… Akkor hívtak, ha helyettesítésre vagy figyelemelterelésre volt szükség. Ezt életem kezdetén tudatták velem, majd rendszeresen meg is erősítették.” Édesanyja elvesztése előtt Harry herceget úgy ismerték, mint a komoly Örökös (bátyja, Vilmos herceg) gondtalan, jókedvű Tartalékát. A gyász azonban mindent megváltoztatott. Nehézségei akadtak az iskolában, dühös volt és magányos. Mivel a sajtót tartotta felelősnek anyja haláláért, nehezen fogadta el, hogy neki is a reflektorfényben kell élnie az életét. 21 éves korában csatlakozott a brit hadsereghez, ahol a fegyelem rendszert vitt az életébe. Két bevetés után hősként kezelték otthon, mégis elveszettebbnek érezte magát, mint valaha. Poszttraumás stressztől szenvedett, pánikrohamokkal küzdött. És ami a legfontosabb: nem találta az igaz szerelmet. Aztán találkozott Meghannal. A világot magával ragadta a pár filmbeillő szerelme, és örömmel követték a meseszerű esküvőt. A sajtó azonban a kezdetektől fogva bántó, rasszista megjegyzésekkel, illetve különféle hazugságok terjesztésével támadta Harryt és Meghant. Látva felesége szenvedését, biztonságuk és mentális egészségük romlását, Harry nem látott más kiutat, mint hogy elhagyja szülőföldjét, még mielőtt a történelem megismételné önmagát. Az évszázadok során nem sokan merték otthagyni a királyi családot… az utolsó, aki ezt megpróbálta, épp Harry édesanyja volt. A könyv keresetlen és tántoríthatatlan őszinteséggel mutatja be az önvizsgálat és a küzdelmes megértés fájdalmas folyamatát, a gyászt is legyőző szeretet örök hatalmát.

Érzelmeink és gondolataink közvetlen hatást gyakorolnak a szervezetünkre, a valóságészlelésünkre, de még a génjeinkre is. Az a mód, ahogyan konfliktusainkat kezeljük, fogékonnyá tehet minket a szorongásra és a depresszióra, vagyis a 21. század leggyakoribb betegségeire. A könyvből megtudjuk, milyen fontos megtanulni a figyelem irányítását, és segítségével felfedezzük, milyen állomások vannak a félelmek és a szorongás elleni küzdelemben, valamint azt is, hogyan csatornázzuk be és dolgozzuk fel a testi és szellemi értelemben is bénító negatív érzelmeket. Marian Rojas Estapé azt mondja: ha boldogok akarunk lenni, előbb dolgozzuk fel a múltbéli sérüléseinket, utána viszont éljünk egészen a jelenben, és forduljunk reményteljesen a jövő felé. Mert a boldogság nem az, ami történik velünk, hanem az, ahogyan értelmezzük a velünk történteket.

Az ember minden reggel használja a vizet: lezuhanyozik, kávét főz, lehúzza maga után a vécét, oda se figyelve. Csakhogy több mint 750 millió ember nem teheti meg mindezt, mivel nincs bevezetve a víz a lakásába, 1,7 milliárd embernek pedig nincs vécéje. A vízválság minden harmadik embert érinti a Földön: gyerekek nem járhatnak miatta iskolába, nők nem kereshetnek pénzt, és sokakat kényszerít mélyszegénységbe. Ám mindez megoldható - ez a meggyőződés hozta össze Matt Damon filmsztárt és Gary White hidrológust. Évekig próbálták megoldani a válságot helytelen módszerekkel, aztán félig helyesekkel, végül már majdnem egészen helyesekkel. Közös cégük, a Water.org idővel rátalált egy működő szisztémára: eddig 40 millió embert segítettek hozzá ivóvízhez és/vagy vécéhez. Ebben a könyvben Gary és Matt történeteket mesél arról, hogyan jöttek rá fontos dolgokra, próbáltak ki új ötleteket, utazták be a fél világot hol a rászorulókat felkeresve, hol a nagyhatalmú döntéshozók között forgolódva. Humorral és alázattal ismertetik, hogyan indítottak útnak egy vadonatúj modellt, melynek nem kisebb a tétje, mint jobb egészség és magasabb életszínvonal számos embernek szerte a világon. A víz értéke arra invitálja az olvasót, hogy szegődjék társukul ebben a vállalkozásban. A könyv eladásából származó összes jövedelmük pedig a Water.org kasszájában fog kikötni.

Soma, az ír terrier születése után nem sokkal elkezdett facebookozni. Posztjait több ezren követik, osztják és lájkolják: a Balaton-felvidéken és Budapesten már sokan felismerik, igazi celeb lett. Büszkén adjuk hát közre a beszélő (és író) kutya történeteit, melyek kutya-ember, kutya-kutya és kutya-egyéb állat viszonyokról, barátságról, hűségről, állítólagos vagyon elleni bűncselekményekről (konkrétan: kolbász, sajt, sültek stb.), különféle jogokról és kötelmekről szólnak. Soma, bár nem végzett jogász, mégis tűéles fogakkal harapja ketté a jogfilozófia több gordiuszi csomóját is, amelyeken a kétlábúak évezredek óta csak nyammognak, szerencsétlenkedve.

A gondolatolvasás szó hallatán sokan csak legyintenek, szélhámosságnak tartva az egészet. Valóban az lenne? Henrik Fexeus válasza erre határozott "nem", és ebben a könyvében ezt meggyőzően bizonyítja is. A téma nemzetközileg elismert szakértőjeként bevezeti olvasóját a gondolatolvasás művészetébe. Megvilágítja, miképpen tudunk összehangolódni egy másik emberrel, mégpedig nem tudatos kommunikációnk (testbeszédünk vagy arckifejezésünk) használatával. Arra is kitér, hogyan befolyásolják a különböző érzéki benyomások a gondolatainkat, és mely jelekből tudjuk mások hazugságait megállapítani. A szerző megtanítja olvasóját a szuggerálás és az észrevétlen ráhatás módszereire, és arra, hogy az úgynevezett "horgony" technikájával hogyan válthatunk ki valakiből egy-egy adott érzelmi állapotot. Fő célja azonban az, hogy segítsen bennünket a kommunikációnkban, és a könyvben elsajátított ismereteinkkel minél jobban össze tudjunk hangolódni embertársainkkal.

Több mint fél évszázaddal a halála után Marilyn Monroe még mindig a világ egyik leghíresebb embere. Tragikusan rövid élete során szinte mindenki össze-vissza hazudozott róla, és ő maga is kivette a részét a ködösítésből. Anthony Summers a pletykák, hazugságok és mítoszok mögé nézett, minden elérhető dokumentumot alaposan megvizsgált, elkészített több mint hatszáz interjút, hogy végül megmutassa nekünk: milyen is volt valójában a Norma Jeane néven született későbbi filmsztár. "Még soha semmi nem vitt közelebb a rejtély megoldásához, mint ez a könyv." (The Guardian) "A legpontosabb beszámoló Monroe életéről és haláláról." (Evening Standard) "Fantasztikus olvasmány! Marilyn Monroe szelleme végig ott kísért a lapokon."

A ruha című könyv a divattörténet 100 úttörő modelljének bemutatásán keresztül tárja fel a divat múltjának és jelenének folyamatos kölcsönhatását, nem feledkezve meg az egyes darabok későbbi újraértelmezéseiről sem. A XIX. századi európai öltözködést forradalmasító Joséphine császárné empire stílusú ruháitól kezdve Christian Dior New Look sziluettjén át Mary Quant miniruhájáig valamennyi ruhadarab a viselettörténet egy-egy mérföldköve, melyek segítségével nyomon követhető az egyes divatötletek születése, majd évszázadok alatti újjáalakulása. A könyv feltárja a tervezők és a korszakok közötti kapcsolatokat, és lehetővé teszi, hogy az olvasó felismerje az egyes hatások jelentőségét, felfedezze az eredetiség varázsát, ugyanakkor áttekintést kapjon a divat történetéről.

Amikor Truman elnök elrendelte Hirosima és Nagaszaki bombázását, senki sem tudta pontosan, milyen pusztító erő rejlik az atommaghasadásban. A nukleáris katasztrófák kapcsán rögtön eszünkbe jutnak a csernobili és a fukusimai reaktorokban bekövetkezett végzetes balesetek, de a könyvben tárgyalt esetek túlnyomó része sokak számára teljesen ismeretlen. A felsorakoztatott tények, amelyek közül nem egyet még mindig titkolni igyekeznek az érintett államok, aggasztó igazságra mutatnak rá: sokkal többször kerültünk az Armageddon szélére, mint azt a közvélemény gondolná. Az 1945-ös első és utolsó atomháború óta ijesztően sok nukleáris baleset történt: véletlen folytán bekövetkezett vagy akár szándékosan előidézett, az utolsó pillanatban elhárított katasztrófa. Annak ellenére, hogy az emberiség tisztában van a nukleáris konfliktusok pusztító természetével, az 1960-as évek óta nyolc alkalommal is eljutottunk a katasztrófahelyzet szélére. A katasztrófa küszöbén történeti megközelítésű figyelmeztetés a jelen számára. Felhívás, hogy kapjuk fel a fejünk, figyeljünk oda, és tudatosítsuk magunkban: a nukleáris katasztrófa nagyon is valós veszély. Aktuális és fontos könyv, hiszen a bolygónk jövője mindannyiunk ügye.

The nastiest aspect of the Second World War was the industry with which Germany and its allies - and in its turn the USSR - attacked not only the armies opposing them but also the civilian populations in the rear. Depredations against helpless civilians have a history as long as warfare itself, but this time cruelty plumbed new depths. The extirpation of the European Jews was scarcely below the demand for Lebensraum on Hitler's agenda, and as the war turned against him it became priority. European anti-Semitism is deeply rooted, traditional rather than rational even in the Hungary of today. Szabolcs Szita makes it clear that although Nazism was the driving force much of the damage to Hungarian Jewry was done by Hungarians, in particular the police and gendarmerie and most of all the Arrow-Cross party. He also makes it clear, however, that many Hungarians had no part in it, and that in Budapest at least some gave active expression to their disapproval, frequently thereby risking their lives. Led by the courageous Swedish diplomat Raoul Wallenberg, posted to Budapest expressly for the purpose, a nucleus of neutral diplomats, Red Cross staff and sympathetic Hungarians strove against the Fascist terror and saved thousands of Jewish lives. This book commemorates both those that have no memorial, who are vanished as though they had never been, and Wallenberg himself, ultimately the victim of the honest decency which he expected to find in others too.

"Egy felmérésben egymillió középiskolás diák értékelte a vezetői képességét: 70 százalék átlagon felülinek tartotta magát, 60 százalék pedig úgy gondolta, olyan jól boldogul másokkal, hogy ennek alapján a legjobb 10 százalékba tartozik. Amikor egyetemi oktatók értékelték a tanítási képességüket, kétharmaduk a legjobb 25 százalékba sorolta magát. A túlzott magabiztosság újabb példái után megkérdezem a hallgatókat: Mit gondolnak, az amerikaiak hány százaléka tartotta magát az átlagosnál jobb autóvezetőnek? A diákok az összes eddiginél nagyobb számokat kiabálnak be, például 80 vagy 85 százalékot, és jókat kuncognak, mert annyira durvának tartják ezeket az értékeket. De mint kiderül, még mindig alábecsülik az arányt: a helyes válasz 93 százalék."